(1)

A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1996. december 19-i 96/92/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (1) (a továbbiakban: az irányelv vagy a 96/92/EK irányelv) meghatározta azokat az elveket, amelyek meghatározzák az európai villamosenergia-ágazat verseny előtti megnyitását.

(2)

Ezt az irányelvet a 168/1999 EGT-vegyesbizottsági határozat (2) belefoglalta az EGT-megállapodásba is.

(3)

Az erősen korlátozott versenyről a valódi EGT-szintű versenyre való fokozatos áttérést elfogadható gazdasági körülmények között kell véghezvinni, figyelembe véve a villamosenergia-ágazatra jellemző sajátosságokat. Ezt a szempontot magának az irányelvnek a szövege is kiemeli.

(4)

Mivel az EFTA-államoknak egyedileg kell megbirkózniuk különféle helyzetekkel, az irányelv 24. cikke lehetővé teszi, hogy az irányelv egyes rendelkezéseinek alkalmazását átmeneti időszakra elhalasszák. A 24. cikkben meghatározott eltérések nem vonatkoznak azokra az állami támogatási mechanizmusokra, amelyek lehetővé teszik a villamosenergia-vállalkozások számára a verseny bevezetéséhez kedvező körülmények között való alkalmazkodást.

(5)

Ezen iránymutatások célja annak tisztázása, hogy a Hatóság a 96/92/EK irányelvre figyelemmel hogyan kívánja alkalmazni az ilyen állami támogatásokra az EGT-megállapodás szabályait. Ezek az iránymutatások nem érintik a más ide vonatkozó keretszabályokból, iránymutatásokból és értesítésekből származó állami támogatási szabályokat. A Hatóság tehát például a regionális támogatást és a környezetvédelmi támogatást továbbra is a megfelelő iránymutatások szerint engedélyezi. Azok a támogatások pedig, amelyeket az EGT-megállapodás 61. cikke alapján nem lehet engedélyezni, adott esetben továbbra is megvizsgálhatók lesznek az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése alapján.

(1)

Az 1999. november 26-i 168/1999 EGT-vegyesbizottsági határozat 1. cikkének i) pontjával kiigazított 96/92/EK irányelv 24. cikke szerint a Hatóság átmeneti intézkedéseket engedélyezhet az irányelvtől való eltérésre (3):

»Azok az EFTA-államok, amelyekben az 1999. november 26-i 168/1999 EGT-vegyesbizottsági határozat hatálybalépése előtt nyújtott kötelezettségvállalásokat vagy üzemeltetési garanciákat ezen határozat rendelkezései következtében nem lehet betartani, a 24. cikk (1) és (2) bekezdése alapján átmeneti szabályozást kérhetnek. Az átmeneti időszakra vonatkozó kérelmeket az EFTA Felügyeleti Hatóságnak legkésőbb hat hónappal az 1999. november 26-i 168/1999 EGT-vegyesbizottsági határozat hatálybalépése után kell bejelenteni.«

(2)

A jelenlegi helyzetet figyelembe véve a Hatóság úgy véli, hogy csak akkor hozhat a 24. cikk értelmében határozatot átmeneti időszakról, ha előzőleg bebizonyosodott, hogy az EFTA-tagállamok által e cikk szerint bejelentett intézkedések nem férnek össze az irányelv IV., V., VI. és VII. fejezetében meghatározott rendelkezésekkel. Az irányelv 24. cikke szerint a rendelkezésektől való eltérést egyedül a Hatóság engedélyezheti.

(3)

Ennek megfelelően amennyiben valamely EFTA-állam a 168/1999 határozat következtében be nem tartható kötelezettségvállalások és garanciák költségeinek ellensúlyozására egy alapon keresztül járulékrendszert vezet be, erre az intézkedésre a Hatóság a 96/92/EK irányelv 24. cikke szerint nem adhat átmeneti időszakot engedélyező határozatot; az ilyen intézkedéshez nem szükséges az irányelv vonatkozó fejezetei alóli eltérés. Másrészt állami támogatást jelenthet az EGT-megállapodás 61. cikke és az EFTA-államok közötti, a Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás 3. jegyzőkönyve értelmében.

(4)

Ezen iránymutatás célja, hogy megmutassa, hogy a Hatóság hogyan kívánja alkalmazni az EGT-megállapodás állami támogatási szabályait a 168/1999 határozat következtében be nem tartható kötelezettségvállalások és garanciák költségeinek ellensúlyozására nyújtott támogatási intézkedések esetén. Az iránymutatások nem vonatkoznak azokra az intézkedésekre, amelyek az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősülnek állami támogatásnak.

(1)

Az ilyen kötelezettségvállalásokat vagy üzemeltetési garanciákat általában »átállási költségnek« nevezzük. A valóságban számos formában előfordulhatnak: hosszú távú adásvételi szerződések, kifejezett vagy hallgatólagos értékesítési garanciával vállalt beruházások, a rendes tevékenységi körön kívül vállalt beruházások stb. Az ilyen kötelezettségvállalások vagy garanciák akkor minősülhetnek a Hatóság által is elismert támogatható átállási költségeknek, ha megfelelnek az alábbi feltételeknek:

(1)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdésében foglalt általános elv szerint tilos az állami támogatás. Azonban a cikk (2) és (3) bekezdése ettől az általános szabálytól néhány eltérésről rendelkezik. Továbbá az EGT-megállapodás 59. cikke (2) bekezdése szerint »az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások« olyan mértékben tartoznak az EGT-megállapodás szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelmet ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes a szerződő felek érdekeivel.

(2)

Az ezen irányelvben meghatározott támogatható átállási költségeknek megfelelő állami támogatás célja, hogy megkönnyítse a villamosenergia-vállalkozások átállását a villamos energia versenyző piacára. A Hatóság olyan mértékben egyezhet bele az ilyen támogatásba, amennyiben az ellensúlyozza a verseny torzulását azáltal, hogy hozzájárul azon közös cél eléréséhez, amelyet a piaci erők nem tudtak elérni. A villamosenergia-vállalkozások számára a nagymértékben zárt piacról a részben liberalizált piacra való átállást megkönnyítő támogatás nem jelenthet a közös érdekkel ellentétes versenytorzulást, mivel időben és hatásában korlátozott, és mivel a villamosenergia-piac liberalizációja az EGT-piac általános érdeke, és kiegészíti a belső piac létrehozására irányuló lépéseket. A Hatóság továbbá azon a nézeten van, hogy az átállási költségekre nyújtott támogatás lehetővé teszi, hogy a villamosenergia-vállalkozások csökkentsék a jelentős kötelezettségvállalásaikhoz vagy beruházásaikhoz kapcsolódó kockázatokat, és így ösztönözheti őket arra, hogy hosszú távon fenntartsák beruházásaikat. Végül az átállási költségek kompenzációja nélkül nagyobb lenne annak a kockázata, hogy az érintett vállalkozás teljes egészében a végfogyasztókra hárítaná a gazdaságtalan kötelezettségvállalás vagy garancia költségét.

(3)

Más liberalizált piacokhoz képest a villamosenergia-piaci átállási költségeket kompenzáló támogatást indokolhatja az is, hogy a villamosenergia-piac liberalizációját nem kíséri sem gyorsabb technológiai fejlődés, sem megnövekedett kereslet, és a környezetvédelem, az ellátás biztonsága és az EGT-országok gazdaságának zökkenőmentes működése szempontjából aligha képzelhető el, hogy az állami támogatás megfontolásával a Hatóság addig várjon, amíg a villamosenergia-vállalkozások nehézségekkel találják magukat szemben.

(4)

Mindezek alapján a Hatóság azon a véleményen van, hogy az átállási költségek ellensúlyozására nyújtott támogatásra rendesen eltérés alkalmazható az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján, amennyiben megkönnyíti bizonyos gazdasági tevékenységek fejlődését anélkül, hogy a közös érdekkel ellentétes mértékben hátrányosan befolyásolná a kereskedelmi feltételeket.

(5)

A Hatóság az EGT állami támogatási rendelkezéseiről szóló iránymutatásaiból – ideértve a környezetvédelmi állami támogatásról szóló iránymutatásokat (6) – származó konkrét rendelkezések sérelme nélkül elvileg az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összeegyeztethetőnek fogadhatja el a támogatható átállási költségek ellensúlyozására nyújtott támogatást, amennyiben az megfelel az alábbi feltételeknek:

(6)

Azonban a Hatóság legkomolyabb kétségének az olyan támogatással kapcsolatban ad hangot, amelynek célja a fenti kritériumoknak meg nem felelő vagy olyan átállási költségek ellensúlyozása, amelyek révén a verseny a közös érdekkel ellentétesen torzulhat az alábbi okokból:

(1)

Az EFTA-államok szabadon választhatják meg az átállási költségeket ellensúlyozó támogatás finanszírozására általuk legmegfelelőbbnek ítélt módszereket. Azonban a Hatóság a támogatás engedélyezésekor meggyőződik arról, hogy a finanszírozási módszerek nem ellentétes hatásúak-e a 96/92/EK irányelv célkitűzéseivel és a szerződő felek érdekeivel. A szerződő felek érdekei között figyelembe kell venni a fogyasztóvédelmet, az áruk és szolgáltatások szabad mozgását és a versenyt.

(2)

A finanszírozási módszerek nem téríthetik el a külső vállalkozásokat vagy az új szereplőket attól, hogy bizonyos nemzeti vagy regionális piacokon fellépjenek. Az átállási költségek ellensúlyozására nyújtott támogatás ezért nem finanszírozható az EGT-államok között szállított villamos energiára kivetett járulékokból vagy a termelő és a fogyasztó közti távolsághoz kapcsolódó járulékokból.

(3)

A Hatóság azt is biztosítja, hogy az átállási költségek ellensúlyozására nyújtott támogatás finanszírozása során a támogatható és a nem támogatható fogyasztók igazságos bánásmódban részesülnek. Ezért a 21.4. szakasz c) pontjában említett éves jelentésben támogatható és nem támogatható fogyasztók szerint részletesen le kell bontani az átállási költségek ellensúlyozására szánt finanszírozási forrásokat. Amennyiben a nem támogatható fogyasztók a villamosenergia-díj révén közvetlenül részt vesznek az átállási költségek finanszírozásában, ezt egyértelműen jelezni kell. A támogatható és a nem támogatható csoportra kivetett hozzájárulás nem haladhatja meg az adott fogyasztókra eső piaci részesedésnek megfelelő ellensúlyozandó átállási költségek arányát.

(4)

Amennyiben magánvállalkozás gyűjti az átállási költségeket ellensúlyozó támogatási mechanizmusokat finanszírozó pénzeszközöket, az alap vezetőségének ezeket egyértelműen el kell különítenie a vállalkozás rendes forrásaitól. Az ilyen beruházások nem termelhetnek hasznot az azokat irányító vállalkozásnak.

(1)

Az átállási költségek ellensúlyozására nyújtott állami támogatás vizsgálatakor a Hatóság figyelembe veszi az érintett hálózat összekapcsolódását és a villamosenergia-ágazat szerkezetét is. A kisebb, az EGT többi részével kismértékben összekapcsolt hálózatoknak nyújtott támogatás kevésbé torzíthatja a versenyt.

(2)

Ez az átállási költségekre vonatkozó módszertan nem érinti az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozó régiókban a nemzeti regionális támogatásról szóló iránymutatások (7) alkalmazását. Az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése szerint amennyiben az állami támogatások szabályainak az átállási költségekre való alkalmazása jogilag vagy ténylegesen akadályozza az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozásokra bízott sajátos feladatok végrehajtását, e szabályoktól el lehet térni, feltéve, hogy a kereskedelmet ez nem befolyásolja olyan mértékben, amely ellentétes a szerződő felek érdekeivel.

(3)

A 168/1999 határozatból következő átállási költségek ellensúlyozására szóló állami támogatásra e módszertanban meghatározott szabályok attól függetlenül alkalmazandók, hogy az érintett vállalkozások állami vagy magántulajdonban vannak-e.”