Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül

a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK irányelv és a 98/27/EK irányelv módosításáról

(1) Ezen irányelv célja, hogy a tagállamoknak a pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit egymáshoz közelítse.

(2) Pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szerződések esetében, amelyek az alapszolgáltatási megállapodást követően egymást követő műveleteket, vagy azonos jellegű, de időben elkülönülten végrehajtott műveletsort foglalnak magukban, az irányelv rendelkezései csak az alapmegállapodásra érvényesek.

Amennyiben nincs alapszolgáltatási megállapodás, de az egymást követő műveletek vagy az azonos jellegű, de időben elkülönülten végrehajtott műveletek ugyanazon szerződő felek között mennek végbe, a 3. és 4. cikk rendelkezéseit csak az első művelet teljesítésekor kell alkalmazni. Ha azonban azonos jellegű művelet teljesítésére több mint egy éven keresztül nem kerül sor, a következő műveletet kell az új műveletsor első műveletének tekinteni, és ennek megfelelően, arra a 3. és 4. cikk rendelkezéseit szintén alkalmazni kell.

a) „távollevők között kötött szerződés”: bármely olyan pénzügyi szolgáltatásra vonatkozó szerződés, amely a szolgáltató és a fogyasztó között jön létre, szervezett távértékesítés vagy a szolgáltató által működtetett szolgáltatásnyújtó rendszer keretében, ahol a szolgáltató a szerződés céljából a szerződés megkötéséig, beleértve a szerződéskötés időpontját is, kizárólag távközlő eszközt vagy eszközöket használ;

b) „pénzügyi szolgáltatás”: bármely banki, hitel-, biztosítási, magán-nyugdíjpénztári, befektetési vagy fizetéssel kapcsolatos szolgáltatás;

c) „szolgáltató”: olyan köz- vagy magánszférán belüli természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely kereskedelmi vagy szakmai tevékenysége körében eljárva a távollevők között kötött szerződések hatálya alá tartozó szolgáltatást szerződés szerint nyújtja;

d) „fogyasztó”: bármely olyan természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó, távollevők között kötött szerződés keretében kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenysége körén kívül jár el;

e) „távközlő eszközök”: olyan eszközök, amelyek a szolgáltató és a fogyasztó egyidejű fizikai jelenléte nélkül a felek között a szolgáltatás távértékesítéssel történő forgalmazására alkalmasak;

f) „tartós adathordozó”: olyan eszköz, amely lehetővé teszi a fogyasztó számára a személyesen neki címzett adatoknak a jövőben is hozzáférhető módon és az adat céljának megfelelő ideig történő tárolását, valamint a tárolt adatok változatlan formában történő megjelenítését;

g) „távközlő eszközök üzemeltetője vagy szolgáltatója”: olyan magánszférán vagy közszférán belüli, természetes vagy jogi személy, akinek, illetve amelynek kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenysége távközlő eszköz vagy eszközök szolgáltatók részére történő rendelkezésre bocsátását foglalja magában.

A fogyasztó tájékoztatása a távollevők között kötött szerződés megkötése előtt

(1) A fogyasztót megfelelő időben tájékoztatni kell a következő adatokról, mielőtt kötelezettséget vállalna bármely távollevők között kötött szerződés vagy ajánlat vonatkozásában:

a) a szolgáltató azonosító adatai, fő tevékenységi köre, az a cím, ahol székhelye található, valamint minden egyéb, az ügyféllel való kapcsolattartás szempontjából lényeges cím;

b) a szolgáltatónak a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban székhellyel rendelkező képviselőjének – amennyiben van ilyen – azonosító adatai, valamint e képviselőnek az ügyféllel való kapcsolattartás szempontjából lényeges címe;

c) amennyiben a fogyasztó a szolgáltatótól eltérő szakemberrel áll kapcsolatban, e szakember azonosító adatai, az, hogy az ügyfél felé milyen minőségben jár el, és az ügyféllel való kapcsolattartás szempontjából lényeges címe;

d) ha a szolgáltatót szakmai névjegyzékbe vagy más hasonló hivatalos nyilvántartásba bejegyezték, akkor ennek a szakmai jegyzéknek a neve és a szolgáltató bejegyzési száma, vagy más hasonló, nyilvántartásbeli azonosítószáma;

e) ha a szolgáltató tevékenysége engedélyhez kötött, akkor az érintett felügyelő hatóság adatai;

a) a pénzügyi szolgáltatás fő jellemzőinek leírása;

b) a pénzügyi szolgáltatásért a fogyasztó által a szolgáltató részére fizetendő teljes ár, beleértve minden ezzel kapcsolatos díjat, fizetendő összeget és költséget, valamint a szolgáltatón keresztül fizetett minden adót vagy, ha a pontos ár nem jelölhető meg, az árkalkuláció alapját, amelynek alapján a fogyasztó meggyőződhet az árról;

c) adott esetben annak jelzése, hogy a pénzügyi szolgáltatás olyan eszközökhöz kapcsolódik, amelyek egyedi jellemzőik vagy a végrehajtandó műveletek miatt különleges kockázattal járnak, vagy amelyek ára a pénzpiacok olyan ingadozásaitól függ, amelyre a szolgáltató nincs befolyással, valamint annak jelzése, hogy a múltbeli teljesítések nem vonatkoztathatók a jövőbeli teljesítésekre;

d) annak a lehetőségének jelzése, hogy a szolgáltatón keresztül fizetett vagy általa felszámított összegeken kívül további adók és/vagy költségek merülhetnek fel;

e) annak az időszaknak bármilyen korlátozása, amelyen belül a megadott adatok érvényesek;

f) a fizetésre és a teljesítésre vonatkozó rendelkezések;

g) a távközlő eszközök alkalmazásáért a fogyasztónál felmerülő egyéb többletköltségek, amennyiben ilyen többletköltség kerül felszámításra;

3. a távollevők között kötött szerződésre vonatkozóan

a) a 6. cikk szerinti elállási jog megléte vagy hiánya, illetve, amennyiben az fennáll, annak tartama és gyakorlásának feltételei, ideértve az arra az összegre vonatkozó tájékoztatást, amelyet a 7. cikk (1) bekezdése alapján a fogyasztónak esetlegesen fizetnie kell, továbbá e jog elmulasztásának következményei;

b) a távollevők között kötött szerződés minimális időtartama a folyamatosan vagy rendszeresen teljesített pénzügyi szolgáltatások esetén;

c) a feleknek a távollevők között kötött szerződés lejárat előtt történő vagy egyoldalú megszüntetésére vonatkozó, a szerződés kikötései szerinti jogai, ideértve a szerződés által az ilyen esetre megállapított szankciókat is;

d) az elállási jog gyakorlására vonatkozó rendelkezések, amelyek többek között feltüntetik azt a címet, amelyre az elállásról szóló értesítést el kell küldeni;

e) az a tagállam vagy tagállamok, amely vagy amelyek joga alapján a távollevők között kötött szerződés létrejöttét megelőzően a szolgáltató kapcsolatot teremtett a fogyasztóval;

f) a távollevők között kötött szerződésre alkalmazandó jogra, és/vagy az illetékes bíróságra vonatkozó bármely szerződési feltétel;

g) az arra vonatkozó tájékoztatás, hogy a szerződés feltételeinek és az e cikkben említett előzetes információknak a közlése milyen nyelven vagy nyelveken történik, továbbá, hogy a szolgáltató az ügyfél egyetértésével milyen nyelven vagy nyelveken vállalja a kapcsolattartást a távollevők között kötött szerződés időtartama alatt;

a) az, hogy a távollevők között kötött szerződés szerződő felének minősülő fogyasztó számára rendelkezésre áll-e peren kívüli panasz- és jogorvoslati eljárás, és ha igen, akkor az milyen módon vehető igénybe;

b) az, hogy létezik-e olyan garanciaalap vagy egyéb kártérítési rendelkezések, amelyek nem tartoznak a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 1 ) és a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló, 1997. március 3-i 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) hatálya alá.

(2) Az (1) bekezdésben említett adatokat, amelyek kereskedelmi célját egyértelműen meg kell fogalmazni, világos és érthető módon kell közölni az alkalmazott távközlő eszközök bármelyikének útján, kellő figyelemmel különösen a kereskedelmi ügyleteknél irányadó jóhiszeműség elvére, és a tagállamok jogszabályai szerint nem cselekvőképes, például kiskorú személyek védelmével kapcsolatos elvekre.

a) a szolgáltató azonosító adatait és a szolgáltató által kezdeményezett hívás kereskedelmi célját a fogyasztóval folytatott beszélgetés elején érthető módon közölni kell;

b) a fogyasztó kifejezett hozzájárulására is figyelemmel, csak a következő adatokat kell megadni:

— a fogyasztóval kapcsolatban álló személy azonosító adatai, és annak a szolgáltatóhoz fűződő viszonya,

— a pénzügyi szolgáltatás főbb jellemzőinek leírása,

— a pénzügyi szolgáltatásért a fogyasztó által a szolgáltató részére fizetendő teljes ár, beleértve a szolgáltatón keresztül fizetett minden adót, vagy ha a pontos árat nem lehet megjelölni, az árkalkuláció alapja, amelynek révén a fogyasztó meggyőződhet az árról,

— annak a lehetőségének a közlése, hogy a szolgáltatón keresztül fizetett vagy általa felszámított összegeken kívül további adók és/vagy költségek merülhetnek fel,

— a 6. cikk szerinti elállási jog megléte vagy hiánya, illetve, amennyiben az elállási jog fennáll, annak időtartama és gyakorlásának feltételei, ideértve az azon összegre vonatkozó tájékoztatást is, amelyet a 7. cikk (1) bekezdése alapján a fogyasztónak esetlegesen fizetnie kell.

A szolgáltató tájékoztatja a fogyasztót arról, hogy kérésre további adatok állnak rendelkezésére, és hogy ezek milyen jellegűek. A szolgáltató minden esetben a teljes információt közli, amikor teljesíti az 5. cikk szerinti kötelezettségeit.

(4) A szerződéses kötelezettségekkel kapcsolatos információknak, amelyeket a szerződés megkötését megelőző szakaszban kell közölni a fogyasztóval, összhangban kell lenniük azokkal a szerződéses kötelezettségekkel, amelyek a szerződés megkötése esetén a távollevők között kötött szerződésre vélelmezhetően alkalmazandó jogból erednének.

(1) Amennyiben a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó közösségi jogszabályoknak vannak olyan rendelkezései, amelyek a 3. cikk (1) bekezdésében felsoroltakon kívüli előzetes tájékoztatási követelményeket támasztanak, akkor e követelményeket továbbra is alkalmazni kell.

(2) A további harmonizációig a tagállamok az előzetes tájékoztatásra vonatkozó előírások tekintetében szigorúbb rendelkezéseket is bevezethetnek, vagy hatályban tarthatnak, amennyiben e rendelkezések összhangban állnak a közösségi joggal.

(3) A tagállamok közlik a Bizottsággal az e cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt előzetes tájékoztatásra vonatkozó előírásokra alkalmazandó nemzeti rendelkezéseket, amennyiben ezek az előírások a 3. cikk (1) bekezdésében felsoroltakon kívül újabb követelményeket jelentenek. A Bizottság figyelembe veszi a közölt nemzeti rendelkezéseket a 20. cikk (2) bekezdésében említett jelentés elkészítésekor.

(4) A nagyfokú átláthatóság minden lehetséges eszközzel való megteremtése érdekében a Bizottság gondoskodik arról, hogy a nemzeti rendelkezésekre vonatkozóan részére átadott adatok a fogyasztók és szolgáltatók rendelkezésére álljanak.

(5) Amennyiben az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelvet ( 3 ) is alkalmazni kell, az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt, tájékoztatásra vonatkozó rendelkezések helyébe – a (2) bekezdés c)–g) pontja, a (3) bekezdés a), d) és e) pontja, valamint a (4) bekezdés b) pontja kivételével – az (EU) 2015/2366 irányelvnek a 44., 45., 51. és 52. cikke lép.

(1) A szolgáltató időben, még mielőtt a fogyasztó kötelezettséget vállalna bármely távollevők között kötött szerződés vagy ajánlat vonatkozásában, papíron vagy a fogyasztó rendelkezésére álló és számára hozzáférhető más tartós adathordozón biztosított tájékoztatás formájában közli a fogyasztóval az összes szerződési feltételt, valamint a 3. cikk (1) bekezdésében és a 4. cikkben említett adatokat.

(2) A szolgáltató a szerződés megkötését követően azonnal teljesíti az (1) bekezdés szerinti kötelezettségét, ha a szerződést a fogyasztó kérésére olyan távközlő eszköz útján kötötték meg, amely nem teszi lehetővé a szerződési feltételek és a vonatkozó adatok (1) bekezdésnek megfelelő közlését.

(3) A fogyasztó a szerződéses kapcsolat során bármikor jogosult saját kérésére papíron átvenni a szerződéses feltételeket. Továbbá a fogyasztó jogosult az alkalmazott távközlő eszköz fajtáját megváltoztatni, amennyiben az a megkötött szerződéssel vagy a nyújtott pénzügyi szolgáltatások jellegével nem összeférhetetlen.

(1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztó 14 naptári napon belül, indokolás és bárminemű szankció nélkül elállhasson a szerződéstől. Ez az időtartam 30 naptári napra terjeszthető ki a távollevők között, a 90/619/EGK irányelv hatálya alá tartozó életbiztosításokkal és magán-nyugdíjpénztári szolgáltatással kapcsolatban megkötött szerződések esetében.

— a távollevők között kötött szerződés megkötésének napja, kivéve az említett életbiztosítás esetét, amikor az időtartam kezdete az a nap, amelyen a fogyasztót tájékoztatják a távollevők között kötött szerződés létrejöttéről, vagy

— az a nap, amelyen a fogyasztó a szerződési feltételeket és egyéb adatokat az 5. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban kézhez veszi, amennyiben ez az időpont későbbi, mint az első francia bekezdésben említett nap.

A tagállamok az elállási jog biztosításán kívül úgy rendelkezhetnek, hogy a befektetési szolgáltatásokkal kapcsolatos szerződések végrehajthatósága az e bekezdésben megállapított időtartam alatt felfüggesztődjön.

a) olyan pénzügyi szolgáltatások, amelyek ára a pénzpiac olyan ingadozásaitól függ, amelyekre a szolgáltató nincs befolyással, ugyanakkor ilyen ingadozások az elállási időszak alatt előfordulhatnak; ide tartoznak a következőkkel kapcsolatos szolgáltatások:

— kollektív alapon működő befektetési vállalkozások eszközei,

— pénzügyi határidős ügyletek, ideértve a készpénz-helyettesítő eszközöket,

— az e pontban említett bármely eszközre vonatkozó vételi vagy eladási opció, ideértve a készpénz-helyettesítő eszközöket is. Ebbe a kategóriába tartoznak különösen a valuta- és kamat opciók;

b) olyan utazási és csomagbiztosítási kötvények, vagy hasonló rövid lejáratú biztosítási kötvények, amelyek futamideje nem éri el az egy hónapot;

c) olyan szerződések, amelyeket a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes mértékben teljesített, mielőtt a fogyasztó elállási jogát gyakorolná.

(3) A tagállamok úgy is rendelkezhetnek, hogy az elállási jog nem alkalmazható a következő esetekre:

a) az olyan hitel, amely elsősorban földterület vagy meglévő, illetve tervben szereplő épület tulajdonjogának megszerzésére vagy fenntartására, vagy az épület felújítására vagy bővítésére szolgál; vagy

b) az olyan hitel, amelyet ingatlantulajdonon fennálló jelzálogjog vagy ingatlantulajdonhoz kapcsolódó egyéb jog biztosít; vagy

c) a valamely hivatalos személy szolgáltatásait igénybe vevő fogyasztók nyilatkozatai, amennyiben a hivatalos személy megerősíti, hogy a fogyasztó szavatolta az 5. cikk (1) bekezdése szerinti jogokat.

Ez a bekezdés nem érinti azoknak a fogyasztóknak a gondolkodási időre vonatkozó jogát, akik olyan tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, ahol ilyen jog az irányelv elfogadásának időpontjában létezik.

(4) A (3) bekezdésben megállapított lehetőséggel élő tagállamok ezt a tényt közlik a Bizottsággal.

(5) A Bizottság a tagállamok által közölt információkat az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésére bocsátja, és biztosítja, hogy azok mindazon fogyasztók és szolgáltatók rendelkezésére állnak, akik illetve amelyek ezt kérik.

(6) Ha a fogyasztó elállási jogát gyakorolja, akkor a vonatkozó határidő lejárta előtt ezt a 3. cikk (1) bekezdése (3) albekezdésének d) pontjával összhangban a részére adott rendelkezéseket követve, a nemzeti joggal összhangban, igazolható módon közölnie kell. A határidő akkor tekinthető betartottnak, ha az értesítés elküldése, amennyiben az papíron vagy a címzett rendelkezésére álló és számára hozzáférhető egyéb tartós adathordozón található, a határidő lejárta előtt megtörténik.

(7) Ez a cikk nem vonatkozik azokra a hitelmegállapodásokra, amelyeket a 97/7/EK irányelv 6. cikke (4) bekezdésének vagy az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződések egyes szempontjai vonatkozásában a fogyasztók védelméről szóló, 1994. október 26-i 94/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) 7. cikkének feltételei alapján töröltek.

Ha egy adott pénzügyi szolgáltatásra vonatkozó, távollevők között kötött szerződéshez egy olyan másik távollevők között kötött szerződést kapcsoltak, amely a szolgáltató által vagy egy harmadik fél és a szolgáltató közötti megállapodás alapján a harmadik fél által nyújtott szolgáltatásra vonatkozik, akkor ez a kiegészítő, távollevők között kötött szerződés szankció nélkül visszavonható, ha a fogyasztó a 6. cikk (1) bekezdésének megfelelően gyakorolja elállási jogát.

(8) E cikk rendelkezései nem érintik a tagállamok azon jogszabályait és rendelkezéseit, amelyek a távollevők között kötött szerződés visszavonására, megszüntetésére, teljesítésének elmulasztására, vagy a fogyasztó szerződéses kötelezettségeinek a szerződésben rögzített időpont előtti teljesítését illető jogára vonatkoznak. Ezt a rendelkezést a szerződés felmondására vonatkozó feltételektől és jogkövetkezményektől függetlenül alkalmazni kell.

(1) Ha a fogyasztó a 6. cikk (1) bekezdése szerinti elállási jogával él, akkor csak arra kötelezhető, hogy indokolatlan késedelem nélkül megfizesse a szolgáltató által a szerződésnek megfelelően, ténylegesen teljesített szolgáltatást. A szerződés teljesítése csak azt követően kezdődhet meg, ha a fogyasztó ahhoz hozzájárul. A fizetendő összeg:

— nem haladhatja meg azt az összeget, amely a szerződés teljes tartalma szerinti szolgáltatáshoz arányosan viszonyuló, már teljesített szolgáltatásért jár,

— semmiképpen nem lehet olyan mértékű, amely szankciójellegű.

(2) A tagállamok úgy is rendelkezhetnek, hogy a fogyasztó nem kötelezhető pénzösszeg megfizetésére, ha biztosítási szerződéstől áll el.

(3) A szolgáltató semmilyen pénzösszeg megfizetésére sem kötelezheti a fogyasztót az (1) bekezdés alapján, kivéve ha bizonyítani tudja, hogy a fogyasztó a 3. cikk (1) bekezdése (3) albekezdésének a) pontja szerint megfelelő tájékoztatást kapott a fizetendő összegről. Azonban semmiképpen nem követelhet ilyen pénzösszeget, ha a 6. cikk (1) bekezdése szerinti elállási időtartam lejártát megelőzően, a fogyasztó előzetes kérése nélkül kezdte meg a szerződés teljesítését.

(4) A szolgáltató indokolatlan késedelem nélkül és legkésőbb 30 naptári napon belül visszatéríti a fogyasztó részére azokat az összegeket, amelyeket a távollevők között kötött szerződéssel összhangban tőle kapott, kivéve az (1) bekezdésben említett összeget. Ez az időszak azon a napon kezdődik, amelyen a szolgáltató megkapja az elállási értesítést.

(5) A fogyasztó indokolatlan késedelem nélkül és legkésőbb 30 naptári napon belül visszatéríti a szolgáltató részére azokat az összegeket és/vagy javakat, amelyeket a szolgáltatótól kapott. Ez az időszak azon a napon kezdődik, amelyen a fogyasztó elküldi az elállásra vonatkozó értesítést.

A nem kért értékesítésnek a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 5 ) megállapított tilalma miatt, valamint a távollevők között kötött szerződések hallgatólagos megújítására vonatkozó tagállami jogszabályok sérelme nélkül, amennyiben az ilyen szabályok megengedik a hallgatólagos megújítást, a tagállamok meghozzák azokat a rendelkezéseket, amelyek mentesítik a fogyasztót minden kötelezettség alól a nem kezdeményezett szolgáltatások tekintetében, mivel a válasz hiánya nem eredményez elfogadást.

(1) A következő távközlő módszerek szolgáltató által történő alkalmazásához a fogyasztó előzetes hozzájárulása szükséges:

a) emberi beavatkozás nélkül működő automata hívórendszerek (automata hívóeszközök);

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1) bekezdésben említettektől eltérő, egyéni kapcsolattartást biztosító távközlő eszközöket:

a) csak akkor engedélyezik, ha megszerezték az érintett fogyasztók hozzájárulását; vagy

b) csak akkor használják, ha a fogyasztó nem jelezte egyértelmű kifogását.

(3) Az (1) és (2) bekezdésekben említett intézkedések nem róhatnak költségeket a fogyasztókra.

A tagállamok rendelkeznek az ezen irányelv szerint elfogadott nemzeti rendelkezések szolgáltatók által történő megszegésének megfelelő szankcionálásáról.

Ennek érdekében úgy rendelkezhetnek, hogy a fogyasztó bármikor, díjmentesen és szankció nélkül érvénytelenítheti a szerződést.

E szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(1) A fogyasztók nem mondhatnak le az ezen irányelv által rájuk ruházott jogokról.

(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a fogyasztó ne veszítse el az irányelv által biztosított védelmet azáltal, hogy valamely, tagsággal nem rendelkező ország jogát választják a szerződésre alkalmazandó jognak, ha a szerződés szorosan kapcsolódik egy vagy több tagállam területéhez.

(1) A tagállamok a fogyasztók érdekében gondoskodnak az irányelv betartását biztosító megfelelő és hatékony eszközökről.

(2) Az (1) bekezdésben említett eszközök közé tartoznak azok a rendelkezések, amelyek alapján az alább felsorolt, nemzeti jog által meghatározott szerv vagy szervek az irányelv végrehajtására vonatkozó nemzeti rendelkezések alkalmazásának biztosítása érdekében a nemzeti jogszabályokkal összhangban bíróságokhoz vagy az illetékes közigazgatási hatóságokhoz folyamodhatnak:

b) olyan fogyasztói szervezetek, amelyek a fogyasztók védelme területén jogos érdekkel rendelkeznek;

(3) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a távközlő eszközök üzemeltetői és szolgáltatói – ha ezt megtehetik – véget vessenek az olyan gyakorlatnak, amelyet valamely, velük közölt bírói vagy közigazgatási, illetve felügyelő hatóság által kiadott határozat az irányelvvel ellentétesnek nyilvánított.

(1) A tagállamok támogatják a távértékesítéssel nyújtott pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó fogyasztói viták rendezését célzó megfelelő és hatékony, peren kívüli panasz- és jogorvoslati eljárások kialakítását és fejlesztését.

(2) A tagállamok különösen arra ösztönzik a viták peren kívüli rendezéséért felelős szerveket, hogy működjenek együtt a távértékesítéssel nyújtott pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó határon átnyúló viták megoldásában.

A 7. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok kiköthetik, hogy a bizonyítási teher a fogyasztó tájékoztatására vonatkozó szolgáltatói kötelezettség és a szerződés megkötésére, illetve adott esetben teljesítésére vonatkozó fogyasztói hozzájárulás tekintetében a szolgáltatóra hárul.

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv ( 6 ) értelmében tisztességtelen minden olyan szerződési feltétel, amely az irányelv által a bizonyítási teher tekintetében a szolgáltatóra hárított kötelezettségeket vagy a kötelezettségek egy részét a fogyasztóra hárítja.

A tagállamok ezzel az irányelvvel összhangban nemzeti szabályokat állapíthatnak meg azokra a szolgáltatókra, akiknek székhelye olyan tagállamban van, amely még nem ültette át ezt az irányelvet, és amelynek joga nem tartalmaz ebben az irányelvben elrendelteknek megfelelő kötelezettségeket.

A 90/619/EGK irányelv 15. cikke (1) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A tagállamok előírják, hogy az egyéni életbiztosítási szerződést kötő kötvény tulajdonosa attól számítva, hogy tájékoztatást kapott a szerződés megkötéséről, 30 naptári napon belül elállhat a szerződéstől.”

1. a 3. cikk (1) bekezdésének első francia bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„– bármely olyan pénzügyi szolgáltatásra vonatkozóan, amelyre a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK illetve a 98/27/EK irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( *1 ) alkalmazandó,

„11. a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK illetve a 98/27/EK irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( *2 )

(1) Ennek az irányelvnek a végrehajtását követően a Bizottság megvizsgálja a belső piac működését a pénzügyi szolgáltatások értékesítésére vonatkozóan az ilyen szolgáltatások forgalmazása tekintetében. Ennek során elemeznie és részleteznie kell a nehézségeket, amelyekkel a fogyasztók és szolgáltatók szembesülnek vagy szembesülhetnek, különösen a tájékoztatással és az elállási joggal kapcsolatos nemzeti rendelkezések különbözőségéből eredő nehézségeket.

(2) A Bizottság legkésőbb 2006. április 9-éig jelentést nyújt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz azokról a nehézségekről, amelyekkel a fogyasztók és szolgáltatók pénzügyi szolgáltatások megvásárlásával, illetve értékesítésével kapcsolatban szembesülnek, és adott esetben javaslatokat nyújt be a pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó közösségi jogszabályok tájékoztatásra és elállási jogra vonatkozó rendelkezéseinek és/vagy a 3. cikk rendelkezéseinek módosítására és/vagy további harmonizálására.

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2004. október 9-éig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el, valamint a Bizottság számára megküldenek egy táblázatot ennek az irányelvnek a rendelkezései és az általuk kibocsátott nemzeti rendelkezések közötti megfelelésről.

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2366 irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 337, 2015.12.23., 35. o.).

		Hivatalos Lap
		Szám	Oldal	Dátum
►M1	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005/29/EK IRÁNYELVE EGT vonatkozású szöveg (2005. május 11.)	L 149	22	11.6.2005
►M2	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2007/64/EK IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2007. november 13.)	L 319	1	5.12.2007
►M3	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2015/2366 IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2015. november 25.)	L 337	35	23.12.2015