21.7.2007

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 170/14

Az Elsőfokú Bíróságnak (negyedik tanács) a T-05/07. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2007. március 15-én hozott végzése ellen 2007. május 18-án benyújtott fellebbezés

(C-242/07. P. sz. ügy)

(2007/C 170/25)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Belga Királyság (képviselők: L. Van den Broeck meghatalmazott, J.-P. Buyle és C. Steyaert ügyvédek)

Másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága

Kérelmek

—	a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—

a Bíróság állapítsa meg, hogy a fellebbező által az Európai Bizottság ellen indított megsemmisítési kereset (T-5/07) elfogadható, és következésképpen adjon helyt a fellebbező keresetlevelében foglalt kérelmeinek, illetve adott esetben érdemi határozat meghozatala végett utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bírósághoz;

—	kötelezze a Bizottságot a fellebbezési eljárás és az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott keresettel összefüggő költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezése alátámasztására a fellebbező négy jogalapra hivatkozik.

Első jogalapjában a fellebbező azt kifogásolja, hogy a megtámadott végzés indokolása hiányos, amennyiben az Elsőfokú Bíróság az eljárási szabályzata 111. cikkének megsértésével anélkül hivatkozik a váratlan eseményre és a menthető hibára vonatkozó ítélkezési gyakorlatra, hogy megjelölné, hogy a fellebbező által előadott körülmények miért nem minősülnek ilyen váratlan eseménynek, illetve azokból miért nem származik ilyen menthető hiba.

Ezt követően a fellebbező a második jogalapját abban jelöli meg, hogy az Elsőfokú Bíróság anyagi jogszabálysértést követett el, mivel úgy ítélte meg, hogy a fellebbező szolgálatai működésével összefüggő körülmények önmagukban nem tehetik az elkövetett hibát menthetővé. A menthető hibára vonatkozó közöségi gyakorlatból kitűnik, hogy az kivételes körülményekre vonatkozik, tekintet nélkül arra, hogy e körülmények milyen keretek között valósulnak meg.

Harmadik jogalapjában a fellebbező arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság anyagi jogszabálysértést követett el, de legalább is nem teljesítette indokolási kötelezettségét, mivel elmulasztotta megvizsgálni a fellebbező által előadott, a fellebbezőt terhelő túlzott mértékű eljárási szigorra alapított egyik érvet, amely szigor a fellebbezőt akkor sújtja, ha a keresetét mint megalapozatlant elutasítják, jóllehet a jelen ügyben nagy mértékű gondosságról tett tanúbizonyságot, és konkrétan jóval a kereset benyújtására nyitva álló határidő lejárát megelőzően elküldte a keresetlevelét faxüzenetben.

Végül a fellebbező a negyedik jogalapjában kifejti, hogy a keresetlevél annak ellenére történő elkésettség miatti elutasítása, hogy azt korábban megküldték a Bíróság Hivatala számára, ellenétes az arányosság elvével. Ezen elv ugyanis megköveteli, hogy még akkor sem lehet elfogadhatatlannak nyilvánítani a Bíróság Hivatalához az EK-Szerződésben előírt, a kereset benyújtására nyitva álló határidőn belül faxüzenetben eljuttatott keresetet, ha az aláírással ellátott eredeti keresetlevél több mint 10 nappal később érkezik meg a Bíróság Hivatalához, feltéve hogy azt a faxüzenetben történő benyújtásra engedélyezett utolsó napot követő 10 napon belül nyújtják be.