1997L0068 — HU — 07.08.2009 — 006.001

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért

Módosította:

Módosította:

▼B

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 97/68/EK IRÁNYELVE

(1997. december 16.)

a nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe szánt belső égésű motorok gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

1. cikk

Célkitűzések

Ennek az irányelvnek a célja a tagállamok nem közúti mozgó gépekbe építendő motorok szennyezőanyag-kibocsátási szabványaira és típus-jóváhagyási eljárásaira vonatkozó jogszabályainak közelítése. Hozzájárul a belső piac zökkenőmentes működéséhez, miközben oltalmazza az emberek egészségét és a környezetet.

2. cikk

Meghatározások

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

▼M2

▼B

▼M2

▼M3

▼B

3. cikk

A típus-jóváhagyási kérelem

(1)  A motor vagy motorcsalád típusjóváhagyása iránti kérelmet a gyártónak kell benyújtania a tagállam jóváhagyó hatóságához. A kérelemhez mellékelni kell az adatközlő mappát, amelynek tartalma a II. melléklet adatközlő lapjában található. Egy, a II. melléklet 1. függelékében leírt motortípus-jellemzőknek megfelelő motort kell a jóváhagyási vizsgálatok elvégzésével megbízott műszaki szolgálat részére biztosítani.

(2)  Ha egy motorcsalád típus-jóváhagyási kérelme esetében a jóváhagyó hatóság úgy ítéli meg, hogy a kiválasztott alapmotort figyelembe véve a benyújtott kérelem nem képviseli teljes mértékben a II. melléklet 2. függelékében leírt motorcsaládot, egy másik, vagy ha szükséges, egy további, a jóváhagyó hatóság által meghatározott alapmotort kell átadni az 1. bekezdés szerinti jóváhagyáshoz.

(3)  Egy motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozó kérelmet nem lehet egynél több tagállamhoz benyújtani. Minden egyes jóváhagyandó motortípusra vagy motorcsaládra külön kérelmet kell benyújtani.

4. cikk

A típus-jóváhagyási eljárás

(1)  A tagállam, amelyhez a kérelmet benyújtották, minden olyan motortípusra vagy motorcsaládra megadja a típusjóváhagyást, amely megegyezik az adatközlő mappa adataival, és amely teljesíti ennek az irányelvnek a követelményeit.

(2)  A tagállam minden általa jóváhagyott motortípusra vagy motorcsaládra kitölti a ►M2  VII. mellékletben ◄ foglalt minta szerinti típusbizonyítvány minden alkalmazható pontját, és összeállítja vagy ellenőrzi az információs csomag tartalomjegyzékének tartalmát. A típusbizonyítványokat a ►M2  VIII. mellékletben ◄ leírt módszer szerint kell számozni. Az elkészült típusbizonyítványt és mellékleteit át kell adni a kérelmezőnek. ►M5  A Bizottság módosítja a VIII. mellékletet. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 15. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. ◄

(3)  Ha a jóváhagyandó motor csak a nem közúti mozgó gép egyéb részeivel összekapcsolva teljesíti feladatát vagy mutatja meg egy különleges tulajdonságát, és ez okból egyik vagy másik követelmény teljesülését csak akkor lehet ellenőrizni, ha a jóváhagyandó motor más, valós vagy szimulált géprészekkel összekapcsolva működik, a motor(ok) típusjóváhagyásának hatályát ennek megfelelően kell korlátozni. Ilyen esetben a motortípus vagy motorcsalád típusbizonyítványában fel kell tüntetni minden korlátozást, ami a használatára, és minden feltételt, ami a beszerelésére vonatkozik.

(4)  Minden tagállam jóváhagyó hatósága:

(5)  Minden tagállam jóváhagyó hatósága évenként vagy akkor, ha ilyen irányú kérelem érkezik, megküldi meg a Bizottságnak a ►M2  XI. mellékletben ◄ látható, a legutóbbi bejelentés óta jóváhagyott motorokra vonatkozó adatlap egy másolatát.

▼M3

(6)  A nem mozdonyok, motorkocsik és belvízi hajók meghajtására használt kompressziós gyújtású motorokat az (1)–(5) bekezdésen felül a XIII. mellékletben említett eljárással összhangban, rugalmas végrehajtási eljárás szerint is forgalomba lehet hozni.

▼B

5. cikk

A jóváhagyás módosítása

(1)  A típusjóváhagyást megadó tagállamnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy értesüljön minden változásról, amely az információs csomagban szereplő adatokat érinti.

(2)  A típusjóváhagyás módosítására vagy kiterjesztésére irányuló kérelmet kizárólag annak a tagállamnak a jóváhagyó hatóságához kell benyújtani, amely az eredeti típusjóváhagyást is megadta.

(3)  Ha az információs csomagban szereplő adatok megváltoztak, a tagállam jóváhagyó hatósága:

Ha az adott tagállam jóváhagyó hatósága úgy találja, hogy az információs csomag módosítása új vizsgálatok vagy ellenőrzések elvégzését teszi indokolttá, erről tájékoztatnia kell a gyártót, és a fent említett dokumentumokat csak az új vizsgálatok vagy ellenőrzések sikeres végrehajtása után adja ki.

6. cikk

Megfelelőség

(1)  A gyártónak minden, a jóváhagyott típusnak megfelelően gyártott egységet el kell látnia az I. melléklet 3. pontjában meghatározott jelzésekkel, beleértve a típus-jóváhagyási számot is.

(2)  Ahol a 4. cikk (3) bekezdésének megfelelően a típusbizonyítvány korlátozásokat tartalmaz a használatra vonatkozóan, a gyártónak minden gyártott egységhez részletes tájékoztatást kell mellékelnie ezekről a korlátozásokról, és jeleznie kell a beszerelés feltételeit. Amennyiben egy gépgyártónak egy motortípus-sorozatot szállítanak, elegendő egy ilyen adatközlő lap egyszeri átadása, legkésőbb az első motor leszállításának alkalmával, amelyben a vonatkozó motorszámok is fel vannak sorolva.

(3)  A jóváhagyó hatóság kívánságára a gyártó köteles megküldeni a típusjóváhagyást megadó hatóságnak minden naptári évet követő 45 napon belül, és közvetlenül minden alkalmazási időpont után, amelytől kezdve ezen irányelv követelményei megváltoznak, valamint haladéktalanul minden további időpont után, amelyet a hatóság előírhat, egy jegyzéket, amely minden motortípusra tartalmazza azoknak a motoroknak az azonosító számait, amelyeket ennek az irányelvnek a követelményei szerint az utolsó jelentés óta gyártottak, vagy amióta ennek az irányelvnek a követelményei először alkalmazhatók voltak. Ha a motor kódolási rendszeréből nem derül ki, e jegyzéknek jeleznie kell a megfelelő motortípus vagy motorcsalád azonosító számai és a típus-jóváhagyási számok közötti összefüggést. Ezenfelül a jegyzéknek részletes tájékoztatást kell tartalmaznia, ha a gyártó beszünteti egy jóváhagyott motortípus vagy motorcsalád gyártását. Amennyiben e jegyzéket nem kötelező rendszeresen megküldeni a jóváhagyó hatóságnak, a gyártónak ezeket a nyilvántartásokat legalább 20 évig meg kell őriznie.

(4)  A gyártónak a típusjóváhagyást megadó hatóságnak minden naptári évet követő 45 napon belül, és a 9. cikkben említett minden alkalmazási időpontban egy nyilatkozatot kell küldenie, amely megadja a motortípusokat és motorcsaládokat a vonatkozó motorazonosító kódszámokkal együtt azokra a motorokra, amelyeket attól az időponttól kezdve gyártani szándékozik.

▼M3

(5)  A „rugalmas végrehajtási eljárás” szerint forgalomba hozott kompressziós gyújtású motorokat a XIII. mellékletnek megfelelően kell megjelölni.

▼B

7. cikk

Egyenértékű jóváhagyások elfogadása

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság javaslata alapján, a Közösség és harmadik országok közötti többoldalú vagy kétoldalú megállapodások keretében elismerheti az ebben az irányelvben foglalt motor-típusjóváhagyási feltételek és intézkedések egyenértékűségét nemzetközi rendeletekben vagy harmadik országok rendeleteiben megfogalmazott eljárásokkal.

▼M2

(2)  A tagállamok ezen irányelvvel összhangban lévőnek fogadják el a XII. mellékletben felsorolt típusjóváhagyásokat és adott esetben az azokhoz tartozó jóváhagyási jeleket.

▼M3

7a. cikk

Belvízi hajók

(1)  A következő rendelkezéseket a belvízi hajókba építendő motorokra kell alkalmazni. A (2) és (3) bekezdést nem kell alkalmazni, amíg az ezen irányelvben megállapított követelmények és a mannheimi rajnai hajózási egyezmény keretében megállapított követelmények egyenértékűségét a Rajnai Hajózási Központi Bizottság (a továbbiakban: CCNR) el nem ismeri, és a Bizottságot arról nem tájékoztatja.

(2)  2007. június 30-ig a tagállamok nem utasíthatják vissza azon motorok forgalomba hozatalát, amelyek teljesítik a CCNR I. szakasz által megállapított követelményeket, amelyre vonatkozóan a kibocsátási határértékeket a XIV. melléklet tartalmazza.

(3)  2007. július 1-jétől kezdődően és az ezen irányelv esetleges további módosításaiból adódó újabb határértékek hatálybalépéséig a tagállamok nem utasíthatják vissza azon motorok forgalomba hozatalát, amelyek teljesítik a CCNR II. szakasz által megállapított követelményeket, amelyre vonatkozóan a kibocsátási határértékeket a XV. melléklet tartalmazza.

▼M5

(4)  A Bizottság a belvízi hajókba építendő motorok típus-jóváhagyási bizonyítványa tekintetében előírható kiegészítő és egyedi információk szerepeltetése érdekében kiigazítja a VII. mellékletet. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 15. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

▼M3

(5)  Ezen irányelv alkalmazásában, ami a belvízi hajókat illeti, bármely, 560 kW-nál nagyobb teljesítményű segédmotorra a meghajtó motorokra vonatkozó követelményeket kell alkalmazni.

▼B

8. cikk

▼M3

Forgalomba hozatal

(1)  A tagállamok nem utasíthatják vissza azon motorok forgalomba hozatalát – akár be vannak építve gépekbe vagy berendezésekbe, akár nem –, amelyek teljesítik ezen irányelv követelményeit.

▼B

(2)  A tagállamok csak akkor engedélyezik új motorok nyilvántartásba vételét, adott esetben, vagy forgalomba hozatalát, függetlenül attól, hogy be vannak-e építve egy gépbe vagy sem, ha a motorok megfelelnek ezen irányelv követelményeinek.

▼M3

(2a)  A tagállamok nem adják ki a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról szóló, 1982. október 4-i 82/714/EK tanácsi irányelvben létrehozott közösségi belvízi hajózási bizonyítványt ( 9 ) olyan hajók számára, amelyek motorja nem teljesíti ezen irányelv követelményeit.

▼B

(3)  A típusjóváhagyást megadó tagállam jóváhagyó hatósága, ha szükséges, más tagállamok jóváhagyó hatóságaival együttműködve, e jóváhagyással kapcsolatban megteszi az irányelv követelményeivel összhangban gyártott motorok azonosítási számainak nyilvántartásba vételéhez és ellenőrzéséhez szükséges intézkedéseket.

(4)  Az azonosítási számok további ellenőrzése történhet meg a gyártás megfelelőségének a 11. cikkben leírt ellenőrzésével kapcsolatban.

(5)  Az azonosítási számok ellenőrzése tekintetében a gyártónak vagy a Közösségben működő megbízottjának kívánságra haladéktalanul meg kell adnia a felelős jóváhagyó hatóságnak minden, a vevőjére vonatkozó szükséges információt, azoknak a motoroknak az azonosítási számaival együtt, amelyeknek a 6. cikk (3) bekezdésének megfelelő gyártását bejelentette. Ha a motorokat egy gépgyártónak adták el, további információra nincs szükség.

(6)  Ha a jóváhagyó hatóság kívánságára a gyártó nem tudja igazolni a 6. cikkben megadott követelményeket, különösen ennek a cikknek az 5. bekezdésével kapcsolatban, a megfelelő motortípusra vagy motorcsaládra az ezen irányelv alapján megadott jóváhagyás visszavonható. Ekkor az információs eljárást a 12. cikk (4) bekezdése szerint kell lefolytatni.

9. cikk

▼M2

Határidők – kompressziós gyújtású motorok

▼B

1.   A TÍPUSJÓVÁHAGYÁS MEGADÁSA

1998. június 30-a után a tagállamok nem tagadhatják meg a típusjóváhagyás megadását vagy a ►M2  VII. mellékletben ◄ leírt okirat kiadását, és nem írhatnak elő semmilyen egyéb típus-jóváhagyási követelményt a motorral felszerelt nem közúti mozgó gépek légszennyezőanyag-kibocsátására vonatkozóan, ha a motor teljesíti az ezen irányelvben a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásra és légszennyezőrészecske-kibocsátásra megadott követelményeket.

2.   TÍPUSJÓVÁHAGYÁS AZ I. SZAKASZBAN(A/B/C MOTOR KATEGÓRIA)

A tagállamok megtagadják a típusjóváhagyás megadását és a ►M2  VII. melléklet ◄ szerinti dokumentum kiadását, és megtagadják bármilyen más típusjóváhagyás megadását motorral felszerelt nem közúti mozgó gépekre vonatkozóan:

teljesítményű motorokra, ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben megadott követelményeket, és ha a motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása és légszennyezőrészecske-kibocsátása nem felel meg az ►M2  I. melléklet 4.1.2.1. pontjában ◄ foglalt táblázatban megadott határértékeknek.

3.   TÍPUSJÓVÁHAGYÁS A II. SZAKASZBAN(D/E/F/G MOTOR KATEGÓRIA)

▼M3

A tagállamok megtagadják a motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását, továbbá megtagadják a nem közúti mozgó gépekre vagy berendezésekre vonatkozó bármilyen más típusjóváhagyás megadását, ha azokba forgalomba még nem hozott motort építettek:

▼B

teljesítményű motorokra, ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben megadott követelményeket, és ha a motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása és légszennyezőrészecske-kibocsátása nem felel meg az ►M2  I. melléklet 4.1.2.3. pontjában ◄ foglalt táblázatban megadott határértékeknek.

▼M3

3a.   TÍPUSJÓVÁHAGYÁS A IIIA. SZAKASZBAN (H, I, J és K MOTORKATEGÓRIA)

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását, és megtagadják a nem közúti mozgó gépekre vagy berendezésekre vonatkozó bármilyen más típusjóváhagyás megadását, ha azokba forgalomba még nem hozott motort építettek:

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.4. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket.

3b.   ÁLLANDÓ FORDULATSZÁMÚ MOTOROK TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA A IIIA. SZAKASZBAN (H, I, J ÉS K MOTORKATEGÓRIA)

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását, és megtagadják a nem közúti mozgó gépekre vagy berendezésekre vonatkozó bármilyen más típusjóváhagyás megadását, ha azokba forgalomba még nem hozott motort építettek:

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.4. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket.

3c.   TÍPUSJÓVÁHAGYÁS A IIIB. SZAKASZBAN (L, M, N és P MOTORKATEGÓRIA)

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását, és megtagadják a nem közúti mozgó gépekre vagy berendezésekre vonatkozó bármilyen más típusjóváhagyás megadását, ha azokba forgalomba még nem hozott motort építettek:

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.5. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket.

3d.   TÍPUSJÓVÁHAGYÁS A IV. SZAKASZBAN (Q és R MOTORKATEGÓRIA)

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását, és megtagadják a nem közúti mozgó gépekre vagy berendezésekre vonatkozó bármilyen más típusjóváhagyás megadását, ha azokba forgalomba még nem hozott motort építettek:

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.6. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket.

3e.   A BELVÍZI HAJÓKBAN HASZNÁLT MEGHAJTÓ MOTOROK TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA A IIIA. SZAKASZBAN (V MOTORKATEGÓRIÁK)

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását:

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.4. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket.

3f.   VASÚTI MOTORKOCSIKBAN HASZNÁLT MEGHAJTÓ MOTOROK TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA A IIIA. SZAKASZBAN

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását:

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.4. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket.

3g.   VASÚTI MOTORKOCSIKBAN HASZNÁLT MEGHAJTÓ MOTOROK TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA A IIIB. SZAKASZBAN

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását:

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.5. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket.

3h.   MOZDONYOKBAN HASZNÁLT MEGHAJTÓ MOTOROK TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA A IIIA. SZAKASZBAN

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását:

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.4. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket. E bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni az említett motortípusokra és -családokra, ha a motor megvásárlására 2004. május 20. előtt kötöttek szerződést, és feltéve, hogy a motort az adott mozdonykategóriára vonatkozó időpont után legfeljebb két évvel forgalomba hozzák.

3i.   MOZDONYOKBAN HASZNÁLT MEGHAJTÓ MOTOROK TÍPUSJÓVÁHAGYÁSA A IIIB. SZAKASZBAN

A tagállamok megtagadják a következő motortípusokra vagy -családokra vonatkozó típusjóváhagyás megadását és a VII. mellékletben leírt dokumentum kiadását:

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben meghatározott követelményeket, és ha a motor gáz- és részecskés szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása nem teljesíti az I. melléklet 4.1.2.5. szakaszának táblázatában megállapított határértékeket. E bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni az említett motortípusokra és -családokra, ha a motor megvásárlására 2004. május 20. előtt kötöttek szerződést, feltéve, hogy a motort az adott mozdonykategóriára vonatkozó időpont után legfeljebb két évvel forgalomba hozzák.

▼B

4.    ►M3  FORGALOMBA HOZATAL: A MOTOR GYÁRTÁSI IDŐPONTJA ◄

Az alábbiakban megadott határidők után, a harmadik országokba kivitelre került gépek és motorok kivételével, a tagállamok csak akkor engedélyezik ►M2  motorok forgalomba hozatala ◄ , adott esetben, és forgalomba hozatalát, függetlenül attól, hogy be vannak-e már építve egy gépbe vagy sem, ha a motorok megfelelnek ezen irányelv követelményeinek, és ha a motor a 2. és 3. bekezdésben meghatározott kategóriák egyikének megfelelően jóváhagyott.

I. szakasz

II. szakasz

Mindazonáltal valamennyi kategóriára vonatkozóan a tagállamok két évvel elhalaszthatják a fent előírt határidőket azon motorok tekintetében, amelyek gyártási időpontja az említett határidők előtti.

Az I. szakasz motorjaira adott engedély érvényessége megszűnik a II. szakasz kötelező alkalmazásának időpontjában.

▼M3

4a.   A 7a. cikk, valamint a 9. cikk (3g) és (3h) bekezdésének sérelme nélkül az alábbiakban említett időpontokat követően – a harmadik országba történő kivitelre szánt gépek, berendezések és motorok kivételével – a tagállamok csak akkor engedélyezik a motorok forgalomba hozatalát, függetlenül attól, hogy azok be vannak-e építve gépekbe vagy berendezésekbe, vagy sem, ha azok teljesítik ezen irányelv követelményeit, valamint ha a motor jóváhagyása a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kategóriák egyikével összhangban történik.

IIIA. szakasz, nem állandó fordulatszámú motorok

IIIA. szakasz, belvízi hajók motorjai

IIIA. szakasz, állandó fordulatszámú motorok

IIIA. szakasz, vasúti motorkocsik motorjai

IIIA. szakasz, mozdonymotorok

IIIB. szakasz, nem állandó fordulatszámú motorok

IIIB. szakasz, vasúti motorkocsik motorjai

IIIB. szakasz, mozdonymotorok

IV. szakasz, nem állandó fordulatszámú motorok

Minden egyes kategória esetében az említett időpontnál korábbi gyártási időponttal rendelkező motorok vonatkozásában a fenti követelmények betartását két évvel el kell halasztani.

A kibocsátási határértékek egy szakaszára megadott engedély a határértékek következő szakaszának kötelező hatálybalépésével lejár.

4b.   A IIIA., IIIB. ÉS IV. SZAKASZ HATÁRIDŐ ELŐTTI TELJESÍTÉSÉNEK JELÖLÉSE

Az I. melléklet 4.1.2.4., 4.1.2.5. és 4.1.2.6. szakaszának táblázatában meghatározott határértékeket az e cikk (4) bekezdésében megállapított időpont előtt teljesítő motortípusok vagy motorcsaládok esetében a tagállamok különleges címke vagy jelölés alkalmazását engedélyezik, amelyből kiderül, hogy az érintett berendezés a megállapított időpontok előtt teljesíti az előírt határértékeket.

▼M2

9a cikk

Határidők – Külső gyújtású motorok

1.   OSZTÁLYOZÁS

Zen irányelv alkalmazásában a külső gyújtású motorokat a következő osztályokba kell sorolni:

S fő osztály ≤ 19 kW hasznos teljesítményű kismotorok

Az S fő osztály két kategóriára oszlik:

H : kézi gépekhez való motorok

N : nem kézi gépekhez való motorok

2.   A TÍPUSJÓVÁHAGYÁSOK MEGADÁSA

2004. augusztus 11-e után a tagállamok nem tagadhatják meg egy KGY motortípussal vagy motorcsaláddal kapcsolatban a típusjóváhagyás megadását, illetve a VII. mellékletben említett okirat kiállítását, és nem szabhatnak meg további típus-jóváhagyási követelményeket azon nem közúti mozgó gépek és berendezések légszennyező kibocsátása tekintetében, amelyekbe motort építettek be, ha a motor a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátása tekintetében megfelel az ezen irányelvben előírt követelményeknek.

3.   TÍPUSJÓVÁHAGYÁS I. LÉPCSŐ

A tagállamok 2004. augusztus 11-e után elutasítják az egy adott motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozó típusjóváhagyás és a VII. mellékletben említett okiratok kiállítását, továbbá elutasítanak minden olyan nem közúti mozgó gépre vonatkozó típusjóváhagyást, amelybe motor van beépítve, ha a motor nem teljesíti az ebben az irányelvben előírt követelményeket, a motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása pedig nem felel meg az I. melléklet 4.2.2.1. pontjának táblázatában feltüntetett határértékeknek.

4.   TÍPUSJÓVÁHAGYÁS II. LÉPCSŐ

A tagállamok elutasítják az egy adott motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozó típusjóváhagyás és a VII. mellékletben említett okiratok kiállítását, továbbá elutasítanak minden olyan nem közúti mozgó gépre vonatkozó típusjóváhagyást, amelybe motor van beépítve:

ha a motor nem teljesíti az ezen irányelvben előírt követelményeket, a motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása pedig nem felel meg az I. melléklet 4.2.2.2. pontjának táblázatában feltüntetett határértékeknek.

5.   FORGALOMBA HOZATAL: A MOTOR GYÁRTÁSÁNAK IDŐPONTJAI

Hat hónappal a (3) és (4) bekezdésben az érintett kategóriájú motorokra meghatározott időpontokat követően – a harmadik országokba irányuló kivitelre szánt gépek és motorok kivételével – a tagállamok csak akkor engedélyezik a motorok forgalomba hozatalát, ha azok teljesítik ezen irányelv követelményeit, függetlenül attól, hogy be vannak-e építve a gépekbe.

6.   A II. LÉPCSŐ HATÁRIDŐ ELŐTTI TELJESÍTÉSÉNEK CÍMKÉZÉSE

Azon motortípusok vagy motorcsaládok esetében, amelyek az e cikk 4. pontjában megállapított időpontok előtt megfelelnek az I. melléklet 4.2.2.2. pontjának táblázatában feltüntetett határértékeknek, a tagállamok különleges címkézést és jelölést engedélyeznek, amely mutatja, hogy a szóban forgó berendezés a megállapított időpont előtt teljesíti az előírt határértékeket.

7.   MENTESSÉGEK

A következő gépek mentesülnek a II. lépcső kibocsátási határértékeire vonatkozó követelmények végrehajtásának időpontja alól az e kibocsátási határértékek hatálybalépését követő három éves időtartamra. E három évben az I. lépcső kibocsátási határértékeire vonatkozó követelményeket továbbra is alkalmazni kell:

8.   A NEM KÖTELEZŐ VÉGREHAJTÁS ELHALASZTÁSA

Az összes kategória esetében a tagállamok két évvel elhalaszthatják a (3), (4) és (5) bekezdésben meghatározott időpontokat azon motorok tekintetében, amelyeknek a gyártási időpontja megelőzi az említett időpontokat.

▼B

10. cikk

Mentesség és alternatív eljárások

▼M3

(1)  A 8. cikk (1) és (2) bekezdésének, a 9. cikk (4) bekezdésének, valamint a 9a. cikk (5) bekezdésének követelményeit nem kell alkalmazni a következőkre:

(1a)  A 7a. cikk, valamint a 9. cikk (3g) és (3h) bekezdésének sérelme nélkül, a cseremotoroknak – a vasúti motorkocsik, a mozdonyok és a belvízi hajók meghajtó motorjai kivételével – azokat a határértékeket kell teljesíteniük, amelyeket a lecserélendő motornak az eredeti forgalomba hozatalakor teljesítenie kellett.

A „CSEREMOTOR” megjelölést egy, a motorra szerelt táblán vagy a felhasználói kézikönyvben kell feltüntetni.

▼B

(2)  A gyártó kérésére minden tagállam felmentést adhat egy kifutott sorozat még raktáron lévő motorjaira, vagy raktáron lévő nem közúti mozgó gépekre motorjaik tekintetében a 9. cikk (4) bekezdésben megadott forgalombahozatali határidő(k) betartása alól, az alábbi feltételek mellett:

Ez a lehetőség 12 hónapra korlátozódik, attól az időponttól számítva, amikor a motorokra először vonatkoztak a forgalombahozatali határidők.

▼M2

(3)  A 9a cikk (4) és (5) bekezdése követelményeinek teljesítését a kis sorozatban gyártott motorok gyártói tekintetében három évvel el kell halasztani.

(4)  A 9a cikk (4) és (5) bekezdésének követelményei helyébe a legfeljebb 25 000 egységből álló, kis sorozatban gyártott motorcsaládok tekintetében az I. lépcső megfelelő követelményei lépnek, amennyiben a szóban forgó különféle motorcsaládok hengerűrtartalma különböző.

▼M3

(5)  A motorokat a XIII. melléklet rendelkezéseivel összhangban „rugalmas végrehajtási eljárás” szerint is forgalomba lehet hozni.

(6)  A (2) bekezdést a belvízi hajókba beépítendő meghajtó motorokra nem kell alkalmazni.

(7)  A tagállamok az I. melléklet A.i) és A.ii) pontjában meghatározott motorok forgalomba hozatalát a „rugalmassági rendszer” szerint a XIII. melléklet rendelkezéseivel összhangban engedélyezik.

▼B

11. cikk

A gyártásmegfelelőségre vonatkozó intézkedések

(1)  A típusjóváhagyást megadó tagállam, ha kell, más tagállamok jóváhagyó hatóságaival együttműködve, még a típusjóváhagyás megadása előtt, az I. melléklet 5. pontjában meghatározott előírásokra tekintettel megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy meggyőződjék arról, megtették-e a megfelelő intézkedéseket a gyártás megfelelősége hatékony ellenőrzésének biztosítására.

(2)  A tagállam, amely megadott egy típusjóváhagyást, ha kell, más tagállamok jóváhagyó hatóságaival együttműködve, az I. melléklet 5. pontjában meghatározott előírásokra tekintettel megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy meggyőződjék arról, hogy az 1. bekezdésben említett intézkedések továbbra is megfelelőek, és hogy minden ennek az irányelvnek megfelelő típus-jóváhagyási számot viselő legyártott motor továbbra is megegyezik a jóváhagyott motortípus vagy -család típusbizonyítványában és mellékleteiben szereplő leírással.

12. cikk

A jóváhagyott típusnak vagy családnak való megfelelőség hiánya

(1)  Nem áll fenn megfelelőség a jóváhagyott típussal vagy családdal, ha eltérések találhatók a típusbizonyítványban és/vagy az információs csomagban szereplő adatokhoz képest, és ha ezeket az eltéréseket a típusjóváhagyást megadó tagállam nem engedélyezte az 5. cikk (3) bekezdése alapján.

(2)  Ha egy, a típusjóváhagyást megadó tagállam úgy találja, hogy egy megfelelőségi igazolással ellátott, vagy egy jóváhagyási jelet viselő motor nem felel meg a jóváhagyott típusnak vagy családnak, megteszi a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy a gyártás alatt álló motorok ismét megegyezzenek a jóváhagyott típussal vagy családdal. Ennek a tagállamnak a jóváhagyó hatóságai értesítik a többi tagállam hatóságait a megtett intézkedésekről, amelyek szükség esetén egészen a típusjóváhagyás visszavonásáig terjedhetnek.

(3)  Ha egy tagállam bizonyítja, hogy a típus-jóváhagyási számot viselő motorok nem egyeznek meg a jóváhagyott típussal vagy családdal, kérheti a típusjóváhagyást megadó tagállamtól annak ellenőrzését, hogy a gyártás alatt álló motorok megegyeznek-e a jóváhagyott típussal vagy családdal. Ezt az eljárást a kérés kelte utáni hat hónapon belül le kell folytatni.

(4)  A tagállamok jóváhagyó hatóságai egy hónapon belül értesítik egymást minden típusjóváhagyás-visszavonásról és az intézkedés okairól.

(5)  Ha a típusjóváhagyást megadó tagállam vitatja a bejelentett megfelelőségi hiányosságot, a tagállamoknak törekedniük kell a vita rendezésére. A Bizottságot tájékoztatni kell, és ha szükséges, az megfelelő konzultációkat tart a megegyezés érdekében.

13. cikk

A munkavállalók védelmére vonatkozó követelmények

Ezen irányelv rendelkezései nem érintik a tagállamoknak azt a jogát, hogy a Szerződés gondos figyelembevétele mellett olyan követelményeket állapítsanak meg, amelyeket az ezen irányelvben említett gépeket használó munkavállalók védelmének biztosítása tekintetében szükségesnek tartanak, feltéve hogy ez nincs hatással a szóban forgó motorok forgalomba hozatalára.

▼M5

14. cikk

A Bizottság elfogadja a mellékleteknek a műszaki fejlődéshez való hozzáigazításához szükséges módosításokat, az I. melléklet 1., 2.1–2.8. és 4. szakaszában megállapított előírások kivételével.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 15. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

14a. cikk

A Bizottság megvizsgálja a II. lépcső követelményeinek teljesítése során lehetséges műszaki nehézségeket a motorok bizonyos rendeltetéseivel kapcsolatban, különösen olyan mozgó gépi berendezésekkel kapcsolatban, amelyekbe SH:2 és SH:3 osztályú motorokat építettek be. Amennyiben a Bizottság vizsgálata megállapítja, hogy műszaki okokból egyes mozgó gépi berendezések, különösen az ipari felhasználású, többféle helyzetben működtethető kézi motorok nem tudják határidőre teljesíteni a megállapított követelményeket, akkor 2003. december 31-ig jelentést nyújt be, amely e gépi berendezésekkel kapcsolatban megfelelő javaslatokat tartalmaz a 9a. cikk (7) bekezdésében említett időszak meghosszabbítására és/vagy a további eltérésekre, amelynek időtartama a kivételes körülményektől eltekintve nem haladja meg az öt évet. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 15. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

▼M2

15. cikk

A bizottság

(1)  A Bizottság munkáját a gépjármű-ágazatban a kereskedelem technikai akadályainak felszámolásáról szóló irányelveknek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával foglalkozó bizottság (továbbiakban: a bizottság) támogatja.

▼M5

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

▼M5 —————

▼B

16. cikk

Jóváhagyó hatóságok és műszaki szolgálatok

A tagállamok közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal azon jóváhagyó hatóságok és a műszaki szolgálatok nevét és címét, amelyek felelősek ezen irányelv alkalmazásáért. A bejelentett szolgálatoknak meg kell felelniük a 92/53/EGK irányelv 14. cikkében meghatározott követelményeknek.

17. cikk

Átültetés a hazai jogba

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1998. június 30-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal hazai joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

18. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20. napon lép hatályba.

19. cikk

A kibocsátási határértékek további csökkentése

Az Európai Parlament és a Tanács a 2000. év végéig határoz egy, a kibocsátási határértékek további csökkentésére vonatkozó javaslatról, melyet a Bizottság 1999 vége előtt nyújt be, és amely figyelembe veszi a kompressziós gyújtású motorok által kibocsátott légszennyező anyagok szabályozására világszerte rendelkezésre álló technikákat és a levegőminőség helyzetét.

20. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

▼M2

A mellékletek jegyzéke

▼B

I. MELLÉKLET

HATÁLY, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, JELÖLÉSEK ÉS RÖVIDÍTÉSEK, A MOTOR JELÖLÉSEI, MŰSZAKI LEÍRÁSOK ÉS VIZSGÁLATOK, A GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG ÉRTÉKELÉSÉNEK LEÍRÁSA, A MOTORCSALÁDOT MEGHATÁROZÓ PARAMÉTEREK, AZ ALAPMOTOR KIVÁLASZTÁSA

1.   HATÁLY

▼M2

Ezen irányelvet a nem közúti mozgó gépekbe és berendezésekbe beépítendő motorokra, valamint a közúti személy- vagy teherszállításra szánt járművekbe beépítendő segédmotorokra kell alkalmazni.

▼B

Ezen irányelvet nem kell alkalmazni az alábbiak hajtására szolgáló motorokra:

Továbbá ahhoz, hogy ezen irányelv hatálya alá tartozzanak, a motorokat az alábbi különleges követelményeket kielégítő gépekbe kell beépíteni:

▼M3

▼M2

Az irányelvet nem kell alkalmazni a következőkre:

▼M3

▼M3 —————

▼M2

▼B

2.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, JELÖLÉSEK ÉS RÖVIDÍTÉSEK

Ennek az irányelvnek alkalmazásában:

▼M3

▼M2

▼M3

▼M3

▼B

3.   A MOTOR JELÖLÉSEI

▼M2

▼B

4.   MŰSZAKI LEÍRÁSOK ÉS VIZSGÁLATOK

▼M2

4.1.   Kompressziós gyújtású motorok

▼B

►M2  4.1.1. ◄    Általános megjegyzések

Azokat az alkatrészeket, amelyek hatással lehetnek a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék kibocsátására, úgy kell megtervezni, legyártani és felszerelni, hogy a motor szokásos üzemi körülmények között, a rá ható rezgések ellenére, megfeleljen az ebben az irányelvben előírt követelményeknek.

A gyártónak olyan műszaki intézkedéseket kell tennie, hogy azok biztosítsák az említett szennyező anyagok kibocsátásának hatékony korlátozását, ennek az irányelvnek megfelelően, a motor egész élettartama alatt, szokásos üzemi körülmények között. Ezek a rendelkezések teljesítettnek tekinthetők, ha a ►M2  4.1.2.1. ◄ , ►M2  4.1.2.3. ◄ ., illetve 5.3.2.1. pont rendelkezései teljesülnek.

Katalizátor és/vagy részecskecsapda alkalmazása esetén a gyártónak tartóssági vizsgálattal, amelyet maga végezhet el megfelelő mérnöki gyakorlat alapján, valamint megfelelő jegyzőkönyvekkel kell bizonyítania, hogy ezek az utókezelő készülékek várhatóan jól fognak működni a motor egész élettartama alatt. A jegyzőkönyveket az 5.2., és különösen az 5.2.3. pont követelményeivel összhangban kell elkészíteni. A vevő számára megfelelő garanciát kell biztosítani. A készülék bizonyos motor-üzemóránkénti rendszeres cseréje megengedhető. Minden, a motor meghibásodásának megelőzését célzó, az utókezelő készülékkel kapcsolatban a motor alkatrészein vagy a rendszereken rendszeres időközönként végzett beállítás, javítás, szétszerelés, tisztítás vagy csere csak a kibocsátáscsökkentő rendszer kifogástalan működésének biztosításához technológiailag szükséges mértékben történhet. Ennek megfelelően a tervszerű megelőző karbantartás követelményeit elő kell írni a vevőnek átadott kezelési útmutatóban, vonatkoznia kell rájuk a fent említett garanciális rendelkezéseknek, és a jóváhagyás megadása előtt jóvá kell hagyatni őket. A kezelési útmutatónak az utókezelő készülék(ek) karbantartására/cseréjére és a garanciális feltételekre vonatkozó megfelelő részletét bele kell venni az irányelv II. mellékletében leírt adatközlő lapba.

▼M3

Minden olyan motort, amely vízzel keveredett kipufogógázokat bocsát ki, a gáz- vagy szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátási mintavételező berendezés ideiglenes csatlakoztatása céljából a motor kipufogórendszerében olyan csatlakozással kell ellátni, amely a motor áramlásirányában és valamennyi olyan pont előtt helyezkedik el, ahol a kipufogógáz vízzel (vagy bármilyen egyéb hűtő/gáztisztító közeggel) lép kapcsolatba. Fontos, hogy e csatlakozás elhelyezkedése a kipufogógáz jól keveredett reprezentatív mintáját tegye lehetővé. A csatlakozónak belső menetesnek kell lennie, a szabványos csőmenettel, 1/2 hüvelyknél nem nagyobb átmérővel, és használaton kívül dugóval kell lezárni (egyenértékű csatlakozó megengedett).

▼B

►M2  4.1.2. ◄    A szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó műszaki előírások

A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és légszennyező részecskék mennyiségét az ►M2  VI. mellékletben ◄ leírt módszerekkel kell mérni.

Más rendszerek vagy gázelemző készülékek is elfogadhatók, ha az alábbi referencia-rendszerekkel egyenértékű eredményeket szolgáltatnak:

A rendszer egyenértékűségét egy hét (vagy több) ciklusos, a szóban forgó rendszert és a fenti referenciarendszerek egyikét (esetleg többet) összehasonlító korrelációs vizsgálat során kell megállapítani.

Az egyenértékűség feltétele a súlyozott ciklusonkénti szennyezőanyag-kibocsátás átlagértékeinek ±5 %-on belüli megegyezése. Ehhez a III. melléklet 3.6.1. pontjában leírt ciklust kell használni.

Ahhoz, hogy az irányelvbe új rendszer kerüljön be, az egyenértékűség megállapítását az ISO 5725 szabványban leírt megismételhetőségi és reprodukálhatósági számításra kell alapozni.

▼M3

▼B

▼M2

4.2.   Külső gyújtású motorok

4.2.1.   Általános előírások

Azokat az alkatrészeket, amelyek befolyásolhatják a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok kibocsátását, úgy kell megtervezni, legyártani és összeszerelni, hogy a motor szokásos üzemi körülmények között– a fellépő rezgések ellenére –megfeleljen ezen irányelv rendelkezéseinek.

A gyártó meghozza a szükséges műszaki intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy ezen irányelv alapján a motor szokásos élettartama során, a IV. melléklet 4. függeléke szerinti szokásos üzemi körülmények mellett hatékonyan korlátozza az említett kibocsátásokat.

4.2.2.   A szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó előírások

A vizsgálatra vitt motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagokat a VI. mellékletben leírt módszerekkel (és utókezelő berendezések alkalmazásával) kell mérni.

Más rendszerek vagy gázelemző készülékek is elfogadhatók, ha azok a következő referenciarendszerek eredményeivel egyenértékű eredményeket adnak:

▼B

4.3.   Beépítés a mozgó gépbe

A motor mozgó gépbe való beépítésének meg kell felelnie a típusjóváhagyás alkalmazási körében meghatározott korlátozásoknak. Ezenfelül a motor jóváhagyását illetően az alábbi jellemzőket is minden esetben teljesíteni kell:

5.   A GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG ÉRTÉKELÉSÉNEK LEÍRÁSA

6.   A MOTORCSALÁDOT MEGHATÁROZÓ PARAMÉTEREK

A motorcsaládot azok az alapvető tervezési paraméterek határozhatják meg, amelyeknek a család minden motorjánál azonosaknak kell lenniük. Egyes esetekben a paraméterek kölcsönhatásban lehetnek egymással. Ezeket a hatásokat szintén figyelembe kell venni annak biztosítására, hogy egy családba csak hasonló kipufogógáz-kibocsátási jellemzőkkel bíró motorok kerüljenek.

Ahhoz, hogy a motorokat ugyanabba a családba tartozóknak lehessen tekinteni, azoknak az alább felsorolt alapvető paraméterek tekintetében azonosaknak kell lenniük:

▼M2

▼B

7.   AZ ALAPMOTOR KIVÁLASZTÁSA

II. MELLÉKLET

… sz. ADATKÖZLŐ LAP

nem közúti, mozgó gépekbe építendő belső égésű motorok típusjóváhagyására, valamint gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátása és légszennyezőrészecske-kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozóan

(A legutóbb a…/…/EK irányelvvel módosított 97/68/EK irányelv)

1. függelék

2. függelék

►(2) M2  

►(2) M2  

3. függelék

►(1) M2  

►(7) M2  

►(7) M2  

►(7) M2  

►(7) M2  

►(7) M2  

►(7) M2  

►(7) M2  

III. MELLÉKLET

▼M2

AKOMPRESSZIÓS GYÚJTÁSÚ MOTOROK VIZSGÁLATI ELJÁRÁSA

▼B

1.   BEVEZETÉS

▼M3

▼B

2.   VIZSGÁLATI FELTÉTELEK

2.1.   Általános követelmények

Minden térfogatot és térfogatáramot 273 K (0 °C) hőmérsékletre és 101,3 kPa nyomásra kell vonatkoztatni.

2.2.   A motor vizsgálati feltételei

▼M3

▼B

2.3.   A motor levegőszívó rendszere

▼M3

A vizsgálati motort olyan levegőszívó rendszerrel kell ellátni, amelynek áramlási ellenállása ± 300 Pa-n belül akkora, mint a gyártó által egy tiszta levegőszűrőre megadott felső határérték, a motornak a gyártó szerint a legnagyobb levegőáramot eredményező üzemi viszonyai mellett. Az ellenállást a névleges fordulatszámon, teljes terhelésnél kell beállítani. A vizsgáló laboratórium rendszere használható, amennyiben a motor tényleges üzemi viszonyait reprodukálja.

▼B

2.4.   A motor kipufogórendszere

▼M3

A vizsgálati motort kipufogórendszerrel kell ellátni, amely ± 650 Pa-n belül akkora ellennyomást eredményez, mint a gyártó által megadott felső határérték, a maximális névleges teljesítményt adó üzemviszonyok mellett.

Amennyiben a motor kipufogógáz-utókezelő rendszerrel van felszerelve, a kipufogócső átmérőjének a tényleges üzemelés során alkalmazottal azonosnak kell lennie legalább 4 csőátmérőnyi távolságban az előtt a pont előtt, ahol az utókezelő berendezést tartalmazó rész bővülési szakasza kezdődik. A kipufogógáz-utókezelő távolságának a kipufogócsonk csatlakozó karimájától, illetve a turbótöltő kilépésétől azonosnak kell lennie a gépekben alkalmazott konfigurációéval, vagy a gyártó által adott távolságspecifikációnak kell megfelelnie. A kipufogógáz-ellennyomásnak vagy az áramlási ellenállásnak meg kell felelnie az előzőekben megadott kritériumoknak, és szükség esetén egy szeleppel beállíthatónak kell lennie. A kísérleti tesztek és a motor feltérképezése során el lehet távolítani a kipufogógáz utókezelő rendszert tartalmazó szakaszt, helyettesítve egy azonos, de inaktív katalizátort hordozótestet tartalmazó elemmel.

▼B

2.5.   A hűtési rendszer

A motorhűtő rendszer teljesítményének elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy fenn tudja tartani a gyártó által előírt rendes üzemi hőmérsékleteket.

2.6.   A kenőolaj

A vizsgálat során használt kenőolaj műszaki adatait fel kell jegyezni, és csatolni kell a vizsgálati eredményekhez.

2.7.   A vizsgálatokhoz használt tüzelőanyag

A ►M2  V. mellékletben ◄ megadott referencia-tüzelőanyagot kell használni.

A vizsgálathoz használt referencia-tüzelőanyag cetánszámát és kéntartalmát fel kell jegyezni a ►M2  VII. melléklet ◄ 1. függeléke 1.1.1., 1.1.2. pontjában.

A tüzelőanyag hőmérsékletének a befecskendezőszivattyúnál 306–316 K (33–43°C) között kell lennie.

▼M3

3.   A VIZSGÁLAT VÉGREHAJTÁSA (NRSC-VIZSGÁLAT)

▼M3

3.1.   A fékpadbeállítások meghatározása

Az ISO 14396: 2002 szerint a specifikus szennyezőanyag-kibocsátások mérésének alapja a korrigálatlan fékteljesítmény.

Bizonyos segédüzemi berendezéseket, amelyek csak a gép üzemeltetéséhez szükségesek és a motorra szerelhetők, a vizsgálat idejére el kell távolítani. A következő nem teljes lista példaként szolgál:

Amennyiben a segédüzemi berendezéseket nem távolították el, a vizsgálati fordulatszámokon általuk elnyelt teljesítményt a motorfékpad-beállítások kiszámítása érdekében meg kell határozni, kivéve az olyan motorokat, ahol az ilyen segédüzemi berendezések a motor elválaszthatatlan részét képezik (pl. a levegőhűtésű motorok hűtőventillátorai).

A szívócső áramlási ellenállás és a kipufogócső-ellennyomás beállításait a 2.3. és 2.4. szakasszal összhangban a gyártó által megadott felső határértékekhez kell beállítani.

A vizsgálati fordulatszámhoz tartozó maximális nyomatékot kísérleti mérésekkel kell meghatározni annak érdekében, hogy számítani lehessen a meghatározott vizsgálati üzemmódokhoz tartozó nyomatékértéket. Olyan motorok esetében, amelyeket nem terveztek arra, hogy egy adott fordulatszám-tartomány felett a teljes terhelésinyomaték-görbén működjenek, a vizsgálati fordulatszámokhoz tartozó maximális nyomatékot a gyártónak kell megadnia.

Az egyes vizsgálati módokra vonatkozó motorbeállítást a következő képlet használatával kell kiszámítani:

Ha az arány

a PAE értékét a típusjóváhagyást megadó műszaki hatóság ellenőrizheti.

▼B

►M3  3.2. ◄    A mintavevő szűrők előkészítése

Legalább egy órával a vizsgálat megkezdése előtt minden szűrőt (párt) egy zárt, de nem tömített petricsészébe, és azzal együtt egy mérőkamrába kell helyezni stabilizáció céljából. A stabilizálási időszak végén minden szűrőt (párt) meg kell mérni, és a tárasúlyt fel kell jegyezni. Ez után a szűrőt (párt) zárt petricsészében vagy szűrőtartóban kell tárolni addig, amíg nem lesz rá szükség a vizsgálathoz. Ha a szűrő (pár) a mérőkamrából történt eltávolítása utáni nyolc órán belül nem kerül felhasználásra, használat előtt ismét le kell mérni.

►M3  3.3. ◄    A mérőberendezés felszerelése

A műszereket és a mintavevő szondákat megfelelően kell felszerelni. Ha a kipufogógáz hígításához teljes átáramlású hígítórendszert használnak, a kipufogócső végét be kell kötni a rendszerbe.

►M3  3.4. ◄    A hígítórendszer és a motor indítása

A hígítórendszert és a motort el kell indítani, és fel kell melegíteni, amíg minden hőmérséklet és nyomás stabilizálódik a teljes terheléshez és a névleges fordulatszámhoz tartozó értéken (3.6.2. pont).

▼M3

3.5.   A hígítási arány beállítása

A részecske-mintavételezési rendszert az egyszűrős módszer esetén el kell indítani és a megkerülő ágon kell futtatni (a többszűrős módszer helyett választható). A hígító levegő részecske-háttérszintje a hígító levegőnek a részecskeszűrőkön történő átjuttatásával határozható meg. Szűrt hígító levegő használata esetén egyetlen mérés végezhető bármikor a vizsgálat előtt, alatt vagy után. Ha a hígító levegő nem szűrt, a mérést a vizsgálat időtartama alatt vett egyetlen mintán kell elvégezni.

A hígító levegőt úgy kell beállítani, hogy minden üzemmódban 315 K (42 °C) és 325 K (52 °C) között legyen a szűrő felületének hőmérséklete. A teljes hígítási arány nem lehet kisebb, mint négy.

MEGJEGYZÉS: Állandósult állapotú eljárás esetén a szűrő hőmérséklete a 42–52 °C hőmérsékleti tartomány figyelembevétele helyett a 325 K (52 °C) maximális hőmérsékleten vagy ez alatt tartható.

Az egyszűrős és többszűrős módszer esetében egyaránt a szűrőn áthaladó minta tömegáramának a teljes átáramlású rendszerek hígított kipufogógáz tömegárama állandó hányadának kell lennie minden üzemmódban. Ennek a tömegaránynak az üzemmód átlagolt értékét illetően ± 5 %-on belül kell lennie, a megkerülő vezeték nélküli rendszerek esetén minden üzemmód első 10 másodpercének kivételével. Egyszűrős módszert használó, részleges áramú hígítórendszerek esetében a szűrőn áthaladó tömegáramlási sebességnek az üzemmód átlagolt értékét illetően ± 5 %-on belül állandónak kell lennie, a megkerülő vezeték nélküli rendszerek esetében minden üzemmód első 10 másodpercének kivételével.

A CO2- vagy NOx-koncentráció által szabályozott rendszerek esetében a hígító levegő CO2- vagy NOx-tartalmát minden egyes vizsgálat kezdetén és végén meg kell mérni. A hígító levegő vizsgálat előtti és utáni CO2- vagy NOx-háttérkoncentráció mérési eredményeinek egymáshoz képest 100 ppm-en, illetve 5 ppm-en belül kell lenniük.

Hígított kipufogógázt elemző rendszer használata esetén a vonatkozó háttérkoncentrációkat a teljes vizsgálatsorozat alatt a mintavételező zsákba vett hígító levegő mintavételezésével kell meghatározni.

A folyamatos (nem zsákos) háttérkoncentráció legalább három ponton vehető, a ciklus elején, végén és a közepéhez közeli ponton, és az értékeket átlagolni kell. A gyártó kérésére a háttérmérések elhagyhatók.

▼B

►M3  3.6. ◄    A gázelemző készülékek ellenőrzése

A gázelemző készüléken el kell végezni a nullapont-beállítást és kalibrálni kell a mérési tartományban.

►M3  3.7. ◄    A vizsgálati ciklus

▼M3

▼B

▼M2

▼B

►M3  3.8. ◄    A gázelemző készülék ismételt ellenőrzése

A szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat után egy nullázógázt és ugyanazt a kalibrálógázt kell használni az ellenőrzés megismétléséhez. A vizsgálat akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a két mérési eredmény közötti különbség 2 %-nál kisebb.

▼M3

4.   A VIZSGÁLAT VÉGREHAJTÁSA (NRTC-VIZSGÁLAT)

4.1.   Bevezetés

A nem közúti tranziens ciklust (NRTC) a III. melléklet 4. függeléke az ezen irányelv hatálya alá tartozó összes dízelmotorra alkalmazható normalizált fordulatszám- és nyomatékértékek másodpercenkénti sorozataként ismerteti. A motor vizsgálókamrában elvégzendő vizsgálata érdekében a normalizált értékeket át kell alakítani a vizsgálat alatt álló egyedi motor motor-leképezési görbén alapuló tényleges értékeire. Ezt az átalakítást denormalizációként, a kifejlesztett vizsgálati ciklust pedig a vizsgálandó motor referenciaciklusaként említik. A ciklust a vizsgálókamrában a fordulatszám és nyomaték e referenciaértékeivel kell lefolytatni, és a visszacsatolt fordulatszám- és nyomatékértékeket rögzíteni kell. A vizsgálat érvényesítése érdekében a vizsgálat befejezésekor a fordulatszám és a nyomaték referencia- és visszacsatolt értékei között regresszióanalízist kell végezni.

4.2.   Motorleképezési eljárás

Az NRTC vizsgálókamrában történő létrehozásakor a vizsgálati ciklus futtatása előtt a fordulatszám - nyomaték görbe meghatározására a motort le kell képezni.

4.2.1.   A leképezésifordulatszám-tartomány meghatározása

A minimális és maximális leképezési fordulatszámok a következők szerint kerülnek meghatározásra:

4.2.2.   Motorleképezési görbe

A motort a motorjellemzők stabilizálása céljából a gyártó ajánlásának és a helyes mérnöki gyakorlatnak megfelelően a maximális teljesítményen fel kell melegíteni. Amikor a motor stabilizálódott, a motorleképezést a következő eljárásoknak megfelelően kell végrehajtani.

4.2.2.1.   Tranziens leképezés

4.2.2.2.   Léptetéses leképezés

4.2.3.   Leképezési görbe létrehozása

A 4.2.2. pont alapján rögzített minden adatpontot a pontok közötti lineáris interpolációval össze kell kapcsolni. A keletkező nyomatékgörbe a leképezési görbe, és a IV. mellékletben szereplő motorfékpadi mérési menet normalizált nyomatékértékeinek a vizsgálati ciklusra vonatkozó tényleges nyomatékértékekké való átalakítására kell használni, a 4.3.3. pontban leírtak szerint.

4.2.4.   Eltérő leképezési eljárások

Ha a gyártó úgy véli, hogy a fenti leképezési technikák bármely adott motor tekintetében nem biztonságosak vagy nem reprezentatívak, akkor váltakozó leképezési technikák használhatók. Ezeknek a váltakozó technikáknak meg kell felelniük a vizsgálati ciklusok alatt elért, minden motorfordulatszámon rendelkezésre álló maximális nyomaték meghatározására szolgáló meghatározott leképezési eljárások céljának. Az ebben a szakaszban meghatározott leképezési technikáktól biztonsági vagy reprezentativitási okokból való eltéréseket azok használatának megfelelő indoklásával együtt az érintett feleknek kell jóváhagyniuk. A nyomatékgörbe azonban a szabályozott vagy turbófeltöltött motorok esetében semmiképpen sem állítható elő csökkenő motorfordulatszámok mellett.

4.2.5.   Megismételt vizsgálatok

A motort nem szükséges minden egyes vizsgálati ciklus előtt leképezni. A motort a vizsgálati ciklust megelőzően újra le kell képezni, ha:

4.3.   A referencia-vizsgálaticiklus létrehozása

4.3.1.   Referencia-fordulatszám

A referencia-fordulatszám (nref) a III. melléklet 4. függelékében lévő motorfékpadi mérési menetben meghatározott normalizált fordulatszám-értékek 100 %-ának felel meg. Nyilvánvaló, hogy a referencia-fordulatszám denormalizációjából származó tényleges motorciklus nagyban függ a helyes referencia-fordulatszám megválasztásától. A referencia-fordulatszámot a következő definícióval kell meghatározni:

(A magas fordulatszám az a legmagasabb motor-fordulatszám, amely mellett a névleges teljesítmény 70 %-a leadásra kerül, míg az alacsony fordulatszám az a legalacsonyabb motor-fordulatszám, amely mellett a névleges teljesítmény 50 %-a leadásra kerül).

4.3.2.   A motor-fordulatszám denormalizációja

A fordulatszámot a következő egyenlet felhasználásával kell denormalizálni:

4.3.3.   A motornyomaték denormalizációja

A III. melléklet 4. függelékében szereplő motorfékpadi mérési menet nyomatékértékeit a vonatkozó fordulatszámon fennálló maximális nyomatékhoz normalizálják. A referenciaciklus nyomatékértékeit a 4.2.2. pontnak megfelelően meghatározott leképezési görbét használva a következők szerint kell denormalizálni:

a 4.3.2. pontban meghatározott vonatkozó tényleges fordulatszám esetében.

4.3.4.   Példa a denormalizációs eljárásra

Példaként a következő vizsgálati pontot kell denormalizálni:

fordulatszám %-a = 43 %

nyomaték %-a = 82 %

A következő értékek adottak:

referencia-fordulatszám = 2 200/min

üresjárati fordulatszám = 600/min

aminek eredményeként:

1 288/min értéknél a leképezési görbéből észlelt 700 Nm-es maximális nyomatékkal

4.4.   Fékpad

4.5.   Szennyezőanyag-kibocsátás-vizsgálat végrehajtása

A következő folyamatábra a vizsgálatsorozatot vázolja fel.

A mérési ciklus előtt a motor, a vizsgálókamra és a szennyezőanyag-kibocsátási rendszerek

ellenőrzésére szükség szerint egy vagy több gyakorlóciklus lefuttatható.

4.5.1.   A mintavételező szűrők előkészítése

A vizsgálat előtt legalább egy órával minden szűrőt olyan Petri-csészébe kell helyezni, amely porszennyeződéssel szemben védett, és lehetővé teszi a levegőcserét, majd stabilizálás céljából mérőkamrába kell helyezni. A stabilizációs időszak végén minden szűrőt le kell mérni, és a súlyt fel kell jegyezni. Ezután a szűrőt zárt Petri-csészében vagy légmentes szűrőtartóban kell tárolni, amíg a vizsgálathoz szükség nem lesz rá. A szűrőt a mérőkamrából történő eltávolítását követő 8 órán belül használni kell. Az önsúlyt fel kell jegyezni.

4.5.2.   A mérőberendezés felszerelése

A műszereket és a mintavételi szondákat szükség szerint kell felszerelni. Amennyiben teljes áramú hígítórendszert alkalmaznak, a kipufogócsövet ahhoz csatlakoztatni kell.

4.5.3.   A hígítórendszer és a motor beindítása és előkészítése

A hígítórendszert és a motort be kell indítani, és fel kell melegíteni. A mintavételezési rendszer előkészítését a motor névleges fordulatszámon, legalább 20 percig 100 %-os nyomatékon történő működtetése mellett kell elvégezni, eközben egyidejűleg működtetve vagy a részleges áramlású mintavételező rendszert, vagy a teljes áramlású CVS-t a másodlagos hígítórendszerrel. A „vak” (próbához használt) részecskemintákat ezután össze kell gyűjteni. A „vak” részecskemintához használt szűrők stabilizálása vagy lemérése nem szükséges, és azok eldobhatók. A szűrőközeg a kondicionálás alatt megváltoztatható, amennyiben a szűrőkön vagy a mintavételezési rendszeren keresztül történő mintavételezés teljes ideje meghaladja a 20 percet. Az áramlási sebességeket a tranziens vizsgálatra kiválasztott hozzávetőleges áramlási sebességekre kell beállítani. Szükség esetén, a nyomatékot a 100 %-os nyomatékról csökkenteni kell fenntartva a névleges fordulatszámot úgy, hogy a hőmérséklet a mintavétel zónájában ne haladja meg a 191 °C-os maximális hőmérsékleti specifikációt.

4.5.4.   A részecske-mintavételezési rendszer indítása

A részecske-mintavételezési rendszert el kell indítani és a megkerülő ágon kell működtetni. A hígító levegő részecske-háttérszintje a hígító levegőnek a kipufogó hígító alagútba való belépését megelőző mintavételezésével határozható meg. Ajánlott, hogy a részecske-háttérmintát a tranziens ciklus alatt gyűjtsék össze, ha egy másik PM-mintavételezési rendszer is rendelkezésre áll. Egyéb esetben a tranziens ciklus részecskéinek összegyűjtésére használt PM-mintavételezési rendszer használható. Szűrt hígító levegő használata esetén a vizsgálat előtt vagy után egyetlen mérés végezhető. Ha a hígító levegő nem szűrt, a méréseket a ciklus kezdete előtt és vége után kell elvégezni, az értékeket pedig átlagolni kell.

4.5.5.   A hígítórendszer beállítása

A teljes áramú hígítórendszer összes hígított kipufogógáz-áramát vagy a részleges áramú hígítórendszeren keresztülmenő hígított kipufogógáz-áramot úgy kell beállítani, hogy az lehetetlenné tegye a víz lecsapódását a rendszerben, és a szűrő felületének hőmérséklete 315 K (42 °C) és 325 K (52 °C) között legyen.

4.5.6.   Az analizátorok ellenőrzése

A gázelemzőket nullára kell állítani, és kalibrálni kell. Mintavételező zsákok használata esetén azokat ki kell üríteni.

4.5.7.   Motorindítási eljárás

A stabilizált motort a felmelegítés befejezése után 5 percen belül a sorozatgyártású indítómotorral vagy a fékpaddal be kell indítani a gyártó által a felhasználói kézikönyvben javasolt indítási eljárásnak megfelelően. Alternatív megoldásként a vizsgálat a motor előkészítési fázisát követő 5 percen belül a motor leállítása nélkül elkezdődhet, amint a motor üresjárati állapotba került.

4.5.8.   A ciklus futtatása

4.5.8.1.   Vizsgálatsorozat

A vizsgálatsorozat akkor kezdődik, amikor a motort az előkészítési fázis után álló helyzetből, vagy pedig üresjárati állapotból, járó motor mellett, közvetlenül az előkészítési fázisból indítva elindítják. A vizsgálatot a III. melléklet 4. függelékében megállapított referenciaciklusnak megfelelően kell elvégezni. A motorfordulatszám és nyomaték pontokat beállító parancsokat legalább 5 Hz-en (10 Hz javasolt) kell kiadni. A beállítási értékeket a referenciaciklus 1 Hz-es alapértékei közötti lineáris interpolációval kell kiszámítani. A visszacsatolt motorfordulatszámot és -nyomatékot a vizsgálati ciklus során legalább másodpercenként egyszer fel kell jegyezni, és a jelek elektronikusan szűrhetők.

4.5.8.2.   Analizátorválasz

A motor vagy a vizsgálatsorozat indításakor, ha a ciklust közvetlenül az előkészítésből indították, a mérőberendezést el kell indítani, ezzel egyidejűleg el kell kezdeni:

Ha kezeletlen kipufogógáz mérést használnak, a szennyező anyag-koncentrációkat (HC, CO és NOx) és a kipufogógáz tömegáramát folyamatosan kell mérni, és legalább 2 Hz-en számítógépes rendszerben kell tárolni. Minden egyéb adat legalább 1 Hz-es mintasebességen rögzíthető. Analóg analizátorok esetében a választ rögzíteni kell, és a kalibrációs adatok az adatértékelés során on-line vagy off-line alkalmazhatók.

Ha teljes áramlású hígítórendszert használnak, a HC-t és a NOx-ot a hígító alagútban legalább 2 Hz-es frekvenciával folyamatosan kell mérni. Az átlagos koncentrációkat a vizsgálati ciklus során az analizátorjelek integrálásával kell meghatározni. A rendszer válaszideje nem lehet 20 másodpercnél nagyobb, szükség esetén pedig össze kell azt hangolni a CVS áramlásingadozásaival és a mintavételezési idő/vizsgálati ciklus szabályozási eltéréseivel. A CO-t és a CO2-t integrálással vagy a ciklus során a mintavételezési zsákban összegyűjtött koncentrációk elemzésével kell meghatározni. A hígító levegőben lévő gáz-halmazállapotú szennyező anyagok koncentrációit integrálással vagy a háttérzsákban történő összegyűjtéssel kell meghatározni. Minden egyéb jellemzőt, amelyek mérése szükséges, legalább másodpercenkénti egy méréssel (1 Hz) kell rögzíteni.

4.5.8.3.   Részecskék mintavételezése

A motor vagy a vizsgálatsorozat indításakor, ha a ciklust közvetlenül az előkészítésből indították, a részecske-mintavételezési rendszert át kell állítani a megkerülő áramról a részecskék összegyűjtésére.

Részleges áramú hígítórendszer használata esetén a mintavételezési szivattyú(ka)t úgy kell beállítani, hogy a részecske mintavételező szondáján vagy az átvezető csövön keresztüli áramlási sebesség a kipufogógáz tömegáramához képest arányos maradjon.

Teljes áramlású hígítórendszer használata esetén a mintavételezési szivattyú(ka)t úgy kell beállítani, hogy a részecske mintavételező szondáján vagy az átvezető csövön keresztüli áramlási sebesség a beállított áramlási sebességhez képest ± 5 %-on belüli értéken maradjon. Ha áramláskompenzációt (azaz a mintavételezési áramlás arányos szabályozását) használnak, igazolni kell, hogy a fő alagút áramlási aránya a részecskék mintavételezési áramlásához képest nem változik a beállított érték ± 5 %-ánál nagyobb mértékben (a mintavételezés első 10 másodpercének kivételével).

MEGJEGYZÉS: Kétszeres hígítású üzemeltetés esetén, a mintavételezési áramlás a mintavételező szűrőkön keresztüli áramlási sebesség és a másodlagos hígító levegő áramlási sebessége közötti nettó különbség.

A gázmérő(kö)n vagy az áramlási műszerek bemeneténél mért átlagos hőmérsékletet és nyomást rögzíteni kell. Ha a beállított áramlási sebesség a szűrő nagy részecsketerhelése miatt nem tartható fenn a teljes ciklus alatt (± 5 %-on belül), a vizsgálatot érvényteleníteni kell. A vizsgálatot alacsonyabb áramlási sebességgel és/vagy nagyobb átmérőjű szűrővel meg kell ismételni.

4.5.8.4.   Motorleállás

Ha a motor a vizsgálati ciklus bármely pontján leáll, azt újra elő kell készíteni és újra kell indítani, és a vizsgálatot meg kell ismételni. Ha a vizsgálati ciklus alatt a szükséges vizsgálóberendezések bármelyike meghibásodik, a vizsgálatot érvényteleníteni kell.

4.5.8.5.   A vizsgálat utáni műveletek

A vizsgálat befejezésekor a kipufogógáz tömegáramának és a hígított kipufogógáz térfogatának mérését, a gáz gyűjtőzsákokba való áramlását és a részecskék mintavételezési szivattyúját le kell állítani. Integrált analizátorrendszer esetén a mintavételezés addig folytatódik, amíg a rendszer válaszideje le nem jár.

Az esetlegesen használt gyűjtőzsákok koncentrációit a lehető leghamarabb, de mindenképpen legkésőbb a vizsgálati ciklus vége után 20 perccel elemezni kell.

A kibocsátási vizsgálat után az analizátorok ismételt ellenőrzésére nullázó gázt és ugyanazt a kalibráló gázt kell használni. A vizsgálatot elfogadhatónak kell tekinteni, ha az elővizsgálat és utóvizsgálat eredményei közötti különbség nem éri el a kalibráló gáz értékének 2 %-át.

A részecskeszűrőket a vizsgálat befejezése után legfeljebb egy órán belül vissza kell helyezni a mérőkamrába. Azokat legalább egy óráig olyan Petri-csészében kell kondicionálni, amely porszennyeződéssel szemben védett, és lehetővé teszi a levegőcserét, majd le kell őket mérni. A szűrők bruttó súlyát rögzíteni kell.

4.6.   A teszt végrehajtásának ellenőrzése

4.6.1.   Adatok eltolása

A visszacsatolt és a referenciaciklus értékei közötti időkésedelem hatásának csökkentésére a motorfordulatszám és -nyomaték teljes visszacsatolt jelsorozata a referencia-fordulatszám és -nyomaték sorozatához képest időben siettethető vagy késleltethető. Ha a visszacsatolási jeleket eltolták, a fordulatszámot és a nyomatékot egyaránt ugyanolyan mértékben és ugyanolyan irányban el kell tolni.

4.6.2.   A ciklus-munka kiszámítása

A tényleges ciklusmunkát – Wact (kWh) – a motor feljegyzett visszacsatolási fordulatszám- és nyomatékértékének minden párját felhasználva kell kiszámítani. A tényleges ciklus-munkát – Wact – a referencia-ciklusmunkával – Wref – való összehasonlításra és a fék fajlagos szennyezőanyag-kibocsátások kiszámítására használják. A referencia- és a tényleges motorteljesítmény integrálására ugyanezt a módszertant kell használni. Ha az értékek egymás melletti referencia- vagy egymás melletti mért értékek között határozandók meg, akkor lineáris interpolációt kell alkalmazni.

A referencia- és a tényleges ciklusmunka integrálása során minden negatív nyomatékértéket nullával egyenlőre kell állítani, és szerepeltetni kell. Ha az integrálást 5 Hz-nél kisebb frekvencián hajtották végre, és ha adott időintervallum alatt a nyomatékérték pozitívról negatívra vagy negatívról pozitívra változik, a negatív részt ki kell számítani és nullára kell állítani. A pozitív résznek szerepelnie kell az integrált értékben.

A Wact -nak a Wref - 15 % és Wref + 5 %-a között kell lennie.

4.6.3.   A vizsgálati ciklus érvényesítési statisztikái

A visszacsatolt értékek referenciaértékekre vonatkozó lineáris regresszióját a fordulatszámra, a nyomatékra és a teljesítményre kell elvégezni. Ez elvégezhető bármely visszacsatolt adat elállítása után, ha ezt a lehetőséget választották. A legkisebb négyzetek módszerét kell használni, a következő regressziós egyenlettel:

ahol:

Az „y”„x”-re vonatkozó, a becslés közepes négyzetes eltérését (SE) és a korrelációs együtthatót (r2) minden regressziós egyenesre ki kell számítani.

Ajánlott ennek az elemzésnek 1 Hz-en való elvégzése. Ahhoz, hogy a vizsgálat érvényesnek legyen tekinthető, az 1. táblázat feltételeit kell teljesíteni.

Kizárólag regressziós célokból a regressziószámítás elvégzése előtt a 2. táblázatban jelölt helyeken a pontok törlése engedélyezett. A ciklusmunka és a szennyezőanyag-kibocsátások kiszámításakor azonban ezeket a pontokat nem szabad kitörölni. Az alapjárati pont úgy van defniálva, hogy a normalizált referencianyomatéka 0 %, és a normalizált referencia-fordulatszáma 0 %-ra van meghatározva. A pont törlése a ciklus egészére vagy bármely részére alkalmazható.

▼M3

1. függelék

MÉRÉSI ÉS MINTAVÉTELEZÉSI ELJÁRÁSOK

1.   MÉRÉSI ÉS MINTAVÉTELEZÉSI ELJÁRÁSOK (NRSC-VIZSGÁLAT)

A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagokat és részecskéket a VI. mellékletben leírt módszerekkel kell mérni. A VI. melléklet módszerei leírják az ajánlott gázelemző módszereket (1.1. pont) és a részecskékhez ajánlott hígító és mintavételezési rendszereket (1.2. pont).

1.1.   Motorfékpad specifikáció

A III. melléklet 3.7.1. pontjában leírt vizsgálati ciklus elvégzéséhez megfelelő jellemzőkkel rendelkező motorfékpadot kell használni. A nyomaték és a fordulatszám mérésére szolgáló műszereknek lehetővé kell tenniük a teljesítmény adott korlátok közötti mérését. Kiegészítő számítások szükségesek lehetnek. A mérőműszerek pontosságának olyannak kell lennie, hogy az 1.3. pontban megadott értékek maximális tűréshatárait ne lépjék túl.

1.2.   Kipufogógáz-áram

A kipufogógáz-áramot az 1.2.1–1.2.4. szakaszban említett módszerek egyikével kell meghatározni.

1.2.1.   Közvetlen mérési módszer

A kipufogógáz-áram közvetlen mérése mérőtorokkal vagy egyenértékű mérő rendszerrel (a részleteket lásd: ISO 5167:2000).

Megjegyzés: A közvetlen gáz-halmazállapotú áramlás mérése bonyolult feladat. A kibocsátási érték hibáit befolyásoló mérési hibák kiküszöbölésére óvintézkedéseket kell hozni.

1.2.2.   Levegő- és üzemanyag-mérési módszer

A levegőáram és az üzemanyagáram mérése.

Az 1.3. pontban meghatározott pontosságú levegőáram-mérőket és üzemanyagáram-mérőket kell használni.

A kipufogógáz-áram a következők szerint számítható ki:

1.2.3.   Szénegyensúly módszer

A kipufogógáz tömegének kiszámítása az üzemanyag-fogyasztásból és a kipufogógáz-koncentrációkból a szénegyensúly módszer segítségével (III. melléklet 3. függeléke).

1.2.4.   Keresőgázos mérési módszer

Ez a módszer a kipufogóban lévő keresőgáz koncentrációjának mérését foglalja magában. Keresőgázként ismert mennyiségű nemesgázt (pl. tiszta héliumot) kell befecskendezni a kipufogógáz-áramba. A gáz összekeveredik és felhígul a kipufogógázzal, de nem léphet reakcióba a kipufogócsőben. Ezután a gáz koncentrációját a kipufogógáz-mintában meg kell mérni.

A keresőgáz teljes keveredésének biztosítása érdekében a kipufogógáz mintavételezési szondáját a keresőgáz befecskendezési pontjától áramlásirányban legalább 1 m-re vagy a kipufogócső átmérőjének 30-szorosával megegyező távolságra kell elhelyezni, attól függően, hogy melyik nagyobb. A mintavételezési szonda közelebb helyezhető a befecskendezési ponthoz, ha a keresőgáz-koncentráció és a referencia-koncentráció összehasonlításakor teljes keveredés igazolható, amikor a keresőgázt a motorhoz képest felfelé fecskendezték be.

A keresőgáz áramlási sebességét úgy kell beállítani, hogy a motor alapjárati fordulatszámánál fennálló keresőgáz-koncentráció a keveredés után a keresőgáz-analizátor teljes skálájánál alacsonyabb legyen.

A kipufogógáz-áramot a következők szerint kell kiszámítani

ahol

A keresőgáz háttérkoncentrációja (conca) a közvetlenül a teszt lefutása előtt és után mért háttérkoncentráció átlagolásával határozható meg.

Amikor a háttérkoncentráció maximális kipufogógáz-áram mellett kevesebb, mint a keresőgáz keveredés utáni koncentrációjának (concmix.) 1 %-a, a háttérkoncentráció elhanyagolható.

A teljes rendszernek meg kell felelnie a kipufogógáz-áramra vonatkozó pontossági specifikációknak, és azt a 2. függelék 1.11.2. pontjának megfelelően kell kalibrálni.

1.2.5.   A levegőáram és a levegő-üzemanyag arány mérése

Ez a módszer a kipufogógáz tömegének a levegőáramból és levegő-üzemanyag arányból történő kiszámítását foglalja magában. A pillanatnyi kipufogógáz-tömegáramlást a következők szerint kell kiszámítani:

ahol

Megjegyzés: A számítás az 1,8-del egyenlő H/C aránnyal rendelkező dízelüzemanyagra vonatkozik.

A levegőáram-mérőnek teljesítenie kell a 3. táblázat pontossági specifikációit, a használt CO2-analizátornak teljesítenie kell az 1.4.1. pont specifikációit, a teljes rendszernek pedig teljesítenie kell a kipufogógáz-áramra vonatkozó pontossági specifikációkat.

Alternatív megoldásként a relatív levegő-üzemanyag arány mérésére az 1.4.4. pont specifikációival összhangban levegő-üzemanyag arányt mérő berendezés, mint például cirkónium típusú érzékelő használható.

1.2.6.   Teljes hígított kipufogógáz-áram

Teljes áramlású hígítórendszer használatakor a hígított kipufogó teljes áramát (GTOTW) PDP-vel vagy CFV-vel vagy SSV-vel kell mérni (VI. melléklet, 1.2.1.2. pont). A pontosságnak összhangban kell lennie a III. melléklet 2. függeléke 2.2. pontjának rendelkezéseivel.

1.3.   Pontosság

Minden mérőműszer kalibrálásának a nemzeti vagy a nemzetközi szabványok által nyomon követhetőnek kell lennie, és teljesítenie kell a 3. táblázatban felsorolt követelményeket.

1.4.   A gáz-halmazállapotú összetevők meghatározása

1.4.1.   Az analizátorra vonatkozó általános előírások

Az analizátoroknak a kipufogógáz-összetevők koncentrációinak méréséhez szükséges pontosságnak megfelelő mérési tartománnyal kell rendelkezniük (1.4.1.1. pont). Ajánlott, hogy az analizátorokat olyan módon működtessék, hogy a mért koncentráció a teljes skála 15 % és 100 %-a közé essen.

Ha a teljes skálaérték legfeljebb 155 ppm (vagy C ppm), vagy ha olyan kijelző rendszereket (számítógépek, mérésadatgyűjtő berendezések) használnak, amelyek a teljes skálaérték 15 %-a alatt is megfelelő pontosságúak és felbontóképességűek, a teljes skálaérték 15 %-a alatti koncentrációk szintén elfogadhatók. Ebben az esetben a kalibrációs görbék pontosságának biztosítása érdekében kiegészítő kalibrálást kell végezni – III. melléklet, 2. függelék, 1.5.5.2. pont.

A berendezés elektromágneses zavarvédelmének (EMC) olyan szintűnek kell lennie, hogy az a további hibákat a lehető legkisebbre csökkentse.

1.4.1.1.   Mérési hiba

Az analizátor nem térhet el a névleges kalibrálási ponttól a leolvasás ± 2 %-ánál vagy a teljes skála ± 0,3 %-ánál nagyobb mértékben, attól függően, hogy melyik a nagyobb.

Megjegyzés: E szabvány alkalmazásában a pontosság az analizátor-leolvasásnak a névleges kalibrációs értékektől való eltéréseként kerül meghatározásra – kalibrációs gáz használatával (= valós érték).

1.4.1.2.   Megismételhetőség

Az adott kalibráló vagy span gázra adott 10 megismételt válasz szórásának 2,5-szereseként meghatározott megismételhetőség nem lehet nagyobb a teljes skálához tartozó koncentráció ± 1 %-ánál minden 155 ppm (vagy C ppm) felett használt tartományban, illetve ± 2 %-ánál minden 155 ppm (vagy C ppm) alatt használt tartományban.

1.4.1.3.   Zaj

Az analizátor csúcstól-csúcsig válaszadása nullázó és kalibráló gázokra bármely 10 másodperces időközben nem lehet nagyobb, mint a teljes skála 2 %-a az összes használt tartományban.

1.4.1.4.   Nullponteltolódás

Az egyórás időtartam alatti nullponteltolódásnak a legalacsonyabb használt tartományban a teljes skála 2 %-ánál kisebbnek kell lennie. A nulla válasz a 30 másodperces időközben egy nullázó gázra adott átlagos válaszként kerül meghatározásra, a zajt is beleértve.

1.4.1.5.   Mérési tartomány eltolódása

Az egyórás időtartam alatti mérésitartomány-eltolódásnak a legalacsonyabb használt tartományban a teljes skála 2 %-ánál kisebbnek kell lennie. A mérési tartomány ez esetben a kalibrációs pont és a nulla pont közötti különbségként kerül meghatározásra. A kalibrációs pont a span gázra 30 másodperces időintervallumban adott átlagos válaszként kerül meghatározásra, a zajt is beleértve.

1.4.2.   Gázszárítás

Az opcionális gázszárító készüléknek a lehető legkisebb hatással kell lennie a mért gázok koncentrációjára. A vegyi szárítóanyagok használata nem elfogadható módszer a mintában lévő víz eltávolítására.

1.4.3.   Analizátorok

Az alkalmazandó mérési elveket e függelék 1.4.3.1.–1.4.3.5. pontja írja le. A mérőrendszerek részletes leírása a VI. mellékletben található.

A mérendő gázokat a következő műszerekkel kell elemezni. Nemlineáris analizátorok esetében a linearizáló áramkörök használata megengedett.

1.4.3.1.   Szén-monoxid (CO) elemzése

A szénmonoxid-analizátornak nem-diszperzív, infravörös abszorpció elven működő (NDIR) típusúnak kell lennie.

1.4.3.2.   Szén-dioxid (CO2) elemzése

A széndioxid-analizátornak nem diszperzív infravörös abszorpció elven működő (NDIR) típusúnak kell lennie.

1.4.3.3.   Szénhidrogén (HC) elemzése

A szénhidrogén-analizátornak fűtött lángionizációs detektor (HFID) típusúnak kell lennie, detektorral, szelepekkel, csövezéssel stb., és oly módon fűtve, hogy a gáz hőmérsékletét 463 K (190 °C) ± 10 K értéken tartsa.

1.4.3.4.   Nitrogén-oxidok (NOx) elemzése

A nitrogénoxid-analizátornak kemilumineszcenciás detektor (CLD) vagy fűtött kemilumineszcenciás detektor (HCLD) típusúnak kell lennie NO2/NO konverterrel, ha száraz alapon mérik. Nedves alapon való mérésnél a 328 K (55 °C) felett tartott konverterrel rendelkező HCLD-t kell használni, feltéve, hogy a víz keresztérzékenységi ellenőrzést (III. melléklet, 2. függelék, 1.9.2.2 pont) teljesítették.

A mintavezetéket a CLD és a HCLD esetében egyaránt száraz mérés esetén az konverterig, nedves mérés esetén pedig az analizátorig 328–473 K (55–200 °C) falhőmérsékleten kell tartani.

1.4.4.   Levegő-üzemanyag mérés

A kipufogógáz-áramnak az 1.2.5. pontban meghatározottak szerinti meghatározására szánt levegő-üzemanyag mérőberendezésnek szélessávú levegő-üzemanyag arány szenzornak vagy cirkónium típusú lambdaszenzornak kell lennie.

A szenzort közvetlenül a kipufogócsőre kell szerelni, ahol a kipufogógáz hőmérséklete elég magas a vízlecsapódás kiküszöbölésére.

A szenzor pontosságának a benne foglalt elektronikákkal együtt a következő értékeken belül kell lennie:

leolvasás ± 3 % λ < 2

leolvasás ± 5 % 2 ≤ λ < 5

leolvasás ± 10 % 5 ≤ λ.

A fent meghatározott pontosság teljesítéséhez a szenzort a műszergyártó által meghatározottak szerint kell kalibrálni.

1.4.5.   Mintavételezés gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátások esetében

A gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátások mintavételező szondáit adott esetben a kipufogógáz-rendszer kivezetésétől legalább 0,5 m-re vagy a kipufogócső átmérőjének legalább háromszorosával megegyező távolságra – attól függően, hogy melyik nagyobb – kell felszerelni, és elég közel a motorhoz, hogy a kipufogógáz hőmérséklete a szondánál legalább 343 K (70 °C) legyen.

Szétágazó kipufogó elosztócsővel rendelkező többhengeres motor esetében a szonda beszívó nyílását megfelelő távolságban kell elhelyezni úgy, hogy az összes hengerből származó átlagos kipufogó szennyezőanyag-kibocsátások reprezentatív mintát adjanak. A kipufogócsövek különálló csoportjaival rendelkező többhengeres motorok esetében, például „V”-motor elrendezésben, megengedett a külön csoportonkénti mintavétel és az átlagos szennyezőanyag-kibocsátás kiszámítása. A fenti módszerekkel összeegyeztethető egyéb módszerek is használhatók. A kipufogó szennyezőanyag-kibocsátások kiszámítására a motor teljes kipufogó tömegáramát kell használni.

Ha a kipufogógáz összetételét bármilyen kipufogógáz-utókezelő rendszer befolyásolja, a kipufogómintát az I. szakasz vizsgálatai során a készülék előtt, a II. szakasz vizsgálatai során pedig a készülék után kell venni. Amikor a részecskék meghatározására teljes áramlású hígítórendszert használnak, a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátások szintén meghatározhatók a hígított kipufogógázban. A mintavételező szondákat a részecskék hígító alagútban lévő mintavételezési szondájához közel kell elhelyezni (VI. melléklet 1.2.1.2. pont, DT és 1.2.2. pont, PSP). A CO és a CO2 zsákba történő mintavételezéssel és a mintavételezési zsákban lévő koncentráció utólagos mérésével is meghatározható.

1.5.   A részecskék meghatározása

A részecskék meghatározásához hígítórendszerre van szükség. A hígítás részleges áramlású vagy teljes áramlású hígítórendszer révén valósítható meg. A hígítórendszer áramlási kapacitásának elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy teljesen kiküszöbölje a vízlecsapódást a hígítási és a mintavételezési rendszerekben, és a hígított kipufogógáz hőmérsékletét közvetlenül a szűrőtartók előtt 315 K (42 °C) és 325 K (52 °C) között tartsa. Ha a levegő nedvességtartalma magas, megengedett a hígító levegő víztelenítése a hígítórendszerbe való belépés előtt. Ha a környezeti hőmérséklet alacsonyabb, mint 293 K (20 °C), ajánlatos a hígító levegőt a 303 K-es (30 °C-os) hőmérsékleti határ fölé melegíteni. A hígító levegő hőmérséklete azonban nem haladhatja meg a 325 K (52 °C)-ot a kipufogónak a hígító alagútba való bevezetése előtt.

Megjegyzés: Állandósult állapotú vizsgálat esetén, a szűrő hőmérséklete a 42–52 °C-os hőmérsékleti tartomány figyelembevétele helyett a 325 K-es (52 °C-os) maximális hőmérsékleten vagy ez alatt tartható.

Részleges áramlású hígítórendszer esetén a részecske mintavételező szondáját a gáznemű szondához közel és az elé kell felszerelni a 4.4. pontban meghatározottak szerint és a VI. melléklet 1.2.1.1. pontjának 4–12. ábráján látható EP- és SP-elrendezésnek megfelelően.

A részleges áramlású hígítórendszert úgy kell megtervezni, hogy az a kipufogógáz-áramot két részre válassza; a kisebb rész levegővel hígítandó, ezt követően pedig a részecske mérésére használandó. Ebből következőleg alapvető fontosságú a hígítási arány igen pontos meghatározása. Különböző szétosztási módszerek alkalmazhatók, így a szétosztás módja jelentős mértékben meghatározza a mintavételező berendezést magát és az alkalmazandó eljárásokat (VI. melléklet, 1.2.1.1. pont).

A részecskék tömegének meghatározásához részecske-mintavételezési rendszerre, részecske-mintavételezési szűrőkre, mikrogramm beosztású mérlegre, illetve hőmérséklet- és nedvességtartalom-szabályozott mérőkamrára van szükség.

A részecske-mintavételezésre vonatkozóan két módszer alkalmazható:

1.5.1.   Részecske-mintavételezési szűrők

1.5.1.1.   Szűrőspecifikáció

A tanúsítási vizsgálatokhoz fluor-szénhidrogén borítású üvegszálas szűrők vagy fluor-szénhidrogén alapú membránszűrők szükségesek. Speciális alkalmazások esetén más szűrőanyagok is használhatók. Minden szűrőtípus 0,3 μm DOP (di-oktilftalát) összegyűjtési hatékonyságának legalább 99 %-osnak kell lennie, 35 és 100 cm/s merőleges gázáramlási sebesség mellett. A laboratóriumok közötti vagy a gyártó és jóváhagyó hatóságok közötti összehasonlító vizsgálatok során azonos minőségű szűrőket kell használni.

1.5.1.2.   A szűrő mérete

A részecskeszűrőknek legalább 47 mm-es átmérővel kell rendelkezniük (37 mm-es működő átmérő). Nagyobb átmérőjű szűrők elfogadhatók (1.5.1.5. pont).

1.5.1.3.   Elsődleges és kiegészítő szűrők

A hígított kipufogógázt a vizsgálatsorozat alatt két egymás után elhelyezett szűrővel (egy elsődleges és egy kiegészítő szűrő) kell mintavételezni. A kiegészítő szűrőt áramlásirányban az elsődleges szűrő mögött, attól legfeljebb 100 mm-re kell elhelyezni, és azzal nem érintkezhet. A szűrőket külön-külön vagy párként, szennyezett felükkel egymás felé helyezve lehet lemérni.

1.5.1.4.   A gáz merőleges áramlási sebessége

A gázszűrő síkjára merőleges áramlási sebességének 35 és 100 cm/s között kell lennie. A nyomáscsökkenés a vizsgálat kezdete és vége között nem növekedhet 25 kPa-nál nagyobb értékkel.

1.5.1.5.   A szűrők terhelése

A legáltalánosabb szűrőméretekre vonatkozóan ajánlott minimális szűrőterheléseket a következő táblázat tünteti fel. Nagyobb szűrőméretek esetén a minimális szűrőterhelésnek 0,065 mg/1 000 mm2 szűrőterület nagyságúnak kell lennie.

Többszűrős módszer esetén az ajánlott legkisebb szűrőterhelés az összes szűrőre együttvéve a fenti megfelelő érték és az üzemmódok száma négyzetgyökének szorzata.

1.5.2.   A mérőkamra és analitikai mérleg specifikációja

1.5.2.1.   A mérőkamrára vonatkozó feltételek

Azon kamra (vagy helyiség) hőmérsékletét, amelyben a részecskeszűrőket kondicionálják és lemérik, minden szűrőkondicionálás és -mérés alatt 295 K (22 °C) ± 3 K-en belül kell tartani. A nedvességtartalmat 282,5 (9,5 °C) ± 3 K-es harmatponton és 45 ± 8 %-os relatív nedvességtartalmon kell tartani.

1.5.2.2.   A referenciaszűrő mérése

A kamrának (vagy helyiségnek) mentesnek kell lennie minden olyan környezeti szennyezőanyagtól (mint például por), amely a részecskeszűrőkön azok stabilizációja alatt lerakódhat. Az 1.5.2.1. pontban leírt mérőhelyiség-specifikációk rendellenességei megengedettek, ha a rendellenességek időtartama nem haladja meg a 30 percet. A mérőhelyiségnek a szükséges specifikációkat már a személyzetnek a mérőhelyiségbe történő belépése előtt teljesítenie kell. Legalább két használaton kívüli referenciaszűrőt vagy referencia-szűrőpárt a mintavételező szűrő (-pár) méréséhez képest négy órán belül, lehetőség szerint azzal egy időben le kell mérni. A referenciaszűrőknek a mintavételező szűrőkkel megegyező méretűnek és anyagúnak kell lenniük.

Ha a referenciaszűrők (referencia-szűrőpárok) átlagos súlya a mintavételező szűrő mérései közötti időben több mint 10 μg-mal változik, akkor az összes mintavételező szűrőt ki kell dobni, és a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatot meg kell ismételni.

Ha a mérőhelyiség 1.5.2.1. pontban leírt stabilitási feltételei nem teljesülnek, de a referenciaszűrő (-pár) mérése teljesíti a fenti feltételeket, a motorgyártó választhat, hogy elfogadja a mintavételező szűrő súlyokat, vagy semmisnek tekinti a vizsgálatot, beállítja a mérőhelyiség szabályozórendszerét és újra lefolytatja a vizsgálatot.

1.5.2.3.   Az analitikai mérleg

Az összes szűrő súlyának meghatározására használt analitikai mérlegnek a mérleggyártó által meghatározott 2 μg-os pontossággal (szabványos eltérés) és 1 μg-os felbontással (1 osztás = 1 μg) kell rendelkeznie.

1.5.2.4.   A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése

A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése céljából a szűrőket mérés előtt közömbösíteni kell, például polónium közömbösítővel vagy más, hasonló hatású készülékkel.

1.5.3.   A részecske mérésére vonatkozó kiegészítő specifikációk

A kipufogócsőtől a szűrőtartóig a hígítórendszer és a mintavételezési rendszer minden részét, amely kezeletlen és hígított kipufogógázzal kapcsolatba kerül, úgy kell megtervezni, hogy a részecskék lerakódását vagy átalakulását a lehető legkisebbre csökkentse. Minden alkatrésznek olyan elektromos vezetőképességű anyagból kell készülnie, amely nem lép reakcióba a kipufogógáz alkotóelemeivel, és az elektrosztatikus hatások megelőzésére elektromosan földeltnek kell lennie.

2.   MÉRÉSI ÉS MINTAVÉTELEZÉSI ELJÁRÁSOK (NRTC-VIZSGÁLAT)

2.1.   Bevezetés

A vizsgálatra benyújtott motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és részecskék összetevőit a VI. mellékletben leírt módszerekkel kell mérni. A VI. melléklet módszerei leírják az ajánlott gázelemző módszereket (1.1. pont) és a részecskékhez ajánlott hígító és mintavételezési rendszereket (1.2. pont).

2.2.   Motorfékpad és a vizsgálókamra berendezései

A motorfékpadon lévő motorok kibocsátási vizsgálataira a következő berendezéseket kell használni:

2.2.1.   Motorfékpad

Az e melléklet 4. függelékében leírt vizsgálati ciklus elvégzésére megfelelő jellemzőkkel rendelkező motorfékpadot kell használni. A nyomaték és a fordulatszám mérésére szolgáló műszereknek lehetővé kell tenniük a teljesítmény adott korlátok közötti mérését. Kiegészítő számítások szükségesek lehetnek. A mérőműszerek pontosságának olyannak kell lennie, hogy a 3. táblázatban megadott értékek maximális tűréshatárait ne lépjék túl.

2.2.2.   Egyéb műszerek

Szükség szerint az üzemanyag-fogyasztást, a levegőfogyasztást, a hűtő- és kenőanyag hőmérsékletét, a kipufogógáz nyomását és a szívócső-nyomáscsökkenést, a kipufogógáz hőmérsékletét, a beszívott levegő hőmérsékletét, az atmoszferikus nyomást, a nedvességtartalmat és az üzemanyag hőmérsékletét mérő eszközöket kell használni. Ezeknek a műszereknek teljesíteniük kell a 3. táblázatban megadott követelményeket:

2.2.3.   Kezeletlen kipufogógáz áramlása

A kezeletlen kipufogógázban lévő szennyezőanyag-kibocsátások kiszámítására és a részleges áramlású hígítórendszer szabályozására fontos ismerni a kipufogógáz tömegáramát. A kipufogógáz-tömegáram meghatározására az alábbiakban leírt módszerek bármelyike használható.

A szennyezőanyag-kibocsátások kiszámítása céljából az alábbiakban leírt bármelyik módszer reakcióidejének az analizátor reakcióidejére vonatkozóan a 2. függelék 1.11.1. pontjában meghatározott követelménnyel egyenlőnek vagy annál kisebbnek kell lennie.

A részleges áramlású hígítórendszer szabályozása céljából gyorsabb reakció szükséges. Az on-line szabályozású részleges áramlású hígítórendszerek esetében ≤0,3 s reakcióidő szükséges. Az előzetes kísérleti méréseken alapuló „előrelátó” szabályozású részleges áramlású hígítórendszerek esetében a kipufogóáram mérőrendszerének biztosítania kell, hogy felfutási ideje ≤ 1 s reakcióideje ≤5 s legyen. A rendszer reakcióidejét a műszer gyártójának kell meghatároznia. A kipufogógáz áramlásra és a részleges áramlású hígítórendszerre vonatkozó kombinált reakcióidő-követelmények a 2.4. pontban szerepelnek.

Közvetlen mérési módszer

A pillanatnyi kipufogóáram közvetlen mérése rendszerekkel végezhető el, mint például:

A kibocsátási érték hibáihoz vezető mérési hibák kiküszöbölésére óvintézkedéseket kell hozni. Az ilyen óvintézkedések magukban foglalják a készülék gondos felszerelését a motor kipufogórendszerébe a műszergyártó ajánlásainak és a helyes mérnöki gyakorlatnak megfelelően. A készülék felszerelése különösen a motor teljesítményére és a szennyezőanyag-kibocsátásokra nem lehet hatással.

Az áramlásmérőknek teljesíteniük kell a 3. táblázat pontossági specifikációit.

Levegő- és üzemanyag-mérési módszer

Ez magában foglalja a levegőáram és az üzemanyag-áram megfelelő áramlásmérőkkel történő mérését. A pillanatnyi kipufogógáz-áramot a következők szerint kell kiszámítani:

Az áramlásmérőknek teljesíteniük kell a 3. táblázat pontossági specifikációit, de ahhoz is elég pontosnak kell lenniük, hogy a kipufogógáz-áramra vonatkozó pontossági specifikációkat is teljesítsék.

Keresőgázas mérési módszer

Ez a módszer a kipufogógázban lévő keresőgáz koncentrációjának mérését foglalja magában.

Keresőgázként ismert mennyiségű nemesgázt (pl. tiszta héliumot) kell befecskendezni a kipufogógáz-áramba. A gáz összekeveredik és felhígul a kipufogógázzal, de nem léphet reakcióba a kipufogócsőben. Ezután a gáz koncentrációját a kipufogógáz-mintában meg kell mérni.

A keresőgáz teljes keveredésének biztosítása érdekében a kipufogógáz mintavételezési szondáját a keresőgáz befecskendezési pontja után legalább 1 m-re vagy a kipufogócső átmérőjének 30-szorosával megegyező távolságra kell elhelyezni attól függően, hogy melyik nagyobb. A mintavételezési szonda közelebb helyezhető a befecskendezési ponthoz, ha a keresőgáz-koncentráció és a referencia-koncentráció összehasonlításakor teljes keveredés igazolható, amikor a keresőgázt a motor előtt fecskendezték be.

A keresőgáz áramlási sebességét úgy kell beállítani, hogy a motor üresjárati fordulatszámánál fennálló keresőgáz-koncentráció a keveredés után a keresőgáz-analizátor teljes mérési tartományánál alacsonyabb legyen.

A kipufogógáz-áramot a következők szerint kell kiszámítani:

ahol

A keresőgáz háttérkoncentrációja (conca) a közvetlenül a próbaüzem előtt és után mért háttérkoncentráció átlagolásával határozható meg.

Amikor a háttérkoncentráció maximális kipufogógáz-áram mellett kevesebb, mint a keresőgáz keveredés utáni koncentrációjának (concmix.) 1 %-a, a háttérkoncentráció elhanyagolható.

A teljes rendszernek meg kell felelnie a kipufogógáz-áramra vonatkozó pontossági specifikációknak, és azt a 2. függelék 1.11.2. pontjának megfelelően kell kalibrálni.

A levegőáram és a levegő-üzemanyag arány mérése

Ez a módszer a kipufogógáz tömegének a levegőáramból és levegő-üzemanyag arányból történő kiszámítását foglalja magában. A pillanatnyi kipufogógáz-tömegáramlást a következők szerint kell kiszámítani:

ahol

Megjegyzés: A számítás az 1,8-del egyenlő H/C aránnyal rendelkező dízel-üzemanyagra vonatkozik.

A levegőáram-mérőnek teljesítenie kell a 3. táblázat pontossági specifikációit, a használt CO2-analizátornak teljesítenie kell a 2.3.1. pont specifikációit, a teljes rendszernek pedig teljesítenie kell a kipufogógáz-áramra vonatkozó pontossági specifikációkat.

Alternatív megoldásként a relatív levegő-üzemanyag arány mérésére a 2.3.4. pont specifikációival összhangban levegő-üzemanyag arányt mérő berendezés, mint például cirkónium típusú érzékelő használható.

2.2.4.   Hígított kipufogógáz-áram

A hígított kipufogógázban lévő szennyezőanyag-kibocsátások kiszámításához ismerni kell a hígított kipufogógáz tömegáramát. A ciklus alatti teljes hígított kipufogógáz-áramot (kg/vizsgálat) a ciklus alatti mérési értékekből és az áramlásmérő készülék megfelelő kalibrációs adataiból kell kiszámítani (V0 PDP esetén, KV CFV esetén, Cd SSV esetén): a 3. függelék 2.2.1. pontjában leírt megfelelő módszereket kell használni. Ha a részecskék és a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok teljes mintájának tömege meghaladja a teljes CVS-áram 0,5 %-át, a CVS-áramot korrigálni kell, vagy a részecske mintájának áramát az áramlásmérő készülék előtt vissza kell juttatni a CVS-be.

2.3.   A gáz-halmazállapotú összetevők meghatározása

2.3.1.   Az analizátorra vonatkozó általános specifikációk

Az analizátoroknak a kipufogógáz-összetevők koncentrációinak méréséhez szükséges pontosságnak megfelelő mérési tartománnyal kell rendelkezniük (1.4.1.1. pont). Ajánlott, hogy az analizátorokat olyan módon működtessék, hogy a mért koncentráció a teljes skála 15 % és 100 %-a közé essen.

Ha a teljes skálaérték legfeljebb 155 ppm (vagy C ppm), vagy ha olyan kijelző rendszereket (számítógépek, mérésadatgyűjtő berendezések) használnak, amelyek a teljes skálaérték 15 %-a alatt is megfelelő pontosságúak és felbontóképességűek, a teljes skálaérték 15 %-a alatti koncentrációk szintén elfogadhatók. Ebben az esetben a kalibrációs görbék pontosságának biztosítása érdekében kiegészítő kalibrálást kell végezni – III. melléklet, 2. függelék, 1.5.5.2. pont.

A berendezés elektromágneses zavarvédelmének (EMC) olyan szintűnek kell lennie, hogy az a további hibákat a lehető legkisebbre csökkentse.

2.3.1.1.   Mérési hiba

Az analizátor nem térhet el a névleges kalibrálási ponttól a leolvasás ± 2 %-ánál vagy a teljes skála ± 0,3 %-ánál nagyobb mértékben, attól függően, hogy melyik a nagyobb.

Megjegyzés: E szabvány alkalmazásában a pontosság az analizátorleolvasásnak a névleges kalibrációs értékektől való eltéréseként kerül meghatározásra – kalibrációs gáz használatával (= valós érték).

2.3.1.2.   Megismételhetőség

Az adott kalibráló vagy span gázra adott 10 megismételt válasz szórása 2,5-szereseként meghatározott megismételhetőség nem lehet nagyobb a teljes skálához tartozó koncentráció ± 1 %-ánál minden 155 ppm (vagy C ppm) felett használt tartományban, illetve ± 2 %-ánál minden 155 ppm (vagy C ppm) alatt használt tartományban.

2.3.1.3.   Zaj

Az analizátor csúcstól-csúcsig válaszadása nullázó és kalibráló gázokra bármely 10 másodperces időközben nem lehet nagyobb, mint a teljes skála 2 %-a az összes használt tartományban.

2.3.1.4.   Nullponteltolódás

Az egyórás időtartam alatti nullponteltolódásnak a legalacsonyabb használt tartományban a teljes skála 2 %-ánál kisebbnek kell lennie. A nulla válasz a 30 másodperces időközben egy nullázó gázra adott átlagos válaszként kerül meghatározásra, a zajt is beleértve.

2.3.1.5.   Mérési tartomány eltolódása

Az egyórás időtartam alatti mérésitartomány-eltolódásnak a legalacsonyabb használt tartományban a teljes skála 2 %-ánál kisebbnek kell lennie. A mérési tartomány a kalibrációs pont és a nulla pont közötti különbségként kerül meghatározásra. A mérési tartomány válasz a span gázra 30 másodperces időintervallumban adott átlagos válaszként kerül meghatározásra, a zajt is beleértve.

2.3.1.6.   Felfutási idő

Kezeletlen kipufogógáz elemzése esetén a mérőrendszerbe épített analizátor felfutási ideje nem haladhatja meg a 2,5 másodpercet.

Megjegyzés: Kizárólag az analizátor reakcióidejének értékelése önmagában nem határozza meg világosan a teljes rendszer átmeneti állapotú vizsgálatra való alkalmasságát. A rendszerben lévő térfogatok, és különösen a holt terek nem csak a szondától az analizátorig tartó szállítási időre hatnak, de a felfutási időre is. Az analizátoron belüli szállítási időket, mint a NOx-analizátorokon belüli konverterhez vagy vízleválasztókhoz történő áramlás, bele kell érteni az analizátor reakcióidejébe. A teljes rendszer reakcióidejének meghatározása a 2. függelék 1.11.1. pontjában szerepel.

2.3.2.   Gázszárítás

Az NRSC-vizsgálati ciklusnál leírtakkal megegyező specifikációk (1.4.2. pont) az alábbiakban leírtak szerint alkalmazandók.

Az opcionális gázszárító készüléknek a lehető legkisebb hatással kell lennie a mért gázok koncentrációjára. A vegyi szárítóanyagok használata nem elfogadható módszer a mintában lévő víz eltávolítására.

2.3.3.   Analizátorok

Az NRSC-vizsgálati ciklusnál leírtakkal megegyező specifikációk (1.4.3. pont) az alábbiakban leírtak szerint alkalmazandók.

A mérendő gázokat a következő műszerekkel kell elemezni. Nemlineáris analizátorok esetében a linearizáló körfolyamatok használata megengedett.

2.3.3.1.   Szén-monoxid (CO) elemzése

A szénmonoxid-analizátornak nem diszperzív infravörös abszorpció elven működő (NDIR) típusúnak kell lennie.

2.3.3.2.   Szén-dioxid (CO2) elemzése

A széndioxid-analizátornak nem-diszperzív infravörös abszorpció elven működő (NDIR) típusúnak kell lennie.

2.3.3.3.   Szénhidrogén (HC) elemzése

A szénhidrogén-analizátornak fűtött lángionizációs detektor (HFID) típusúnak kell lennie, detektorral, szelepekkel, csövezéssel stb., és oly módon fűtve, hogy a gáz hőmérsékletét 463 K (190 °C) ± 10 K értéken tartsa.

2.3.3.4.   Nitrogén-oxidok (NOx) elemzése

A nitrogénoxid-analizátornak kemilumineszcenciás detektor (CLD) vagy fűtött kemilumineszcenciás detektor (HCLD) típusúnak kell lennie NO2/NO konverterrel, ha száraz alapon mérik. Nedves alapon való mérésnél a 328 K (55 °C) felett tartott konverterrel rendelkező HCLD-t kell használni, feltéve, hogy a víz keresztérzékenységi ellenőrzést (III. melléklet, 2. függelék, 1.9.2.2. pont) teljesítették.

A mintavezetéket a CLD és a HCLD esetében egyaránt száraz mérés esetén a konverterig, nedves mérés esetén pedig az analizátorig 328–473 K (55–200 °C) fali hőmérsékleten kell tartani.

2.3.4.   Levegő-üzemanyag mérés

A kipufogógáz-áramnak a 2.2.3. pontban meghatározottak szerinti meghatározására szánt levegő-üzemanyag mérőberendezésnek szélessávú levegő-üzemanyag arány szenzornak vagy cirkónium típusú lambdaszenzornak kell lennie.

A szenzort közvetlenül a kipufogócsőre kell szerelni, ahol a kipufogógáz hőmérséklete elég magas a vízlecsapódás kiküszöbölésére.

A szenzor pontosságának a benne foglalt elektronikákkal együtt a következő értékeken belül kell lennie:

leolvasás ± 3 % λ < 2

leolvasás ± 5 % 2 ≤ λ < 5

leolvasás ± 10 % 5 ≤ λ

A fent meghatározott pontosság teljesítéséhez a szenzort a műszergyártó által meghatározottak szerint kell kalibrálni.

2.3.5.   Mintavételezés gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátások esetében

2.3.5.1.   Kezeletlen kipufogógáz-áram

A kezeletlen kipufogógázban lévő szennyezőanyag-kibocsátások kiszámítására az NRSC-vizsgálati ciklusnál leírtakkal megegyező specifikációk (1.4.4. pont) az alábbiakban leírtak szerint alkalmazandók.

A gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátások mintavételező szondáit adott esetben a kipufogógáz-rendszer kivezetésétől legalább 0,5 m-re vagy a kipufogócső átmérőjének legalább háromszorosával megegyező távolságra – attól függően, hogy melyik nagyobb – felfelé kell felszerelni, és elég közel a motorhoz, hogy a kipufogógáz hőmérséklete a szondánál legalább 343 K (70 °C) legyen.

Szétágazó kipufogó elosztócsővel rendelkező többhengeres motor esetében a szonda beszívó nyílását megfelelő távolságban lefelé kell elhelyezni úgy, hogy az összes hengerből származó átlagos kipufogó szennyezőanyag-kibocsátások reprezentatív mintát adjanak. A kipufogócsövek különálló csoportjaival rendelkező többhengeres motorok esetében, például „V”-motor elrendezésben, megengedett a külön csoportonkénti mintavétel és az átlagos szennyezőanyag-kibocsátás kiszámítása. A fenti módszerekkel összeegyeztethető egyéb módszerek is használhatók. A kipufogó szennyezőanyag-kibocsátások kiszámítására a motor teljes kipufogógáz tömegáramát kell használni.

Ha a kipufogógáz összetételét bármilyen kipufogógáz-utókezelő rendszer befolyásolja, a kipufogómintát az I. szakasz vizsgálatai során e készülék előtt, a II. szakasz vizsgálatai során pedig e készülék után kell venni.

2.3.5.2.   Hígított kipufogógáz-áram

Ha teljes áramlású hígítórendszert használnak, a következő specifikációk alkalmazandók.

A motor és a teljes áramlású hígítórendszer közötti kipufogócsőnek meg kell felelnie a VI. melléklet követelményeinek.

A gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás mintavételező szondáját/szondáit a hígító alagút olyan pontjára kell felszerelni, ahol a hígító levegő és a kipufogógáz jól összekeveredik, és a részecskék mintavételezési szondájának közvetlen közelében van(nak).

A mintavételezés alapvetően két módon történhet:

A háttérkoncentrációkat a hígító alagút előtt mintavételező zsákba kell mintavételezni, és azokat a 3. függelék 2.2.3. pontjának megfelelően a szennyezőanyag-kibocsátások koncentrációjából ki kell vonni.

2.4.   A részecskék meghatározása

A részecskék meghatározásához hígítórendszerre van szükség. A hígítás részleges áramlású vagy teljes áramlású hígítórendszer révén valósítható meg. A hígítórendszer áramlási kapacitásának elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy teljesen kiküszöbölje a vízlecsapódást a hígítási és a mintavételezési rendszerekben, és a hígított kipufogógáz hőmérsékletét a szűrőtartóktól közvetlenül felfelé 315 K (42 °C) és 325 K (52 °C) között tartsa. Ha a levegő nedvességtartalma magas, megengedett a hígító levegő víztelenítése a hígítórendszerbe való belépés előtt. Ha a környezeti hőmérséklet alacsonyabb, mint 293 K (20 °C), ajánlatos a hígító levegőt a 303 K-es (30 °C-os) hőmérsékleti határ fölé melegíteni. A hígító levegő hőmérséklete azonban nem haladhatja meg a 325 K (52 °C)-ot a kipufogónak a hígító alagútba való bevezetése előtt.

A részecskék mintavételezési szondáját a gáz-halmazállapotú szennyezőanyag kibocsátás mintavételező szondájának közvetlen közelébe kell felszerelni, és a felszerelés módjának teljesítnie kell a 2.3.5. pont rendelkezéseit.

A részecskék tömegének meghatározásához részecske-mintavételezési rendszerre, részecske-mintavételezési szűrőkre, mikrogramm beosztású mérlegre, illetve hőmérséklet- és nedvességtartalom-szabályozott mérőkamrára van szükség.

A részleges áramlású hígítórendszer specifikációi

A részleges áramlású hígítórendszert úgy kell megtervezni, hogy az a kipufogógáz-áramot két részre válassza; a kisebb rész levegővel hígítandó, ezt követően pedig a részecske mérésére használandó. Ebből következőleg alapvető fontosságú a hígítási arány igen pontos meghatározása. Különböző szétosztási módszerek alkalmazhatók, így a szétosztás módja jelentős mértékben meghatározza a mintavételező berendezést magát és az alkalmazandó eljárásokat (VI. melléklet, 1.2.1.1. pont).

A részleges áramlású hígítórendszer szabályozásához gyors rendszerreakció szükséges. A rendszerre vonatkozó reakcióidejét a 2. függelék 1.11.1. pontjában leírt eljárással kell meghatározni.

Ha a kipufogóáram-mérés (lásd az előző pontot) és a részleges áramlású rendszer összetett reakcióideje kisebb, mint 0,3 másodperc, on-line szabályozás használható. Ha a reakcióidő meghaladja a 0,3 másodpercet, akkor kísérleti méréseken alapuló „előrelátó” szabályozást kell használni. Ebben az esetben a felfutási időnek ≤ 1 másodpercnek, az összetétel késleltetési idejének pedig ≤10 másodpercnek kell lennie.

A teljes rendszerreakciót úgy kell megtervezni, hogy az biztosítsa, hogy a GSE részecskék reprezentatív mintája a kipufogó tömegáramlással arányos legyen. Az arányosság meghatározására a GSE – GEXHW regresszióanalízist kell elvégezni legalább 5 Hz adatgyűjtési sebességen, és a következő feltételeknek kell teljesülniük:

Alternatív megoldásként elővizsgálat futtatható, és az elővizsgálat kipufogó tömegáramlási jele a részecskerendszerbe irányuló mintaáram szabályozására használható („előrelátó” szabályozás). Ilyen eljárás szükséges, ha a részecskerendszer reakcióideje, t50,P vagy/és a kipufogó tömegáramlási jel reakcióideje, t50,F nagyobbak 0,3 másodpercnél. A részleges hígítórendszer helyes szabályozása akkor érhető el, ha az elővizsgálat GEXHW,pre követési idejét, amely a GSE-t szabályozza, a t50,P + t50,F„előzetes elemzési” idővel eltoljuk.

A GSE és a GEXHW közötti korreláció megállapítására a tényleges vizsgálat alatt vett adatokat kell használni, a GSE-re vonatkozó relatív t50,F-fel idő-hozzáigazított GEXHW mellett (a t50,P nem járul hozzá az idő-hozzáigazításhoz). Tehát a GEXHW és GSE közötti időeltolás a 2 függelék 2.6. pontjában meghatározott reakcióidejükben fennálló különbség.

Részleges áramlású hígítórendszerek esetén a GSE mintaáram pontossága különös figyelmet kíván, ha nem közvetlenül mérték, hanem különbözeti áramlásméréssel határozták meg:

Ebben az esetben a GTOTW-ra és a GDILW-re vonatkozó ± 2 %-os pontosság nem elegendő a GSE elfogadható pontosságának biztosítására. Ha a gázáramlást különbözeti áramlásméréssel határozzák meg, a különbség maximális hibájának olyannak kell lennie, hogy a GSE pontossága ± 5 %-on belül legyen, amikor a hígítási arány 15-nél kevesebb. Ez minden egyes műszer négyzetes középhibájának felhasználásával számítható ki.

A GSE elfogadható pontossága a következő módszerek egyikével kaphatók meg:

2.4.1.   Részecske-mintavételezési szűrők

2.4.1.1.   Szűrő-specifikáció

A tanúsítási vizsgálatokhoz fluor-szénhidrogén borítású üvegszálas szűrők vagy fluor-szénhidrogénalapú membránszűrők szükségesek. Speciális alkalmazások esetén más szűrőanyagok is használhatók. Minden szűrőtípus 0,3 μm DOP (di-oktilftalát) leválasztási hatékonyságának legalább 99 %-osnak kell lennie, 35 és 100 cm/s merőleges gázáramlási sebesség mellett. A laboratóriumok közötti vagy a gyártó és jóváhagyó hatóságok közötti összehasonlító vizsgálatok során azonos minőségű szűrőket kell használni.

2.4.1.2.   Szűrőméret

A részecskeszűrőknek legalább 47 mm-es átmérővel kell rendelkezniük (37 mm-es szennyeződő átmérő). Nagyobb átmérőjű szűrők elfogadhatók (2.4.1.5 szakasz).

2.4.1.3.   Elsődleges és kiegészítő szűrők

A hígított kipufogógázt a vizsgálatsorozat alatt két, egymás után elhelyezett szűrővel (egy elsődleges és egy kiegészítő szűrő) kell mintavételezni. A kiegészítő szűrőt az elsődleges szűrőtől legfeljebb 100 mm-re, áramlásirányban a mögé kell elhelyezni, és azzal nem érintkezhet. A szűrőket külön-külön vagy párként, szennyezett felükkel egymás felé helyezve lehet lemérni.

2.4.1.4.   A gáz merőleges áramlási sebessége

A gázszűrő síkjára merőleges áramlási sebességének 35 és 100 cm/s között kell lennie. A nyomáscsökkenés a vizsgálat kezdete és vége között nem növekedhet 25 kPa-nál nagyobb értékkel.

2.4.1.5.   A szűrők terhelése

A legáltalánosabb szűrőméretekre vonatkozóan ajánlott minimális szűrőterheléseket a következő táblázat tünteti fel. Nagyobb szűrőméretek esetén a minimális szűrőterhelésnek 0,065 mg/1 000 mm2 szűrőterület nagyságúnak kell lennie.

2.4.2.   A mérőkamra és analitikai mérleg specifikációja

2.4.2.1.   A mérőkamrára vonatkozó feltételek

Azon kamra (vagy helyiség) hőmérsékletét, amelyben a részecskeszűrőket kondicionálják és lemérik, minden szűrőkondicionálás és -mérés alatt 295 K (22 °C) ± 3 K-en belül kell tartani. A nedvességtartalmat 282,5 (9,5 °C) ± 3 K-es harmatponton és 45 ± 8 %-os relatív nedvességtartalmon kell tartani.

2.4.2.2.   A referenciaszűrő mérése

A kamrának (vagy helyiségnek) mentesnek kell lennie minden olyan környezeti szennyezőanyagtól (mint például por), amely a részecskeszűrőkön azok stabilizációja alatt lerakódhat. A 2.4.2.1. pontban leírt mérőhelyiség-specifikációk rendellenességei megengedettek, ha a rendellenességek időtartama nem haladja meg a 30 percet. A mérőhelyiségnek a szükséges specifikációkat már a személyzetnek a mérőhelyiségbe történő belépése előtt teljesítenie kell. Legalább két használaton kívüli referenciaszűrőt vagy referencia-szűrőpárt a mintavételező szűrő (-pár) méréséhez képest négy órán belül, lehetőség szerint azzal egy időben le kell mérni. A referenciaszűrőknek a mintavételező szűrőkkel megegyező méretűnek és anyagúnak kell lenniük.

Ha a referenciaszűrők (referencia-szűrőpárok) átlagos súlya a mintavételező szűrő mérései közötti időben több mint 10 μg-mal változik, akkor az összes mintavételező szűrőt ki kell dobni, és a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatot meg kell ismételni.

Ha a mérőhelyiség 2.4.2.1. pontban leírt stabilitási feltételei nem teljesülnek, de a referenciaszűrő (-pár) mérése teljesíti a fenti feltételeket, a motorgyártó választhat, hogy elfogadja a mintavételező szűrő súlyokat, vagy semmisnek tekinti a vizsgálatot, beállítja a mérőhelyiség szabályozórendszerét és újra lefolytatja a vizsgálatot.

2.4.2.3.   Az analitikai mérleg

Az összes szűrő súlyának meghatározására használt analitikai mérlegnek a mérleggyártó által meghatározott 2 μg-os pontossággal (szabványos eltérés) és 1 μg-os felbontással (1 osztás = 1 μg) kell rendelkeznie.

2.4.2.4.   A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése

A statikus elektromosság hatásának kiküszöbölése céljából a szűrőket mérés előtt közömbösíteni kell, például polónium közömbösítővel vagy más, hasonló hatású készülékkel.

2.4.3.   A részecske mérésére vonatkozó kiegészítő specifikációk

A kipufogócsőtől a szűrőtartóig a hígítórendszer és a mintavételezési rendszer minden részét, amely finomítatlan és hígított kipufogógázzal kapcsolatba kerül, úgy kell megtervezni, hogy a részecskék lerakódását vagy átalakulását a lehető legkisebbre csökkentse. Minden alkatrésznek olyan elektromos vezetőképességű anyagból kell készülnie, amely nem lép reakcióba a kipufogógáz alkotóelemeivel, és az elektrosztatikus hatások megelőzésére elektromosan földeltnek kell lennie.

2. függelék

KALIBRÁCIÓS ELJÁRÁS (NRSC, NRTC ( 22 ))

▼B

1.   A GÁZELEMZŐ KÉSZÜLÉKEK KALIBRÁLÁSA

1.1.   Bevezetés

Minden gázelemző készüléket olyan gyakran kell kalibrálni, hogy az teljesíteni tudja e szabvány pontossági követelményeit. Az 1. függelék 1.4.3. pontjában szereplő elemző készülékeknél alkalmazandó kalibrálási módszer e bekezdésben van leírva.

1.2.   A kalibrálógázok

A kalibrálógázok megengedett tárolási idejét figyelembe kell venni.

A kalibrálógázok gyártó által megállapított lejárati idejét fel kell jegyezni.

1.2.1.   Tiszta gázok

A gázok megkívánt tisztaságát az alábbi szennyezettségi határértékek határozzák meg. A művelethez az alábbi gázokra van szükség:

1.2.2.   Kalibrálógázok

Az alábbi kémiai összetételű gázkeverékek szükségesek:

Megjegyzés: más gázkombinációk is megengedhetők, ha a gázok nem lépnek egymással reakcióba.

A kalibrálógáz valódi koncentrációjának a névleges érték ±2 %-án belül kell lennie. A kalibrálógázok koncentrációját mindig térfogatra vonatkoztatva kell megadni (térfogatszázalék vagy térfogat ppm).

A kalibráláshoz használt gázokat gázkeverővel is elő lehet állítani, nagy tisztaságú N2-vel vagy nagy tisztaságú szintetikus levegővel hígítva. A keverőberendezés pontosságának olyannak kell lennie, hogy a hígított kalibrálógázok koncentrációja ±2 %-on belül legyen megállapítható.

▼M3

Ez a pontosság azt jelenti, hogy a keverésre használt elsődleges gázokról tudni kell, hogy legalább ± 1 %-os pontosságúak, és nemzeti vagy nemzetközi gázszabványoknak megfelelnek. A kalibrálást a teljes skála 15 és 50 %-a között kell elvégezni a keverőkészüléket magában foglaló minden kalibrációra vonatkozóan. Amennyiben az első kalibráció nem sikerült, más kalibrációs gáz használatával pótlólagos hitelesítés végezhető el.

Alternatív megoldásként a keverőkészülék ellenőrizhető olyan műszerrel, amely jellegét tekintve lineáris, például NO gázt használó CLD-vel. A műszer span értékét közvetlenül a műszerhez csatlakoztatott span gázzal kell beállítani. A keverőkészüléket a használt beállításokkal ellenőrizni kell, és a névleges értéket össze kell hasonlítani a műszer mért koncentrációjával. A különbségnek minden ponton a névleges érték ± 1 %-án belül kell lennie.

A helyes mérnöki gyakorlaton alapulva és az érintett felek előzetes beleegyezésével más módszerek is használhatók.

Megjegyzés: Az analizátor pontos kalibrációs görbéjének megállapításához ± 1 %-on belüli pontosságú precíziós gázelosztó ajánlott. A gázelosztót a műszer gyártójának kell kalibrálnia.

▼B

1.3.   A gázelemző készülékek és a mintavevő rendszer működési folyamata

A gázelemző készülékeket a készülék gyártójának üzembehelyezési és kezelési előírásainak megfelelően kell működtetni. Az 1.4.–1.9. pontban leírt minimális követelményeket ugyancsak be kell tartani.

1.4.   Szivárgási vizsgálat

El kell végezni a rendszer szivárgási vizsgálatát. A szondát ki kell venni a kipufogórendszerből és a végét le kell zárni. A gázelemző készülék szivattyúját be kell kapcsolni. A kezdeti stabilizálódási időszak után minden áramlásmérőnek zérus értéket kell mutatnia. Ha nem így lenne, ellenőrizni kell a mintavevő rendszert és a hibát ki kell javítani. A legmagasabb megengedhető szivárgási érték a vákuumoldalon a rendszer ellenőrzés alatt álló részén használat közben átáramló mennyiség 0,5 %-a lehet. A használat közbeni átáramló mennyiség megbecsüléséhez a gázelemző készüléken és a megkerülő vezetéken átfolyó mennyiség vehető figyelembe.

Egy másik módszer egy koncentrációváltás létrehozása a mintavevő vezeték elején nullázógázról kalibrálógázra való átváltás útján.

Ha megfelelő idő eltelte után a koncentráció kisebbnek mutatkozik, mint amekkora a gáz bevezetésekor volt, az kalibrálási vagy szivárgási problémát jelez.

1.5.   A kalibrálási eljárás

1.5.1.   Az összeállított készülék

Az összeállított készüléket kalibrálni kell, és a kalibrálási görbéket kalibrálógázokkal kell ellenőrizni. Ugyanakkora gázáramot kell alkalmazni, mint a kipufogógáz-minta vételezésekor.

1.5.2.   Felmelegítési idő

A felmelegítési időnek a gyártó által javasoltnak kell lennie. Ha ez nincs megadva, ajánlatos a gázelemző készülékeket legalább két órán át előmelegíteni.

1.5.3.   Az NDIR és HFID elemzőkészülék

Az NDIR gázelemzőt szükség szerint be kell hangolni, és a HFID gázelemző készülék lángját optimalizálni kell (1.8.1. pont).

1.5.4.   Kalibrálás

Minden szokásos körülmények között használatos üzemi tartományt kalibrálni kell.

Nagy tisztaságú szintetikus levegő (vagy nitrogén) alkalmazásával a CO-, CO2-, NOx-, HC- és O2-elemző készülékeket nullázni kell.

A megfelelő kalibrálógázokat be kell vezetni a gázelemző készülékekbe, az értékeket fel kell jegyezni és el kell készíteni a kalibrálási görbét az 1.5.6. pont szerint.

A nullázást ismét ellenőrizni kell, és szükség esetén meg kell ismételni a kalibrálási eljárást.

1.5.5.   A kalibrálási görbe előállítása

1.5.5.1.   Általános iránymutatások

►M3  Az analizátor kalibrációs görbéjét legalább hat, a lehető legegyenletesebben elosztott kalibrációs pont alapján kell megállapítani (a zérust nem számítva). ◄ A legnagyobb névleges koncentrációnak a teljes skála 90 %-ánál nagyobbnak vagy azzal egyenlőnek kell lennie.

A kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani. Ha az eredményül kapott polinom háromnál magasabb fokú, a kalibrálási pontok számának (a zérust is beleértve) legalább e polinom fokszáma plusz kettőnek kell lennie.

▼M3

A kalibrációs görbe nem térhet el az egyes kalibrációs pontok névleges értékétől ± 2 %-nál nagyobb mértékben, nullánál pedig a teljes skála ± 0,3 %-ánál nagyobb mértékben.

▼B

A kalibrálási görbéből és a kalibrálási pontokból ellenőrizni lehet, hogy a kalibrálást helyesen végezték-e el. A gázelemző készülék különböző jellemző paramétereit fel kell tüntetni, különösen az alábbiakat:

1.5.5.2.   Kalibrálás a teljes skála 15 %-a alatt

A gázelemző készülék kalibrálási görbéjét (a zéruson kívül) legalább tíz kalibrálási pont alapján kell előállítani, úgy elosztva, hogy a kalibrálási pontok 50 %-a a teljes skála 10 %-a alá essen.

A kalibrálási görbét a legkisebb négyzetek módszerével kell kiszámítani.

▼M3

A kalibrációs görbe nem térhet el az egyes kalibrációs pontok névleges értékétől ± 4 %-nál nagyobb mértékben, nullánál pedig a teljes skála ± 0,3 %-ánál nagyobb mértékben.

▼B

1.5.5.3.   Alternatív módszerek

Ha igazolható, hogy alternatív megoldások (pl. számítógép, elektronikus vezérlésű tartományváltó stb.) azonos pontosságot adnak, ezeket is lehet használni.

1.6.   A kalibrálás ellenőrzése

Minden szokásos körülmények között használt üzemi tartományt minden elemzés előtt ellenőrizni kell az alábbi eljárás útján.

A kalibrálást egy nullázógáz és egy olyan kalibrálógáz alkalmazásával kell ellenőrizni, amelynek névleges értéke nagyobb, mint a mérési tartomány teljes skálájának 80 %-a.

Ha a két figyelembe vett ponton a talált érték nem különbözik a teljes skála ±4 %-ánál többel a deklarált referenciaértéktől, a beállítási paraméterek módosíthatók. Ha nem így lenne, új kalibrálási görbét kell felvenni az 1.5.4. pontnak megfelelően.

1.7.   A NOx-konverter hatékonyságának vizsgálata

A NO2-nak NO-vá alakítására használt konverter hatékonyságát az 1.7.1.–1.7.8. pontban leírt módon kell ellenőrizni (1. ábra).

1.7.1.   A vizsgálóberendezés

Az 1. ábrán látható vizsgálóberendezéssel (lásd az 1. függelék 1.4.3.5. pontját is) és az alább leírt eljárással, egy ozonizátor segítségével ellenőrizhető a konverter hatékonysága.

1. ábra

A NO2 konverter hatékonyságát ellenőrző készülék vázlata

1.7.2.   A kalibrálás

A CLD-t és a HCLD-t a leggyakrabban használt üzemi tartományban kell kalibrálni a gyártó előírásainak megfelelően, nullázó- és kalibrálógáz használatával. (A kalibrálógáz NO-tartalmának körülbelül az üzemi tartomány 80 %-ának kell lennie, és a gázkeverék NO2-koncentrációjának legalább a NO-koncentráció 5 %-ának kell lennie.) A NOx-elemző készüléknek NO-üzemmódban kell lennie úgy, hogy a kalibrálógáz ne haladjon át a konverteren. A jelzett koncentrációt fel kell jegyezni.

1.7.3.   Számítás

A NOx-konverter hatékonyságát az alábbiak szerint kell kiszámítani:

1.7.4.   Oxigén hozzáadása

Egy T-csatlakozón keresztül oxigént vagy zérus levegőt kell adni folyamatosan a gázáramhoz, amíg a jelzett koncentráció nem lesz kb. 20 %-kal kisebb, mint az 1.7.2. pontban említett, kijelzett kalibrálási koncentráció. (A gázelemző készülék NO-üzemmódban van.)

A jelzett (c) koncentrációt fel kell jegyezni. A folyamat alatt az ozonizátor nem működik.

1.7.5.   Az ozonizátor működtetése

Ekkor az ozonizátort be kell kapcsolni és elegendő ózont kell fejleszteni ahhoz, hogy a NO-koncentrációt levigye kb. az 1.7.2. pont szerinti kalibrálási koncentráció 20 %-ára (minimum 10 %). A jelzett (d) koncentrációt fel kell jegyezni. (A gázelemző készülék NO-üzemmódban van.)

1.7.6.   NOx-üzemmód

Ekkor a gázelemző készüléket NOx-üzemmódba kell kapcsolni, hogy a (NO, NO2, O2 és N2 összetételű) gázkeverék áthaladjon a konverteren. A jelzett (a) koncentrációt fel kell jegyezni. (A gázelemző készülék NOx-üzemmódban van.)

1.7.7.   Az ozonizátor kikapcsolása

Ekkor az ozonizátort ki kell kapcsolni. Az 1.7.6. pontban leírt gázkeverék a konverteren át halad a detektorba. A jelzett (b) koncentrációt fel kell jegyezni. (A gázelemző készülék NOx-üzemmódban van.)

1.7.8.   N-üzemmód

NO-üzemmódba kapcsolva, kikapcsolt ozonizátor mellett, az oxigén vagy a szintetikus levegő áramlását is meg kell szüntetni. A gázelemző készüléken leolvasható NOx érték ne különbözzön ±5 %-nál többel az 1.7.2. pont szerint mért értéktől. (A gázelemző készülék NO-üzemmódban van.)

1.7.9.   A vizsgálati időközök

A konverter hatékonyságát a NOx-elemző készülék minden kalibrálása előtt meg kell vizsgálni.

1.7.10.   Hatékonysági követelmény

A konverter hatékonysága ne legyen kisebb 90 %-nál, de erősen ajánlott a nagyobb, 95 %-os hatékonyság.

Megjegyzés: Ha a gázelemző készülék leginkább használt tartományában az ozonizátor nem tudja végrehajtani a 80 %-ról 20 %-ra való koncentrációcsökkentést az 1.7.5. pont szerint, akkor azt a legmagasabb tartományt kell használni, amelynél a csökkentés még elvégezhető.

1.8.   A FID beállítása

1.8.1.   A detektor válaszának optimalizálása

A HFID-et a készülék gyártójának előírásai szerint kell beállítani. Levegőbe kevert propán kalibrálógázt kell használni a válasz optimalizálására a leginkább használt üzemi tartományban.

A gyártó ajánlása szerinti tüzelőanyag- és levegőáramok mellett, egy 350 ±75 ppm C kalibrálógázt kell a gázelemző készülékbe vezetni. A választ egy adott tüzelőanyag-áramnál a kalibrálógázra adott válasz és a nullázógázra adott válasz különbségéből kell meghatározni. A tüzelőanyag-áramot lépésenként kell beállítani a gyártó ajánlása alatti és feletti értékekre. Ezeknél az áramoknál fel kell jegyezni a kalibrálógázra és a nullázógázra adott választ. A kalibrálógázra és a nullázógázra adott válasz közötti különbséget fel kell rajzolni és a tüzelőanyag-áramot a görbe dús oldalára kell beállítani.

1.8.2.   Szénhidrogén-választényezők

A gázelemző készüléket propán-levegő keverékkel és nagy tisztaságú szintetikus levegővel kell kalibrálni az 1.5. pont szerint.

A választényezőket a gázelemző készülék üzembe állításakor és nagyobb üzemszünetek után kell meghatározni. Az (Rf) választényező egy bizonyos szénhidrogén fajtára a FID C1 leolvasási érték aránya a tartályban lévő gáz ppm C1-ben kifejezett koncentrációjához.

A vizsgálati gáz koncentrációjának olyannak kell lennie, hogy körülbelül a teljes skála 80 %-ánál adjon válaszjelet. A koncentrációt ±2 % pontossággal kell ismerni egy térfogatban kifejezett gravimetrikus alapértékhez képest. Ezenfelül a gáztartályt 24 órán át 298 K (25 °C) ±5 K hőmérsékleten kell kondicionálni.

Az alkalmazandó próbagázok és az ajánlott relatív választényező tartományok az alábbiak:

Ezek a propánra és nagy tisztaságú szintetikus levegőre vonatkozó Rf = 1,00 választényezőhöz viszonyított értékek.

1.8.3.   Az oxigén-interferencia ellenőrzése

▼M3

Az analizátor üzembe helyezésekor és nagyobb szervizintervallumok után az oxigén-interferencia ellenőrzését meg kell határozni.

Ki kell választani azt a tartományt, amelyben az oxigén-interferenciát ellenőrző gázok a felső 50 %-on belül fognak esni. A vizsgálatot a szükség szerint beállított kemencehőmérsékleten kell elvégezni.

1.8.3.1.   Oxigén-interferenciát ellenőrző gázok

Az oxigén-interferenciát ellenőrző gázoknak 350 ppmC ÷ 75 ppmC szénhidrogénnel rendelkező propánt kell tartalmazniuk. A koncentrációértéket a gáz-tűréshatárok kalibrálására az összes szénhidrogén, valamint ásványi szennyeződés kromatográfiai elemzésével vagy dinamikus keveréssel kell meghatározni. A túlsúlyban levő hígító gáznak a nitrogénnek kell lennie a kiegyenlítő oxigénnel. A dízelmotor teszteléséhez szükséges keverékek a következők:

1.8.3.2.   Eljárás

▼B

1.9.   Interferencia-hatások NDIR- és CLD-elemző készülékeknél

A kipufogógázban lévő, az éppen elemzett gáztól különböző gázok különféleképpen befolyásolhatják a leolvasott értéket. Pozitív interferencia-hatás lép fel az NDIR készülékekben, ha az interferáló gáz a mérendő gázzal azonos, de kisebb hatást kelt. Negatív zavaró hatás lép fel az NDIR készülékekben azáltal, hogy az interferáló gáz kiszélesíti a mért gáz elnyelési sávját, és a CLD készülékekben azáltal, hogy az interferáló gáz fojtja a sugárzást. Az 1.9.1. és 1.9.2. pontban leírt interferencia-ellenőrzést a gázelemző készülék üzembe állítása előtt és nagyobb üzemszünetek után kell elvégezni.

1.9.1.   CO-elemző készülék interferencia-ellenőrzése

A CO-elemző készülék eredményeire a víz és a CO2 lehet hatással. Ezért egy, a vizsgálat során használt legnagyobb üzemi tartomány teljes skálaértéke 80–100 %-ának megfelelő koncentrációjú CO2-kalibrálógázt kell szobahőmérsékleten vízen átbuborékoltatni, és fel kell jegyezni a gázelemző készülék válaszát. A gázelemző készülék válasza nem lehet a teljes skála 1 %-ánál nagyobb a 300 ppm vagy afölötti tartományokban, és 3 ppm-nél nagyobb a 300 ppm alatti tartományokban.

1.9.2.   NOx-elemző készülék keresztérzékenységi vizsgálata

A CLD- (és HCLD-) elemző készülékek szempontjából figyelembe veendő két gáz a CO2 és a vízgőz. E gázok keresztérzékenységi válaszértéke koncentrációjukkal arányos, ezért vizsgálati eljárásokra van szükség a vizsgálat alatt várhatóan előforduló legnagyobb koncentrációnál bekövetkező keresztérzékenység meghatározására.

1.9.2.1.   A CO2 keresztérzékenységi értékének vizsgálata

Egy, a maximális üzemi tartomány teljes skálaértéke 80–100 %-ának megfelelő koncentrációjú CO2-kalibrálógázt kell átbocsátani az NDIR-elemző készüléken és a CO2-értéket „A”-val jelölve fel kell jegyezni. Ezután körülbelül 50 %-ra kell felhígítani NO-kalibrálógázzal, át kell bocsátani az NDIR és (H)CLD elemzőkészüléken és a CO2-, illetve NO-értékeket „B”-vel, illetve „C”-vel jelölve fel kell jegyezni. A CO2-t el kell zárni, és csak a NO-kalibrálógázt kell a (H)CLD-n átbocsátani. A NO-értéket „D”-vel jelölve fel kell jegyezni.

A keresztérzékenységet az alábbiak szerint kell kiszámítani:

és nem lehet nagyobb a teljes skála 3 %-ánál.

ahol:

▼M1

1.9.2.2.   Vízfojtásos vizsgálat

▼M3

Ez az ellenőrzés csak a nedves gázkoncentráció-mérésekre vonatkozik. A vízkeresztérzékenység számításánál a NO-kalibráló gázt vízgőzzel kell hígítani, és a keverék vízgőz-koncentrációját a vizsgálatnál várható értékre kell beállítani. A szokásos mérésitartomány-skála végértékének 80–100 %-ával rendelkező koncentrációjú NO-kalibráló gázt át kell juttatni a (H)CLD-n és a NO-értéket „D”-vel jelölve kell rögzíteni. A NO gázt szobahőmérsékleten vízen kell átbuborékoltatni, és át kell juttatni a (H)CLD-n és a NO-értéket „C”-vel jelölve kell rögzíteni. A vízhőmérsékletet meg kell határozni, és „F”-fel jelölve kell rögzíteni. A keverék telítési gőznyomását, amely a buborékoltató víz hőmérsékletének (F) felel meg, meg kell határozni, és „G”-vel jelölve kell rögzíteni. A keverék vízgőz-koncentrációját (%-ban) a következők szerint kell kiszámítani:

▼M1

és H értékként kell feljegyezni. A (vízgőzben) várt hígított NO feszítőgáz koncentrációját a következőképpen kell kiszámítani:

▼M3

és „De”-vel jelölve kell rögzíteni. Dízelmotorok kipufogógázainál a vizsgálat alatt várható maximális kipufogó vízgőz-koncentrációt (%-ban) az üzemanyag H/C = 1,8:1 atomszámarányának feltételezésével, a kipufogógázban lévő maximális CO2-koncentráció vagy a hígítatlan CO2 spangáz-koncentráció (az 1.9.2.1. pontban mért A) alapján a következők szerint kell megbecsülni:

▼M1

Hm = 0,9 × A

és Hm értékként kell feljegyezni.

A vízfojtást a következő képlettel kell kiszámítani:

és ez nem lehet több, mint a teljes skála 3 %-a.

NB: fontos, hogy a NO feszítőgáz NO2-koncentrációja e vizsgálat esetében minimális legyen, mivel a víz NO2-elnyelését nem vettük figyelembe a fojtás számításakor.

▼B

1.10.   Kalibrálási időközök

A gázelemző készülékek 1.5. pont szerinti kalibrálását legalább háromhavonként el kell végezni, vagy amikor a rendszeren olyan javítás vagy csere történt, ami a kalibrálásra hatással lehet.

▼M3

1.11.   A kezeletlen kipufogógáznak az NRTC-vizsgálat során végzett méréseire vonatkozó kiegészítő kalibrációs követelmények

1.11.1.   Az analitikai rendszer reakcióidejének ellenőrzése

A rendszer reakcióidejének értékelésére vonatkozó beállításoknak pontosan ugyanolyanoknak kell lenniük, mint a próbamérés alatt (úgymint nyomás, áramlási sebességek, szűrőbeállítások az analizátorokon és minden egyéb tényező, amely a reakcióidőt befolyásolja). A reakcióidő meghatározását közvetlenül a mintaszonda bevezetésénél történő gázváltással kell elvégezni. A gázváltást kevesebb, mint 0,1 másodperc alatt kell elvégezni. A vizsgálathoz használt gázoknak legalább a teljes skála 60 %-ának megfelelő koncentrációváltozást kell okozniuk.

Minden egyes egyedi gázkomponens koncentrációgörbéjét regisztrálni kell. A válaszidő a gáz rákapcsolása és a regisztrált koncentráció megfelelő változása közötti idő. A rendszer válaszideje (t90) a mérődetektorig tartó időkésedelemből és a detektor felfutási idejéből áll. A késedelmi idő a változás kezdeti (t0) időpontjától a végleges érték 10 %-ának eléréséig eltelt idő (t10). A felfutási idő a 10 % és a 90 % válasz között eltelt idő (t90 –t10).

Az analizátor és a kipufogó áramlási jeleinek időigazítására vonatkozóan kezeletlen (hígítatlan) mérés esetén a reakcióidőt a változástól (t0) addig eltelt időként határozzák meg, amíg a reakció a végső leolvasás (t50) 50 %-a nem lesz.

A rendszer reakcióidejének minden korlátozott összetevő (CO, NOx, HC) és minden használt tartomány esetében ≤ 2,5 másodperces felfutási idővel ≤ 10 másodpercesnek kell lennie.

1.11.2.   A keresőgáz-analizátor kalibrációja a kipufogógáz-áram mérésére

A keresőgáz-koncentráció mérésére szolgáló analizátort, ha ilyet használnak, szabványos gázt használva kell kalibrálni.

A kalibrációs görbét legalább 10 kalibrációs ponttal állapítják meg (a zérust nem számítva), amelyek felét az analizátor skálavégértékének 4–20 %-án, a többi pontot pedig a skálavégérték 20–100 %-án helyezik el. A kalibrációs görbét a legkisebb négyzetek módszerével számítják ki.

A kalibrációs görbe nem térhet el az egyes kalibrációs pontok névleges értékétől ± 1 %-nál nagyobb mértékben a teljes skála 20–100 %-os tartományában. Szintén nem térhet el a névleges értéktől ± 2 %-nál nagyobb mértékben a teljes skála 4–20 %-os tartományában.

Az analizátort a próbaüzem előtt nullázni kell, és be kell állítani nullázó gáz és spangáz használatával, amelyek névleges értéke az analizátorskála végértékének több mint 80 %-a.

▼B

2.   A RÉSZECSKEMÉRŐ RENDSZER KALIBRÁLÁSA

2.1.   Bevezetés

Minden alkatrészt olyan gyakran kell kalibrálni, hogy ennek a szabványnak a pontossági követelményei teljesíthetők legyenek. A III. melléklet 1. függelékének 1.5. pontjában és az V. mellékletben szereplő alkatrészeknél alkalmazandó kalibrálási módszer ebben a szakaszban van leírva.

▼M3

2.2.   A gázáramlás-mérők vagy az áramlásmérő műszerek kalibrálásának a nemzeti és/vagy nemzetközi szabványok szerint kell történnie

A mért érték maximális hibájának a leolvasott érték ± 2 %-án belül kell lennie.

Részleges áramlású hígítórendszerek esetén a GSE mintaáramlás pontossága különös figyelmet igényel, ha nem közvetlenül mérték, hanem különbözeti áramlásméréssel határozták meg:

Ebben az esetben a GTOTW-ra és a GDILW-re vonatkozó ± 2 %-os pontosság nem elegendő a GSE elfogadható pontosságának biztosítására. Ha a gázáramlást különbözeti áramlásméréssel határozzák meg, a különbség maximális hibájának olyannak kell lennie, hogy a GSE pontossága ± 5 %-on belül legyen, amikor a hígítási arány 15-nél kevesebb. Ez az egyes műszerek négyzetes középhibájának felhasználásával számítható ki.

▼B

2.3.   A hígítási arány ellenőrzése

EGA (V. melléklet, 1.2.1.1. pont) nélküli részecske-mintavevő rendszer használata esetén a hígítási arányt minden új motorfelszereléskor ellenőrizni kell, járó motor mellett, vagy a CO2- vagy a NOx-koncentrációt mérve a kezeletlen és a hígított kipufogógázban.

A mért hígítási aránynak a CO2 vagy NOx koncentrációmérésből számított hígítási arány ±10 %-án belül kell lennie.

2.4.   A részleges átáramlási viszonyok ellenőrzése

A kipufogógáz sebességtartományát és a nyomásingadozásokat ellenőrizni kell, és ha szükséges, az V. melléklet 1.2.1.1. pontjának EP követelményei szerint be kell állítani.

2.5.   Kalibrálási időközök

Az áramlásmérő műszerek kalibrálását legalább háromhavonként el kell végezni, vagy amikor a rendszeren olyan csere történt, ami a kalibrálásra hatással lehet.

▼M3

2.6.   A részleges áramlású hígítórendszerekre vonatkozó kiegészítő kalibrációs követelmények

2.6.1.   Időszakos kalibráció

Ha a mintagáz-áramot különbözeti áramlásméréssel határozzák meg, az áramlásmérőt vagy az áramlásmérő műszert a következő eljárások egyikével kell kalibrálni, úgy, hogy az alagútban lévő GSE szondaáram teljesítse az I. függelék 2.4. pontjának pontossági követelményeit:

A GDILW-re vonatkozó áramlásmérőt sorba kapcsolják a GTOTW-re vonatkozó áramlásmérőhöz, a két áramlásmérő közötti különbséget a vizsgálat során használt legalacsonyabb GDILW-érték és a vizsgálat során használt GTOTW-érték között egyenlően elhelyezkedő áramlási értékekkel rendelkező legalább öt alapértékre kalibrálják. A hígító alagút megkerülhető.

A kalibrált tömegáramlást mérő készüléket sorba kapcsolják a GTOTW-re vonatkozó áramlásmérővel, és a pontosságot a vizsgálathoz használt értékre vonatkozóan ellenőrzik. Ezután a kalibrált tömegáramlásmérő készüléket sorba kapcsolják GDILW-re vonatkozó áramlásmérővel, és a pontosságot a 3 és 50 közötti, a vizsgálat során használt GTOTW-hoz kapcsolódó hígításaránynak megfelelő legalább öt beállításra vonatkozóan ellenőrzik.

A TT átvezető csövet leválasztják a kipufogóról, és a GSE mérésére alkalmas tartományú kalibrált áramlásmérő készüléket csatlakoztatják az átvezető csőhöz. Ezután a GTOTW-t a vizsgálat során használt értékre állítják, és GDILW-t sorozatosan a q hígítási arányoknak megfelelő 3 és 50 között legalább öt értékre állítják. Alternatív megoldásként speciális kalibrációs áramlási útvonal is biztosítható, amelyben az alagutat megkerülik, de az összes, illetve a hígító levegő megfelelő mérőkön keresztüli áramlását a tényleges vizsgálathoz hasonlóan fenntartják.

Keresőgázt adagolnak a TT átvezető csőbe. Ez a keresőgáz lehet a kipufogógáz egyik összetevője, mint pl. a CO2 vagy a NOx. A hígítás után az alagútban a keresőgáz összetevőjét megmérik. Ezt 3 és 50 között öt hígítási arányra kell elvégezni. A mintaáram pontosságát a q hígítási arányból határozzák meg:

A GSE pontosságának biztosítására a gázanalizátorok pontosságát figyelembe kell venni,

2.6.2.   A karbonáram-ellenőrzés

A tényleges kipufogógázt használó karbonáram-ellenőrzés kifejezetten ajánlott a mérési és szabályozási problémák észlelésére és a részleges áramlású hígítórendszer helyes működésének ellenőrzésére. A karbonáram-ellenőrzést legalább minden olyan alkalommal futtatni kell, amikor új motort szerelnek be, vagy ha a vizsgálókamra beállításaiban valamit jelentősen megváltoztattak.

A motort csúcsnyomaték-terhelésen és -fordulatszámon vagy bármely más olyan állandósult állapotú üzemmódban kell működtetni, amely legalább 5 % CO2-t állít elő. A részleges áramlású mintavételezési rendszert kb. 15:1 hígítási tényezővel kell működtetni.

2.6.3.   Elővizsgálati ellenőrzés

Az elővizsgálati ellenőrzést a teszt végrehajtása előtt két órán belül a következő módon kell elvégezni:

Az áramlásmérők pontosságát a kalibrációra használttal azonos módszerrel kell ellenőrizni, legalább két pontra vonatkozóan, beleértve a GDILW áramlásértékeit is, amely a vizsgálat során használt GTOTW-értékre vonatkozó 5 és 15 közötti hígítási arányoknak felel meg.

Ha a fent leírt kalibrációs eljárás rögzített adataival igazolható, hogy az áramlásmérő kalibrációja hosszú időtartamon keresztül stabil, az elővizsgálati ellenőrzés elhagyható.

2.6.4.   A változási idő meghatározása

A változási idő értékelésére vonatkozó rendszerbeállításoknak pontosan meg kell egyezniük a tesztmérések alattiakkal. A változási időt a következő módszerrel kell meghatározni:

A szondaáramnak megfelelő mérési tartományú független referencia-áramlásmérőt kell sorba kapcsolni a szondával és ahhoz szorosan csatlakoztatni. Ennek az áramlásmérőnek a reakcióidő mérésére használt áramlásléptetési méretre vonatkozóan kevesebb, mint 100 ms változási idővel kell rendelkeznie, valamint eléggé alacsony áramlási ellenállással ahhoz, hogy ne legyen hatással a részleges áramlású hígítórendszer dinamikus teljesítményére, és ennek az áramlási ellenállásnak összhangban kell lennie a helyes mérnöki gyakorlattal.

Alacsony áramlásról legalább a teljes skála 90 %-áig tartó ugrásszerű változást kell előidézni a részleges áramlású hígítórendszer kipufogó áramlási bemenetébe (vagy a levegő áramlásába, ha a kipufogóáramot számítják). Az ugrásszerű változásra vonatkozó programindítónak a tényleges tesztelés „előrelátó” szabályozásának elindítására használttal megegyezőnek kell lennie. A kipufogóáram változásléptetési jelét és az áramlásmérő reakcióját legalább 10 Hz mintafrekvencián kell rögzíteni.

Ezekből az adatokból meg kell határozni a részleges áramlású hígítórendszerre vonatkozó változási időt, amely a léptetési jel kezdetétől az áramlásmérő reakciójának 50 % pontjáig tartó idő. Hasonló módon a részleges áramlású hígítórendszer GSE-jelének és a kipufogó áramlásmérő GEXHW-jelének változási idejét meg kell határozni. Ezeket a jeleket a valamennyi vizsgálat után elvégzett regresszió-ellenőrzések során használják fel (I. függelék, 2.4. pont).

A számítást legalább öt emelkedő-süllyedő vátoztatás mellett meg kell ismételni, és az eredményeket átlagolni kell. A referencia-áramlásmérő belső változási idejét (<100 ms) ki kell vonni ebből az értékből. Ez a részleges áramlású hígítórendszer „előrelátási” értéke, amelyet az I. függelék 2.4. pontjával összhangban kell alkalmazni.

3.   A CVS-RENDSZER KALIBRÁLÁSA

3.1.   Általános előírások

A CVS-rendszert pontos áramlásmérő és az üzemi körülmények változtatására szolgáló eszközök használatával kell kalibrálni.

A rendszer átfolyását különböző áramlási beállítások mellett kell mérni, és meg kell határozni a rendszer szabályozási jellemzőit is, és azok kapcsolatát az átfolyással.

Különböző típusú áramlásmérők használhatók, pl. kalibrált Venturi-cső, kalibrált lamináris áramlásmérő, kalibrált turbinás áramlásmérő.

3.2.   A térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) kalibrálása

A szivattyúra vonatkozó minden jellemzőt a szivattyúval sorba kapcsolt kalibrációs Venturi-csőre vonatkozó jellemzőkkel egyszerre kell megmérni. A (szivattyú bemeneténél, abszolút nyomáson és hőmérsékleten m3/min-ben) kiszámított áramlási sebességet korrelációs függvényben ábrázolni kell, amely a szivattyújellemzők speciális kombinációjához tartozik. A szivattyúáramra és a korrelációs függvényre vonatkozó lineáris egyenletet meg kell határozni. Ha a CVS többsebességes meghajtással rendelkezik, a kalibrációt minden használt tartományra el kell végezni.

A hőmérséklet stabilitását a kalibráció során fenn kell tartani.

A kalibrációs Venturi-cső és a CVS-szivattyú közötti tömítetlenségeket minden csatlakozásban és csővezetékben a legkisebb átfolyás (legnagyobb fojtás és legalacsonyabb PDP-fordulatszám) 0,3 %-ánál alacsonyabban kell tartani.

3.2.1.   Adatelemzés

A levegőáram sebességét (Qs) minden fojtási beállításnál (legalább 6 beállítás) a szabványos m3/min-ben az áramlásmérő adataiból a gyártó előírt módszerét használva kell kiszámítani. A levegő áramlási sebességét ezután a szivattyúbemenetnél mért abszolút hőmérséklet és nyomás mellett át kell alakítani m3/fordulat-ban mért szivattyúárammá (V0) a következők szerint:

ahol

A szivattyúnál lévő nyomásváltozások és a szivattyú résvesztesége kölcsönhatásának figyelembevételére a szivattyúfordulatszám, a szivattyúbemenet és a szivattyúkimenet közötti nyomáskülönbség, valamint a szivattyúkimenetnél mért abszolút nyomás közötti korrelációs függvényt (X0) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

ahol

A kalibrációs egyenlet létrehozásához a mért pontokra a legkisebb négyzetek módszerével egyenest kell illeszteni a következők szerint:

A D0 és az m a regressziós egyenest leíró tengelymetszet, illetve meredekség.

Többsebességes CVS-rendszer esetén a szivattyú különböző áramlási tartományai számára létrehozott kalibrációs görbéknek közel párhuzamosaknak kell lenniük, és a tengelymetszet-értékeknek (D0) növekedniük kell, ahogy a szivattyú áramlási tartománya csökken.

Az egyenlettel kiszámított értékeknek a mért V0 érték ± 0,5 %-on belül kell lenniük. Az m értékei szivattyúnként el fognak térni. A részecske beáramlása az idő során a szivattyú résveszteségének csökkenését fogja okozni, amelyet az m-re vonatkozó alacsonyabb értékek tükröznek. Ezért a kalibrációt a szivattyú használatba vételekor, nagyobb karbantartások után kell elvégezni, valamint akkor, ha a teljes rendszer ellenőrzése (3.5. pont) a résveszteség változását jelzi.

3.3.   A kritikus áramlású Venturi-cső kalibrációja (CFV)

A CFV kalibrációja a kritikus Venturi-csőre vonatkozó áramlási egyenleten alapul. A gázáramlás a bemeneti nyomás és hőmérséklet függvénye, az alábbiak szerint:

ahol

3.3.1.   Adatelemzés

A levegő áramlási sebességét (Qs) minden fojtásbeállításnál (legalább 8 beállítás) a szabványos m3/min-ben a gyártó előírt módszerét használva az áramlásmérő adataiból kell kiszámítani. A kalibrálási együtthatót minden egyes beállítás kalibrációs adataiból kell kiszámítani a következők szerint:

ahol

A kritikus áramlás tartományának meghatározásához a Kv-t a Venturi-cső bemeneti nyomásának függvényeként meg kell szerkeszteni. Kritikus (fojtásos) áramlás esetén, a Kv viszonylagosan állandó értékkel fog rendelkezni. Ahogy a nyomás csökken (a vákuum növekszik), a Venturi-cső fojtatlanná válik, és a Kv csökken, amely azt jelzi, hogy a CFV a megengedhető tartományon kívül működik.

A kritikus áramlási területen legalább nyolc pont esetében kell az átlagos KV-t és a szórást kiszámítani. A szórás nem haladhatja meg az átlagos KV ± 0,3 %-át.

3.4.   A szubszonikus Venturi-cső kalibrációja (SSV)

Az SSV kalibrációja a szubszonikus Venturi-cső áramlási egyenletén alapul. A gázáramlás a bemeneti nyomás és hőmérséklet, valamint az SSV bemenet és torok közötti nyomáscsökkenés függvénye, az alábbiak szerint:

ahol

A0 = állandók és egység-átalakítások

= 0,006111 SI mértékegységekbend

3.4.1.   Adatelemzés

A levegő áramlási sebességét (QSSV) minden áramlási beállításnál (legalább 16 beállítás) a szabványos m3/min-ben a gyártó előírt módszerét használva az áramlásmérő adataiból kell kiszámítani. Az átfolyási együtthatót minden egyes beállítás kalibrációs adataiból kell kiszámítani a következők szerint:

ahol

A szubszonikus áramlás tartományának meghatározásához a Cd-t az SSV-torok Reynolds-számának a függvényeként meg kell szerkeszteni. Az SSV-toroknál lévő Re-t a következő képlettel számítják ki:

ahol