9.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 129/11

Az Elsőfokú Bíróság (első tanács) T-477/04. sz., Aktieselskabet af 21. november 2001 kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), TDK Kabushiki Kaisha (TDK Corp.) ügyben 2007. február 6-án hozott ítélete ellen az Aktieselskabet af 21. november 2001 által 2007. április 12-én benyújtott fellebbezés

(C-197/07. P. sz. ügy)

(2007/C 129/20)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Aktieselskabet af 21. november 2001 (képviselő: C. Barrett Christiansen advokat)

A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), TDK Kabushiki Kaisha (TDK Corp.)

A fellebbező kérelmei

—

A Bíróság helyezze egészében hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság T-477/04. sz. ügyben 2007. február 6-án hozott ítéletét (a megtámadott ítélet);

—

kötelezze a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (OHIM) a Bíróság előtti eljárásban felmerült költségek viselésére;

—

helyezze hatályon kívül a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal első fellebbezési tanácsának 2004. október 7-i R-364/2003-1. sz. határozatát;

—

kötelezze a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (OHIM) az Elsőfokú Bíróság és az OHIM előtti eljárásban felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen fellebbezéssel a fellebbező a következőkre hivatkozik:

 

Az Elsőfokú Bíróság azáltal, hogy a korábbi védjegyek hírnevét állapította meg a közösségi védjegyről szóló rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében, helytelenül

1.

nem tett különbséget a megtámadott ítéletben a 36 korábbi védjegy között

2.

vett figyelembe olyan bizonyítékokat, amelyek nem felelnek meg az OHIM hivatalos iránymutatásainak

3.

vett figyelembe olyan bizonyítékokat, amelyek nem utalnak a korábbi védjegyekre

4.

vett figyelembe keltezés nélküli bizonyítékokat

5.

nem vett figyelembe, hogy a hírnév igazolására vonatkozó releváns határidő a vitatott közösségi védjegybejelentés benyújtásának napja

6.

olyan bizonyíték alapján hagyta helyben a hírnevet, amely időben nem volt közel a vitatott közösségi védjegybejelentés benyújtásának napjához

7.

a hírnév igazolásaként figyelembe vette egy piackutatás eredményét anélkül, hogy megjelölte volna

a)

azt, hogy független és elismert kutatóintézet vagy gazdasági társaság irányításával készült-e a felmérés;

b)

a megkérdezettek számát és profilját (nem, kor, foglalkozás és háttér)

c)

a kutatás módszerét és körülményeit, valamint a kérdőívben található kérdések teljes felsorolását

d)

azt, hogy a felmérésben megadott százalékos érték a megkérdezettek teljes számára vagy csak a válaszolókéra vonatkozik-e.

8.

az átfogó értékelés elvégzése előtt nem vette figyelembe az előterjesztett bizonyítékok önálló bizonyítóerejét.

 

Az Elsőfokú Bíróság azáltal, hogy a közösségi védjegyről szóló rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében a hírnév tisztességtelen kihasználását állapította meg, helytelenül

9.

alapította ítéletét a hírnév – nem pedig a jóhírnév – tisztességtelen kihasználására, és ez nem felel meg a közösségi védjegyről szóló rendelet 8. cikkének (5) bekezdésének

10.

állapította meg, hogy egy előre ki nem zárható lehetőség elegendő meggyőző bizonyíték annak alátámasztására, hogy fennáll annak jövőbeli, nem hipotetikus veszélye, hogy a felperes tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegyek hírnevét.