A Norges Høyesterett 2020. június 30-i tanácsadói vélemény iránti kérelme az EFTA-Bírósághoz az N-nel szembeni büntetőeljárás ügyben

(E-8/20. sz. ügy)

(2020/C 374/08)

A Norges Høyesterett (Norvég Legfelsőbb Bíróság) 2020. június 30-án kelt, a Bíróság Hivatalához 2020. július 2-án beérkezett levelében tanácsadói vélemény iránti kérelmet nyújtott be az EFTA-Bírósághoz az N-nel szembeni büntetőeljárásban, az alábbi kérdéseket illetően:

A 2012. június 1. előtti jogi helyzetre vonatkozó kérdések

1. kérdés: Úgy kell-e értelmezni az 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő „betegségbiztosítási ellátások” fogalmat, hogy az magában foglalja az olyan ellátást, mint a rehabilitációs ellátás (arbeidsavklaringspenger)?

2. kérdés: Úgy kell-e értelmezni az 1408/71 rendelet 22. cikkét, vagy esetlegesen a 19. cikket, hogy az csak akkor jogosít pénzbeli ellátásokra, ha a kedvezményezett az illetékes államtól eltérő EGT-államban rendelkezik lakóhellyel (bosetting), vagy az a jelen ügyben szereplőhöz hasonló rövidebb tartamú tartózkodásokra (opphold) is kiterjed?

3. kérdés: Úgy kell-e értelmezni az 1408/71 rendelet 22. cikkét és ott az illetékes intézmény által kiadott engedélyre történő utalást, vagy esetlegesen a rendelet 19. cikkét, hogy az illetékes állam ahhoz a feltételhez kötheti az érintett személy számára a rehabilitációs ellátás átvitelére való jogosultságot, hogy az érintett személy tartózkodási jogot (oppholde seg) kérelmezett és nyert egy másik EGT-államban?

4. kérdés: Amennyiben úgy kell tekinteni, hogy az 1408/71 rendelet nem biztosít jogosultságot a rehabilitációs ellátás átvitelére egy másik EGT-államban való tartózkodás során, vagy esetleg ezt az illetékes intézmény által a nemzeti jogszabályoknak megfelelően kiadott engedélyhez köti, azt is vizsgálni kell-e, hogy a nemzeti jogszabályok más EGT-jogszabályok hatálya alá tartoznak-e?

5. kérdés: Alkalmazandó-e az EGT-megállapodás 28. vagy 36. cikke olyan helyzetben, amikor egy EGT-állam állampolgára rövid ideig, szabadidős célból tartózkodik egy másik EGT-államban?

6. kérdés: Az előző kérdésre adandó igenlő válasz esetén az EGT-megállapodás 28. cikke vagy 36. cikke szerinti szabad mozgás korlátozásának minősül-e az, hogy a nemzeti jog a következő feltételeket írja elő:

—	i. az ellátást csak korlátozott időtartamra lehet nyújtani, amely a közigazgatási utasítások szerint főszabály szerint nem haladhatja meg az évi négy hetet; valamint

—	ii. a külföldi tartózkodás összeegyeztethető a meghatározott cselekmények megtételére irányuló kötelezettségek teljesítésével, és nem akadályozza az illetékes intézmény általi nyomon követést és ellenőrzést, valamint

—	iii. az érintett személynek engedélyt kell kérnie és azt meg is kell kapnia az illetékes intézménytől (és az értesítési kötelezettség betartását értesítési formanyomtatvány használatával ellenőrzik)?

7. kérdés: Amennyiben az i. pontban foglalt feltétel korlátozásnak minősül, igazolható-e akként, hogy az a ii. feltétel alapjául szolgáló megfontolások tiszteletben tartásának általános biztosítékaként, vagyis a meghatározott cselekmények megtételére irányuló kötelezettségek teljesítésének, valamint a nyomon követésnek és az ellenőrzésnek a garanciájaként szolgál?

8. kérdés: Amennyiben az i. feltétel nem igazolható, és a ii. és iii. feltétel korlátozásnak minősül, igazolhatók-e ez utóbbiak ugyanezen megfontolások alapján?

9. kérdés: Amennyiben a ii. és iii. feltétel igazolható, összeegyeztethető-e az EGT-megállapodás 28. és 36. cikkével, ha azt a személyt, aki nem kért és nem kapott engedélyt az ellátás másik EGT-államba történő átvitelére, és aki az illetékes intézmény számára hamis információt nyújt a tartózkodási helyére (oppholdssted) vonatkozóan, a nemzeti jog alapján ekként jogszerűtlenül megszerzett ellátás visszafizetésére kötelezik?

10. kérdés: Az előző kérdésre adandó igenlő válasz esetén összeegyeztethető-e az EGT-megállapodás 28. és 36. cikkével az, hogy az érintett személlyel szemben esetlegesen büntetőjogi szankció szabható ki amiatt, hogy hamis információt szolgáltatott, ezáltal félrevezette az illetékes intézményt, és az megalapozatlan kifizetéseket teljesített?

11. kérdés: Az 5. kérdésre adandó nemleges válasz esetén alkalmazandó-e a 2004/38 irányelv 4. vagy 6. cikke olyan helyzetben, amikor egy EGT-állam állampolgára rövid ideig, szabadidős célból tartózkodik egy másik EGT-államban? Amennyiben alkalmazandó a 6. cikk, ró-e kötelezettségeket ez a rendelkezés a származás szerinti államra? Ha a 4. vagy a 6. cikk alkalmazandó, és azokra a származás szerinti állammal szemben hivatkozni lehet, a Norges Høyesterett a 6–10. kérdéssel megegyező kérdéseket teszi fel annyiban, amennyiben azok relevánsak.

A 2012. június 1. utáni jogi helyzetre vonatkozó kérdések

12. kérdés: Úgy kell-e értelmezni a 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő „betegségi ellátások” fogalmat, hogy az magában foglalja az olyan ellátást, mint a rehabilitációs ellátás formájában nyújtott táppénz?

13. kérdés: Úgy kell-e értelmezni a 883/2004 rendelet 21. cikkének (1) bekezdésében szereplő „tartózkodás” fogalmát, amelyet az 1. cikk k) pontja „ideiglenes tartózkodási helyként” határoz meg, hogy az magában foglal egy másik EGT-államban történő minden egyes olyan rövid távú tartózkodást, amely nem minősül lakóhelynek, beleértve a jelen ügyben szereplőkhöz hasonló tartózkodásokat is?

14. kérdés: Az előző kérdésre adandó igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 883/2004 rendelet 21. cikkét, hogy az csak azokra a helyzetekre vonatkozik, amikor az orvosi diagnózist a másik EGT-államban való tartózkodás során adják, vagy azokra a helyzetekre is, amikor – mint a jelen esetben – a diagnózist az illetékes intézmény az indulás előtt elismeri?

15. kérdés: Amennyiben a 21. cikk alkalmazandó a jelen ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, úgy kell-e értelmezni ezt a rendelkezést, beleértve az „általa alkalmazott jogszabályoknak megfelelően” feltételt is, hogy az illetékes EGT-állam hatályban tarthatja a következő feltételeket:

—	i. az ellátást csak korlátozott időtartamra lehet nyújtani, amely a közigazgatási utasítások szerint főszabály szerint nem haladhatja meg az évi négy hetet; valamint

—	ii. a külföldi tartózkodás összeegyeztethető meghatározott cselekmények megtételére irányuló kötelezettségek teljesítésével, és nem akadályozza az illetékes intézmény általi nyomon követést és ellenőrzést, valamint

—	iii. az érintett személynek engedélyt kell kérnie és azt meg is kell kapnia az illetékes intézménytől (és az értesítési kötelezettség betartását értesítési formanyomtatvány használatával ellenőrzik)?

16. kérdés: Amennyiben a 21. cikk kizárja az i. feltételt, de nem zárja ki a ii. és a iii. feltételt, a ii. és a iii. feltétel tartozik-e más EGT-szabályok hatálya alá (lásd a 4. kérdést és azt követő kérdéseket)?