26.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 276/64

(1)

2013. szeptember 23-án a Hatósághoz panasz érkezett, amely szerint az Íslandsbanki hf. (a továbbiakban: ISB) és az Arion Bank hf. (a továbbiakban: Arion) jogellenes állami támogatást kapott az izlandi központi banktól (Central Bank of Iceland, a továbbiakban: CBI) kedvező kamatozású, hosszú távú hitelmegállapodások révén (1).

(2)

2013. október 23-án kelt levelében a Hatóság tájékoztatáskérést küldött az izlandi hatóságoknak (2), amelyre az izlandi hatóságok 2014. január 17-én válaszoltak (3). Ezt követően az ügyet a Hatóság és az izlandi hatóságok képviselői 2014 májusában, egy Reykjavíkban tartott találkozón tárgyalták meg. A tárgyalást 2014. június 5-én egy levél követte (4). Az ügyet a Hatóság és az izlandi hatóságok képviselői, köztük a CBI képviselői 2015 februárjában, egy Reykjavíkban tartott találkozón ismételten megtárgyalták. A tárgyalást egy 2015. február 24-én kelt levél (5) követte, amelyre az izlandi hatóságok 2015. április 1-jén válaszoltak (6).

(3)

2015. május 20-i 208/15/COL sz. határozatával a Hatóság hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményezett az állítólagosan kedvező feltételek mellett, hitelkiváltási megállapodás kertében az ISB és az Arion részére nyújtott jogellenes állami támogatás tekintetében. 2015. augusztus 28-án kelt levelükben (7) az izlandi hatóságok észrevételeket tettek a Hatóság határozatára. Ugyanezen a napon észrevételek érkeztek a Hatósághoz a két állítólagos kedvezményezett egyikétől, azaz az Ariontól is. (8)

(4)

2015. szeptember 24-én közzétették a hivatalos vizsgálati eljárás kezdeményezéséről szóló határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában és annak EGT-kiegészítésében (9). 2015. október 5-én kelt levelében a CBI az eljárást megindító határozatra vonatkozó észrevételeket nyújtott be (10).

(5)

2016. június 14-i levelében a Hatóság további információt kért a CBI-től, az ISB-től és az Ariontól (11). Az izlandi hatóságok a kért információt 2016. szeptember 20-i levelükben bocsátották rendelkezésre (12).

(6)

A szóban forgó intézkedések a CBI repóügyleteihez és értékpapír-kölcsönzéséhez kapcsolódnak. Központi banki és végső hitelezői szerepének részeként és más központi bankok monetáris politikájával összhangban a CBI rövid lejáratú hiteleket nyújt pénzügyi vállalkozásoknak repóügyletek formájában, a CBI erre vonatkozó szabályainak megfelelően. A pénzügyi intézmények a CBI által elfogadhatónak tekintett fedezet ellenében egynapos vagy hétnapos hitelt kérhetnek.

(7)

2007-ben és 2008-ban a repóügyletek volumene folyamatosan növekedett és a CBI a pénzügyi vállalkozások egyik fő likviditási forrásává vált. A repóügyletek csúcspontjukat 2008. október 1-jén, a bankok összeomlása előtt érték el, amikor a CBI 520 milliárd ISK összeget adott kölcsön a pénzügyi intézményeknek. Következésképpen a három kereskedelmi bank (Landsbankinn, Glitnir és Kaupthing) 2008. októberi összeomlásakor a CBI jelentős követelésállománnyal rendelkezett e hazai pénzügyi vállalkozásokkal szemben, melyeket különböző típusú biztosítékokkal fedeztek. Akkoriban a CBI hitelkeretek fedezetének közel 42 %-a az Államkincstár által garantált értékpapírok vagy eszközfedezetű értékpapírok formáját öltötte, míg a mögöttes fedezet 58 %-a a Glitnir, a Kaupthing és a Landsbankinn által kibocsátott kötvényekből állt. (13)

(8)

A Glitnir 2008-as összeomlásával a CBI követelése lejárt és követelhető lett, így a CBI lett a fizetésképtelenné vált bank hitelezője. A pénzügyi felügyeleti hatóság (Financial Supervisory Authority, a továbbiakban: FME) 2008. októberi határozata révén főszabály szerint a Glitnir összes belföldi eszköze és kötelezettsége (kivéve néhány kizárt eszközt és kötelezettséget) a CBI-hez került át, beleértve a Glitnir CBI-vel szemben fennálló, hozzávetőlegesen 55,6 milliárd ISK összegnek megfelelő kötelezettségét is, valamint közvetett módon a mögöttes fedezet tulajdonjogát is (jelzáloghitel-portfólió) (14).

(9)

mivel a CBI-vel szemben fennálló tartozás rövid távú, fedezettel biztosított hitelből állt, az azonnali visszafizetés súlyosan érintette volna az ISB likviditási pozícióját és veszélyeztethette volna a bank átstrukturálását. A CBI szerint ennek alternatíváját az adósság CBI általi behajtása jelentette volna, amelynek következtében a CBI-nél megmaradt volna a jelzáloghitel-portfólió. Ezt egy központi bank számára nehéz lett volna kezelni. Akkoriban a jelzáloghitel-portfólió értékesítését fontolóra sem vették, figyelembe véve a pénzügyi válságot és a piacon található igen kevés potenciális vevőt.

(10)

Az ISB ezért újra kívánta tárgyalni a hitelt a CBI-vel, hogy azt észszerű amortizációs profilú, hosszú távú hitellé alakítsa át az ISB likviditási pozícióját érintő további negatív hatás elkerülése érdekében. A tárgyalásokat követően az ISB és a CBI2009. szeptember 11-én megállapodásra jutott, amelynek eredményeként az ISB 55,6 milliárd ISK összegben egyedi kötvényt bocsátott ki a CBI részére. A kötvény eszközfedezetű volt, ugyanazon vagy hasonló jelzáloghitel-portfólióval, mint a Glitnir által korábban kibocsátott fedezett kötvények. A kötvény túl volt biztosítva fedezettel, hitelfedezeti aránya (a továbbiakban: LTV) 70 %-nak felelt meg (15). A kötvény futamideje tíz év, kamatlába 4,5 % és fogyasztói árindexhez kötött.

(11)

2008 októberében világos volt, hogy a Kaupthing már nem menthető meg, ezért az FME átvette a bank tevékenységeit. A 2008. október 6-án elfogadott, rendkívüli pénzpiaci körülmények miatti kincstári kifizetések jogalapjáról szóló 125/2008. törvénnyel (a továbbiakban: a rendkívüli körülményekkel kapcsolatos törvény) összhangban az FME úgy határozott, hogy a Kaupthing új és régi bankra osztja fel. A későbbiekben Arionná váló új bank főszabály szerint átvette a belföldi eszközök és kötelezettségek nagy részét. A CBI-vel szemben fennálló fedezett kötelezettségek és az ahhoz kapcsolódó fedezet, köztük a lakáscélúhitel-portfólió átruházása nem történt meg (16). A régi bankot szanálási bizottság felügyelete alá helyezték, majd később felszámolási eljárás alá került az összes tevékenység későbbi megszüntetésének céljával.

(12)

A Kaupthing, a kormány és az Arion 2009. szeptember 3-án megállapodásra jutott az Arion kapitalizációját és a Kaupthingtól az Arionnak járó megtérítést illetően (a továbbiakban: Kaupthing kapitalizációs megállapodás). E megállapodás szerint a Kaupthingnak lehetősége volt arra, hogy az új részvénytőke lejegyzésével ellenőrzést szerezzen az Arion felett és az új részvénytőkéért a régi bank saját eszközeivel (vagyis a fent leírt FME határozat értelmében át nem ruházott eszközökkel) kellett fizetnie.

(13)

Mielőtt a Kaupthing eldönthette, hogy többségi részesedést szerez-e az Arionban, meg kellett állapodnia a CBI-vel a fennmaradó követelések rendezését illetően, mivel az új részvénytőke megszerzéséért cserébe fizetendő néhány eszköz a CBI által a Kaupthingnak nyújtott hitelek, köztük a lakáscélúhitel-portfólió fedezetét képezte. Következésképpen 2009. november 30-án a pénzügyminisztérium és a Kaupthing szanálási bizottsága megállapodást kötött a CBI Kaupthinggal szemben fennálló követeléseinek rendezését illetően (a továbbiakban: rendezésről szóló megállapodás). Az egynapos hitelek rendezésére a rendezésről szóló megállapodás 3. cikke vonatkozott, és abban a felek megállapodtak, hogy az Arion Bank átvállalja a Kaupthing CBI-vel szemben fennálló adósságát egy hozzávetőlegesen […] (*1) milliárd ISK összegű kötvénynek a megállapodás II. függelékeként csatolt konkrét formában történő kibocsátásával, és a CBI cserébe átruházza a lakáscélúhitel-portfólióját az Arionra.

(14)

2010. január 22-én az Arion és a CBI hitelmegállapodást kötöttek, amely a CBI és az Arion szerint a rendezésről szóló megállapodás és a kapitalizációs megállapodás 3. cikkének formális teljesítését képviselte, vagyis a Kaupthing hitelezői ekkor az Arion tulajdonosaivá váltak. A hitelmegállapodás a fent említett kötvény helyébe lépett. A hitelmegállapodás alapvetően a kötvény feltételeit tükrözte, azzal, hogy a hitelmegállapodás tőkeösszege ISK helyett EUR-ban, USD-ban és CHF-ban volt megadva. A devizanem megjelölésének e megváltoztatása összhangban állt a rendezésről szóló megállapodás feltételeivel, amely a tőkeösszeg devizanemével szemben úgy rendelkezett, hogy az Arionnak a képességéhez mérten külföldi pénznemben kell törlesztenie a kamatokat és a részleteket. A rendezésről szóló megállapodás azt is rögzítette, hogy amennyiben az Arion nem tud külföldi pénznemben fizetni és ehelyett inkább ISK-ban kíván törleszteni, indokolással ellátott írásbeli kérelmet kell benyújtania a CBI-nek.

(15)

A hitelmegállapodás hét évre szóló, kétszer három éves időtartammal meghosszabbítható hitelt nyújtott, amelynek összege […] millió EUR, […] millió USD és […] millió CHF volt. Az Arion megváltoztathatta a hitel visszafizetésénél alkalmazott pénznemek kombinációját. A fizetendő kamat EURIBOR/LIBOR + 300 bázispont volt. Az Arion lakáscélúhitel-portfóliója fedezetként szolgált a CBI részére.

(16)

A panaszos szerint az ISB, az Arion és a CBI közötti hitelmegállapodásokat az ISB és az Arion részére nyújtott szerkezetátalakítási támogatást jóváhagyó hatósági döntések nem vizsgálták (17). Mivel az intézkedésekkel ezekben az ügyekben nem foglalkoztak, a panaszos fontosnak tartja beszerezni a Hatóság véleményét i. e további állítólagos támogatási intézkedések EGT-megállapodással való összeegyeztethetőségéről és ii. az ezen intézkedések bejelentése izlandi hatóságok általi elmulasztásának következményeiről.

(17)

A panaszos azt állítja, hogy amikor a CBI megkötötte az Arionnal és az ISB-vel a hitelmegállapodásokat, más izlandi bankok nem kaptak lehetőséget arra, hogy ilyen finanszírozás fogadjanak a CBI-től vagy más kormányhivataloktól. Következésképpen a panaszos azzal érvel, hogy a támogatás szelektív volt, mivel azt az izlandi bankpiacon versenyző bizonyos pénzügyi intézmények kapták csak meg. A panaszos szerint az ISB részére nyújtott hitel révén a bank támogatást kapott, hogy elkerülje a fedezett kötvény kérdésében a CBI által indított végrehajtást; és az Arion esetében a hitelt a bank árfolyamkockázatára vonatkozó megfelelő egyensúly biztosítása érdekében nyújtották. A panaszos azzal érvel, hogy más, támogatást nem kapó pénzügyi intézmények kénytelenek voltak a vevőknek kedvező piacokon kiárusítani eszközeiket.

(18)

A panaszos szerint a hitelmegállapodások a piaci kamatlábak alatt maradó, kedvező kamatozású, hosszú távú finanszírozás formájában egyértelmű előnyt biztosítottak az ISB és az Arion számára, amely viszont nem volt elérhető más piaci szereplők számára. A panaszos szerint egyetlen magánbefektető sem kötött volna meg ilyen megállapodást a pénzügyi piacokon ezekben a zavaros időkben. Azon állításának alátámasztása érdekében, amely szerint a kamatlábak az akkori piaci kamatlábak alatt maradtak, a panaszos az izlandi kormány 2009-es hitel-nemteljesítési csereügyletfelárakat (a továbbiakban: CDS-felár) és az Icelandic Housing Financing Fund (a továbbiakban: HFF) HFF150224-es és HFF150434-es kötvénykibocsátásainak 2009-es kamatlábait nyújtotta be. A panaszos fenntartja, hogy az intézkedések megerősítették az ISB és az Arion pozícióját a bankpiacon, következésképpen más piaci szereplők pozícióját hátrányosan érintették.

(19)

Végül a panaszos azzal érvel, hogy az ISB és az Arion izlandi kormány által végrehajtott és a Hatóság által az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdése b) pontjának értelmében vett összeegyeztethető támogatásnak minősített szerkezetátalakítási tervei elegendőek voltak az izlandi gazdaságban fennálló zavar orvoslására. A panaszos szerint a fent említett megállapodások révén végrehajtott további támogatási intézkedések nem voltak szükségesek, megfelelők vagy arányosak az izlandi bankrendszer helyreállítása céljából, ezért összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősülnek.

(20)

A 208/15/COL sz. határozatban a Hatóság előzetesen értékelte, hogy a CBI által a Glitnir és a Kaupthing részére biztosított rövid távú hitelkeretek, valamint a CBI és az Arion és az ISB által egyaránt megkötött hitelmegállapodások az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülhetnek-e; és igenlő válasz esetén az állami támogatás az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével összeegyeztethetőnek tekinthető-e.

(21)

A CBI bankok és más pénzügyi intézmények részére biztosított rövid távú repóügyleteit illetően a Hatóság megállapította, hogy a likviditási támogatásra és a központi banki szolgáltatásokra vonatkozó banki iránymutatás (18) teljesült. Ennek megfelelően a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a CBI által a Glitnir és a Kaupthing számára biztosított rövid távú hitelkeretek nem foglaltak magukban állami támogatást.

(22)

A CBI és Arion és ISB között állítólagosan kedvező feltételekkel megkötött hitelmegállapításokra tekintettel azonban a Hatóság előzetes következtetése szerint nem zárható ki, hogy e hitelmegállapodások az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek. A következő szempontokat határozták meg a 208/15/COL sz. határozatban:

(23)

A Hatóság szerint további bizonyítékra van szükség annak megállapítása érdekében, hogy a hitelezési feltételek az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetőnek tekinthetők-e.

(24)

Következésképpen az előzetes értékelését követően a Hatóság kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó intézkedések és közelebbről a hitelezési feltételek állami támogatásnak minősülnek-e, és hogy igenlő válasz esetén azok az EGT-megállapodás működésével összeegyeztethetőnek tekinthetők-e.

(25)

A CBI megjegyzi, hogy az izlandi pénzügyi rendszer szerkezetátalakításával, annak jogi alapjával és a kormányzat általi végrehajtásával a Hatóság korábban, többek között az ISB és az Arion szerkezetátalakítási támogatásáról szóló határozatokban foglalkozott. A CBI szerint nem észszerű a jelen ügyben vizsgálat tárgyát képező intézkedéseket a kontextusukból kiragadni és azokat egyedi eszközökként értékelni.

(26)

A CBI szerint valószerűtlen, hogy egy központi bank a Kaupthing (Arion) és ISB ügyben szóban forgó fedezethez hasonló fedezetet kényszerítsen ki. Az ilyen fedezet megszerzése esetén a CBI Izlandon az egyik legnagyobb lakáscélúhitel-portfólióval rendelkező kereskedelmi bank szerepét öltötte volna magára. Ez a központi banki szerepével nem állt volna összhangban. Fennállt az Arion és az ISB tevékenysége destabilizálásának kockázata is, amellyel a pénzügyi stabilitás került volna veszélybe. A Hatóságnak szem előtt kell tartania, hogy a CBI jogszabály alapján köteles elősegíteni a pénzügyi stabilitást. Ha a CBI behajtotta volna az ISB-vel szembeni követelését, az ISB likviditási pozíciója túlzottan meggyengült volna ahhoz, hogy egészséges bankként működjön, következésképpen a CBI nem lett volna olyan helyzetben, hogy az összes követelését behajtsa.

(27)

A CBI megjegyzi, hogy a banki iránymutatás sajnos nem foglalkozik azzal, hogy mi történik akkor, ha a monetáris politikai műveletekből eredő követeléseket nem teljesítik, és valamely központi bank kénytelen a követelések behajtására és a fedezetként szolgáló eszközök megszerzésére lépéseket tenni. A CBI azzal érvel, hogy a CBI követeléseinek hitelmegállapodássá való átalakítását nem az Arion és az ISB részére biztosított új finanszírozásnak, hanem a rövid távú hitelkeretekből eredő követeléseik visszafizettetése maximalizálását szolgáló hitelezői intézkedések rendes folytatásának kell tekinteni.

(28)

Arra tekintettel, hogy a hitelmegállapodások előnyhöz juttatták-e a bankokat, a CBI először úgy érvel, hogy a kifizetések kezdeti késedelme nem foglalt magában állami támogatást, figyelembe véve a bankrendszer 2008. októberi összeomlását követően Izlandon uralkodó rendkívüli körülményeket. A kifizetések rendezése 2009 szeptemberében az ISB-vel és 2009 novemberében a Kaupthinggal nem tekinthető késedelemnek a CBI szerint, mivel Izland az IMF segítségnyújtása mellett átfogó banki szerkezetváltáson esett át, és nagyfokú bizonytalanság uralkodott a banki eszközök értékelésével kapcsolatban.

(29)

A CBI kiemeli, hogy jogszabály alapján köteles megőrizni a pénzügyi stabilitást és felügyelni a hitelintézetek devizaegyenlegét. Következésképpen a CBI jogszabály alapján köteles volt az akkoriban uralkodó súlyos helyzet kezelésére. A hitelmegállapodások megkötése a legjobb racionális gazdasági döntést jelentette e körülmények között. A CBI rámutat arra, hogy nemcsak hogy nem állt volna összhangban a központi banki szereppel a fedezet megszerzése, hanem az végső soron azt eredményezte volna, hogy a CBI a rövid távú hitel kisebb részének visszafizetését éri el.

(30)

Ezenfelül a CBI szerint a hitelmegállapodások feltételei, azaz a kamatlábak és a fedezet a CBI számára kedveztek. A CBI a világszerte kibocsátott eszközökkel kapcsolatban elérhető információra és a felek által akkoriban megkötött más megállapodások feltételeire hivatkozik (Arion, ISB, CBI, más belföldi pénzügyi intézmények és az állam) (19). A CBI szerint ezért a hitelmegállapodások feltételei mindkét esetben teljeskörűen összhangban álltak az akkori piaci feltételekkel, következésképpen teljeskörűen megfeleltek a piacgazdasági befektető elvének.

(31)

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy ezek a hitelmegállapodások szelektívek voltak-e, a CBI előadja, hogy az összehasonlítható jogi és ténybeli helyzetben levő összes vállalkozás egyenlő bánásmódban részesült. E tekintetben a CBI megjegyzi, hogy a Straumur, egy izlandi magánbefektetési bank szintén megállapodást kötött a CBI-vel a rövid távú hitelének rendezéséről (20). Ráadásul a CBI szerint az MP Bank nem volt hasonló ténybeli vagy jogi helyzetben, mivel annak rövid távú hiteleit nem a lakáscélúhitel-portfólióval összehasonlítható eszközök, hanem nyilvános értékpapírok, például államkincstári papírok és hasonlóan biztonságos eszközök, azaz meghatározott értékkel rendelkező és költségeket nem tartalmazó, illetve átruházással össze nem kötött, könnyen forgalmazható eszközök biztosították. Következésképpen a CBI elutasítja azt az állítást, amely szerint más izlandi bankok nem kaptak lehetőséget arra, hogy a CBI-től vagy más kormányzati szervektől ilyen finanszírozásra tegyenek szert.

(32)

Végül a CBI megjegyzése szerint a Hatóságnak figyelembe kell vennie, hogy a hitelmegállapodások megkötésének időszakában ténylegesen nem volt verseny az izlandi pénzügyi vállalkozások és az EGT más pénzügyi vállalkozásai között. 2008 novemberében az izlandi parlament elfogadta a 87/1992. sz. devizatörvényt módosító 134/2008. sz. törvényt, amely korlátozta a határokon átnyúló tőkemozgásokat és az azokhoz kapcsolódó devizaügyleteket, ezáltal lehetetlenné tette a külföldi pénzügyi szervezetek számára, hogy az izlandi piacon versenyezzenek (21). A CBI ezért azzal érvel, hogy az intézkedések nem torzíthatták a versenyt és nem befolyásolhatták az EGT-megállapodás szerződő felei közti kereskedelmet.

(33)

A fentiek alapján a CBI előadja, hogy a hitelmegállapodások megkötése nem minősülhet az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.

(34)

Arra az esetre, ha a Hatóság ennek ellenére az intézkedéseket állami támogatásnak minősítené, a CBI előadja, hogy az intézkedéseket az EGT-megállapodással – annak 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján – összeegyeztethetőnek kell tekinteni, mivel az izlandi gazdaságban fennálló súlyos zavar orvoslása tekintetében szükséges, arányos és megfelelő intézkedések szerves részét képezték, következésképpen közvetlenül kapcsolódtak a Hatóság által az Arion és az ISB szerkezetátalakítási támogatásáról szóló határozataiban jóváhagyott szerkezetátalakítási támogatási intézkedésekhez.

(35)

Az Arion is előadja, hogy a jelen ügyben vizsgálat tárgyát képező intézkedések nem ragadhatók ki a kontextusukból és nem értékelhetők egyedi eszközökként. Az Arion arra enged következtetni, hogy a Hatóság az Arion szerkezetátalakítási támogatásáról szóló döntésében már megvizsgálta és jóváhagyta az Arion szerkezetátalakítását és kapitalizációját.

(36)

Az Arion megjegyzi, hogy az ISK helyett külföldi pénznemben kifejezett hitel összhangban állt a rendezésről szóló megállapodás feltételeivel, amelyek szerint az Arionnak erejéhez mérten a kamatokat és a részleteket külföldi pénznemben kellett fizetnie, és csak rendkívüli körülmények esetén fizethetett ISK-ban. Az Arion azt is megjegyzi, hogy a rendezésről szóló megállapodás 4. cikke szerint a hitelező engedélyével az adós teljeskörűenvagy részben megváltoztathatja az adósságának pénznemét. A hitelmegállapodás feltételei ezért teljeskörűen összhangban állnak a rendezésről szóló megállapodás feltételeivel. Az Arion kiemeli, hogy a Hatóság már felülvizsgálta és jóváhagyta a rendezésről szóló megállapodás feltételeit az Arion szerkezetátalakítási támogatásáról szóló határozatában (22).

(37)

Az Arion szerint helytelen a Hatóság 208/15/COL sz. határozatában szereplő azon indokolása, mely szerint a lakáscélúhitel-portfólió nélkül az Arion pozíciója „karcsú” lett volna. Az Arion szerint a lakáscélúhitel-portfólió ugyanis értékelt eszköz volt, mivel az Arion néhány fő ügyfelének hitelét tartalmazta, és annak adósságszolgálatát is az Arion látta el. A rendezésről szóló megállapodás (és nem az FME határozata) szerint a Kaupthing a lakáscélúhitel-portfóliót az Arion kapitalizációja részeként átruházhatta az Arionra. A rendezésről szóló megállapodás 3. cikke (következésképpen a lakáscélúhitel-portfólió átruházása) hiányában ugyanakkor más eszközök léptek volna a lakáscélúhitel-portfólió helyébe, hogy teljesítsék az Arion kapitalizációs és szerkezetátalakítási követelményeit.

(38)

Az Arion szerint a CBI pozíciója a felszámolási eljárásokra vonatkozó hatályos előírásokkal összhangban a Kaupthinggal szemben követelést érvényesítő magánhitelező pozíciójának tekinthető a rendezésről szóló megállapodásban foglalt részletek szerint (23). A lakáscélúhitel-portfóliónak a rendezésről szóló megállapodás szerinti átruházására és a hitelmegállapodás megkötésére az akkoriban irányadó rendes piaci feltételekkel teljes összhangban került sor. Következésképpen a CBI magatartása megfelel a magánhitelezői teszt előírásainak. A CBI ezért nem nyújtott semmilyen olyan előnyt az Arion részére, amely bármilyen módon állami támogatásnak lenne tekinthető.

(39)

Az Arion szerint annak értékelése során, hogy a hipotetikus magánbefektető megkötötte volna-e a rendezésről szóló megállapodást és a hitelmegállapodást, a figyelembe veendő fő pontok az alábbiakban foglalhatók össze:

(40)

mivel a Hatóság 208/15/COL sz. határozatában nehéznek találta a pénzügyi válság során a kamatlábak vonatkozásában megfelelő referenciaértékek meghatározását, az Arion a szóban forgó időszakban európai bankok által végzett fedezett kötvénykibocsátásairól és fedezetlen, nem alárendelt kötvénykibocsátásairól nyújtott információt. Mivel a CBI által nyújtott hitelt elsősorban jelzálog biztosítja, az Arion azzal érvel, hogy az az európai bankok által lakóingatlanra bejegyzett jelzálog igénybevételével, 2009 folyamán kibocsátott fedezett kötvényekkel hasonlítható össze. Az Arion szerint az általa rendelkezésre bocsátott adathalmaz (24) bizonyítja, hogy az európai bankok által fizetett finanszírozási árfolyam-különbözet a bankközi kamatlábat 0,1-1,90 %-kal haladta meg, míg a medián árfolyam-különbözet 0,72 % volt. A fedezett kötvényekért a legmagasabb kamatot 2009 szeptemberében a Bank of Ireland (a bankközi kamatlábat 1,9 %-kal meghaladó mértékben), míg 2009 novemberében azírországi EBS Mortgage finance (a bankközi kamatlábat 1,75 %-kal meghaladó mértékben) fizette. Az Arion szerint nehezen érthető, hogy egy jelzáloggal és más jó minőségű eszközökkel biztosított, LIBOR 3,00 %-os kamatozású kötvényt miként lehetne állami támogatásnak tekinteni, amikor a jelzálog fedezettel rendelkező európai bank legmagasabb finanszírozási költsége 1,9 %-kal haladta meg a bankközi kamatlábakat.

(41)

Az Arion szerint a rendezésről szóló megállapodásnak a tőkeösszeg ISK helyett a EUR-ban, USD-ban és CHF-ban történő kifejezésével kapcsolatos feltételeiből eredően a hitelmegállapodásban tett módosítás a CBI számára kedvező volt. Az Arion megjegyzi, hogy Izlandon a bankrendszer 2008 őszén bekövetkezett összeomlása óta a határon átnyúló tőkemozgásra és az ehhez kapcsolódó devizaügyletekre vonatkozóan szigorú korlátozásokat vezettek be. A magánhitelezői teszt e körülmények közötti alkalmazása csak arra a következtetésre vezethet, hogy a magánhitelező az ISK helyett inkább a külföldi pénznemben történő kifejezést részesítette volna előnyben. A pénznem e megváltoztatása tehát az adós helyett a hitelezőt juttatná előnyhöz.

(42)

Az Arion 2009 decemberében összehasonlította az „új” Landsbankinn (a továbbiakban: NBI) és a „régi” Landsbankinn (a továbbiakban: LBI) által megkötött rendezésről szóló megállapodásokat (a továbbiakban: LBI megállapodás). Az LBI megállapodás az NBI által az LBI részére egy EUR-ban, GBP-ben és USD-ban kifejezett, 247 milliárd ISK összegnek megfelelő, nem alárendelt, fedezett devizakötvény tíz éves futamidőre szóló kibocsátását tartalmazta. Ezenfelül 2013 elején 92 milliárd ISK értékben feltételhez kötött devizakötvény kibocsátására került sor. Ezek a nem alárendelt, fedezett kötvények az LBI-ből 2008. október 9-én az eszközök és kötelezettségek LBI által az NBI részére történő átadásáról szóló FME határozattal áthelyezett eszközök és kötelezettségek ellenértékét képezték. Ezek a nem alárendelt, fedezett kötvények 2018 októberében járnak le, és az első öt évben nincs lehetőség részletfizetésre. A kamatláb az első öt évben EURIBOR/LIBOR+ 175 bázispont, majd a fennmaradó öt évben EURIBOR/LIBOR+ 290 bázispont. A kötvényeket a Landsbankinn ügyfeleinek nyújtott hitelek halmaza biztosítja (25).

(43)

Az Arion szerint az LBI megállapodás feltételei a hitelmegállapodás feltételeivel közvetlenül összehasonlíthatóknak tekinthetők. Az eltérések az alábbiak szerint foglalhatók össze:

(44)

E két ügy közti fenti eltérések, vagyis a magasabb kamatláb, az alacsonyabb tőkeösszeg és az erősebb összevont fedezetalap az Arion szerint a hitelmegállapodás és a CBI számára kedveznek annak ellenére, hogy ebben az esetben a hitelező magánfél. Ez azt mutatja, hogy a hitelmegállapodás alapján az Arion részére nyújtott finanszírozás feltételei összhangban álltak az akkoriban uralkodó piaci feltételekkel.

(45)

Összefoglalva, az Arion előadja, hogy a CBI és Arion közti hitelmegállapodások megkötése nem minősülhet az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.

(46)

Arra az esetre, ha a Hatóság a fent bemutatott érvek ellenére úgy vélné, hogy az intézkedések állami támogatásnak minősülnek, az Arion előadja, hogy ezek az intézkedések az EGT-megállapodással – annak 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján – összeegyeztethetőek.

(47)

mivel a szóban forgó intézkedések az Arion végső kapitalizációjának és Az Arion Hatóságnak benyújtott szerkezetátalakítási tervének elválaszthatatlan részét képezték, az Argon azzal érvel, hogy ezek az intézkedések nem választhatók el az adott ügyben a Hatóság által végzett átfogó értékeléstől. Következésképpen vonatkozik rájuk a Hatóság Arion szerkezetátalakítási támogatására vonatkozó határozata.

(48)

Az Arion továbbá azon a véleményen van, hogy amennyiben a Hatóság lehetségesnek tartja valamely, az Arion szerkezetátalakítási támogatásáról szóló határozatban általa már felülvizsgált és jóváhagyott ügylet meghatározott részének ismételt megvizsgálását, a teljes ténybeli és jogi helyzetet figyelembe kell vennie. A szóban forgó intézkedések összeférhetősége Hatóság általi értékelésének ezért összhangban kell lennie az Arion szerkezetátalakítási támogatásáról szóló határozatban szereplő értékeléssel, különösen abban a kérdésben, hogy a vonatkozó állami támogatási iránymutatásban szereplő kritériumok teljesültek-e.

(49)

Az ISB információt nyújtott a CBI-vel fennálló megállapodás megkötése időpontjában Európában forgalmazott hasonló eszközfedezetű értékpapírok feltételeiről. Az ISB szerint a hasonló európai eszközfedezetű értékpapírok akkoriban az állami kezességvállalással biztosított papírokhoz képest 40–80 bázispont felárral keltek el. Az ISB egy olyan grafikont bocsátott rendelkezésre, amely három országból, azaz Franciaországból, Németországból és Spanyolországból származó adatokat mutat be 2009-ből a fedezett kötvények felára és az állampapírok felára közötti felárkülönbözettel kapcsolatban. Az iBoxxban (26) szereplő felárak az öttől hét évig terjedő átlagos időtartamú mutatókkal rendelkező országokból származó összes forgalomban lévő, fedezett kötvény súlyozott átlagát jelentik.

(50)

Ahogyan az a grafikonon látható, a felár jelentősen ingadozott ebben az időszakban és Spanyolország esetében pl. jelenleg negatív. 2009-ben e három ország esetében a felárkülönbözet 40–160 bázispont között mozgott.

(51)

A következő fejezetekben a Hatóság azt fogja megvizsgálni, hogy a CBI és az ISB és az Arion által is megkötött hitelmegállapodások magukban foglalnak-e az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást.

(52)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében egy intézkedés állami támogatásnak minősül, amennyiben a következő feltételek együttesen fennállnak: i. a támogatást az állam által vagy állami forrásból kell nyújtani; ii. gazdasági előnyhöz juttatja a vállalkozást; iii. szelektív; valamint iv. torzítja a versenyt és érinti kereskedelmet a szerződő felek között.

(53)

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állami támogatási szabályok alkalmazása alól a monetáris politika nem élvez átfogó mentességet (27). A likviditási támogatás – fenti 21. pontban említettnek megfelelő – kizárása az állami támogatási jogi szabályozás alkalmazása alól ugyanis a Hatóság 2008-as banki iránymutatásának 51. pontjában és 2013-as banki iránymutatásának 62. pontjában felsorolt feltételeket teljesítő intézkedésekre korlátozódik. (28) Ez nem azt jelenti, hogy a központi bankok összes intézkedése ki van zárva az állami támogatásiszabályok alkalmazása alól. A jelen ügyben a Hatóság úgy véli, hogy a hosszú távú hitelek CBI általi nyújtása nem felel meg a 2008-as és 2013-as banki iránymutatás fent említett pontjaiban rögzített feltételeknek, mivel az intézkedések a két banknak biztosított szerkezetátalakítási intézkedésekhez kapcsolódtak. Következésképpen a Hatóságnak az intézkedéseket az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek alapján kell megvizsgálnia.

(54)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerint állami támogatásnak az a támogatás minősül, amelyet állam által vagy állami forrásból nyújtanak.

(55)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szempontjából valamennyi állami közigazgatási szervet lefedi, a központi kormányzattól a városi vagy legalacsonyabb közigazgatási szintig, akárcsak az állami vállalatokat és szerveket (29).

(56)

A vizsgálat tárgyát képező intézkedések az állítólagosan kedvező feltételek mellett a CBI, az Arion és az ISB által megkötött hitelmegállapodás formáját öltik.

(57)

Annak meghatározása érdekében, hogy a hosszú távú hitelek CBI általi nyújtása magában foglal-e állami erőforrásokat, meg kell vizsgálni, hogy a központi bank által megtett intézkedések állami forrásból származnak-e. A központi bankok általában függetlenek a központi kormányzattól. Ugyanakkor irreleváns, hogy a közszférán belül egy intézmény önálló-e vagy sem (30). Ráadásul általánosan elfogadott, hogy a központi bankok közfeladatot látnak el. A Hatóság megjegyzi, hogy a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint valamely, közcélt szolgáló intézmény által nyújtott pénzügyi támogatás állami támogatás nyújtását eredményezheti (31). Valamely központi bank által nyújtott közcélú támogatás ezért állami forrásból származónak tekinthető, így állami támogatásnak minősül (32). A 2013-as banki iránymutatás szerint ugyanis valamely központi bank által meghatározott hitelintézeteknek nyújtott finanszírozás általában állami erőforrások átruházását foglalja magában (33).

(58)

E megjegyzéseken túl azonban nyitva marad az a kérdés, hogy a szóban forgó hitelmegállapodásokat állam által vagy állami forrásokkal nyújtották-e, tekintettel arra a következő bekezdésben levont következtetésre, hogy az intézkedések nem biztosítottak gazdasági előnyt a bankok számára.

(59)

Ahhoz, hogy az intézkedések az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősüljenek, gazdasági előnyt kell nyújtaniuk egy vállalkozás számára.

(60)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében támogatásnak számít bármilyen olyan gazdasági előny, amelyhez a vállalkozás rendes piaci körülmények között nem jutott volna hozzá, és amely őt a versenytársainál kedvezőbb helyzetbe hozza. Kizárólag az intézkedés vállalkozásra gyakorolt hatása, és nem az állami fellépés oka vagy célja releváns. (34) Ahhoz, hogy az intézkedés támogatásnak minősüljön, pozitív gazdasági előny vagy gazdasági terhek alóli mentesítés formáját is öltheti. Ez utóbbi egy tág kategória, amely olyan intézkedéseket foglal magában, amelyek általában a vállalkozó költségvetését terhelő díjakat mérséklik. Az, hogy a hitelmegállapodások kötése az ISB vagy Arion számára nyújtott előnynek minősül-e, végső soron attól függ, hogy a közjogi szervvel összehasonlítható méretű, azonos piaci feltételek között tevékenykedő magánhitelező hasonló feltételek mellett nyújtott volna-e hasonló hitelt.

(61)

Annak meghatározása érdekében, hogy egy közjogi szervezet úgy járt-e el, ahogyan azt bármely piacgazdasági szereplő hasonló helyzetben tette volna, kizárólag az állam vagy közjogi szerv, mint gazdasági szereplő – és nemmint hatóság – szerepéhez kapcsolódó előnyöket és kötelezettségeket kell figyelembe venni. (35) Ráadásul annak megállapítása érdekében, hogy valamely állami fellépés összhangban áll-e a piaci feltételekkel, a fellépést előzetes alapon, kizárólag a fellépés elhatározásakor rendelkezésre álló információ figyelembevételével kell megvizsgálni. Ezenfelül a valamely adott adósságügyletre vonatkozó konkrét piaci adatok hiányában az adósságinstrumentum piaci feltételeknek való megfelelése a hasonló piaci ügyletekkel való összehasonlítás alapján, azaz összehasonlító teljesítményértékeléssel is meghatározható.

(62)

Az Európai Unió bíróságai által kidolgozott és finomított magánhitelezői teszt (36) annak megállapítására szolgál, hogy az állami hitelező követelése – lehetőség szerint a törlesztések átütemezésével történő – visszafizetésének feltételei állami támogatást valósítanak-e meg. Amikor az állam nem befektetői vagy projekttámogatói pozícióban, hanem a fennálló adósság behajtásának maximalizálására törekvő hitelező helyzetében van, előfordulhat, hogy önmagában a fizetési halasztás formáját öltő engedékeny bánásmód nem elegendő az állami támogatás formájában nyújtott kedvező bánásmód feltételezéséhez. Ilyen körülmények esetén az állami hitelező magatartását össze kell vetni az összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben levő hipotetikus magánhitelező magatartásával. A központi kérdés az, hogy egy magánhitelező hasonló helyzetben hasonló bánásmódban részesítette volna-e az adóst.

(63)

A hitelmegállapodások vizsgálata előtt felmerül az a kérdés, hogy a fizetések rendezésével kapcsolatos kezdeti késedelem – amely tudomásunk szerint kb. 2008 októberétől 2009 végéig tartott – foglal-e magában állami támogatást. Általánosságban véve a közjogi szerveknek a hitel késedelmes törlesztésének tűrésére vonatkozó döntései az adós számára előnyt biztosítanak és állami támogatást foglalnak magukban. Míg az ideiglenes fizetési halasztás valószínűleg megfelel a magánhitelező magatartásának, így nem foglal magában állami támogatást, az ilyen, kezdetben a piaci feltételekkel összhangban álló magatartás állami támogatássá alakulhat az elhúzódó fizetési késedelmek eseteiben. (37)

(64)

A magánhitelező nézőpontjából az esedékessé vált követelés végrehajtása az önmagától értődő megnyilvánulási mód. Ez akkor is igaz, ha az adós vállalkozás pénzügyi nehézségekkel küzd, valamint fizetésképtelenség esetén is. A magánhitelezők ilyen körülmények között általában nem hajlandók további fizetési halasztást elfogadni, ha az nem juttatja őket egyértelmű előnyhöz. Ezzel szemben, ha az adós pénzügyi nehézségekbe ütközik, további hitelt csak szigorúbb feltételek, pl. magasabb kamatláb vagy átfogóbb biztosíték mellett kapna, mivel a visszafizetés veszélybe kerül. A kivételek indokoltak lehetnek olyan egyedi esetekben, amelyekben a végrehajtás mellőzése gazdaságilag észszerűbb alternatívának tűnik. Erről lenne szó akkor, ha a végrehajtás mellőzése más lehetséges alternatívákhoz képest a követelések lényegesen magasabb arányú behajtásának egyértelműen jobb kilátásával kecsegtetne, vagy akkor is, ha ezen a módon az ebből következő nagyobb veszteségek elkerülhetők lennének. A magánhitelezőnek érdeke fűződhet ahhoz, hogy az eszközei értékesítése helyett fenntartsa az adós vállalkozás üzleti tevékenységét, ezért bizonyos körülmények esetén csak az adósság egy részét hajtja be. Amikor a magánhitelező vállalja, hogy tartózkodik a követelésének teljes körű végrehajtásától, általában arra kéri az adóst, hogy nyújtson további biztosítékot. Ha erre nincs mód – például pénzügyi nehézségekkel küzdő adósok esetében –, a magánhitelező a maximális megtérítés érdekében biztosítékot kér arra az esetre, ha az adós helyzete a későbbiekben javulna. Amennyiben az adós nem nyújt kellő biztosítékot, vagy nem tesz megfelelő kötelezettségvállalást, a magánhitelező általában nem fogadja el adósságátütemezési megállapodás megkötését, vagy megtagadja az adós számára további hitel nyújtását.

(65)

A törlesztések rendezésének kezdeti késedelmét illetően a CBI előadja, hogy a fizetések rendezése 2009 szeptemberében az ISB-vel, majd 2009 novemberében a Kaupthinggal nem tekinthető a bankrendszer 2008. októberi összeomlását követően Izlandon uralkodó rendkívüli körülmények által előidézett késedelemnek. Az összeomlástól a követelések rendezéséig tartó időszak alatt Izland az IMF segítségnyújtása mellett átfogó banki szerkezetátalakításon esett át, és jelentős bizonytalanság állt fenn a banki eszközök valós értékelését követően.Következésképpen a CBI-nek a bankok hitelezőjeként időre volt szüksége, hogy megfelelően értékelhesse a fedezetként szolgáló eszközöket. A Hatóság megvizsgálta ezeket az érveket, és úgy véli, hogy a CBI a kezdeti késedelmet illetően a magánhitelezői teszttel összhangban járt el.

(66)

Ezenfelül a Hatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy a nemteljesítő bankokkal szemben hasonló rövid távú követelésekkel rendelkező magánhitelező hozzájárult volna-e a fent rögzített feltételek mellett a lakáscélúhitel-portfóliók átruházásához és ezt követően azonos feltételek szerint hitelmegállapodások új bankokkal való megkötéséhez.

(67)

A Hatóság megjegyzi, hogy a Glitnir és a Kaupthing 2008 őszén bekövetkezett összeomlásának eredményeként a CBI olyan pozícióban találta magát, amelyben észszerűtlen lett volna az Arion és ISB ügyében szóban forgó fedezetekhez hasonló fedezet érvényesítését elvárni. Figyelembe véve, hogy a hitelportfóliók tették ki az Arion és az ISB ügyfélkörének nagy részét, e fedezet megszerzése veszélybe sodorta volna az Arion és az ISB pénzügyi stabilitását, és e vállalkozásokat csődbe vitte volna. A fedezet érvényesítése a CBI számára további adminisztratív költségekkel is járt volna. Ráadásul, amennyiben a hitelportfóliókat értékesítésre kínálták volna, a CBI akkor sem rendelkezett volna biztosítékkal az elfogadható mértékű behajtást illetően, és igencsak valószínűtlen volt, hogy a kellő tőkeerősségű befektetők készek lettek volna a portfóliókat megvásárolni, tekintettel az Izlandon akkoriban uralkodó piaci helyzetre. A lakáscélúhitel-portfóliók megszerzése – akár a fedezet érvényesítése révén, akár csődöt követően – következésképpen azt eredményezte volna, hogy a CBI végső soron a rövid távú hitel kisebb összegének visszafizetését érte volna el.

(68)

Miután szembesült ezzel a helyzettel, a CBI inkább hitelmegállapodást kötött a követelései teljeskörű, kamatot is magában foglaló, adminisztratív kiadások nélküli visszafizetésének biztosítása érdekében. Következésképpen a hitelmegállapodásokat abból a célból kötötték, hogy az akkoriban lehetséges legnagyobb mértékű visszafizetést érjék el.

(69)

Ezen elemek alapján a Hatóság úgy véli, hogy a CBI a hitelmegállapodások megkötésekor a követelései megfizetésének maximalizálására törekedett.

(70)

A Hatóságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy a hitelmegállapodásokhoz kapcsolódó feltételek, különösen az irányadó kamatlábak kellően értékesek-e lettek volna a magánhitelező számára ahhoz, hogy megfeleljenek a magánhitelezői teszt követelményének.

(71)

A 208/15/COL sz. határozatban a Hatóság megjegyezte, hogy nehéz meghatározni a pénzügyi válság során a kamatlábak vonatkozásában a megfelelő referenciaértékeket. Erre válaszul az ISB, az Arion és a CBI további információt és észrevételeket nyújtottak be.

(72)

Az ISB előadja, hogy a kamatlábak összhangban állnak a hasonló eszközfedezetű kötvények akkoriban irányadó kamatlábaival. Az ISB kötvényének futamideje tíz év 4,5 %-os, fogyasztói árindexhez kötött kamatláb mellett, továbbá 70 %-os hitelfedezeti aránnyal túlbiztosított. A kamatlábat a kibocsátás időpontjában az állami kezességvállalással biztosított HFF kötvényekhez képest körülbelül 50 bázisponttal magasabban rögzítették. Ezzel összehasonlítva, a hasonló eszközfedezetű értékpapírok átlagos kamatlába akkoriban Európában az állami kezességvállalással biztosított értékpapírok kamatlábát 40–80 bázisponttal haladta meg. Az ISB egy grafikont is rendelkezésre bocsátott, amely azt mutatja, hogy Franciaország, Németország és Spanyolország esetében a felárkülönbözetek 2009-ben 40 és 160 bázispont között mozogtak.

(73)

Hasonlóképpen, az Arion előadja, hogy a CBI-vel a hitelmegállapodását piaci feltételek mellett kötötte. Az Arion ezt többek között az NBI és az LBI által megkötött, összehasonlítható megállapodással méri össze. Mindkét megállapodást nagyjából ugyanakkor, azaz 2009 végén és 2010 elején kötötték meg, és azok hasonló követelésrendezéseket tartalmaztak. Az összehasonlítás azt mutatja, hogy az Arion hitelmegállapodásának feltételei szigorúbbak voltak a magánhitelezőt magában foglaló LBI megállapodásban szereplő feltételeknél. Úgy tűnik ugyanis, hogy az LBI megállapodás alacsonyabb kamatlábat írt elő, magasabb tőkeösszeget foglalt magában, és abban az Arion hitelmegállapodásánál gyengébb és kevésbé diverzifikált fedezet szerepelt.

(74)

2015. március 31-i levelében (38) az Arion kiegészítő információt nyújtott a 2009. január 1-jétől2010. december 31-ig tartó időszakban a bankok által Európában végrehajtott fedezett kötvénykibocsátásokról és nem alárendelt, fedezetlen kötvénykibocsátásokról. Figyelembe véve, hogy a CBI által nyújtott hitelt elsősorban jelzálog biztosítja, az Arion azzal érvel, hogy ez az európai bankok által lakóingatlanra bejegyzett jelzálog igénybevételével 2009 folyamán kibocsátott fedezett kötvényekhez hasonlatos. A fentieknek megfelelően az Arion általrendelkezésre bocsátott adathalmaz szerint az európai bankok által fizetett finanszírozási árfolyamkülönbözet a bankközi kamatlábat 0,1–1,90 %-kal haladta meg, míg a medián árfolyamkülönbözet 0,72 % volt. A fedezett kötvényekért a legmagasabb kamatot 2009 szeptemberében a Bank of Ireland (a bankközi kamatlábat 1,9 %-kal meghaladó mértékben), míg 2009 novemberében az írországi EBS Mortgage (a bankközi kamatlábat 1,75 %-kal meghaladó mértékben) fizette.

(75)

A CBI azt is előadja, hogy a hitelmegállapodások feltételei, azaz a kamatlábak és a fedezet a CBI-nek kedveztek. A CBI szerint ez egyértelműen következik a világszerte kibocsátott eszközökkel kapcsolatban elérhető információkból (ahogyan azt az Arion is dokumentálta, lásd fent) és az akkoriban megkötött más megállapodásokból, köztük az LBI megállapodásból.

(76)

A Hatóság megjegyzi, hogy a CBI és a bankok között megkötött megállapodások LIBOR + 3,00 %-os kamatozásúak, és azok fedezetét jelzálogok és más eszközök adják. Ahogyan azt az ISB és az Arion által rendelkezésre bocsátott információ mutatja, ez a kamatláb jóval az akkoriban megkötött összehasonlítható adósságinstrumentumok átlagos kamatlába felett van, és a jelzálogfedezettel akkoriban rendelkező bármely más európai bank legmagasabb finanszírozási költségét is meghaladta (pl. Bank of Ireland, bankközi kamatlábak + 1,9 %). A Hatóság úgy véli, hogy a bankok által biztosított összehasonlítható adósságinstrumentumokra vonatkozó információ megbízható, és pontos képet ad a hitelmegállapodások megkötése időpontjában fennálló piaci körülményekről. Ráadásul, mivel ezekben a kamatlábakban magánfelek állapodtak meg, a Hatóság úgy véli, hogy ezek az akkori piaci kamatlábak meghatározásához a panaszos által hivatkozott HFF-re vonatkozó CDS-felárakhoz és kamatlábakhoz képest megfelelőbb referenciaértékként szolgálnak.

(77)

Az Arionnal kötött hitelmegállapodást illetően a Hatóság megjegyzi, hogy a hitel ISK helyett külföldi pénznemben volt kifejezve. Ahogyan azt az Arion megjegyezte, a devizanem megjelölésének e megváltoztatása ugyanakkor összhangban állt a rendezésről szóló megállapodás feltételeivel, amely úgy rendelkezett, hogy az Arionnak a képességéhez mérten külföldi pénznemben kell törlesztenie a kamatokat és a részleteket, és hogy az Arion a hitelező engedélyével az adósság pénznemét részben vagy egészben megváltoztathatta. A fentieknek megfelelően a Hatóság már felülvizsgálta és jóváhagyta a rendezésről szóló terv feltételeit az Arion szerkezetátalakításának támogatásáról szóló határozatban. Ráadásul, ahogyan azt az Arion megjegyezte, a határon átnyúló tőkemozgás és az ahhoz kapcsolódó devizaügyletek szigorúbb izlandi korlátozása miatt a magánhitelező minden valószínűség szerint az ISK helyett a külföldi pénznemben történő megjelölést részesítette volna előnyben. A pénznem e megváltoztatása tehát az adós helyett a hitelezőt juttatná előnyhöz.

(78)

Az akkori piaci paramétereket és a benyújtott bizonyítékokat figyelembe véve a Hatóság arra a következtetésre jut, hogy általában a hitelmegállapodásokban rögzített hitelezési feltételek és konkrétan a kamatlábak egyaránt elfogadhatók lettek volna az összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetbe került magánhitelező számára.

(79)

A fentiekre figyelemmel a Hatóság arra a következtetésre jut, hogy a CBI és az ISB, illetve az Arion között létrejött hitelmegállapodások nem biztosítottak az ISB és az Arion számára gazdasági előnyt.

(80)

Ahhoz, hogy a vizsgált intézkedéseket az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak lehessen minősíteni, az intézkedésnek szelektívnek, valamint a verseny torzítására és az EGT-megállapodás szerződő felei közötti kereskedelem befolyásolására alkalmasnak kell lennie. Mindazonáltal, tekintettel a Hatóság következtetésére, amely szerint a jelen ügyben gazdasági előny biztosítása nem történt, és mivel az állami támogatás fennállásának konjunktív feltételei emiatt nem teljesülnek, a Hatóságnak e tekintetben további vizsgálatot nem kell folytatnia.

(81)

A fenti értékelés alapján a Hatóság úgy véli, hogy a CBI által az ISB-vel és az Arionnal megkötött hitelmegállapodások nem minősülnek az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak,