2021.8.12.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/29


A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

2021. április 21.

az E-2/20. számú,

a Bevándorlási Jogorvoslati Hivatal (Utlendingsnemnda, UNE) által képviselt norvég kormány kontra L ügyben

(2004/38/EK irányelv — Szabad mozgás és tartózkodás – Kiutasítás – Kiutasítással szembeni védelem – Valódi, közvetlen és kellően súlyos veszély – Kényszerítő közbiztonsági okok – Beutazási és tartózkodási tilalom – Beutazási és tartózkodási tilalom feloldása iránti kérelem – Jelentős változás – Szükségesség – Arányosság – Alapvető jogok – A családi élethez való jog)

(2021/C 324/11)

Az E-2/20. számú, a Bevándorlási Jogorvoslati Hivatal (Utlendingsnemnda, UNE) által képviselt norvég kormány kontra L ügyben a Borgarting Fellebbviteli Bíróság (Borgarting lagmannsrett) által az EFTA-államok közötti, Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás 34. cikke alapján, az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i, az EGT-megállapodáshoz hozzáigazított 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmezésével kapcsolatban a Bírósághoz benyújtott KÉRELEM ügyében a Páll Hreinsson elnökből, valamint Per Christiansen és Bernd Hammermann (előadó bíró) bírákból álló Bíróság 2021. április 21-én ítéletet hozott, amelynek rendelkező része a következő:

1.

Az állandó beutazási és tartózkodási tilalom főszabály szerint nem ellentétes az EGT-jogszabályokkal, feltéve, hogy megfelel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 27. és 28. cikkében meghatározott feltételeknek, és annak 32. cikkével összhangban megszüntethető. A kiutasítási intézkedésnek egyedi vizsgálaton kell alapulnia. Azon EGT-állampolgárok esetében, akik több mint tíz éve jogszerűen tartózkodnak a fogadó államban, a 2004/38/EK irányelv 27. cikke és 28. cikkének (3) bekezdése értelmében kiutasítás csak kényszerítő közbiztonsági okokból rendelhető el olyan körülmények között, amikor az érintett egyén személyes magatartása olyan rendkívül súlyos veszélyt jelent, hogy a társadalom alapvető érdekének védelmében kiutasítási intézkedésre van szükség. Ennek feltétele, hogy ezt a védelmet kevésbé szigorú eszközökkel ne lehessen biztosítani, figyelembe véve az EGT-állampolgár fogadó államban való tartózkodásának időtartamát, és különösen azokat a súlyos negatív következményeket, amelyeket egy ilyen intézkedés gyakorolhat az EGT-állampolgárra és családtagjaira, akik a fogadó államban ténylegesen beilleszkedtek. Minden későbbi beutazási és tartózkodási tilalomról szóló határozatnak a kiutasítás által védeni kívánt alapvető érdek biztosításához szükséges mértékre kell korlátozódnia. A beutazási és tartózkodási tilalomról szóló határozatnak tiszteletben kell tartania az arányosság elvét.

2.

Egy EGT-állampolgár rehabilitációja abban az államban, amelyben ténylegesen beilleszkedett, általában a társadalom érdekét szolgálja. Szabadságvesztés büntetése alatt és azt követően a próbaidő során az érintett személy jó magatartása, valamint a társadalomba való visszailleszkedésre utaló egyéb bizonyítékok enyhítik a közbiztonságot fenyegető közvetlen veszélyt. Az egyén családja és gyermekei, beleértve a mostohagyermekeit is, fontos oknak számítanak a 2004/38/EK irányelv VI. fejezete szerinti korlátozó intézkedés szükségességének értékelése során, tekintettel az arányosság elvére, a gyermek mindenek felett álló érdekére és az alapvető jogokra. A kiutasítás szükségességének értékelésekor a kiutasítás esetleges alternatíváinak is az átfogó értékelés részét kell képezniük.

3.

A 2004/38/EK irányelv 32. cikke értelmében vett jelentős változás bekövetekezése megszünteti a szabad mozgásnak az egyén magatartásán alapuló korlátozására vonatkozó (az irányelv VI. fejezete szerinti) eredeti határozat igazoltságát. Nem lehet azt abból a feltevésből kiindulni, hogy a személyes magatartás nem fog jelentősen megváltozni, és minden egyes kérelmet eseti alapon kell elbírálni. Minden olyan tényezőt figyelembe kell venni, amely a személyes magatartás jelentős megváltozását bizonyíthatja. Ez az egyén magatartásának jellegétől és az általa a társadalomra jelentett veszélytől függ. Figyelembe kell venni minden bizonyítékot, amely igazolja, hogy az egyén olyan pozitív és törvényes tevékenységeket folytatott, amelyek valószínűtlenné teszik, hogy visszatérne a kiutasításhoz vezető tevékenységfajtához. E tényezők közé tartozhat többek között, de nem kizárólagosan, arra vonatkozó bizonyíték, hogy az adott személy tartózkodik a további bűnelkövetéstől, arra vonatkozó bizonyíték, hogy visszailleszkedett a befogadó társadalomba, hogy stabil gazdasági tevékenységbe kezd és azt folytatja, a pszichológiai értékelések eredményei, a megbánás hiteles kifejeződései, a társadalomban való pozitív és konstruktív szerepvállalás bizonyítékai, és különösen az EGT-állampolgár rehabilitációja abban az államban, amelyben ténylegesen beilleszkedett.