14.4.2007

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 82/21

Az Arbeidshof te Brussel (Belgium) által 2007. február 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Centrum voor gelijkheid van kansen en racismebestrijding kontra N.V. Firma Feryn

(C-54/07. sz. ügy)

(2007/C 82/39)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Arbeidshof te Brussel (Belgium)

Az alapeljárás felei

Kérelmező a fellebbezési eljárásban: Centrum voor gelijkheid van kansen en racismebestrijding

Ellenérdekű fél a fellebbezési eljárásban: N.V. Firma Feryn

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

—

A személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv (1) 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti közvetlen hátrányos megkülönböztetésről van-e szó, ha egy munkaadó azután, hogy kiírt egy feltűnő állásajánlatot, nyilvánosan kijelenti:

„Teljesítenem kell a vásárlóim igényeit. Ha azt mondják nekem, hogy »én ezt az adott terméket szeretném, vagy én ezt és ezt akarom«, és én erre úgy válaszolok, hogy »ezt nem teszem meg, mégis ezekkel az emberekkel dolgoztatok«, akkor azt mondják, »nincs szükségem erre az ajtóra«. Ezzel a saját üzletemet teszem tönkre. Nekünk igazodnunk kell a vásárlóink igényeihez. Ez a probléma nem az én problémám. Nem én vagyok a felelős Belgiumban ezért a problémáért. Azt szeretném, hogy a cég működjön, az év végére teljesítsük a kitűzött forgalmunkat, és ezt hogyan érem el … nos, úgy kell elérnem, hogy közben teljesítem a vásárlók kívánságait!”

—	Elégséges-e az alkalmazottként való felvétel feltételeit érintő közvetlen hátrányos megkülönböztetés fennállásához annak megállapítása, hogy a munkaadó közvetlenül hátrányosan megkülönböztető kiválasztási szempontokat alkalmaz?

—

Figyelembe lehet-e venni a munkaadó munkaerő-felvétele hátrányosan megkülönböztető mivoltának vizsgálata során a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti közvetlen hátrányos megkülönböztetés megállapításához, hogy a munkaadó kapcsolt vállalkozása kizárólag belföldi beszerelő munkásokat alkalmaz?

—

Mit kell érteni az irányelv 8. cikkének (1) bekezdése szerinti olyan tények alatt „amelyekből vélelmezni lehet, hogy közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés történt”? Mekkora szigorral kell a nemzeti bíróságnak eljárnia azon tények értékelése során, amelyek alapján a hátrányos megkülönböztetés vélelme felmerül?

A korábban történt hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos tények (közvetlenül hátrányosan megkülönböztető kiválasztási szempontok nyilvánosságra hozatala 2005 áprilisában) mennyiben tekinthetők olyan „tényeknek, […] amelyekből ”az irányelv 8. cikkének (1) bekezdése értelmében „vélelmezni lehet, hogy közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés történt”?

Az 2005 áprilisában megállapított hátrányos megkülönböztetés (nyilvánosságra hozatal 2005 áprilisában) alapján vélelmezhető-e később a közvetlenül hátrányosan megkülönböztető munkaerő-felvételi politika továbbfolytatása? Elégséges-e – az alapeljárásban felmerült tények figyelembevételével – a vélelem (amely szerint a munkaadó hátrányosan megkülönböztető felvételi politikát alkalmaz és folytat) megalapozottságához, hogy 2005 áprilisában arra a kérdésre, hogy munkaadóként más elbírálásban részesíti-e a külföldieket és a belföldieket, tehát tulajdonképpen nem rasszista-e egy kicsit, a nyilvánosság előtt így válaszolt: „Teljesítenem kell a vásárlóim igényeit. Ha azt mondják nekem, hogy »én ezt az adott terméket szeretném, vagy én ezt és ezt akarom«, és én erre úgy válaszolok, hogy »ezt nem teszem meg, mégis ezekkel az emberekkel dolgoztatok«, akkor azt mondják, »nincs szükségem erre az ajtóra«. Ezzel a saját üzletemet teszem tönkre. Nekünk igazodnunk kell a vásárlóink igényeihez. Ez a probléma nem az én problémám. Nem én vagyok a felelős Belgiumban ezért a problémáért. Azt szeretném, hogy a cég működjön, az év végére elérjük a tervezett forgalmat, és ezt hogyan érem el … nos, úgy kell elérnem, hogy közben teljesítem a vásárlók kívánságait!”

Megalapozhatja-e ezt a vélelmet – az alapeljárásban felmerült tények figyelembevételével – egy olyan, a munkaadó és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem nemzeti intézménye által adott közös sajtóközlemény, amelyben a munkaadó legalábbis hallgatólagosan elismerte a hátrányos megkülönböztetés tényét?

Vélelmezhető-e közvetett hátrányos megkülönböztetés abból a tényből, hogy egy munkaadó nem foglalkoztat külföldi beszerelő munkásokat, akkor, ha ennek a munkaadónak korábban nagy nehézséget okozott beszerelő munkásokat találni, és ezzel összefüggésben nyilvánosan is kijelentette, hogy a vásárlói nem szívesen dolgoznak külföldi beszerelő munkásokkal?

e)	Elégséges-e egyetlen tény ahhoz, hogy a hátrányos megkülönböztetés vélelmét megalapozza?

f)	Vélelmezhető-e – az alapeljárásban felmerült tények figyelembevételével – a munkaadó által megvalósított hátrányos megkülönböztetés annak alapján, hogy e munkaadó egyik kapcsolt vállalkozása kizárólag belföldi munkavállalókat alkalmaz?

—

Milyen szigorral kell eljárnia a nemzeti bíróságnak az előterjesztendő ellenbizonyíték elbírálása során, akkor, amikor az irányelv 8. cikkének (1) bekezdése értelmében vélelmezhető a hátrányos megkülönbözetés? Cáfolhatja-e az irányelv 8. cikkének (1) bekezdése szerint vélelmezhető hátrányos megkülönböztetést a munkaadó sajtóban tett azon egyszerű és egyoldalú kijelentése, miszerint nem vagy már nem alkalmaz hátrányos megkülönböztetést, és szívesen lát külföldi beszerelő munkásokat; és/vagy cáfolhatja-e ezt egy olyan egyszerű kijelentéssel a munkaadó, miszerint a leányvállalata kivételével nála minden beszerelő munkási állás betöltött, és/vagy cáfolhatja-e ezt annak a közlésével, hogy egy tunéziai takarítónőt vettek fel; és/vagy – az alapeljárás során felmerült tények figyelembevételével – a vélelem kizárólag azzal cáfolható, hogy külföldi beszerelő munkások ténylegesen felvételt nyertek, vagy/és azáltal, hogy a közös sajtóközleményben foglalt kötelezettségeket teljesíti?

—

Mit kell az alatt a szankció alatt érteni, amely a 2000/43/EK tanácsi irányelv 15. cikke értelmében „hatékony, arányos és visszatartó erejű”?

Lehetővé teszi-e a 15. cikkben foglalt feltétel a nemzeti bíróság számára, hogy az alapeljárásban felmerült tények figyelembevételével csupán egyszerűen megállapítsa, hogy közvetlen hátrányos megkülönböztetés történt?

Vagy eszerint a nemzeti bíróságnak az abbahagyásra kötelezés iránti keresetnek is helyt kell-e adnia, ahogyan ezt a nemzeti jog előírja? Mennyiben szükséges ezen túlmenően, hogy a nemzeti bíróság – az alapeljárásban felmerült tények figyelembevételével – a meghozandó ítélet nyilvánosságra hozatalát hatékony, arányos és visszatartó erejű szankcióként elrendelje?

(1) HL L 180., 86. o.; magyar nyelvű különkiadás 20. fejezet, 1. kötet, 23. o.