Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért

a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adózás és a biztosítási díjak adózása területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

mivel az adókijátszások és adókikerülések tagállamok határain túlnyúló gyakorlata csökkenti a költségvetés bevételeit, sérti a tisztességes adózás elvét, torzítja a tőke mozgását és a versenyfeltételeket; mivel e gyakorlat befolyásolja a közös piac működését;

mivel ilyen okoknál fogva a Tanács 1975. február 10-én elfogadta a nemzetközi adókijátszás és adókikerülés leküzdése érdekében a Közösség által bevezetendő intézkedésekről szóló állásfoglalását ( 3 );

mivel a probléma nemzetközi jellege azt jelenti, hogy nem elégségesek azon nemzeti intézkedések, amelyek hatása nem terjed túl egy állam határain; mivel a közigazgatások közötti, kétoldalú megállapodásokon alapuló együttműködés ugyancsak nem képes megakadályozni az egyre inkább nemzetközi jellegű adókijátszás és adókikerülés új formáinak terjedését;

mivel ezért a közös elveknek és szabályoknak megfelelően meg kell erősíteni a Közösségen belül az adóhatóságok együttműködését;

mivel a tagállamok kérelemre kicserélik egymással a konkrét esetre vonatkozó információt; mivel az így megkeresett állam köteles megtenni a szükséges intézkedéseket az ilyen kért információ beszerzésére;

mivel a tagállamok külön megkeresés nélkül is kötelesek kicserélni egymással minden olyan információt, amely megítélésük szerint érinti a jövedelmet és a tőkét terhelő adók pontos megállapítását, különösen akkor, ha úgy tűnik, hogy különböző tagállamokban tevékenykedő vállalkozások között mesterséges nyereségátvitel van, vagy ha adókedvezmények kihasználása érdekében két különböző tagállamban működő vállalkozás egy harmadik ország közreműködésével bonyolít le ilyen ügyleteket, vagy ha bármely oknál fogva adókijátszásra vagy adókikerülésre került vagy kerülhetne sor;

mivel fontos, hogy az egyik tagállam adóhatóságának tisztviselői jelen lehessenek egy másik tagállam területén, ha ezt mindkét állam szükségesnek találja;

mivel az ilyen együttműködés során kellő körültekintéssel kell eljárni annak érdekében, hogy az információ ne juthasson illetéktelen személyek tudomására, azaz gondoskodni kell az állampolgárok és a vállalkozások alapvető jogainak védelméről; mivel ennek érdekében szükség van arra, hogy az a tagállam, amely megkapja ezen információt, azt csak az adózás, valamint a kedvezményezett tagállam adótörvényeinek megkerülése esetén kezdeményezett peres eljárásokhoz használja, illetve minden ettől eltérő felhasználáshoz megkérje az információt átadó tagállam engedélyét; mivel arra is szükség van, hogy az információt átvevő tagállam az információt továbbító tagállamban alkalmazottakkal megegyező titoktartási rendelkezések érvényesítése mellett kezelje a kapott információt minden olyan esetben, amikor az információt továbbító tagállam ezt kéri;

mivel azon tagállam, amelyet a szükséges információ összegyűjtése, illetve az információ megküldése végett keresnek meg, visszautasíthatja a kérést, amennyiben törvényei vagy közigazgatási gyakorlata nem teszi lehetővé, hogy adóhatósága ilyen vizsgálatokat folytasson, valamint saját céljára gyűjtsön és felhasználjon ilyen információt, vagy amennyiben az ilyen információ átadása sérti a közrendet, vagy az valamilyen kereskedelmi, ipari vagy szakmai titok vagy egy kereskedelmi eljárás felfedését jelenti, vagy amennyiben azon tagállam, amelynek az ilyen információt szánják, gyakorlati vagy jogi okoknál fogva nem képes hasonló információ nyújtására;

mivel az együttműködés eljárásainak állandó tanulmányozása és a területen, különösen a vállalkozáscsoportokon belüli mesterséges nyereségátvitel területén felhalmozott tapasztalatok összegyűjtése szükségessé teszi a tagállamok és a Bizottság együttműködését, amelynek célja az eljárások továbbfejlesztése és a Közösség megfelelő szabályainak előkészítése,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

(1) Ezen irányelv rendelkezéseinek értelmében a tagállamok illetékes hatóságai kicserélnek egymással minden olyan információt, amely lehetővé teszi számukra a jövedelmet és a tőkét terhelő adók pontos megállapítását, és minden olyan információt, amely az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből, valamint a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló, 1976. március 15-i 76/308/EGK tanácsi irányelv ( 4 ) 3. cikkének hatodik francia bekezdésében említett biztosítási díjak adójának megállapítására vonatkozik.

(2) Jövedelmet és tőkét terhelő adónak kell tekinteni – az adók kivetésének módjától függetlenül – az összes jövedelemre, az összes tőkére vagy a jövedelem vagy a tőke egyes elemeire kivetett adókat, beleértve az ingó és ingatlan vagyon értékesítéséből származó nyereségre kivetett adókat, a vállalkozások által kifizetett bérek és keresetek összegeire kivetett adókat, valamint a tőke felértékelését terhelő adót.

(4) Az (1) bekezdés vonatkozik továbbá a jövőben kivetendő, a fentiekkel megegyező vagy a fentiekhez hasonló adókra, amelyeket a (3) bekezdésben említett adók mellett vagy helyett vezetnek be. A tagállamok illetékes hatóságai tájékoztatják egymást és a Bizottságot az ilyen adók hatálybalépésének időpontjáról.

(1) Egy tagállam illetékes hatósága egy adott ügyben kérheti egy másik tagállam illetékes hatóságát az 1. cikk (1) bekezdésében említett információ átadására. A megkeresett állam illetékes hatósága nem köteles eleget tenni a megkeresésnek, amennyiben úgy tűnik számára, hogy az információt kérő állam illetékes hatósága nem merítette ki az információ összegyűjtésének saját szokásos forrásait, amelyeket az adott körülmények között módjában állna felhasználni anélkül, hogy ezzel veszélyeztetné a kívánt eredmény elérését.

(2) Az (1) bekezdésben említett információ megküldése céljából a megkeresett tagállam illetékes hatósága megszervezi a kért információ összegyűjtését.

A keresett információ megszerzése érdekében a megkeresett hatóság vagy az ez utóbbi által igénybe vett közigazgatási hatóság úgy cselekszik, mintha a saját feladatait teljesítené, vagy a saját tagállamában egy másik hatóság megkeresésére járna el.

A 9. cikkben említett konzultációs eljárás keretében meghatározott esetekben a tagállamok illetékes hatóságai előzetes megkeresés nélkül, rendszeresen megküldik egymásnak az 1. cikk (1) bekezdésében említett információt.

(1) Egy tagállam illetékes hatósága előzetes megkeresés nélkül megküldi bármely másik tagállam illetékes hatóságának az 1. cikk (1) bekezdésében említett, tudomására jutott információt a következő esetekben:

(2) A 9. cikkben említett konzultációs eljárás keretében a tagállamok illetékes hatóságai az (1) bekezdésben nem említett ügyekre is kiterjeszthetik az (1) bekezdésben említett információcserét.

(3) A tagállamok illetékes hatóságai bármely egyéb ügyben előzetes megkeresés nélkül is megküldhetik egymásnak az 1. cikk (1) bekezdésében említett, tudomásukra jutott információt.

Egy tagállam illetékes hatósága, amelyet az előző cikkek értelmében felkérnek információ átadására, a lehető legrövidebb időn belül továbbítja a kért információt. Amennyiben az illetékes hatóság az információ átadása során akadályokba ütközik, vagy amennyiben megtagadja az információ átadását, úgy az akadályok jellegét vagy az elutasítás okait feltüntetve haladéktalanul tájékoztatja erről a megkereső hatóságot.

A fenti rendelkezések alkalmazása céljából az információt nyújtó és az információt igénylő tagállam illetékes hatósága a 9. cikkben említett konzultációs eljárás keretében megállapodhat egymással arról, hogy engedélyezik az utóbbi tagállam adóhatósága tisztviselőinek jelenlétét az előbbi tagállamban. E rendelkezés alkalmazásának részleteiről a tagállamok a konzultációs eljárás keretében állapodnak meg.

(1) Valamennyi információt, amelyet az ezen irányelv alapján bocsátottak egy tagállam rendelkezésére, e tagállamban ugyanolyan módon bizalmasan kell kezelni, mint a tagállam nemzeti jogszabályai alapján kapott információt. Az ilyen információ:

Ezen túlmenően a tagállamok előírhatják, hogy az első albekezdésben említett információt egyéb, a 76/308/EGK irányelv ( 5 ) 2. cikke alá tartozó lefölözések, vámok és adók megállapításra is felhasználják.

(2) Azon tagállamot, amelyben a törvényhozás vagy az igazgatási gyakorlat belső okokból az (1) bekezdés rendelkezéseinél szűkebb korlátokat állapít meg, fenti bekezdés nem kötelezi arra, hogy átadja az igényelt információt abban az esetben, ha az érintett tagállam nem vállal kötelezettséget ezen szűkebb korlátok tiszteletben tartására.

(3) Az (1) bekezdéstől függetlenül az információt szolgáltató tagállam illetékes hatóságai engedélyezhetik, hogy a megkereső tagállamban az információt egyéb célokra is felhasználják, amennyiben az információt szolgáltató állam jogszabályai értelmében az információt e tagállamban hasonló körülmények között hasonló célokra fel lehet használni.

(4) Amennyiben egy tagállam illetékes hatósága úgy ítéli meg, hogy egy másik tagállam illetékes hatóságától kapott információ hasznos lehet egy harmadik tagállam illetékes hatósága számára, úgy az illető tagállam illetékes hatósága az információt szolgáltató tagállam illetékes hatóságának előzetes engedélyével továbbíthatja az információt a harmadik tagállam illetékes hatóságának.

(1) Ezen irányelv nem kötelezi a vizsgálatok elvégzésére vagy az információ szolgáltatására azon tagállamot, amelytől az információt kérik, amennyiben az ilyen vizsgálatok lefolytatása vagy a keresett információ gyűjtése azon állam illetékeshatóságai számára ellenkezik a törvényhozási vagy a közigazgatási gyakorlattal.

(2) Az információ szolgáltatását meg lehet tagadni, amennyiben ez kereskedelmi, ipari vagy szakmai titok, vagy egy kereskedelmi eljárás, illetve a közrendet sértő információ felfedését eredményezheti.

(3) Egy tagállam illetékes hatósága visszautasíthatja az információ átadását, ha a megkereső tagállam nemképes ténybeli vagy jogi okok miatt ugyanolyan jellegű információt nyújtani.

(1) Egy tagállam illetékes hatóságának megkeresésére egy másik tagállam illetékes hatósága, összhangban a megkeresett tagállamban a hasonló jogi aktusok értesítésével kapcsolatos szabályokkal, értesíti a címzettet minden olyan jogi aktusról és határozatról, amely a megkereső tagállam közigazgatási hatóságaitól származik, és területén összefügg az ezen irányelv alá tartozó adókra vonatkozó jogszabályok alkalmazásával.

(2) Az értesítésre vonatkozó megkeresés jelzi az értesítésre váró jogi aktus vagy határozat tárgyát és megadja a címzett nevét és címét minden olyan egyéb információval együtt, amely megkönnyítheti a címzett azonosítását.

(3) A megkeresett hatóság azonnal tájékoztatja a megkereső hatóságot az értesítésre vonatkozó megkeresésre adott válaszáról, és különösen értesíti azon napról, amelyen a címzettet a határozatról vagy jogi aktusról értesítették.

(1) Amennyiben egy vagy több adóalany adózási helyzete közös vagy kiegészítő jelentősséggel bír több tagállam számára, a tagállamok megállapodhatnak, hogy a saját területükön egyidejű ellenőrzéseket hajtanak végre annak érdekében, hogy az így megszerzett információt kicseréljék, amennyiben az ilyen ellenőrzések hatékonyabbnak tűnnek, mint az egyetlen tagállam által végrehajtott ellenőrzések.

(2) Minden tagállam illetékes hatósága önállóan azonosítja azon adóalanyokat, amelyek egyidejű ellenőrzését javasolja. Értesíti az érintett másik tagállam mindenkor illetékes hatóságait azon esetekről, amelyeket véleménye szerint egyidejű ellenőrzésnek kellene alávetni. Amennyire lehetséges, megindokolja választását, amelyben az e döntéshez vezető információt szolgáltatja. Meghatározza azon időtartamot, amely alatt az ilyen ellenőrzéseket el kell végezni.

(3) Minden érintett tagállam illetékes hatósága eldönti, hogy részt kíván-e venni az egyidejű ellenőrzésben. Az egyidejű ellenőrzés javaslatának kézhezvételekor az illetékes hatóság megerősíti beleegyezését, vagy közli indokolt visszautasítását a másik hatósággal.

(4) Az érintett tagállamok minden illetékes hatósága kijelöl egy, az ellenőrzési folyamat felügyeletéért és koordinálásáért felelős képviselőt.

(1) Ezen irányelv végrehajtása céljából – szükség esetén egy bizottság keretei között – konzultációra kerül sor a következők részvételével:

(2) A tagállamok illetékes hatóságai közvetlen kapcsolatot létesíthetnek egymással. A tagállamok illetékes hatóságai kölcsönös megállapodás alapján engedélyezhetik az általuk kijelölt hatóságoknak, hogy meghatározott ügyekben vagy meghatározott csoportokba sorolható ügyekben közvetlen kapcsolatot létesítsenek egymással.

(3) Amennyiben az illetékes hatóságok ezen irányelv által szabályozott kétoldali ügyekben nem csak egyedi ügyekre vonatkozó megállapodásokat kötnek egymással, erről a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatják a Bizottságot. A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállam illetékes hatóságát.

A tagállamok a Bizottsággal együtt folyamatosan figyelemmel kísérik az ezen irányelvben említett együttműködés alakulását és kicserélik tapasztalataikat, különösen a vállalkozáscsoportok elszámolási árainak területén, azzal a céllal, hogy fejlesszék ezen együttműködést és adott esetben az adott területekre vonatkozó szabálygyűjteményt készítsenek.

Az előző rendelkezések nem korlátozzák az egyéb jogszabályokból eredő, az információcserére vonatkozó szélesebb körű kötelezettségek érvényesítését.

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1979. január 1-jéig megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

( 4 ) HL L 73., 1976.3.19., 18. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

		Hivatalos Lap
		No	page	date
M1	A TANÁCS IRÁNYELVE 79/1070/EGK (1979. december 6.)	L 331	8	27.12.1979
M2	A TANÁCS 92/12/EGK IRÁNYELVE (1992. február 25.)	L 76	1	23.3.1992
►M3	A Tanács 2003/93/EK irányelve (2003. október 7.)	L 264	23	15.10.2003
►M4	A TANÁCS 2004/56/EK IRÁNYELVE (2004. április 21.)	L 127	70	29.4.2004
►M5	A TANÁCS 2004/106/EK IRÁNYELVE (2004. november 16.)	L 359	30	4.12.2004
►M6	A TANÁCS 2006/98/EK IRÁNYELVE (2006. november 20.)	L 363	129	20.12.2006

A1	Görögország csatlakozási okmánya	L 291	17	19.11.1979
A2		L 302	23	15.11.1985
►A3	Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmánya	C 241	21	29.8.1994
►A4	Okmány a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló	L 236	17	23.9.2003