A BÍRÓSÁG2019. december 14- ÍTÉLETE az E-1/19. sz. ügyben

Andreas Gyrre

kontra

a Gyermekügyi és Esélyegyenlőségi Minisztérium által képviselt Norvégia Kormánya

(2005/29/EK irányelv – Az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai – I. melléklet – 9. pont – Annak valótlan állítása, vagy olyan benyomás keltése, hogy egy termék jogszerűen értékesíthető)

(2020/C 90/02)

Az E-1/19. sz. Andreas Gyrre kontra a Gyermekügyi és Esélyegyenlőségi Minisztérium által képviselt Norvégia Kormánya ügyben – az EFTA-államok közötti, Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás 34. cikke szerint a Borgarting Fellebbviteli Bíróság (Borgarting lagmannsrett) által a Bírósághoz benyújtott KÉRELEM a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és különösen annak I. melléklete 9. pontjának értelmezésére vonatkozóan a Páll Hreinsson elnökből, Bernd Hammermann előadó-bíróból és Siri Teigum (ad hoc) bíróból álló Bíróság 2019. december 14-én ítéletet hozott, amelynek rendelkező része a következő:

A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének 9. pontját úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja azokat a helyzeteket is, amelyekben a kereskedő valótlanul azt állítja, vagy más módon kelti azt a benyomást – az átlagos fogyasztóban az ügylet időpontjában keltett általános benyomás alapján –, hogy egy termék jogszerűen értékesíthető. Ezen értékelés szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az ilyen nemzeti jogszabályi tilalom, mint a jelen ügyben, alkalmazandó-e az értékesítés helye szerinti EGT-államban vagy a teljesítés helye szerinti EGT-államban, vagy mindkettőben. Ezt az értékelést az sem befolyásolja, hogy a szóban forgó nemzeti jogszabályi tilalomról megállapításra kerül később, hogy az ellentétes az EGT-joggal.