02001R0539 — HU — 11.06.2017 — 013.002
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül
|
A TANÁCS 539/2001/EK RENDELETE (2001. március 15.) (HL L 081, 2001.3.21., 1. o) |
Módosította:
Módosította:
|
L 236 |
33 |
23.9.2003 |
Helyesbítette:
A TANÁCS 539/2001/EK RENDELETE
(2001. március 15.)
a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról
-1. cikk
E rendelet célja, hogy számos kapcsolódó kritérium alapján, eseti alapon történő mérlegeléssel meghatározza azon harmadik országokat, amelyek állampolgárai mentesek a vízumkötelezettség alól – ilyen kritériumok többek között az illegális bevándorlás, a közérdek és a közbiztonság, valamint a gazdasági előnyök, ezen belül is különösen a turizmus és a külkereskedelem szempontjai, továbbá az Uniónak az érintett harmadik országokkal fenntartott külkapcsolatai, ezen belül is különösen az emberi jogokkal és az alapvető szabadságokkal kapcsolatos megfontolások, valamint a regionális koherencia és a viszonosság vonatkozásai.
1. cikk
(1) Az I. mellékletben foglalt listán szereplő harmadik országok állampolgárai a tagállamok külső határainak átlépésekor vízumkötelezettség alá esnek.
A menekültek vízumkötelezettségének eltörléséről szóló, 1959. április 20-án Strasbourgban aláírt európai megállapodásból fakadó kötelezettségek sérelme nélkül, a menekültnek elismert és a hontalan személyeknek vízummal kell rendelkezniük a tagállamok külső határainak átlépésekor, amennyiben a tartózkodási helyük szerinti és az úti okmányaikat kiállító harmadik ország az e rendelet I. mellékletében szereplő harmadik országok egyike.
(2) A II. mellékletben található listán szereplő harmadik országok állampolgárai mentesülnek az (1) bekezdésben rögzített kötelezettség alól a bármely 180 napos időszakban 90 napot meg nem haladó tartózkodások esetében.
Ezenkívül vízummentesség vonatkozik az alábbiakra:
— az I. mellékletben szereplő harmadik országok egyikének azon állampolgárai, akik a tagállamok által a tagállamok külső szárazföldi határain való kishatárforgalom szabályainak meghatározásáról, valamint a Schengeni Egyezmény rendelkezéseinek módosításáról szóló, 2006. december 20-i 1931/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 1 ) alkalmazásában kiállított kishatárforgalmi engedéllyel rendelkeznek, amennyiben a kishatárforgalmi rendszer összefüggésében gyakorolják jogaikat,
— az I. mellékletben felsorolt harmadik országok egyikének állampolgárságával rendelkező és a Tanács által az Európai Uniót létrehozó szerződés K.3. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján elfogadott együttes fellépésről a valamely tagállamban tartózkodási hellyel rendelkező, harmadik országbeli diákok utazási könnyítéseiről szóló, 94/795/IB tanácsi határozatot ( 2 ) alkalmazó tagállamok egyikében tartózkodási hellyel rendelkező azon iskolai tanulók, akik iskolai kirándulás keretében, az iskolai tanulók csoportjának tagjaként az adott iskola 1994. november 30-i tanárának kíséretében utaznak,
— a tagállamok egyikében tartózkodó menekültnek elismert és hontalan személyek, valamint más olyan személyek, akik egyik ország állampolgárságával sem rendelkeznek, és akik az említett tagállam által kibocsátott úti okmánnyal rendelkeznek.
(3) Azoknak az új harmadik országoknak az állampolgáraira, amelyek az I. és a II. mellékletben felsorolt országokból jöttek létre, az (1) és (2) bekezdésben foglalt megfelelő rendelkezések vonatkoznak, ameddig a Tanács a Szerződés idevágó rendelkezésében előírt eljárás szerint más határozatot nem hoz.
(4) Amennyiben egy, a II. mellékletben található listán szereplő harmadik ország vízumkötelezettséget ír elő legalább egy tagállam állampolgáraival szemben, a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:
a) az érintett tagállam a vízumkötelezettség harmadik ország általi bevezetését követő 30 napon belül, vagy ha a 2014. január 9-án már fennálló vízumkötelezettség továbbra is hatályban marad, akkor az ettől az időponttól számított 30 napon belül írásban értesíti erről az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot.
Ennek az értesítésnek:
i. tartalmaznia kell a vízumkötelezettség érvényesítésének időpontját, valamint az érintett útiokmányok és vízumok típusát,
ii. részletesen be kell mutatnia azon előzetes intézkedéseket, amelyeket az érintett tagállam annak érdekében hozott, hogy közötte és a szóban forgó harmadik ország között vízummentesség legyen érvényben, továbbá tartalmaznia kell minden lényeges információt.
A Bizottság az ezen értesítéssel kapcsolatos információkat haladéktalanul közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában, beleértve a vízumkötelezettség végrehajtásának időpontjával, valamint az érintett útiokmányok és vízumok típusával kapcsolatos információkat is.
Amennyiben a harmadik ország úgy határoz, hogy a vízumkötelezettséget az e pont első albekezdésében említett határidő lejárta előtt feloldja, az értesítést nem kell megtenni vagy vissza kell vonni, az információkat pedig nem kell közzétenni;
b) a Bizottság – az a) pont harmadik albekezdésében említett közzététel időpontját követően azonnal és az érintett tagállammal konzultálva – mindenekelőtt politikai, gazdasági és kereskedelmi téren lépéseket tesz a szóban forgó adott harmadik ország hatóságainál a vízummentes utazás visszaállítása vagy bevezetése érdekében, és e lépésekről haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot;
c) amennyiben 90 nappal az a) pont harmadik albekezdésében említett közzététel időpontját követően, a b) ponttal összhangban megtett lépések ellenére a harmadik ország nem oldja fel a vízumkötelezettséget, az érintett tagállam felkérheti a Bizottságot, hogy függessze fel az adott harmadik ország bizonyos kategóriákba tartozó állampolgárai esetében a vízummentességet. Ha egy tagállam ilyen kérelmet nyújt be, arról tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot;
d) a Bizottság az e), f) vagy h) pont szerinti lépések megfontolása során figyelembe veszi az érintett tagállam által a szóban forgó harmadik országgal a vízummentes utazás érdekében hozott intézkedések eredményét, a b) ponttal összhangban tett lépéseket, valamint azon következményeket, amelyekkel a vízummentesség felfüggesztése járhat az Uniónak és tagállamainak a szóban forgó harmadik országgal való külkapcsolataira nézve;
e) amennyiben az érintett harmadik ország nem oldotta fel a vízumkötelezettséget, a Bizottság legkésőbb hat hónappal az a) pont harmadik albekezdésében említett közzététel időpontját követően, majd legfeljebb hat hónapos időközönként olyan időtartamon át, amely nem haladhatja meg az f) pontban említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybalépésének vagy kifogásolásának időpontját:
i. az érintett tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére olyan végrehajtási jogi aktust fogad el, amely a szóban forgó harmadik ország bizonyos kategóriákba tartozó állampolgárai esetében legfeljebb hat hónapos időtartamra ideiglenesen felfüggeszti a vízummentességet. E végrehajtási jogi aktusban meg kell határozni a vízummentesség felfüggesztése hatálybalépésének – az említett jogi aktus hatálybalépését követő 90 napon belül eső – időpontját, figyelembe véve a tagállamok konzulátusain rendelkezésre álló erőforrásokat. Az ezt követő végrehajtási jogi aktusok elfogadásakor a Bizottság további, legfeljebb hat hónapos időszakokkal meghosszabbíthatja a felfüggesztés időtartamát, és módosíthatja a szóban forgó harmadik ország állampolgárainak azon kategóriáit, amelyek esetében felfüggeszti a vízummentességet.
E végrehajtási jogi aktusokat a 4a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás szerint kell elfogadni. A 4. cikk alkalmazásának sérelme nélkül, a felfüggesztési időszakok során a harmadik országnak a végrehajtási jogi aktusban foglalt valamennyi kategóriába tartozó állampolgárai vízummal kell, hogy rendelkezzenek a tagállamok külső határainak átlépésekor; vagy
ii. jelentést nyújt be a 4a. cikk (1) bekezdésében említett bizottságnak, amelyben értékeli a helyzetet és indokolást ad arról, hogy miért vetette el a vízummentesség felfüggesztését, és erről tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
A Bizottság e jelentésben minden releváns tényezőt – így például a d) pontban említett tényezőket is – figyelembe vesz. Az Európai Parlament és a Tanács e jelentés alapján politikai vitát tarthat;
f) amennyiben az érintett harmadik ország 24 hónappal az a) pont harmadik albekezdésében említett közzététel időpontját követően sem oldotta fel a vízumkötelezettséget, a Bizottság a 4b. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el, amelyben e harmadik ország állampolgárai esetében 12 hónapra ideiglenesen felfüggeszti a II. melléklet alkalmazását. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meg kell határozni azt az – az említett jogi aktus hatálybalépését követő 90 napon belül eső – időpontot, amelyben a II. melléklet alkalmazásának felfüggesztése hatályba lép, figyelembe véve a tagállamok konzulátusain rendelkezésre álló erőforrásokat, és ennek megfelelően módosítani kell a II. mellékletet. A módosításkor a szóban forgó harmadik ország nevéhez lábjegyzetet kell beilleszteni, feltüntetve benne a felfüggesztés időtartamának megjelölésével azt, hogy a vízummentesség az adott harmadik ország tekintetében fel van függesztve.
Az e) pont alapján az érintett harmadik országgal kapcsolatban elfogadott végrehajtási jogi aktusok hatályukat vesztik azon a napon, amikor a II. melléklet alkalmazásának e harmadik ország állampolgáraival szembeni felfüggesztése hatályba lép, vagy amikor a 4b. cikk (5) bekezdésének megfelelően kifogást emeltek a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben.
Amennyiben a Bizottság a h) pont szerinti jogalkotási javaslatot nyújt be, az e pont első albekezdésében említett felfüggesztés időtartama hat hónappal meghosszabbodik. A hivatkozott albekezdésben említett lábjegyzetet megfelelően módosítani kell.
A 4. cikk alkalmazásának sérelme nélkül, a felfüggesztés időtartamai alatt a felhatalmazáson alapuló jogi aktus által érintett harmadik ország állampolgárai vízummal kell, hogy rendelkezzenek a tagállamok külső határainak átlépésekor;
g) amennyiben egy másik tagállam ezt követően ugyanazon harmadik országgal kapcsolatos, az e) vagy f) pont szerint elfogadott intézkedések alkalmazása során e harmadik országra vonatkozóan az a) pont alapján értesítést tesz, azt az értesítést az említett pontokban foglalt határidők vagy alkalmazási idők meghosszabbítása nélkül egyesíteni kell a már említett, folyamatban lévő eljárásokkal;
h) amennyiben az f) pontban említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybalépését követő hat hónapon belül a szóban forgó harmadik ország nem oldotta fel a vízumkötelezettséget, a Bizottság jogalkotási javaslatot nyújthat be e rendelet módosítására, amelynek célja az adott harmadik országra való hivatkozás áthelyezése a II. mellékletből az I. mellékletbe;
i) az e), f) és h) pontban említett eljárások nem érintik a Bizottság arra vonatkozó jogát, hogy bármikor olyan jogalkotási javaslatot nyújtson be e rendelet módosítására, amelynek célja az érintett harmadik ország áthelyezése a II. mellékletből az I. mellékletbe;
j) amennyiben a szóban forgó harmadik ország eltörli a vízumkötelezettséget, az érintett tagállam haladéktalanul értesíti erről az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot. Az értesítést a Bizottság haladéktalanul közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában.
A szóban forgó harmadik ország tekintetében az e) vagy f) pont alapján elfogadott végrehajtási vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hét nappal az e pont első albekezdésében említett közzétételt követően hatályukat vesztik. Amennyiben a szóban forgó harmadik ország két vagy több tagállam állampolgáraival szemben vezetett be vízumkötelezettséget, a harmadik országra vonatkozó végrehajtási vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hét nappal az utolsó olyan tagállamra vonatkozó értesítés közzétételét követően vesztik hatályukat, amelynek állampolgáraival szemben a szóban forgó harmadik ország vízumkötelezettséget alkalmazott. A f) pont első albekezdésében említett lábjegyzetet törölni kell az érintett felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatályának megszűnésekor. A hatályvesztésről szóló tájékoztatást a Bizottság haladéktalanul közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában.
Amennyiben a szóban forgó harmadik ország feloldja a vízumkötelezettséget, az érintett tagállam azonban elmulasztja az e pont első albekezdése szerinti értesítést, a Bizottság saját kezdeményezésére haladéktalanul gondoskodik az ugyanazon albekezdésben említett közzétételről, és e pont második albekezdése alkalmazandó.
▼M11 —————
1a. cikk
(1) Az 1. cikk (2) bekezdésétől eltérve a II. mellékletben felsorolt valamely harmadik ország állampolgáraival szembeni vízummentességet releváns és objektív adatok alapján ideiglenes jelleggel, e cikkel összhangban fel kell függeszteni.
(2) A tagállamok értesíthetik a Bizottságot, amennyiben azzal szembesülnek, hogy két hónapos időszakon keresztül az előző év azonos időszakához vagy a vízummentességnek a II. mellékletben felsorolt valamely harmadik ország állampolgárai esetében való alkalmazását megelőző utolsó két hónaphoz képest a következő körülmények közül egy vagy több fennáll:
a) a harmadik ország azon állampolgárai számának jelentős növekedése, akiknek a tagállam területére való belépését elutasították, vagy akik a tagállam területén jogtalanul tartózkodnak;
b) azon harmadik ország állampolgárai által benyújtott menedékjog iránti kérelmek számának jelentős növekedése, amely ország tekintetében alacsony az említett kérelmek elismerési aránya;
c) a visszafogadás terén a harmadik országgal való együttműködés gyengülése, amit megfelelő adatok támasztanak alá, különösen a tagállam által az adott harmadik országhoz annak állampolgáraira, vagy – amennyiben az Unió vagy a tagállam és a harmadik ország közötti visszafogadási megállapodás rendelkezik e kötelezettségről – az érintett harmadik ország területén átutazott más harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozóan benyújtott és elutasított visszafogadási kérelmek arányának jelentős növekedése;
d) a tagállamok közrendjét vagy belső biztonságát fenyegető kockázatok vagy közvetlen veszély növekedése, különösen az adott harmadik ország állampolgáraihoz kötődő súlyos bűncselekmények számának jelentős növekedése, amit az illetékes hatóságok által szolgáltatott objektív, konkrét és releváns információk és adatok bizonyítanak.
Az első albekezdésben említett értesítést megfelelően indokolni kell, és közölni kell a vonatkozó adatokat és statisztikákat, valamint azon előzetes intézkedések részletes leírását, amelyeket az érintett tagállam a helyzet orvoslása érdekében hozott. Az érintett tagállam az értesítésben részletesen megadhatja, hogy az adott harmadik ország állampolgárainak mely kategóriái kerüljenek a (4) bekezdés a) pontjában említett végrehajtási jogi aktus hatálya alá, részletezve ennek indokait. A Bizottság az értesítésről haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(2a) Amennyiben a Bizottság a vonatkozó adatok, jelentések és statisztikák alapján konkrét és megbízható információkkal rendelkezik a (2) bekezdés a), b), c) vagy d) pontjában említett, egy vagy több tagállamban felmerülő körülményekről vagy arról, hogy a harmadik ország – különösen abban az esetben, ha a harmadik ország és az Unió visszafogadási megállapodást kötött – nem tanúsít együttműködést a visszafogadás terén, azaz például:
— elutasítja vagy nem dolgozza fel kellő időben a visszafogadási kérelmeket,
— nem állítja ki kellő időben a visszafogadási megállapodásban meghatározott határidőre a visszafogadás céljára szolgáló úti okmányokat, vagy nem fogadja el a visszafogadási megállapodásban meghatározott határidők lejártát követően kiállított európai úti okmányokat, vagy
— felmondja vagy felfüggeszti a visszafogadási megállapodást,
a Bizottság késedelem nélkül tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az elemzése eredményeiről, és a (4) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell.
(2b) A Bizottság figyelemmel kíséri a vízumliberalizáció helyénvalóságának értékeléséhez alkalmazott, a - 1. cikken alapuló különös követelmények folyamatos teljesülését azon harmadik országok tekintetében, amelyek állampolgárai – az Unió és az adott harmadik ország között folytatott vízumliberalizációs párbeszéd sikeres lezárásának köszönhetően – a tagállamok területére való utazásuk esetén mentesülnek a vízumkötelezettség alól.
A Bizottság ezenfelül az adott harmadik országra vonatkozó vízumliberalizáció hatálybalépésének napját követően hét éven keresztül rendszeresen, legalább évente egyszer, azt követően pedig ha azt a Bizottság szükségesnek ítéli, vagy ha az Európai Parlament vagy a Tanács kéri, jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentésben azokra a harmadik országokra kell összpontosítani, amelyek esetében a Bizottság – konkrét és megbízható információk alapján – úgy ítéli meg, hogy bizonyos követelmények már nem teljesülnek.
Amennyiben a Bizottság jelentése azt mutatja, hogy egy adott harmadik ország tekintetében már nem teljesül egy vagy több különös követelmény, a (4) bekezdést alkalmazni kell.
(3) A Bizottság megvizsgálja a (2) bekezdés alapján tett értesítést, és ennek során figyelembe veszi az alábbiakat:
a) fennáll-e a (2) bekezdésben leírt helyzetek valamelyike;
b) a (2) bekezdésben leírt helyzetek bármelyike által érintett tagállamok száma;
c) a (2) bekezdésben említett körülmények – a tagállamok által szolgáltatott vagy a Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján – összességükben milyen hatást gyakorolnak az Unióban fennálló migrációs helyzetre;
d) az Európai Határ- és Parti Őrség, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal vagy az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol), vagy bármely más, az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben illetékes uniós intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség, illetve nemzetközi szervezet által készített jelentések, amennyiben a konkrét eset körülményei ezt szükségessé teszik;
e) az érintett tagállam által benyújtott értesítésben a (4) bekezdés a) pontjában említett lehetséges intézkedésekre vonatkozó esetleges megjegyzések;
f) a közrend és a belső biztonság átfogó kérdése, az érintett tagállammal folytatott konzultáció alapján.
A Bizottság a vizsgálata eredményeiről tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(4) Amennyiben a Bizottság a (2a) bekezdésben említett elemzés, a (2b) bekezdésben említett jelentés vagy a (3) bekezdésben említett vizsgálat alapján – figyelembe véve, hogy a vízummentesség felfüggesztése milyen következménnyel járna az Uniónak és tagállamainak a szóban forgó harmadik országgal való külkapcsolataira nézve, valamint az érintett harmadik országgal szoros együttműködésben igyekezve hosszú távú alternatív megoldásokat találni – úgy határoz, hogy intézkedéseket kell hozni, vagy amennyiben a tagállamok egyszerű többsége értesítette a Bizottságot a (2) bekezdés a), b), c) vagy d) pontjában említett körülmények fennállásáról, a következő rendelkezések alkalmazandók:
a) A Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el, amellyel az érintett harmadik ország állampolgárai tekintetében kilenc hónapos időtartamra ideiglenesen felfüggeszti a vízummentességet. A felfüggesztés az érintett harmadik ország bizonyos kategóriákba tartozó állampolgáraira alkalmazandó, megemlítve az úti okmányok érintett típusait, és adott esetben további kritériumokat is. Az állampolgárok azon kategóriáinak meghatározásakor, amelyekre a felfüggesztést alkalmazni kell, a Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján és az arányosság elvét tiszteletben tartva olyan kategóriákat alkalmaz, amelyek megfelelően tágak ahhoz, hogy minden egyes esetben hozzájáruljanak a (2), a (2a), és a (2b) bekezdésben említett körülmények kezeléséhez. A Bizottság egy hónapon belül elfogadja a végrehajtási jogi aktust azt követően, hogy:
i. kézhez kapja az (2) bekezdésben említett értesítést;
ii. tudomást szerez a (2a) bekezdésben említett információkról;
iii. benyújtja a (2b) bekezdésben említett jelentést; vagy
iv. kézhez kapja a tagállamok egyszerű többségének értesítését a (2) bekezdés a), b), c) vagy d) pontjában említett körülmények fennállásáról.
A végrehajtási jogi aktust a 4a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. A végrehajtási jogi aktusban meg kell határozni azt az időpontot, amikor a vízummentesség felfüggesztése hatályba lép.
A felfüggesztés időszaka alatt a Bizottság megerősített párbeszédet kezd az érintett harmadik országgal annak érdekében, hogy orvosolja a szóban forgó körülményeket.
b) Amennyiben a (2), a (2a), és a (2b) bekezdésben említett körülmények továbbra is fennállnak, a Bizottság az e bekezdés a) pontjában említett kilenc hónapos időszak vége előtt legalább két hónappal a 4b. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el, amely 18 hónapos időtartamra ideiglenesen felfüggeszti a II. melléklet alkalmazását az érintett harmadik ország valamennyi állampolgára tekintetében. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus az e bekezdés a) pontjában említett végrehajtási jogi aktus hatályvesztésekor lép hatályba, és ennek megfelelően módosítja a II. mellékletet. E módosításkor az érintett harmadik ország nevéhez lábjegyzetet kell beilleszteni, feltüntetve benne egyrészt azt, hogy a vízummentesség az adott harmadik ország tekintetében fel van függesztve, másrészt a felfüggesztés időtartamát.
Amennyiben a Bizottság az (5) bekezdés alapján jogalkotási javaslatot nyújtott be, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott felfüggesztés időtartama hat hónappal meghosszabbodik. A lábjegyzetet ennek megfelelően módosítani kell.
A felfüggesztés időtartama alatt az érintett harmadik ország állampolgárainak a 4. cikk alkalmazásának sérelme nélkül vízummal kell rendelkezniük a tagállamok külső határainak átlépésekor.
Ha valamely tagállam a 4. cikknek megfelelően a vízumkötelezettség alóli új mentességekről rendelkezik az olyan harmadik ország állampolgárainak valamely kategóriájára vonatkozóan, amelyre kiterjed a vízumkötelezettség alóli mentességet felfüggesztő jogi aktus hatálya, az 5. cikknek megfelelően tájékoztatást ad az említett intézkedésekről.
(5) A Bizottság a (4) bekezdés b) pontja alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus időbeli hatályának lejárta előtt jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentéshez e rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatot csatolhat, amelynek célja az érintett harmadik országra való hivatkozás áthelyezése a II. mellékletből az I. mellékletbe.
(6) Amennyiben a Bizottság az (5) bekezdés alapján jogalkotási javaslatot nyújtott be, legfeljebb 12 hónappal meghosszabbíthatja a (4) bekezdés alapján elfogadott végrehajtási jogi aktus időbeli hatályát. A végrehajtási jogi aktus időbeli hatályának meghosszabbítására irányuló határozatot a 4a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
1b. cikk
Legkésőbb 2018. január 10-ig a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére, amelyben értékeli az 1. cikk (4) bekezdésében említett kölcsönösségi mechanizmus hatékonyságát, és szükség esetén jogalkotási javaslatot terjeszt be e rendelet módosítására. Az Európai Parlament és a Tanács e javaslatról rendes jogalkotási eljárás keretében határoz.
1c. cikk
Legkésőbb 2021. március 29-ig a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli az 1a. cikkben meghatározott felfüggesztési mechanizmus hatékonyságát, és szükség esetén az e rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatot terjeszt be. Az Európai Parlament és a Tanács e javaslatról rendes jogalkotási eljárás keretében határoz.
2. cikk
E rendelet alkalmazásában „vízum” a Közösségi Vízumkódex (vízumkódex) létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 3 ) 2. cikke 2. pontjának a) alpontjában meghatározott vízum.
▼M5 —————
4. cikk
(1) A tagállamok kivételt tehetnek az 1. cikk (1) bekezdésében előírt vízumkötelezettséget vagy az 1. cikk (2) bekezdésében előírt vízummentességet illetően az alábbi személyekkel:
a) diplomata útlevéllel, szolgálati/hivatali útlevéllel vagy különleges útlevéllel rendelkező személyek;
b) a polgári légiközlekedési és tengerhajózási személyzet tagjai feladataik ellátása közben;
c) a polgári tengerhajózási személyzet partra szálló tagjai, amennyiben rendelkeznek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1958. május 13-i 108. számú vagy 2003. június 16-i 185. számú egyezményével, vagy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek a nemzetközi tengeri forgalom könnyítéséről szóló, 1965. április 9-i egyezményével összhangban kiállított tengerészigazolvánnyal;
d) katasztrófa vagy baleset során a sürgősségi ellátást vagy mentést végző missziók személyzete és tagjai;
e) a nemzetközi belvízi utakon hajózó járművek polgári személyzete;
f) az olyan kormányközi nemzetközi szervezetek, amelyeknek legalább egy tagállam tagja, vagy az érintett tagállam által a nemzetközi jog alanyaként elismert egyéb jogalanyok által az említett szervezetek vagy jogalanyok tisztviselői részére kiállított útiokmányok birtokosai.
(2) A tagállamok mentesíthetik a vízumkötelezettség alól:
a) azokat az I. mellékletben felsorolt harmadik állam, illetőleg Svájc vagy Liechtenstein állampolgárságával rendelkező iskolai tanulókat, akik a II. mellékletben felsorolt valamely harmadik országban rendelkeznek tartózkodási hellyel, és iskolai kirándulás keretében, az iskolai tanulók csoportjának tagjaként az adott iskola tanárának kíséretében utaznak;
b) a menekültnek elismert és a hontalan személyeket, amennyiben a tartózkodási helyük szerinti, valamint az úti okmányukat kiállító harmadik ország a II. mellékletben szereplő harmadik országok közé tartozik;
c) a fegyveres erők NATO vagy a Békepartnerség keretében utazó tagjait, valamint az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, 1951. június 19-i megállapodás által előírt személyazonosító okmányokkal és menetparanccsal rendelkező személyeket;
d) a menekültek vízumkötelezettségének eltörléséről szóló, 1959. április 20-án Strasbourgban aláírt európai megállapodásból eredő kötelezettségek sérelme nélkül azokat a menekültnek elismert és hontalan személyeket, valamint egyetlen ország állampolgárságával sem rendelkező más személyeket, akik az Egyesült Királyságban vagy Írországban rendelkeznek tartózkodási hellyel, és az Egyesült Királyság vagy Írország által kiállított olyan útiokmánnyal rendelkeznek, amelyet az érintett tagállam elismer.
(3) A tagállamok kivételt tehetnek az 1. cikk (2) bekezdésében előírt vízummentesség alól olyan személyek esetén, akik tartózkodásuk alatt kereső tevékenységet folytatnak.
4a. cikk
(1) A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 4 ) értelmében vett bizottságnak minősül.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
(3) Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.
4b. cikk
(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.
(2) A Bizottságnak az 1. cikk (4) bekezdésének f) pontjában említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2014. január 9-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.
(2a) A Bizottságnak az 1a. cikk (4) bekezdésének b) pontjában említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2017. március 28-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 1. cikk (4) bekezdésének f) pontjában és az 1a. cikk (4) bekezdésének b) pontjában említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(3a) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban ( 5 ) foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(5) Az 1. cikk (4) bekezdésének f) pontja értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő négy hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
(6) Az 1a. cikk (4) bekezdésének b) pontja értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni.
5. cikk
(1) E rendelet hatálybalépését követő 10 munkanapon belül a tagállamok tájékoztatják a többi tagállamot és a Bizottságot a 3. cikk második francia bekezdése és a 4. cikk alapján tett intézkedéseikről. Ezen intézkedések későbbi módosításáról 5 munkanapon belül tájékoztatni kell a tagállamokat és a Bizottságot.
(2) A Bizottság az (1) bekezdés szerinti értesítéseket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában tájékoztatásul közzéteszi.
6. cikk
Ez a rendelet nem érinti a tagállamoknak az államok, a területi egységek, valamint a hatóságaik által kiállított útlevelek, illetve úti- és személyazonossági okmányok elismerésére vonatkozó hatáskörét.
7. cikk
(1) Az 574/1999/EK tanácsi rendelet ( 6 ) helyébe e rendelet lép.
(2) A Közös konzuli utasításnak (KKU) és a Közös kézikönyvnek (KK) a Schengeni Végrehajtó Bizottság 1999. április 28-i határozatából [SCH/Com-ex(99) 13] adódó végleges szövegváltozatai a következőképpen módosulnak:
1. A KKU 1. melléklete I. részének, valamint a KK 5. melléklete I. részének elnevezése helyébe a következő szöveg lép:
„Azon harmadik országok közös listája, amelyek állampolgáraira valamennyi, az 539/2001/EK rendelet hatálya alá tartozó tagállamban kiterjed a vízumkötelezettség”
;
2. A KKU 1. melléklete I. részében, valamint a KK 5. melléklete I. részében található lista helyébe az e rendelet I. mellékletében található lista lép;
3. A KKU 1. melléklete II. részének, valamint a KK 5. melléklete II. részének elnevezése helyébe a következő szöveg lép:
„Azon harmadik országok közös listája, amelyek állampolgáraira valamennyi, az 539/2001/EK rendelet hatálya alá tartozó tagállamban kiterjed a vízummentesség”
;
4. A KKU 1. melléklete II. részében, valamint a KK 5. melléklete II. részében található lista helyébe az e rendelet II. mellékletében foglalt lista lép;
5. A KKU 1. mellékletének III. részét és a KK 5. mellékletének III. részét el kell hagyni.
(3) A Schengeni Végrehajtó Bizottság 1997. december 15-i [SCH/Com-ex(97) 32] és 1998. december 16-i [SCH/Com-ex(98) 53, rev. 2] határozatai hatályukat vesztik.
8. cikk
Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződésnek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
I. MELLÉKLET
Az 1. cikk (1) bekezdésében említett közös lista
1. ÁLLAMOK
Afganisztán
▼M7 —————
Algéria
Angola
▼M5 —————
Armenia
Azerbajdzsán
▼M5 —————
Bahrein
Banglades
▼M5 —————
Belarusz
Belize
Benin
Bissau-Guinea
Bhután
Bolívia
▼M7 —————
Botswana
Burkina Faso
Burma/Mianmar
Burundi
Comore-szigetek
Csád
Dél-Afrika
Dél-Szudán
▼M13 —————
Dominikai Köztársaság
Dzsibuti
Ecuador
Egyenlítői Guinea
▼M13 —————
Egyiptom
Elefántcsontpart
Eritrea
▼M8 —————
Észak-Korea
Etiópia
Fehéroroszország
Fidzsi-szigetek
Fülöp-szigetek
Gabon
Gambia
Ghána
▼M13 —————
▼M15 —————
Guinea
Guyana
Haiti
India
Indonézia
Irak
Irán
Jamaica
Jemen
Jordánia
Kambodzsa
Kamerun
Katar
Kazahsztán
▼M13 —————
Kenya
Kína
Kirgizisztán
▼M13 —————
Kongó
Kongói Demokratikus Köztársaság
Közép-Afrikai Köztársaság
Kuba
Kuvait
Laosz
Lesotho
Libanon
Libéria
Líbia
▼M6 —————
Madagaszkár
Malawi
Maldív-szigetek
Mali
Marokkó
▼M13 —————
Mauritánia
▼M5 —————
Mianmar
▼M13 —————
▼M12 —————
Mongólia
▼M6 —————
Mozambik
Namíbia
▼M13 —————
Nepál
Niger
Nigéria
▼M5 —————
Omán
Oroszország
Örményország
Pakisztán
▼M13 —————
Pápua Új-Guinea
▼M13 —————
Ruanda
▼M5 —————
▼M13 —————
São Tomé és Príncipe
▼M5 —————
Sierra Leone
Srí Lanka
Suriname
▼M13 —————
Szaúd-Arábia
Szenegál
▼M6 —————
Szíria
Szomália
Szudán
Szváziföld
Tádzsikisztán
Tanzánia
Thaiföld
▼M13 —————
Togo
▼M13 —————
Törökország
▼M13 —————
Tunézia
▼M13 —————
Türkmenisztán
Uganda
▼M16 —————
Üzbegisztán
▼M13 —————
Vietnám
Zambia
Zimbabwe
Zöld-foki-szigetek
2. OLYAN ENTITÁSOK ÉS TERÜLETI HATÓSÁGOK, AMELYEKET LEGALÁBB EGY TAGÁLLAM NEM ISMER EL ÁLLAMKÉNT
Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1999. június 10-i 1244. határozatában meghatározottak szerinti Koszovó
▼M2 —————
Palesztin Hatóság
▼M8 —————
▼M13 —————
II. MELLÉKLET
Az 1. cikk (2) bekezdésében említett közös lista
1. ÁLLAMOK
Albánia ( 7 )
Amerikai Egyesült Államok
Andorra
Antigua és Barbuda ( 8 )
Argentína
Ausztrália
az Egyesült Arab Emírségek ( 9 )
Bahama-szigetek (8) és
Barbados (8)
▼M5 —————
Bosznia és Hercegovina (7)
Brazília
Brunei Darussalam
▼M4 —————
Chile
Costa Rica
Dél-Korea
Dominika (9)
▼M2 —————
Grenada (9)
Grúzia ( 10 )
Guatemala
Honduras
▼M9 —————
Izrael
Japán
Kanada
Kelet-Timor (9)
Kiribati (9)
Kolumbia (9)
Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság ( 11 )
Malajzia
Marshall-szigetek (9)
Mauritius (8) (Málta és Mexikó közé)
Mexikó
Mikronézia (9)
Moldovai Köztársaság ( 12 )
Monaco
Montenegró (11)
Nauru (9)
Nicaragua
Palau (9)
Panama
Paraguay
Peru (9)
▼M4 —————
Saint Kitts és Nevis (8)
Saint Lucia (9)
Saint Vincent és Grenadine-szigetek (9)
Salamon-szigetek (9)
Salvador
San Marino
Seychelle-szigetek (8)
▼M2 —————
Szamoa (9)
Szentszék
Szerbia (a szerbiai Koordinációs Igazgatóság [szerb nyelven: Koordinaciona uprava] által kiadott szerb útlevéllel rendelkező személyek kivételével) (11)
Szingapúr
Tonga (9)
Trinidad és Tobago (9)
Tuvalu (9)
Új-Zéland
Ukrajna ( 13 )
Uruguay
Vanuatu (9)
Venezuela
2. A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG KÜLÖNLEGES KÖZIGAZGATÁSI RÉGIÓI
Hongkong – Különleges Közigazgatási Régió ( 14 )
Makaó – Különleges Közigazgatási Régió ( 15 )
3. OLYAN BRIT POLGÁROK, AKIK NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGÁNAK AZ UNIÓS JOG ÉRTELMÉBEN NEM ÁLLAMPOLGÁRAI:
a (tengerentúli) brit állampolgárok
a tengerentúli brit polgárok
a tengerentúli brit polgárok
az Egyesült Királyság védelmét élvező személyek
a Brit Nemzetközösség tagjai
4. OLYAN ENTITÁSOK ÉS TERÜLETI HATÓSÁGOK, AMELYEKET LEGALÁBB EGY TAGÁLLAM NEM ISMER EL ÁLLAMKÉNT:
Tajvan ( 16 )
( 1 ) HL L 405., 2006.12.30., 1. o.
( 2 ) HL L 327., 1994.12.19., 1. o.
( 3 ) HL L 243., 2009.9.15., 1. o.
( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.)
( 5 ) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
( 6 ) HL L 72., 1999.3.18, 2. o.
( 7 ) A vízummentesség csak a biometrikus útlevéllel rendelkező személyekre vonatkozik.
( 8 ) A vízumkötelezettség alóli mentességet az Európai Közösséggel kötendő vízummentességi megállapodás hatálybalépésének időpontjától kell alkalmazni.
( 9 ) A vízumkötelezettség alóli mentességet az Európai Unióval kötendő vízummentességi megállapodás hatálybalépésének időpontjától kell alkalmazni.
( 10 ) A vízummentesség a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) szabványaival összhangban Grúzia által kiállított biometrikus útlevéllel rendelkező személyekre korlátozódik.
( 11 ) A vízummentesség kizárólag a biometrikus útlevéllel rendelkező személyekre vonatkozik.
( 12 ) A vízummentesség a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) szabványaival összhangban kiállított biometrikus útlevéllel rendelkező személyekre korlátozódik.
( 13 ) A vízummentesség a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) szabványaival összhangban Ukrajna által kiállított biometrikus útlevéllel rendelkező személyekre korlátozódik.
( 14 ) A vízummentesség csak azokra vonatkozik, akik rendelkeznek a „Hong Kong Special Administrative Region” útlevelével.
( 15 ) A vízummentesség csak azokra vonatkozik, akik rendelkeznek a „Região Administrativa Especial de Macau” útlevelével.
( 16 ) A vízummentesség csak az olyan, Tajvan által kiállított útlevéllel rendelkező személyekre vonatkozik, amely útlevelek tartalmaznak személyiigazolvány-számot.