Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért

a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 44. és 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 1 ),

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére ( 2 ),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően ( 3 ),

mivel:

(1)

A hatékony, átlátható és integrált értékpapírpiacok hozzájárulnak a tényleges közösségi egységes piachoz, és a tőke jobb kihelyezésével valamint a költségek csökkentésével elősegítik a növekedést és a munkahelyteremtést. Az értékpapír-kibocsátókra vonatkozó pontos, átfogó és időszerű információk közzététele tartós befektetői bizalmat épít ki, és lehetővé teszi üzleti teljesítményük és eszközeik megalapozott értékelését. Ez egyaránt növeli a befektetők védelmét és a piaci hatékonyságot.

(2)

Ennek érdekében az értékpapír-kibocsátóknak rendszeres információáramlás révén megfelelő átláthatóságot kell biztosítaniuk a befektetők részére. Ugyancsak ennek érdekében a részvényeseknek vagy szavazati joggal vagy pénzügyi eszközzel rendelkező természetes személyeknek vagy jogalanyoknak is tájékoztatniuk kell a kibocsátókat a részvények megszerzéséről vagy jelentősebb vállalati értékpapír-állományuk egyéb változásairól, hogy a kibocsátók folyamatosan tájékoztathassák a nyilvánosságot.

(3)

A Bizottság 1999. május 11-i „A pénzügyi piaci keretterv végrehajtása: cselekvési terv” című közleménye egy sor olyan intézkedést határoz meg, amelyekre a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának megvalósítása érdekében van szükség. A 2000. márciusi lisszaboni Európai Tanács a cselekvési terv 2005-ig történő végrehajtására hív fel. A cselekvési terv hangsúlyozza az átláthatósági követelményeket kibővítő irányelv elkészítésének szükségességét. Ennek szükségességét az Európai Tanács 2002. márciusi barcelonai ülése is megerősítette.

(4)

Ennek az irányelvnek összhangban kell állnia a Szerződésben és a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányában a Központi Bankok Európai Rendszerére (KBER) és a tagállamok központi bankjaira ruházott feladatokkal és kötelezettségekkel; az elsődleges közösségi jog célkitűzései elérésének biztosítása érdekében ebben a vonatkozásban különös figyelmet kell fordítani a tagállamok központi bankjaira, amelyek részvényeit a szabályozott piacra már bevezették.

(5)

A nemzeti jogszabályok értékpapír-kibocsátókra vonatkozó időszakos és folyamatos tájékoztatási követelményekről szóló rendelkezéseinek nagyobb mértékű harmonizációja a befektetők magasabb szintű védelméhez vezet a Közösség egészén belül. Ez az irányelv azonban nem befolyásolja a nem zárt végű kollektív befektetési vállalkozások által kibocsátott befektetési jegyekre vagy az ilyen vállalkozásokban megszerzett vagy elidegenített befektetési jegyekre vonatkozó hatályos közösségi jogot.

(6)

Az olyan részvények vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátójának felügyeletét, amelyek befektetési jegyei nem érik el az 1 000 eurót, ennek az irányelvnek az alkalmazásában a leghatékonyabban az a tagállam gyakorolhatja, amelyben a kibocsátó székhellyel rendelkezik. Ebből a szempontból rendkívül fontos az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló, 2003. november 4-i 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 4 ) való összhang biztosítása. Hasonlóképpen, bizonyos rugalmasságot kell bevezetni, ami lehetővé teszi harmadik országok kibocsátóinak és csak a fent említettektől eltérő értékpapírokat kibocsátó közösségi társaságoknak, hogy megválaszthassák a székhely szerinti tagállamot.

(7)

A befektetők Közösségen belüli magas szintű védelme lehetővé teszi az akadályok felszámolását az értékpapíroknak a valamely tagállamban lévő vagy működő szabályozott piacokra történő bevezetése elől. A székhely szerinti tagállamtól eltérő tagállamok a jövőben nem korlátozhatják az értékpapírok szabályozott piacaikra való bevezetését azáltal, hogy szigorúbb követelményeket állapítanak meg a valamely szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos időszakos és a folyamatos információkra.

(8)

Az akadályoknak ezen irányelv székhely szerinti tagállam elve alapján történő felszámolása nem befolyásolhatja az ezen irányelv által nem érintett területeket, például a részvényesek azon jogait, hogy beavatkozzanak valamely kibocsátó irányításába. Az akadályok felszámolása nem befolyásolhatja a székhely szerinti tagállam azon jogát, hogy kérje a kibocsátótól a szabályozott információk egészének vagy részleteinek újságokban történő közzétételét.

(9)

A nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 5 ) már megalapozta a pénzügyi beszámolási standardok összhangját a Közösségben szabályozott piacra bevezetett értékpapírok azon kibocsátói számára, amelyeknek konszolidált mérleget kell készíteniük. Így a társasági jogi irányelvekben meghatározottak szerint az összes társaságra vonatkozó általános rendszeren kívül már létezik egy külön rendszer az értékpapír-kibocsátók számára. Ez az irányelv továbbra is e megközelítésre épít az éves és az évközi pénzügyi beszámolókat illetően, ideértve azt az elvet is, hogy megbízható és valós képet kell adni a kibocsátó eszközeiről, kötelezettségeiről, pénzügyi helyzetéről, valamint nyereségéről és veszteségéről. A féléves pénzügyi beszámoló részeként a pénzügyi kimutatások kivonata is elegendő alapot nyújt arra, hogy megbízható és valós képet nyújtson a kibocsátó pénzügyi évének első hat hónapjáról.

(10)

Az éves pénzügyi beszámolónak évenkénti információkat kell biztosítania, ha már bevezették a kibocsátó értékpapírjait a szabályozott piacra. Az éves pénzügyi beszámolók jobb összehasonlíthatósága csak akkor szolgálja az értékpapírpiacokon jelen lévő befektetőket, ha azok biztosak lehetnek abban, hogy ezen információkat a pénzügyi év végét követően egy bizonyos időn belül nyilvánosságra fogják hozni. Az olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat illetően, amelyeket már 2005. január 1-je előtt bevezettek a szabályozott piacra, és amelyeket valamely harmadik országban bejegyzett kibocsátók bocsátottak ki, a székhely szerinti tagállam bizonyos körülmények között lehetővé teheti a kibocsátók számára, hogy ne készítsenek éves pénzügyi beszámolókat az ezen irányelv alapján megkövetelt standardok szerint.

(11)	Ez az irányelv átfogóbb féléves pénzügyi beszámolókat vezet be a szabályozott piacra bevezetett részvények kibocsátói számára. Ez lehetővé teszi a befektetők számára, hogy tájékozottabban értékelhessék a kibocsátó helyzetét.

(12)

A székhely szerinti tagállam a következő esetekben mentesítheti a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátóit a féléves beszámolási kötelezettség alól:

— a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kisméretű kibocsátóiként fellépő hitelintézetek, vagy

— az ennek az irányelvnek a hatálybalépésekor már létező olyan kibocsátók, akik kizárólag a székhely szerinti tagállam vagy annak valamelyik regionális vagy helyi hatósága által feltétel nélkül és visszavonhatatlanul garantált hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat bocsátanak ki, vagy

— egy tíz éves átmeneti időszak alatt, kizárólag azon hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok vonatkozásában, amelyeket már 2005. január 1-je előtt bevezettek a szabályozott piacra, és amelyeket kizárólag intézményi befektetők vásárolhatnak meg. A székhely szerinti tagállam által adott ilyen mentesség nem terjeszthető ki a szabályozott piacra az említett időpontot követően bevezetett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra.

(13)

Az Európai Parlament és a Tanács üdvözli a Bizottság azon elkötelezettségét, hogy gyorsan fontolóra vegye a javadalmazási politikák, az igazgatási, a vezetési vagy a felügyeleti testületek tagjai részére kifizetett teljes javadalmazás (ideértve a feltételekhez kötött és a halasztott kifizetéseket), illetve a részükre nyújtott természetbeni juttatások átláthatóságának fokozását „A társasági jog modernizálása és a vállalati irányítás javítása az Európai Unióban” című, 2003. május 21-jei cselekvési terv keretében, továbbá üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a közeljövőben ajánlást tesz ezzel a témakörrel kapcsolatban.

(14)

A székhely szerinti tagállamoknak ösztönözniük kell a szabályozott piacra bevezetett azon részvények kibocsátóit, amelyek fő tevékenységüket a nyersanyag-kitermelő iparágban fejtik ki, hogy éves pénzügyi beszámolóikban tegyék közzé a kormányok részére teljesített kifizetéseket. A székhely szerinti tagállamnak ösztönöznie kell továbbá az ilyen kifizetések átláthatóságának növelését a különböző nemzetközi pénzügyi fórumokon meghatározott keretek között.

(15)

Ez az irányelv a szabályozott piacokon csak hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat kibocsátók számára is kötelezővé teszi a féléves beszámolást. Mentességet – a 2003/71/EK irányelvben meghatározottakhoz hasonlóan – csak a nagykereskedelmi piacok kaphatnak az 50 000 euróval kezdődő befektetési jegy alapján. Ha a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat egy másik pénznemben bocsátják ki, akkor mentességre csak akkor van lehetőség, ha az abban a pénznemben kibocsátott címlet a kibocsátás időpontjában legalább egyenértékű 50 000 euróval.

(16)

A részvénykibocsátók pénzügyi évben elért teljesítményével kapcsolatos időszerűbb és megbízhatóbb információk az évközi információk nagyobb gyakoriságát követelik meg. Ezért egy olyan követelményt kell bevezetni, amely szerint a pénzügyi év első hat hónapjában egy időközi vezetőségi nyilatkozatot, és a második hat hónapban pedig egy másik időközi vezetőségi nyilatkozatot kell közzétenni. A pénzügyi beszámolóikat már negyedévente nyilvánosságra hozó részvénykibocsátóktól nem kell megkövetelni az időközi vezetőségi nyilatkozat közzétételét.

(17)

Nemzeti jogszabályaik vagy rendeleteik alapján az egyes tagállamok által meghatározott módon megfelelő felelősségi szabályoknak kell vonatkozniuk a kibocsátóra, a kibocsátó igazgatási, vezetési vagy felügyeleti testületeire, illetve a kibocsátón belüli felelős személyekre vonatkozóan. A tagállamok továbbra is szabadon határozhatják meg a felelősség mértékét.

(18)

A nyilvánosságot tájékoztatni kell a Közösségben lévő vagy működő szabályozott piacra bevezetett részvényekkel rendelkező kibocsátók főbb eszközeinek változásairól. Ezen információknak lehetőséget kell teremteniük a befektetők számára, hogy úgy vásárolják meg vagy adják el a részvényeket, hogy teljes egészében ismerik a szavazási szerkezet változásait; az információknak elő kell segíteniük a részvénykibocsátók hatékony ellenőrzését és az általános piaci átláthatóságot a jelentős tőkemozgásokkal kapcsolatban. Bizonyos körülmények között információkat kell szolgáltatni a 13. cikkben meghatározott, biztosítékként letétbe helyezett részvényekről vagy pénzügyi eszközökről.

(19)

A 9. cikk és a 10. cikk c) pontja nem vonatkozik a KBER tagjai részére vagy tagjai által monetáris hatóságként betöltött feladatuk végzése közben biztosított részvényekre, azzal a feltétellel, hogy az ilyen részvényekhez kapcsolódó szavazati jogokat nem gyakorolják; a 11. cikkben a „rövid időszakra” történő hivatkozást a Szerződés és az Európai Központi Bank (EKB) jogi aktusaival, különösen az EKB monetáris politikai eszközökről és eljárásokról szóló irányelveivel és a TARGET-tel összhangban végzett hitelműveletekre, illetve a nemzeti rendelkezésekkel összhangban az egyenértékű feladatok teljesítése céljából végzett hitelműveletekre való hivatkozással kell értelmezni.

(20)

Bizonyos piaci résztvevők szükségtelen terheinek elkerülése érdekében és annak tisztázására, hogy ténylegesen ki gyakorol befolyást egy kibocsátóra, nem szükséges bejelentési kötelezettséget meghatározni az olyan nagyobb részvényállományokkal vagy a 13. cikkben meghatározott egyéb pénzügyi eszközökkel kapcsolatban, amelyek az árjegyzőkön vagy letétkezelőkön keresztül eredményeznek részvényvásárlási jogosultságot, vagy az olyan részvény- vagy pénzügyi eszköz állományokkal kapcsolatban, amelyeket kizárólag kölcsönös beszámítás vagy elszámolás céljából vásároltak meg a Közösségben mindenütt alkalmazandó határértékeken és garanciákon belül. A székhely szerinti tagállamnak lehetővé kell tenni, hogy korlátozott mentességeket biztosítson a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások kereskedési könyveiben lévő részvényállományok tekintetében.

(21)

Annak tisztázása érdekében, hogy a Közösségen belül ténylegesen ki tekinthető részvények vagy más pénzügyi eszközök nagyobb tulajdonosának ugyanazon kibocsátón belül, az anyavállalatoknak nem szükséges összesíteniük saját részesedéseiket az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) vagy a befektetési vállalkozások által kezelt részesedésekkel, feltéve, hogy az ilyen vállalkozások az anyavállalattól függetlenül gyakorolják szavazati jogaikat, és bizonyos további feltételeket is teljesítenek.

(22)

A szabályozott piacra bevezetett értékpapírok tulajdonosai folyamatos tájékoztatásának továbbra is az egyenlő bánásmód elvén kell alapulnia. Az egyenlő bánásmód csak az azonos helyzetben lévő részvénytulajdonosokra vonatkozik, és ezért nem érinti azt a kérdést, hogy hány szavazati jog kapcsolódhat egy konkrét részvényhez. Ezenkívül az egyenrangú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tulajdonosainak is részesülniük kell az egyenlő bánásmódban, még államilag garantált hitelek esetében is. Elő kell segíteni a részvénytulajdonosok és/vagy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-tulajdonosok közgyűléseken történő tájékoztatását. Különösen a külföldön lévő részvénytulajdonosokat és/vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-tulajdonosokat kell aktívabban bevonni, hogy meghatalmazottakat jelölhessenek ki a nevükben történő fellépés céljából. Ugyancsak emiatt a részvénytulajdonosok és/vagy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tulajdonosainak közgyűlésein azt is el kell dönteni, hogy megvalósuljon-e a modern információs és kommunikációs technikák használata. Ebben az esetben a kibocsátóknak rendelkezéseket kell hozniuk részvényeik és/vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tulajdonosainak hatékony tájékoztatása céljából, amennyiben lehetséges a számukra az ilyen tulajdonosok azonosítása.

(23)

Az akadályok megszüntetése és az új közösségi tájékoztatási követelmények hatékony végrehajtása megfelelő ellenőrzést tesz szükségessé a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága részéről. Ennek az irányelvnek legalább minimális garanciát kell biztosítania az információk idejében történő hozzáférhetőségéhez. Ezért minden tagállamban legalább egy adatnyilvántartási és tárolási rendszernek kell lennie.

(24)

A kibocsátó azon kötelezettsége, hogy az összes folyamatos és időszakos információt lefordítsa mindazon tagállamok fontosabb nyelveire, amelyekben engedélyezett az értékpapírjaival való kereskedelem, nem mozdítja elő az értékpapírpiacok integrációját, és elrettentő hatást fejt ki az értékpapírok szabályozott piacokon történő kereskedelmének határokon átnyúló engedélyezésére. Ezért bizonyos esetekben a kibocsátónak jogosultnak kell lennie arra, hogy a nemzetközi pénzvilágban szokásosan használt nyelven készített információkat szolgáltasson. Mivel a más tagállamokbeli és harmadik országbeli befektetők bevonásához különös erőfeszítésekre van szükség, a tagállamok a továbbiakban nem akadályozhatják meg a részvényeseket, a szavazati jogokat gyakorló személyeket vagy a pénzügyi eszközök tulajdonosait abban, hogy a kibocsátó részére adandó szükséges bejelentéseket a nemzetközi pénzvilágban szokásosan használt nyelven adják meg.

(25)

Az európai tőkepiacok integrációjának aktív elősegítése érdekében a befektetőknek a kibocsátókkal kapcsolatos információkhoz való hozzáférését közösségi szinten szervezettebben kell megvalósítani. Az említett információkhoz való hozzáférés során a nem a kibocsátó székhely szerinti tagállamában található befektetőket azonos helyzetbe kell hozni a kibocsátó székhely szerinti tagállamában lévő befektetőkkel. Ez úgy érhető el, hogy a székhely szerinti tagállamnak gyorsan, megkülönböztetésmentesen és a kérdéses szabályozott információ típusától függően kell biztosítania az információterjesztésre vonatkozó minimális minőségi szabványok betartását a Közösségben. Ezen kívül a terjesztett információknak a székhely szerinti tagállamban egy európai hálózat kiépítését lehetővé téve központosított módon, a kiskereskedelmi befektetők számára elfogadható áron kell rendelkezésre állnia, és eközben nem vezethet a kibocsátók adatnyilvántartási kötelezettségeinek szükségtelen megkettőződéséhez. Az információk ezen irányelv szerinti terjesztésére szolgáló médium vagy vállalkozás kiválasztásakor a kibocsátóknak élvezniük kell a szabad verseny előnyeit.

(26)

A befektetőknek a tagállamok közötti vállalati információkhoz való hozzáférésének további egyszerűsítése érdekében a nemzeti felügyeleti hatóságokra kell bízni az elektronikus hálózatok kialakítására vonatkozó irányelvek megfogalmazását, a többi érintett féllel, elsősorban az értékpapír-kibocsátókkal, a befektetőkkel, a piaci résztvevőkkel, a szabályozott piacok üzemeltetőivel és a pénzügyi információszolgáltatókkal konzultálva.

(27)

A befektetők hatékony védelmének és a szabályozott piacok megfelelő működésének biztosítása érdekében a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátói által nyilvánosságra hozott információkkal kapcsolatos szabályokat azokra a kibocsátókra is alkalmazni kell, akiknek létesítő okirat szerinti székhelye nem valamely tagállamban van, és akik nem tartoznak a Szerződés 48. cikkének hatálya alá. Biztosítani kell azt is, hogy a Közösségben a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék a közösségi kibocsátókkal vagy harmadik országok kibocsátóival kapcsolatos mindazon fontos kiegészítő információkat, amelyek közzétételét egy tagállamban nem, de egy harmadik országban megkövetelik.

(28)

Mindegyik tagállamban egyetlen illetékes hatóságot kell kijelölni az ezen irányelv alapján elfogadott rendelkezések betartása felügyelete valamint a nemzetközi együttműködés ellátására. Ennek a hatóságnak közigazgatási jellegűnek kell lennie, és az összeférhetetlenség elkerülése céljából biztosítani kell számára a gazdasági szereplőktől való függetlenséget. A tagállamok azonban egy másik illetékes hatóságot is kijelölhetnek annak vizsgálatára, hogy az ebben az irányelvben említett információkat a vonatkozó beszámolási keretekkel összhangban állítják-e össze, illetve jogsértések feltárása esetén megfelelő intézkedések megtételére; ennek a hatóságnak nem szükséges közigazgatási jellegűnek lennie.

(29)

A határokon átnyúló tevékenységek fokozása fejlettebb együttműködést igényel az illetékes nemzeti hatóságok között, az információcserére és az óvintézkedésekre vonatkozó átfogó rendelkezéscsomagra is kiterjedően. A szabályozási és a felügyeleti feladatok megszervezése az egyes tagállamokban nem akadályozhatja az illetékes nemzeti hatóságok közötti hatékony együttműködést.

(30)

2000. július 17-i ülésén a Tanács létrehozta az európai értékpapírpiacok szabályozásával foglalkozó bölcsek bizottságát. Zárójelentésében a bizottság új jogalkotási technikák bevezetését javasolta egy négyszintű megközelítés alapján, nevezetesen az alapvető elvek, a technikai végrehajtási intézkedések, a nemzeti értékpapír-szabályozók közötti együttműködés és a közösségi jog végrehajtása alapján. Ennek az irányelvnek a tág keretelvekre kell szorítkoznia, miközben a technikai részleteket a 2001/528/EK bizottsági határozattal ( 6 ) létrehozott európai értékpapír bizottság közreműködésével a Bizottság által elfogadandó végrehajtási intézkedéseknek kell meghatároznia.

(31)	Az Európai Tanács 2001. márciusi stockholmi ülésén elfogadott állásfoglalás jóváhagyta a bölcsek bizottságának zárójelentését valamint a javasolt négyszintű megközelítést a közösségi értékpapírokra vonatkozó jogszabályok szabályozási folyamata hatékonnyá és átláthatóvá tételére.

(32)

Ennek az állásfoglalásnak megfelelően a végrehajtási intézkedéseket gyakrabban kell alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy a technikai rendelkezéseket naprakész állapotban tarthassák a piaci és a felügyeleti fejleményekkel, és a végrehajtási szabályok minden szakaszára határidőket kell megállapítani.

(33)

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. február 5-i európai parlamenti állásfoglalás jóváhagyta a bölcsek bizottságának jelentését az ugyanazon a napon a Bizottság által a Parlament előtt tett ünnepélyes nyilatkozat, valamint a belsőpiaci biztos 2001. október 2-i, az Európai Parlamentnek a folyamatban betöltött szerepére vonatkozó biztosítékokról szóló és a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságához címzett levele alapján.

(34)

Az Európai Parlamentnek három hónapos határidőt kell adni a végrehajtási intézkedések tervezetének első átadásától számítva, hogy e tervezeteket megvizsgálhassa és véleményt adhasson. Sürgős és kellően indokolt esetekben azonban ezt a határidőt le lehet rövidíteni. Ha e határidőn belül az Európai Parlament állásfoglalást fogad el, a Bizottságnak újra meg kell vizsgálnia a tervezett intézkedéseket.

(35)

Az ebben az irányelvben meghatározott szabályokra vonatkozó végrehajtási intézkedéseknek szükség szerint figyelembe kell venniük az értékpapírpiacokon bekövetkező új fejleményeket. Ennek megfelelően a Bizottságot fel kell hatalmazni a végrehajtási intézkedések elfogadására, feltéve, hogy azok nem módosítják ennek az irányelvnek a lényeges elemeit, és feltéve, hogy a Bizottság az abban megfogalmazott elvekkel összhangban jár el, az európai értékpapír bizottsággal folytatott konzultációt követően.

(36)

A végrehajtási hatásköröknek az ezzel az irányelvvel összhangban történő gyakorlása során a Bizottságnak az alábbi elveket kell tiszteletben tartania:

— a pénzügyi piacok iránti bizalom biztosításának szükségessége a befektetők körében, a pénzügyi piacok magas szintű átláthatóságának elősegítésével;

— annak szükségessége, hogy a befektetőket ellássák sokféle versenyképes befektetéssel, és a körülményeikhez szabott megfelelő közzétételi és védelmi szinttel;

— annak biztosításának szükségessége, hogy a független szabályozási hatóságok következetesen érvényesítsék a szabályokat, különösen a gazdasági bűnözés elleni küzdelem vonatkozásában;

— a magas szintű átláthatóság, valamint konzultációk lefolytatásának szükségessége az összes piaci résztvevővel, az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal;

— az innováció ösztönzésének szükségessége a pénzügyi piacokon, ha azok dinamikusak és hatékonyak kívánnak lenni;

— a piaci integritás biztosításának szükségessége a pénzügyi innováció alapos és reaktív figyelemmel kísérése révén;

— a tőke költsége csökkentésének és a tőkéhez való hozzáférés növelésének fontossága;

— hosszú távon a piaci résztvevőket érintő költségek és előnyök egyensúlya (ideértve a kis- és középvállalkozásokat és a kisbefektetőket is) bármely végrehajtási intézkedésben;

— a Közösség pénzügyi piacai nemzetközi versenyképessége elősegítésének szükségessége a nemzetközi együttműködés igen szükséges kibővítésének sérelme nélkül;

— valamennyi piaci résztvevő számára azonos feltételek kialakításának szükségessége, az egész Közösségre kiterjedő szabályok szükség szerinti kidolgozásával;

— a nemzeti piacok közötti különbségek figyelembevételének szükségessége ott, ahol azok nem ütköznek indokolatlanul az egységes piac koherenciájával;

— az ezen a területen meglévő más közösségi jogszabályokkal való összhang biztosításának szükségessége, mivel az információk kiegyensúlyozatlansága és az átláthatóság hiánya veszélyeztetheti a piacok működését, és mindenekelőtt károsíthatja a fogyasztókat és a kisbefektetőket.

(37)

Az ebben az irányelvben meghatározott követelmények vagy az ezen irányelvet végrehajtó intézkedések teljesítésének biztosítása érdekében a követelmények vagy intézkedések megsértését késedelem nélkül fel kell deríteni és szükség esetén szankcionálni kell. Ehhez az intézkedéseknek és a szankcióknak kellő mértékben visszatartó erejűnek, arányosnak kell lenniük és azokat következetesen végre kell hajtani. A tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy az illetékes nemzeti hatóságok által hozott döntések ellen a bíróságokon fellebbezéssel lehessen élni.

(38)

Ennek az irányelvnek a célja a jelenlegi átláthatósági követelmények javítása az értékpapír-kibocsátók és az olyan befektetők számára, akik a szabályozott piacra bevezetett részvények kibocsátóiban jelentős részesedéseket szereznek meg vagy adnak el. Ez az irányelv az értékpapírok hivatalos tőzsdei jegyzésre történő bevezetéséről és az ilyen értékpapírokról közzéteendő információkról szóló, 2001. május 28-i 2001/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 7 ) meghatározott néhány követelmény helyébe lép. Az átláthatósági követelmények egyetlen jogi aktusban történő összegyűjtése céljából szükséges az irányelv ilyen irányú módosítása. A módosítás azonban nem befolyásolja a tagállamok azon jogosultságát, hogy a 2001/34/EK irányelv változatlanul érvényben maradó 42–63. cikke alapján kiegészítő követelményeket határozzanak meg.

(39)	Ez az irányelv összhangban van a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 8 ).

(40)	Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapjogokat és betartja a különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elveket.

(41)

Mivel ennek az irányelvnek a célja, nevezetesen a befektetői bizalomnak az egész Közösségen belüli egyenértékű átláthatósága révén történő biztosítása és ezáltal a belső piac megvalósítása nem érhető el hatékonyan a tagállamok által a meglévő közösségi jogszabályok alapján, viszont az intézkedések mértéke és hatása miatt jobban elérhetők közösségi szinten, a Közösség a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az arányosság elvével összhangban – az említett cikkben foglaltak szerint – ez az irányelv nem megy túl azon, ami e célok eléréséhez szükséges.

(42)	Az ennek az irányelvnek a végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal ( 9 ) összhangban kell elfogadni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

(1) Ez az irányelv a valamely tagállamban lévő vagy ott működő szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információk időszakos és folyamatos közzétételére vonatkozó követelményeket határozza meg.

(2) Ez az irányelv nem terjed ki a nem zárt végű kollektív befektetési vállalkozások által kibocsátott befektetési jegyekre, illetve az ilyen kollektív befektetési vállalkozásokban megvásárolt vagy eladott befektetési jegyekre.

(3) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a 16. cikk (3) bekezdésében és a 18. cikk (2)–(4) bekezdésében említett rendelkezéseket nem alkalmazzák azokra a szabályozott piacra bevezetett értékpapírokra, amelyeket a tagállamok, vagy azok regionális vagy helyi hatóságai bocsátottak ki.

(4) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a 17. cikket nem alkalmazzák nemzeti központi bankjaikra, amennyiben azok a szabályozott piacra bevezetett részvények kibocsátói minőségében lépnek fel, ha a szabályozott piacra történő bevezetésre 2005. január 20. előtt került sor.

(1) Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

(2) Az (1) bekezdés f) pontjának ii. alpontjában szereplő „ellenőrzött vállalkozás” meghatározásának alkalmazásában a részvénytulajdonos szavazással, kinevezéssel és visszahívással kapcsolatos jogai magukban foglalják a részvényes által ellenőrzött bármely más vállalkozás jogait, valamint azon természetes személyek vagy jogalanyok jogait, akik, habár saját nevükben, de a részvényes vagy a részvényes által ellenőrzött bármelyik másik vállalkozás javára tevékenykednek.

(2a) Ahol ez az irányelv jogi személyt említ, ott ezen a jogi személyiséggel nem rendelkező bejegyzett gazdasági társaságokat és a trösztöket is érteni kell.

(3) A pénzügyi piacok technikai fejlődésének figyelembevétele, a követelmények pontos meghatározása és az (1) bekezdés egységes alkalmazásának biztosítása céljából a Bizottság – a 27. cikk (2) és (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban, valamint a 27a. és 27b. cikkben megállapított feltételekre is figyelemmel – végrehajtási intézkedéseket fogad el az (1) bekezdésben megállapított fogalommeghatározásokkal kapcsolatban.

A második albekezdés a) és b) pontjában említett intézkedéseket a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell elfogadni.

(1) A székhely szerinti tagállam az ezen irányelvben foglaltaknál szigorúbb követelményeket is alkalmazhat a kibocsátóra, nem kötelezheti azonban a kibocsátókat a 4. cikkben említett éves pénzügyi beszámolóknál és az 5. cikkben említett féléves pénzügyi beszámolóknál gyakoribb időszakos pénzügyi információk közzétételére.

(1a) Az (1) bekezdéstől eltérve a székhely szerinti tagállam előírhatja a kibocsátók számára a 4. cikkben említett éves pénzügyi beszámolóknál és az 5. cikkben említett féléves pénzügyi beszámolóknál gyakoribb kiegészítő időszakos pénzügyi információk közzétételét, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:

A kibocsátók számára kiegészítő időszakos pénzügyi információk közzétételét előíró határozat meghozatala előtt a tagállamok megvizsgálják, hogy e kiegészítő követelmények eredményeképpen nem helyeződik-e túl nagy hangsúly a kibocsátók rövid távú eredményeire és teljesítményére, továbbá hogy e követelmények nem befolyásolják-e kedvezőtlenül a kis- és középméretű kibocsátók szabályozott piacokra jutását.

Ez nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy a pénzügyi vállalkozásként működő kibocsátók számára kiegészítő időszakos pénzügyi információk közzétételét írják elő.

A székhely szerinti tagállam nem alkalmazhat az ezen irányelvben meghatározottaknál szigorúbb követelményeket a részvénytulajdonosokra vagy a 10. cikkben, illetve a 13. cikkben említett természetes vagy jogi személyekre, kivéve, ha:

(1) A kibocsátónak a pénzügyi év végét követő négy hónapon belül közzé kell tennie éves pénzügyi beszámolóját, és gondoskodnia kell arról, hogy az éves pénzügyi beszámoló legalább 10 évig nyilvánosan hozzáférhető maradjon.

(3) Ha a kibocsátónak a konszolidált mérlegről szóló, 1983. június 13-i 83/349/EK hetedik tanácsi irányelv ( 16 ) szerint konszolidált mérleget kell készítenie, az auditált pénzügyi kimutatásoknak tartalmazniuk kell az 1606/2002/EK rendelettel összhangban elkészített konszolidált mérlegeket, valamint az anyavállalat éves mérlegét, amelyet azon tagállam nemzeti jogával összhangban kell elkészíteni, amelyben az anyavállalatot bejegyezték.

Ha a kibocsátónak nem szükséges konszolidált mérleget készítenie, az auditált pénzügyi kimutatások tartalmazzák azokat a mérlegeket, amelyeket annak a tagállamnak a nemzeti jogával összhangban kell elkészíteni, amelyben a vállalatot bejegyezték.

(4) A pénzügyi kimutatások auditálását a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv ( 17 ) 51. és 51a. cikkével összhangban, illetve ha a kibocsátó konszolidált mérleg készítésére kötelezett, akkor a 83/349/EGK irányelv 37. cikkével összhangban kell elvégezni.

A pénzügyi kimutatások auditálásáért felelős személy vagy személyek által aláírt könyvvizsgálói jelentést az éves pénzügyi beszámolóval együtt teljes egészében nyilvánosságra kell hozni.

(5) A vezetőségi beszámolót a 78/660/EGK irányelv 46. cikkével összhangban, illetve ha a kibocsátó konszolidált mérleg készítésére kötelezett, akkor a 83/349/EGK irányelv 36. cikkével összhangban kell elkészíteni.

(6) A 27. cikk (2) bekezdésében említett eljárás alapján a Bizottság végrehajtási intézkedéseket fogad el a pénzügyi piacokon bekövetkezett technikai fejlődés figyelembevétele és az (1) bekezdés egységes alkalmazásának biztosítása céljából. A Bizottság elsősorban azokat a technikai feltételeket határozza meg, amelyek között a közzétett éves pénzügyi beszámolónak és a könyvvizsgálói jelentésnek a nyilvánosság számára hozzáférhetőnek kell maradnia. Szükség esetén, a Bizottság kiigazíthatja az (1) bekezdésben említett öt éves időszakot.

(7) 2020. január 1-jei hatállyal minden éves pénzügyi beszámolót egységes elektronikus beszámolási formátumban kell elkészíteni, amennyiben az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 18 ) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) (EÉPH) elvégezte a költség-haszon elemzést.

Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben – kellően figyelembe véve a meglévő és jövőbeni technológiai lehetőségeket – meghatározza a jelentéstétel elektronikus formáját. A szabályozástechnikai standardtervezetek elfogadása előtt az EÉPH megfelelően értékeli az elektronikus jelentéstétel lehetséges formátumait, és megfelelő helyszíni teszteket végez. Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket legkésőbb 2016. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(1) A részvények vagy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátójának az adott időszak végét követően mielőbb, de legkésőbb három hónapon belül a pénzügyi év első hat hónapjára vonatkozóan féléves pénzügyi beszámolót kell közzétennie. A kibocsátónak gondoskodnia kell arról, hogy a féléves pénzügyi beszámoló legalább 10 évig nyilvánosan hozzáférhető maradjon.

(3) Ha a kibocsátónak konszolidált mérleget kell készítenie, a pénzügyi kimutatások kivonatát az évközi pénzügyi beszámolókra alkalmazandó nemzetközi számviteli standardokkal összhangban kell elkészíteni, amelyeket az 1606/2002/EK rendelet 6. cikkében meghatározott eljárás szerint fogadtak el.

Ha a kibocsátótól nem követelik meg konszolidált mérleg készítését, a pénzügyi kimutatások kivonatának legalább a rövidített mérleget, a rövidített eredménykimutatást és az ezekkel kapcsolatos kiegészítő mellékletet kell tartalmaznia. A rövidített mérleg és a rövidített eredménykimutatás elkészítésekor a kibocsátó az éves pénzügyi beszámolók elkészítésekor alkalmazottakkal azonos elismerési és mérési elveket követi.

(4) Az időközi vezetőségi nyilatkozat legalább azokat a fontos eseményeket tartalmazza, amelyek a pénzügyi év első hat hónapjában következtek be, és jelzi a pénzügyi kimutatások kivonatára gyakorolt hatásukat, valamint ismerteti a pénzügyi év hátralévő hat hónapját érintő főbb kockázatokat és bizonytalansági tényezőket. A részvénykibocsátók esetében az időközi vezetőségi nyilatkozat a vállalkozáshoz kapcsolódó felekkel való nagyobb ügyleteket is tartalmazza.

(5) Ha a féléves pénzügyi beszámolót auditálták, akkor a könyvvizsgálói jelentést teljes egészében meg kell ismételni. Ugyanez vonatkozik a könyvvizsgálói felülvizsgálatra is. Ha a féléves pénzügyi beszámoló könyvvizsgálatát vagy felülvizsgálatát könyvvizsgáló nem végezte el, akkor a kibocsátónak erre vonatkozóan beszámolóban nyilatkoznia kell.

(6) A 27. cikk (2) bekezdésével vagy a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság intézkedéseket fogad el a pénzügyi piacok technikai fejlődésének figyelembevétele, a követelmények pontos meghatározása és az e cikk (1)–(5) bekezdése egységes alkalmazásának biztosítása céljából.

Az a) pontban említett intézkedéseket a 27. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A b) és a c) pontban említett intézkedéseket a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktussal kell meghatározni.

Szükség esetén, a Bizottság – a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén – kiigazíthatja az (1) bekezdésben említett ötéves időszakot.

A tagállamok kötelezik a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 19 ) 41. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti, nyersanyag-kitermelő iparágakban, illetve természetes erdők fakitermelésében tevékenykedő kibocsátókat, hogy az említett irányelv 10. fejezetével összhangban évente készítsenek beszámolót a kormányoknak fizetett összegekről. A beszámolót a pénzügyi év végét követő hat hónapon belül közzé kell tenni, és annak legalább tíz évig nyilvánosan hozzáférhetőnek kell maradnia. A kormányoknak fizetett összegeket összevont (konszolidált) alapon kell feltüntetni a beszámolóban.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 4., 5., 6. és 16. cikkel összhangban elkészítendő és nyilvánosságra hozandó információkért a felelősség legalább a kibocsátót vagy a kibocsátó igazgatási, vezetési vagy felügyeleti testületeit terhelje, és a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kötelezettségekkel kapcsolatos törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseik vonatkozzanak a kibocsátókra, az e cikkben említett testületekre vagy a kibocsátókon belüli felelős személyekre.

(2) A székhely szerinti tagállam dönthet úgy, hogy nem alkalmazza az 5. cikket azokra a hitelintézetekre, amelyek részvényeit nem vezették be a szabályozott piacra, és amelyek folyamatosan és ismétlődő módon csak hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat bocsátottak ki, azzal a feltétellel, hogy az ilyen hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok teljes névleges összege nem éri el a 100 000 000 eurót, és a hitelintézetek a 2003/71/EK irányelv alapján nem adtak ki tájékoztatót.

(3) A székhely szerinti tagállam dönthet úgy, hogy nem alkalmazza az 5. cikket azokra a kibocsátókra, amelyek a 2003/71/EK irányelv hatálybalépése napján már léteztek, és amelyek kizárólag a székhely szerinti tagállam, a székhely szerinti tagállam valamelyik regionális vagy helyi hatósága által feltétel nélkül és visszavonhatatlanul garantált, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat bocsátanak ki a szabályozott piacon.

(4) E cikk (1) bekezdésének b) pontjától eltérve, a 4. és az 5. cikk az adott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok lejáratáig nem alkalmazandó azon kibocsátók esetében, amelyek kizárólag olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat bocsátanak ki, amelyek egységnyi címletértéke legalább 50 000 EUR, vagy eurótól eltérő devizában denominált, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében, amelyek egységnyi címletértéke a kibocsátás napján legalább 50 000 EUR-val egyenlő, és amelyek az Unió szabályozott piacára már 2010. december 31. előtt be voltak vezetve.

Tájékoztatás a nagy értékpapír-állományok megvásárlásáról vagy értékesítéséről

(1) A székhely szerinti tagállam biztosítja azt, hogy ha egy részvényes olyan kibocsátó részvényeit vásárolja meg vagy adja el, akinek részvényeit szabályozott piacra bevezették és amelyekhez szavazati jog kapcsolódik, akkor a részvényes tájékoztatja a kibocsátót a vásárlás vagy az eladás eredményeképpen a részvényes birtokában lévő kibocsátói szavazati jogok arányáról, ha ez az arány eléri vagy meghaladja az 5 %-os, a 10 %-os, a 15 %-os, a 20 %-os, a 25 %-os, a 30 %-os, az 50 %-os és a 75 %-os küszöbértéket, vagy e küszöbértékek alá csökken.

A szavazati jogok kiszámítása mindazon részvények alapján történik, amelyekhez szavazati jogok kapcsolódnak, még akkor is, ha a szavazati jogok gyakorlását felfüggesztették. Ezen kívül ezeket az információkat azon részvények vonatkozásában is meg kell adni, amelyek ugyanahhoz az osztályhoz tartoznak, és amelyekhez szavazati jogok kapcsolódnak.

(2) A székhely szerinti tagállam biztosítja azt, hogy a részvényesek tájékoztatják a kibocsátót a szavazati jogok arányáról, ha ez az arány eléri vagy meghaladja az (1) bekezdésben meghatározott küszöbértékeket, vagy azok alá csökken a szavazati jogok megoszlását megváltoztató események eredményeképpen, és a 15. cikk alapján közzétett információk alapján. Ha a kibocsátót egy harmadik országban jegyezték be, a tájékoztatást az egyenértékű események vonatkozásában kell megadni.

(4) Ez a cikk nem vonatkozik azon a részvényekre, amelyeket kizárólag a szokásos rövid elszámolási cikluson belüli kölcsönös beszámítás vagy elszámolás céljából vásároltak meg, illetve nem alkalmazandó a letétkezelőknek a letétkezelői minőségükben birtokában lévő részvényekre, azzal a feltétellel, hogy a letétkezelők az ezekhez a részvényekhez kapcsolódó szavazati jogokat csak papíralapú vagy elektronikus eszközökkel adott utasítások szerint gyakorolhatják.

(5) Ez a cikk nem vonatkozik továbbá az olyan jelentős értékpapír-állomány e minőségében fellépő árjegyző által történő megvásárlására vagy eladására, amely eléri vagy átlépi az 5 %-os küszöbértéket, azzal a feltétellel, hogy:

(6) Ez a cikk nem alkalmazandó a hitelintézeteknek vagy befektetési vállalkozásoknak a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 20 ) 11. cikkében meghatározottak szerinti kereskedési könyvében lévő pozíciókhoz kapcsolódó szavazati jogokra, feltéve, hogy:

(6a) Ez a cikk nem alkalmazandó a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a visszavásárlási programokra vonatkozó mentességek és a pénzügyi eszközök stabilizálása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2003. december 22-i 2273/2003/EK bizottsági rendelettel ( 21 ) összhangban stabilizálási célból szerzett részvényekhez kapcsolódó szavazati jogokra, feltéve, hogy az e részvényekhez kapcsolódó szavazati jogokat nem gyakorolják, és más módon sem használják fel a kibocsátó vezetésébe történő beavatkozásra.

(6b) Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben – a 12. cikk (4) és (5) bekezdését figyelembe véve – meghatározza az (5) és (6) bekezdésben említett 5 %-os küszöbérték kiszámításának módját, többek között a vállalatcsoportokra vonatkozóan is.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. november 27-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(7) A Bizottság – a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén – intézkedéseket fogad el a pénzügyi piacok technikai fejlődésének figyelembevétele és a (2), (4) és (5) bekezdésben megállapított követelmények pontos meghatározása céljából.

A Bizottság a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal meghatározza az e cikk (4) bekezdésében említett „rövid elszámolási ciklus” maximális hosszát, valamint a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által alkalmazott megfelelő ellenőrzési mechanizmusokat is.

Emellett a Bizottság – a 27. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban – összeállíthatja az e cikk (2) bekezdésében említett események listáját.

A 9. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott tájékoztatási követelmények a természetes személyekre vagy más jogalanyokra is vonatkoznak, amennyiben jogosultak szavazati jogok megszerzésére, eladására vagy gyakorlására bármelyik alábbi esetben, vagy azok kombinációja esetén:

(1) A 9. cikk és a 10. cikk c) pontja nem alkalmazandó a KBER tagjai részére vagy tagjai által monetáris hatóságként betöltött feladatuk végzése közben biztosított részvényekre, beleértve a KBER tagjai részére vagy tagjai által, pénzpolitikai célra vagy egy fizetési rendszer keretében nyújtott zálog-, visszavásárlási vagy hasonló likviditási megállapodás keretében biztosított részvényekre.

(2) A mentesség a fent említett, rövid lejáratú ügyletekre vonatkozik azzal a feltétellel, hogy az e részvényekhez kapcsolódó szavazati jogokat nem gyakorolják.

A nagy értékpapír-állomány bejelentésével és nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos eljárások

(1) A 9. és a 10. cikk alapján megkövetelt bejelentés az alábbi információkat tartalmazza:

(2) ►M4 A kibocsátót haladéktalanul, de legkésőbb az attól a naptól számított négy kereskedési napon belül tájékoztatni kell, amelyen a részvényesnek vagy 10. cikkben említett természetes vagy jogi személyeknek, ◄

(3) Egy vállalkozás akkor mentesül az (1) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettség alól, ha a bejelentést az anyavállalat, vagy amennyiben az anyavállalat is egy ellenőrzött vállalkozás, akkor saját anyavállalata teszi meg.

(4) Egy alapkezelő társaság anyavállalatának nem szükséges összesítenie a 9. és a 10. cikk szerinti értékpapír-állományát az alapkezelő társaság által kezelt értékpapír-állománnyal a 85/611/EGK tanácsi irányelvben meghatározott feltételek értelmében, feltéve, hogy az adott alapkezelő társaság az anyavállalattól függetlenül gyakorolja szavazati jogait.

A 9. és 10. cikk azonban alkalmazandó abban az esetben, ha az anyavállalat, vagy az anyavállalat egy másik ellenőrzött vállalkozása az adott alapkezelő társaság által kezelt értékpapír-állományba fektet be, és az alapkezelő társaságnak nincs lehetősége az adott értékpapír-állományhoz kapcsolódó szavazati jogok gyakorlására, és ezeket a szavazati jogokat csak az anyavállalat vagy az anyavállalat egy másik ellenőrzött vállalkozásának közvetlen vagy közvetett utasításai alapján gyakorolhatja.

(5) A 2004/39/EK irányelv alapján felhatalmazott befektetési vállalkozás anyavállalatának nem szükséges összesítenie a 9. és a 10. cikk szerinti értékpapír-állományát azzal a értékpapír-állománnyal, amelyet az adott befektetési vállalkozás a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 9. pontja értelmében ügyfelenkénti alapon kezel, feltéve, hogy:

A 9. és 10. cikk azonban alkalmazandó abban az esetben, ha az anyavállalat, vagy az anyavállalat egy másik ellenőrzött vállalkozása az adott befektetési vállalkozás által kezelt értékpapír-állományba fektet be, és a befektetési vállalkozásnak nincs lehetősége az adott értékpapír-állományhoz kapcsolódó szavazati jogok gyakorlására, és ezeket a szavazati jogokat csak az anyavállalat vagy az anyavállalat egy másik ellenőrzött vállalkozásának közvetlen vagy közvetett utasításai alapján gyakorolhatja.

(6) Az (1) bekezdés szerinti bejelentés átvételekor, de legkésőbb az azt követő három kereskedési napon belül a kibocsátó nyilvánosságra hozza a bejelentésben szereplő összes információt.

(7) A székhely szerinti tagállam mentesítheti a kibocsátókat a (6) bekezdés követelménye alól, ha a bejelentésben szereplő információkat – a 21. cikkben meghatározott feltételek szerint – a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága teszi közzé a bejelentés átvételekor, vagy legkésőbb az azt követő három kereskedési napon belül.

(8) A pénzügyi piacok technikai fejlődésének figyelembevétele, e cikk (1), (2), (4), (5) és (6) bekezdésében megállapított követelmények pontos meghatározása érdekében a Bizottság – a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel – intézkedéseket fogad el:

(9) E cikk alkalmazása egységes feltételeinek és a pénzügyi piacok technikai fejlődésének figyelembevétele érdekében az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 22 ) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) (a továbbiakban: EÉPH) végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgozhat ki az e cikk (1) bekezdése értelmében a kibocsátó felé közlendő információk közléséhez vagy a közlendő információknak a 19. cikk (3) bekezdése szerinti bejelentéséhez használandó formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardterveteknek az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(1) A 9. cikkben megállapított bejelentési követelmények azokra a természetes, illetve jogi személyekre is vonatkoznak, akik vagy amelyek közvetlenül vagy közvetve:

Az előírt bejelentési kötelezettség kiterjed az első albekezdés a) pontjának, illetve az említett albekezdés b) pontjának megfelelően birtokolt pénzügyi eszközök típus szerinti bontásban történő közlésére is, melynek során különbséget kell tenni a fizikai teljesítésre jogosító és a készpénzes elszámolásra jogosító pénzügyi eszközök között.

(1a) A szavazati jogok számát a pénzügyi eszköz alapjául szolgáló részvények teljes elvi főösszegére vonatkoztatva kell kiszámítani, kivéve a kizárólag készpénzes elszámolást lehetővé tevő pénzügyi eszközöket, melyek esetében a szavazati jogok számát a »delta-korrekcióval« kell kiszámítani, az alapul szolgáló részvények elvi főösszegét megszorozva az eszköz deltájával. E célból a birtokos az ugyanazon mögöttes kibocsátóhoz tartozó összes pénzügyi eszközt összesíti és bejelenti. A szavazati jogok kiszámításakor csak a hosszú pozíciókat kell figyelembe venni. A hosszú pozíciók az ugyanazon mögöttes kibocsátóhoz kapcsolódó rövid pozíciókkal nem nettósíthatók.

Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. november 27-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés második albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(1b) Az (1) bekezdés alkalmazásában az alábbiak tekintendők pénzügyi eszköznek, feltéve, hogy az (1) bekezdés első albekezdésének a) vagy b) pontjában meghatározott feltételek bármelyike teljesül:

Az EÉPH létrehozza, és a pénzügyi piacokon tapasztalható technikai fejlődés figyelembevételével rendszeres időközönként naprakésszé teszi az (1) bekezdés szerinti bejelentési követelmények hatálya alá tartozó pénzügyi eszközök indikatív listáját.

(2) A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén elfogadja az alábbiakra vonatkozó intézkedéseket; az (1) bekezdés szerinti bejelentés tartalmának, a bejelentés határidejének és a bejelentés címzettjének meghatározása.

(3) Az e cikk (1) bekezdése egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása és a pénzügyi piacok technikai fejlődésének figyelembevétele érdekében az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgozhat ki az e cikk (1) bekezdése értelmében a kibocsátó felé közlendő információk közléséhez vagy a 19. cikk (3) bekezdése szerinti bejelentéshez használandó formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardterveteknek az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(4) A 9. cikk (4), (5) és (6) bekezdésében, valamint a 12. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében megállapított kivételek az e cikk szerinti bejelentési követelményekre értelemszerűen alkalmazandók.

Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyben meghatározza azokat az eseteket, amikor az első albekezdésben említett kivételek olyan természetes vagy jogi személy birtokában lévő pénzügyi eszközökre vonatkoznak, aki ügyfelektől származó, kereskedésre irányuló megrendeléseket teljesít, vagy – nem saját számlára – ügyfelek kereskedési kérésének tesz eleget, illetve ilyen ügyletekből származó pozíciókat fedez.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. november 27-ig benyújtja a Bizottsághoz.

(1) A 9., 10. és 13. cikkben megállapított bejelentési követelmények abban az esetben is alkalmazandók a természetes vagy jogi személyre, amennyiben a szóban forgó személy által a 9. és 10. cikk értelmében közvetlenül vagy közvetve birtokolt szavazati jogok száma a 13. cikk értelmében közvetlenül vagy közvetve birtokolt pénzügyi eszközökhöz fűződő szavazati jogok számával összesítve eléri vagy meghaladja a 9. cikk (1) bekezdésében megállapított küszöbértékeket, vagy azok alá csökken.

Az e bekezdés első albekezdésében előírt bejelentésben meg kell adni a 9. és 10. cikk szerint birtokolt részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok számát, valamint a 13. cikk szerinti pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó szavazati jogok számát is.

(2) A pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó, a 13. cikk szerint már bejelentett szavazati jogokat ismét be kell jelenteni, amennyiben a természetes vagy jogi személy megszerezte az alapul szolgáló részvényeket, és a tulajdonszerzés eredményeként az ugyanazon kibocsátó által kibocsátott részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok teljes száma eléri vagy meghaladja a 9. cikk (1) bekezdésében foglalt küszöbértékeket.

(1) Ha a szabályozott piacra bevezetett részvények kibocsátója saját részvényeit vásárolja meg vagy adja el, akár saját maga, akár a saját nevében, de a kibocsátó megbízásából tevékenykedő személyen keresztül, a székhely szerinti tagállam biztosítja, hogy a kibocsátó mielőbb, de legkésőbb a megszerzést vagy az értékesítést követő négy kereskedési napon belül közzétegye saját részvényeinek részarányát, ha ez a részarány eléri vagy meghaladja a szavazati jogok 5 %-át vagy 10 %-át, illetve ha azok alá csökken. A részarányt azoknak a részvényeknek a teljes száma alapján kell kiszámítani, amelyekhez szavazati jogok kapcsolódnak.

(2) A Bizottság – a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén – intézkedéseket fogad el a pénzügyi piacok technikai fejlődésének figyelembevétele és az (1) bekezdésben megállapított követelmények pontos meghatározása céljából.

A 9. cikkben meghatározott küszöbértékek kiszámítása céljából a székhely szerinti tagállam legalább a szavazati jogok teljes számának és a tőkének a közzétételét követeli meg a kibocsátótól minden olyan naptári hónapnak a végén, amelyben bekövetkezett a fent említett teljes szám növekedése vagy csökkenése.

(1) A szabályozott piacra bevezetett részvények kibocsátója késedelem nélkül közzéteszi a különböző részvényosztályokhoz kapcsolódó jogokban bekövetkező változásokat, ideértve az adott kibocsátó által kibocsátott származtatott értékpapírokhoz kapcsolódó és az adott kibocsátó részvényeihez hozzáférést biztosító jogokban bekövetkező változásokat is.

(2) A részvényektől eltérő, a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátója késedelem nélkül közzéteszi a nem részvény értékpapírok birtokosának jogaiban bekövetkező változásokat, ideértve az ilyen értékpapírok kikötéseiben és feltételeiben bekövetkező olyan változásokat is, amelyek közvetve befolyásolhatják e jogokat, és amelyek elsősorban a hitelfeltételekben vagy a kamatlábakban bekövetkezett változásokból keletkeznek.

Információk a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok tulajdonosai részére

Tájékoztatási követelmények a szabályozott piacra bevezetett részvények kibocsátói számára

(1) A szabályozott piacra bevezetett részvények kibocsátója biztosítja az azonos bánásmódot az ugyanabban a helyzetben lévő részvénytulajdonosok számára.

(2) A kibocsátó gondoskodik arról, hogy a részvénytulajdonosoknak a jogaik gyakorlásához szükséges összes eszköz és információ a rendelkezésre álljon a székhely szerinti tagállamban, valamint gondoskodik az adatok teljességének megőrzéséről. A részvényesek nem akadályozhatók meg jogaik azon ország jogszabályai alapján meghatalmazott útján történő gyakorlásában, amelyben a kibocsátót bejegyezték,. A kibocsátó elsősorban:

(3) Az információk részvényesek részére történő átadása céljából a székhely szerinti tagállam lehetővé teszi az elektronikus eszközök használatát a kibocsátók számára, azzal a feltétellel, hogy ezt a döntést közgyűlésen hozzák meg, és a döntés legalább az alábbi feltételeknek megfelel:

(4) A Bizottság – a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén – intézkedéseket fogad el a pénzügyi piacok technikai fejlődésének és az információs és kommunikációs technológia fejleményeinek a figyelembevétele, valamint az (1), (2) és (3) bekezdésben megállapított követelmények pontos meghatározása céljából. A Bizottság elsősorban azon pénzintézetek típusait határozza meg, amelyeken keresztül a részvényesek a (2) bekezdés c) pontjában említett pénzügyi jogaikat gyakorolhatják.

Tájékoztatási követelmények a szabályozott piacra bevezetett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátói számára

(1) A szabályozott piacra bevezetett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátója biztosítja, hogy az egyenrangú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tulajdonosai egyenlő bánásmódban részesülnek a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz kapcsolódó valamennyi jog tekintetében.

(2) A kibocsátó gondoskodik arról, hogy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-tulajdonosoknak a jogaik gyakorlásához szükséges összes eszköz és információ nyilvánosan rendelkezésre áll a székhely szerinti tagállamban, valamint gondoskodik az adatok teljességének a megőrzéséről. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-tulajdonosok nem akadályozhatók meg jogaik azon tagállam jogszabályainak megfelelően meghatalmazott útján történő gyakorlásában, amelyben a kibocsátót bejegyezték. A kibocsátó elsősorban:

(3) Ha csak azokat a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-tulajdonosokat hívják meg a közgyűlésre, akiknek egységnyi címlete legalább 100 000 EUR-t tesz ki, vagy az eurótól eltérő címletű hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében azokat, akik értékpapírjainak egységnyi címlete a kibocsátás napján legalább 100 000 EUR-val egyenlő, a kibocsátó színhelyként bármelyik tagállamot választhatja, feltéve, hogy a jogaik gyakorlásához szükséges minden eszközt és információt a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-tulajdonosok rendelkezésére bocsátanak az adott tagállamban.

Az első albekezdésben említett választási lehetőség az adott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok érvényességi ideje alatt azon hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tulajdonosainak esetében is alkalmazandó, amelyek egységenkénti címletértéke legalább 50 000 EUR, vagy az eurótól eltérő más valutában kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében, amelyek egységenkénti címletértéke a kibocsátás napján legalább 50 000 EUR-val egyenlő, és amelyeket az Unió szabályozott piacára már 2010. december 31. előtt bevezettek, feltéve, hogy a kibocsátó által választott tagállamban a jogaik gyakorlásához szükséges minden eszközt és információt az értékpapír-tulajdonosok rendelkezésére bocsátanak.

(4) Az információk hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-tulajdonosok részére történő átadása céljából a székhely szerinti tagállam, vagy a kibocsátó által a (3) bekezdés szerint kiválasztott tagállam lehetővé teszi az elektronikus eszközök használatát a kibocsátók számára, azzal a feltétellel, hogy ezt a döntést közgyűlésen hozzák meg, és a döntés legalább az alábbi feltételeknek megfelel:

(5) A Bizottság – a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén – intézkedéseket fogad el a pénzügyi piacok technikai fejlődésének és az információs és kommunikációs technológia fejleményeinek a figyelembevétele, valamint az (1)–(4) bekezdésben megállapított követelmények pontos meghatározása céljából. A Bizottság elsősorban azon pénzintézetek típusait határozza meg, amelyeken keresztül a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tulajdonosai a (2) bekezdés c) pontjában említett pénzügyi jogaikat gyakorolhatják.

(1) Ha a kibocsátó, vagy ha a kibocsátó hozzájárulása nélkül valamely személy, aki az értékpapírjai szabályozott piacra történő bevezetését kérte, szabályozott információkat hoz nyilvánosságra, ezt az információt egyidejűleg székhely szerinti tagállamának illetékes hatóságánál is köteles bejelenteni. Az illetékes hatóság dönthet arról, hogy ezeket az irattározott információkat közzéteszi-e internetes honlapján.

(2) A székhely szerinti tagállam a 2003/6/EK irányelv 6. cikkével vagy ezen irányelv 12. cikkének (6) bekezdésével összhangban nyilvánosságra hozott információk vonatkozásában mentesítheti a kibocsátót az (1) bekezdés szerinti követelmények alól.

(3) A kibocsátónak egyidejűleg a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságánál is be kell jelentenie a 9., 10., 12. és 13. cikkel összhangban közlendő információkat.

(4) A Bizottság – a 27. cikk (2a) (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén – intézkedéseket fogad el az (1), (2) és (3) bekezdésben megállapított követelmények pontos meghatározása céljából.

A Bizottság elsősorban azt az eljárást határozza meg, amellyel összhangban a kibocsátónak, a részvénytulajdonosnak, más pénzügyi eszközök tulajdonosának vagy a 10. cikkben említett személynek vagy jogalanynak az (1) vagy a (3) bekezdés értelmében be kell jelentenie az információkat a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál, annak érdekében, hogy a székhely szerinti tagállamban lehetővé váljon az elektronikus eszközökkel történő irattározás.

(1) Ha az értékpapírokat csak a székhely szerinti tagállamban vezették be a szabályozott piacra, a szabályozott információkat a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által elfogadott nyelven kell közzétenni.

(2) Ha az értékpapírok a székhely szerinti tagállamban, illetve egy vagy több fogadó tagállamban egyaránt bevezetésre kerültek a szabályozott piacra, akkor a szabályozott információkat:

(3) Ha az értékpapírokat egy vagy több fogadó tagállamban bevezették a szabályozott piacra, azonban a székhely szerinti tagállamban nem, a szabályozott információkat a kibocsátó választásától függően vagy a fogadó tagállamok illetékes hatóságai által elfogadott nyelven, vagy a nemzetközi pénzvilágban szokásos nyelven kell közzétenni.

Ezen kívül a székhely szerinti tagállam törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseiben meghatározhatja, hogy a szabályozott információkat – a kibocsátó választásától függően – vagy a saját illetékes hatósága által elfogadott nyelven, vagy a nemzetközi pénzvilágban szokásos nyelven kell közzétenni.

(4) Ha az értékpapírokat a kibocsátó hozzájárulása nélkül vezették be a szabályozott piacra, akkor az (1), a (2) és a (3) bekezdés szerinti kötelezettségek nem a kibocsátóra, hanem arra a személyre hárulnak, aki a kibocsátó hozzájárulása nélkül kérte a bevezetést.

(5) A tagállamok lehetővé teszik a részvényesek és a 9., a 10. és a 13. cikkben említett természetes személyek vagy más jogalanyok részére, hogy az ezen irányelv szerinti információkat csak a nemzetközi pénzvilágban szokásos nyelven közöljék a kibocsátóval. Ha a kibocsátó ilyen bejelentést kap, a tagállamok nem írhatják elő a kibocsátónak, hogy gondoskodjon az illetékes hatóságok által elfogadott nyelvre történő fordításról.

(6) Az (1)–(4) bekezdéstől eltérve, ha egy vagy több tagállamban olyan értékpapírokat vezetnek be a szabályozott piacra, amelyek egységnyi címlete legalább 100 000 EUR, vagy a nem euróban kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében címletük értéke a kibocsátás napján legalább 100 000 EUR-val egyenlő, akkor a szabályozott információkat vagy a székhely szerinti tagállam és a fogadó tagállam illetékes hatóságai által elfogadott nyelven, vagy a nemzetközi pénzvilágban elfogadott nyelven kell közzétenni a kibocsátó vagy azon személy választása szerint, aki a kibocsátó hozzájárulása nélkül kérte a bevezetést.

Az első albekezdésben említett eltérés érvényességi idejük alatt azon hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében is alkalmazandó, amelyek egységenkénti címletértéke legalább 50 000 EUR, vagy az eurótól eltérő más valutában kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében, amelyek egységenkénti címletértéke a kibocsátás napján legalább 50 000 EUR-val egyenlő, és amelyeket az Európai Unió szabályozott piacára egy vagy több tagállamban már 2010. december 31. előtt bevezettek.

(7) Ha a szabályozott információk tartalmával kapcsolatban bíróság vagy választottbíróság előtt keresetet indítanak valamelyik tagállamban, akkor az információk bírósági eljárás céljából történő lefordítása során felmerült költségek megfizetésével kapcsolatos felelősséget az adott tagállam jogszabályaival összhangban döntik el.

(1) A székhely szerinti tagállam gondoskodik arról, hogy a kibocsátó, vagy a szabályozott piacra történő bevezetést a kibocsátó hozzájárulása nélkül kérelmező személy olyan módon tegye közzé a szabályozott információkat, amely megkülönböztetésmentesen biztosítja az ezekhez az információkhoz való gyors hozzáférést, és rendelkezésre bocsátja azokat a (2) bekezdésben említett, hivatalosan kijelölt rendszer számára. A kibocsátó, vagy a szabályozott piacra történő bevezetést a kibocsátó hozzájárulása nélkül kérelmező személy az információszolgáltatásért nem számíthat fel díjat a befektetőknek. A székhely szerinti tagállam olyan médiumok használatára kéri fel a kibocsátót, amelyek indokoltan igénybe vehetők az információk hatékony terjesztésére a Közösség egész területén. A székhely szerinti tagállam nem írhatja elő a kizárólag olyan médiumok használatának a kötelezettségét, amelyek üzemeltetői saját területén rendelkeznek székhellyel.

(2) A székhely szerinti tagállam gondoskodik arról, hogy legalább egy hivatalosan kijelölt rendszer létezzen a szabályozott információk központi tárolására. A rendszereknek meg kell felelniük a biztonsággal, az információforrás bizonyosságával, az időpont rögzítésével és a végfelhasználók általi egyszerű hozzáféréssel kapcsolatos minimális minőségi előírásoknak, és azokat összhangba kell hozni a 19. cikk (1) bekezdésében említett irattározási eljárással.

(3) Ha az értékpapírokat csak egy fogadó tagállamban vezették be a szabályozott piacra, és a székhely szerinti tagállamban nem, akkor a fogadó tagállam biztosítja a szabályozott információk közzétételét az (1) bekezdésben említett követelményekkel összhangban.

(4) A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén intézkedéseket fogadjon el az alábbiak megállapítására vonatkozóan:

A Bizottság meghatározhatja és aktualizálhatja az információk nyilvánosság részére történő terjesztésére szolgáló médiumok jegyzékét is.

(1) 2018. január 1-jéig létre kell hozni egy internetes portált, amely európai elektronikus hozzáférési pontként (a továbbiakban: a hozzáférési pont) szolgál. Az EÉPH fejleszti ki és üzemelteti a hozzáférési pontot.

(2) A hivatalosan kijelölt mechanizmusok összekapcsolására szolgáló rendszer a következőkből áll:

(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a hozzáférési ponton keresztül hozzá lehessen férni központi tároló mechanizmusaikhoz.

(1) Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyben rögzíti a szabályozott információkhoz való uniós szintű hozzáférésre vonatkozó technikai követelményeket az alábbiak meghatározása érdekében:

(2) A szabályozástechnikai standardtervezetekek kidolgozása során az EÉPH figyelembe veszi azokat a technikai követelményeket, amelyek a 2012/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 23 ) által létrehozott cégnyilvántartások összekapcsolási rendszerére vonatkoznak.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. november 27-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(1) Ha a kibocsátó létesítő okirat szerinti székhelye egy harmadik országban található, akkor a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága mentesítheti az adott kibocsátót a 4–7. cikk, valamint a 12. cikk (6) bekezdése, a 14–18. cikk szerinti követelmények alól, feltéve, hogy az adott harmadik ország jogszabályai egyenértékű követelményeket határoznak meg, vagy ha az adott kibocsátó megfelel a harmadik ország azon jogszabályi követelményeinek, amelyeket a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága egyenértékűnek minősít.

A hatáskörrel rendelkező hatóság ilyen esetben értesíti az EÉPH-t a mentesítés megadásáról.

A harmadik országban meghatározott követelmények által előírt információkat a 19. cikkel összhangban kell irattározni, illetve a 20. és a 21. cikkel összhangban kell közzétenni.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve a harmadik országban alapító okirat szerinti székhellyel rendelkező kibocsátó mentesül a pénzügyi kimutatások 4. vagy 5. cikkel összhangban történő elkészítése alól a 2007. január 1-jén vagy az azt követően kezdődő pénzügyi év előtt, feltéve, hogy ez a kibocsátó pénzügyi kimutatásait a 1606/2002/EK rendelet 9. cikkében említett, nemzetközileg elfogadott standardok szerint készíti el.

(3) A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága biztosítja azt, hogy a harmadik országban közzétett azon információkat, amelyek fontosak lehetnek a Közösség nyilvánossága számára is, a 20. és a 21. cikkel összhangban tegyék közzé, még akkor is, ha ezek az információk a 2. cikk (1) bekezdésének k) pontja értelmében nem minősülnek szabályozott információknak.

(4) Az (1) bekezdés egységes alkalmazási feltételeinek biztosítása céljából a Bizottság a 27. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban olyan végrehajtási intézkedéseket fogad el, amelyek:

Az első albekezdés ii. pontjával összefüggésben a Bizottság – a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén – az egynél több ország kibocsátóira vonatkozó standardok értékelésével kapcsolatos intézkedéseket határoz meg.

A Bizottság a 27. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, a 30. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételek szerint meghozza a szükséges határozatokat a harmadik országbeli kibocsátók által használt számviteli standardok egyenértékűségéről. Ha a Bizottság úgy határoz, hogy a harmadik ország számviteli standardjai nem egyenértékűek, akkor lehetővé teheti az érintett kibocsátók számára, hogy egy megfelelő átmeneti időszakban továbbra is ezeket a számviteli standardokat használják.

A harmadik albekezdéssel összefüggésben a Bizottság – a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén – az egynél több ország kibocsátóira vonatkozó számviteli standardokkal kapcsolatos általános egyenértékűségi követelmények kialakítására irányuló intézkedéseket is elfogad.

(5) A (2) bekezdésben megállapított követelmények pontos meghatározása érdekében a Bizottság – a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén – olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek a harmadik országban közzétett információk azon típusát határozzák meg, amely fontos az Unió nyilvánossága számára.

(6) Azok a vállalkozások, amelyek létesítő okirat szerinti székhelye egy olyan harmadik országban van, amelynek engedélyt kellett volna kérnie a 85/611/EGK tanácsi irányelv 5. cikke (1) bekezdésével összhangban, vagy a portfoliókezelés tekintetében a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 4. pontja alapján, ha létesítő okirat szerinti székhelye vagy (kizárólag befektetési vállalkozás esetében) központi irodája a Közösségben lenne, szintén mentességet kapnak az alól, hogy értékpapír-állományukat a 12. cikk (4) bekezdésében és a 12. cikk (5) bekezdésében meghatározott követelmények szerint összesítsék anyavállalatuk értékpapír-állományával, azzal a feltétellel, hogy alapkezelő társaságként vagy befektetési vállalkozásként betartják a függetlenség egyenértékű feltételeit.

(7) A pénzügyi piacokon bekövetkező technikai fejlődés figyelembevétele és a (6) bekezdés egységes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottság a 27. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban végrehajtási intézkedéseket fogad el, amelyek azt írják elő, hogy törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései miatt a harmadik ország biztosítsa az ebben az irányelvben és a hozzá tartozó végrehajtási intézkedésekben meghatározott függetlenségi követelmények egyenértékűségét.

A Bizottság – a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén – intézkedéseket fogad el, amelyek célja az első albekezdés alkalmazásában általános egyenértékűségi kritériumok megállapítása.

(8) Az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 33. cikkével összhangban segíti a Bizottságot az e cikk szerinti feladatai végrehajtásában.

(1) Mindegyik tagállam kijelöli azt a 2003/71/EK irányelv 21. cikkének (1) bekezdésében említett központi hatóságot, amely központi hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóságként hatáskörrel rendelkezik az ezen irányelvben meghatározott kötelezettségek teljesítésére és az ezen irányelv szerint elfogadott rendelkezések alkalmazásának biztosítására. A tagállamok ennek megfelelően tájékoztatják a Bizottságot és az EÉPH-t.

A (4) bekezdés h) pontja alkalmazásában azonban a tagállamok az első albekezdésben említett központi illetékes hatóságtól eltérő másik illetékes hatóságot is kijelölhetnek.

(2) A tagállamok lehetővé tehetik központi illetékes hatóságaik számára, hogy hatáskörüket átruházzák. A (4) bekezdés h) pontjában említett feladatok kivételével az ebben az irányelvben és az irányelv végrehajtási intézkedéseiben meghatározott kötelezettségekhez kapcsolódó hatáskörök átruházását az irányelv hatálybalépésétől számított öt éven belül kell megvizsgálni, és a hatáskörök átruházásának az irányelv hatálybalépése után nyolc évvel be kell fejeződnie. A hatáskörök átruházását az átvállalandó hatásköröket és azok gyakorlásának feltételeit meghatározó módszerrel kell végrehajtani.

A feltételeknek olyan kikötést kell tartalmazniuk, amely az adott intézmény olyan módon történő megszervezését írja elő, hogy elkerülhető legyen az összeférhetetlenség, és az átruházott hatáskörök teljesítéséből szerzett információkat ne használják fel tisztességtelenül, és ne akadályozzák a versenyt. Az ezen irányelvben foglalt rendelkezések és az irányelv alapján elfogadott végrehajtási intézkedések betartásának felügyeletével kapcsolatos végleges felelősség minden esetben az (1) bekezdéssel összhangban kijelölt illetékes hatóságot terheli.

(3) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, az 1095/2010/EU rendelet 28. cikkének (4) bekezdésének megfelelően az EÉPH-t és a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait a feladatok átruházásával kapcsolatban létrehozott szabályozásokról, ideértve a hatáskörök átruházása szabályozásának pontos feltételeit is.

(4) Mindegyik illetékes hatóság rendelkezik a feladatai ellátásához szükséges összes hatáskörrel. Az illetékes hatóságok legalább az alábbiakhoz rendelkeznek felhatalmazással:

(4a) A (4) bekezdés sérelme nélkül, az illetékes hatóságokat fel kell ruházni mindenolyan vizsgálati hatáskörrel, amely feladataik ellátásához szükséges. E hatáskört a nemzeti joggal összhangban kell gyakorolni.

(4b) Az illetékes hatóságok ezen irányelvvel és a nemzeti joggal összhangban, az alábbi módok valamelyikén gyakorolják szankciók kiszabására vonatkozó hatásköreiket:

(5) Az (1)–(4) bekezdés nem sérti a tagállamoknak azt a lehetőségét, hogy külön jogszabályi vagy közigazgatási szabályokat hozzanak azon tengerentúli európai területeikre, amelyeknek külkapcsolataiért a tagállam felelős.

(6) Az auditorok által az azon tényeknek vagy határozatoknak az illetékes hatósággal történő közlése, amelyek az illetékes hatóság által a (4) bekezdésének a) pontján alapuló kéréseivel kapcsolatosak, nem minősül a szerződésben vagy valamely törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésben előírt információközlési korlátozás megsértésének, és az semmiféle felelősséget nem ró az auditorokra.

(1) A szakmai titoktartás kötelezettsége mindazon személyekre vonatkozik, akik az illetékes hatóságnál és azon intézményeknél dolgoznak vagy dolgoztak, amelyekre az illetékes hatóságok bizonyos hatásköröket átruházhattak. A szakmai titoktartás körébe tartozó információkat nem lehet más személyekkel vagy hatóságokkal közölni, kivéve, ha azt egy tagállam törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései írják elő.

(2) A tagállam illetékes hatóságai – szükség szerint – együttműködnek egymással az ebben az irányelvben vagy az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti jogszabályaikban meghatározott feladataik végrehajtása és hatáskörük érvényesítése céljából. Az illetékes hatóságok segítséget nyújtanak más tagállamok illetékes hatóságainak.

Az illetékes hatóságok a szankciók kiszabására vonatkozó hatáskörük és vizsgálati hatáskörük gyakorlása során együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a szankciók vagy intézkedések elérjék a kívánt hatást, és több tagállamra kiterjedő esetek kezelése során intézkedéseiket koordinálják.

(2a) A hatáskörrel rendelkező hatóságok felhívhatják az EÉPH figyelmét arra, ha egy együttműködés iránti kérést elutasítottak vagy elvárható időn belül nem teljesítettek. Az EUMSz. 258. cikkének sérelme nélkül, az első mondatban említett helyzetekben az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke által ráruházott hatásköröknek megfelelően járhat el.

(2b) Ezen irányelv alkalmazásában a hatáskörrel rendelkező hatóságok az 1095/2010/EU rendeletnek megfelelően együttműködnek az EÉPH-val.

(2c) A hatáskörrel rendelkező hatóságok az 1095/2010/EU rendelet 35. cikkének megfelelően haladéktalanul megadják az EÉPH-nak az ezen irányelvből és az említett rendeletből fakadó feladatai ellátásához szükséges valamennyi információt.

►M3 (3) Az (1) bekezdés nem gátolja a hatáskörrel rendelkező hatóságok között a bizalmas információk cseréjét vagy az információknak más hatáskörrel rendelkező hatóságok, az EÉPH vagy a pénzügyi rendszer európai uniós makro-prudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 24 ) létrehozott Európai Rendszerkockázati Testület (EKTR) felé továbbítását. ◄ Az így kicserélt információkra a szakmai titoktartás kötelezettsége terjed ki, és ennek a hatálya alá tartoznak az illetékes hatóságok által jelenleg vagy korábban foglalkoztatott, az adott információkat átvevő személyek.

(4) A tagállamok és az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 33. cikke értelmében együttműködési megállapodásokat köthetnek, amelyek lehetővé teszik az információcserét harmadik országok hatáskörrel rendelkező hatóságaival vagy testületeivel, amelyek számára az adott harmadik ország vonatkozó jogszabályai tették lehetővé, hogy elvégezzenek bármely olyan feladatot, amelyet ez az irányelv jelölt ki a 24. cikkel összhangban. A tagállamok értesítik az EÉPH-t, amikor együttműködési megállapodásokat kötnek. Az ilyen jellegű információcserére legalább az ebben a cikkben említett garanciákkal egyenértékű szakmai titoktartási garanciák vonatkoznak. Az ilyen információcsere célja az említett hatóságok vagy testületek felügyeleti feladatainak az ellátása. Ha az információk egy másik tagállamból származnak, az információk nem hozhatók nyilvánosságra az adott információkat közzétevő hatáskörrel rendelkező hatóság kifejezett hozzájárulása nélkül, és – adott esetben – kizárólag arra a célra hozhatók nyilvánosságra, amelyhez a hatóságok hozzájárulásukat adták.

(1) Ha egy fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága azt tapasztalja, hogy a kibocsátó vagy a részvény- vagy más pénzügyieszköz-tulajdonos, vagy a 10. cikkben említett személy vagy jogalany szabálytalanságokat követett el, vagy nem tett eleget a kötelezettségeinek, akkor megállapításait közli a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságával és az EÉPH-val.

(2) Ha a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által hozott intézkedések ellenére, vagy mert ezen intézkedések nem bizonyulnak megfelelőnek, a kibocsátó vagy az értékpapír-tulajdonos továbbra is megsérti a vonatkozó törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága – a székhely szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának tájékoztatását követően – a 3. cikk (2) bekezdésével összhangban minden szükséges intézkedést megtesz a befektetők védelmében, minél előbb tájékoztatva erről a Bizottságot és az EÉPH-t.

(1) A Bizottságot a 2001/528/EK határozat 1. cikkével létrehozott európai értékpapír-bizottság segíti.

(2) Az erre a bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, annak 8. cikkére is figyelemmel, feltéve, hogy az említett eljárással összhangban elfogadott végrehajtási intézkedések nem módosítják ezen irányelv lényeges rendelkezéseit.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott időszak három hónap.

(2a) A Bizottságnak a 2. cikk (3), az 5. cikk (6), a 9. cikk (7), a 12. cikk (8), a 13. cikk (2), a 14. cikk (2), a 17. cikk (4), a 18. cikk (5), a 19. cikk (4), a 21. cikk (4), a 23. cikk (4), (5) és (7) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására adott felhatalmazás a 2011. január 4-től kezdődő négyéves időtartamra szól. A Bizottság legalább hat hónappal a négyéves időtartam lejárta előtt jelentést készít az átruházott hatáskörökről. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács a 27a. cikk szerint nem vonja vissza a felhatalmazást, akkor az a korábbinak megfelelő időtartamra automatikusan meghosszabbodik.

(2b) Amint a Bizottság elfogad egy felhatalmazáson alapuló jogi aktust, erről egyidejűleg tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(2c) A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására való felhatalmazására a 27a. és 27b. cikkben megállapított feltételeket kell alkalmazni.

(3) 2010. december 31-ig, majd ezt követően legalább háromévente a Bizottság megvizsgálja a végrehajtási hatásköreire vonatkozó rendelkezéseket, és az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszt egy jelentést ezen hatásköreinek működéséről. A jelentés különösen azt vizsgálja, hogy szükséges-e a Bizottságnak javaslatot tennie ezen irányelv módosítására a ráruházott végrehajtási hatáskörök megfelelő mértékének biztosítása érdekében. A módosítás esetleges szükségességére vonatkozó következtetéshez részletes indokoló nyilatkozatot kell csatolni. Szükség esetén a jelentéshez jogalkotási javaslatot kell fűzni a Bizottságra végrehajtási hatásköröket ruházó rendelkezések módosítása céljából.

(1) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (3), az 5. cikk (6), a 9. cikk (7), a 12. cikk (8), a 13. cikk (2), a 14. cikk (2), a 17. cikk (4), a 18. cikk (5), a 19. cikk (4), a 21. cikk (4), a 23. cikk (4), (5) és (7) bekezdésében említett felhatalmazást.

(2) Annak az intézménynek, amely belső eljárást indított annak eldöntése érdekében, hogy vissza kívánja-e vonni a felhatalmazást, arra kell törekednie, hogy a végső határozat meghozatala előtt ésszerű időn belül tájékoztassa arról a másik intézményt és a Bizottságot, megjelölve az esetleges visszavonás tárgyát képező felhatalmazást.

(3) A visszavonásról szóló határozattal megszűnik az abban megjelölt felhatalmazás. A határozat azonnal vagy az abban megállapított későbbi időpontban lép hatályba. A határozat a már hatályos, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét nem érinti. A határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

(1) Az Európai Parlament vagy a Tanács a felhatalmazáson alapuló jogi aktusról szóló értesítés időpontját követő három hónapon belül kifogást emelhet azzal szemben. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időszak három hónappal meghosszabbítható.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett időtartam lejártával sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, azt az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni, és az az abban megállapított időpontban hatályba lép.

A felhatalmazáson alapuló jogi aktust az említett időtartam lejárta előtt kihirdethetik az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az az említett időtartam letelte előtt hatályba léphet, amennyiben mind az Európai Parlament, mind a Tanács értesítette a Bizottságot arról, hogy nem kíván kifogást emelni.

(3) Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács az (1) bekezdésben említett határidőn belül kifogást emel valamely felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben, akkor az nem lép hatályba. Az EUMSz. 296. cikkével összhangban a kifogást emelő intézmény megindokolja a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogását.

(1) Az illetékes hatóságok 24. cikk szerinti hatásköreinek, valamint a tagállamok büntetőjogi szankciók előírására és alkalmazására vonatkozó jogának a sérelme nélkül, a tagállamok megállapítják azokat a szabályokat, amelyek az ezen irányelv átültetése során elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó közigazgatási intézkedésekre és szankciókra vonatkoznak, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtása érdekében. Az említett közigazgatási intézkedéseknek és szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(2) A 7. cikk sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a kötelezettségek jogi személyekre vonatkoznak, jogsértések esetén – a nemzeti jogban megállapított feltételek mellett – szankciók legyenek alkalmazhatók az érintett jogi személy adminisztratív, ügyvezető vagy felügyeleti szervének tagjaival, illetve az e jogsértések elkövetéséért a nemzeti jog szerint felelős egyéb személyekkel szemben.

(1) A 28a. cikkben említett jogsértések esetén az illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük legalább az alábbi közigazgatási intézkedések és szankciók alkalmazására:

Azokban a tagállamokban, amelyeknek nem az euro a hivatalos pénzneme, az eurónak a nemzeti pénznemben kifejezett értékét a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 2004/109/EK irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtására irányadó részletes szabályok megállapításáról szóló 2007/14/EK bizottsági irányelv módosításáról szóló, 2013. október 22-i 2013/50/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 25 ) hatálybalépésének időpontjában érvényes hivatalos árfolyam figyelembevételével kell kiszámítani.

(2) Az illetékes hatóságok 24. cikk szerinti hatásköreinek, valamint a tagállamok büntetőjogi szankciók alkalmazására vonatkozó jogának a sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseik a 28a. cikk b) pontjában említett jogsértések esetében lehetővé tegyék a részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok gyakorlásának felfüggesztését. A tagállamok előírhatják, hogy a szavazati jogok felfüggesztése csak a legsúlyosabb jogsértések esetén legyen alkalmazandó.

(3) A tagállamok az ezen irányelvben előírtakon túlmenően további szankciókat és intézkedéseket, illetve nagyobb összegű közigazgatási pénzbírságokat is előírhatnak.

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók vagy intézkedések típusának és szintjének a meghatározásakor az illetékes hatóságok figyelembe vegyenek minden lényeges körülményt, többek között adott esetben:

(2) Az ezen irányelv szerinti felügyeleti és vizsgálati hatáskörök gyakorlására vagy gyakorlása során gyűjtött személyes adatokat adott esetben a 95/46/EK irányelvvel és a 45/2001/EK rendelettel összhangban kell feldolgozni.

(1) A tagállamok előírják, hogy az illetékes hatóságok az ezen irányelv megsértése esetén alkalmazott szankciókra és intézkedésekre vonatkozó mindenhatározatot indokolatlan késedelem nélkül tegyenek közzé, beleértve legalább a jogsértés típusára és jellegére és a felelős természetes vagy jogi személyek kilétére vonatkozó információkat.

Az illetékes hatóságok azonban a nemzeti jog rendelkezéseinek megfelelő módon elhalaszthatják a határozat közzétételét, vagy közzétehetik azt név nélkül, amennyiben:

(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerint közzétett határozattal szemben jogorvoslattal élnek, az illetékes hatóság ezt a közzététel időpontjában köteles feltüntetni a közzétett információban, vagy – amennyiben a határozat közzétételét követően élnek jogorvoslattal – köteles módosítani a közzétett információt.

(1) Ezen irányelv 5. cikkének (3) bekezdésétől eltérve a székhely szerinti tagállam a 2006. január 1-jén vagy azt követően kezdődő pénzügyi évre mentesítheti az 1606/2002/EK rendelet 9. cikkében említett kibocsátókat a pénzügyi kimutatások fenti rendelettel összhangban történő közzététele alól.

(2) A 12. cikk (2) bekezdése ellenére a részvényesek legkésőbb a 31. cikk (1) bekezdésében foglalt időpontot követően két hónappal – a 9., a 10. és a 13. cikkel összhangban – tájékoztatják a kibocsátót a szavazati jogok arányáról és az abban az időpontban a kibocsátók által birtokolt tőkéről, hacsak a részvényesek már ezen időpont előtt nem tettek egyenértékű információkat tartalmazó bejelentést.

A 12. cikk (6) bekezdése ellenére a kibocsátók legkésőbb a 31. cikk (1) bekezdésében foglalt időpontot követően három hónappal közzéteszik az e bejelentésekben kapott információkat.

(3) Ha egy kibocsátót egy harmadik országban jegyeztek be, a székhely szerinti tagállam ezt a kibocsátót csak azon hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tekintetében mentesítheti a 4. cikk (3) bekezdése szerinti pénzügyi kimutatások és a 4. cikk (5) bekezdése szerinti vezetőségi beszámoló elkészítése alól, amelyeket már 2005. január 1-je előtt bevezettek a Közösségben lévő szabályozott piacra, amennyiben

(4) A székhely szerinti tagállam csak azon hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tekintetében mentesítheti a kibocsátókat 2005. január 1-jét követő 10 évre a féléves pénzügyi beszámoló 5. cikkel összhangban történő elkészítése alól, amelyeket már 2005. január 1-je előtt bevezettek a Közösségben lévő szabályozott piacra, feltéve, hogy a székhely szerinti tagállam úgy határozott, hogy lehetővé teszi e kibocsátók számára a 2001/34/EK irányelv 27. cikkének rendelkezéseiből származó előnyök kihasználását az említett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok engedélyezési pontján.

(1) A tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2007. január 20-án megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) Amikor a tagállamok elfogadják a 3. cikk (1) bekezdése, a 8. cikk (2) vagy (3) bekezdése vagy a 30. cikk szerinti intézkedéseket, ezeket haladéktalanul közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal.

A 31. cikk (1) bekezdésében meghatározott időponttól kezdődő hatállyal a 2001/34/EK irányelv a következőképpen módosul:

Az elhagyott rendelkezésekre való hivatkozásokat az ezen irányelv rendelkezéseire való hivatkozásokként kell értelmezni.

A Bizottság legkésőbb 2009. június 30-ig jelentést tesz ezen irányelv működéséről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, beleértve a meglévő hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra adott mentesség befejezésének helyénvalóságát a 30. cikk (4) bekezdésében meghatározott 10 éves időszakot követően, valamint annak az európai pénzügyi piacokra gyakorolt potenciális hatását.

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

( 3 ) Az Európai Parlament 2004. március 30-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2004. december 2-i határozata.

( 6 ) HL L 191., 2001.7.13., 45. o. A 2004/8/EK határozattal ( HL L 3., 2004.1.7., 33. o.) módosított határozat.

( 7 ) HL L 184., 2001.7.6., 1. o. A legutóbb a 2003/71/EK irányelvvel módosított irányelv.

( 8 ) HL L 281., 1995.11.23., 31. o. Az 1882/2003/EK rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.

( 12 ) HL L 375., 1985.12.31., 3. o. A legutóbb a 2004/39/EK irányelvvel módosított irányelv.

( 13 ) HL L 126., 2000.5.26., 1. o. A legutóbb a 2004/69/EK bizottsági irányelvvel (HL L 125., 2004.4.28., 44. o.) módosított irányelv.

( 14 ) HL L 204., 1998.7.21., 37. A legutóbb a 2006/96/EK tanácsi irányelvvel (HL L 363., 2006.12.20., 81. o.) módosított irányelv.

( 16 ) HL L 193., 1983.7.18., 1. o. A legutóbb a 2003/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 178., 2003.7.17., 16. o.) módosított irányelv.

( 17 ) HL L 222., 1978.8.14., 11. o. A legutóbb a 2003/51/EK irányelvvel módosított irányelv.

		Hivatalos Lap
		No	page	date
►M1	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2008/22/EK IRÁNYELVE (2008. március 11.)	L 76	50	19.3.2008
►M2	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2010/73/EU IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2010. november 24.)	L 327	1	11.12.2010
►M3	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2010/78/EU IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2010. november 24.)	L 331	120	15.12.2010
►M4	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2013/50/EU IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2013. október 22.)	L 294	13	6.11.2013