A T-204/04. sz., Indorata-Serviços e Gestão, Lda kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) ügyben 2007. február 15-én hozott ítélet ellen az Indorata-Serviços e Gestão, Lda által 2007. április 23-án benyújtott fellebbezés

(C-212/07. P. sz. ügy)

(2007/C 155/22)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Indorata-Serviços e Gestão, Lda (képviselő: T. Wallentin ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A fellebbező kérelmei

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező fél a nevezett ítélettel szemben benyújtott fellebbezését négy jogalapra alapítja.

Az első jogalappal a fellebbező fél a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére hivatkozik. A „HAIRTRANSFER” szó – a Bíróság álláspontjával szemben – lajstromozható, az eredeti többletelemének köszönhetően megkülönböztető képességgel rendelkezik, és így alkalmas arra, hogy a fellebbező fél ezzel jelölt áruit és szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozók termékeitől.

Második jogalapjával a fellebbező fél a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére hivatkozik. Az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta a kérdéses rendelkezést, amikor azt állapította meg, hogy a „HAIRTRANSFER” megjelölés a 8. osztályba tartozó, kérelmezett árukkal kellően közvetlen és konkrét kapcsolatban áll az érintett árukkal, és a „HAIRTRANSFER” megjelölés a 22. osztályba tartozó áruk rendeltetésére utal, és így összességében kellően közvetlen és konkrét kapcsolatban áll a 22. osztályba tartozó, érintett árukkal. A „HAIRTRANSFER” az elutasított áruk vonatkozásában önmagában nem lehet leíró jellegű, mivel egy árunak nem lehet „kizárólag leíró” rendeltetése valamely szolgáltatás (!) tekintetében.

Harmadik jogalapjával a fellebbező fél az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozik. Az OHIM közösségi védjegylajstromozásról szóló határozatainak ugyanis volt már tárgya olyan megjelölés, amely kétségtelenül hasonló a kérdéses szóösszetételhez. Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban a fellebbező fél előadta, hogy a szóban forgó megjelölésnek az OHIM, az osztrák védjegyhivatal és számos tagállam védjegyhivatalának ítélkezési gyakorlata alapján is rendelkezne megkülönböztető képességgel.

Végül negyedik jogalapjával a fellebbező fél az EK-jog általános alapelveinek megsértésére hivatkozik. Az Elsőfokú Bíróság megtámadott ítélete sérti ugyanis a tárgyilagosság és a határozathozatal egységességének követelményét, mivel ugyanazon közösségi védjegybejelentésen belül objektíve nem igazolható megkülönböztetést tettek. Teljességgel nyilvánvaló, hogy a 44. osztályba tartozó „hajdúsítás” szolgáltatás, amelyet az OHIM elutasított, beletartozik a hajhosszabbítás szolgáltatásba. Objektíve nem igazolható tehát, hogy miért engedélyezték a „HAIRTRANSFER” megjelölést a „hajhosszabbítás” szolgáltatás vonatkozásában, és miért utasították azt el a „hajdúsítás” szolgáltatás vonatkozásában.

(1)  HL C 82., 32. o.