2.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 66/29

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(2016. május 10.)

az E-15/15 sz. és az E-16/15 sz.,

Franz-Josef Hagedorn kontra Vienna-LIFE Lebensversicherung AG valamint Rainer Armbruster kontra Swiss LIFE (Liechtenstein) AG egyesített ügyekben

(2002/83/EK – 36. cikk – Az életbiztosítási szerződések átruházása – Elfogadhatóság – A „biztosítási szerződés” fogalma – A kötvény feltételeinek megváltozása)

(2017/C 66/08)

Az E–15/15. és E–16/15. számú, Franz-Josef Hagedorn kontra Vienna-LIFE Lebensversicherung AG és Rainer Armbruster kontra Swiss LIFE (Liechtenstein) AG egyesített ügyekben – a Liechtensteini Hercegség Legfelsőbb Bírósága (Fürstlicher Oberster Gerichtshof) által az EFTA-államok közötti, Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás 34. cikke alapján, az életbiztosításról szóló 2002. november 5-i, 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmezésével kapcsolatos KÉRELEM tárgyában, a Carl Baudenbacher elnökből, Per Christiansen és Páll Hreinsson (előadó bíró) bírákból álló Bíróság 2016. május 10-én ítéletet hozott, melynek rendelkező része a következőképpen szól:

1.

A 2002/83/EK irányelv 36. cikkének (1) bekezdése nem érinti a jogügyleteket, például azokat, amelyek keretében meglévő, befektetési egységekhez kötött életbiztosítási kötvényt adásvételi szerződés útján egy személyről egy másikra ruháznak át úgy, hogy a biztosított kockázat, nevezetesen a biztosítási kötvény alapján biztosított személy nem változik. A befektetési egységekhez kötött életbiztosítási kötvény jogügylettel történő átruházása nem minősül a szerződési feltételek módosításának, kivéve, ha a biztosítási kötvény feltételeit is módosították, és ezáltal megváltozott a biztosítási szerződésben részes felek jogainak és kötelezettségeinek egyensúlya. A kérdést előterjesztő bíróság feladata az ügy tényeinek értékelése és annak megállapítása, hogy az érintett átruházások következtében megváltoztak-e a felperesek által megvásárolt, befektetési egységekhez kötött életbiztosítási kötvények szerződési feltételei.

2.

Ha megvalósult az irányelv értelmében vett „szerződési feltételek változása”, a kérdést előterjesztő bíróságnak azt kell mérlegelnie, hogy a második kötvénytulajdonos számára a kötelezettségvállalás helye szerinti EGT-állam hivatalos nyelvén egyértelmű, pontos és teljes körű írásbeli tájékoztatást adtak-e a III. melléklet (B) része b) pontjának 2. alpontjában felsorolt információkról.

3.

A biztosítóintézet tájékoztatási kötelezettsége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy korábbi kötvénytulajdonos vállalkozás volt, az új kötvénytulajdonos pedig fogyasztó, kivéve, ha ez az eltérés vezetett a biztosítási szerződés feltételeinek módosításához.

4.

Az irányelv III. mellékletének (A) részében felsorol információk kizárólag a „biztosítóintézetről |való tájékoztatásra” és a „kötelezettségvállalásról való tájékoztatásra” vonatkoznak. Következetésképpen az irányelv alapján a biztosítóintézet tájékoztatási kötelezettsége szempontjából nem releváns, hogy az eredeti kötvénytulajdonos közölt-e magáról olyan információkat, amely alapján értékelni lehet a saját kockázatát vagy befektetői profilját.

5.

Az irányelveket vitathatatlan kötelező erővel, valamint a jogbiztonság követelményeinek teljesüléséhez szükséges konkrétsággal, pontossággal és egyértelműséggel kell átültetni az EGT-államok jogrendjébe. Továbbá a nemzeti bíróságok kötelesek az EGT-joggal összhangban értelmezni a nemzeti jogot. A Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás 34. cikke alapján a Bíróság joghatósággal rendelkezik arra, hogy a nemzeti bíróságok kérésére tanácsadó véleményt és értelmezést adjon az EGT-megállapodásról. Miután a Bíróság meghozta ítéletét, a kérelmet előterjesztő bíróság feladata, hogy a Bíróság által pontosított tényezők alapján értelmezze a nemzeti jogot. Azokban az esetekben, amikor a nemzeti jog megfelelő értelmezése nem elegendő a vonatkozó EGT-szabály által elérni kívánt eredmény megvalósításához, a Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás 31. cikkében előírt eljárás szerint a Bíróság elé lehet terjeszteni az ügyet.