02004L0036 — HU — 20.04.2008 — 002.001

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül

►B	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2004/36/EK IRÁNYELVE (2004. április 21.) a harmadik országok közösségi repülőtereket használó légi járműveinek biztonságáról (HL L 143, 2004.4.30., 76. o)

Módosította:

		Hivatalos Lap
		Szám	Oldal	Dátum
►M1	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2111/2005/EK RENDELETE (2005. december 14.)	L 344	15	27.12.2005
►M2	A BIZOTTSÁG 2008/49/EK IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2008. április 16.)	L 109	17	19.4.2008

▼B

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2004/36/EK IRÁNYELVE

(2004. április 21.)

a harmadik országok közösségi repülőtereket használó légi járműveinek biztonságáról

1. cikk

Alkalmazási kör és célkitűzés

(1)

Ez az irányelv a Közösségnek az európai polgári repülés biztonsága egységesen magas szintjének létrehozására és fenntartására irányuló átfogó stratégiájának a keretében összehangolt megközelítést vezet be a Közösségen belül a nemzetközi biztonsági előírások hatékony érvényesítésére a harmadik országokból a tagállamokban lévő repülőtereken leszálló légi járművek földi ellenőrzésére vonatkozó szabályok és eljárások összehangolásával.

(2)

Ez az irányelv nem sérti a tagállamok azon jogát, hogy ezen irányelv alkalmazási körébe nem tartozó ellenőrzéseket végezzenek, továbbá a közösségi és nemzetközi joggal összhangban a repülőtereiken leszálló bármilyen légi jármű esetében felszállási tilalmat vagy berepülési tilalmat rendeljenek el, vagy más feltételeket szabjanak meg.

(3)

A Chicagói Egyezményben meghatározott állami légi járművek, valamint a kevesebb, mint 5 700 kg maximális felszállótömegű, nem kereskedelmi jellegű légi szállítást végző légi járművek nem tartoznak ezen irányelv alkalmazási körébe.

(4)

Ezen irányelvnek a gibraltári repülőtérre történő alkalmazása nem sérti a Spanyol Királyság, illetve az Egyesült Királyság jogi álláspontját az azon terület fölötti szuverenitásra vonatkozó jogvita tekintetében, amelyen a repülőtér található.

(5)

Ennek az irányelvnek a gibraltári repülőtérre történő alkalmazását fel kell függeszteni mindaddig, amíg a Spanyol Királyság, illetve az Egyesült Királyság külügyminisztereinek 1987. december 2-i együttes nyilatkozatában szereplő megállapodás nem lép hatályba. Spanyolország és az Egyesült Királyság Kormánya tájékoztatja a Tanácsot e hatálybalépés időpontjáról.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

„repülés megtiltása”: a repülőtér elhagyásának hivatalos megtiltása valamely légi jármű számára és szükség esetén intézkedések megtétele a repülőtér elhagyásának megakadályozása érdekében;

„nemzetközi biztonsági előírások”: a Chicagói Egyezményben és mellékleteiben szereplő, az ellenőrzés időpontjában hatályos biztonsági előírások;

„földi ellenőrzés”: a harmadik országok légi járműveinek a II. melléklet szerinti vizsgálata;

„harmadik ország légi járműve”: olyan légi jármű, amelyet nem valamely tagállam illetékes hatóságának ellenőrzése alatt használnak, illetve üzemeltetnek.

3. cikk

Információgyűjtés

A tagállamok egy mechanizmust hoznak létre az 1. cikkben megállapított cél elérése szempontjából hasznosnak ítélt információ összegyűjtése érdekében, ideértve a következőket:

különösen az alábbiakon keresztül elérhető fontos biztonsági információk:

—

a pilóták jelentései,

—

a karbantartó szervezetek jelentései,

—

eseményekről szóló jelentések,

—

a tagállamok illetékes hatóságaitól független egyéb szervezetek,

—

panaszok;

a földi ellenőrzést követően meghozott intézkedésekre vonatkozó információk, például:

—

légi járműnek repülés folytatásától való eltiltása,

—

az érintett tagállamból kitiltott légi jármű vagy üzemben tartó,

—

az előírt korrekciós intézkedések,

—

kapcsolatok az üzemben tartó illetékes hatóságával;

az üzemben tartóra vonatkozó nyomon követési információ, például:

—

végrehajtott korrekciós intézkedés,

—

a hiányosság ismételt felmerülése.

Ezeket az információkat az I. mellékletben szereplő mintában felsorolt tételeket tartalmazó szabványos bejelentő űrlapon kell írásba foglalni.

4. cikk

Földi ellenőrzés

(1)

Valamennyi tagállam megfelelő eszközök bevezetésével biztosítja, hogy földi ellenőrzésnek vessék alá a harmadik országok olyan légi járműveit, amelyek a tagállamnak a nemzetközi légi közlekedés számára nyitva álló valamely repülőterén szállnak le, és esetükben felmerül annak a gyanúja, hogy nem felelnek meg a nemzetközi biztonsági előírásoknak. Az ilyen eljárások végrehajtása során az illetékes hatóság különös figyelmet fordít az olyan légi jármű átvizsgálására, amelyre vonatkozóan:

—

a nem megfelelő karbantartási állapotra, illetve nyilvánvaló károsodásra vagy hibákra utaló információt kapott,

—

jelentést kapott, hogy a légi jármű a tagállam légterébe történt belépés óta olyan szokatlan manővereket hajt végre, amelyek súlyos biztonsági aggályokat vetnek fel,

—

a korábbi földi ellenőrzés olyan hiányosságokat tárt fel, amelyek alapján súlyos aggályok merülnek fel a légi jármű nemzetközi biztonsági előírásoknak való megfelelőségét illetően, és a tagállam e hiányosságok megszüntetésének az elmulasztását vélelmezi,

—

bizonyítékok utalnak arra, hogy a lajstromozó ország illetékes hatósága nem megfelelően végzi el a szükséges biztonsági ellenőrzéseket, vagy

—

a 3. cikk szerinti valamelyik információ aggályokat vet fel az üzemben tartóval kapcsolatban, vagy az ugyanazon üzemben tartó által használt légi jármű korábbi földi ellenőrzése hiányosságokat tárt fel.

(2)

A tagállamok szabályokat vezethetnek be annak érdekében, hogy a földi ellenőrzéseket szúrópróbaszerűen konkrét gyanú hiányában is végrehajthassák, feltéve, hogy az ilyen szabályok összhangban vannak a közösségi és a nemzetközi joggal. Mindazonáltal az ilyen eljárást megkülönböztetéstől mentesen kell végrehajtani.

(3)

A tagállamok biztosítják a 8. cikk (3) bekezdésében előírt földi ellenőrzések és más felügyeleti intézkedések megfelelő végrehajtását.

(4)

A földi ellenőrzést a II. mellékletben leírt eljárásnak megfelelően és legalább a II. mellékletben szereplő űrlapon megadott tételeket tartalmazó földi ellenőrzési jelentés felhasználásával kell elvégezni. A földi ellenőrzés befejeztével a légi jármű parancsnokát vagy a légi jármű üzemben tartójának képviselőjét tájékoztatni kell a földi ellenőrzés eredményeiről, és amennyiben lényeges hibákat találtak, a jelentést meg kell küldeni a légi jármű üzemben tartójának és az érintett illetékes hatóságoknak.

(5)

Az érintett illetékes hatóságnak, amikor ezen irányelv alapján földi ellenőrzést végez, minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy az ellenőrzött légi jármű indokolatlan késedelmét elkerülje.

5. cikk

Információcsere

(1)

A tagállamok illetékes hatóságai kölcsönös információcserében vesznek részt. Valamelyik illetékes hatóság kérésére ez az információ tartalmazza azoknak az érintett tagállamban található repülőtereknek a jegyzékét, amelyek nyitva állnak a nemzetközi légiközlekedés előtt, naptári évenként jelezve a végrehajtott földi ellenőrzések számát, valamint a harmadik országok légi járműveinek a jegyzéken szereplő valamennyi repülőtéren végzett mozgásainak a számát.

(2)

A 3. cikkben említett valamennyi szabványos jelentést, valamint a 4. cikk (4) bekezdésében említett földi ellenőrzési jelentéseket késedelem nélkül a Bizottság, valamint kérésükre a tagállamok illetékes hatóságai és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) rendelkezésére kell bocsátani.

(3)

Ha egy szabványos jelentés lehetséges biztonsági kockázatra utal, vagy a földi ellenőrzési jelentés szerint a légi jármű nem felel meg a nemzetközi biztonsági előírásoknak, és ezért a biztonságot veszélyeztetheti, a jelentést késedelem nélkül meg kell küldeni a tagállamok valamennyi illetékes hatóságának és a Bizottságnak.

6. cikk

Az információ védelme és továbbadása

(1)

A tagállamok nemzeti jogszabályaikkal összhangban megteszik a szükséges intézkedéseket az 5. cikk alapján általuk fogadott információ bizalmas jellegének megfelelő biztosítására. Ezt az információt kizárólag ezen irányelv céljaira használhatják.

(2)

A Bizottság évente a nyilvánosság és az érdekelt gazdasági ágazatok számára hozzáférhető átfogó jelentést tesz közzé, amely tartalmazza az 5. cikk szerint kézhez vett összes információ elemzését. Az ilyen elemzésnek egyszerűnek és könnyen érthetőnek kell lennie, és jeleznie kell, hogy fennáll-e megnövekedett biztonsági kockázat a légi utasok számára. Az elemzésben az információ forrását anonimmá kell tenni.

(3)

A nyilvánosságnak az 1049/2001/EK rendeletben megállapított, a Bizottság dokumentumaihoz történő hozzáférése jogának sérelme nélkül, a Bizottság saját kezdeményezésére és a 10. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogad el az (1) bekezdésben említett információnak az érdekelt felek számára a kapcsolódó feltételekkel együtt történő továbbadására. Az intézkedéseket, amelyek lehetnek általánosak vagy egyediek, az alábbiak szükségszerűségére tekintettel kell meghozni:

—

személyek és szervezetek ellátása olyan információval, amelyre a polgári repülés biztonságának javításához van szükségük,

—

az információ továbbadásának a felhasználók céljaihoz feltétlenül szükséges mértékűre korlátozása az ilyen információ bizalmas jellegének megfelelő biztosítása érdekében.

(4)

Ha a valamely légi jármű hiányosságaira vonatkozó információt önkéntesen adják, a 4. cikk (4) bekezdésében említett földi ellenőrzési jelentésekben az ilyen információ forrását anonimmá kell tenni.

7. cikk

Légi járműre vonatkozó felszállási tilalom elrendelése

(1)

Ha a nemzetközi biztonsági előírások be nem tartása nyilvánvalóan veszélyezteti a repülés biztonságát, a légi jármű üzemben tartójának még a gép felszállása előtt intézkedéseket kell tennie a hiányosságok megszüntetésére. Ha a földi ellenőrzést végző illetékes hatóság nincs meggyőződve arról, hogy a korrekciós intézkedést még a felszállás előtt el fogják végezni, a légi járműre vonatkozóan a veszély megszüntetéséig felszállási tilalmat mond ki, és azonnal tájékoztatja az érintett üzemben tartó, valamint a légi jármű lajstromozó állama illetékes hatóságait.

(2)

A földi ellenőrzést végző tagállam illetékes hatósága az érintett jármű üzemeltetéséért felelős állammal vagy a légi jármű lajstromozása szerinti állammal összehangolva előírhatja azokat a szükséges feltételeket, amelyek szerint a légi jármű számára engedélyezhetik az átrepülést olyan repülőtérre, ahol a hiányosságokat kijavíthatják. Ha a hiányosság érinti a légi jármű légialkalmassági bizonyítványának érvényességét, a felszállási tilalom csak akkor szüntethető meg, ha az üzemben tartó megszerzi azon állam vagy államok engedélyét, amely(ek) fölött az adott repülés során a légi jármű átrepül.

8. cikk

A biztonság javítása és végrehajtási intézkedések

(1)

A tagállamok jelentést tesznek a Bizottságnak a 3., a 4. és az 5. cikk előírásainak végrehajtása érdekében hozott gyakorlati intézkedésekről.

(2)

A Bizottság az (1) bekezdés alapján összegyűjtött információk alapján, a 10. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően bármely megfelelő intézkedést megtehet a 3., 4. és 5. cikk végrehajtásának elősegítése érdekében, például:

—

elkészítheti az összegyűjtendő adatok jegyzékét,

—

megadhatja a földi ellenőrzések tartalmát és eljárásait,

—

meghatározhatja az adatok tárolásának és terjesztésének formátumát,

—

létrehozhatja vagy támogathatja az információgyűjtéshez és -cseréhez szükséges eszközök kezeléséért vagy üzemeltetéséért felelős megfelelő szerveket.

(3)

A 3., 4. és 5. cikk alapján átvett információ alapján, valamint a 10. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően határozatot lehet hozni a megfelelő földi ellenőrzésekről és egyéb felügyeleti intézkedésekről, különösen meghatározott harmadik ország meghatározott üzemben tartója vagy üzemben tartói tekintetében mindaddig, amíg az érintett harmadik ország illetékes hatósága nem fogadja el a kielégítő javító intézkedéseket.

(4)

A Bizottság bármilyen megfelelő intézkedést megtehet annak érdekében, hogy együttműködjön harmadik országokkal és támogassa azokat a repülésbiztonsági felügyeleti lehetőségeik javításában.

▼M1 —————

▼B

10. cikk

Bizottsági eljárás

(1)

A Bizottságot munkájában a 3922/91/EGK rendelet 12. cikkével létrehozott bizottság segíti.

(2)

Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikkének rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.

(3)

Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 3. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikkének rendelkezéseire.

(4)

A bizottság elfogadja saját eljárási szabályzatát.

(5)

A Bizottság továbbá konzultálhat a bizottsággal az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatos bármely ügyben.

11. cikk

Végrehajtás

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2006. április 30. előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

12. cikk

A mellékletek módosítása

Ezen irányelv mellékletei a 10. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően módosíthatók.

13. cikk

Jelentés

A Bizottság legkésőbb 2008. április 30-ig jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé ezen irányelv és különösen annak 9. cikkének alkalmazásáról, amelyben egyebek között figyelembe veszi a Közösségben és a nemzetközi fórumokon tapasztalható fejlődést. A jelentést ezen irányelv módosítására irányuló javaslatok is kísérhetik.

14. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

15. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

▼M2

II. MELLÉKLET

Az Európai Közösség SAFA földi ellenőrzési eljárásai kézikönyvének fő elemei

1. ÁLTALÁNOS ÚTMUTATÁS

1.1.

A SAFA földi ellenőrzést olyan ellenőröknek kell végezniük, akik azon a szakterületen, amelyre az ellenőrzés kiterjed, a szükséges ismeretek birtokában vannak, azaz az ellenőrzőlista valamennyi tételének megvizsgálása esetén egyaránt rendelkezniük kell műszaki, légialkalmassági és üzemeltetési ismeretekkel. Ha a földi ellenőrzést két vagy több ellenőr végzi, az ellenőrök eloszthatják egymás között a fő ellenőrzési területeket; ezek: a légi jármű külső szemrevételezése, a pilótafülke ellenőrzése, az utaskabin és/vagy a rakodóterek ellenőrzése.

1.2.

Az ellenőrzés fedélzeten való megkezdését megelőzően az ellenőrök kötelesek igazolniuk magukat a légi jármű parancsnoka vagy annak távollétében a repülőszemélyzet egy tagja vagy az üzemeltető rangidős képviselője előtt. Ha az ellenőröknek nem áll módjukban értesíteni az üzemeltető képviselőjét vagy ilyen képviselő nincs jelen a légi jármű fedélzetén vagy közelében, akkor általános alapelv szerint a SAFA földi ellenőrzés elmarad. Indokolt esetben az ellenőrök dönthetnek a SAFA földi ellenőrzés elvégzése mellett, ám ez csak a légi jármű külső szemrevételezésére korlátozódhat.

1.3.

Az ellenőrzésnek a rendelkezésre álló idő és források keretén belül a lehető legátfogóbbnak kell lennie. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ha nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű idő és forrás, nem vizsgálható meg valamennyi ellenőrzési tétel, csupán egy részük. A megvizsgálandó tételeket ekkor – a SAFA földi ellenőrzéshez rendelkezésre álló időhöz és forrásokhoz mérten – az EK SAFA programjának célkitűzéseivel összhangban kell kiválasztani.

1.4.

A földi ellenőrzés nem vezethet az ellenőrizendő légi jármű indulásának indokolatlan késleltetéséhez. Az indulás késleltetésének lehetséges – de nem kizárólagos – oka, ha aggály merül fel a repülés előkészítésének megfelelősségével, a légi jármű légi alkalmasságával vagy bármely, a légi jármű és utasai biztonságát közvetlenül érintő körülménnyel kapcsolatban.

2. AZ ELLENŐRÖK KÉPESÍTÉSE

2.1.	A tagállamok gondoskodnak arról, hogy 2009. január 1-jei hatállyal a területükön végzett valamennyi SAFA földi ellenőrzést képesített ellenőrök végezzék.

2.2.	Gondoskodnak továbbá arról, hogy ellenőreik megfeleljenek az alábbiakban meghatározott képesítési feltételeknek.

2.3.

Képesítési feltételek

2.3.1. Jogosultsági feltételek

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a SAFA-ellenőri képesítésre jelentkezők a képesítésre való jogosultság előfeltételeként rendelkezzenek a szükséges légiközlekedési képzettséggel és/vagy az alábbi ellenőrzési területtel/területekkel kapcsolatos gyakorlati ismeretekkel:

légi jármű üzemeltetése;

személyzet szakszolgálati engedélyei;

légi jármű légi alkalmassága;

veszélyes áruk.

2.3.2. Képzési követelmények

A képesítés megszerzésének feltétele az alábbi elemeket tartalmazó képzésen való sikeres részvétel:

—

a 2.4. bekezdésben meghatározott SAFA oktatási szervezet által tartott elméleti képzés,

—

a 2.4. bekezdésben meghatározott SAFA oktatási szervezet által tartott vagy a tagállam által kinevezett, a 2.5. bekezdésben meghatározott, SAFA oktatási szervezettől független vezető ellenőr által tartott gyakorlati képzés,

—

a tagállam által kinevezett, a 2.5. bekezdésben meghatározott vezető ellenőr által végzett ellenőrzéssorozatból álló munkahelyi képzés.

2.3.3. A képesítés érvényességének megőrzéséhez szükséges követelmények

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy képesített ellenőreik megőrizzék képesítésük érvényességét az alábbiak révén:

rendszeres továbbképzések a 2.4. bekezdésben meghatározott SAFA oktatási szervezet által végzett elméleti képzés formájában;

bizonyos minimális számú földi ellenőrzés végrehajtása az utoljára teljesített SAFA-képzést követő 12-hónapos időszakon belül, kivéve ha az illető ellenőr egyúttal valamely tagállam nemzeti légiközlekedési hatóságának képesített légi üzemeltetési vagy légialkalmassági ellenőre, és rendszeresen végzi honi üzemeltetők légi járműveinek ellenőrzését.

2.3.4. Útmutató dokumentum

Az EASA legkésőbb 2008. szeptember 30-ig kidolgozza és közzéteszi részletes útmutató dokumentumát, amely a tagállamokat a 2.3.1., 2.3.2. és 2.3.3. bekezdésben foglaltak gyakorlati megvalósításában segíti.

2.4.

SAFA oktatási szervezetek

2.4.1.

A SAFA oktatási szervezet részét képezheti a tagállami illetékes hatóságnak, vagy lehet külső szervezet.

Külső szervezetként:

—

részét képezheti egy másik tagállam illetékes hatóságának,

—

lehet független.

2.4.2.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 2.3.2. bekezdésben és a 2.3.3. bekezdés (a) pontjában említett, nemzeti hatóságok által szervezett képzések összhangban legyenek legalább az EASA által kidolgozott és közzétett vonatkozó tanmenettel.

2.4.3.

A SAFA-képzés során külső szervezetet foglalkoztató tagállam értékelési rendszert dolgoz ki az illető szervezet értékelésére. Kívánatos, hogy e rendszer egyszerű, átlátható és arányos legyen, valamint hogy vegye figyelembe a vonatkozó, az EASA által kidolgozott és közzétett mindenkori útmutató dokumentumot. A rendszer figyelembe veheti a más tagállamok által végzett értékeléseket.

2.4.4.

Külső oktatási szervezet csak abban az esetben alkalmazható, ha az értékelés alapján megállapítható, hogy az általa tartott képzés összhangban van az EASA által kidolgozott és közzétett vonatkozó tanmenettel.

2.4.5.

A tagállamok biztosítják, hogy illetékes hatóságaik képzési programjai és/vagy a külső oktatási szervezeteket értékelő rendszerei módosíthatók legyenek, ha ez szükségesnek látszik azon javaslatok alapján, amelyek a 736/2006/EK bizottsági rendeletben ( 8 ) előírt munkamódszerekkel összhangban végzett EASA szabványosítási vizsgálatok következtében felmerülnek.

2.4.6.

A tagállamok felkérhetik az EASA-t az oktatási szervezet értékelésére, illetve olyan tanácsadásra, amely alapján a tagállam önálló értékelést végezhet.

2.4.7.

Az EASA legkésőbb 2008. szeptember 30-ig kidolgozza és közzéteszi részletes útmutató dokumentumát, amely a tagállamokat az e bekezdésben foglaltak gyakorlati megvalósításában segíti.

2.5.

Vezető ellenőrök

2.5.1.

A tagállamok vezető ellenőröket nevezhetnek ki, amennyiben azok megfelelnek az adott tagállam által kidolgozandó vonatkozó képzési feltételeknek.

2.5.2.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 2.5.1. bekezdésben említett feltételek magukba foglalják legalább az alábbi követelményeket, ahol a jelölt:

—

a kinevezését megelőző három éves időszakban képesített SAFA-ellenőrként tevékenykedett,

—

a kinevezését megelőző három éves időszakban legalább 36 alkalommal végzett SAFA-ellenőrzést.

2.5.3.

A tagállamok biztosítják, hogy a vezető ellenőreik által végzett gyakorlati képzés és/vagy munkahelyi képzés a vonatkozó, az EASA által kidolgozott és közzétett tanmenet alapján folyjon.

2.5.4.

A tagállamok kijelölhetik vezető ellenőreiket arra a feladatra is, hogy gyakorlati képzést és/vagy munkahelyi képzést tartsanak más tagállamok képzésben résztvevőinek.

Az EASA legkésőbb 2008. szeptember 30-ig kidolgozza és közzéteszi részletes útmutató dokumentumát, amely a tagállamokat az e bekezdésben foglaltak gyakorlati megvalósításában segíti.

2.6.

Átmeneti intézkedések

2.6.1.

Azokat a SAFA-ellenőröket, akik a 2008/49/EK bizottsági irányelv 3. cikkében meghatározott időpontban megfelelnek mind a 2.3.1. bekezdésben említett jogosultsági feltételeknek, mind a 2.3.3. bekezdés b) pontja szerinti, aktuális gyakorlattal kapcsolatos feltételeknek, úgy kell tekinteni, hogy az e fejezetben meghatározott követelményekkel összhangban megfelelnek az ellenőri feladatok ellátására.

2.6.2.

A 2.3.3. bekezdés a) pontja ellenére azok az ellenőrök, akik a 2.6.1. bekezdés szerint képesített ellenőröknek minősülnek, kötelesek részt venni egy SAFA oktatási szervezet által legkésőbb 2010. július 1-ig, majd ezt követően a 2.3.3. bekezdés a) pontjában előírtak szerint tartott rendszeres továbbképzésen.

3. SZABVÁNYOK

3.1.	Az ICAO szabványai és európai regionális kiegészítő eljárásai jelentik azt a normát, amely alapján a légi járművek és az üzemeltetők ellenőrzésre kerülnek. Egy adott légi jármű műszaki állapotának ellenőrzése során vizsgálatot kell végezni továbbá a légi jármű gyártójának szabványai alapján is.

4. ELLENŐRZÉSI ELJÁRÁS

Az ellenőrzőlista tételei

4.1.	Az ellenőrizendő tételeket a SAFA földi ellenőrzési jelentés ellenőrzőlistáján szereplő összesen 54 tételből kell kiválasztani (lásd 1. függelék).

4.2.	Miután az ellenőrzés lezárult, a SAFA földi ellenőrzési jelentésben be kell számolni az ellenőrzésről és az esetleges megállapításokról.

Részletes SAFA-útmutatás

4.3.

A SAFA földi ellenőrzési jelentés ellenőrző listájának minden egyes tételére vonatkozóan részletes leírást kell készíteni, amely megadja az ellenőrzés hatókörét és módszerét. Utalni kell az ICAO-függelékekben szereplő, vonatkozó követelményekre is. Ezt az EASA dolgozza ki és teszi közzé részletes útmutató dokumentumként, szükség esetén hozzáigazítva a legfrissebb alkalmazandó szabványokhoz.

A jelentések felvétele a központi SAFA-adatbázisba

4.4.	A jelentéseket haladéktalanul, de legkésőbb 15 munkanappal az ellenőrzés időpontját követően be kell vinni a központi SAFA-adatbázisba, akkor is, ha nem történtek megállapítások.

5. A MEGÁLLAPÍTÁSOK KATEGORIZÁLÁSA

5.1.

Az egyes ellenőrzési tételekre a 3.1. bekezdésben meghatározott szabványtól való lehetséges eltérések három kategóriája vonatkoztatható megállapításként. A megállapítások kategóriái:

—

az 1. kategóriába tartozó megállapítások biztonsági szempontból kis jelentőségűnek tekinthetők,

—

a 2. kategóriába tartozó megállapítások biztonsági szempontból jelentősnek tekinthetők,

—

a 3. kategóriába tartozó megállapítások biztonsági szempontból nagy jelentőségűnek tekinthetők.

5.2.	A megállapítások kategorizálásával kapcsolatos útmutatásokat az EASA dolgozza ki és teszi közzé részletes útmutató dokumentumként, szükség esetén hozzáigazítva őket a vonatkozó tudományos és technikai fejlődéshez.

6. KÖVETŐ INTÉZKEDÉSEK

6.1.

Az 1.2. bekezdés sérelme nélkül ki kell tölteni egy ellenőrzési tanúsítványt, amely legalább a 2. függelékben szereplő elemeket tartalmazza, majd a tanúsítvány egy másolatát át kell adni a légi jármű parancsnokának vagy annak távollétében a repülőszemélyzet egy tagjának vagy az üzemeltető rangidős képviselőjének, aki a SAFA-ellenőrzés végrehajtásakor a légi jármű fedélzetén vagy közelében tartózkodott. Az ellenőr az ellenőrzési tanúsítvány átvételéről szóló, kézjeggyel ellátott elismervényt kér a tanúsítvány átvevőjétől, amelyet megőriz. Ha az átvevő megtagadja az aláírást, ezt a tényt rögzíteni kell a dokumentumban. A vonatkozó részletes útmutatásokat az EASA dolgozza ki és teszi közzé részletes útmutató dokumentumként.

6.2.	A további intézkedések jellegét a megállapítások kategóriái határozzák meg. A megállapítások kategóriái és a követő intézkedések közötti viszonyt az intézkedés típusa jelzi; a skálát az EASA dolgozza ki és teszi közzé részletes útmutató dokumentumként.

6.3.

1. típusú intézkedés: Ezen intézkedés során a légi jármű parancsnoka vagy annak távollétében a repülőszemélyzet egy tagja vagy az üzemeltető rangidős képviselője tájékoztatást kap a SAFA földi ellenőrzés eredményéről. Az intézkedés a szóbeli tájékoztatásra és az ellenőrzési tanúsítvány átadására terjed ki. 1. típusú intézkedésre minden ellenőrzés után sor kerül, függetlenül attól, hogy történt-e megállapítás vagy sem.

6.4.

2. típusú intézkedés: Ezen intézkedés során

az érintett üzemeltető írásbeli értesítést kap, amelyben a korrekciós intézkedésekre vonatkozó bizonyítékok bemutatására kötelezik; illetve

a felelős állam (az üzemeltető székhelye vagy a lajstromozás szerinti állam) írásbeli értesítést kap, amelyben ismertetik az illető állam biztonsági felügyelete alatt üzemeltetett légi jármű ellenőrzésének eredményét. Az értesítés adott esetben annak megerősítésére vonatkozó kérést is tartalmaz, hogy kielégítőnek találják-e az 1. pont szerinti korrekciós intézkedést.

A tagállamok havi jelentést küldenek az EASA részére a földi ellenőrzéseket követő intézkedések állásáról.

2. típusú intézkedésre minden olyan ellenőrzést követően sor kerül, amely során 2. vagy 3. kategóriájú megállapítás történt.

A vonatkozó részletes útmutatásokat az EASA dolgozza ki és teszi közzé részletes útmutató dokumentumként.

6.5.

3. típusú intézkedés: 3. típusú intézkedésre minden olyan ellenőrzést követően sor kerül, amely során 3. kategóriájú megállapítás történt. Tekintettel arra, hogy a 3. kategóriájú megállapítások nagy jelentőségűek a légi járművek és utasaik biztonságára gyakorolt lehetséges hatásuk szempontjából, az intézkedésekre nézve további alkategóriákat határoztak meg:

3a. típus – A légi jármű repülési üzemének korlátozása: A földi ellenőrzést végző illetékes hatóság arra a következtetésre jut, hogy a légi jármű az ellenőrzés során megállapított hiányosságok miatt csak a repülési üzem korlátozása mellett szállhat fel.

3b. típus – Repülési engedély kiadását megelőző korrekciós intézkedések: A földi ellenőrzés során olyan hiányosságokat állapítanak meg, amelyek korrekciós intézkedéseket tesznek szükségessé a tervezett felszállást megelőzően.

3c. típus – A felügyeletet ellátó nemzeti légiközlekedési hatóság felszállási tilalmat rendel el: Repülési tilalmat akkor rendelnek el egy légi járműre vonatkozóan, ha a 3. kategóriájú megállapítások következtében a földi ellenőrzést végző illetékes hatóság feltételezése szerint a légi jármű üzemeltetője nem tesz korrekciós intézkedéseket a hiányosságok felszámolására a felszállást megelőzően, közvetlen biztonsági kockázatot idézve elő ezzel a légi járműre és utasaira nézve. Ilyen esetben a földi ellenőrzést végző illetékes nemzeti légiközlekedési hatóság repülési tilalmat rendel el mindaddig, amíg a veszély el nem hárul, és azonnal tájékoztatja az érintett üzemeltető, valamint a légi jármű lajstromozó állama szerinti illetékes hatóságokat.

A 2. és 3. bekezdés szerinti intézkedések magukban foglalhatják egy csupán helyváltoztatásra szolgáló, azaz nem kereskedelmi célú repülőút engedélyezését az üzemeltetési karbantartóbázisra.

3d. típus – Az üzemeltetés azonnali tilalma: A közvetlen és nyilvánvaló biztonsági kockázatra a tagállamok a hatályos nemzeti és közösségi jog előírásai szerint azonnali üzemeltetési tilalommal is válaszolhatnak.

1. függelék

SAFA Földi ellenőrzési jelentés

2. függelék

Ellenőrzési tanúsítvány – űrlap