12.5.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 141/16

A PISCO MŰSZAKI DOKUMENTÁCIÓJÁNAK FŐBB ELŐÍRÁSAI

2011/C 141/16

BEVEZETÉS

A Perui Köztársaság 2009. július 27-én a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján kérelmezte a „pisco” földrajzi árujelzőként való nyilvántartásba vételét.

A 110/2008/EK rendelet 17. cikke (5) bekezdésének megfelelően a Bizottságnak a cikk (1) bekezdésében említett kérelem benyújtásának időpontjától számítva 12 hónapon belül ellenőriznie kell, hogy az megfelel-e a rendeletnek.

Az ellenőrzés megtörtént, és a 17. cikk (6) bekezdésével összhangban a Bizottság szolgálatai 2010. november 17-én, a szeszes italokkal foglalkozó bizottság 101. ülésén bejelentették, hogy a kérelem megfelel a rendeletnek.

Ezért a műszaki dokumentáció főbb előírásait közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában.

A 17. cikk (7) bekezdésének megfelelően a műszaki dokumentáció főbb előírásainak közzétételi időpontjától számított hat hónapon belül bármely természetes vagy jogi személy, akinek, illetve amelynek ahhoz jogos érdeke fűződik, kifogást emelhet a földrajzi árujelző III. mellékletben történő lajstromozásával szemben azon az alapon, hogy a rendeletben előírt feltételek nem teljesülnek. A kellően megalapozott kifogást a Bizottsághoz kell benyújtani az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyikén, vagy a kifogáshoz mellékelni kell az e nyelvek egyikén készült fordítást.

A PISCO MŰSZAKI DOKUMENTÁCIÓJÁNAK FŐBB ELŐÍRÁSAI

1. Elnevezés: pisco

2. A szeszes ital kategóriája: gyümölcspárlat

3. Leírás: A szőlő (Vinis vitisfera) gyümölcsének erjesztésével előállított szeszes ital.

A pisco készítéséhez felhasznált szőlő típusától (aromás vagy sem), valamint a must érlelésének fokától függően háromféle piscót különböztetünk meg:

— a „pisco puro”: (tiszta pisco) egyetlen fajtájú piscoszőlőből készül, és elnevezése tartalmazhatja az „aromás szőlőből” vagy a „nem aromás szőlőből” megjelölést,

— a „pisco acholado”: (kevert pisco) különböző fajtájú piscoszőlőkből készül oly módon, hogy a keverés történhet az erjesztés előtt vagy a lepárlás után,

— a „pisco mosto verde”: (zöldmustos pisco) a piscoszőlő megszakított erjesztésen átesett friss mustjából készül.

4. Fizikai és kémiai jellemzők:

Alkoholtartalom (térfogatszázalék), 20/20 °C-on: legalább 38,0, legfeljebb 48,0.

Szárazanyag-tartalom 100 °C-on (g/l): 0,6.

Illóanyagok és rokonvegyületek (mg/100 ml A.A.):

—	észterek, teljes észterben: legalább 10, legfeljebb 330,

—	etil-formiát: 0,

—	etil-acetát: legalább 10, legfeljebb 280,

—	izoamilacetát: 0.

Furfurol: legfeljebb 5.

Aldehidek, például acetaldehid: legalább 3, legfeljebb 60.

Magasabb rendű alkoholok, teljes magasabb rendű alkoholban: legalább 60, legfeljebb 350.

Illó savak, ecetsavban: legfeljebb 200.

Metil-alkohol:

—	nem aromás szőlőből készített „pisco puro” és „pisco mosto verde” esetében legalább 4, legfeljebb 100,

—	aromás szőlőből készített „pisco puro” és „pisco mosto verde”, valamint „pisco acholado” esetében legalább 4, legfeljebb 150.

5. Földrajzi terület: A pisco előállításának valamennyi lépése: a szőlőtermesztés, a feldolgozás és a végtermék palackozása egyaránt a „piscokészítő területen” belül történik, amely a Perui Köztársaság következő régióiban és megyéiben található:

6. A gyártás módja:

Szüretelés: Márciusban és áprilisban, kizárólag kézzel történik.

Zúzás és kocsánytalanítás: A végtermék előállításában való felhasználásra szánt szőlőt összezúzzák, majd kocsánytalanítják. E művelet keretében elsőként összezúzzák a szőlőt úgy, hogy kinyerhető legyen belőle a lé, ugyanakkor azonban a magvak sértetlenek maradjanak, majd pedig eltávolítják a fürtökből és a levágott darabokból származó kocsányrészeket. A kocsánytalanítás nagyon fontos lépése a földrajzi árujelző oltalmát élvező szeszes italhoz felhasznált erjesztett must előállításának.

Kádazás és kivonatolás: E művelet keretében a mustot erjesztőkádakba helyezik. Az alapbor telt zamatát úgy nyerik, hogy a kádakba helyezett alapanyagban a szőlőszemek héját a szőlőmusttal kivonatolják. A kivonatolás időtartama a szőlőfajta tulajdonságaitól függ.

Préselés: A kivonatolás után a törkölyt préselésnek vetik alá.

Erjesztés: Ez a lépés külön erre a célra szolgáló edényekben történik – napjainkban a nagyobb gyártóközpontokban elsősorban beton erjesztőrekeszekben, a kisebb vállalkozásokban pedig kerámiakancsókban és cserépköcsögökben.

Az erjesztést az adott tételből előállítani kívánt piscotípustól függően a törköly kivonatolása nélkül vagy részleges vagy teljes kivonatolásával hajtják végre. A kivonatolás végeztével kerül sor a hagyományosan „átfejtés”-nek nevezett műveletre, melynek során a must szilárd részeit, azaz a törkölyt (héj és magvak) leválasztják a folyékony részről (erjesztett szőlőlé), ami lehetővé teszi az erjesztés befejezését.

Lepárlás: A pisco jellegzetessége, hogy közvetlen szakaszos lepárlással állítják elő oly módon, hogy az elő- és az utópárlatot leválasztják, és kizárólag a középpárlatot, az úgynevezett „testet” vagy „szívet” használják fel. A must hevítése rézből vagy ónból készülő, kisebb vagy nagyobb méretű lepárló készülékekben történik.

Érlelés vagy pihentetés: A terméket a palackozás előtt legalább három hónapig erre a célra alkalmas edényekben kell tartani. Palackozás előtt szépítőszűrők felhasználásával szűrést végeznek, ezáltal eltávolítják a termékből a lebegő szilárd anyagot.

7. Kapcsolat: Peru déli partvidéke, ahol a „piscokészítő terület” elhelyezkedik, a tengeráramlatok miatt száraz, és természetes úton kizárólag télen, a ritka záporesőkből és ködökből kap nedvességet. A kis nedvességtartalom és az egész éves csapadékhiány a lehető legkedvezőbb feltételeket biztosítja a szőlő számára, amelynek jó minősége szinte garantálható, és amely kiváló a pisco készítéséhez.

A „piscokészítő terület” legmagasabb napi hőmérsékleteinek sokéves átlaga 30,8 °C és 24,4 °C között van. A legalacsonyabb napi hőmérsékletek átlaga 16,7 °C-tól 11,6 °C-ig terjed, míg az éves középhőmérséklet 22,4 °C és 18,5 °C közötti értékeket mutat. Ezek az enyhén szokatlan hőmérsékletviszonyok lehetővé teszik, hogy a szőlő a lehető legnagyobb mértékű fiziológiai és technológiai érettségre tegyen szert, ami feltétele a must szabályszerű erjedésének. A szőlő éppen megfelelő cukortartalmat ér el, ami az erjesztés során nagyobb mennyiségű alkohol kinyerését teszi lehetővé, és így a lepárlást követően rendkívül nagy alkoholtartalmat biztosít a termék számára.

A „piscokészítő terület” jellemzően vegyes talajú (agyagos, homokos és meszes talajok közel azonos arányban fordulnak elő), rendkívül homokos, és az öntözővíz a folyóvizek áradásaiból származik (a terület az Andok lábainál fekszik). Tehát a szőlők öntözése friss természetes folyóvízzel történik, ami segíti a jobb terméshozam és a kedvezőbb minőség elérését.

Mindezt kiegészíti a szőlészetekben alkalmazott, egyre nagyobb múltra visszatekintő termesztési gyakorlat és a termék hagyományos előállítási módja, amely a művészet, a szokások és az értékes tapasztalatok sajátos ötvözetéből meríti egyediségét.

8. Nemzeti jogi követelmények: A „pisco” elnevezés Peruban az INDECOPI által 1990. december 12-én kibocsátott 072087-DIPI igazgatósági határozat (resolución directoral) értelmében eredetmegjelölésként oltalom alatt áll.

A névhasználat engedélyezése érdekében az INDECOPI előtt folyó közigazgatási eljárásban az előállítónak igazolnia kell, hogy terméke teljesíti az NTP 211.001:2006 perui szabvány követelményeit.

9. Kérelmező: Instituto nacional de defensa de la competencia y de la protección de la propiedad intelectual «INDECOPI», calle De la Prosa, 138 — San Borja, Lima, Peru.

10. Felügyeleti hatóság: Comisión nacional del Pisco «CONAPISCO», Calle Uno Oeste 060. Urb. Corpac — San Isidro, Lima, Peru.

11. Címkézés: A belföldi és a külföldi értékesítéshez a termék címkéjének teljesítenie kell az NTP 210.027:2004, az NTP 209.038:2003 és az NMP 001:1995 szabványokban foglalt technikai követelményeket.

A címkének utalnia kell a felhasznált piscoszőlő fajtájára, és tartalmaznia kell az előállító pincészet címét. Az előállítás helye a „Zona de producción” („Előállítási terület”) megnevezéssel is jelezhető, de csak akkor, ha a pisco előállítása és palackozása az előállítás során felhasznált piscoszőlő termőhelyével megegyező területen történt.