ELFOGADOTT SZÖVEGEK
P6_TA(2006)0359
Jannis Sakellariou parlamenti mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem
Az Európai Parlament határozata Jannis Sakellariou kiváltságainak és mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelemről (2006/2145(IMM))
Az Európai Parlament,
|
— |
tekintettel Jannis Sakellariou 2006. június 6-án előterjesztett, a 2006. június 12-i plenáris ülésen bejelentett, saját mentelmi jogának a görög bíróság előtt indított bíróság eljárással összefüggésben történő fenntartására irányuló kérelmére, |
|
— |
miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghallgatta Jannis Sakellariout, |
|
— |
tekintettel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló 1965. április 8-i jegyzőkönyv 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére, |
|
— |
tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának 1964. május 12-i és 1986. július 10-i ítéletére (1), |
|
— |
tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (3) bekezdésére és 7. cikkére, |
|
— |
tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0273/2006), |
|
A. |
mivel Jannis Sakellariout az 1999. június 10. és 13. között tartott ötödik választáson európai parlamenti képviselővé választották, és mivel a Parlament 1999. december 15-én megvizsgálta megbízólevelét (2); |
|
B. |
mivel a feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe és nem vonhatók bírósági eljárás alá (3); |
|
C. |
mivel az európai parlamenti képviselők bírósági eljárás alóli mentessége kiterjed a polgári eljárás alóli mentességre is, különösen, ha jelentős büntető kártérítést igényelnek ezen eljárásban; |
|
D. |
mivel az Európai Parlament 2003. szeptember 23-án úgy határozott, hogy fenntartja Jannis Sakellariou mentelmi jogát és kiváltságait a fenti eljárással összefüggésben, illetve továbbította határozatát és az illetékes bizottság jelentését az illetékes görög bírósághoz; |
|
E. |
mivel a felperes nem folytatta az eljárást, amelyre az Európai Parlament 2003. szeptember 23-i határozata hivatkozott, és a 2005. december 20-i idézésben csak akkor élesztette újjá az eljárást, amikor Sakellariou már nem volt többé európai parlamenti képviselő; |
|
F. |
mivel az üggyel kapcsolatos tények az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében egyértelműen a Sakellariou úr európai parlamenti képviselői feladatai ellátása során kifejtett véleményéhez kapcsolódnak; |
|
G. |
mivel a jegyzőkönyv 9. cikke alapján az európai parlamenti képviselőkre ruházott mentesség maga a Parlament érdekét szolgálja, korlátlan és nem lehet megszűntetni; ezen felül az intézmény érdekében továbbra is fennáll, még akkor is, ha az érintett európai parlamenti képviselő már nem képviselő többé; |
|
1. |
úgy határoz, hogy fenntartja Jannis Sakellariou kiváltságait és mentelmi jogát; |
|
2. |
utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését az athéni elsőfokú bíróság polgári kamarájának. |
(1) 101/63 sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 383. o.), illetve 149/85. sz. Wybot kontra Faure és társai ügy (EBHT 1986., 2391. o.).
(2) A képviselők megbízóleveleinek az 1999. június 10-13-i ötödik közvetlen európai parlamenti választásokat követő vizsgálatáról szóló európai parlamenti határozat (HL C 296., 2000.10.18., 93. o.).
(3) az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 9. cikke.
P6_TA(2006)0360
Média és fejlődés
Az Európai Parlament állásfoglalása a médiáról és a fejlődésről (2006/2080(INI))
Az Európai Parlament,
|
— |
tekintettel a 2000. szeptember 8-án New York-ban, az ENSZ millennium csúcstalálkozóján elfogadott millenniumi fejlesztési célokra (MFC), |
|
— |
tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetéséről szóló 1979. december 18-án az ENSZ Közgyűlése által elfogadott egyezményre, |
|
— |
tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló johannesburgi nyilatkozatra, amelyet a fenntartható fejlődésről tartott világkonferencia 2002. szeptember 4-én fogadott el, |
|
— |
tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2000. június 5-9. között a „Nők 2000: Egyenlőség, fejlődés és béke a XXI. századért” címmel tartott rendkívüli ülés eredményeiről szóló állásfoglalásra, amelyet az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2000. október 12-én Brüsszelben fogadott el (1), |
|
— |
tekintettel az AKCS-országokbeli fogyatékkal élő és idősebb emberek jogaira vonatkozó állásfoglalásra, amelyet az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2001. november 1-én Brüsszelben fogadott el (2), |
|
— |
tekintettel az 1948-as emberi jogok egyetemes nyilatkozata 19. cikkére, az 1950-es emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezmény 10. cikkére, az 1969-es, emberi jogokról szóló amerikai egyezmény 13. cikkére és az 1981-es az ember és népek jogainak afrikai chartája 9. cikkére, |
|
— |
tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok csoportjának tagjai, valamint másrészről az Európai Közösség között 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt partnerségi megállapodásra, amely 2003. április 1-jén lépett hatályba (3), és különösen annak az információs és kommunikációs technológiákról és az információs társadalomról szóló 43. cikkére, |
|
— |
tekintettel a millenniumi fejlesztési célok keretében, a mindenki számára elérhető általános iskolai oktatás és a nemek közötti esélyegyenlőség megvalósítása terén az AKCS-országokban tett előrelépésekről szóló állásfoglalásra (4), amelyet az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2005. április 21-én fogadott el, |
|
— |
tekintettel az információs és kommunikációs technológiákról (IKT-k) és a fejlődő országokról szóló 2001. június 12-i állásfoglalására (5), |
|
— |
tekintettel az információs társadalomról tartott világkonferencia (WSIS) 2003. december 12-én elfogadott „genfi alapelvek nyilatkozatára” és „cselekvési tervére”, |
|
— |
tekintettel az AKCS-kultúrák és kulturális iparágak előmozdításáról szóló „dakari nyilatkozatra”, amelyet 2003. június 20-án az AKCS-államok kulturális miniszterei írtak alá, |
|
— |
tekintettel a „tuniszi kötelezettségvállalásra”, amelyet a WSIS 2005. november 18-án fogadott el, |
|
— |
tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére, |
|
— |
tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A6-0264/2006), |
|
A. |
mivel a média elsődleges feladata az információ terjesztése, amely folyamat révén a polgárok számára biztosítják a politikai döntésekről és a kormány tevékenységéről szóló hírek és információk hatékony áramlását; |
|
B. |
mivel a média a legfontosabb közege a polgárok részvételének a döntéshozatali folyamatban; |
|
C. |
mivel a média különösen fontos szerepet játszik a tudatosság formálásában és az információ terjesztésében; |
|
D. |
mivel a média segítheti az országok fejlődését, lévén az emberek életszínvonalát befolyásolhatja az IKT; a média pozitívan befolyásolhatja az emberek gondolkodásmódját, a kultúrát és a társadalmi-politikai szerkezetet; és a polgárok civil és politikai tudatosságának alakítása reprezentatívabb kormányzáshoz vezethet; |
|
E. |
mivel az információáramlás és a kommunikációs szolgáltatások javítása olyan elengedhetetlen feltétel, amely segítségével felszámolható a szegénység, és mivel a szólásszabadság, így az információhoz való hozzáférés és a szabad sajtó olyan alapvető emberi jog, amelynek révén kifejezhetővé válik az egészséghez, a tiszta környezethez és a szegénységet visszaszorító stratégiák hatékony megvalósításához való jog iránti igény; |
|
F. |
mivel az információ hiánya vagy a kormány és kormányközi ügynökségek nem megfelelő kommunikációs stratégiái bizalmatlansághoz, megtévesztéshez és téves tájékoztatáshoz vezethetnek; |
|
G. |
mivel a szakmai szervezetek statisztikái alapján 2005-ben 63 újságírót öltek meg, 2006-ban pedig ez idáig 27 újságíró és 12 médiaasszisztens vesztette életét, 135-en pedig börtönben vannak; |
|
H. |
mivel a rádió és a televízió fontos tájékoztatási eszközök, amelyek a fejlődő országokban sokkal elterjedtebbek, mint a telefon vagy az internet és sokkal hatékonyabbak, mint az újságok; |
|
I. |
mivel a vidéki rádiók alapvető eszközei a mezőgazdasági terjeszkedésnek és a vidék fejlődésének; |
|
J. |
mivel a jól informált és független civil társadalom (nem kormányzati szervezetek, szakmai egyesületek, független média, kutatóintézetek, stb.) rendkívül fontos szerepet játszhat az erőszak és a korrupció viszszaszorításában azáltal, hogy ösztönzi a vitát és a felelősebb kormányzást; |
|
K. |
mivel a szabad sajtó alapvető feltétele a fejlődésnek és az átlátható és őszinte kormányzás fenntartásának, a tartós gazdasági növekedésnek és a társadalmi és politikai fejlődésben és stabilitásban való haladásnak; |
|
L. |
mivel Afrika több mint 20 országában csupán egyetlen újság működik (szemben a 25 tagállammal, ahol 2004-ben 1456 napilap volt), ami nem meglepő, mivel az írástudatlanok aránya igen magas; |
|
M. |
mivel azokban a régiókban, ahol jellemző az írástudatlanság, a rádió a legmegfelelőbb kommunikációs technológia, mivel ez az emberek többsége - különösen a szavazati joggal nem rendelkező vidéki közösségek, nők és fiatalok - számára elérhető; |
|
N. |
mivel a fejlődő országokban sugárzott televíziós műsorok kevesebb mint 30%-a saját készítésű, és a televíziós kommunikáció területén megvalósított befektetések szintje különösen alacsony; |
|
O. |
mivel az elmúlt évek során a fejlődő országokban kiemelkedően magas volt a filmszínházak látogatottsága; |
|
P. |
mivel az IKT-t a fejlődő országokban az oktatás támogatására számos módon lehet alkalmazni, illetve lehetőséget nyújt az elszigeteltség megszüntetésére (különösen a műholdas összeköttetések révén), az IKT-t versenyképes árak mellett nagy sikerrel alkalmazhatják a távoktatásban; |
|
Q. |
mivel a számítógépek elterjedése alapvetően javította az újságírók munkáját, és a különböző osztályok közötti számítógépes hálózatok jelentős időmegtakarítást tettek lehetővé; mivel az internetes hozzáférés megkönnyíti az újságírók munkáját és lehetővé teszi számukra, hogy többfajta forrásra támaszkodjanak és kapcsolódó információkat használjanak fel, illetve segíti a helyszíni tudósításokat; |
|
1. |
felismeri a médiának a kormányok átláthatósága, felelősségre vonhatósága és a hatalmon lévő döntéshozók nyilvános vizsgálata terén játszott fontos szerepét, mivel a média a politikai kudarcokra, a hivatalnokok visszaéléseire, az igazságszolgáltatás korrupciójára és a vállalati szektor botrányaira irányíthatja a figyelmet; |
|
2. |
felhívja az Európai Uniót (EU), a tagállamokat, a csatlakozó országokat és az AKCS-országokat, hogy fejlesztési célkitűzéseik megvalósításába vonjanak be civil társadalmi szervezeteket, beleértve a magánvállalkozásokat is és különösen a médiát; |
|
3. |
fontosnak ítéli a fejlődő országokbeli helyi nem állami szereplők és a nemzeti hatóságok közötti párbeszéd további javítását olyan fontos területeken, mint a média, annak érdekében, hogy megerősítsék a közintézmények képességeit, elszámoltathatóságát és átláthatóságát, valamint azért, hogy az emberi jogok tiszteletben tartására, a helyes kormányzásra, illetve a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó alapelvek alkalmazása tekintetében növeljék a közszféra hatékonyságát; |
|
4. |
felhívja a figyelmet a szólásszabadság és a kommunikáció rendszeresebb integrációjának fontosságára a fejlesztési menetrend finanszírozási politikáin és stratégiáin belül; |
|
5. |
hangsúlyozza a média szerepének fontosságát a kulturális sokszínűség tiszteletben tartása, valamint a nemzeti és nemzetközi kulturális fejlődés előmozdítása tekintetében; |
|
6. |
hangsúlyozza, hogy a sajtó szerepe nem korlátozódik a nagy többség jelentette modellekre, hanem az alternatív médiát és az informális tájékoztatást is erősíteni kell, és az infrastruktúra fejlesztési terveinek részévé kell tenni; |
|
7. |
felhívja a Bizottságot, hogy még jobban ösztönözze és támogassa azokat a médiára irányuló programokat, amelyek segítik:
|
|
8. |
úgy véli, hogy az államtól független sajtó szisztematikusabb integrációjának is a fejlesztéssel kapcsolatos, vagy annak érdekében létrejött támogatási programok részét kell képeznie; |
|
9. |
kéri a nők médiához való hatékonyabb hozzáférését a termelésben való részvételük fokozása és a gazdasági fejlődéshez való hozzájárulás érdekében; |
|
10. |
kiemeli annak fontosságát, hogy az ifjúságot a fejlődő országokban az információs és kommunikációs tényezők szolgáltatása és szervezése terén döntő fontosságú szereplőként vegyék figyelembe; |
|
11. |
üdvözli és támogatja az olyan eseményeket, mint
|
|
12. |
támogatja az összes olyan kormányprogramot, amely a köz-, kereskedelmi, közösségi és vidéki rádiók műsorszórását támogatja, mivel széles körben a rádiót tartják a fejlődést szolgáló tájékoztatás és kommunikáció terjesztése legmegfelelőbb és legköltséghatékonyabb eszközének; |
|
13. |
kéri a Bizottságot, hogy kialakuló konfliktushelyzetekben fordítson több figyelmet és nyújtson nagyobb közvetlen támogatást a független médiának; |
|
14. |
hangsúlyozza a média fejlődő országokbeli népesség oktatásában játszott szerepét - például a fejlődés szolgálatába állított kommunikációért létrehozott BBC Világszolgálata által játszott szerep - különösen az egészségügy (nemi és reproduktív egészségügy, malária stb.), a foglalkoztatás, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a fenntartható környezet terén; |
|
15. |
megérti a hírek „személyekhez való kötődésének” problémáját, amely révén mind a fejlődő országokban élő, mind a nyugati hallgatóság manipulálható, és arra ösztönzi az újságírókat képző szervezeteket, hogy kiemelt fontossággal kezeljék a médiában dolgozók minimálbérének megállapítását, ezáltal biztosítva, hogy az itt dolgozók kevésbé legyenek hajlamosak a korrupcióra; |
|
16. |
tudomásul veszi, hogy a független és hivatásos média kulcsfontosságú szerepet játszik a tudás terjesztésében és a perifériára szorultak megszólaltatásában azáltal, hogy ösztönzi a kritikát ott, ahol az emberek bátrabban viszonyulnak a kormány fellépéseinek megkérdőjelezéséhez; |
|
17. |
támogatja a fejlődő országok újságíróképzésbe befektető civil szervezeteit és érdekszervezeteit, illetve azokat, amelyek a sajtó munkatársainak munkakörülményein javítanak, annak érdekében, hogy ez utóbbiak esélyt kapjanak a biztonságos és független munkavégzésre; |
|
18. |
hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a szociális és oktatási infrastruktúrát jobb tankönyvekbe és nevelő jelleggel egyaránt bíró médiaprogramokba való befektetéssel erősítsék; |
|
19. |
ösztönzi a média szerepvállalását a békefolyamatokban és a konfliktus utáni helyzetekben azáltal, hogy a népességet a békeszerződésekről és azok következményeiről tájékoztatja és ezzel elősegíti a nyilvánosság részvételét; |
|
20. |
hangsúlyozza azt a meghatározó szerepet, amelyet a média a fejlődő országokban az emberi jogok védelmének előmozdításában, valamint a nyugati országokban a tudatosság növelésében és ennek kiterjesztéseképpen a humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzájárulásuk növelésében tölt be; |
|
21. |
felszólítja a világ kormányait és állami hatóságait, hogy vessenek véget az újságírók elleni erőszak büntetlenségének azáltal, hogy a médiában dolgozók ellen elkövetett támadások felelőseit felkutatják és felelősségre vonják, illetve meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az újságírók továbbra is szabad és független sajtóból származó alapvető tudással és objektív információval láthassák el a polgárokat; |
|
22. |
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok és a csatlakozó országok kormányainak és parlamentjeinek, az AKCS-EU Miniszteri Tanácsnak, az ENSZ főtitkárának és a Világbank elnökének. |
(1) HL C 64., 2001.2.28., 49. o.
(2) HL C 78., 2002.4.2., 64. o.
(3) HL L 317., 2000.12.15., 3. o. Az utoljára a partnerségi megállapodást módosító megállapodással módosított megállapodás (HL L 209., 2005.8.11., 27. o.).
P6_TA(2006)0361
A tananyagok európai dimenziója
Az Európai Parlament állásfoglalása az iskolai tanterveknek az európai dimenzió beépítését célzó megfelelő támogató intézkedések biztosításával történő kiegészítésére irányuló kezdeményezésekről (2006/2041(INI))
Az Európai Parlament,
|
— |
tekintettel az EK-Szerződés 149. cikkére, |
|
— |
tekintettel az európai dimenzió oktatásban betöltött szerepének fokozásáról szóló, az Európai Tanács és az oktatásügyi miniszteri összetételben ülésező Tanács által 1988. május 24-én elfogadott állásfoglalásra (1), |
|
— |
tekintettel az oktatás európai dimenziójáról szóló zöld könyvre (COM(1993)0457), |
|
— |
tekintettel az „Új keretstratégia a többnyelvűség ösztönzésére” című bizottsági közleményre (COM(2005)0596), |
|
— |
tekintettel Tanács és a Bizottság „Oktatás és képzés 2010. A lisszaboni stratégia sikere a sürgős reformokon múlik” című közös időközi jelentésére az európai oktatási és képzési rendszerek célkitűzéseihez kapcsolódó részletes munkaprogram megvalósításáról (2), |
|
— |
tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére, |
|
— |
tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A6-0267/2006), |
|
A. |
mivel az európai dimenzió az utóbbi évtizedekben az oktatás egyre fontosabb szempontja lett, különösen a nemzeti iskolai tantervekben; |
|
B. |
mivel az Európai Parlament már részt vesz a munkában e téren, különösen „Az európai dimenzió a történelemoktatásban” című, 2004. április 7-i meghallgatás révén; |
|
C. |
mivel egyes tagállamok, mint Ausztria, Németország, Portugália, Hollandia, az Egyesült Királyság, Szlovénia és Spanyolország nemzeti hatóságai már tettek kezdeményezéseket Európa oktatásban betöltött szerepét illetően, és mivel a nem kormányzati szervezetek is számos kezdeményezést tettek ezen a területen; |
|
D. |
mivel a nyelvek kérdése alapvető az európai dimenzió megerősítésében, hiszen az idegennyelv-tudás az Európai Unióban élő, tanuló, dolgozó és általában ott utazó tipikus európai polgár alapvető készségei közé tartozik; |
|
E. |
mivel az európai dimenzió oktatásba való beillesztését illetően egyenlőtlenségek vannak a tagállamok között és azokon belül; |
|
F. |
mivel e tekintetben szem előtt kell tartani a COMENIUS és LINGUA programok fontosságát; |
|
G. |
mivel a tanulókhoz, tanárokhoz és hallgatókhoz Európára vonatkozóan eljuttatott információk országonként eltérnek, és mivel erőfeszítéseket kell tenni a történelem közös értelmezésének és az európai értékek meghatározásának elfogadása érdekében; |
|
H. |
mivel a határokon átnyúló kezdeményezések és programok még mindig korlátozott mértéke, a kezdeményezések közötti koordináció hiánya, a láthatóság és hozzáférhetőség hiánya, továbbá az ilyen feladatok elvégzéséhez szükséges, nem megfelelő vagy használhatatlan eszközök a fő akadályok közé tartoznak; |
|
I. |
mivel a tanárok jelenleg akadályokkal és nehézségekkel szembesülnek az európai dimenzió óráik során történő érvényesítésében, beleértve az Európai Unióról szóló, az EU minden nyelvén elérhető, naprakész, kiváló minőségű tájékoztató és oktatóanyagok hiányát, és mivel az Európai Uniónak támogatnia kell őket e törekvésükben; |
|
1. |
úgy ítéli meg, hogy minden oktatási rendszernek biztosítania kell, hogy a tanulók középfokú tanulmányaik végére elsajátítsák az illetékes oktatási hatóságok által az Európai Unió polgáraként és tagjaként betöltendő szerepükre való felkészítésükhöz szükséges előírt tudást és képességeket; |
|
2. |
hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden tagállamban egyértelműbb és egységes meghatározást találjanak az „európai dimenzió” jelentését, lényegét és körét illetően; |
|
3. |
sürgeti az Európai Tanácsot és az oktatási minisztereket, hogy aktualizálják a fent említett állásfoglalást, figyelembe véve különösen az EU azóta történt bővítéseit; |
|
4. |
sürgeti a Tanácsot az európai dimenzió két külön vonatkozásának felismerésére, amelyek egyrészt az EU-ról, intézményeiről, módszereiről, gyakorlatairól, kezdeményezéseiről szóló információk rendelkezésre állása, másrészt Európa közös történelmének és kulturális örökségének megismerése, a nyelvi készségek fejlesztése és az aktuális európai események megértése, melyek mindegyike kiegészítheti a nemzeti tanterveket; |
|
5. |
hangsúlyozza a multimédiás és internetes oktatási forrásoknak, mint modern tanítási módszereknek az európai dimenzió iskolai tantervekbe való beillesztésére történő felhasználásának fontosságát; e célból javasolja például egy olyan többnyelvű internetes szolgáltatás létrehozását, amely bemutatja a legjobb gyakorlatokat, oktatási segítséget nyújt, és a tapasztalatcsere fórumaként szolgál; |
|
6. |
kitart a nyelvoktatás további fejlesztésének szükségessége mellett, például az egész életen át tartó tanulás program COMENIUS szakaszának keretében; elismeri továbbá, hogy egyes tagállamokban, különösen az angol anyanyelvűek számára nehéz elegendő érdeklődést és motivációt fenntartani más európai nyelvek elsajátítása és ezáltal a kölcsönös megértés és empátia mértékének Európa-szerte történő erősítése iránt; ezzel összefüggésben különösen fontos a szomszédos népek nyelveinek elsajátítása; |
|
7. |
javasolja, hogy a tagállamok segítsék a többnyelvűség terjesztését a ma oktatott nyelveknél szélesebb körű nyelvoktatásra vonatkozó politika révén, illetve azáltal, hogy az iskolai programjaikban igen korai életkorban elkezdik legalább két idegen nyelv oktatását; |
|
8. |
javasolja annak elemzését, hogy a lisszaboni menetrend mostanáig hol vallott kudarcot az e tárgyban kitűzött eredmények elérése terén, továbbá egy olyan intézkedéslista elkészítését, amelynek tagállami kormányok általi végrehajtását a megállapodás szerinti gazdasági fejlődés elérése érdekében elengedhetetlennek ítélik; |
|
9. |
ajánlja a nyelvoktatás és az európai tartalom oktatásba való beépítése tekintetében bevált gyakorlatok valamennyi tagállam közötti cseréjét annak biztosítására, hogy a jelenlegi kezdeményezéseket - a 2004 előttieket is beleértve - az összes tagállamban terjesszék; |
|
10. |
javasolja, hogy a legutóbbi EU bővítés sikere biztosításának fontos vonatkozásaként szervezzenek megfelelő információ-, projekt-, hallgató- és tanárcseréket a tíz új és a tizenöt régebbi tagállam között; |
|
11. |
felszólítja a Tanácsot, hogy az oktatás európai dimenziójának erősítése érdekében mérlegelje azt, hogy az olyan hasznos és fontos oktatási források, mint a „European Schoolnet”, a tanulási együttműködés és innováció, illetve az olyan eszközök, mint az „Európa az iskolában” igényelnek-e további forrásokból támogatást, és hogy a tanárok elégséges iránymutatást kaptak-e a fontos információkhoz való hozzáférésről; |
|
12. |
javasolja olyan tanárképző kurzusok támogatását, amelyek biztosítják a hallgatók számára az európai kérdések szükséges szintű megértését, hogy a nemzeti és a helyi ismeretek oktatását kiegészíthessék az európai dimenzióval; |
|
13. |
hangsúlyozza, hogy az európai dimenzió kiegészíti a nemzeti tartalmat, de nem helyettesíti és nem is szorítja ki azt; |
|
14. |
hangsúlyozza a meglévő dokumentumok, különösen az Eurydice 1996-os, nem teljes tematikus bibliográfiája aktualizálásának szükségességét; |
|
15. |
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek. |
P6_TA(2006)0362
Tiszta levegőt Európának ***I
Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása a környezeti levegő minőségéről és a Tiszta levegőt Európának elnevezésű programról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2005)0447 - C6-0356/2005 - 2005/0183(COD))
(Együttdöntési eljárás: első olvasat)
Az Európai Parlament,
|
— |
tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0447) (1), |
|
— |
tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 175. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamentnek (C6-0356/2005), |
|
— |
tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, |
|
— |
tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6-0234/2006), |
|
1. |
jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában; |
|
2. |
felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet ismét a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy ha a javaslat helyébe másik szöveget kíván léptetni; |
|
3. |
utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak. |
(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
P6_TC1-COD(2005)0183
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2006. szeptember 26-án került elfogadásra a környezeti levegő minőségéről és a Tiszta levegőt Európának elnevezésű programról szóló 2006/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel
(EGT vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikkére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),
a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárással (3) összhangban,
mivel:
|
(1) |
Az 1600/2002/EK, 2002. július 22-i európai parlamenti és tanácsi határozattal (4) elfogadott hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapítja, hogy a szennyezést olyan szintre kell csökkenteni, amely minimalizálja az emberi egészségre gyakorolt káros hatásokat, különleges figyelmet fordítva az érzékeny népességcsoportokra és a környezet egészére, valamint megállapítja, hogy szükség van a levegőminőség - ideértve a szennyező anyagok lerakódását is - ellenőrzésének és vizsgálatának fejlesztésére, és a lakosság tájékoztatására. |
|
(2) |
Az emberi egészség és a környezet egésze védelmének érdekében különös jelentőséggel bír, hogy a szennyezőanyag-kibocsátás ellen annak forrásánál védekezzünk. Ezért el kell kerülni, meg kell előzni vagy le kell csökkenteni a káros szennyezőanyag-kibocsátást. Ennek érdekében a Bizottságnak haladéktalanul megfelelő , az összes vonatkozó szennyezési forrást érintő kibocsátási szabályokat kell megállapítania , figyelembe véve az Egészségügyi Világszervezetnek a levegő minőségére vonatkozó idevágó előírásait, iránymutatásait és programjait. |
|
(3) |
A környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló, 1996. szeptember 27-i 96/62/EK tanácsi irányelv (5), a környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra, valamint porra és ólomra vonatkozó határértékekről szóló, 1999. április 22-i 1999/30/EK tanácsi irányelv (6), a környezeti levegőben található benzolra és szén-monoxidra vonatkozó határértékekről szóló, 2000. november 16-i 2000/69/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7), a környezeti levegő ózontartalmáról szóló, 2002. február 12-i 2002/3/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8), valamint a tagállamokban a környezeti levegőszennyezés mérését végző hálózatok és egyedi állomások által szolgáltatott információ és adatok kölcsönös cseréjének létrehozásáról szóló, 1997. január 27-i 97/101/EK tanácsi határozat (9) alapos felülvizsgálatára van szükség annak érdekében, hogy ezek felöleljék a legfrissebb egészségügyi és tudományos eredményeket, illetve a tagállamok tapasztalatait. Az érthetőség, az egyszerűsítés és az adminisztrációs hatékonyság érdekében helyénvaló ezt az öt jogi aktust egyetlen egységes irányelvvel felváltani. |
|
(4) |
A környezeti levegőben található arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről szóló, 2004. december 15-i 2004/107/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (10) egységesíthetik ezen irányelvvel, miután végrehajtásának vonatkozásában elegendő tapasztalatot szereztek. |
|
(5) |
A levegőminőség vizsgálatára vonatkozóan közös megközelítést kell követni közös vizsgálati kritériumoknak megfelelően. A környezeti levegő minőségének vizsgálatakor figyelembe kell venni a népességcsoportok és a levegőszennyezésnek kitett ökológiai rendszerek méretét. Helyénvaló tehát valamennyi tagállam területét olyan övezetekbe vagy agglomerációkba sorolni, amelyek tükrözik a népsűrűséget. |
|
(6) |
Amennyiben lehetséges, a szennyezés terjedésének modelljét kell alkalmazni annak érdekében, hogy a mintavételi pontokon mért adatokat a koncentráció földrajzi eloszlása szempontjából is értelmezni lehessen. Ez az adott területen élő lakosság expozíciójának számítási alapjául szolgálhat. |
|
(7) |
Annak biztosítása érdekében, hogy a levegőszennyezésről gyűjtött információk elég reprezentatívak és a Közösségen belül egymással összehasonlíthatók legyenek, a környezeti levegő minőségének vizsgálatánál fontos szabványosított mérési technikák, valamint a mérőállomások számára és helyére vonatkozóan közös kritériumok alkalmazása. A mérési technikákon kívül más technikákat is lehet használni a környezeti levegő minőségének vizsgálata során, ezért szükségszerű meghatározni az ilyen technikák használatának és elvárt pontosságának kritériumait. |
|
(8) |
A finom por hatásainak jobb megértése és a háttérszennyezés meghatározása, valamint a megfelelő szakpolitikák kidolgozása érdekében ezen szennyező anyaggal kapcsolatban a háttérállomásokon részletes méréseket és számításokat kell végezni. A megfelelő politikáknak különösen arra kell irányulniuk, hogy a háttérszennyezés részarányát, amelyet a teljes szennyezés határértékeiben vesznek számításba, valósághű módon vegyék figyelembe. A méréseket hatékonyan kell végezni, ezért a helyhez kötött mérések mintavételi helyeiről származó információkat amennyire csak lehet modellezési technikákból és indikatív mérésekből származó információkkal kell kiegészíteni. A méréseknek összhangban kell állniuk az 1981. június 11-i 81/462/EGK tanácsi határozattal (11) elfogadott, nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezésről szóló egyezmény által létrehozott, a levegőszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és értékelésére szolgáló európai együttműködési program méréseivel. |
|
(9) |
Ha a levegőminőség állapota jó, akkor ezt fenn kell tartani olyan módon , hogy a levegőminőségi előírásokat ne lépjék túl. Az érintett terület fenntartható fejlesztése keretében a levegő minőségét javítani kell. Amennyiben a levegőminőségi előírásokat túllépik, a tagállamoknak a meghatározott értékek betartásának elérése érdekében intézkedéseket kell tenniük; ez a kötelesség az olyan tagállamok esetében érvényesül, ahol a túllépés mértéke különösen magas, mivel itt a levegő minőségének javítása rendszerint a leginkább költséghatékony módon hajtható végre. Figyelmen kívül kell hagyni az utak téli homokszórásának tulajdonítható túllépéseket. |
|
(10) |
A környezetszennyezésből származó, növényzetet fenyegető veszély a városi területektől messzebbre eső helyeken a legjelentősebb, ahol az ilyen növényzet megtalálható. Az ilyen veszélyekkel és a növényzet védelmére vonatkozó levegőminőségi előírások betartásával kapcsolatos vizsgálat a beépített területektől messzebbre eső helyekre kell, hogy összpontosítson. |
|
(11) |
A finom por (PM2,5) emberi egészségre gyakorolt jelentős negatív hatásokért felelős. Ezenkívül az olyan azonosítható küszöbérték, amely alatt a PM2,5 nem jelentene veszélyt, még nem létezik. Mivel a PM2,5-tel kapcsolatban rendelkezésre álló adatok még nem elegendőek egy határérték bevezetéséhez, kezdetben egy célértéket kellene alkalmazni. Így ezt a szennyező anyagot nem szabad ugyanúgy szabályozni, mint a levegőt szennyező többi anyagot. E megközelítés a városi hátterű koncentráció általános csökkentését célozza meg annak biztosítása érdekében, hogy a lakosság jelentős része élvezze a jobb levegőminőségből származó előnyöket. Különösen a nagyon magas finompor-szenynyezettséggel terhelt övezetekben és agglomerációkban kellene optimálisan felhasználni a csökkentésre rendelkezésre álló mozgásteret. Annak érdekében azonban, hogy az egészség védelmének minimális fokát mindenütt biztosítsák, célértéket kell előírni valamennyi övezetre és agglomerációra. |
|
(12) |
Nem változnak azok a már meglévő hosszú távú célkitűzések, amelyek az ózon-expozíció okozta, az emberi egészségre, a növényzetre és az ökológiai rendszerekre gyakorolt káros hatások elleni hatékony védelem biztosítására vonatkoznak. Az ózonnal kapcsolatban fel kell állítani egy riasztási küszöbértéket és egy tájékoztatási küszöbértéket a teljes lakosságnak és az érzékeny népességcsoportoknak a rövid expozícióktól, illetve a megnövekedett ózonkoncentrációtól történő általános védelme érdekében. Ezen küszöbértékeknek az expozíció kockázatairól szóló információk nyilvános elterjesztését és az ózonszint csökkentésére alkalmas rövid távú intézkedések végrehajtását kell eredményezniük ott, ahol a riasztási küszöbérték túl magas. |
|
(13) |
Az ózon országhatárokon átterjedő szennyező anyag, amely az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló, 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (12) említett primer szennyező anyagok kibocsátása révén alakul ki a légkörben. A levegőminőségi célok és az ózonra vonatkozó hosszú távú célkitűzések irányában történő, ezen irányelvben meghatározott előrehaladást a 2001/81/EK irányelvben említett jelenlegi és/vagy felülvizsgált célokkal és kibocsátási határértékek segítségével kell megállapítani. |
|
(14) |
A levegő szennyezettségének mérését hatékonyan és célirányosan kell végezni. Ezért a helyhez kötött méréseket, amennyire csak lehet, modellezési technikákkal és indikatív mérésekkel kell kiegészíteni. A helyhez kötött méréseket kötelezővé kell tenni azokban az övezetekben, ahol a hoszszú távú célkitűzések szerinti értékeket túllépték. Engedélyezni kell a kiegészítő vizsgálati módok használatát a helyhez kötött mintavételi pontok előírt számának csökkentése céljából. |
|
(15) |
A természetes forrásokból származó szennyező kibocsátásokat mérni lehet, de szabályozni nem. Ezért amikor kellő bizonyossággal meg lehet határozni a környezeti levegő szennyezettségének természetes forrásból eredő részét, akkor ezt a levegőminőségi határértékek betartásának vizsgálata során figyelmen kívül kell hagyni. |
|
(16) |
A különösen nehéz feltételekkel rendelkező övezetek és agglomerációk esetében lehetővé kell tenni azon határidő meghosszabbítását, amelyen belül a levegőminőségi határ- és célértékek betartásáról gondoskodni kell, amennyiben a meghatározott övezetekben és agglomerációkban a szennyezést csökkentő megfelelő intézkedések végrehajtása ellenére is betartással kapcsolatos akut problémák jelentkeznek. Egy adott övezetre vagy agglomerációra vonatkozó bármely halasztást átfogó tervnek vagy programnak kell kísérnie a betartásnak a felülvizsgált időtartamon belül történő biztosítása érdekében. A tagállamokkal szembeni rugalmasság még inkább fontos akkor, ha a levegőszennyezésről szóló tematikus stratégiában meghatározott, forrásnál történő kibocsátás-csökkentési célszintet tükröző szükséges közösségi intézkedések - beleértve legalább a XVII. mellékletben említett intézkedéseket - 2010. január 1-jéig nem lépnek hatályba, mivel egyes tagállamok a nemzeti szinten tett hatalmas erőfeszítések ellenére sem fogják tudni teljesíteni a határértékeket ezen intézkedések nélkül. |
|
(17) |
Terveket és programokat kell kidolgozni az olyan övezetekre és agglomerációkra vonatkozóan, ahol a környezeti levegőben lévő szennyező anyagok koncentrációja túllépi a megfelelő levegőminőségi előírások bármely alkalmazott ideiglenes túllépési tűréssel növelt értékét. A levegőszennyezés számos különböző forrásból és tevékenységből ered. A különböző szakpolitikák egységességének biztosítása érdekében az ilyen terveknek és programoknak egymással összhangban kell állniuk, valamint összhangban kell lenniük azokkal a tervekkel és programokkal is, amelyeket a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13), a 2001/81/EK irányelv és a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló, 2002. június 25-i 2002/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) alapján készültek. |
|
(18) |
Cselekvési terveket kell kidolgozni, amelyek jelzik azokat az intézkedéseket, amelyeket rövid távon kell meghozni ott, ahol fennáll az egy vagy több megfelelő levegőminőségi előírás vagy riasztási küszöbérték túllépésének veszélye, hogy ezzel csökkenjen a veszély, és korlátozzák a túllépés időtartamát. Az ózonnal kapcsolatban az ilyen rövid távú cselekvési terveknek figyelembe kell venniük a környezeti levegő ózontartalmáról szóló 2002/3/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtására vonatkozó útmutatásról szóló, 2004. március 19-i 2004/279/EK bizottsági határozat (15) rendelkezéseit. |
|
(19) |
Ezek a tervek és programok a levegőminőség és a környezet közvetlen javítását célozzák, következésképpen nem tartoznak a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) rendelkezéseinek hatálya alá. |
|
(20) |
A tagállamoknak tanácskozniuk kell egymással, ha egy másik tagállamból származó jelentős mértékű szennyezést követően egy adott szennyező anyag szintje meghaladja vagy valószínűleg meg fogja haladni a megfelelő levegőminőségi előírások túllépési tűréssel növelt értékét, vagy adott esetben a riasztási küszöbértéket. Bizonyos szennyező anyagok, mint például az ózon vagy a por, országhatárokon átterjedő jellege miatt szükség lehet a szomszédos tagállamok közötti koordinációra a tervek, programok, rövid távú cselekvési programok kidolgozását és megvalósítását, valamint a lakosság tájékoztatását illetően. Adott esetben a tagállamoknak harmadik országokkal is együttműködést kell folytatniuk különös hangsúlyt fektetve arra, hogy a csatlakozásra váró országokat is hamarosan bevonják ezekbe az együttműködésekbe. |
|
(21) |
Tekintettel a meghatározott szennyezőanyagok országhatárokon átnyúló jellegére és az ebből származó lehetőségre, amely szerint egy tagállamban a határérték átlépése olyan ok következménye, amelyet a tagállam közvetlenül nem tud befolyásolni, a Bizottság részére meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a tagállamok számára több időt adjon annak érdekében, hogy a jelen irányelvben megállapított előírásokat be tudják tartani. |
|
(22) |
Azok a tagállamok, amelyek mindeddig nem hozták meg a levegőszennyezés csökkentésére irányuló elégséges intézkedéseket, beleértve a XV. melléklet 10. pontjában említett irányelveknek az azokban foglalt határidőkre történő végrehajtását, nem lehetnek jogosultak semmilyen, az ezen irányelv 20. cikke szerinti eltérésre. A Bizottságnak körültekintően kell ellenőriznie a mentességre irányuló kérelmeket, figyelembe véve, hogy a 20. cikkben meghatározott mentességi időszakok maximális időtartamot jelentenek. A Bizottságnak határozatairól jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek, amelyben indokolja azokat, és jelzi a tagállamoknak adott minden egyes mentesség időtartamát . |
|
(23) |
A jelen irányelv alapos hatásvizsgálatára már sor került a jobb szabályozás és a fenntartható fejlődési stratégia figyelembevétele mellett. Mivel azonban a CO2-kibocsátás tekintetében a hatásvizsgálatban előre jelzettnél nagyobb csökkenésre számítanak, a költségek túl, a hasznok pedig alá lehetnek becsülve, mivel a 2012 után folytatódó kibocsátás-csökkentések - más tényezők mellett - hozzá fognak járulni a levegő minőségének javulásához. |
|
(24) |
Jelen irányelv céljait, amennyire lehetséges, össze kell hangolni az érintett övezetek és agglomerációk fenntartható fejlődésével. |
|
(25) |
Az ipari létesítmények tekintetében ez az irányelv a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv (17) által előírt legjobb elérhető technikák alkalmazásán túlmenően nem tartalmaz intézkedéseket, és különösen nem vezet létesítmények bezárásához. Mindazonáltal megköveteli az összes tagállamtól, hogy az érintett ágazatokban hozzák meg a kibocsátás csökkentéséhez szükséges valamennyi költséghatékony intézkedést. |
|
(26) |
A tagállamoknak és a Bizottságnak a levegőminőségre vonatkozó információkat össze kell gyűjteniük, meg kell osztaniuk egymással, és a nyilvánosság elé kell tárniuk a levegőszennyezés hatásainak jobb tudatosítása és megfelelő szakpolitikák kidolgozása érdekében. A nyilvánosság számára a lehető leghamarabb hozzáférhetővé kell tenni a környezeti levegőben lévő valamennyi szabályozás alatt álló szennyező anyag koncentrációjára vonatkozó naprakész információkat. Biztosítani kell, hogy a nyilvánosság az aktuális, napi mért értékekről naponta tájékoztatást kapjon. |
|
(27) |
Az adatokat egységesített alakban kell a Bizottság rendelkezésére bocsátani a levegőminőségre vonatkozó információk kezelésének és összehasonlításának megkönnyítése érdekében. |
|
(28) |
Szükségszerű alkalmazni a levegőminőségre vonatkozó adatszolgáltatási, vizsgálati és jelentési eljárásokat annak érdekében, hogy lehetőség legyen az elektronikus eszközök és az internet használatára az információk nyilvánosság elé bocsátásának, illetve az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról szóló, ...-i 2006/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (18) történő összeegyeztethetőség legfőbb eszközeként. |
|
(29) |
A tudományos és technikai fejlődés, valamint az összegyűjtendő információk miatt helyénvaló a környezeti levegő minőségének vizsgálatára használt kritériumok és technikák alkalmazásának lehetőségéről gondoskodni. Adott esetben továbbá a levegőminőség modellezésére vonatkozóan referenciatechnikákat kell elfogadni. |
|
(30) |
Mivel ezen irányelv levegőminőségi célkitűzéseit kizárólag tagállami szinten nem lehet kielégítően teljesíteni, valamint ezen célkitűzések a levegőt szennyező anyagok országhatárokon átterjedő természete miatt közösségi szinten könnyebben teljesíthetők, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvvel összhangban. Az ugyanazon cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ezen irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések teljesítéséhez szükséges mértéket. |
|
(31) |
A tagállamok megállapítják az ezen irányelv rendelkezéseinek megsértésére vonatkozó szankciórendszert, és biztosítják, hogy a szankciók végrehajtásra kerüljenek. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. |
|
(32) |
Az ezen irányelv által hatályon kívül helyezett jogi aktusok bizonyos rendelkezéseinek hatályban kell maradniuk annak érdekében, hogy biztosítsák a nitrogén-dioxidra vonatkozó meglévő levegőminőségi határok folytonosságát mindaddig, amíg ezeket a határértékeket 2010. január 1-jétől ki nem cserélik, valamint hogy biztosítsák a környezeti levegőben található arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről szóló 2004/107/EK irányelvvel összefüggésben előírt előzetes levegőminőségi vizsgálatra vonatkozó kötelezettség folytonosságát. |
|
(33) |
Ezen irányelvnek a nemzeti jogba való átültetésére irányuló kötelesség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalma a korábbi irányelvekhez képest jelentős mértékben változott. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelesség az eddigi irányelvekből adódik. |
|
(34) |
Az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja azokat az elveket, amelyeket különösen az Európai Unió alapjogi chartája elismer. Az irányelv különösen a magas szintű környezetvédelem közösségi szakpolitikákba történő integrálását és a környezetvédelmi minőség javítását kívánja elősegíteni a fenntartható fejlődés elvével összhangban, amelyet az Európai Unió alapjogi chartájának 37. cikkében határoztak meg. |
|
(35) |
Az ezen irányelv alkalmazásához szükséges intézkedéseket az 1999/468/EK, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999. június 28-i tanácsi határozattal (19) összhangban kell elfogadni. |
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
I. fejezet
Általános rendelkezések
1. cikk
Tárgy
Ezen irányelv olyan intézkedéseket állapít meg, amelyek célja a következő:
|
1. |
a környezeti levegő minőségére vonatkozó célkitűzések meghatározása és létrehozása az emberi egészségre, valamint a környezet egészére gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése érdekében; |
|
2. |
a környezeti levegő vizsgálata a tagállamokban közös módszerek és kritériumok alapján, különös figyelemmel a környezeti levegőben lévő bizonyos szennyező anyagok koncentrációjának vizsgálatára; |
|
3. |
a környezeti levegő minőségére vonatkozó információk rendelkezésre bocsátása a szennyezés és a káros anyagok elleni küzdelem érdekében, valamint a hosszú távú tendenciák, illetve a nemzeti és a közösségi intézkedések által megvalósított eredmények ellenőrzése céljából; |
|
4. |
annak biztosítása, hogy a környezeti levegő minőségére vonatkozó ilyen információkat a nyilvánosság elé tárják; |
|
5. |
a környezeti levegő minőségének fenntartása ott, ahol ez jónak tekinthető, és javítása más esetekben; |
|
6. |
a tagállamok közötti hatékonyabb együttműködés elősegítése a levegőszennyezés csökkentésével kapcsolatban. |
2. cikk
Fogalommeghatározások
Ezen irányelv alkalmazásában:
|
1. |
„környezeti levegő”: a troposzférán belüli szabadtéri levegő, kivéve a munkahelyeket; |
|
2. |
„szennyező anyag”: a környezeti levegőben lévő és az emberi egészségre és/vagy a környezet egészére valószínűsíthetően káros hatást gyakorló bármely anyag; |
|
3. |
„szint”: valamely szennyező anyagnak a környezeti levegőben lévő koncentrációja vagy egy adott idő alatt felületeken történő lerakódása; |
|
4. |
„vizsgálat”: a szintek mérésére, számítására, előrejelzésére vagy becslésére használt bármely módszer; |
|
5. |
„határérték”: az emberi egészségre és/vagy a környezet egészére gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése céljából tudományos ismeretek alapján meghatározott szint, amelyet egy adott időtartamon belül kell elérni, elérése után pedig nem szabad túllépni; |
|
6. |
„ kritikus szint”: tudományos ismeretek alapján meghatározott szint, amely felett a receptort, mint például a növényeket, a fákat, az ökológiai rendszereket - kivéve azonban az embert - közvetlen káros hatás éri; |
|
7. |
„túllépési tűrés”: a határérték azon százaléka, amellyel ez túlléphető az ezen irányelvben meghatározott feltételek teljesülése esetén; |
|
8. |
„célérték”: az emberi egészségre és a környezet egészére gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése céljából meghatározott szint, amelyet adott időtartam alatt kell elérni, ahol lehetséges; |
|
9. |
„riasztási küszöbérték”: az a szint, amely felett a rövid idejű expozíció veszélyt jelent az emberi egészségre, és amelynél a tagállamok azonnali lépéseket tesznek; |
|
10. |
„tájékoztatási küszöbérték”: az a szint, amely felett a rövid idejű expozíció veszélyt jelent az emberi egészségre a lakosság valamely különösen érzékeny csoportja tekintetében, és amelynél azonnali és megfelelő tájékoztatásra van szükség; |
|
11. |
„felső vizsgálati küszöbérték”: az a szint, amely alatt a környezeti levegő minőségének vizsgálata céljából lehetőség van a mérési és modellezési technikák kombinációjának alkalmazására; |
|
12. |
„alsó vizsgálati küszöbérték”: az a szint, amely alatt a környezeti levegő minőségének vizsgálata céljából lehetőség van kizárólagos modellezési vagy objektív becslési technikák alkalmazására; |
|
13. |
„hosszú távú célkitűzés”: az a szint, amelyet az emberi egészség és a környezet hatékony védelmének biztosítása érdekében hosszú távon kell elérni, kivéve ha ez arányos intézkedésekkel nem teljesíthető; |
|
14. |
„övezet”: a levegőminőség vizsgálatának és ellenőrzésének céljából valamely tagállam területének valamely, a tagállam által behatárolt része; |
|
15. |
„agglomeráció”: olyan övezet, ahol a népesség száma meghaladja a 250 000 lakost, vagy ahol a népesség száma ugyan 250 000 lakos vagy annál kevesebb, de a tagállamok által meghatározandó, adott négyzetkilométerenkénti népsűrűséggel rendelkezik; |
|
16. |
a „természetes forrásokból származó kibocsátások”: valamennyi, a levegőben előforduló, azonban közvetlenül vagy közvetve nem emberi tevékenység által létrehozott anyag. Ide tartoznak különösen az olyan természeti jelenségek, mint a vulkánkitörések, a földrengések, a geotermikus tevékenységek, a véletlen szabadtéri tüzek, a tengeri só vagy a száraz területek természetes részecskéinek atmoszférikus felkavarodása vagy atmoszférikus szállítása által okozott kibocsátások; |
|
17. |
„PM10”: az a pormennyiség, amely 50%-os leválasztási hatásfokkal átmegy az EN 12341-es szabványban meghatározott méret-szelektív bemeneti nyíláson 10 μm-es aerodinamikai átmérő esetén; |
|
18. |
„PM2,5”: az a pormennyiség, amely 50%-os leválasztási hatásfokkal átmegy az EN 14907-es szabványban meghatározott méret-szelektív bemeneti nyíláson 2,5 μm-es aerodinamikai átmérő esetén; |
|
19. |
„átlagexpozíció-mutató”: a tagállamok területén, városi hátterű helyszíneken elvégzett mérések alapján meghatározott átlagos szint, amely a lakosság expozícióját tükrözi; |
|
20. |
„az expozíció-csökkentésre vonatkozó célok”: az átlagexpozíció-mutató csökkentésének százalékos értéke, amelyet az emberi egészségre gyakorolt káros hatások csökkentésének céljából állítottak fel, és amelyet egy adott időtartamon belül kell teljesíteni; |
|
21. |
„városi hátterű helyszínek”: városi területeken belüli helyek, ahol a tényleges szintek a teljes városi lakosság expozíciója vonatkozásában reprezentatívak; |
|
22. |
„nitrogén-oxidok”: nitrogén-monoxid és nitrogén-dioxid móltörtjének (volume mixing ratio) (ppbv) összege, amelyet a nitrogén-dioxid tömegkoncentrációjának egységeiben fejeznek ki (μg/m3); |
|
23. |
„helyhez kötött mérések”: meghatározott helyszíneken, folyamatosan vagy véletlenszerű mintavétellel végzett mérések a szinteknek az előírt adatminőségi célkitűzéseknek megfelelően történő meghatározása céljából; |
|
24. |
„indikatív mérések”: olyan mérések, amelyek a helyhez kötött mérésekhez képest kevésbé szigorú minőségi kritériumoknak felelnek meg; |
|
25. |
„illékony szerves vegyületek” (VOC): a metán kivételével minden olyan antropogén vagy biogén forrásból származó szerves vegyület, amely napfény jelenlétében a nitrogén-oxidokkal történő reakció során fotokémiai oxidálószereket hozhat létre. |
3. cikk
Felelősség
(1) A tagállamok a megfelelő szinteken kijelölik a következőkért felelős illetékes hatóságokat és szerveket:
|
a) |
a környezeti levegő minőségének vizsgálata; |
|
b) |
a mérési rendszerek (módszerek, berendezések, hálózatok és laboratóriumok) jóváhagyása; |
|
c) |
a mérések pontosságának biztosítása; |
|
d) |
a vizsgálati módszerek elemzése; |
|
e) |
a minőségbiztosítási programok koordinálása a tagállam területén, amennyiben a Bizottság szervez a Közösség egészére kiterjedő ilyen fajta programokat; |
|
f) |
más tagállamokkal és a Bizottsággal történő együttműködés. |
Adott esetben az illetékes hatóságok és szervek eleget tesznek az I. melléklet C. szakaszában leírtaknak.
(2) A tagállamok nyilvánosságra hozzák az (1) bekezdésben említett feladatokra kijelölt illetékes hatóságok és szervek nevét.
II. fejezet
A környezeti levegőminőség vizsgálata
1. SZAKASZ
Általánosságok
4. cikk
Az övezetek és agglomerációk megállapítása
A tagállamok övezeteket és agglomerációkat állapítanak meg területükön. Valamennyi övezetben és agglomerációban el kell végezni a levegőminőség vizsgálatát és ellenőrzését.
2. SZAKASZ
A környezeti levegő vizsgálata a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid és a nitrogén-oxidok, a por, az ólom, a benzol és a szén-monoxid tekintetében
5. cikk
Vizsgálati rendszer
(1) A kén-dioxid, a nitrogén-dioxid és a nitrogén-oxidok, a por (PM10 és PM2,5), az ólom, a benzol és a szén-monoxid tekintetében az egészség és a növényzet védelmére a II. melléklet A. szakaszában meghatározott felső és alsó vizsgálati küszöbértékeket kell alkalmazni.
Ezen vizsgálati küszöbértékek alapján mindegyik övezetet és agglomerációt rangsorolni kell.
(2) Az (1) bekezdésben említett rangsorolást nyomon követik, és az eredmények értékelése után ötévenként felülvizsgálják a II. melléklet B. szakaszában megállapított eljárásnak megfelelően.
A rangsorolást azonban gyakrabban felül kell vizsgálni a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid vagy adott esetben a nitrogén-oxidok, a por (PM10 és PM2,5), az ólom, a benzol és a szén-monoxid környezeti koncentrációjára ható tevékenységek jelentős változása esetén.
6. cikk
Vizsgálati kritériumok
(1) Az 5. cikkben említett szennyező anyagok tekintetében a tagállamoknak a környezeti levegő minőségével kapcsolatos vizsgálatokat kell végezniük területükön az ezen cikk (2), (3) és (4) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelően.
(2) A környezeti levegő vizsgálatának céljából helyhez kötött méréseket kell alkalmazni valamennyi olyan övezetben és agglomerációban, ahol az (1) bekezdésben említett környezeti levegőben lévő szennyező anyagok szintje meghaladja az e szennyező anyagokra vonatkozó felső vizsgálati küszöbértéket. E helyhez kötött méréseket modellezési technikákkal és/vagy indikatív mérésekkel egészítik ki annak érdekében, hogy ezek megfelelő információkat biztosítsanak a környezeti levegő minőségéről.
(3) A környezeti levegő vizsgálatának céljából helyhez kötött mérések, valamint modellezési technikák és/vagy indikatív mérések kombinációját alkalmazzák valamennyi olyan övezetben és agglomerációban, ahol az (1) bekezdésben említett környezeti levegőben lévő szennyező anyagok szintje alacsonyabb, mint az e szennyező anyagokra vonatkozó felső vizsgálati küszöbérték.
(4) A környezeti levegő vizsgálatának céljából lehetőség van kizárólagos modellezési és/vagy objektív becslési technikák alkalmazására valamennyi olyan övezetben és agglomerációban, ahol az (1) bekezdésben említett környezeti levegőben lévő szennyező anyagok szintje alacsonyabb, mint az ezen szennyező anyagokra megállapított alsó vizsgálati küszöbérték.
(5) A (2), (3) és (4) bekezdésben említett vizsgálatokon kívül a környezeti levegőben lévő szennyező anyagokat városi hátterű helyszíneken, jelentős levegőszennyezési forrásoktól távol is meg kell mérni. Ezen méréseknek minimális követelményként tájékoztatniuk kell a por (PM2,5) tömegkoncentrációjáról és kémiai összetételéről éves átlagos alapon, és ezen méréseket a következő kritériumoknak megfelelően kell elvégezni:
|
a) |
Minden 100 000 km2-en egy mintavételi pontot kell felállítani; |
|
b) |
Minden tagállam legalább egy mérőállomást állít fel, illetve megegyezés alapján felállíthatnak egy vagy több, a szomszédos tagállamok egymás mellett fekvő övezeteit lefedő közös mérőállomást is a szükséges térbeli elosztás elérése céljából; |
|
c) |
Az ellenőrzést adott esetben össze kell hangolni a levegőszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és értékelésére szolgáló európai együttműködési program ellenőrzési stratégiájával és vizsgálati programjával; |
|
d) |
Az I. mellékletet A. szakasza a por tömegkoncentrációjának méréseivel kapcsolatos adatminőségi célkitűzések vonatkozásában kell alkalmazni, a IV. mellékletet pedig teljes egészében kell alkalmazni. |
A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a por (PM2,5) kémiai összetevőjének mérésére használt mérési módszerekről is.
7. cikk
Mintavételi pontok
(1) A környezeti levegőben lévő kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok, por (PM10, PM2,5), ólom, benzol és szén-monoxid mérésére létesített mintavételi pontok elhelyezését a III. mellékletben felsorolt kritériumokkal összhangban kell meghatározni.
(2) Valamennyi olyan övezetben vagy agglomerációban, ahol a helyhez kötött mérőállomásokból származó információ a levegőminőség vizsgálatára vonatkozó egyedüli információforrás, a mintavételi pontok száma - amelyek az egyes megfelelő szennyező anyagokat mérik - nem lehet kevesebb, mint amennyit az V. melléklet A. szakaszában a mintavételi pontok minimális számára vonatkozóan meghatároztak. Ezekben az övezetekben vagy agglomerációkban a megfelelő méréseket naponta el kell végezni.
Azokban az övezetekben és agglomerációkban azonban, ahol a helyhez kötött mérések mintavételi pontjaiból származó információkat a modellezésből és/vagy indikatív mérésből származó információk is kiegészítik, az összes mintavételi pont V. melléklet A. szakaszában meghatározott száma 50%-ig csökkenthető, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:
|
a) |
a kiegészítő módszerek elégséges információkat biztosítanak a levegő minőségének a határértékek, a célértékek vagy a riasztási küszöbértékek szempontjából történő vizsgálatához, illetve megfelelő információt biztosítanak a lakosság tájékoztatásához; |
|
b) |
a létesítendő mintavételi helyeken naponta végeznek méréseket; |
|
c) |
a létesítendő mintavételi pontok száma és az egyéb technikák térbeli eloszlása elegendő a megfelelő szennyező anyagok koncentrációjának megállapításához az I. melléklet A. szakaszában meghatározott adatminőségi célkitűzésekkel összhangban, illetve lehetővé teszi, hogy a vizsgálati eredmények megfeleljenek az I. melléklet B. szakaszában meghatározott kritériumoknak. |
A második albekezdésben említett esetben a levegő minőségének a határértékek vagy a célértékek szempontjából történő vizsgálatához figyelembe kell venni a modellezésből és/vagy az indikatív mérésből származó eredményeket.
(3) A Bizottság és a tagállamok biztosítják a mintavételi helyek kiválasztására vonatkozó kritériumok egységes alkalmazását.
8. cikk
A mérési referenciamódszerek
A tagállamok a VI. melléklet A. és C. szakaszában meghatározott mérési referenciamódszereket és kritériumokat alkalmazzák.
A VI. melléklet B. szakaszában megállapított feltételek teljesülése esetén más mérési módszerek is használhatók.
3. SZAKASZ
A környezeti levegő vizsgálata az ózon tekintetében
9. cikk
Vizsgálati kritériumok
(1) Helyhez kötött méréseket kell végezni abban az övezetben vagy agglomerációban, ahol az ózon koncentrációja az előző öt mérési év bármelyikében meghaladta a VII. melléklet 3. pontjában meghatározott hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket.
(2) Amennyiben öt évnél rövidebb időre vonatkozó mérési adatok állnak rendelkezésre, a tagállamok összegezhetik a rövid idejű mérési kampányok eredményeit - amikor és ahol a szintek valószínűleg a legmagasabbak voltak - az emissziókataszterekből és a modellezésből származó eredményekkel annak megítélése céljából, hogy vajon az (1) bekezdésben említett hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket túllépték-e ezen öt éves időtartam alatt.
10. cikk
Az ózon mérésére vonatkozó mintavételi pontok elhelyezése
(1) Az ózon mérésére vonatkozó mintavételi pontok elhelyezését a VIII. mellékletben lefektetett kritériumokkal összhangban kell meghatározni.
(2) Minden olyan övezetben vagy agglomerációban, ahol a mérés a levegőminőségi vizsgálatra vonatkozó egyedüli információforrás, az ózon helyhez kötött méréseire szolgáló mintavételi pontok száma nem lehet kevesebb, mint amennyit a IX. melléklet A. szakaszában a mintavételi pontok minimális számára vonatkozóan meghatároztak.
Azonban azokban az övezetekben és agglomerációkban, ahol a helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontokból származó információkat a modellezésből és/vagy indikatív mérésekből származó információk is kiegészítik, a mintavételi pontoknak a IX. melléklet A. szakaszában meghatározott száma csökkenthető, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:
|
a) |
a kiegészítő módszerek elégséges információt biztosítanak a levegő minőségének a határértékek, a hoszszú távú célkitűzések szerinti értékek, a tájékoztatási és riasztási küszöbértékek szempontjából történő vizsgálatához; |
|
b) |
a létesítendő mintavételi pontok száma és az egyéb technikák térbeli eloszlása elegendő az ózon koncentrációjának megállapításához az I. melléklet A. szakaszában meghatározott adatminőségi célkitűzésekkel összhangban, illetve lehetővé teszi, hogy a vizsgálati eredmények megfeleljenek az I. melléklet B. szakaszában meghatározott kritériumoknak; |
|
c) |
valamennyi övezetben vagy agglomerációban legalább két millió lakosra vagy 50 000 km2-re egy mintavételi pontnak kell esnie attól függően, hogy melyik lehetőség eredményez több pontot, de övezetenként vagy agglomerációként minimum egy mintavételi pontnak lennie kell; |
|
d) |
a nitrogén-dioxidot minden fennmaradó mintavételi ponton mérik, kivéve a vidéki hátterű állomásokat. |
A második albekezdésben említett esetben a levegő minőségének a célértékek szempontjából történő vizsgálatához figyelembe kell venni a modellezésből és/vagy az indikatív mérésből származó eredményeket.
(3) A nitrogén-dioxidot a IX. melléklet A. szakaszában előírt ózonra vonatkozó mintavételi pontok legalább 50%-ban kell mérni. Az ilyen méréseknek folyamatosnak kell lenniük, kivéve a VIII. melléklet A. szakaszában említett vidéki hátterű állomásokon, ahol más mérési módszerek használhatók.
(4) Azokban az övezetekben vagy agglomerációkban, ahol a koncentráció az előző öt mérési év mindegyike során a hosszú távú célkitűzések szerinti értékek alatt maradt, a helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontok számát a IX. melléklet B. szakaszának megfelelően kell meghatározni.
(5) Minden tagállam biztosítja, hogy területén legalább egy olyan mintavételi pontot felállítottak és üzemeltetnek, amely a X. mellékletben felsorolt ózon előanyagok koncentrációjáról szolgáltat adatokat. Valamennyi tagállam a X. mellékletben megállapított célkitűzések és módszerek figyelembevételével határozza meg az ózon előanyagok mérésére szolgáló mérőállomások számát és helyét.
11. cikk
Mérési referenciamódszerek
(1) A tagállamok azt az ózonra vonatkozó mérési referenciamódszert alkalmazzák, amely a VI. melléklet A. szakasza 8. pontjában került meghatározásra. A VI. melléklet B. szakaszában megállapított feltételek megléte esetén más mérési módszerek is használhatók.
(2) Valamennyi tagállam tájékoztatja a Bizottságot a X. mellékletben felsorolt illékony szerves vegyületek (VOC) mintavételére és mérésére használt módszerekről.
III. fejezet
A környezeti levegőminőség ellenőrzése
12. cikk
A határértékeknél és a célértékeknél alacsonyabb szintek esetén felállított követelmények
Azokban az övezetekben és agglomerációkban, ahol a környezeti levegőben lévő kén-dioxid, nitrogén-dioxid, PM10, PM2,5, ólom, benzol és szén-monoxid szintje a XI. és a XIV. mellékletben meghatározott megfelelő határérték vagy koncentrációs felső határ alatt van , a tagállamoknak e szennyezőanyagok koncentrációját a határértékek és a koncentrációs felső határ alatt kell tartaniuk, és törekedniük kell a fenntartható fejlődéssel összeegyeztethető legjobb környezeti levegőminőség megőrzésére .
13. cikk
Az emberi egészség védelme érdekében felállított határértékek és riasztási küszöbértékek
(1) A tagállamok - tekintettel a III. melléklet A. szakaszára - biztosítják, hogy területükön a környezeti levegőben lévő kén-dioxid, PM10, ólom és szén-monoxid szintje nem lépi túl a XI. mellékletben meghatározott határértékeket.
A nitrogén-dioxid és a benzol tekintetében a XI. mellékletben meghatározott határértékeket az ebben a mellékletben meghatározott időponttól számítva nem lehet túllépni.
Az ezeknek a követelményeknek való megfelelést a III. melléklet B. szakaszával összhangban értékelik.
A XI. mellékletben maghatározott túllépési tűrés a 21. cikkel összhangban alkalmazandó.
(2) A környezeti levegőben lévő kén-dioxid és nitrogén-dioxid koncentrációjának riasztási küszöbértékei a XII. melléklet A. szakaszában meghatározott értékek.
(3) A tagállamok kijelölhetik azokat az övezeteket vagy agglomerációkat, ahol a környezeti levegőben lévő PM10-koncentráció az utak téli homokszórását vagy az úttisztítást követő felkeveredés miatt túllépi a PM10-re vonatkozó határértékeket , feltéve, hogy a PM2,5-szinteket ez nem érinti.
A tagállamok megküldik a Bizottságnak az ilyen övezetek vagy agglomerációk listáját az ott előforduló PM10-koncentrációról a PM10-forrásokról szóló információkkal együtt.
Amikor a 25. cikkel összhangban tájékoztatják a Bizottságot, a tagállamok benyújtják a szükséges igazolást is annak bizonyítására, hogy mindennemű túllépés a por ilyen fajta felkeveredésének tulajdonítható, és hogy ésszerű intézkedések meghozatalára került sor a koncentráció csökkentése céljából.
A 19. cikk sérelme nélkül az e bekezdés első albekezdésében említett övezetek vagy agglomerációk esetében a tagállamoknak csupán akkor kell létrehozniuk a 21. cikkben meghatározott terveket vagy programokat, amennyiben a túllépések az utak téli homok - és só szórásán kívüli PM10-forrásoknak tulajdoníthatók.
14. cikk
Kritikus szintek
(1) A tagállamok biztosítják a XIII. mellékletben meghatározott kritikus szintek betartását az agglomerációktól és más beépített területektől távol eső övezetekben.
Amennyiben azonban káros hatások jelentős veszélye lépne fel, a tagállamok alkalmazhatják az első albekezdésben említett kritikus szinteket az agglomerációkon és a beépített területeken belül.
(2) Amennyiben a helyhez kötött mérőállomásokból származó információ a levegőminőség vizsgálatára vonatkozó egyedüli információforrás, a mintavételi pontok száma nem lehet kevesebb, mint amennyit az V. melléklet C. szakaszában a mintavételi pontok minimális számára vonatkozóan meghatároztak. Amenynyiben ezeket az információkat indikatív mérések vagy modellezések is kiegészítik, a mintavételi pontok minimális számát egészen 50%-kal le lehet csökkenteni feltéve, hogy a megfelelő szennyező anyag vizsgált koncentrációját az I. melléklet A. szakaszában meghatározott adatminőségi célkitűzésekkel összhangban meg tudják állapítani.
15. cikk
A PM2,5-expozíció csökkentésére vonatkozó cél és a PM2,5-koncentráció cél- és határértéke az emberi egészség védelme érdekében
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a PM2,5-expozíció csökkentésére vonatkozó cél, amelyet a XIV. melléklet B. szakaszában állapítottak meg, az ebben a mellékletben meghatározott időtartamon belül megvalósul.
(2) A PM2,5-re vonatkozó átlagexpozíció-mutatót a XIV. melléklet A. szakaszával összhangban állapítják meg.
(3) Valamennyi tagállam biztosítja, hogy a III. melléklettel összhangban a PM2,5-re vonatkozó átlagexpozíció- mutatónak alapul szolgáló mintavételi pontok eloszlása és száma biztosítja, hogy a teljes lakosság expozíciója megfelelően tükröződjön. A mintavételi pontok száma nem lehet kevesebb, mint amelyet az V. melléklet B. szakaszának alkalmazásával meghatároztak.
(4) A tagállamok biztosítják, hogy a XIV. melléklet C. szakaszában meghatározott időponttól számítva területükön a környezeti levegőben lévő PM2,5-koncentráció cél- és határértékét elérik .
(5) A XIV. melléklet C. szakaszában maghatározott túllépési tűrés a 21. cikkel összhangban alkalmazandó.
16. cikk
Az olyan övezetekre és agglomerációkra vonatkozó követelmények, ahol az ózon-koncentráció túllépi a hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a VII. mellékletben megállapított időtartamon belül elérik az ezen mellékletben meghatározott célértékeket és hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket.
(2) A célértékeket túllépő övezetekben és agglomerációkban a tagállamok biztosítják a 2001/81/EK irányelv 6. cikke alapján előkészített terv vagy program megvalósítását a VII. melléklet 2. pontjában meghatározott időponttól számítva annak érdekében, hogy a célértékeket elérjék kivéve, ha ez arányos intézkedésekkel nem valósítható meg.
Amennyiben ezen irányelv 21. cikke (1) bekezdésével összhangban az ózontól eltérő más szennyező anyagok tekintetében kell terveket és programokat készíteni vagy végrehajtani, a tagállamok szükség szerint olyan integrált terveket vagy programokat készítenek és hajtanak végre, amelyek valamennyi érintett szenynyező anyagra kiterjednek.
(3) A tagállamok a hosszú távú célkitűzések teljesítése céljából költséghatékony intézkedéseket készítenek és hajtanak végre azokban az övezetekben és agglomerációkban, ahol a környezeti levegőben lévő ózon szintje a hosszú távú célkitűzések szerinti értékeknél magasabb, a célértékeknél ugyanakkor alacsonyabb, vagy azokkal egyenlő. Ezen intézkedések minimális követelményként összhangban állnak a (2) bekezdésben megjelölt valamennyi tervvel és programmal.
17. cikk
Az olyan övezetekre és agglomerációkra vonatkozó követelmények, ahol az ózon-koncentráció eléri a hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket
A tagállamok a hosszú távú célkitűzések szerinti értékek alatt tartják az ózonszintet azon övezetekben és agglomerációkban, ahol az ózonszint teljesíti ezen célkitűzéseket, amennyiben bizonyos tényezők, köztük az ózonszennyezés országhatárokon átterjedő jellege és a meteorológiai feltételek ezt lehetővé teszik, valamint arányos intézkedések révén megőrzik a környezeti levegő minőségének a fenntartható fejlődéssel összeegyeztethető legmagasabb szintjét és a környezet, illetve az emberi egészség magas szintű védelmét.
18. cikk
A tájékoztatási és riasztási küszöbértékek meghaladásakor hozandó intézkedések
A XII. mellékletben meghatározott tájékoztatási küszöbérték vagy ugyanezen mellékletben meghatározott bármelyik riasztási küszöbérték túllépésekor a tagállamok megteszik a szükséges lépéseket a lakosság tájékoztatása érdekében, amely történhet a rádió, a televízió, a sajtó vagy az internet segítségével.
Ezenfelül a tagállamok átmeneti jelleggel rögtön tájékoztatják a Bizottságot a regisztrált szintekről és arról, hogy milyen hosszú idő alatt történtek a tájékoztatási vagy riasztási küszöbérték túllépései.
19. cikk
Természetes forrásokból származó kibocsátások
(1) A tagállamok kijelölhetik azokat az övezeteket vagy agglomerációkat, ahol egy adott szennyező anyagra vonatkozó határértékek vagy célértékek túllépése természetes forrásoknak tulajdonítható.
A tagállamok elküldik a Bizottságnak bármely ilyen övezetek vagy agglomerációk listáit, a koncentrációról és a forrásokról szóló információkkal, valamint az arra vonatkozó bizonyítékkal együtt, hogy a túllépések természetes forrásoknak tulajdoníthatók.
(2) Amennyiben a Bizottságot az (1) bekezdésnek megfelelően tájékoztatták egy természetes forrásra viszszavezethető túllépésről, ezt a túllépést nem kell ezen irányelv szerinti túllépésnek tekinteni.
20. cikk
A határidők betartásának elhalasztása és bizonyos határértékek alkalmazásának kötelezettsége alóli mentesség
(1) Amennyiben egy adott övezetben vagy agglomerációban a nitrogén-dioxidra, a benzolra, a PM10-re vonatkozó határértékekkel, illetve a PM2,5-re vonatkozó célértékkel történő egyezés nem teljesíthető a XI. mellékletben vagy a XIV. melléklet C. szakaszában meghatározott határidőig, a tagállam e határidőket ezen irányelv hatályba lépésétől számított négy évvel kitolhatja e konkrét övezetre vagy agglomerációra vonatkozóan, amennyiben a tagállam igazolja, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten minden szükséges intézkedést megtett a fent említett határidők betartása érdekében. Az övezetre vagy agglomerációra vonatkozóan a 21. cikknek megfelelően tervet vagy programot készítenek, amely megmutatja, hogy milyen intézkedéseket fognak hozni annak érdekében, hogy az új határidőig teljesítsék a határértékeket vagy célértékeket.
(2) Amennyiben egy adott övezetben vagy agglomerációban a kén-dioxidra, a szén-monoxidra, és az ólomra vonatkozó , a XI. mellékletben meghatározott határértékekkel történő egyezés a helyszínre jellemző terjedési jellegzetességek, a kedvezőtlen időjárási viszonyok vagy az országhatárokon átterjedő jelleg közreműködése miatt nem teljesül, a tagállamok legkésőbb 2009. december 31-ig mentesülnek ezen határértékek alkalmazásának kötelezettsége alól feltéve, hogy teljesítik az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket.
(3) A tagállamok egy adott övezetre vagy agglomerációra vonatkozóan legfeljebb két évvel elhalaszthatják az (1) bekezdésben említett, a PM10-re vonatkozó határértékek vagy a PM2,5-re vonatkozó célértékek határidejét, ha az (1) bekezdés szerinti terv vagy program kimutatja, hogy a határértékek vagy célértékek nem elérhetők, amennyiben a tagállam igazolja, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten minden szükséges intézkedést meghoztak a fent említett határidők betartása érdekében, beleértve a XV. melléklet 10. pontjában említett irányelvek végrehajtását az ezen irányelvekben meghatározott határidőkön belül. A fent említett határidő túllépésének okait egy felülvizsgált tervben vagy programban ismertetik, és abban feltüntetik, hogy milyen intézkedéseket fognak hozni a kiegészítő időszakban a határértékek vagy célértékek betartása érdekében.
(4) Az (1), (2) vagy (3) bekezdés alkalmazásakor a tagállam biztosítja, hogy az egyes szennyező anyagokra vonatkozó határértéket vagy célértéket nem lépik túl az azon túllépési tűrés felső határánál nagyobb értékével, amelyet a XI. vagy a XIV. mellékletben határoztak meg az érintett szennyező anyagok mindegyikére vonatkozóan.
(5) A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot és az összes többi tagállamot arról, ha véleményük szerint (1), a (2) vagy a (3) bekezdés alkalmazandó, valamint továbbítják az (1) bekezdésben említett terveket vagy programokat, beleértve az olyan ide vonatkozó információkat is, amelyekre a Bizottságnak szüksége van ahhoz, hogy megvizsgálja, teljesítették-e vagy sem a megfelelő feltételeket. Annak vizsgálata során, hogy a megfelelő feltételeket teljesítették-e, különös figyelmet fordítanak annak, hogy milyen kiegészítő közösségi intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy segítsék a tagállamokat a megfelelő célés határértékek teljesítésében .
Amennyiben a Bizottság a bejelentéstől számított hat hónapon belül nem emel kifogást, az (1), (2) vagy a (3) bekezdés alkalmazásának idevágó feltételeit teljesítettnek tekintik.
Ha a Bizottság kifogást emel, a tagállamokat arra kötelezhetik, hogy azok új terveket vagy programokat nyújtsanak be, illetve a régieket kiigazítsák.
IV. fejezet
Tervek és programok
21. cikk
A levegőminőséggel kapcsolatos tervek és programok
(1) A XI. és XIV. mellékletben meghatározott határérték vagy célérték teljesítése céljából a tagállamok biztosítják az olyan övezetekre és agglomerációkra vonatkozó tervek és programok létrehozását, ahol a környezeti levegőben lévő szennyező anyagok szintje túllép bármilyen határértéket vagy célértéket, illetve ezeknek bármilyen megfelelő túllépési tűréssel növelt értékét.
E terveknek vagy programoknak tartalmazniuk kell legalább a XV. mellékletben felsorolt információkat.
Ezek a tervek és programok a 22. cikk szerinti intézkedéseket is tartalmazhatnak .
Ezek a terveket és programokat azzal a feltétellel dolgozzák ki, hogy a 96/61/EK irányelv hatálya alá tartozó és az említett irányelv 2. cikkének 11. pontjában meghatározott elérhető legjobb technikákat alkalmazó ipari létesítmények tekintetében nem kötnek ki az elérhető legjobb technikák alkalmazásán túl egyéb feltételt. A terveket és a programokat összefoglalva, a megfelelő elektronikus formátumban, a 26. cikk (2) bekezdése szerint megállapítandó határidőre juttatják el a Bizottság részére.
(2) A tagállamok a megvalósíthatóság határain belül biztosítják a 2001/80/EK irányelv, a 2001/81/EK irányelv vagy a 2002/49/EK irányelv értelmében előírt egyéb tervekkel történő összhangot, a megfelelő környezetvédelmi célkitűzések teljesítése céljából.
(3) Az (1) bekezdésben említett tervekre vagy programokra, nem vonatkozik a 2001/42/EK irányelv keretén belül meghatározott vizsgálat.
22. cikk
Rövid távú cselekvési tervek
(1) Amennyiben egy adott övezetben vagy agglomerációban a környezeti levegőben lévő szennyező anyagok szintjét a VII., XI., a XII. és a XIV. mellékletben meghatározott, egy vagy több határérték, célérték vagy riasztási küszöbérték túllépésének veszélye fenyegeti, a tagállamok - ha szükségesnek tűnik - cselekvési terveket dolgoznak ki a rövid távon meghozandó intézkedések megjelölésével e veszély csökkentése, valamint az ilyen túllépés időtartamának korlátozása érdekében.
A tagállamok azonban csupán abban az esetben dolgoznak ki ilyen rövid távú cselekvési terveket, amenynyiben véleményük szerint, figyelembe véve a nemzeti földrajzi, meteorológiai és gazdasági feltételeket, számottevő lehetőség van a kockázat, illetve a riasztási küszöbérték túllépési időtartamának vagy súlyosságának csökkentésére. Az ilyen rövid távú cselekvési terv kidolgozásakor a tagállamok figyelembe veszik a 2004/279/EK határozatot.
(2) Az (1) bekezdésben említett rövid távú cselekvési tervek az egyes esettől függően olyan, rövid távon már hatásosnak bizonyult , intézkedéseket írhatnak elő bizonyos olyan tevékenységek ellenőrzésére , illetve szükség esetén felfüggesztésére, amelyek egyértelműen felelősek a határértékek, célértékek vagy riasztási küszöbérték túllépése kockázatának növekedéséért. A 21. cikk (1) bekezdése második albekezdése értelemszerűen alkalmazandó .
(3) A tagállamok a lakosság, valamint a megfelelő szervezetek számára közzéteszik a megvalósíthatóságra vonatkozó vizsgálataik eredményét és a konkrét rövid távú cselekvési tervek tartalmát, valamint az e tervek megvalósítására vonatkozó információkat. A megfelelő szervezetek közé tartozónak tekintendők a környezetvédelmi szervezetek, a fogyasztói szervezetek, az érzékeny népességcsoportok érdekeit képviselő szervezetek, az egyéb megfelelő egészségvédő testületek és a megfelelő ipari szövetségek.
(4) A Bizottság ...-ig (20) rendszeresen közzéteszi a rövid távú cselekvési tervek kidolgozására vonatkozó legjobb gyakorlatokat szemléltető példákat.
23. cikk
Országhatárokon átterjedő levegőszennyezés
(1) Amennyiben a szennyező anyagok vagy előanyagai az országhatárokon történő átterjedés miatt akármelyik határértéket, vagy túllépési tűréssel növelt célértéket vagy bármelyik hosszú távú célkitűzés szerinti értéket túllépik, az érintett tagállamok együttműködnek és adott esetben közös tevékenységeket dolgoznak ki - ilyen például a 21. cikknek megfelelő közös vagy összehangolt tervek és programok elkészítése - annak érdekében, hogy megfelelő, de arányos intézkedéseken keresztül megszüntessék az ilyen túllépéseket.
(2) A Bizottságot felkérik, hogy vegyen részt az (1) bekezdésben említett együttműködés bármelyikében, illetve hogy segédkezzen annak létrehozásában. Adott esetben a Bizottság, figyelembe véve a 2001/81/EK irányelv 9. cikkének megfelelően létrehozott jelentéseket, megvizsgálja a közösségi szinten hozott esetleges további fellépés érdemi voltát, az országhatárokon átterjedő szennyezésért felelős előanyag-kibocsátások csökkentésének érdekében.
(3) Amennyiben a 22. cikk értelmében lehetséges, a tagállamok olyan rövid távú közös cselekvési terveket készítenek és valósítanak meg, amelyek különböző tagállamok szomszédos övezeteire vonatkoznak. A tagállamok biztosítják, hogy más tagállamok szomszédos övezetei, ahol rövid távú cselekvési tervek jöttek létre, megkapjanak minden szükséges információt.
(4) Amennyiben a tájékoztatási küszöbértéket vagy riasztási küszöbértékeket a nemzeti határokhoz közel eső övezetekben vagy agglomerációkban lépik túl, a lehető leghamarabb értesíteni kell az érintett szomszédos tagállam illetékes hatóságait. Erről a lakosságot is tájékoztatni kell.
(5) Az (1) és (3) bekezdésben említett tervek és programok kidolgozása, illetve a lakosság (4) bekezdés szerinti tájékoztatása során a tagállamok lehetőség szerint együttműködésre törekednek harmadik országokkal, különösen a tagjelölt országokkal.
V. fejezet
Tájékoztatás és jelentés
24. cikk
A lakosság tájékoztatása
(1) A tagállamok biztosítják a lakosság, valamint a megfelelő szervezetek, mint például a környezetvédelmi szervezetek, a fogyasztói szervezetek, az érzékeny népességcsoportok érdekeit képviselő szervezetek, egyéb megfelelő egészségvédő testületek és a megfelelő ipari szövetségek pontos és kellő időben történő tájékoztatását az alábbiakkal kapcsolatban:
|
a) |
a környezeti levegő minősége a XVI. melléklettel összhangban; |
|
b) |
a 20. cikk (1) és (3) bekezdésében említett halasztásra vonatkozó határozat; |
|
c) |
a 20. cikk (2) bekezdése szerinti kivételek; |
|
d) |
a 16. cikk (2) bekezdésében, a 20. cikk (1) bekezdésében és a 21. cikkben említett levegőszennyezést csökkentő tervek és programok. |
Az információhoz való hozzáférést díjtalanul, bármely könnyen elérhető kommunikációs eszközön keresztül lehetővé kell tenni, ideértve az internetet vagy bármely más megfelelő távközlési eszközt, és figyelembe véve az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról szóló, ...-i 2006/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott rendelkezéseket.
(2) A tagállamok éves jelentéseket hoznak nyilvánosságra ez ezen irányelvben szabályozott valamennyi szennyező anyagról.
A fent említett jelentéseknek összegezniük kell azokat a szinteket, amelyek a megfelelő átlagszámítási időszak alatt túllépik a határértékeket, a célértékeket, a hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket, a tájékoztatási küszöbértékeket és a riasztási küszöbértékeket. Az információkat e túllépések hatásainak rövid értékelésével kell ötvözni. A jelentések adott esetben az erdők védelméről szóló további információkat és vizsgálatokat is tartalmazhatnak, illetve olyan más szennyező anyagokkal kapcsolatos információkat, amelyre vonatkozóan ezen irányelv ellenőrzési rendelkezéseket határoz meg; mint többek között a X. melléklet B. szakaszában felsorolt válogatott ózonelőanyagok, amelyek még nem állnak szabályozás alatt.
25. cikk
Információátadás és jelentés
A tagállamok biztosítják, hogy a környezeti levegő minőségéről szóló információk a Bizottság rendelkezésére állnak.
26. cikk
Módosító és végrehajtási intézkedések
(1) A Bizottság szükség esetén módosítja az I-VI. mellékletet, a VIII-X. mellékletet és a XV. mellékletet a 27. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban.
A módosításoknak ugyanakkor nem lehet olyan következményük, hogy közvetve vagy közvetlenül megváltoztassák
|
a) |
a határértékeket, az expozíció csökkentésére irányuló követelményeket, a kritikus szinteket, a célértékeket, a tájékoztatási vagy riasztási küszöbértékeket, sem a VII. és a XI-XIV. mellékletben meghatározott hosszú távú célkitűzések szerinti értékeket; |
|
b) |
vagy akár a fenti a) pontban felsorolt paraméterek bármelyikével való megfelelés időpontjait. |
(2) A 27. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban a Bizottság megállapítja azokat az információkat, amelyeket a tagállamok számára a 25. cikk szerint hozzáférhetővé kell tenniük.
Ezenkívül a Bizottság a 27. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban megállapítja az ilyen adatok jelentési módjainak egységesítésére vonatkozó módokat, valamint a környezeti levegő szennyezésének mérését végző hálózatok és egyedi állomások által szolgáltatott információ és adatok egymással történő megosztását.
(3) A Bizottság iránymutatásokat dolgoz ki azon megállapodásokra, amelyek a 6. cikk (5) bekezdésében említett közös mérőállomások felállítására vonatkoznak.
(4) A Bizottság a VI. melléklet B. szakaszában említett egyenértékűség kimutatásáról útmutatót tesz közzé.
VI. fejezet
Bizottság, átmeneti és záró rendelkezések
27. cikk
Bizottság
(1) A Bizottság munkáját „a környezeti levegő minőségével foglalkozó bizottság” elnevezésű bizottság segíti (továbbiakban: a bizottság).
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel az említett határozat 8. cikke rendelkezéseire.
Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.
(3) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)-(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel az említett határozat 8. cikke rendelkezéseire.
28. cikk
Szankciók
A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciórendszert, és megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy e szankciók végrehajtásra kerüljenek. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.
29. cikk
Hatályon kívül helyezés és átmeneti rendelkezések
(1) A 32. cikk (1) bekezdésében megállapított időponttól kezdve a 96/62/EK, az 1999/30/EK, a 2000/69/EK és a 2002/3/EK irányelv hatályát veszti a tagállamok azon kötelezettségeinek sérelme nélkül, amelyek az ezen irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vagy alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatosak.
A következő cikkek ugyanakkor hatályban maradnak:
|
a) |
A 96/62/EK irányelv 5. cikke 2010. december 31-ig. |
|
b) |
A 96/62/EK irányelv 11. cikke (1) bekezdése és a 2002/3/EK irányelv 10. cikke (1) és (2) bekezdése mindaddig, amíg ezen irányelv 26. cikk (2) bekezdésében említett végrehajtási intézkedések hatályba nem lépnek. |
|
c) |
Az 1999/30/EK irányelv 9. cikke (3) és (4) bekezdése 2009. december 31-ig. |
(2) A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozások erre az irányelvre való hivatkozásnak tekintendők, és a XVIII. mellékletben található megfelelési táblázattal összhangban kell őket értelmezni.
(3) A 97/101/EK határozat a 26. cikk (2) bekezdésben említett végrehajtási intézkedések hatályba lépésekor hatályát veszti.
30. cikk
Felülvizsgálat
Az ezen irányelv hatálybalépését követő öt éven belül a Bizottság - figyelembe véve a legújabb tudományos eredményeket - felülvizsgálja a PM2,5-tel és a PM10-zel kapcsolatos rendelkezéseket. A Bizottság legfőképp egy olyan részletes megközelítést javasol , amely jogilag kötelező erejű expozíciócsökkentést hoz létre, és amely figyelembe veszi a levegőminőségi helyzeteket és csökkentési lehetőségeket a tagállamokban. A felülvizsgálat során a Bizottság megállapítja, hogy elegendő-e a PM10-re vonatkozó határértékek további megállapítása, vagy ezeket a PM2,5-re vonatkozó határértékekkel kell-e felváltani.
31. cikk
A károsanyag-kibocsátás forrásnál történő csökkentésére irányuló közösségi intézkedések
Amennyiben a károsanyag-kibocsátás forrásnál történő csökkentéséhez szükséges, a XVII. mellékletben említett közösségi intézkedések 2010. január 1-ig nem lépnek hatályba, a tagállamok a PM2,5 és a PM10 vonatkozásában 2010. január 1-jétől számított két évig mentességet kapnak az előírások alól, amenynyiben megteszik a szükséges lépéseket a légszennyezettség csökkentésére. A mentesség teljes időtartama nem haladhatja meg a 20. cikk (1) és (3) bekezdésében meghatározott időtartamokat.
32. cikk
Átültetés
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek ...-ig (21) megfeleljenek. Haladéktalanul kötelesek ismertetni a Bizottsággal e rendelkezések szövegét, valamint az említett rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelési táblázatot.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos közzétételük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
33. cikk
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetése napján lép hatályba.
34. cikk
Ezen irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt ...-ban/-ben, ...-án/-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
a Tanács részéről
az elnök
(1) HL C 195., 2006.8.18., 84. o.
(2) HL C 206., 2006.8.29., 1. o.
(3) Az Európai Parlament 2006. szeptember 26-i álláspontja.
(4) HL L 242., 2002.9.10., 1. o.
(5) HL L 296., 1996.11.21., 55. o. Az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.
(6) HL L 163., 1999.6.29., 41. o. A 2001/744/EK bizottsági határozattal (HL L 278., 2001.10.23., 35. o.) módosított irányelv.
(7) HL L 313., 2000.12.13., 12. o.
(8) HL L 67., 2002.3.9., 14. o.
(9) HL L 35., 1997.2.5., 14. o. A 2001/752/EK bizottsági határozattal (HL L 282., 2001.10.26., 69. o.) módosított határozat.
(10) HL L 23., 2005.1.26., 3. o.
(11) HL L 171., 1981.6.27., 11. o.
(12) HL L 309., 2001.11.27., 22. o. A 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.
(13) HL L 309., 2001.11.27., 1. o. A 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.
(14) HL L 189., 2002.7.18., 12. o.
(15) HL L 87., 2004.3.25., 50. o.
(16) HL L 197., 2001.7.21., 30. o.
(17) HL L 257., 1996.10.10., 26. o. A legutóbb a 166/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 33., 2006.2.4., 1. o.) módosított irányelv.
(18) HL L [...], [...], [...] o.
(19) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.
(20) Az ezen irányelv hatálybalépését követő 12 hónap elteltével.
(21) Az ezen irányelv hatálybalépésétől számított 12 hónapon belül.
I. MELLÉKLET
ADATMINŐSÉGI CÉLKITŰZÉSEK
A. A KÖRNYEZETI LEVEGŐMINŐSÉGI VIZSGÁLAT ADATMINŐSÉGI CÉLKITŰZÉSEI
|
|
Kén-dioxid, nitrogéndioxid, nitrogén-oxidok és szén-monoxid |
Benzol |
Por (PM10/PM2,5)és ólom |
Ózon és az ózonnal kapcsolatos NO és NO2 |
|
Helyhez kötött mérések (1) |
|
|
|
|
|
Bizonytalanság |
15% |
25% |
25% |
15% |
|
Minimális adatrögzítés |
90% |
90% |
90% |
90% nyáron 75% télen |
|
Minimális mérési időszak: |
|
|
|
|
|
- városi háttér és közlekedés |
|
35% (2) |
|
|
|
- ipari helyszínek |
|
90% |
|
|
|
Indikatív mérések |
|
|
|
|
|
Bizonytalanság |
25% |
30% |
50% |
30% |
|
Minimális adatrögzítés |
90% |
90% |
90% |
90% |
|
Minimális mérési időszak |
14% (3) |
14% (4) |
14% (3) |
>10% nyáron |
|
A bizonytalanság modellezése: |
|
|
|
|
|
Óránként mért érték |
50% |
- |
|
|
|
Nyolcórás átlagértékek |
50% |
|
|
|
|
Napi átlagértékek |
50% |
- |
még nem határozták meg |
50% |
|
Éves átlagértékek |
30% |
50% |
50% |
50% |
|
Objektív becslés Bizonytalanság |
75% |
100% |
100% |
75% |
A vizsgálati módszerek bizonytalanságának (95%-os megbízhatósági szinttel kifejezve) értékelését a CEN Útmutató a mérések bizonytalanságának megadásához (ENV 13005-1999) elveivel, az ISO 5725:1994 számú szabvány módszerével, valamint a CEN „Jelentés a levegőminőségről - A környezeti levegő mérési referenciamódszereihez kapcsolódó bizonytalansági becslés megközelítése” (CR 14377:2002E) című jelentésében foglalt útmutatóval összhangban kell elvégezni. A fenti táblázatban a százalékos bizonytalansági értékek egyedi mérésekre vonatkoznak a határérték számítására alkalmazott időtartam átlagában, 95%-os megbízhatósági intervallumban. A helyhez kötött mérések bizonytalanságát úgy kell értelmezni, hogy az az adott határérték tartományában alkalmazandó.
A modellezés és az objektív becslés bizonytalansága úgy határozható meg, mint a mért és számított koncentrációs szintektől való legnagyobb eltérés a határértékre vonatkozó időszakon belül figyelmen kívül hagyva az események időzítését.
A minimális adatrögzítés és mérési időszak iránti követelmények nem tartalmazzák a rendszeres kalibrálás vagy a műszerek rendes karbantartása következtében előálló adatvesztést.
B. A LEVEGŐMINŐSÉG VIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI
A következő információkat kell összegyűjteni azokban az övezetekben vagy agglomerációkban, ahol a mérésen kívül más forrásokat is alkalmaznak a mérésből származó információk kiegészítésére, illetve a levegőminőség vizsgálatának kizárólagos eszközeként:
|
— |
a kivitelezett vizsgálat leírása; |
|
— |
az alkalmazott egyedi módszerek és ezek leírása; |
|
— |
az adatok és információk forrásai; |
|
— |
az eredmények leírása, ideértve a bizonytalansági tényezőket és különösen bármely olyan terület kiterjedését, vagy adott esetben annak az útnak a hosszát az övezeten vagy agglomeráción belül, ahol a koncentráció túllép bármilyen határértéket, célértéket vagy a túllépési tűréssel növelt hosszú távú célkitűzés szerinti értéket, illetve adott esetben annak a területnek a határait, amelyen belül a koncentráció túllépi a felső vagy az alsó vizsgálati küszöbértéket; |
|
— |
bármely túllépett határértékszintnek potenciálisan kitett lakosság. |
C. A KÖRNYEZETI LEVEGŐMINŐSÉG VIZSGÁLATÁNAK MINŐSÉGI BIZTOSÍTÁSA: ADATHITELESÍTÉS
|
1. |
A mérések pontosságának és az ezen melléklet A. szakaszában meghatározott adatminőségi célkitűzések betartásának biztosítása érdekében a 3. cikkben kijelölt megfelelő illetékes hatóságok és szervek biztosítják, hogy:
|
|
2. |
Valamennyi jelentett adat érvényesnek tekinthető. |
(1) A benzolra és a porra vonatkozóan a tagállamok a folyamatos mérések helyett alkalmazhatnak véletlenszerű méréseket, ha igazolni tudják a Bizottság előtt, hogy a bizonytalanság, köztük a véletlenszerű mintavétel okozta bizonytalanság is, eléri a minőségi célkitűzések szerinti értékek 25%-át, és a mérési időszak hosszabb, mint az indikatív mérésekre vonatkozó minimális mérési időszak. A véletlenszerű mintavételt az év folyamán egyenletesen kell elosztani az eredmények torzításának elkerülése érdekében. A véletlenszerű mintavétel okozta bizonytalanságot az ISO 11222(2002) „A levegőminőség méréseinek időátlagára vonatkozó bizonytalanság meghatározása” című szabványban megállapított eljárással lehet meghatározni. Ha a véletlenszerű mérésekkel a PM10 napi határértéke túllépéseinek számát (N[becslés]) vizsgálják, akkor a következő korrelációt kell alkalmazni: N[becslés] = N[mérés] x 365 nap/mérési napok száma.
(2) Egy évre elosztva annak érdekében, hogy a különböző időjárási és közlekedési viszonyok vonatkozásában reprezentatív legyen.
(3) Az év folyamán egyenletesen elosztott heti egy véletlenszerű mérés vagy az év folyamán egyenletesen elosztott nyolc hét.
(4) Az év folyamán egyenletesen elosztott heti egy napos véletlenszerű mérés vagy az év során egyenletesen elosztott nyolc hét.
II. MELLÉKLET
A KÖRNYEZETI LEVEGŐBEN LÉVŐ KÉN-DIOXID, NITROGÉN-DIOXID ÉS NITROGÉN-OXIDOK, POR (PM10 ÉS PM2,5), ÓLOM, SZÉN-MONOXID ÉS BENZOL KONCENTRÁCIÓJÁNAK ADOTT ÖVEZETBEN VAGY AGGLOMERÁCIÓBAN TÖRTÉNŐ VIZSGÁLATÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK MEGHATÁROZÁSA
A. ALSÓ ÉS FELSŐ VIZSGÁLATI KÜSZÖBÉRTÉKEK
Az alábbi alsó és felső vizsgálati küszöbértékek érvényesek:
|
a) |
Kén-dioxid
|
|
b) |
Nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok
|
|
c) |
Por (PM10 /PM2,5)
|
|
d) |
Ólom
|
|
e) |
Benzol
|
|
f) |
Szén-monoxid
|
B. A FELSŐ ÉS ALSÓ VIZSGÁLATI KÜSZÖBÉRTÉKEK TÚLLÉPÉSEINEK MEGHATÁROZÁSA
A felső és alsó vizsgálati küszöbértékek túllépéseit az előző öt év alatt mért koncentráció alapján kell meghatározni, amennyiben elegendő adat áll rendelkezésre. Egy vizsgálati küszöbértéket akkor kell túllépettnek tekinteni, ha az előző öt évből legalább három különböző évben azt túllépték.
Amennyiben öt évnél rövidebb időre vonatkozó mérési adatok állnak rendelkezésre, a tagállamok a felső és az alsó vizsgálati küszöbérték túllépéseinek meghatározására összegezhetik az év rövidebb időszakaira vonatkozó, illetve a nagy valószínűséggel legjobban terhelt helyekre kiterjedő, rövid időtartamú mérési kampányok eredményeit az emissziókataszterben található információkkal és a modellezésből szerzett adatok eredményeivel.
III. MELLÉKLET
A KÖRNYEZETI LEVEGŐBEN LÉVŐ KÉN-DIOXID, NITROGÉN-DIOXID ÉS NITROGÉN-OXIDOK, POR (PM10 ÉS PM2,5), ÓLOM, SZÉN-MONOXID ÉS BENZOL MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ MINTAVÉTELI PONTOK ELHELYEZÉSE
A helyhez kötött mérésekre a következők vonatkoznak:
A. NAGYLÉPTÉKŰ TELEPÍTÉS
a) Az emberi egészség védelme
|
1. |
Az emberi egészség védelmének érdekében kialakított mintavételi pontokat úgy kell elhelyezni, hogy:
|
|
2. |
A mintavételi pontokat általában úgy kell elhelyezni, hogy ne mérjék a közvetlen közelükben lévő igen kicsiny mikrokörnyezetet, amely azt jelenti, hogy egy mintavételi pontot úgy kell elhelyezni, hogy a vizsgált levegő lehetőleg a közlekedési helyszínek körül legalább 200m2-es terület levegőjének, az ipari helyszíneken pedig legalább 250 m x 250 m-es terület levegőjének minőségére vonatkozóan reprezentatív legyen. |
|
3. |
A városi hátterű helyszíneket úgy kell meghatározni, hogy szennyezési szintjüket az állomástól az uralkodó széljárás irányával ellentétes irányban elhelyezkedő valamennyi forrás integrált hozzájárulása befolyásolja. A szennyezési szintet tekintve rgyetlen forrás sem lehet uralkodó, hacsak az ilyen helyzet nem kifejezetten jellemző egy adott nagyobb városi térségre. A mintavételi pontoknak tipikusan több négyzetkilométer vonatkozásában kell reprezentatívnak lenniük. |
|
4. |
Amennyiben a háttérszintek vizsgálata a cél, a mintavételi helyszínt nem befolyásolhatják a közelében lévő agglomerációk vagy ipari helyszínek, azaz néhány kilométeren belül található helyszínek. |
|
5. |
Amennyiben az ipari források hozzájárulásait is vizsgálják, legalább egy mintavételi pontot fel kell állítani a forráshoz képest szélirányban elhelyezkedő legközelebbi lakott településen. Amennyiben a háttérkoncentráció nem ismeretes, a fő szélirányon belül egy további mintavételi pontot kell elhelyezni. |
|
6. |
A mintavételi pontoknak, ahol csak lehetséges, a nem közvetlen közelükben lévő hasonló helyekre nézve is reprezentatívnak kell lenniük. |
|
7. |
Figyelembe kell venni a mintavételi pontok elhelyezésének szükségét olyan szigeteken is, ahol arra az emberi egészség védelme érdekében ilyen igény merül fel. |
b) Az emberi egészség védelmét célzó határértékeknek való megfelelés
A tagállamok biztosítják, hogy területükön a kén-dioxid, a PM10, az ólom és a szénmonoxid levegőben mérhető koncentrációja sehol nem haladja meg a XI. mellékletben meghatározott határértékeket.
A határértékeknek való megfelelést az alább felsorolt helyeken nem kell mérni:
|
— |
olyan helyeken, ahol az e mellékletben foglalt kritériumoknak megfelelően nincsenek a melléklet alkalmazási körébe tartozó szennyezőanyagok mérésére szolgáló mintavételi pontok telepítve; |
|
— |
a lakosság elől elzárt, lakatlan, illetve csak időszakosan lakott területeken; |
|
— |
olyan, lakosság elől elzárt gyár- vagy ipartelepeken, amelyekre valamennyi vonatkozó munkaegészségügyi és munkavédelmi előírás alkalmazandó; |
|
— |
közutakon, járdaszigeteken, valamint osztott pályás autópályák és gyorsforgalmi utak pályaelválasztó sávjában; |
|
— |
olyan területeken, ahol a lakosság sem közvetve, sem közvetlenül nincs jelentős ideig légszenynyezettségnek kitéve. |
c) A növényzet védelme
A növényzet védelmét megcélzó mintavételi pontokat az agglomerációktól és az övezetektől több mint 20 km-re, vagy pedig egyéb beépített területektől, ipari telephelyektől, illetve autópályáktól több mint 5 km-re kell helyezni, amely azt jelenti, hogy a mintavételi pontot úgy kell elhelyezni, hogy a vizsgált levegő legalább 1000 km2-es környező területre vonatkozóan reprezentatív legyen. Bizonyos tagállam telepíthet olyan mintavételi pontot is, amely a földrajzi körülményekre való tekintettel közelebb helyezkedik el, vagy kisebb terület levegőminőségére vonatkozóan reprezentatív.
Figyelembe kell venni, hogy a szigeteken is szükség van a levegő minőségének vizsgálatára.
B. KISLÉPTÉKŰ ELHELYEZÉS
A megvalósíthatóság határain belül a következőket kell alkalmazni:
|
— |
a mintavételi szonda bemeneti nyílása körüli légáramlásnak zavartalannak kell lennie (legalább 270°-os szögben legyen szabad) anélkül, hogy a mintavevő készülék közelében a légáramlást bármilyen akadályozó tényező befolyásolná (általában annyi méterre az épületektől, erkélyektől, fáktól és egyéb akadályoktól, amely távolság kétszer akkora, mint amennyivel az akadály a mintavételi szonda fölé magasodik; és legalább 0,5 méterre legyen a legközelebbi épülettől abban az esetben, ha a mintavételi pontok az épület vonalában mérik a levegőminőséget); |
|
— |
a mintavételi pontok bemeneti nyílását általában a földfelszíntől számított 1,5 m-es (belégzési magasság) és 4 m-es magasság között kell elhelyezni. Egyes esetekben magasabb (legfeljebb 8 méter) elhelyezésére is szükség lehet. A magasabb ponton való elhelyezés akkor is helyénvaló lehet, ha az állomás nagyobb területre vonatkozóan reprezentatív; |
|
— |
a mintavevő szonda bemeneti nyílását nem lehet a források közvetlen közelébe elhelyezni a környezeti levegővel el nem keveredett kibocsátások közvetlen mintavételének elkerülése érdekében; |
|
— |
a mintavevő szonda kimeneti nyílását úgy kell elhelyezni, hogy a kibocsátott levegő ne áramolhasson vissza a mintavevő bemeneti nyílásába; |
|
— |
a forgalomra irányított mintavevő szondákat valamennyi szennyezőanyag mérése esetén a főbb kereszteződések szélétől legalább 25 méterre, és a járdaszegélytől mért 10 méteren belül kell elhelyezni. |
Az alábbi tényezőket szintén figyelembe lehet venni:
|
— |
zavaró források; |
|
— |
biztonság; |
|
— |
hozzáférhetőség; |
|
— |
elektromos áram és telekommunikációs kapcsolat elérhetősége; |
|
— |
a helyszín láthatósága a környezetéhez képest; |
|
— |
a lakosság és az üzemeltetők biztonsága; |
|
— |
annak kívánalma, hogy a különböző szennyező anyagok mintavételi pontjainak telepítése összehangolt legyen; |
|
— |
tervezési követelmények. |
C. A HELYSZÍN KIVÁLASZTÁSÁNAK DOKUMENTÁLÁSA ÉS FELÜLVIZSGÁLATA
A helyszín kiválasztásának eljárásai teljes körű dokumentálását még a besorolási szakaszban el kell végezni olyan módszerek segítségével, mint a környező terület iránytűvel tájolt fényképe és a hozzá tartozó részletes térkép. Annak biztosítására, hogy a kiválasztási kritériumok az idő múlásával is érvényesek maradjanak, a helyszíneket rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, a dokumentációt pedig meg kell újítani.
IV. MELLÉKLET
A KONCENTRÁCIÓTÓL FÜGGETLEN HÁTTERŰ HELYSZÍNEKEN TÖRTÉNŐ MÉRÉS
A. CÉLKITŰZÉSEK
Az ilyen mérések fő célkitűzése a háttér szintjeivel kapcsolatos megfelelő információk hozzáférhetőségének biztosítása. Ezek az információk elengedhetetlenek a szennyezettebb övezetek magasabb szintjeinek (mint például városi hátterek, iparhoz és közlekedéshez kapcsolódó helyek) felmérése, a szennyező anyagok hoszszú távon történő terjedéséből eredő lehetséges hozzájárulások vizsgálata és források felosztásának elemzése miatt, valamint nélkülözhetetlenek az olyan különleges szennyező anyagok megértéséhez, mint a por. A háttérről szóló ezen információk továbbá kulcsfontosságúak a modellezés megnövekedett használatához a városi területeken is.
B. ANYAGOK
A PM2,5 mérésének legalább a tömegkoncentrációt és a megfelelő vegyületeket mérnie kell ahhoz, hogy a por kémiai összetevőit jellemezze. A mérésnek legalább a következő kémiai anyagokra kell kiterjednie.
|
SO4 2- |
Na+ |
NH4 + |
Ca2+ |
Elemi szén (EC) |
|
NO3 - |
K+ |
Cl- |
Mg2+ |
Szerves szén (OC) |
C. ELHELYEZÉS
Különösen a vidéki hátterű területeken kell méréseket végezni a III. melléklet A., B. és C. részének megfelelően.
V. MELLÉKLET
A KÖRNYEZETI LEVEGŐBEN LÉVŐ KÉN-DIOXID (SO2), NITROGÉN-DIOXID (NO2) ÉS NITROGÉN-OXIDOK, POR (PM10, PM2,5), ÓLOM, SZÉN-MONOXID ÉS BENZOL HELYHEZ KÖTÖTT MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ MINTAVÉTELI PONTOK MINIMÁLIS SZÁMA MEGHATÁROZÁSÁNAK KRITÉRIUMAI
A. A HELYHEZ KÖTÖTT MÉRÉSRE SZOLGÁLÓ MINTAVÉTELI PONTOK MINIMÁLIS SZÁMA, AMELY MÉRÉSEK SORÁN AZ EMBERI EGÉSZSÉG VÉDELMÉT SZOLGÁLÓ HATÁRÉRTÉKEK VAGY CÉLÉRTÉKEK BETARTÁSÁNAK VIZSGÁLATA FOLYIK OLYAN ÖVEZETEKBEN ÉS AGGLOMERÁCIÓKBAN, AHOL A HELYHEZ KÖTÖTT MÉRÉS SZÁMÍT AZ EGYEDÜLI INFORMÁCIÓFORRÁS
a) Diffúz források
|
Az agglomeráció vagy övezet népessége (ezer) |
Ha a koncentrációk túllépik a felső vizsgálati küszöbértéket (1) |
Ha a maximális koncentrációk a felső és az alsó vizsgálati küszöbérték között helyezkednek el |
||
|
Szennyezőanyagok a PM2,5 kivételével |
PM2,5 |
Szennyezőanyagok a PM2,5 kivételével |
PM2,5 |
|
|
0-249 |
1 |
1 |
1 |
1 |
|
250-499 |
2 |
1 |
1 |
1 |
|
500-749 |
2 |
1 |
1 |
1 |
|
750-999 |
3 |
1 |
1 |
1 |
|
1000-1499 |
4 |
2 |
2 |
1 |
|
1500-1999 |
5 |
2 |
2 |
1 |
|
2000-2749 |
6 |
3 |
3 |
1 |
|
2750-3749 |
7 |
3 |
3 |
1 |
|
3750-4749 |
8 |
4 |
4 |
2 |
|
4750-5999 |
9 |
4 |
4 |
2 |
|
≥ 6000 |
10 |
5 |
5 |
2 |
b) Pontforrások
A szennyezésnek a pontforrások környezetében történő vizsgálatához a helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontok számát a kibocsátások sűrűsége, a környezeti levegő szennyezettségének valószínű eloszlása és a lakosság potenciális expozíciója figyelembevételével kell kiszámítani.
B. A HELYHEZ KÖTÖTT MÉRÉSEKRE SZOLGÁLÓ MINTAVÉTELI PONTOK MINIMÁLIS SZÁMA, AMELY MÉRÉSEK AZ EMBERI EGÉSZSÉG VÉDELMÉT CÉLZÓ PM2,5-EXPOZÍCIÓ CSÖKKENTÉSÉRE VONATKOZÓ CÉL BETARTÁSÁNAK VIZSGÁLATÁRA IRÁNYULNAK
E célból a 100 000 lakost meghaladó agglomerációkban és további övezeteiben egy millió lakosonként egy mintavételi pontot kell működtetni. Ezen mintavételi pontok egybeeshetnek az A. szakaszban meghatározott mintavételi pontokkal.
C. A HELYHEZ KÖTÖTT MÉRÉSEKRE SZOLGÁLÓ MINTAVÉTELI PONTOK MINIMÁLIS SZÁMA, AMELY MÉRÉSEK A NÖVÉNYZETNEK AZ AGGLOMERÁCIÓKTÓL ELTÉRŐ ÖVEZETEKBEN TÖRTÉNŐ VÉDELMÉRE SZOLGÁLÓ KRITIKUS SZINTEK BETARTÁSÁNAK VIZSGÁLATÁRA IRÁNYULNAK
|
Ha a maximális koncentrációk túllépik a felső vizsgálati küszöbértéket |
Ha a maximális koncentrációk a felső és az alsó vizsgálati küszöbérték között helyezkednek el |
|
20 000 km2-ként egy állomás |
40 000 km2-ként egy állomás |
Szigeteken lévő övezetekben a helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontok számát a környezeti levegő szennyezettségének valószínű eloszlása és a növényzet potenciális expozíciójának figyelembe vételével kell kiszámítani.
(1) ANO2-re, a porra, a szén-monoxidra és a benzolra vonatkozóan: biztosítani kell legalább egy városi hátterű ellenőrzőállomást és egy közlekedési helyszínen elhelyezett állomást feltéve, hogy ez nem növeli a mintavételi pontok számát. Egy adott tagállamban a városi hátterű állomások és a közlekedési helyszíneken elhelyezett állomások összlétszáma között legfeljebb kétszeres lehet a különbség.
VI. MELLÉKLET
A KÉN-DIOXID, A NITROGÉN-DIOXID ÉS A NITROGÉN-OXIDOK, A POR (PM10 ÉS PM2,5), AZ ÓLOM, A SZÉN-MONOXID ÉS A BENZOL KONCENTRÁCIÓJÁNAK VIZSGÁLATÁRA VONATKOZÓ REFERENCIAMÓDSZEREK
A. MÉRÉSI REFERENCIAMÓDSZEREK
1. A kén-dioxid mérésének referenciamódszere
A kén-dioxid mérésének referenciamódszere az, amit az EN 14212:2005 „A környezeti levegő minősége - A kén-dioxidnak az ultraibolya fluoreszcenciás mérésére vonatkozó szabványmódszer” elnevezésű szabványban határoztak meg.
2. A nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok mérésének referenciamódszere
A nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok mérésének referenciamódszere az, amit az EN 14211:2005 „A környezeti levegő minősége - A nitrogén-dioxid és a nitrogén-monoxid koncentrációjának a kemilumineszcenciás mérésére vonatkozó szabványmódszer” elnevezésű szabványban határoztak meg.
3. Az ólom mintavételének és mérésének referenciamódszere
Az ólom mintavételének referenciamódszere az, ami ezen melléklet A. szakaszának 4. pontjában került bemutatásra. Az ólom mérésének referenciamódszere az, amit az EN 14902:2005 „A környezeti levegőben lévő Pb/Cd/As/Ni megállapításának referenciamódszere” elnevezésű szabványban határoztak meg.
4. A PM10 mintavételének és mérésének referenciamódszere
A PM10 mintavételének és mérésének referenciamódszere az, amit az EN 12341:1999 „A levegő minősége - A lebegő por PM10-frakciójának megállapítása - Referenciamódszer és helyszíni vizsgálati eljárás a mérési módszerekkel egyenértékű referenciák kimutatására” elnevezésű szabványban határoztak meg.
5. A PM2,5 mintavételének és mérésének referenciamódszere
A PM2,5 mintavételének és mérésének referenciamódszere az, amit az EN 14907:2005 „A környezeti levegőben lévő lebegő por PM2,5-tömegfrakciójának megállapítására szolgáló gravimetriai mérés szabványmódszere” elnevezésű szabványban határoztak meg.
6. A benzol mintavételének és mérésének referenciamódszere
A benzol mérésének referenciamódszere az, amit az EN 14662:2005 „A környezeti levegő minősége - A benzolkoncentráció mérésének referenciamódszere” elnevezésű szabvány 1., 2. és 3. részében határoztak meg.
7. A szén-monoxid mérésének referenciamódszere
A szén-monoxid mérésének referenciamódszere az, amit az EN 14626:2005 „A környezeti levegő minősége - A szén-monoxid koncentrációjának a nem diszpergáló infravörös spektroszkópiai mérésére vonatkozó szabványmódszer” elnevezésű szabványban határoztak meg.
8. Az ózon mérésének referenciamódszere
Az ózon mérésének referenciamódszere az, amit az EN 14625:2005 „A környezeti levegő minősége - Az ózon koncentrációjának az ultraibolya-fotometriai mérésére vonatkozó szabványmódszer” elnevezésű szabványban határoztak meg.
B. AZ EGYENÉRTÉKŰSÉG KIMUTATÁSA
1. A tagállam használhat bármely olyan egyéb módszert, ami az A. szakaszban ismertetett módszer bármelyikével bizonyíthatóan egyenértékű eredményt ad, vagy a por esetében bármely olyan egyéb módszert, amelyről az érintett tagállam bizonyítani tudja, hogy az szorosan kapcsolódik a referenciamódszerhez. Ebben az esetben az ilyen módszerrel elért eredményeket korrigálni kell annak érdekében, hogy egyenértékű eredményt kapjanak azzal, amit a referenciamódszer használatával kaptak volna.
2. A Bizottság arra kötelezheti a tagállamokat, hogy jelentést készítsenek és nyújtsanak be az egyenértékűség kimutatásáról a fenti (1) bekezdésnek megfelelően.
3. A (2) bekezdésben említett jelentés elfogadhatóságának vizsgálata során a Bizottság hivatkozik az egyenértékűség kimutatásáról szóló útmutatójára (amely még kiadásra vár). Amennyiben a tagállamok átmeneti tényezőket használtak az egyenértékűség megközelítőleg történő felbecsléséhez, akkor ezeket a tényezőket a bizottsági útmutatóra hivatkozva hitelesíteni és/vagy módosítani kell.
4. A tagállamok biztosítják, hogy adott esetben a kiigazítást a régi mérésekre visszamenőleg is végrehajtják az adatok könnyebb összehasonlításának elérése érdekében.
C. SZABVÁNYOSÍTÁS
A gáznemű szennyező anyagok térfogatát 293 K hőmérsékletre és 101,3 kPa nyomásra kell szabványosítani. A por és a porban lévő vizsgálandó anyagok (pl. ólom) mintatérfogata a környezeti feltételekre vonatkozik.
VII. MELLÉKLET
AZ ÓZONRA VONATKOZÓ CÉLÉRTÉKEK ÉS HOSSZÚ TÁVÚ CÉLKITŰZÉSEK
1. Meghatározások és kritériumok
a) Meghatározások
Az AOT40 (mértékegysége: (μg/m3) × óra): a 80 μg/m3-nél (= 40 ppb) magasabb és a 80 μg/m3 óránkénti koncentráció különbsége adott időszak alatt naponta csupán a közép-európai idő szerint 8.00 és a 20.00 között mért óránkénti adatok felhasználásával (1).
b) Kritériumok
Az adatok összesítése és a statisztikai paraméterek kiszámítása során az érvényesség ellenőrzésénél az alábbi kritériumokat kell alkalmazni:
|
Paraméter |
Szükséges érvényes adathányad |
|
1 órás értékek |
75% (azaz 45 perc) |
|
8 órás értékek |
az értékek 75%-a (azaz 6 óra) |
|
A legnagyobb napi 8 órás középérték a 8 órás mozgóátlagok közül |
a 8 órás mozgóátlagok 75%-a (azaz naponta 18 darab 8 órás átlag) |
|
AOT40 |
az AOT40-érték kiszámítására meghatározott időtartam 1 órás értékeinek 90%-a (2) |
|
Éves középérték |
a nyáron mért 1 órás értékek 90%-a (áprilistól szeptemberig) és a télen mért 1 órás értékek 75%-a (januártól márciusig, októbertől decemberig), a hónapokat külön mérik |
|
A túllépések száma és a havi maximális értékek |
a napi legnagyobb 8 órás középérték 90%-a (havi 27 érték) közép-európai idő szerint 8.00 és 20.00 óra között mért 1 órás értékek 90%-a |
|
A túllépések száma és a évi legnagyobb értékek |
öt hónap a nyári időszak (áprilistól szeptemberig) hat hónapjából |
2. Célértékek
|
Célkitűzés |
Átlagszámítási időszak |
Célérték |
A célérték elérésének időpontja |
|
Az emberi egészség védelme |
a legnagyobb napi 8 órás középérték (4) |
120 μg/m3, egy naptári évben legfeljebb 25-ször lehet meghaladni, három évi átlagban (5)) |
2010 |
|
A növényzet védelme |
Májustól júliusig |
AOT40 (1 órára vonatkozó értékekből számolt) 18 000 μg/m3 · óra, öt éves átlagban (5) |
2010 |
3. Hosszú távú célkitűzések
|
Célkitűzés |
Átlagszámítási időszak |
Célérték |
A hosszú távú célkitűzés elérésének időpontja |
|
Az emberi egészség védelme |
A legnagyobb napi 8 órás középérték egy naptári éven belül |
120 μg/m3 |
- |
|
A növényzet védelme |
Májustól júliusig |
AOT40 (1 órára vonatkozó értékekből számolt) 6 000 μg/m3 · óra |
- |
(1) Illetve a megfelelő időtartam a félreeső területeken.
|
(NB) |
Amennyiben nem áll rendelkezésre az összes lehetséges mért adat, az AOT40-értékek kiszámítására a következő együtthatót kell használni:
|
(3) Az AOT40 meghatározásában szereplő órák száma (azaz a közép-európai idő szerint 8.00 és 20.00 óra között mért órák a növényzet védelmére vonatkozóan minden évben május 1-jétől július 31-ig, és az erdő védelmére vonatkozóan április 1-től szeptember 30-ig).
(4) A koncentráció legnagyobb napi 8 órás középértékét úgy kell kiválasztani, hogy az óránkénti adatokból számított és minden órában frissített, 8 órás mozgóátlagokat vesszük figyelembe. Minden így számított 8 órás átlag arra a napra vonatkozik, amelyen végződik, vagyis minden napnál az arra a napra eső első számítási időszak az előző nap 17:00 órájától az adott nap 1:00 órájáig terjedő időszak lesz, az utolsó számítási időszak pedig az adott napon a 16:00 és 24:00 óra közötti időszak.
(5) Ha a három évre vagy az öt évre vonatkozó átlagot nem lehet megállapítani teljes és egymást követő éves adatok sorozata alapján, akkor a célértékek betartásának ellenőrzéséhez megkövetelt minimális éves adatok a következők:
|
— |
az emberi egészség védelmének célértéke érdekében: egy évre vonatkozó érvényes adat; |
|
— |
a növényzet védelmének célértéke érdekében: három évre vonatkozó érvényes adat. |
VIII. MELLÉKLET
AZ ÓZONKONCENTRÁCIÓ VIZSGÁLATÁHOZ HASZNÁLT MINTAVÉTELI PONTOK OSZTÁLYOZÁSÁNAK ÉS ELHELYEZÉSÉNEK KRITÉRIUMAI
A helyhez kötött mérésekre a következők vonatkoznak:
A. NAGYLÉPTÉKŰ TELEPÍTÉS
|
Az állomás fajtája |
A mérés célkitűzései |
Reprezentativitás (1) |
A nagyléptékű telepítés kritériumai |
|
Városi |
Az emberi egészség védelme: a városi lakosság ózonexpozíciójának meghatározása, azaz ahol a népsűrűség és az ózonkoncentráció viszonylag magas és a teljes lakosság vonatkozásában reprezentatív |
Néhány km2 |
Távolabb a helyi kibocsátások, például közlekedés, benzinkutak, stb. hatásától; Jó szellőzésű helyszínek, ahol megfelelően kevert szintek mérhetők; Olyan területek, mint például a városok lakó- vagy vásárlónegyedei, parkok (a fáktól távol), alacsony gépjárműforgalmú vagy forgalommentes nagy utcák vagy terek, oktatás, sport vagy pihenés céljából látogatott nyílt területek |
|
Külvárosi |
Az emberi egészség és a növényzet védelme: az agglomerációk peremén lévő lakosság és növényzet expozíciójának meghatározása, ahol a legmagasabb olyan ózonszint lép fel, amelynek a lakosság és a növényzet közvetetten vagy közvetlenül ki lehet téve |
Néhány tíz km2 |
Bizonyos távolságra a maximális kibocsátások területétől a főbb szélirány(ok) irányában az ózonképződés kedvező körülményei idején; Ahol az agglomeráció külső peremén található lakosság, érzékeny haszonnövények vagy ökológiai rendszerek magas ózonszintnek vannak kitéve; Adott esetben néhány külvárosi állomás, a maximális kibocsátás területétől az uralkodó széljárás irányával ellentétes irányban az ózon regionális hátterű szintjeinek meghatározása céljából |
|
Vidéki |
Az emberi egészség és a növényzet védelme: a lakosságot, a haszonnövényeket és a természetes ökológiai rendszereket érő szubregionális (kistérségi) szintű ózonkoncentráció meghatározása |
Szubregionális (kistérségi) szintek (néhány km2) |
Az állomások elhelyezhetők természetes ökológiai rendszerekben, erdőkben vagy haszonnövényekben gazdag kis településeken és/vagy területeken; A közvetlen helyi kibocsátások (például ipari telephelyek vagy utak) hatásától távoli ózonra vonatkozólag reprezentatív. Nyílt területeken található helyszíneken, kivéve a magas hegycsúcsokat |
|
Vidéki háttér |
A növényzet és az emberi egészség védelme: a haszonnövényeket és a természetes ökológiai rendszereket érő regionális szintű ózonkoncentráció meghatározása, valamint a lakosság expozíciójának vizsgálata |
Regionális/nemzeti/ kontinentális szintek (1 000 km2-től 10 000 km2-ig) |
alacsonyabb népsűrűségű területeken elhelyezett állomások, pl. természetes ökológiai rendszerekben, erdőkben gazdag helyszíneken, városi, ipari területektől és helyi kibocsátásoktól távolabb; Kerülni kell az olyan helyszínt, amely kedvez a talajközeli inverziós körülmények fokozott helyi kialakulásának, illetve a magasabb hegységek csúcsait; Az erős helyi jellegű napi szélciklussal jellemezhető tengerparti területek nem javasoltak. |
A vidéki és vidéki hátterű állomások elhelyezése lehetőség szerint összhangban kell, hogy álljon a a Közösség erdőinek a légköri szennyezés elleni védelméről szóló 3528/86/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról szóló, 1994. április 29-i, 1091/94/EK bizottsági rendelet (2) ellenőrzési követelményeivel.
B. KISLÉPTÉKŰ ELHELYEZÉS
A III. melléklet B. szakaszában meghatározott kisléptékű elhelyezési eljárást kell alkalmazni a megvalósíthatóság határain belül, és azt is biztosítani kell, hogy a mintavételi szonda bemeneti nyílása megfelelő távolságra helyezkedjen el olyan forrásoktól, mint a kemencék és az égetőművek légjáratai, valamint legalább 10 méterre a legközelebbi úttól, amely távolságot a forgalom intenzitásának függvényében növelik.
C. A HELYSZÍN KIVÁLASZTÁSÁNAK DOKUMENTÁLÁSA ÉS FELÜLVIZSGÁLATA
A III. melléklet C. szakaszában meghatározott eljárást kell alkalmazni megfelelő szűrés, valamint az ellenőrzési adatoknak az adott helyszínen mért, az ózonkoncentrációt befolyásoló meteorológiai és fotokémiai folyamatok összefüggésében történő értelmezése mellett.
(1) A mintavételi pontoknak, ahol csak lehetséges, reprezentatívnak kell lenniük a nem közvetlen közelükben lévő hasonló helyekre nézve.
IX. MELLÉKLET
A KÖRNYEZETI LEVEGŐBEN TALÁLHATÓ ÓZONKONCENTRÁCIÓ HELYHEZ KÖTÖTT MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ MINTAVÉTELI PONTOK SZÁMA MEGHATÁROZÁSÁNAK KRITÉRIUMAI
A. A CÉLÉRTÉKEK, A HOSSZÚ TÁVÚ CÉLKITŰZÉSEK VALAMINT A TÁJÉKOZTATÁSI ÉS RIASZTÁSI KÜSZÖBÉRTÉKEK BETARTÁSÁNAK VIZSGÁLATA CÉLJÁBÓL VÉGZETT HELYHEZ KÖTÖTT FOLYAMATOS MÉRÉSEKRE SZOLGÁLÓ MINTAVÉTELI PONTOK MINIMÁLIS SZÁMA ABBAN AZ ESETBEN, HA AZ ILYEN MÉRÉSEK SZÁMÍTANAK EGYEDÜLI INFORMÁCIÓFORRÁSNAK
|
Népesség (× 1 000) |
Agglomerációk (városi és külvárosi) (1) |
Egyéb övezetek (külvárosi és vidéki) (1) |
Vidéki háttér |
|
< 250 |
|
1 |
az ország minden övezetére vonatkozó átlagos sűrűség: 50 000 km2-ként 1 állomás (2) |
|
< 500 |
1 |
2 |
|
|
< 1 000 |
2 |
2 |
|
|
< 1 500 |
3 |
3 |
|
|
< 2 000 |
3 |
4 |
|
|
< 2 750 |
4 |
5 |
|
|
< 3 750 |
5 |
6 |
|
|
> 3 750 |
2 millió lakosonként 1 további állomás |
2 millió lakosonként 1 további állomás |
B. A HELYHEZ KÖTÖTT MÉRÉSEKRE SZOLGÁLÓ MINTAVÉTELI PONTOK MINIMÁLIS SZÁMA A HOSSZÚ TÁVÚ CÉLKITŰZÉSEKET TELJESÍTŐ ÖVEZETEKBEN ÉS AGGLOMERÁCIÓKBAN
Az ózonra vonatkozó mintavételi pontok számának az egyéb kiegészítő levegőminőségi vizsgálatra szolgáló módszerekkel, például a levegőminőség modellezésével és a közös elhelyezésű nitrogéndioxid-mérésekkel együttesen alkalmazva elegendőnek kell lennie az ózonszennyezési folyamatok alakulásának vizsgálatára és a hosszú távú célkitűzések betartásának ellenőrzésére. Az agglomerációkban és egyéb övezetekben elhelyezett állomások száma a fenti A. szakaszban meghatározott érték egyharmadára csökkenthető. Meg kell hagyni legalább egy ellenőrzőállomást, amennyiben a helyhez kötött mérőállomásokból származó információ számít az egyedüli információforrásnak. Azokban az övezetekben, ahol kiegészítő vizsgálatok folynak, melyek eredményeképpen egy övezet állomás nélkül marad, a szomszédos övezetekben telepített állomásokkal folytatott együttműködésnek biztosítania kell az ózon koncentrációjának megfelelő vizsgálatát a hosszú távú célkitűzések szempontjából. A vidéki hátterű állomások kötelező sűrűsége 1/100 000 km2.
(1) Legalább 1 állomás azokon a külvárosi területeken, ahol a lakosság expozíciója várhatóan a legmagasabb. Az agglomerációkban az állomások legalább 50%-át külvárosi területekre kell telepíteni.
(2) A domborzatilag rajzolt területeken 25 000 km2-ként 1 állomás elhelyezését javasolják.
X. MELLÉKLET
AZ ÓZON ELŐANYAGAINAK MÉRÉSEI
A. CÉLKITŰZÉSEK
E mérések fő célja az ózon előanyagai bármely alakulásának elemzése, a kibocsátás csökkentésére szolgáló stratégiák hatékonyságának elemzése, az emissziókataszter egységességének ellenőrzése és a kibocsátási források hozzárendelése a szennyezési koncentrációhoz.
További cél az ózon kialakulása és az előanyag terjedése megértésének elősegítése, valamint fotokémiai modellek alkalmazása.
B. ANYAGOK
Az ózon előanyagai mérésének ki kell terjednie legalább a nitrogén-oxidokra (NO és NO2), valamint a következő illékony szerves vegyületekre (VOC):
|
|
1-butén |
Izoprén |
Etil-benzol |
|
Etán |
transz-2-butén |
n-hexán |
m+p-xilén |
|
Etilén |
cisz-2-butén |
i-hexán |
o-xilén |
|
Acetilén |
1,3-butadién |
n-heptán |
1,2,4-trimetil-benzol |
|
Propán |
n-pentán |
n-oktán |
1,2,3-trimetil-benzol |
|
Propén |
i-pentán |
i-oktán |
1,3,5-trimetil-benzol |
|
n-bután |
1-pentén |
Benzol |
Formaldehid |
|
i-bután |
2-pentén |
Toluol |
Az összes nem mentán szénhidrogén |
C. ELHELYEZÉS
A méréseket különösen a városi és a külvárosi területek valamennyi olyan ellenőrzési helyszínén el kell végezni, amelyet ezen irányelv követelményeivel összhangban telepítettek, és az A szakaszban felsorolt ellenőrzési célok szempontjából alkalmasnak ítéltek.
XI. MELLÉKLET
AZ EMBERI EGÉSZSÉG VÉDELME VONATKOZÁSÁBAN FELÁLLÍTOTT HATÁRÉRTÉKEK
|
Átlagszámítási időszak |
Határérték |
Túllépési tűrés |
A határérték elérésének időpontja |
|
Kén-dioxid |
|||
|
1 óra |
350 μg/m3, egy naptári évben legfeljebb 24-szer léphető túl |
150 μg/m3 (43%) |
|
|
1 nap |
125 μg/m3, egy naptári évben legfeljebb 3-szor léphető túl |
- |
|
|
Nitrogén-dioxid |
|||
|
1 óra |
200 μg/m3, egy naptári évben legfeljebb 18-szor léphető túl |
1999. július 19-én 50%, amely érték 2001. január 1-jével és ezentúl minden 12 hónapban azonos éves százalékarányban csökken, hogy 2010. január 1-jére elérje a 0%-ot |
2014. január 1. |
|
Naptári év |
40 μg/m3 |
1999. július 19-én 50%, amely érték 2001. január 1-jével és ezentúl minden 12 hónapban azonos éves százalékarányban csökken, hogy 2010. január 1-jére elérje a 0%-ot |
2014. január 1. |
|
Szén-monoxid |
|||
|
A legnagyobb napi 8 órás középérték (1) |
10 mg/m3 |
60% |
|
|
Benzol |
|||
|
Naptári év |
5 μg/m3 |
2000. december 13-án 5 μg/m3 (100%), amely érték 2006. január 1-jével és ezentúl minden 12 hónapban 1 μg/m3-rel csökken, hogy 2010. január 1-jére elérje a 0%-ot |
2010. január 1. |
|
Ólom |
|||
|
Naptári év |
0,5 μg/m3 |
100% |
|
|
PM10 |
|||
|
1 nap |
50 μg/m3, egy naptári évben legfeljebb 35-ször léphető túl |
50% |
2009. december 31-ig |
|
1 nap |
50 μg/m3, egy naptári évben legfeljebb 35-ször léphető túl (2) |
50% |
2010. január 1. |
|
Naptári év |
40 μg/m3 |
20% |
2009. december 31-ig |
|
Naptári év |
33 μg/m3 |
20% |
2010. január 1. |
(1) A legnagyobb napi 8 órás középértéket úgy kell kiválasztani, hogy az óránkénti adatokból számított és minden órában frissített, 8 órás mozgó átlagokat vesszük figyelembe. Minden így számított nyolcórás átlag arra a napra vonatkozik, amelyen végződik, vagyis minden napnál az arra a napra eső első számítási időszak az előző nap 17:00 órájától az adott nap 1:00 órájáig terjedő időszak lesz, az utolsó számítási időszak pedig az adott napon a 16:00 és 24:00 óra közötti időszak.
(2) kivéve, ha ezt nem lehet elérni a helyszínre jellemző terjedési jellegzetességek, kedvezőtlen meteorológiai vagy földrajzi feltételek, vagy határon átnyúló jelentős levegőszennyezés miatt. A tagállamok megállapítják a határérték túllépésére engedélyezhető napok pontos számát, amely legfeljebb 55 nap lehet, és haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot ezen rendelkezés szövegéről.
XII. MELLÉKLET
TÁJÉKOZTATÁSI ÉS RIASZTÁSI KÜSZÖBÉRTÉKEK
A. AZ ÓZONTÓL ELTÉRŐ SZENNYEZŐ ANYAGOKRA VONATKOZÓ RIASZTÁSI KÜSZÖBÉRTÉKEK
Három egymást követő órában olyan területen kell mérni, amely legalább 100 km2 területre, illetve egy teljes övezetre vagy agglomerációra jellemző, amely területek közül a legkisebbet kell figyelembe venni.
|
Szennyező anyag |
Riasztási küszöbérték |
|
Kén-dioxid |
500 μg/m3 |
|
Nitrogén-dioxid |
400 μg/m3 |
B. AZ ÓZONRA VONATKOZÓ TÁJÉKOZTATÁSI ÉS RIASZTÁSI KÜSZÖBÉRTÉKEK
|
Cél |
Átlagszámítási időszak |
Küszöbérték |
|
Információk |
1 óra |
180 μg/m3 |
|
Riasztás |
1 óra (1) |
240 μg/m3 |
(1) A 18. cikk végrehajtásával kapcsolatban a küszöbérték-túllépést három egymást követő órában kell mérni vagy erre az időtartamra kell előrejelzést tenni.
XIII. MELLÉKLET
A NÖVÉNYZET VÉDELME VONATKOZÁSÁBAN FELÁLLÍTOTT KRITIKUS SZINTEK
|
Átlagszámítási időszak |
Kritikus szint |
Túllépési tűrés |
A kritikus szint elérésének időpontja |
|
Kén-dioxid |
|||
|
Naptári év és tél (október 1-től március 31-ig) |
20 μg/m3 |
- |
|
|
Nitrogén-oxidok |
|||
|
Naptári év |
30 μg/m3 |
- |
|
XIV. MELLÉKLET
A PM2,5-DEL KAPCSOLATOS EXPOZÍCIÓ-CSÖKKENTÉSRE VONATKOZÓ CÉL VALAMINT CÉL- ÉS HATÁRÉRTÉK
A. ÁTLAGEXPOZÍCIÓ-MUTATÓ
A μg/m3-ben kifejezett átlagexpozíció-mutató városi hátterű helyszíneken végzett méréseken alapul (a tagállamok területén lévő övezetekben és agglomerációkban). Az átlagexpozíció-mutatót a koncentráció három naptári évre vonatkozó éves mozgóátlaga alapján állapítják meg, amely számításához a 6. és 7. cikk szerint felállított valamennyi mintavételi pont átlagát veszik. A 2010-es referenciaév átlagexpozíció-mutatója a 2008, 2009 és 2010-es évek koncentrációjának középértéke. Hasonlóképpen a 2020-as évre vonatkozó mutató három éves koncentráció mozgóátlaga, amelynek számításához valamennyi mintavételi pont 2018, 2019 és 2020-as átlagát veszik.
B. EXPOZÍCIÓ-CSÖKKENTÉSRE VONATKOZÓ CÉL
|
2010-re megvalósítandó expozíció-csökkentésre vonatkozó cél az AEI-t illetően |
Az expozíció-csökkentésre vonatkozó cél elérésének időpontja |
|
|
Kezdeti koncentráció μg/m3-ben |
A csökkentésre vonatkozó cél százalékban |
2020 |
|
< 10 |
0% |
|
|
= 10 - <15 |
10% |
|
|
= 15 - <20 |
15% |
|
|
= 20 - < 25 |
20% |
|
|
>25 |
A 20 μg/m3-es cél eléréséhez szükséges valamennyi megfelelő intézkedés |
|
Amennyiben a μg/m3-ben kifejezett átlagexpozíció-mutató a referenciaévben 10 μg/m3 vagy annál kevesebb, az expozíció-csökkentésre vonatkozó cél nulla lesz.
C. CÉL- ÉS HATÁRÉRTÉK
|
Átlagszámítási időszak |
Célérték |
Túllépési tűrés (1) |
A célértéknek való megfelelés időpontja |
|
Naptári év |
20 μg/m3 |
|
2010. január 1. |
|
Átlagszámítási időszak |
Határérték |
Túllépési tűrés (2) |
A határértéknek való megfelelés időpontja |
|
Naptári év |
20 μg/m3 |
Ezen irányelv hatályba lépésének napján 20%, amely arány a következő január 1-jével és minden 12 hónapban azonos éves százalékarányban csökken, hogy 2015. január 1-jére elérje a 0%-ot |
2015. január 1. |
(1) A túllépési tűrés maximuma a 15. cikk (4) bekezdésével összefüggésben is alkalmazandó.
(2) A túllépési tűrés maximuma a 15. cikk (4) bekezdésével összefüggésben is alkalmazandó.
XV. MELLÉKLET
A 21. CIKK SZERINTI, A KÖRNYEZETI LEVEGŐ MINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁRA SZOLGÁLÓ HELYI, REGIONÁLIS VAGY NEMZETI PROGRAMOKBAN FELTÜNTETENDŐ INFORMÁCIÓK
|
1. |
A túlzott szennyezés helye
|
|
2. |
Általános információk
|
|
3. |
Felelős hatóságok A fejlesztési tervek kidolgozásáért és megvalósításáért felelős személyek neve és címe. |
|
4. |
A szennyezés természete és vizsgálata
|
|
5. |
A szennyezés eredete
|
|
6. |
A helyzet elemzése
|
|
7. |
Ezen irányelv hatálybalépése előtt már létező, javítást célzó intézkedések vagy projektek részletei, például
|
|
8. |
Ezen irányelv hatálybalépését követően a szennyezés csökkentése érdekében elfogadott intézkedések vagy projektek részletei
|
|
9. |
A hosszú távra tervezett intézkedések, illetve projektek részletei. |
|
10. |
A következő irányelvek végrehajtásának állapotára vonatkozó információk:
|
|
11. |
A levegőszennyezés csökkentését célzó olyan intézkedésekre vonatkozó információk, amelyek végrehajtását a levegőminőségi célkitűzések elérésével kapcsolatban tervezték, köztük: Az agglomerációk és az övezetek szintjén:
Regionális és nemzeti szinten
|
|
12. |
Az e melléklet szerint szükséges információk kiegészítéséhez használt kiadványok, dokumentumok, munkák, stb. jegyzéke. |
(1) HL L 76., 1970.4.6., 1. o.
(2) HL L 36., 1988.2.9., 33. o.
(3) HL L 365., 1994.12.31., 24. o.
(4) HL L 257., 1996.10.10., 22. o.
(5) HL L 59., 1998.2.27., 1. o.
(6) HL L 350., 1998.12.28., 58. o.
(7) HL L 85., 1999.3.29., 1. o.
(8) HL L 121., 1999.5.11., 13. o.
(9) HL L 332., 2000.12.28., 91. o.
(10) HL L 143., 2004.4.30., 87. o.
(11) HL L 114., 2006.4.27., 64. o.
(12) HL L 191., 2005.7.22., 59. o.
(13) SEC(2004)1050.
XVI. MELLÉKLET
A NYILVÁNOSSÁG TÁJÉKOZTATÁSA
|
1. |
A tagállamok biztosítják, hogy rendszeresen a nyilvánosság rendelkezésére bocsátanak naprakész információkat az ezen irányelvben szabályozott szennyező anyagok környezeti koncentrációjával kapcsolatban. |
|
2. |
A környezeti koncentrációt átlagértékek formájában kell bemutatni a VII., XI. és XIV. mellékletben meghatározott megfelelő átlagszámítási időszak szerint. Az információk minimális követelményként valamennyi olyan szintet jelzik, amelyek túllépik a levegőminőségi célkitűzések szerinti értékeket, ideértve a szabályozott szennyező anyagok határértékeit, célértékeit , riasztási küszöbértékeit, tájékoztatási küszöbértékeit vagy a hosszú távú célkitűzések szerinti értékekeit. Tartalmazniuk kell továbbá egy rövid értékelést a levegőminőségi célkitűzésekre vonatkozóan, valamint megfelelő információkat az egészségügyi hatásokról. |
|
3. |
A kén-dioxid, a nitrogén-dioxid, a por, az ózon és a szén-monoxid környezeti koncentrációjával kapcsolatos információkat legalább naponta kell frissíteni, ha pedig ez gyakorlatban megvalósítható, óránként. Az ólom és a benzol környezeti koncentrációjával kapcsolatos információkat, amelyeket az utolsó 12 hónap átlagértékének formájában kell bemutatni, legalább háromhavonta kell frissíteni, ha pedig ez gyakorlatban megvalósítható, egy havonta. |
|
4. |
A tagállamok biztosítják a lakosság kellő időben történő tájékoztatását a riasztási küszöbérték tényleges és előre jelzett túllépéseiről. A részleteknek a következő adatokat kell legalább tartalmazniuk:
|
XVII. MELLÉKLET
A FORRÁSNÁL VÉGREHAJTANDÓ INTÉZKEDÉSEK, AMELYEK LEHETŐVÉ TESZIK A TAGÁLLAMOKNAK, HOGY A MEGHATÁROZOTT HATÁRIDŐKÖN BELÜL ELÉRJÉK A LEVEGŐ MINŐSÉGÉRE VONATKOZÓ HATÁRÉRTÉKEKET
|
— |
A 96/61/EK irányelv kiterjesztése a 20-50 megawattos tüzelőberendezésekre; |
|
— |
A nehézgépjárművekre vonatkozó EURO VI norma számára; |
|
— |
Új normák bevezetése a lakossági fűtőberendezések tekintetében; |
|
— |
Közösségi szinten összehangolt intézkedések, melyek a károsanyag-kibocsátás csökkentésére ösztönzik a hajótulajdonosokat, és/vagy károsanyag-kibocsátási normákat vezetnek be az uniós hajók motorjaira, vagy az IMO szintjén jóváhagyott, a hajómotorok károsanyag-kibocsátására vonatkozó új normákat vezetnek be. |
XVIII. MELLÉKLET
MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT
|
Ezen irányelv |
96/62/EK irányelv |
1999/30/EK irányelv |
2000/69/EK irányelv |
2002/3/EK irányelv |
|
1. cikk |
1. cikk |
1. cikk |
1. cikk |
1. cikk |
|
2. cikk (1)-(5) bekezdése |
2. cikk (1)-(5) bekezdése |
- |
- |
- |
|
2. cikk (6) bekezdése |
- |
- |
- |
- |
|
2. cikk (7) bekezdése |
2. cikk (8) bekezdése |
2. cikk (7) bekezdése |
- |
- |
|
2. cikk (8) bekezdése |
2. cikk(6) bekezdése |
- |
- |
2. cikk (9) bekezdése |
|
2. cikk (9) bekezdése |
2. cikk (7) bekezdése |
2. cikk (6) bekezdése |
- |
2. cikk (11) bekezdése |
|
2. cikk (10) bekezdése |
- |
- |
- |
2. cikk (12) bekezdése |
|
2. cikk (11) és (12) bekezdése |
- |
2. cikk (13) és (14) bekezdése |
2. cikk a) és b) pontja |
- |
|
2. cikk (13) bekezdése |
- |
- |
- |
2. cikk (10) bekezdése |
|
2. cikk (14) és (15) bekezdése |
2. cikk (9) és (10) bekezdése |
2. cikk (8) és (9) bekezdése |
- |
2. cikk (7) és (8) bekezdése |
|
2. cikk (16) bekezdése |
- |
- |
- |
- |
|
2. cikk (17) és (18) bekezdése |
- |
2. cikk (11) és (12) bekezdése |
- |
- |
|
2. cikk (19), (20) és (21) bekezdése |
- |
- |
- |
- |
|
2. cikk (22) bekezdése |
- |
2. cikk (10) bekezdése |
- |
|
|
2. cikk (23) és (24) bekezdése |
6. cikk (5) bekezdése |
- |
- |
- |
|
2. cikk (25) bekezdése |
- |
- |
- |
2. cikk (13) bekezdése |
|
3. cikk, kivéve az (1) bekezdés f) pontját |
3. cikk |
- |
- |
- |
|
3. cikk (1) bekezdésének f) pontja |
- |
- |
- |
- |
|
4. cikk |
2. cikk (9) és (10) bekezdése, 6. cikk (1) bekezdése |
- |
- |
- |
|
5. cikk |
- |
7. cikk (1) bekezdése |
5. cikk (1) bekezdése |
- |
|
6. cikk (1)-(4) bekezdése |
6. cikk (1)-(4) bekezdése |
- |
- |
- |
|
6. cikk (5) bekezdése |
- |
- |
- |
- |
|
7. cikk |
- |
7. cikk (2) és (3) bekezdése módosítva |
5. cikk (2) és (3) bekezdése módosítva |
- |
|
8. cikk |
- |
7. cikk (5) bekezdése |
5. cikk (5) bekezdése |
- |
|
9. cikk |
- |
- |
- |
9. cikk (1) bekezdésének első és második francia bekezdése |
|
10. cikk |
- |
- |
- |
9. cikk (1)-(3) bekezdése módosítva |
|
11. cikk (1) bekezdése |
- |
- |
- |
9. cikk (4) bekezdése |
|
11. cikk (2) bekezdése |
- |
- |
- |
- |
|
12. cikk |
9. cikk |
- |
- |
- |
|
13. cikk (1) bekezdése |
- |
3. cikk (1) bekezdése, 4. cikk (1) bekezdése, 5. cikk (1) bekezdése és 6. cikk |
3. cikk (1) bekezdése és 4. cikk |
- |
|
13. cikk (2) bekezdése |
- |
3. cikk (2) bekezdése és 4. cikk (2) bekezdése |
- |
- |
|
13. cikk (3) bekezdése |
- |
5. cikk (5) bekezdése |
- |
- |
|
14. cikk |
- |
3. cikk (1) bekezdése és 4. cikk (1) bekezdése módosítva |
- |
- |
|
15. cikk |
- |
- |
- |
- |
|
16. cikk (1) bekezdése |
- |
- |
- |
3. cikk (1) bekezdése és 4. cikk (1) bekezdése |
|
16. cikk (2) bekezdése |
- |
- |
- |
3. cikk (2) és (3) bekezdése |
|
16. cikk (3) bekezdése |
- |
- |
- |
4. cikk (2) bekezdése |
|
17. cikk |
- |
- |
- |
5. cikk |
|
18. cikk |
10. cikk módosítva |
8. cikk (3) bekezdése |
- |
6. cikk módosítva |
|
19. cikk |
- |
3. cikk (4) bekezdése és 5. cikk (4) bekezdése módosítva |
- |
- |
|
20. cikk |
- |
- |
- |
- |
|
21. cikk |
8. cikk (1)-(4) bekezdése módosítva |
- |
- |
- |
|
22. cikk |
7. cikk (3) bekezdése módosítva |
- |
- |
7. cikk módosítva |
|
23. cikk |
8. cikk (5) bekezdése módosítva |
- |
- |
8. cikk módosítva |
|
24. cikk |
- |
8. cikk módosítva |
7. cikk módosítva |
6. cikk módosítva |
|
25. cikk |
11. cikk módosítva |
5. cikk (2) bekezdésének második albekezdése |
- |
10. cikk módosítva |
|
26. cikk (1) bekezdése |
12. cikk (1) bekezdése módosítva |
- |
- |
- |
|
26. cikk (2) bekezdése |
11. cikk módosítva |
- |
- |
- |
|
26. cikk (3) bekezdése |
- |
- |
- |
- |
|
26. cikk (4) bekezdése |
- |
IX. melléklet módosítva |
- |
- |
|
27. cikk |
12. cikk (2) bekezdése |
- |
- |
- |
|
28. cikk |
- |
11. cikk |
9. cikk |
14. cikk |
|
29. cikk |
- |
- |
- |
- |
|
30. cikk |
- |
- |
- |
- |
|
31. cikk |
- |
- |
- |
- |
|
32. cikk |
13. cikk |
12. cikk |
10. cikk |
15. cikk |
|
33. cikk |
14. cikk |
13. cikk |
11. cikk |
17. cikk |
|
34. cikk |
15. cikk |
14. cikk |
12. cikk |
18. cikk |
|
I. melléklet |
- |
VIII. melléklet módosítva |
VI. melléklet |
VII. melléklet |
|
II. melléklet |
- |
V. melléklet módosítva |
III. melléklet |
|
|
III. melléklet |
- |
VI. melléklet |
IV. melléklet |
- |
|
IV. melléklet |
- |
- |
- |
- |
|
V. melléklet |
- |
VII. melléklet módosítva |
V. melléklet |
- |
|
VI. melléklet |
- |
IX. melléklet módosítva |
VII. melléklet |
VIII. melléklet |
|
VII. melléklet |
- |
- |
- |
I. melléklet, III. melléklet II. szakasza |
|
VIII. melléklet |
- |
- |
- |
IV. melléklet |
|
IX. melléklet |
- |
- |
- |
V. melléklet |
|
X. melléklet |
- |
- |
- |
VI. melléklet |
|
XI. melléklet |
- |
I. melléklet I. szakasza, II. melléklet I. szakasza és III. melléklet (módosítva); IV. melléklet (változatlan) |
I. melléklet, II. melléklet |
- |
|
XII. melléklet |
- |
I. melléklet II. szakasza, II. melléklet II. szakasza |
- |
II. melléklet I. szakasza |
|
XIII. melléklet |
- |
I. melléklet I. szakasza, II. melléklet I. szakasza |
- |
- |
|
XIV. melléklet |
- |
- |
- |
- |
|
XV. melléklet 1-9. és 12. pont |
IV. melléklet |
- |
- |
- |
|
XV. melléklet 10. és 11. pont |
- |
- |
- |
- |
|
XVI. melléklet |
- |
8. cikk |
7. cikk |
6. cikk módosítva |
|
XVII. melléklet |
- |
- |
- |
- |
P6_TA(2006)0363
2004. évi mentesítés: I. szakasz - Európai Parlament
1.
Az Európai Parlament határozata az Európai Unió 2004-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, I. szakasz - Európai Parlament (N6-0027/2005 - C6-0357/2005 - 2005/2091(DEC))
Az Európai Parlament,
|
— |
tekintettel az Európai Unió 2004-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére (1), |
|
— |
tekintettel a 2004-es pénzügyi évre vonatkozó bevételi és kiadási kimutatásra és mérlegre (C6-0357/2005), |
|
— |
tekintettel a belső ellenőr éves jelentésére, |
|
— |
tekintettel a Számvevőszék éves jelentésére a költségvetés végrehajtásáról, az intézmények válaszaival együtt (2), |
|
— |
tekintettel a Számvevőszék által az EK-Szerződés 248. cikke szerint előterjesztett igazoló nyilatkozatra az elszámolás megbízhatóságáról és az elszámolások alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségéről és szabályszerűségéről (3), |
|
— |
tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkének (10) bekezdésére és 275. cikkére, valamint az Euratom-Szerződés 179a. cikkére, |
|
— |
tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre (4), és különösen annak 145., 146., és 147. cikkére, |
|
— |
tekintettel az Európai Parlamentnek a költségvetése végrehajtásáról szóló belső előírásai 13. cikkére (5), |
|
— |
tekintettel a költségvetési rendelet 147. cikke (1) bekezdésére, amely alapján az intézmények minden célravezető intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy az Európai Parlament mentesítő határozatában szereplő észrevételeknek eleget tegyenek, |
|
— |
tekintettel eljárási szabályzata 71. cikkére és 74. cikkének (3) bekezdésére, és V. mellékletére, |
|
— |
tekintettel eljárási szabályzata V. melléklete 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának második albekezdésére, |
|
— |
tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A6-0119/2006), |
|
— |
tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság fenti jelentéséről 2006. április 27-én a plenáris ülésen tartott szavazás eredményére, amely az előadó kérésére elsöprő többséggel (3 szavazat mellette, 591 ellene, 13 tartózkodással) elutasította a mentesítést, ami által a mentesítés az eljárási szabályzat V. melléklete 5. cikkének (1) bekezdése a) pontjának második albekezdése szerint elhalasztottnak tekintendő (6), |
|
— |
tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A6-0280/2006), |
|
A. |
mivel a Számvevőszék rámutatott felügyeleti és ellenőrzési rendszereinek hiányosságaira (a Számvevőszék éves jelentésének 9.16. pontja), amelyek bár többnyire formai jellegűek voltak; a hibák azonban nem hatottak ki érdemileg a működési költségek alapjául szolgáló eljárások szabályszerűségére és jogszerűségére (a Számvevőszék éves jelentésének 9.27. pontja); |
|
B. |
mivel a költségvetési rendelet és a Parlament 2002. október 23-i eljárási szabályzata (7) annak 2003. január 1-től módosított változatában a mentesítési eljárás eljárási szabályzatai; |
|
C. |
mivel az Európai Parlament eljárási szabályzatát 2002. október 23-án annyiban módosították, hogy a mentesítést az elnöknek és nem a főtitkárnak adják meg; |
|
1. |
mentesítést ad elnöke számára a 2004-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozóan; |
|
2. |
megjegyzéseit a csatolt állásfoglalásban foglalja; |
|
3. |
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak, a Számvevőszéknek és az európai ombudsmannak, és gondoskodjon az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való közzétételről (L sorozat). |
(2) HL C 301., 2005.11.30., 1. o.
(3) HL C 302., 2005.11.30., 100. o.
(4) HL L 248., 2002.9.16., 1. o.
(5) Bur/ann/fin - PE 349.540.
(6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0158.
2.
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unió 2004-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, I. szakasz - Európai Parlament (N6-0027/2005 - C6-0357/2005 - 2005/2091(DEC))
Az Európai Parlament,
|
— |
tekintettel az Európai Unió 2004-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére (1), |
|
— |
tekintettel a 2004-es pénzügyi évre vonatkozó bevételi és kiadási kimutatásra és mérlegre (C6-0357/2005), |
|
— |
tekintettel a belső ellenőr éves jelentésére, |
|
— |
tekintettel a Számvevőszék éves jelentésére a költségvetés végrehajtásáról, az intézmények válaszaival együtt (2), |
|
— |
tekintettel a Számvevőszék által az EK-Szerződés 248. cikke szerint előterjesztett igazoló nyilatkozatra az elszámolás megbízhatóságáról és az elszámolások alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségéről és szabályszerűségéről (3), |
|
— |
tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkének (10) bekezdésére és 275. cikkére, valamint az Euratom-Szerződés 179a. cikkére, |
|
— |
tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre (4), és különösen annak 145., 146., és 147. cikkére, |
|
— |
tekintettel az Európai Parlamentnek a költségvetése végrehajtásáról szóló belső előírásai 13. cikkére (5), |
|
— |
tekintettel a költségvetési rendelet 147. cikke (1) bekezdésére, amely alapján az intézmények minden célravezető intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy az Európai Parlament mentesítő határozatában szereplő észrevételeknek eleget tegyenek, |
|
— |
tekintettel eljárási szabályzata 71. cikkére és 74. cikkének (3) bekezdésére, valamint V. mellékletére, |
|
— |
tekintettel eljárási szabályzata V. melléklete 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának második albekezdésére, |
|
— |
tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A6-0119/2006), |
|
— |
tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság fenti jelentéséről 2006. április 27-én a plenáris ülésen tartott szavazás eredményére, amely az előadó kérésére elsöprő többséggel (3 szavazat mellette, 591 ellene, 13 tartózkodással) elutasította a mentesítést, ami által a mentesítés az eljárási szabályzat V. melléklete 5. cikkének (1) bekezdése a) pontjának második albekezdése szerint elhalasztottnak tekintendő (6), |
|
— |
tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A6-0280/2006), |
|
A. |
mivel a Számvevőszék rámutatott felügyeleti és ellenőrzési rendszereinek hiányosságaira (a Számvevőszék éves jelentésének 9.16. pontja), amelyek bár nagyrészt formai jellegűek voltak; a hibák azonban nem hatottak ki érdemileg a működési költségek alapjául szolgáló eljárások szabályszerűségére és jogszerűségére (a Számvevőszék éves jelentésének 9.27. pontja); |
|
B. |
mivel a költségvetési rendelet és a Parlament 2002. október 23-i eljárási szabályzata annak 2003. január 1-től módosított változatában (7) a mentesítési eljárás eljárási szabályzatai; |
|
C. |
mivel az Európai Parlament eljárási szabályzatát 2002. október 23-án annyiban módosították, hogy a mentesítést az elnöknek és nem a főtitkárnak adják meg; |
|
D. |
mivel továbbra is követnie kell 2003-ra vonatkozó mentesítésről szóló, 2005. április 12-i állásfoglalását (8), és értékelni kell az ajánlásai végrehajtásában elért előrelépéseket; |
|
E. |
mivel az európai parlamenti képviselők 2005. szeptember 28-i statútuma (9) a Tanács 2005. július 19-i jóváhagyását követően a 2009-ben kezdődő parlamenti ciklus első napján hatályba lép; |
|
1. |
hangsúlyozza, hogy 2004 sok szempontból különleges év volt, mivel számos olyan esemény történt közel egy időben, amelyeknek a Parlament költségvetési gazdálkodására közvetlen kihatásai voltak: a tíz új tagállam csatlakozása, a parlamenti választások, az új személyzeti szabályzat hatályba lépése, az új költségvetési rendelet végrehajtása valamint parlamenten belüli reformtörekvések („Raising the Game”) végrehajtása; |
Az Európai Parlament elszámolásai
|
2. |
tudomásul veszi azokat az összegeket, amelyekkel a Parlament elszámolását a 2004-es költségvetési évben lezárták:
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
3. |
megállapítja, hogy 2004-ben a Parlament költségvetésébe beállított előirányzatok 97,76%-át - 2,24%-os törlési arány mellett - lekötötték, és az előző évekhez hasonlóan a költségvetés végrehajtása során nagyon magas szintet értek el; |
|
4. |
felhívja a felhatalmazott, engedélyezésre jogosult tisztviselőt, hogy éves jelentésében - mint ahogy az részben már meg is történt - ismertesse annak okait, hogy miért nem merítették ki a költségvetési előirányzatokat; úgy véli, hogy ezeket az okokat a következő évre vonatkozó költségvetési egyeztetések során figyelembe kell venni; |
|
5. |
megállapítja, hogy az Európai Parlament bevételei 2004-ben 117 409 824 EUR-t tettek ki (2003-ban 98 545 334 EUR-t); |
A Parlament ingatlanpolitikája, különös tekintettel a „Winston Churchill” (WIC) épületre és a „Salvador de Madariaga” (SDM) épületre
Elszámolás
|
6. |
emlékeztet arra, hogy a költségvetés magas végrehajtási aránya részben az előirányzatok átcsoportosításának 1992 óta szokásos gyakorlatára vezethető vissza, amellyel valamennyi, év végén rendelkezésre álló előirányzatot az épületekre előirányzott költségvetési címekbe csoportosítják át, különösen tőke-előtörlesztésre a jövőbeni kamatkifizetések csökkentése érdekében: így a strasbourgi „Louise Weiss” épület (LOW) megvásárlására 2003 végén előirányzat-átcsoportosítással 70 000 000 EUR-t bocsátottak rendelkezésre; a brüsszeli D4 és D5 épület megvásárlására a 2004 végi előirányzat-átcsoportosítás 150 000 000 EUR-t bocsátott rendelkezésre; ez a költségvetési előirányzatok 12%-át teszi ki; |
|
7. |
úgy véli, hogy az épületekre vonatkozó visszafizetések jelentős megtakarítást jelentenek az adófizető számára, ezért azokat a költségvetési stratégia keretén belül kell megállapítani; |
|
8. |
ismételten felhívja a költségvetési hatóságot, hogy a költségvetés tervezési folyamata olyan legyen, amely biztosítja, hogy a költségvetéstervezetbe beállított összegek a Parlament adott politikáinak tényleges szükségleteit tükrözzék, hogy ezáltal ne kerüljön sor rendszeres, nagy összegű előirányzat-átcsoportosításra az év végén az ingatlanpolitika javára; |
|
9. |
kéri, hogy a luxembourgi KAD épület bővítésére vonatkozó közbeszerzési eljárások átláthatók és korrektek legyenek, mivel ezek az első, építkezéssel kapcsolatos közbeszerzési eljárások, amelyeket maga a Parlament bonyolít le; |
|
10. |
üdvözli a főtitkárnak a 2004. évi mentesítéssel kapcsolatos kérdésekre adott válaszát a strasbourgi LOW épület Parlament általi használatára vonatkozóan, amely szerint a Parlament „egyedüli tulajdonosa a strasbourgi LOW épületnek és saját belátása szerint használhatja vagy eladhatja”; |
A WIC-épület és az SDM-épület
|
11. |
emlékeztet arra, hogy a Költségvetési Ellenőrző Bizottság arra való reagálásként, hogy az általa készített jelentést elutasították, 2006 májusában egy informális munkacsoportot hozott létre, amelynek az volt a feladata, hogy az előadót tanácsaival segítse azokra az állításokra való tekintettel, amelyek a strasbourgi WIC és SDM épület fennálló szerződéses bérleti jogviszonyaival - beleértve az épületek Parlament általi esetleges megvásárlását is - kapcsolatban hangzottak el; |
|
12. |
rendkívüli sajnálatának ad hangot, amiért annak ellenére, hogy illetékes a költségvetés ellenőrzésében, az említett intézkedésekkel kapcsolatos állításokról csak a médiából és nem - ahogy az elvárható lett volna - az adminisztrációtól vagy az Európai Parlament Elnökségtől szerzett tudomást, noha mindkettő hetekkel korábban ismerte az állításokat; |
|
13. |
megállapítja, hogy az illetékes főigazgatóságai a munkacsoport számára az összes igényelt dokumentumot rendelkezésre bocsátották, köztük a rendkívüli külső könyvvizsgálatról és a belső ellenőrzésről szóló dokumentumot és egy jogi szakvéleményt; megállapítja továbbá, hogy Strasbourg városa - kérésre - szintén rendelkezésre bocsátott dokumentumokat, habár az ezekre a dokumentumokra vonatkozó néhány kérdésre még nem válaszoltak kellőképpen; rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a SCI Erasme-hoz, az épületek magánbefektetőjéhez és tulajdonosához intézett, az összes a tárggyal kapcsolatos dokumentum átadására vonatkozó kéréseit még nem teljesítették; kéri, hogy Strasbourg városa és a SCI-Erasme az összes megválaszolatlan és a jövőben felmerülő kérdést gyorsan és a lehető legnagyobb átláthatóság figyelembe vételével válaszolja meg annak érdekében, hogy ezeket az adatokat a 2005. évi költségvetés végrehajtására vonatkozó mentesítési eljárás során figyelembe lehessen venni; |
|
14. |
megállapítja, hogy a teljes átláthatóság biztosítása érdekében az említett munkacsoport, kérésének megfelelően, azonnal teljes hozzáférést kapott a parlamenti adminisztrációnál lévő valamennyi, az épületekkel kapcsolatos dokumentumhoz; |
|
15. |
tudatában van annak, hogy a mentesítési jelentés a 2004. évi pénzügyi helyzetet tükrözi; hangsúlyozza azonban, hogy egy ilyen jelentésnek nemcsak a múltban elkövetett hibákat és tévedéseket kell felsorolnia, hanem javaslatokat is kell tennie ezek elkerülésére a jövőben; |
|
16. |
emlékeztet a SCI Erasme és Strasbourg városa között érvényben lévő bérleti megállapodásra, amely 2010-ben szűnik meg; határozott meggyőződése, hogy amennyiben a Parlament úgy dönt, hogy megvásárolja a WIC és/vagy SDM épületeket, a fenti megállapodás semmilyen pénzügyi következménnyel nem járhat a Parlamentre nézve; ezért úgy véli, hogy ebben az esetben a megállapodást érvényteleníteni kell; |
|
17. |
rámutat arra, hogy ha a Parlament meg akarja venni az épületet, azzal együtt a telket is meg kellene vásárolnia; hangsúlyozza, hogy ebben a fázisban egyértelműnek tűnik, hogy a Parlament csak a SCI Erasmenál lévő hosszú távú bérleti jogot szerezheti meg; ezért úgy gondolja, hogy a telek végső megvásárlása a Parlament és Strasbourg városa, valamint ha szükséges, a francia nemzeti hatóságok közötti ügylet lesz; |
|
18. |
emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék nemrégiben ellenőrizte az épületekkel kapcsolatos politikát; rámutat, hogy a Számvevőszék véleményében kifejezte aggodalmát az árindex ráta használatával kapcsolatban, amelyet a kétéves bérlet teljes összegének kiszámításához használtak; úgy látja, az Európai Számvevőszék világossá tette, hogy az árindex valószínűleg kedvezőtlen a Parlament számára; |
|
19. |
Tudomásul veszi a munkacsoport által a rendelkezésére álló információk alapján megállapított alábbi tényeket:
|
|
20. |
a megszerzett tapasztalatokból az alábbi következtetéseket vonja le:
|
|
21. |
elvárja, hogy a Parlament továbbra is vizsgálja a Strasbourg városa, a SCI Erasme és a Parlament között létrejött bérleti és szerződéses megállapodásokat és az ezekkel kapcsolatos dokumentumokat annak érdekében, hogy valamennyi tény megállapítható legyen; |
|
22. |
üdvözli az Európai Számvevőszék által végzett további ellenőrzésről szóló jelentést a WIC és a SDM épületek Parlament általi bérlése tárgyában és jóváhagyja a jelentés következtetéseit; |
A Számvevőszék megjegyzései a 2004-es pénzügyi évre vonatkozóan
|
23. |
megállapítja, hogy a Számvevőszék rámutatott felügyeleti és ellenőrzési rendszereinek hiányosságaira (a Számvevőszék éves jelentésének 9.16. pontja), amelyek azonban nagyrészt formai jellegűek voltak; megjegyzi továbbá, hogy a Számvevőszék szerint a hibák nem hatottak ki érdemben az igazgatási költségek alapjául szolgáló eljárások szabályszerűségére és jogszerűségére (9.27. pont); |
|
24. |
tudomásul veszi, hogy 2004-ben hibák merültek fel az új személyzeti szabályzat és a tisztviselők bérének kiszámítására használt új bérszámfejtési számítógépes alkalmazás közel egy időben történő bevezetésekor, amelyek hibákat egyrészről a számítógépes rendszerek okozták, másrészről a személyzeti szabályzat értelmezési nehézségei; megjegyzi továbbá, hogy ezeket az utólagos ellenőrzések megerősítésével kezelték; |
|
25. |
tudomásul veszi továbbá, hogy 2005-ben az utazási költségek elszámolására új eljárást vezettek be a költségvetési rendeletnek való megfelelés érdekében; |
|
26. |
nagy jelentőséget tulajdonít a Számvevőszék megjegyzéseinek, amelyek részben fedik a belső ellenőr megállapításait: e szerint továbbra is hiányosságok vannak a felügyeleti és ellenőrzési rendszerek terén; úgy véli, hogy e hiányosságok abszolút elsőbbséget élveznek, és kéri a Számvevőszéket és a belső ellenőrt, hogy következő éves jelentésükben kifejezetten térjenek ki a rendszer javításának lehetőségeire; |
A Parlament költségvetési gazdálkodása
|
27. |
megállapítja, hogy a 2004-es bevételi és kiadási kimutatáshoz csatolt költségvetési gazdálkodási elemzés jó áttekintést nyújt a vizsgált évben pénzügyi fejleményeinek legfontosabb elemeiről, valamint rövid összefoglalást ad a tevékenységekről szóló főigazgatói jelentésekről; úgy véli, hogy ezt azonban a főigazgatóságok tevékenységének egységesebb leírásával tovább lehetne fejleszteni; |
|
28. |
felhívja a főtitkárt, hogy haladéktalanul dolgozzon ki egy - régen megígért - rövid, hozzáférhető és vonzó éves jelentést annak érdekében, hogy több információt kapjon a nyilvánosság a Parlament költségvetési gazdálkodásáról (10); |
|
29. |
rámutat arra, hogy az intézmény igazgatási tevékenységének egy része 2004-ben változatlanul az eljárási szabályzat új előírásaihoz való alkalmazkodásra irányult, méghozzá új ellenőrzési rendszerek, eljárásmódok és munkamódszerek bevezetése, továbbképzési programok elkészítése és új felelősségi körök meghatározása révén; |
|
30. |
megállapítja, hogy egy olyan intézményben, mint a Parlament, amelynek igazgatási költségvetést kell végrehajtania, az új költségvetési rendelet alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok arra mutatnak, hogy egyes esetekben túlságosan összetett rendszerek és pénzügyi körfolyamatok jöttek létre; |
|
31. |
felhívja a főtitkárt annak közlésére, hogy eddig hány munkatársat bíztak meg ellenőrzési feladatokkal (előzetes ellenőrzés, belső ellenőrzés) és ehhez viszonyítva a korábbi Pénzügyi Ellenőrzési Igazgatóságnak hány munkatársa volt; felhívja a főtitkárt ezzel összefüggésben - a korábbi pénzügyi ellenőrzés rendszerét szembeállítva az új rendszerrel - olyan elemzés és értékelés elkészítésére, ami lehetővé teszi annak megállapítását, hogy indokolt volt-e személyzeti többleterőforrások beállítása; |
|
32. |
ismételten megerősíti a fent említett 2005. április 12-i állásfoglalása 34. bekezdésében, és a fent említett 2004. április 21-i, valamint a 2003. április 8-i (11) állásfoglalásában is kifejezésre juttatott véleményét, miszerint „a mentesítési eljárás hatályának nemcsak a Parlament főtitkárának és adminisztrációjának irányítási tevékenységére kell kiterjednie, hanem az irányító szervei, azaz elnöke, az Elnöksége és az Elnökök Értekezlete által hozott határozatokra is”; |
|
33. |
bírálja Elnökségét és az illetékes bizottságot tétlensége miatt; felszólítja őket, hogy tegyenek eleget a fent említett, 2004. április 21-i állásfoglalásának 16. és 17. bekezdésében szereplő követelményeknek, dolgozzanak ki javaslatokat a parlamenti irányító szervek tagjai politikai felelősségi köreinek pontos gyakorlati meghatározására a hatáskörök gyakorlását és a jelentős pénzügyi hatást kiváltó határozatok meghozatalát illetően; |
|
34. |
felhívja az Elnökséget, hogy folytasson a döntése által érintett személyekkel átfogó előzetes konzultációkat, a döntéshozatal átláthatóvá tétele érdekében; felkéri az Elnökséget, hogy terjesszen elő éves tevékenységi jelentést amelyet - a demokratikus beszámolási kötelezettség értelmében - be kell vonni a költségvetési mentesítési eljárásba; |
|
35. |
hangsúlyozza, hogy a Parlament nem a főtitkárnak, hanem az elnöknek adja meg a mentesítést; ezért elvárja, hogy az elnök a mentesítési eljárás keretében párbeszéd céljából a Költségvetési Ellenőrző Bizottság rendelkezésére álljon; |
A főigazgatók tevékenységről szóló jelentései
|
36. |
rámutat arra, hogy a Parlament főtitkára 2005. április 21-én átadta a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak a főigazgatók 2004. évi jelentéseit; továbbá rámutat arra, hogy ebben az összefüggésben a főtitkár mint felhatalmazott, engedélyezésre jogosult tisztviselő kijelentette, hogy elégséges garanciákkal rendelkezik, amelyek szerint a Parlament költségvetése a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás alapelvei szerint került végrehajtásra, és a bevezetett ellenőrzési keretrendszer tartalmazza az elszámolások alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségre és szabályszerűségre vonatkozó szükséges garanciákat; |
|
37. |
megállapítja, hogy az egyes, tevékenységről szóló jelentések meglehetősen különböznek egymástól azok terjedelmében, hosszában, formájában és az illetékes szervezeti egységektől származó információk bevonásának mértékében; felkéri a főtitkárt, hogy - amint azt a Számvevőszék az elmúlt évben javasolta (2003-as éves jelentése 9.16. pontja), - a jövőben hangolja össze a tevékenységről szóló jelentések formáját és szerkezetét annak érdekében, hogy ezáltal javuljon a jelentések érthetősége és összehasonlíthatósága; |
|
38. |
felkéri a parlamenti adminisztrációt, hogy a jövőben adja át a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak a tevékenységről szóló jelentések végleges változatát és az engedélyezésre jogosult tisztviselő nyilatkozatát valamennyi melléklettel együtt; |
|
39. |
üdvözli, hogy valamennyi főigazgató adott le megbízhatósági nyilatkozatot igazgatási egységének pénzügyi tranzakcióira vonatkozóan; csak egy esetben, a Tájékoztatási Főigazgatóság nyílt közbeszerzési eljárása során mutattak ki hiányosságokat, amelyek azonban nem adnak okot fenntartásokra; |
|
40. |
emlékeztet az említett 2005. április 12-i állásfoglalás 30. bekezdésében tett javaslatra, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselők aláírt nyilatkozatai valódi értékének jobb megértése céljából a jövőben kívánatos lenne elfogadni egy szabványosított formátumot, amely egyértelműen megkülönbözteti egymástól a főigazgató „észrevételét” igénylő ügyeket (anélkül, hogy megkérdőjeleződne annak megbízhatósági nyilatkozata) és a „fenntartást” indokoló komolyabb ügyeket; |
|
41. |
megállapítja, hogy a tevékenységről szóló jelentések végkövetkeztetéseiből az alábbi általános kihívásokat lehet leszűrni:
|
A belső ellenőr éves jelentése
|
42. |
kiemeli, hogy a belső ellenőr éves jelentése, valamint a főtitkár és a főigazgatók nyilatkozata és tevékenységről szóló jelentése fontos részét képezik a Számvevőszék és a mentesítő hatóság által készített értékelésnek; |
|
43. |
emlékeztet arra, hogy a belső ellenőrzés az alábbi ellenőrzési célokat vizsgálja felül: az érvényben lévő jogszabályoknak, szabályzatoknak és gyakorlatoknak való megfelelés; az igazgatási információk és a könyvelések megbízhatósága; valamint az eljárások gazdaságossága, hatásossága és hatékonysága; |
|
44. |
továbbá emlékeztet arra, hogy az ellenőrzési célok eléréséhez az engedélyezésre jogosult tisztviselőknek 22 minimumkövetelményt kell teljesíteniük; megjegyzi, hogy ezeket a követelményeket öt ellenőrzési összetevő alapján lehet összefoglalni: ellenőrzési környezet, teljesítményirányítás és kockázatkezelés, tájékoztatás és kommunikáció, ellenőrzési tevékenységek, valamint nyomon követés (ellenőrzés és értékelés); |
|
45. |
megállapítja, hogy a belső ellenőrzési osztály 2004-ben 13 jelentést készített a főigazgatóságok belső nyomon követési és ellenőrzési keretrendszeréről, valamint megvizsgálta négy parlamenti tájékoztatási iroda pénzügyi irányítását; |
|
46. |
kiemeli, hogy az ellenőrzési jelentések alapján készített cselekvési tervek az alábbi következtetéseket teszik lehetővé:
|
|
47. |
úgy véli, hogy az illetékes, a felhatalmazás útján engedélyezésre jogosult tisztviselőknek az eddigi tapasztalatok alapján biztosítaniuk kell a következőket:
úgy véli, hogy a belső ellenőrnek a belső ellenőrzési keretrendszer felülvizsgálata során ellenőriznie kell a fenti intézkedések megfelelő végrehajtását. |
|
48. |
tudomásul veszi, hogy ezek a hangsúlyos területek a főtitkár cselekvési tervében is tükröződnek, a 47. pontban meghatározott következtetéseken keresztül; |
|
49. |
megállapítja, hogy a közbeszerzési eljárások lebonyolítása és a képviselők parlamenti asszisztensekkel kapcsolatos juttatásai folyamatban lévő ellenőrzések tárgyát képezik; úgy véli, hogy ezen ellenőrzési jelentések kiértékelésére a 2005-ös költségvetési mentesítésben kerül sor; |
|
50. |
felkéri a belső ellenőrt, hogy a kiadásokra vonatkozó eljárások szabályszerűségének és jogszerűségének ellenőrzése során vegye figyelembe az előirányzatokkal történő gazdálkodás gazdaságosságának és takarékosságának elvét is; |
|
51. |
kéri, hogy a belső ellenőr éves jelentéseit a Költségvetési Ellenőrzési Bizottsághoz ne csak eljuttassa, hanem azokat szóban is ismertesse; |
Szerződések odaítélése
|
52. |
emlékeztet arra, hogy a költségvetési rendelet és a 2003. január 1-jén hatályba lépett végrehajtási rendelkezések (13) megváltoztatták a tervezésre, közzétételre és az odaítélésre vonatkozó eljárásokat; emlékeztet továbbá, hogy az intézmények a költségvetési hatóságoknak jelentéseket juttatnak el a tárgyalásos eljárásokról és azokról a szerződésekről, amelyek nem esnek a nyilvános szerződésekről szóló irányelvek hatálya alá; az 50 000 EUR fölötti, viszont a fenti irányelvek küszöbértéke alatti szerződések nyertes ajánlattevőinek listáját a Hivatalos Lapban, a 13 800 EUR és 50 000 EUR közötti értékű szerződések esetében pedig az intézmény internetes oldalain teszik közzé; megjegyzi továbbá, hogy emellett a Parlament 2003-ban felszólította a főtitkárát, hogy évente számoljon be a megkötött szerződésekről (14); |
|
53. |
megállapítja, hogy az éves beszámoló az alábbi információkat tartalmazza a 2004-ben megkötött szerződésekről:
|
|
54. |
megállapítja, hogy a belső ellenőr jelenleg az odaítélési eljárások intézményekben történő felülvizsgálatát végzi; felszólítja a főtitkárt, hogy megfelelő módon tájékoztassa a Költségvetési Ellenőrzési Bizottságot a jelentés tartalmáról; |
|
55. |
sajnálattal tölti el, hogy 2004-ben a nyílt eljárás útján odaítélt szerződések száma és nagysága erősen visszaesett; felszólítja a főtitkárt, hogy ezt indokolja meg; |
|
56. |
azt a kérdést teszi fel, hogy a szerződések odaítéléséről szóló adatbankot már létrehozták-e a költségvetési rendelet 95. cikke előírása szerint, és az készen áll-e a használatra; |
|
57. |
azt a kérdést teszi fel, hogy felkarolták-e a költségvetési rendelet (15) módosítására tett múlt évi javaslatait (odaítélés versenyeljárás során, alacsony szerződési értéknél, információcsere elektronikus módon történő pályázati felhívásoknál); |
A parlamenti bizottságok tevékenységei
|
58. |
emlékeztet arra, hogy az EK-Szerződés 276. cikke szerint a Parlament feladata, hogy a Bizottságnak mentesítést adjon a költségvetés végrehajtásáról, ami valamennyi kiadási területet felölel; ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlamentnek a harmadik országokba történő küldöttségek szervezésére vonatkozó jelenlegi belső rendelkezései miatt a Költségvetési Ellenőrző Bizottság nem tudta időben lebonyolítani az Európai Újjáépítési Ügynökséghez (Koszovó) tervezett ad hoc küldöttség látogatását; |
|
59. |
felhívja ezért a Parlament állandó bizottságait azon lehetőség biztosítására, hogy a Költségvetési Ellenőrző Bizottság a költségvetési mentesítési eljárás keretében fennálló parlamenti kötelezettségeinek teljesítése körében gyorsan és egyszerűen küldhessen kisméretű küldöttségeket tagállamokba vagy harmadik országokba, fontos helyszíni ellenőrzések elvégzése céljából; |
Képviselőcsoportok (a bevételi és kiadási kimutatások és az eljárások felülvizsgálata - 3701. költségvetési sor)
|
60. |
emlékeztet arra, hogy a 3701. költségvetési sor előirányzatainak felhasználására vonatkozó szabályozás (16) 2.7.3. pontja szerint az Elnökségnek és a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak kell kezelnie a képviselőcsoportok könyvvizsgált éves elszámolásait a számukra a Parlament eljárási szabályzata által átruházott hatáskörökhöz mérten; |
|
61. |
megismétli, hogy a képviselőcsoportok maguk felelősek a nekik a Parlament költségvetése szerint járó előirányzatok kezeléséért és felhasználásáért és az intézmény belső ellenőrzési szolgálatának hatásköre nem terjed ki azokra a feltételekre, amelyek alapján a 3701. költségvetési sorba felvett előirányzatokat felhasználják (a Parlament teljes költségvetési előirányzatainak kb. 3,2%-a); |
|
62. |
üdvözli, hogy a képviselőcsoportok kötelesek közzétenni a Parlament honlapján a belső pénzügyi előírásaikat és a 2004-es költségvetési gazdálkodásukat; |
|
63. |
azt a kérdést teszi fel, hogy a képviselők problémákba ütköztek-e az új költségvetési rendelet és végrehajtási rendelkezések elveinek alkalmazásakor; |
|
64. |
megállapítja, hogy a 2004-es évben az alábbiak szerint hajtották végre a 3701. költségvetési sor alatt szereplő előirányzatokat:
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
65. |
megállapítja, hogy a képviselőcsoportok külső könyvvizsgálói megerősítették, hogy az elszámolást a hatályos szabályokkal és nemzetközi számviteli standardokkal összhangban végezték el; |
|
66. |
tudomásul veszi, hogy az Elnökség 2005. szeptember 29-én megvitatta és jóváhagyta a képviselőcsoportok költségvetési végrehajtásáról szóló jelentéseit, illetve a könyvvizsgálók beszámolóit; |
|
67. |
megállapítja, hogy a képviselőcsoportok általában nem merítették ki a számukra rendelkezésre bocsátott előirányzatokat; |
|
68. |
felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a költségvetési rendelet reformjára irányuló soron következő tárgyalások során véglegesen és átfogóan szabályozzák a képviselőcsoportok számára az Európai Parlament költségvetéséből biztosított előirányzatot, ahogy azt az Európai Parlament 2006. március 15-i álláspontjában kérte (20); |
A képviselők juttatásai
|
69. |
üdvözli, hogy az Európai Parlament képviselői említett statútuma a Tanács 2005. július 19-i jóváhagyását követően a 2009-ben kezdődő parlamenti ciklus első napján hatályba lép; |
|
70. |
rámutat arra, hogy 2004 májusában a képviselőket megillető költségtérítések és juttatások kifizetésére vonatkozó szabályzat (21) rendelkezéseit a költségvetési rendelethez igazították; |
|
71. |
emlékeztet az Elnökség 2003. május 28-i határozatára, amelyben az Elnökség a következőképpen határozott: „(...) az Európai Parlament képviselői statútumának plenáris ülésén történő elfogadását követően és a szabályzat hatályba lépésére vonatkozó menetrend meg kell kezdeni a képviselőket megillető költségtérítések és juttatások kifizetésére vonatkozó új szabályzatnak az Elnökség általi elfogadására vonatkozó eljárást (...)”; felszólítja a főtitkárt, hogy a Költségvetési Ellenőrzési Bizottságot tájékoztassa arról, hogy az Elnökség eddig milyen intézkedéseket hozott; |
|
72. |
felhívja az Elnökséget, hogy hajtsa végre a képviselői statútumban már előírt és a Parlament által jóváhagyott terveket, hogy létrehoznak egy rendszert az arra igényt tartó képviselők részére, csak a ténylegesen felmerült utazási költségek megtérítésére; |
Titkársági juttatás
|
73. |
tudomásul veszi, hogy az Elnökség a titkársági juttatásról szóló szabályzat (22) módosításait 2004. december 13-án elfogadta, amelyek révén többek között nagyobb összhangot kellene biztosítani a szabályozás és a költségvetési rendelet előírásai között; |
|
74. |
sajnálatát fejezi ki, amiért 2004 júliusáig a gyakornoki szerződéseket és az egyénekkel, vállalatokkal vagy alapítványokkal kötött szolgáltatási szerződéseket ugyanazzal a kóddal vezették be a Parlament számítógépes rendszerébe a szerződések típusától, illetve attól függetlenül, hogy a szerződést asszisztenssel vagy gyakornokkal kötötték; |
|
75. |
sajnálatát fejezi ki, amiért a főtitkárt nem tájékoztatták kellőképpen a szolgáltatókon keresztül alkalmazott nagyszámú asszisztensnek kifizetett összegekről; örömmel veszi a főtitkártól kapott tájékoztatást azokat az összegeket illetően, amelyeket a képviselők által közvetlenül alkalmazott asszisztenseknek fizettek ki, illetve amelyeket egy kifizető ügynökségen keresztül folyósítottak; |
|
76. |
sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2006. február 20-ig a képviselők 87,2%-a még nem adta le a Parlamentnek a titkársági juttatás vonatkozásában a költségtérítési nyilatkozatot, ami 2005. november 1-jéig volt esedékes, amint azt a képviselőket megillető költségtérítések és juttatások kifizetésére vonatkozó szabályzat 14. cikke (5) bekezdésének e) pontja, a 14. cikke (6) bekezdésének b) és c) pontja előírja, és amibe beletartoznak az asszisztenseik társadalombiztosítási rendszerhez való tartozásáról szóló nyilatkozatok, ha az asszisztens egy szolgáltatóval kötött szerződés hatálya alatt áll; továbbá sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Parlament ez idáig nem kötött keretmegállapodásokat az alkalmazandó nemzeti jogszabályok szerint a munkaszerződések adó- és társadalombiztosítási jogi szempontok szerinti lebonyolítására specializálódott cégekkel, amint azt a képviselőket megillető költségtérítések és juttatások kifizetésére vonatkozó szabályzat 14. cikke (5) bekezdésének f) pontja előírja, és amelyet legalábbis 2004 júliusa óta alkalmazni kell; |
|
77. |
ragaszkodik ahhoz, hogy a dokumentumokat még le nem adó képviselők számára az egyedi közlemény küldése lenne a leghatékonyabb módja a hiányzó, esedékes, a titkársági juttatásra vonatkozó képviselői dokumentumok problémájának megoldására; |
|
78. |
felszólítja az Elnökséget, hogy a közeljövőben zárja le a „parlamenti segítségnyújtás” elnevezésű parlamenti munkacsoport eredményeinek megvitatását; felszólítja a főtitkárt, hogy tájékoztassa a Költségvetési Ellenőrzési Bizottságot a munkacsoport javaslatairól és az Elnökség döntéséről; |
|
79. |
felszólítja az Elnökséget, hogy alkosson szabályzatot a képviselők asszisztensei számára, amelyben többek között az alkalmazási-, munka-, társadalombiztosítási- és adózási feltételeket szabályozzák; nyomatékosan kéri ennek a lehető leggyorsabban történő hatálybalépését; |
Önkéntes nyugdíjszabályozás
|
80. |
emlékeztet, hogy a Számvevőszék éves jelentéseiben rámutatott az utóbbi három évben, hogy a Parlament kiegészítő nyugdíjszabályozására kielégítő jogalapot kell teremteni; emlékeztet továbbá, hogy a Számvevőszék szerint egyértelmű szabályokat kell megállapítani az esetleges deficit fedezésére (23); megállapítja ugyanakkor, hogy a Parlament jogi szolgálatainak véleménye szerint már van „megfelelő jogalap a kiegészítő nyugdíjszabályozásra a EK-Szerződésnek a Parlament szabályozási autonómiáját rögzítő 199. cikkében (az EGK-Szerződés korábban 142. cikkében) foglaltak alapján, amely biztosítja a jogot az Európai Parlament számára, hogy belső szervezeti ügyekben bármilyen intézkedést hozzon”, továbbá „a képviselői szabályzat hatályba lépésétől kezdve a szabályzat 27. cikke lesz a nyugdíjalap jogalapja” (24); |
|
81. |
továbbá rámutat a pénzügyi főigazgatóság ezévi tevékenységi jelentésére, amely a 2004-es pénzügyi évre a kiegészítő nyugdíjszabályozás vonatkozásában a következőket sorolja fel:
|
|
82. |
megállapítja, hogy a kiegészítő nyugdíjalapoknak 2005 novemberében 475 tagjuk volt, akik 2004-ben az általános költségtérítésből havi 948 EUR hozzájárulást fizettek, amely az összeg egyharmadát tette ki; és, hogy a Parlament havonta 1896 EUR-t fizetett, amely az összeg kétharmadát tette ki; megállapítja azt is, hogy az önkéntes nyugdíjszabályozásra 2004-ben a költségvetés 10 300 000 EUR összeget irányzott elő; |
|
83. |
megállapítja, hogy a nyugdíjalap 2004. december 31-én43 756 745 EUR összegben biztosításmatematikai deficitet és 76,8%-os finanszírozási szintet jegyzett; és 2005 december 31-re a deficit jelentősen csökkent 28 875 417 EUR-ra, a finanszírozási szint pedig 86,1%-ra nőtt (25); |
|
84. |
tudomásul veszi, hogy a nyugdíjalap tagjai 60. életévüktől és csupán öt év hozzájárulás-fizetéstől kezdődően havi 1 276 EUR nyugdíjban részesülhetnek 2005 januárjától; |
|
85. |
megállapítja, hogy az Elnökség 2002 és 2005 között nem vette figyelembe a Számvevőszék megjegyzéseit; megállapítja, hogy az Elnökség 2005. november 30-tól a következő intézkedéseket hagyta jóvá:
|
|
86. |
úgy véli, hogy az Európai Parlament és a nyugdíjalapok közötti viszonyt még ez év végéig szerződéses alapokra kell helyezni; felhívja a főtitkárt, hogy továbbítson jelentést az elért előrelépésekről a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak 2006 decemberéig; |
|
87. |
úgy véli továbbá, hogy a tagok önkéntes nyugdíjalapba fizetett tagdíját közvetlenül személyes jövedelemforrásukból, nem pedig a parlamenti juttatási rendszeren keresztül kell levonni; megállapítja azonban, hogy a jelenlegi befizetési rendszerrel kapcsolatban „a Számvevőszék 5/99. sz. véleményében arra a következtetésre jutott, hogy”„A nyugdíjalapok és a tagok szempontjából a rendszer hatékonyan működött. Továbbá ez lehetővé teszi, hogy a Parlament saját fizetési kötelezettségét pontosan ki tudja számítani, mivel a szabályok szerint a Parlamentnek a tagok által ténylegesen befizetett összeg kétszeresét kell befizetnie.”; megállapítja, hogy a Számvevőszék nem látott problémát a rendszer fenntartásában, feltéve, hogy annak a meghatározása pontosabb lesz és működését egy formális dokumentumban rögzítik. |
|
88. |
aggodalommal állapítja meg, hogy az a tény, hogy a nyugdíjalapba történő befizetéseket az általános költségtérítésből vonják le, a képviselőket olyan támadásoknak teszi ki, hogy a közpénzeket fel lehet használni magánnyugdíjrendszerbe való befizetésekre, ezért kéri az Elnökséget, hogy 2007. március 31-éig tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek biztosítják, hogy az ilyen befizetéseket közvetlenül a nyugdíjalap tagjai intézik közvetlen terhelési megbízás adása révén; |
|
89. |
megállapítja, hogy az Európai Parlament képviselőinek jogállásáról szóló statútum 2009-es hatálybalépését követően a képviselőkre egyenlő elbánás vonatkozik, és a kiegészítő nyugdíjalap nem vehet fel újabb tagokat; továbbá úgy véli, hogy a statútum hatálybalépését követően:
|
Az európai szintű politikai pártok
|
90. |
megállapítja, hogy az európai szintű politikai pártok elszámolása 2004-ben az alábbiak szerint alakult:
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
91. |
aláhúzza, hogy a külső könyvvizsgálók a pártok számára megerősítették, hogy az elszámolást a hatályos jogszabályokkal és a nemzetközi számviteli standardokkal összhangban végezték el; |
|
92. |
kiemeli, hogy az európai szintű pártok még nem tudták teljes mértékben kihasználni a számukra rendelkezésre bocsátott előirányzatokat; |
|
93. |
emlékeztet arra, hogy a költségvetési rendelet reformjáról szóló, 2006. március 15-i álláspontjában (26) az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól szóló, 2003. november 4-i 2004/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (27) értelmében javaslatot tett az európai szintű pártok saját forrásainak jogszerű kezelésére; |
|
94. |
emlékeztet arra, hogy az illetékes bizottság a közeljövőben a Parlament elé terjeszt egy jelentést a 2004/2003/EK rendelet alkalmazásáról, és hogy 2004-ben első alkalommal alkalmazták a rendeletet; |
|
95. |
felszólítja az Elnökséget, hogy a 2004/2003/EK rendelet még hatékonyabb alkalmazása érdekében az alábbi megfontolásokat vegye figyelembe:
|
Az új tagállamokból érkező tisztviselők alkalmazása
|
96. |
felszólítja a főtitkárt, hogy 2006. december végéig nyújtson tájékoztatást arról, hogy milyen előrelépések történtek az új tagállamokból származó tisztviselők felvétele kapcsán, kategóriánként lebontva (pl. tolmácsok, fordítók, adminisztrátorok, stb.); |
A tolmácsolási kiadások (a Számvevőszék 5/2005. sz. különjelentése)
|
97. |
aláhúzza, hogy az Európai Unió egyik jellegzetessége a többnyelvűség; ez a kulturális és nyelvi sokszínűség kifejeződése és az Unió polgárainak egyenlő elbánását biztosítja; hangsúlyozza azt a tényt, hogy a többnyelvűség garantálja a polgárok azon jogát, hogy az Unió szerveivel az Unió egyik hivatalos nyelvén kommunikáljanak, és ezáltal biztosítja a polgároknak a lehetőséget, hogy a demokratikus ellenőrzéshez való jogukat gyakorolják; |
|
98. |
utal arra, hogy egy külön állásfoglalásban részletesen tárgyalja a Számvevőszék 5/2005. sz. különjelentését; |
|
99. |
elismeri, hogy székhelyei között történő rendszeres utazások a tevékenységének számos területén - beleértve a tolmácsolást is - jelentősen magasabb költségeket okoznak, amint azt a Számvevőszék 5/2005. sz. különjelentése is megállapította; |
Intézményközi megállapodás a jobb jogalkotásról: hatástanulmány
|
100. |
hivatkozik a jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás megkötéséről szóló 2003. október 9-i határozatára (28) és tudomásul veszi a munkacsoport hatástanulmányról szóló végkövetkeztetéseit (29); ennek megfelelően a következő véleményen van:
|
|
101. |
úgy véli, hogy a hatástanulmány bevonása kockázatot hordoz magában, amely gátolhatja a parlamenti munkát, ennek megfelelően a következő véleményen van:
|
|
102. |
ezért felszólítja a főtitkárt és az illetékes parlamenti szerveket, hogy szolgáljanak magyarázattal arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet a jogalkotásról szóló intézményközi megállapodásnak ezen aspektusát végrehajtani; |
Az Európai Unió 2003-as pénzügyi évére vonatkozó költségvetés végrehajtására vonatkozó mentesítéséről szóló állásfoglalásának nyomonkövetése
|
103. |
üdvözli, hogy a belső ellenőrzési szolgálat vizsgálati jelentései kifejezésre jutottak a főtitkár átdolgozott cselekvési tervében, amelyet a főtitkár a Parlament illetékes szerveinek a saját megbízhatósági nyilatkozatával együtt eljuttatott; emlékeztet arra, hogy az akcióterv 47 külön intézkedést tartalmaz; felszólítja a főtitkárt, hogy ismertesse, ezen intézkedések között milyen prioritásokat alakított ki; |
|
104. |
megállapítja, hogy a Parlament a független képviselőknek biztosítja a 3701. költségvetési sor végrehajtását, és hogy az ilyen végrehajtás megbízhatóságát megerősítette; emlékeztet arra, hogy az e költségvetési jogcímmel kapcsolatos dokumentumokat a Parlament honlapján teszik közzé; |
|
105. |
tudomásul veszi, hogy a főtitkár javaslatait egyrészt a képviselőcsoportok külső könyvvizsgálójának kiválasztásáról szóló mintalevél, másrészt a képviselőcsoportok elnökeinek pénzügyi jelentése kapcsán vitára és szavazásra az Elnökség elé bocsátották; megjegyzi, hogy még nem született döntés; felszólítja az Elnökséget, hogy tájékoztassa a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot a tárgyalások eredményéről; |
|
106. |
tudomásul veszi, hogy a Parlament 2004-ben megkezdte - az Európai Parlament képviselői statútuma alkalmazásának előkészítésével együtt - az addig egymástól függetlenül működő, a parlamenti képviselők juttatásainak megtérítésére vonatkozó igazgatási rendszerek összekötését (PAM projekt: Members' Application Portal); |
|
107. |
tudomásul veszi, hogy a fegyelmi tanács befejezte munkáját a pénztári állomány és az érintett számlák közötti 4 136 125 BEF-nak megfelelő különbözetért fennálló felelősség megállapítása; azt várja, hogy a kamatokkal együtt az összeget behajtják; |
|
108. |
elégedettséggel veszi tudomásul, hogy az Elnökség 2005. december 12-én elfogadta az EMAS nevű munkacsoport („Eco-Management and Audit System”) zárójelentését, és hogy a Parlament honlapján 2006. februárjától közzéteszik az intézményen belüli környezetmenedzsment rendszerről szóló jelentést; |
|
109. |
tudomásul veszi, hogy tovább javították a képviselőknek nyújtott információtechnológiai szolgáltatásait, különösen az alábbiak révén:
|
|
110. |
ragaszkodik ahhoz, hogy fent említett, jelenleg a kísérleti projekt folyamatában lévő elektronikus aláírásokat a lehető legkorábban vezessék be, hogy a képviselők a papíralapú dokumentumok továbbításának igénybevétele nélkül írhassanak alá olyan dokumentumokat, mint például a módosítások és parlamenti kérdések, ami növelné a képviselők parlamenti munkájának hatékonyságát; |
|
111. |
megállapítja, hogy a kvesztorok 2005. november 16-án úgy határoztak, hogy a bizottsági dokumentumok azok tagjai számára továbbra is rendelkezésre állnak, de a Strasbourgban elfogadott szövegeket és a sajtóközleményeket nyomtatott változatban többé nem terjesztik. |
(2) HL C 301., 2005.11.30., 1. o.
(3) HL C 302., 2005.11.30., 100. o.
(4) HL L 248., 2002.9.16., 1. o.
(5) Bur/ann/fin - PE 349.540.
(6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0158.
(7) HL C 300. E, 2003.12.11., 303. o.
(8) HL L 196., 2005.7.27., 28. o.
(9) HL L 262., 2005.10.7., 1. o.
(10) A főtitkár válasza a Parlamentnek a 2002-es évre vonatkozó mentesítésről szóló, 2004. április 21-i állásfoglalás (9) bekezdésére (HL L 330., 2004.11.4., 160. o.).
(11) HL L 148., 2003.6.16., 62. o.
(12) A fent említett 2005. április 12-i állásfoglalásának 40. bekezdése.
(13) Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 357., 2002.12.31., 1. o.) végrehajtási rendelkezéseinek megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet. A 1261/2005/EK, Euratom rendelettel (HL L 201, 2005.8.2., 3. o.) módosított rendelet.
(14) A fent említett 2003. április 8-i állásfoglalásának (90) bekezdése.
(15) A fenti, 2005. április 12-i állásfoglalásának (73) bekezdése.
(16) A 2003.06.30-i elnökségi határozat.
(17) A 3701. költségvetési sor végrehajtási rendelkezései szerint.
(18) Előirányzat-hozzárendelés csak 2004 első félévére.
(19) Az Elnökség 2005. szeptember 29-i határozata.
(20) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0085, 63. módosítás.
(21) PE 113.116.
(22) A képviselőket megillető költségtérítések és juttatások kifizetésére vonatkozó szabályzat 14-16. cikke (PE 113.116).
(23) HL C 301., 2005.11.20., 9.2. táblázat; HL C 293., 2004.11.30., 9.3. táblázat; HL C 286., 2003.11.28., 9.15. bekezdés.
(24) A főtitkár feljegyzése a Parlament Elnöksége számára - A képviselők önkéntes kiegészítő nyugdíjrendszerének kezelése, 2005. november, PE 356.020/BUR./REV.
(25) Forrás: ASBL Nyugdíjalapok - 2005-ös éves mérleg.
(26) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0085, 99. módosítás.
(27) HL L 297., 2003.11.15., 1. o.
(28) HL C 81. E, 2004.3.31., 84. o.
(29) Adonis: 03-DGIII(04)D/19596.
P6_TA(2006)0364
Európai mobilitásminőségi alapokmány (oktatás és képzés) ***I
Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása a Közösségen belüli, oktatási és képzési célú transznacionális mobilitásról: Az Európai Mobilitásminőségi Alapokmányról szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásra irányuló javaslatról (COM(2005)0450 - C6-0291/2005 - 2005/0179(COD))
(Együttdöntési eljárás: első olvasat)
Az Európai Parlament,
|
— |
tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0450) (1), |
|
— |
tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 149. cikkének (4) bekezdésére, valamint 150. cikkének (4) bekezdésére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6-0291/2005), |
|
— |
tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, |
|
— |
tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A6-0255/2006), |
|
1. |
jóváhagyja a Bizottság javaslatát, annak módosított formájában; |
|
2. |
felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot, vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni; |
|
3. |
utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak. |
(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
P6_TC1-COD(2005)0179
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2006. szeptember 26-án került elfogadásra a Közösségen belüli, oktatási és képzési célú transznacionális mobilitásról: az európai mobilitásminőségi chartáról szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlás elfogadására tekintettel
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 149. cikke (4) bekezdésére és 150. cikke (4) bekezdésére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),
a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (3),
mivel:
|
(1) |
Az oktatás és képzés terén megvalósuló mobilitás szerves részét képezi a személyek szabad mozgásának, amely a Szerződés által védett alapszabadság, és egyik fő célkitűzése az Európai Unió által az oktatás és képzés terén folytatott tevékenységnek, amely a közös értékeken és a sokféleség tiszteletben tartásán alapul. A mobilitás nélkülözhetetlen eszköze az egész életen át tartó tanulás valódi európai térsége megteremtésének, a foglalkoztatottság előmozdításának és a szegénység csökkentésének, valamint az aktív európai polgárság támogatásának. |
|
(2) |
A mobilitás közelebb hozza egymáshoz a polgárokat és javítja a kölcsönös megértést. Előmozdítja a szolidaritást, az eszmecserét és az Európát alkotó különböző kultúrák jobb megismerését; így a mobilitás előmozdítja a gazdasági, társadalmi és regionális kohéziót. |
|
(3) |
Az oktatási és képzési célú európai mobilitás és cseretevékenység fokozása, valamint a munkavállalók mobilitásának 2006-os európai évéhez hasonló események kulcsfontosságú szerepet játszanak annak a lisszaboni célkitűzésnek a megvalósításában, hogy Európa 2010-re a leginnovatívabb és legversenyképesebb tudásalapú gazdasággá váljon. |
|
(4) |
Az oktatási és képzési célú mobilitás EU-n belüli jobb keretfeltételeinek megteremtése elő fogja segíteni a tagállamokban a munkahelyteremtés, a fenntartható fejlődés, valamint a kutatás és innováció szempontjából elsődleges jelentőségű tudásalapú gazdaság megvalósításához való hozzájárulást. |
|
(5) |
Az európai oktatási és képzési rendszerek minőségének és eredményességének javítása érdekében az EU-n belüli mobilitás fokozott támogatására van szükség valamennyi érdekelt fél részéről, beleértve a hatóságokat is. |
|
(6) |
A tanulók, szakképzésben részt vevők, önkéntesek, tanárok és oktatók Közösségen belüli mobilitásáról szóló, 2001. július 10-i 2001/613/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlás (4) volt az első olyan ajánlás, melynek célja a mobilitást ösztönző közösségi fellépés elősegítése volt. |
|
(7) |
A Bizottság által azon ajánlás III. pontjának a) alpontjával összhangban felállított szakértői csoport munkája és az ajánlást követő első jelentés kimutatta ugyan, hogy az oktatási és képzési célú mobilitás tekintetében mind nemzeti, mind európai szinten haladás figyelhető meg, de arra is rámutatott, hogy nemcsak a mobilitás mennyiségi fokozására kell összpontosítani, hanem mindenekelőtt annak minőségén kell javítani. |
|
(8) |
Ezt a célt egyebek között egy ajánlás formájában megfogalmazott mobilitásminőségi charta elfogadásával lehet ösztönözni, mely önkéntes alapon követendő elveket állapít meg ezen a területen. |
|
(9) |
Az európai mobilitásminőségi chartának (a továbbiakban: a charta) figyelembe kell vennie a fogyatékkal élő emberek sajátos szükségleteit és a hátrányos helyzetű csoportokat is. |
|
(10) |
A chartának segítséget kell nyújtania a tanulmányi cserék számának növeléséhez, az oktatási vagy képzési időszakok, illetve a címek és diplomák elismerésének megkönnyítéséhez, valamint ahhoz, hogy az együttműködés javítása és erősítése érdekében kölcsönös bizalom alakuljon ki az illetékes hatóságok, szervezetek és a mobilitásban érintett valamennyi érdekelt fél között. Figyelmet kell fordítani a kölcsönök, ösztöndíjak és szociális biztonsági juttatások átutalhatóságára. |
|
(11) |
A charta célja az, hogy kiegészítse, nem pedig hogy helyettesítse az Erasmus Iránytű egyes rendelkezéseit. |
|
(12) |
A hatóságok valamennyi diák és képzésben részt vevő személy, származási és befogadó ország mobilitásban érintett hatóságai, szervezetei vagy más érdekelt felek számára könnyen és a címzettek saját nyelvén hozzáférhetővé teszik a chartát, amelyet alapvető referenciadokumentumként kell kezelni. |
|
(13) |
A külföldi tartózkodás haszna nagyban függ a gyakorlati intézkedések minőségétől: a tájékoztatástól, az előkészítéstől, támogatástól, és a résztvevők által a tanulmányok és az oktatási időszakok során szerzett tapasztalatok és diplomák elismerésétől. Az érintett személyek és szervezetek gondos tervezéssel és megfelelő értékeléssel jelentősen javíthatnak a külföldi tartózkodás minőségén. |
|
(14) |
Az Europass (5) az átláthatóság és az elismerés fejlesztésének rendkívül hasznos eszköze a mobilitás elősegítése érdekében. |
|
(15) |
Kívánatos, hogy az ebben a chartában meghatározott elvek ne csak kifejezetten a külföldi tartózkodás időtartamára kerüljenek alkalmazásra, hanem az azt megelőző, illetve azt követő időszakokra is. |
|
(16) |
A kiutazás előtt tanulmányi tervet kell készíteni. A résztvevők általános felkészítésére is szükség van, különös tekintettel a nyelvi felkészülésre. Ehhez az illetékes hatóságoknak és szervezeteknek segítséget kell nyújtaniuk. |
|
(17) |
Minden igazgatási és pénzügyi kérdést, például azt, hogy milyen pénzügyi támogatás áll rendelkezésre, ki állja a költségeket, valamint a biztosítási fedezetet a fogadó államban, kiutazás előtt tisztázni kell. |
|
(18) |
A külföldön töltött időt illetően a mobilitás minősége javítható azáltal, hogy programokat, például mentorálást szerveznek a résztvevőknek. |
|
(19) |
A fogadó országban elvégzett bármely kurzus vagy képzés tartalmának, illetve időtartamának részletes és világos leírása elő kell, hogy segítse a hazatérést követően azok elismerését. |
|
(20) |
Az átláthatóság és a jól működő adminisztráció megkívánja az érdekelt felek egyértelmű meghatározását a mobilitási program egyes fázisaiban és a program során végzett tevékenységekben. |
|
(21) |
A külföldi tartózkodás általános minőségének biztosítása érdekében kívánatos, hogy valamennyi uniós polgár számára biztosítsák a munkavállalók szabad mozgásának jogát, illetve hogy a chartában meghatározott elveket és a vonatkozó ajánlásokat a tanulmányi célú vagy a szakmai fejlődés céljából létrejövő külföldi tartózkodás minden típusa esetében a lehetőségekhez mérten alkalmazzák. Ezek többek között a következők: oktatás és képzés; formális vagy informális tanulás, beleértve az önkéntes tevékenységet és projekteket; rövidebb vagy hosszabb időtartamú külföldi tartózkodás; iskolai, felsőoktatás keretein belüli és munkahelyi tanulás; az egész életen át tartó tanulással összefüggő intézkedések. |
|
(22) |
A mobilitási tevékenységek sokszínűségére és időtartamuk változatosságára való tekintettel a tagállamok a charta megvalósítását körülményeikhez, vagyis konkrét helyzetekhez és programokhoz igazíthatják. A tagállamok egyes pontokat kötelezővé tehetnek, míg másokat szabadon választhatónak tekinthetnek. |
|
(23) |
Mivel ezen ajánlás céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az ajánlás léptéke és hatásai miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az ajánlás nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket, |
AJÁNLJA, HOGY A TAGÁLLAMOK:
|
1. |
fogadják el az ajánláshoz csatolt chartát, mint a személyes és szakmai előmenetelt elősegítő eszközt, és népszerűsítsék annak használatát; |
|
2. |
az ajánlás elfogadását követő második évtől kezdődően tegyenek jelentést erről és valamennyi, a mobilitás elősegítése érdekében, különösen annak minőségi szempontjaival kapcsolatban az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogramhoz nyújtott nemzeti hozzájárulásaikban hozott kiegészítő intézkedésről; |
|
3. |
a továbbiakban is fokozottan működjenek együtt az uniós polgárok mobilitását befolyásoló valamenynyi közvetlen és közvetett akadály felszámolása céljából; |
|
4. |
polgáraik oktatási és képzési szintjének javítása érdekében biztosítsák az oktatási és képzési célú mobilitáshoz szükséges támogatást és megfelelő infrastruktúrát; |
|
5. |
hozzanak meg minden szükséges lépést a mobilitás ösztönzése érdekében annak biztosítására, hogy minden vonatkozó információ könnyen érthető és mindenki számára elérhető legyen, például a mobilitásról szóló bevezető útmutatók vagy a támogató szervezetek felsorolásának közzététele által, valamint javítsák a mobilitás feltételeit. |
FELKÉRI A BIZOTTSÁGOT, HOGY:
|
1. |
a nemzeti irodák és más, a képzés, oktatás és mobilitás területén működő szervezetek körében ösztönözze a charta használatát; |
|
2. |
folytassa az együttműködést a tagállamokkal és a társadalmi partnerekkel annak érdekében, hogy az ajánlásban javasolt intézkedések végrehajtásával kapcsolatos hasznos információk és tapasztalatok cseréjét lehetővé tegye; |
|
3. |
az érintett hatóságokkal szoros együttműködésben oktatási és képzési célokból alakítsa ki vagy fejleszsze tovább a mobilitásra vonatkozó, nemek szerint lebontott statisztikai adatok gyűjteményét; |
|
4. |
tekintse úgy, hogy az ajánlás a 2001/613/EK ajánlásával egységet képez, így foglalja bele az abban előírt kétévenkénti jelentést az „Oktatás és képzés 2010” című munkaprogram általános jelentéseibe. |
Kelt ...-ban/-ben, ...-án/-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
a Tanács részéről
az elnök
(1) HL C 88., 2006.4.11., 20. o.
(2) HL C 206., 2006.8.29., 40. o.
(3) Az Európai Parlament 2006. szeptember 26-i álláspontja.
(4) HL L 215., 2001.8.9., 30. o.
(5) A képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes közösségi keretéről (Europass) szóló, 2004. december 15-i 2241/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (HL L 390., 2004.12.31., 6. o.).
MELLÉKLET
EURÓPAI MOBILITÁSMINŐSÉGI CHARTA
BEVEZETÉS
A mobilitás, melynek ügyét a 2000. évi mobilitási cselekvési terv (1) és a tanulók, szakképzésben részt vevők, önkéntesek, tanárok és oktatók Közösségen belüli mobilitásáról szóló, 2001. július 10-i 2001/613/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlás (2) karolta fel, mindig is nagy jelentőséggel bírt az érdekeltek számára. Az ajánlás széles területet ölelt fel, számos fontos, mobilitással kapcsolatos kérdéssel foglalkozott, és mindazoknak szólt, akiknek hasznára válhat a külföldi tanulmányokkal töltött idő (legyen az formális vagy informális tanulás), beleértve a diákokat, tanárokat, oktatókat, önkénteseket és képzésben résztvevőket. A „Közösségen belüli, oktatási és képzési célú transznacionális mobilitásról: az európai mobilitásminőségi charta” című, ...-i 2006/ .../EK európai parlamenti és tanácsi ajánlás, melynek a charta szerves részét képezi, ugyanolyan széles területet ölel fel, azonban a mobilitás minőségi aspektusára összpontosít egy, az első ajánlást követően felállított szakértői csoport javaslata alapján. Segítenie kell azt biztosítani, hogy a résztvevők kedvező tapasztalatokra tegyenek szert mind a fogadó országban, mind visszatértük után hazájukban.
A charta fiatalok vagy felnőttek formális vagy informális tanulási céllal, és a személyes, illetve szakmai előmenetel érdekében vállalt külföldi tartózkodása esetében alkalmazandó iránymutatással szolgál. Azzal a céllal készült, hogy a tagállamok nemzeti sajátosságait figyelembe vevő, hatáskörüket tiszteletben tartó alapvető referenciadokumentumként szolgáljon. Hatályát és tartalmát hozzá lehet igazítani a külföldi tartózkodás időtartamához és a különböző oktatási, képzési és ifjúsági tevékenységek sajátosságaihoz, valamint a résztvevők szükségleteihez. Bár elsősorban a tanulmányi célú külföldi tartózkodással foglalkozik, ez az iránymutatás hasznos szerepet tölthet be egyéb mobilitástípusok, pl. a munkavállalás céljából megvalósuló külföldi tartózkodás esetében is.
1. Információ és iránymutatás
Biztosítani kell, hogy a potenciális jelentkezőknek a külföldi tartózkodás lehetőségeit és feltételeit illetően megbízható, mindenki számára egyformán elérhető információs és iránymutató források álljanak rendelkezésére minden szinten. Többek között egyértelmű információkat kell rendelkezésre bocsátani az e chartában szereplő pontok teljes köréről, a küldő és fogadó szervezetek szerepéről és feladatairól, továbbá a különböző oktatási és képzési rendszerekről.
2. Tanulmányi terv
Mielőtt bárki is oktatási vagy képzési célú külföldi tartózkodásra indul, a nyelvi felkészültséget tekintetbe vevő tanulmányi tervet kell készíteni, amelyet az érintett felek mindannyian elfogadnak, beleértve a küldő és a fogadó szervezeteket, valamint a résztvevőket. A tanulmányi terv különösen fontos a hosszú távú mobilitás esetében, de hasznos lehet a rövid távú mobilitás esetében is. A tervnek ismertetnie kell a célkitűzéseket és a várt tanulmányi eredményeket, valamint azt, hogy ezeket hogyan lehet elérni és megvalósítani. A tanulmányi terv bármilyen jelentős módosítását az összes félnek el kell fogadnia. A tanulmányi terv készítésekor figyelembe kell venni a hazatérés utáni visszailleszkedés és az értékelés kérdéseit is.
3. Személyre szabott mobilitás
Az oktatási vagy képzési céllal vállalt külföldi tartózkodásnak, amennyire csak lehet, illeszkedne kell a személyes tanulmányi előmenetelbe, összhangban kell lennie a résztvevő készségeivel és motivációjával, és ezeket fejlesztenie kell, illetve ki kell egészítenie.
4. Általános előkészítés
Ajánlatos, hogy a résztvevők előzetes felkészítésben részesüljenek, melynek a résztvevők konkrét szükségleteihez kell igazodnia. A felkészítésnek az igényeknek megfelelően ki kell terjednie nyelvi, pedagógiai, adminisztratív, jogi, személyes és kulturális aspektusokra, valamint pénzügyi tájékoztatásra is.
5. A nyelvi szempontok
A nyelvtudás fontos a hatékony tanuláshoz, a kultúraközi kommunikációhoz és a befogadó ország kultúrájának jobb megértéséhez. A résztvevőknek, illetve küldő és fogadó szervezeteinek különös figyelmet kell fordítaniuk a megfelelő nyelvi felkészülésre. Amennyiben lehetséges, a mobilitással kapcsolatos rendelkezéseknek ki kell terjedniük a következőkre:
|
— |
kiutazás előtti nyelvi felmérés, illetve - adott esetben - lehetőség nyelvkurzusok végzésére a fogadó ország és/vagy a tanítás nyelvén, amennyiben eltérőek; |
|
— |
a fogadó országban: nyelvi segítségnyújtás és tanácsadás. |
6. Logisztikai segítségnyújtás
Szükség esetén a résztvevőknek megfelelő logisztikai segítséget kell nyújtani. Ez a következőket foglalhatja magában: utazásszervezéssel kapcsolatos információszolgáltatás és segítségnyújtás, biztosítások, tartózkodási és munkavállalási engedély, társadalombiztosítás, a kormányzati ösztöndíjak és kölcsönök származási országból a fogadó országba való átutalhatósága, szállás, illetve bármely egyéb gyakorlati kérdés, beleértve a tartózkodás szempontjából releváns, felmerülő biztonsági kérdéseket is.
7. Mentorálás
Kívánatos, hogy a fogadó intézmény (oktatási intézmény, ifjúsági szervezet, vállalat stb.) olyan programokat szervezzen, mint a mentorálás, azért, hogy segítse a résztvevők eredményes beilleszkedését a fogadó környezetbe, és hogy kapcsolattartási lehetőségként szolgáljon a résztvevők számára a folyamatos segítségnyújtás érdekében.
8. Elismerés
Amennyiben a külföldön tanulmányokkal vagy munkával eltöltött idő formális tanulmányi vagy képzési program szerves részét képezi, ezt a tényt a tanulmányi tervben rögzíteni kell, és segítséget kell nyújtani a résztvevőknek az elismerés és a hitelesítés megkönnyítése érdekében. A küldő szervezetnek a tanulmányi tervben el kell ismernie a mobilitás valamennyi sikeres szakaszát. A mobilitás egyéb típusai esetében - különös tekintettel az informális oktatási és képzési kontextusban megvalósuló külföldi tartózkodásra - megfelelő dokumentumot kell kiállítani, hogy a résztvevő kielégítő és hitelt érdemlő módon igazolni tudja aktív részvételét és tanulmányi eredményeit. Ebben az összefüggésben támogatni kell az Europass (3) alkalmazását.
9. Visszailleszkedés és értékelés
A származási országba visszatérve - különösen hosszú távú tartózkodás után - a résztvevőknek tanácsot kell adni arra nézve, hogyan hasznosítsák a tartózkodásuk alatt szerzett képességeket és készségeket. Szükség esetén a hosszú külföldi tartózkodás után hazatérők számára megfelelő segítséget kell nyújtani hazájuk társadalmi, oktatási és szakmai környezetébe történő visszailleszkedésükhöz. A résztvevőknek - a felelős intézményekkel közösen - gondosan értékelniük kell a szerzett tapasztalatokat, hogy meg tudják állapítani, elérték-e a tanulmányi tervben kitűzött célokat.
10. Kötelezettségvállalások és kötelezettségek
A minőségi kritériumokból eredő kötelezettségekről a küldő és a fogadó szervezeteknek, valamint a résztvevőknek meg kell állapodniuk. Lehetőség szerint írásos formában kell megerősíteni őket, hogy minden érintett számára egyértelműek legyenek.
(1) A Tanács és a tagállamok kormányát a Tanács ülésén képviselők 2000. december 14-i állásfoglalása a mobilitási cselekvési tervről (HL C 371., 2000.12.23., 4. o.).
(2) HL L 215., 2001.8.9., 30. o.
(3) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. december 15-i 2241/2004/EK határozata a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes közösségi keretéről (Europass) (HL L 390., 2004.12.31., 6. o.).
P6_TA(2006)0365
Az élethosszig tartó képzéshez és tanuláshoz szükséges kulcsfontosságú képességek ***I
Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges kulcsfontosságú képességekről szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásra irányuló javaslatról (COM(2005)0548 - C6-0375/2005 - 2005/0221(COD))
(Együttdöntési eljárás: első olvasat)
Az Európai Parlament,
|
— |
tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0548) (1), |
|
— |
tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, 149. cikkének (4) bekezdésére és 150. cikkének (4) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0375/2005), |
|
— |
tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, |
|
— |
tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0262/2006), |
|
1. |
jóváhagyja a Bizottság javaslatát módosított formájában; |
|
2. |
felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot, vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni; |
|
3. |
utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak. |
(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
P6_TC1-COD(2005)0221
Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2006. szeptember 26-án került elfogadásra az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlás elfogadására tekintettel
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 149. cikke (4) bekezdésére és 150. cikke (4) bekezdésére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
tekintettel a Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),
a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárással összhangban (3),
mivel:
|
(1) |
A lisszaboni Európai Tanács (2000. március 23-24.) arra a következtetésre jutott, hogy egy európai keretrendszernek kell meghatároznia az egész életen át tartó tanulás révén biztosítandó új alapvető készségeket, amelyek kulcsfontosságú intézkedések Európa globalizációra és a tudásalapú gazdaság irányába történő elmozdulásra adott válaszában, valamint hangsúlyozta, hogy Európa fő tőkéjét az emberek képezik. Azóta ezeket a következtetéseket rendszeresen megismételték; többek között a brüsszeli Európai Tanács (2003. március 20-21. és 2005. március 22-23.) tett így, valamint szerepel a 2005-ben jóváhagyott, újraindított lisszaboni stratégiában is. |
|
(2) |
A 2001. március 23-24-i stockholmi és a 2002. március 15-16-i barcelonai Európai Tanács támogatta az európai oktatási és képzési rendszerek konkrét jövőbeli célkitűzéseinek és a munkaprogramnak (az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram) 2010-ig történő megvalósítását. E célkitűzések magukban foglalják a tudástársadalomban szükséges készségek fejlesztését, továbbá a nyelvtanulás előmozdításának, a vállalkozások fejlesztésének sajátos célkitűzéseit, valamint az oktatás európai dimenziója erősítésének általános igényét. |
|
(3) |
„Az egész életen át tartó tanulás európai térségének megvalósításáról” szóló bizottsági közlemény és az azt követő, az egész életen át tartó tanulásról szóló, 2002. június 27-i tanácsi állásfoglalás (4) prioritásként határozta meg „az új alapvető készségekre” vonatkozó rendelkezéseket, és hangsúlyozta, hogy az egész életen át tartó tanulásnak magában kell foglalnia az óvodáskortól a nyugdíjba vonulás utáni évekig tartó tanulást. |
|
(4) |
A Közösség foglalkoztatás terén elért teljesítményének javításával összefüggésben a brüsszeli Európai Tanács (2003. március és 2003. december) hangsúlyozta annak szükségességét, hogy oly módon kell fejleszteni az egész életen át tartó tanulást, hogy különös hangsúlyt kapjanak a munkanélküli és inaktív személyeket érintő tényleges és megelőző jellegű intézkedések. Ez a foglalkoztatási munkacsoport azon jelentésére épül, amely kiemelte az arra irányuló igényt, hogy az emberek képesek legyenek alkalmazkodni a változáshoz, valamint hangsúlyozta az emberek munkaerő-piaci integrációjának fontosságát és az egész életen át tartó tanulás kulcsfontosságú szerepét. |
|
5) |
2003 májusában a Tanács európai referenciaszinteket („referenciaértékek”) fogadott el, kifejezve ezáltal az európai átlagteljesítmény mérhető javítása iránti elkötelezettségét. Ezek a referenciaszintek magukban foglalják az olvasási, írási és szövegértési készséget, a korai iskolaelhagyást, a felső középfokú végzettség megszerzését és a felnőttek egész életen át tartó tanulásban való részvételét és szorosan kötődnek a kulcskompetenciák fejlesztéséhez. |
|
(6) |
A Tanács 2004 novemberében elfogadott, az oktatás szélesebb körű szerepéről szóló jelentése kiemelte, hogy az oktatás hozzájárul a közös kulturális háttér megőrzéséhez és megújításához a társadalomban, valamint az alapvető társadalmi és állampolgári értékek, mint például az állampolgárság, az egyenlőség, a tolerancia és a tisztelet elsajátításához, és különösen fontos egy olyan időszakban, amikor valamennyi tagállam szembesül azzal a kérdéssel, hogyan is kezelje a növekvő társadalmi és kulturális sokféleséget. Ezenfelül a társadalmi kohézió megerősítésében az oktatás szerepének fontos részét képezi a munkába állás és a munkahely megtartásának lehetővé tétele az emberek számára. |
|
(7) |
Az oktatás és képzés lisszaboni célkitűzései terén megvalósult fejlődésről szóló, a Bizottság által 2005-ben elfogadott jelentés rámutatott, hogy nem történt előrelépést sem a 15 éves korúak körében a gyenge olvasási, írási, szövegértési készséggel rendelkezők arányának csökkentése, sem pedig a felső középfokú végzettséggel rendelkezők arányának növelése terén. Némi előrelépés volt tapasztalható a korai iskolaelhagyás csökkentése terén, de az előrehaladás jelenlegi mértéke mellett nem fogjuk elérni a 2003 májusában tartott Tanács által elfogadott 2010-es referenciaszinteket. A felnőttek részvétele a tanulásban nem növekszik elég gyorsan ahhoz, hogy elérjük a 2010-es referenciaszintet, és az adatok azt mutatják, hogy az alacsonyan képzett emberek esetében kevésbé valószínű, hogy további képzésben vesznek részt. |
|
(8) |
Az európai társadalmi partnerek által 2002 márciusában elfogadott, a kompetenciák és képesítések egész életen át tartó fejlesztését szolgáló fellépések keretszabálya hangsúlyozta, hogy a vállalkozásoknak egyre gyorsabban kell struktúráikat a változásokhoz igazítaniuk, ha versenyképesek akarnak maradni. A fokozott csapatmunka, a hierarchia csökkentése, a felelősség átruházása és a sokféle feladat ellátására irányuló fokozódó igény vezet a tanuló szervezetek fejlődéséhez. E tekintetben a szervezetek azon képessége, hogy a kompetenciákat azonosítani, mobilizálni és elismerni képesek, valamint fejlesztésüket valamennyi alkalmazottuk számára ösztönözni tudják, képezi az alapját az új versenyképes stratégiáknak. |
|
(9) |
A szakoktatásról és szakképzésről szóló 2004-es maastrichti tanulmány jelentős szakadékról számol be az új állásokhoz megkövetelt és az európai munkaerő által elért végzettségi szintek között. E tanulmány szerint az európai munkaerő több mint egyharmada (80 millió fő) alacsonyan képzett, míg becslések szerint 2010-re az új állások majdnem 50%-a követel majd meg felsőfokú végzettséget, épphogy 40% alatt lesz a felső középiskolai osztályok elvégzését igénylő állások aránya, és csak körülbelül 15%-uk lesz elérhető az alapfokú végzettségűek számára. |
|
(10) |
A 2004-ben elfogadott, az Oktatás és képzés 2010 munkaprogramról szóló közös tanácsi/bizottsági jelentés megerősítette az arra irányuló igényt, hogy a tagállamok egész életen át tartó tanulási stratégiái részeként minden polgárt fel kell vértezni a számára szükséges kompetenciákkal. A reform ösztönzése és elősegítése érdekében a jelentés közös európai referenciák és elvek kidolgozását javasolja, és prioritást nyújt a kulcskompetenciák keretének. |
|
(11) |
Az Európai Ifjúsági Paktum, amely a brüsszeli Európai Tanács (2005. március 22-23.) következtetéseinek mellékletét képezi, hangsúlyozta az alapképességek fejlesztése bátorításának szükségességét. |
|
(12) |
Annak szükségessége, hogy a fiatalokat felvértezzük a szükséges kulcskompetenciákkal, valamint az oktatásban szerzett tudásszint fejlesztése integráns részét képezi a 2005 júniusi Európai Tanács által elfogadott, az „Integrált iránymutatások a növekedésért és foglalkoztatásért 2005-2008” című dokumentumnak. A foglalkoztatási iránymutatások a kompetenciákat érintő új követelményekre adott válaszként különösen az oktatási és képzési rendszerek kiigazítására szólítanak fel, a szakmai igényeknek és kulcskompetenciáknak a tagállamok reformprogramjai részét képező helyesebb azonosítása révén. A foglalkoztatási iránymutatások ezen kívül előírják a nemek közötti egyenlőség biztosítását valamennyi fellépés keretében, valamint azt, hogy az Európai Unióban el kell érni a 70%-os átlagos, illetve a nők körében a 60%-os foglalkoztatottságot. |
|
(13) |
Ezen ajánlásnak azáltal kell hozzájárulnia az európai társadalom új szükségleteihez igazodó jövőorientált, minőségi oktatás és képzés fejlesztéséhez, hogy támogatja és kiegészíti a tagállamok annak biztosítására irányuló fellépéseit, hogy az alapoktatási és szakképzési rendszerek minden fiatal számára eszközöket kínáljanak kulcskompetenciáik olyan szintre való fejlesztéséhez, amely felvértezi őket a felnőttkorra, és amely alapot teremt a további tanulásra és a munkába állásra, valamint hogy ezek a felnőttek kompetenciáikat fejleszteni és frissíteni tudják koherens és átfogó egész életen át tartó tanulási szolgáltatások biztosítása révén. Ezen ajánlásnak a kulcskompetenciák közös európai referenciakeretét kell biztosítania a politikák alkotói, az oktatást és képzést nyújtók, a szociális partnerek, a munkáltatók és maguk a tanulók számára, annak érdekében, hogy ezáltal segítse elő a nemzeti reformokat, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti információcserét az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram keretein belül a közösen megállapított európai referenciaszintek elérése érdekében. Továbbá az ajánlás támogatja a többi kapcsolódó politikát is, mint például a foglalkoztatási és szociálpolitikát és a fiatalokat érintő többi politikát. |
|
(14) |
Mivel ezen ajánlás céljait, nevezetesen, hogy olyan közös referenciapont megteremtésével támogassa és egészítse ki a tagállamok fellépéseit, amely ösztönzi és megkönnyíti a nemzeti reformokat és a tagállamok közötti további együttműködést, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az ajánlás nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket és ezen ajánlás végrehajtását meghagyja a tagállamok számára, |
AJÁNLJA, HOGY:
a tagállamok fejlesszék a kulcsfontosságú kompetenciák mindenki számára való biztosítását az egész életen át tartó tanulási stratégiáik részeként, ideértve az általános írástudás elérésére vonatkozó stratégiát is, valamint ennek érdekében használják referenciaeszközként a mellékelt „Kulcskompetenciák az egész életen át tartó tanuláshoz - Európai referenciakeret”-et (a továbbiakban: referenciakeret), annak érdekében, hogy:
|
1. |
biztosítsák, hogy az alapoktatás és szakképzés valamennyi fiatal számára felkínálja azokat az eszközöket, amelyekkel a kulcskompetenciákat olyan szintre fejleszthetik, amely felkészíti őket a felnőttkorra, és amely a további tanulás és a munkába állás alapját képezi; |
|
2. |
biztosítsák megfelelő intézkedéseket meghozását azon fiatalok érdekében, akiknek személyes, szociális, kulturális vagy gazdasági körülményeik miatti oktatási hátrányuk révén különleges támogatásra van szükségük ahhoz, hogy tanulási képességeiket kiaknázhassák; |
|
3. |
a felnőttek egész életük során képesek legyenek kulcskompetenciáik fejlesztésére és frissítésére, és különös figyelmet fordítsanak azokra a célcsoportokra, amelyeket a nemzeti, regionális és/vagy helyi vonatkozásban prioritásként határoztak meg, például a képességeik frissítésére szoruló személyekre; |
|
4. |
megfelelő infrastruktúrák álljanak rendelkezésre a felnőttek folyamatos oktatására és képzésére, beleértve a tanárokat és oktatókat, az elismerési és értékelési eljárásokat, az egész életen át tartó tanuláshoz és a munkapiachoz való egyenlő hozzáférést biztosító intézkedéseket, illetve a tanulók olyan támogatását, amely figyelembe veszi a felnőttek eltérő igényeit és kompetenciáit; |
|
5. |
biztosítsák az egyes polgárok számára elérhető felnőttoktatási és - képzési lehetőségek koherenciáját a foglalkoztatáspolitikához, valamint a szociális, kulturális és innovációs politikához és a fiatalokat érintő egyéb politikákhoz való szoros kapcsolatok és a társadalmi partnerekkel és más érdekeltekkel folytatott együttműködés révén; |
TUDOMÁSUL VESZI A BIZOTTSÁG AZON SZÁNDÉKÁT, HOGY:
|
1. |
hozzájárul a tagállamok oktatási és képzési rendszereinek fejlesztésére és az ezen ajánlás végrehajtására és terjesztésére irányuló erőfeszítéseihez, beleértve a referenciakeret referenciaként történő felhasználását az egymástól tanulás és a jó gyakorlatok cseréjének megkönnyítésére, valamint az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram megvalósítása során elért eredményekről szóló kétéves jelentés elkészítéséhez és az elért eredmények nyomonkövetéséhez; |
|
2. |
a referenciakeretet referenciaként alkalmazza a közösségi oktatási és képzési programok végrehajtása során, és biztosítja ezen programok kulcskompetenciák segítségével történő elsajátításának előmozdítását; |
|
3. |
elősegíti a referenciakeret szélesebb körű alkalmazását a kapcsolódó közösségi politikákban és különösen a foglalkoztatási, ifjúsági , kulturális és szociális politika végrehajtásában, valamint további kapcsolatokat alakít a társadalmi partnerekkel és más olyan szervezetekkel, amelyek ezen a téren tevékenykednek; |
|
4. |
felülvizsgálja a referenciakeret hatását az Oktatás és képzés 2010 munkaprogrammal összefüggésben, és ...-ig (5) jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a szerzett tapasztalatokról és a jövőt érintő következtetésekről. |
Kelt ...-ban/-ben, ...-án/-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
a Tanács részéről
az elnök
(1) HL C 195., 2006.8.18.,109. o.
(2) HL C 229., 2006.9.22., 21. o.
(3) Az Európai Parlament 2006. szeptember 26-i álláspontja.
(4) HL C 163., 2002.7.9., 1. o.
(5) Ezen ajánlás elfogadása után négy évvel.
MELLÉKLET
KULCSKOMPETENCIÁK AZ EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁSHOZ - EURÓPAI REFERENCIAKERET
Háttér és célkitűzések
Mivel a globalizáció újabb és újabb kihívásokkal szembesíti az Európai Uniót, minden polgárnak széles körű kulcskompetenciákra lesz szüksége ahhoz, hogy rugalmasan alkalmazkodjon a gyorsan változó és rendkívüli mértékben összefonódó világhoz.
Az oktatás kettős, társadalmi és gazdasági, szerepéből adódóan kulcsfontosságú szerepet játszik annak biztosításában, hogy az európai polgárok elsajátítsák az ezekhez a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodáshoz szükséges kulcskompetenciákat.
Az oktatásnak, az egyéni kompetenciák különbözőségére építve mindenekelőtt meg kell felelnie a tanulók eltérő szükségleteinek, mégpedig azáltal, hogy esélyegyenlőséget és hozzáférést biztosítanak azoknak a csoportoknak, amelyeknek a személyes, szociális, kulturális és gazdasági körülményekre visszavezethető oktatásbeli hátrányuk miatt különösen szükségük van a támogatásra ahhoz, hogy kiteljesíthessék az oktatásukban rejlő potenciált. Az ilyen csoportokra jelentenek példát a gyenge alapkészségekkel, különösen a gyenge olvasási, írási és szövegértési készséggel rendelkező emberek, a korai iskolaelhagyók, a tartós munkanélküliek, a hosszú ideig tartó távollét után a munkába visszatérők, az idősebbek, a bevándorlók és a fogyatékkal élők.
Ebben az összefüggésben a referenciakeret fő célkitűzései a következők:
|
1. |
a tudásalapú társadalomban való személyes önmegvalósításhoz, az aktív állampolgári részvételhez, a társadalmi kohézióhoz és a foglalkoztathatósághoz szükséges kulcskompetenciák azonosítása és meghatározása; |
|
2. |
a tagállamok munkájának támogatása annak biztosítása terén, hogy az alapoktatás és szakképzés végére a fiatalok olyan szintre fejlesszék kulcskompetenciáikat, amely felvértezi őket a felnőttkorra, valamint amely alapját képezi a további tanulásnak és a munkába állásnak, valamint, hogy ezek a felnőttek képesek legyenek e kompetenciáikat egész életük során fejleszteni és frissíteni; |
|
3. |
európai szintű referenciaeszköz biztosítása a politikai döntéshozók, az oktatási szolgáltatást nyújtók, a munkáltatók és maguk a tanulók számára, hogy elősegítsék a közösen megállapított célokra irányuló nemzeti és európai szintű erőfeszítéseket; |
|
4. |
a további fellépések keretének biztosítása közösségi szinten, mind az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram, mind pedig a közösségi oktatási és képzési programok keretein belül. |
Kulcskompetenciák
A kompetenciákat itt az adott helyzetben megfelelő ismeretek, készségek és attitűdök ötvözeteként határoztuk meg. A kulcskompetenciák azok a kompetenciák, amelyekre minden egyénnek szüksége van a személyes önmegvalósításhoz és fejlődéshez, az aktív polgársághoz, a társadalmi beilleszkedéshez és a foglalkoztatáshoz.
E referenciakeret a következő kulcskompetenciákat határozza meg:
|
1. |
Az anyanyelven folytatott kommunikáció; |
|
2. |
Az idegen nyelveken folytatott kommunikáció; |
|
3. |
Matematikai kompetencia és alapvető kompetenciák a természet- és műszaki tudományok terén; |
|
4. |
Digitális kompetencia; |
|
5. |
A tanulás elsajátítása; |
|
6. |
Szociális és állampolgári kompetenciák; |
|
7. |
Kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia, valamint |
|
8. |
Kulturális tudatosság és kifejezőkészség. |
Valamennyi kulcskompetenciát egyformán fontosnak kell tekinteni, hiszen mindegyik hozzájárulhat a sikeres élethez a tudásalapú társadalomban. Sok kompetencia részben fedi egymást és egymásba fonódik: az egyik területhez elengedhetetlenül szükséges elemek támogatják a másik terület kompetenciáit. Az alapkészségek megléte a nyelv, az írás, olvasás, számolás, valamint az információs és kommunikációs technológiák (IKT) terén elengedhetetlen alapja a tanulásnak, míg a tanulás elsajátítása támogatást nyújt minden tanulási tevékenység számára. Számos olyan téma van, amely a referenciakeret egészében alkalmazásra kerül: a kritikus gondolkodás, a kreativitás, a kezdeményezés, a problémamegoldás, a kockázatértékelés, a döntéshozatal és az érzelmek konstruktív kezelése szerepet játszik mind a nyolc kulcskompetencia esetében.
1. Az anyanyelven folytatott kommunikáció (1)
Fogalommeghatározás:
az anyanyelven folytatott kommunikáció annak képessége, hogy az egyén koncepciókat, gondolatokat, érzéseket, tényeket és véleményeket tud kifejezni és értelmezni szóban és írásban egyaránt (hallott szöveg értése, beszédkészség, olvasott szöveg értése és íráskészség), valamint hogy nyelvileg helyes és kreatív módon kapcsolódik be a társadalmi és kulturális tevékenységek teljes körébe; az oktatásba és képzésbe, a munkába, a családi életbe és a szabadidős tevékenységekbe.
Az ehhez a kompetenciához kapcsolódó elengedhetetlen ismeret, készségek és attitűd:
A kommunikációs kompetencia az anyanyelv elsajátításából következik, ami természeténél fogva kapcsolódik az egyén azon kognitív képességének fejlődéséhez, hogy a világot értelmezi és másokhoz viszonyul. Az anyanyelven folytatott kommunikáció megköveteli az egyéntől, hogy rendelkezzen a szókincs, a funkcionális nyelvtan és a nyelvi funkciók ismeretével. Ez magában foglalja a verbális kapcsolattartás fő típusait, az irodalmi és nem irodalmi stílusok körét, a különféle nyelvi stílusok és regiszterek fő sajátosságait, és a nyelv és a kommunikáció változását különféle helyzetekben.
Az egyénnek rendelkeznie kell azzal a készséggel, hogy mind szóban, mind írásban kommunikálni tudjon különféle kommunikációs helyzetekben, és hogy figyelemmel kísérje és a helyzet követelményeihez igazítsa kommunikációját. Ez a kompetencia magában foglalja tovább azt, hogy az egyén különféle típusú szövegeket meg tud különböztetni és fel tud használni, információt tud keresni, összegyűjteni és feldolgozni, segédeszközöket alkalmazni, szóbeli és írásbeli érveit a helyzetnek megfelelő módon, meggyőzően tudja megfogalmazni és kifejezni.
Az anyanyelven folytatott kommunikáció irányában megnyilvánuló pozitív attitűd magában foglalja a kritikus és építő jellegű párbeszédre való hajlamot, az esztétikai minőség tiszteletét és az erre irányuló törekvést, valamint a másokkal fennálló kapcsolat iránti érdeklődést. Ehhez szükséges a nyelv másokra gyakorolt hatásának tudatosítása és a nyelv pozitív és társadalmilag felelős módon való értése és használata.
2. Idegen nyelveken folytatott kommunikáció (2)
Fogalommeghatározás:
az idegen nyelveken folytatott kommunikáció az anyanyelven folytatott kommunikáció túlnyomó részben azonos készségeivel jellemezhető: a koncepciók, a gondolatok, érzések tények és vélemények megértésének, kifejezésének és értelmezésének szóban és írásban történő képességén alapul (hallott szöveg értése, beszédkészség, olvasott szöveg értése és íráskészség) a társadalmi és kulturális tevékenységek megfelelő keretein belül - az oktatásban és a képzésben, a munkában, a családi életben és szabadidős tevékenységek során - az egyén kívánalmainak és szükségleteinek megfelelően. Az idegen nyelveken folytatott kommunikáció továbbá olyan készségeket igényel, mint például a közvetítés és az interkulturális megértés. Az egyén nyelvtudásának szintje változó lehet a négy dimenzió (hallott szöveg értése, beszédkészség, olvasott szöveg értése és íráskészség), az eltérő nyelvek és az egyén társadalmi és kulturális háttere, környezete és igényei és/vagy érdeklődése tekintetében.
Az ehhez a kompetenciához kapcsolódó elengedhetetlen ismeret, készségek és attitűd:
Az idegen nyelvek ismerete a szókincs és a funkcionális nyelvtan ismeretét, valamint a verbális kapcsolat és a nyelv szintjeinek fő típusaira való rálátást követeli meg. Fontos a társadalmi hagyományoknak, valamint a nyelvek kulturális vonzatának és változatosságának ismerete.
Az idegen nyelven folytatott kommunikációhoz elengedhetetlen készségek magukban foglalják a szóbeli üzenetek megértésének, a beszélgetések kezdeményezésének, folytatásának és lezárásának, valamint az egyén igényeinek megfelelő szövegek olvasásának, megértésének és előállításának képességét. Az egyénnek továbbá képesnek kell lennie a segédeszközök megfelelő használatára, és az egész életen át tartó tanulás részeként a nyelv nem formális keretek között történő tanulására is.
A pozitív attitűd magában foglalja a kulturális sokféleség tiszteletét, és a nyelvek és az interkulturális kommunikáció iránti érdeklődést és kíváncsiságot.
3. Matematikai kompetenciák és alapvető kompetenciák a természet- és műszaki tudományok terén
Fogalommeghatározás:
|
A. |
A matematikai kompetencia a matematikai gondolkodás fejlesztésének és alkalmazásának képessége a mindennapok problémáinak megoldása érdekében. A magabiztos számolni tudásra alapozva a hangsúly a folyamaton és a tevékenységen, valamint a tudáson van. A matematikai kompetencia, különböző szinteken magában foglalja a matematikai gondolkodásmód alkalmazásának képességét és az erre irányuló hajlamot (logikus és térbeli gondolkodás), valamint az ilyen jellegű megjelenítést (képletek, modellek, szerkezetek, grafikonok, táblázatok). |
|
B. |
A természettudományi kompetencia arra a képességre és hajlandóságra utal, hogy az alkalmazott tudást és módszertant a természeti világ magyarázatához használjuk annak érdekében, hogy problémákat ismerjünk fel, és bizonyítékokra alapozott következtetéséket vonjunk le. A műszaki tudományok terén meglévő kompetenciát úgy tekintik, mint e tudásnak és módszertannak az érzékelt emberi akaratra vagy szükségletekre válaszként adott alkalmazását. A természettudományi és technológiai kompetencia magában foglalja az emberi tevékenység által okozott változások megértését és az egyes polgár felelősségét. |
Az ehhez a kompetenciához kapcsolódó elengedhetetlen ismeret, készségek és attitűd:
|
A. |
A matematika terén szükséges ismeret magában foglalja a számok, a mértékek és szerkezetek, az alapműveletek és az alapvető matematikai megjelenítési formák alapos ismeretét, a matematikai fogalmak és koncepciók és azon kérdések létének ismeretét, amelyekre a matematika válasszal szolgálhat. Az egyénnek rendelkeznie kell azzal a készséggel, hogy alkalmazni tudja az alapvető matematikai elveket és folyamatokat a mindennapok során, otthon és a munkahelyen, valamint hogy követni és értékelni tudja az érvek láncolatát. Az egyénnek képesnek kell lennie arra, hogy matematikai úton indokoljon, megértse a matematikai bizonyítást és a matematika nyelvén kommunikáljon, valamint hogy megfelelő segédeszközöket alkalmazzon. A matematika terén a pozitív attitűd az igazság tiszteletén és azon a törekvésen alapszik, hogy a dolgok okát és azok érvényességét keressük. |
|
B. |
A műszaki és természettudományok terén szükséges ismeret magában foglalja a természeti világ alapelveit, az alapvető tudományos koncepciókat, elveket és módszereket, technológiát és technológiai termékeket és folyamatokat, valamint a tudomány és a technológia természeti világra gyakorolt hatásának megértését. Ennek eredményeképpen ezeknek a kompetenciáknak lehetővé kell tenniük, hogy az egyének jobban megértsék a tudományos elméletek, alkalmazások és a technológia társadalmi előnyeit, korlátozásait és kockázatait nagy vonalakban (a döntéshozatallal, értékekkel, erkölcsi kérdésekkel, kultúrával stb. kapcsolatban). A készségek magukban foglalják annak képességét, hogy technológiai eszközöket és gépeket, valamint tudományos adatokat alkalmazzunk és módosítsunk annak érdekében, hogy elérjünk egy célt vagy bizonyítékokra alapozott döntést hozzunk vagy végkövetkeztetésre jussunk. Az egyénnek továbbá képesnek kell lennie arra, hogy felismerje a tudományos kutatás alapvető jellemzőit és közölni kell tudnia a hozzájuk vezető következtetéseket és indoklást. A kompetencia magában foglalja a kritikus értékelés és kíváncsiság attitűdjét, az etikai kérdések iránti érdeklődést és a biztonság és fenntarthatóság iránti egyforma tiszteletet - különösen a tudományos és technológiai fejlődés tekintetében az önmagunkkal, családunkkal, közösségünkkel és a globális problémákkal kapcsolatban. |
4. Digitális kompetencia
Fogalommeghatározás:
a digitális kompetencia magában foglalja az információs társadalmi technológiák (IST) magabiztos és kritikus használatát a munka, a szabadidő és a kommunikáció terén. Ez az IKT terén meglévő alapvető készségeken alapul: számítógép használata információ visszakeresése, értékelése, tárolása, előállítása, bemutatása és cseréje céljából, valamint a kommunikáció és az együttműködő hálózatokban való részvétel céljából az interneten keresztül.
Az ehhez a kompetenciához kapcsolódó elengedhetetlen ismeret, készségek és attitűd:
A digitális kompetencia megköveteli a természetnek, az IST szerepének és lehetőségeinek alapos értését és ismeretét a mindennapokban: személyes és társadalmi életünkben és a munkában. Magában foglalja a fő számítógépes alkalmazásokat, mint például a szövegszerkesztést, adattáblázatokat, adatbázisokat, információtárolást és -kezelést, valamint az internet által kínált lehetőségek és esetleges veszélyek megértését és az elektronikus média útján történő kommunikációt (e-mail, hálózati eszközök) a munka, a szabadidő, az információ megosztása és az együttműködő hálózatépítés, a tanulás és kutatás számára. Az egyénnek továbbá értenie kell, hogyan támogathatja az IST a kreativitást és innovációt, és tudatában kell lennie az elérhető információ hitelessége és megbízhatósága körülötti problémáknak és az IST interaktív használatához tartozó jogi és etikai elveknek.
A szükséges készségek magukban foglalják: az információ megkeresésének, összegyűjtésének és feldolgozásának képességét és kritikus és szisztematikus alkalmazását, értékelve a fontosságát és megkülönböztetve a valóst a virtuálistól a kapcsolatok felismerése során. Az egyénnek rendelkeznie kell azzal a készséggel, hogy eszközöket tudjon alkalmazni komplex információ előállítására, bemutatására és megértésére, és képesnek kell lennie az internetalapú szolgáltatások elérésére, a velük való kutatásra és használatukra. Az egyénnek képesnek kell továbbá lennie az IST alkalmazására a kritikus gondolkodás, kreativitás és innováció támogatása érdekében.
Az IST használata kritikus és megfontolt attitűdöt követel az elérhető információ és az interaktív média felelősségteljes használata tekintetében. Ezt a kompetenciát támogatja továbbá a kulturális, társadalmi és/vagy szakmai célokat szolgáló közösségekben és hálózatokban való részvétel iránti érdeklődés.
5. A tanulás elsajátítása
Fogalommeghatározás:
a tanulás elsajátítása az a képesség, amellyel az egyén a tanulásra törekszik és azzal foglalkozik, megszervezi saját tanulását, beleértve az idővel és információval való hatékony gazdálkodást is, mind az egyéni, mind a csoportos tanulás során. Ez a kompetencia magában foglalja az egyén tanulási folyamatának és szükségleteinek ismeretét, az elérhető lehetőségek felismerését, és az akadályok megszüntetésének képességét az eredményes tanulás érdekében. Ez a kompetencia az új tudás és készségek megszerzését, feldolgozását és asszimilálását, továbbá útmutatások keresését és alkalmazását jelenti. A tanulás elsajátítása rávezeti a tanulót, hogy az előzetesen tanultakra és élettapasztalatára építsen annak érdekében, hogy a tudást és készségeket helyzetek sokaságában tudja használni és alkalmazni: otthon, a munkában, az oktatásban és képzésben. A motiváció és a magabiztosság elengedhetetlen az egyén kompetenciái tekintetében.
Az ehhez a kompetenciához kapcsolódó elengedhetetlen ismeret, készségek és attitűd:
Míg a tanulás az egyes munka- vagy karrierbeli célok felé mutat, az egyénnek ismernie kell a szükséges kompetenciákat, ismereteket, készségeket és képesítéseket. Mindenesetre, a tanulás elsajátítása megköveteli az egyéntől, hogy ismerje és értse a számára előnyös tanulási stratégiákat, készségei és szakképesítése erős és gyenge pontjait, valamint hogy képes legyen megtalálni a számára elérhető oktatási és képzési lehetőségeket és útmutatást és/vagy támogatást.
A tanulás elsajátításának készsége először is megköveteli az olyan alapvető készségek elsajátítását, mint az írás, az olvasás, a számolás és az IKT készségek, amelyekre a további tanuláshoz van szükség. Ezen készségekre építve az egyénnek képesnek kell lennie az új tudás és készség elérésére, megszerzésére, feldolgozására és asszimilálására. Ez az egyén tanulási, karrier- és munkabeli mintáinak hatékony kezelését követeli meg, és különösen azt a képességet, hogy rendületlenül kitartson a tanulás mellett, hogy huzamosabb időn keresztül tudja figyelmét összpontosítani, valamint hogy kritikusan mérlegelje a tanulás szándékát és célját. Az egyénnek tudnia kell időt szánni az önálló és önfegyelemmel folytatott tanulásra, de a tanulási folyamat részeként képesnek kell lennie a másokkal végzett munkára is - élvezve a heterogén csoport előnyeit -, és meg kell tudni osztania másokkal, amit megtanult. Az egyénnek képesnek kell lennie saját tanulásának megszervezésére, munkájának értékelésére, valamint tanács, információ és támogatás kérésére, ha szükséges.
A pozitív attitűd magában foglalja azt a motivációt és magabiztosságot, amely az egész életen át ösztönöz és sikerre visz a tanulás terén. A problémamegoldó attitűd egyaránt támogatja a tanulást és az egyén azon képességét, hogy akadályokat szüntessen meg és változásokat kezeljen. Annak vágya, hogy az előzetesen tanultakat és az élettapasztalatokat alkalmazzuk, valamint a tanulás lehetőségének keresésére és a tanulásnak az élet minden területén való alkalmazására irányuló kíváncsiság a pozitív attitűd elengedhetetlen eleme.
6. Szociális és állampolgári kompetencia
Fogalommeghatározás:
ezek magukban foglalják a személyi, interperszonális és interkulturális kompetenciákat és meghatározzák a viselkedés minden olyan formáját, amely arra teszi képessé az egyént, hogy hatékony és építő módon vegyen részt a társadalmi és szakmai életben, különösen az egyre sokfélébb társadalomban, továbbá ha szükséges, konfliktusokat tudjon megoldani. Az állampolgári kompetencia felvértezi az egyént, hogy teljes körben részt tudjon venni a közügyekben, alapozva a társadalmi és politikai koncepciókról és struktúrákról meglévő tudására, és arra az elkötelezettségre, hogy aktívan és demokratikus módon vegyen mindezekben részt.
Az ehhez a kompetenciához kapcsolódó elengedhetetlen ismeret, készségek és attitűd:
|
A. |
A szociális kompetencia kapcsolódik az egyéni és társadalmi jólléthez, és megköveteli annak megértését, ahogyan az egyén saját ideális fizikai és mentális egészségét biztosítani tudja, ideértve ennek a maga és családja, illetve közvetlen társadalmi környezete számára szolgáló forrásként való felismerését, valamint annak ismeretét, ahogyan az egészséges életvitel mindehhez hozzá tud járulni. A sikeres interperszonális és társadalmi részvétel érdekében elengedhetetlen a viselkedési szabályok és a különféle társadalmakban és környezetben általánosan elfogadott magatartás megértése (pl. a munkahelyen). Az is ugyanennyire fontos, hogy tudatában legyünk az egyénnel, csoporttal, munkaszervezettel, nemek közti egyenlőséggel és megkülönböztetésmentességgel, társadalommal és kultúrával kapcsolatos alapvető koncepcióknak. Elengedhetetlen az európai társadalmak multikulturális és társadalmi-gazdasági dimenzióinak, valamint annak megértése, ahogyan a nemzeti kulturális identitás kölcsönhatásba lép az európai identitással. E kompetencia alapkészsége magában foglalja azt a képességet, hogy építő módon tudunk kommunikálni különféle környezetekben, toleranciát tudunk mutatni, különféle nézőpontokat tudunk kifejezni és megérteni, bizalmat keltő módon tudunk tárgyalni és képesek vagyunk az együttérzésre. Az egyénnek képesnek kell lennie kezelni a stresszt és a frusztrációt, és építő módon kell ezeket kifejezésre juttatnia, továbbá különbséget kell tudnia tenni a személyes és a szakmai szféra között. A kompetencia az együttműködés, a magabiztosság és az integritás attitűdjén alapul. Az egyénnek érdeklődnie kell a társadalmi-gazdasági fejlemények és az interkulturális kommunikáció iránt, valamint értékelnie kell a sokféleséget és tisztelnie kell másokat, valamint felkészültnek kell lennie az előítéletek leküzdésére és a kompromisszumra egyaránt. |
|
B. |
Az állampolgári kompetencia a demokrácia, az igazságosság, az egyenlőség, az állampolgárság és a polgári jogok fogalmának ismeretén alapul, beleértve azt is, ahogyan mindezek az Európai Unió alapjogi chartájában és a nemzetközi nyilatkozatokban kifejezésre jutnak, és ahogyan ezeket a különféle intézmények helyi, regionális, nemzeti, európai és nemzetközi szinten alkalmazzák. Magába foglalja az aktuális események, valamint a nemzeti, az európai és a világtörténelem fő eseményeinek és tendenciáinak ismeretét. Tudatosítani kell továbbá a társadalmi és politikai mozgalmak céljait, értékeit és politikáit. Az európai integráció és az EU struktúráinak, főbb célkitűzéseinek és értékeinek ismerete, valamint a sokféleség és a kulturális identitás tudatosítása Európában szintén létfontosságú. A állampolgári kompetenciához kapcsolódó készségek arra a képességre vonatkoznak, hogy az egyén hatékonyan működik együtt másokkal a közügyekben, valamint szolidaritást és érdeklődést mutat a helyi és szélesebb közösséget érintő problémák megoldásában. Jelenti a közösségi vagy szomszédos tevékenységekben való részvételt és valamennyi, a helyitől a nemzeti és európai szintig megvalósuló döntéshozatal kritikus és alkotó elemzését és a bennük való részvételt, különösen szavazás útján. A pozitív attitűd alapját az emberi jogok teljes körű tisztelete teremti meg, ideértve az egyenlőséget mint a demokráciának, a különféle vallási vagy etnikai csoportok értékrendszerei közötti különbségek tiszteletének és megértésének alapját. Ez magába foglalja azon érzés kimutatását, hogy valaki egy környékhez, országhoz, az EU-hoz, Európához és általában a világhoz tartozik, valamint hajlandóságot arra, hogy valamennyi szinten részt vegyen a demokratikus döntéshozatalban. Magába foglalja a felelősségérzetnek, valamint azon közös értékek megértésének és tiszteletben tartásának kimutatását, amelyek a közösségi kohézió biztosításához szükségesek, például a demokratikus elvek tiszteletben tartása. Az alkotó részvétel magában foglalja továbbá az állampolgári tevékenységeket, a társadalmi sokféleség és kohézió, valamint a fenntartható fejlődés támogatását, és az arra való készséget, hogy az egyén tisztelje mások értékeit és magánéletét. |
7. Kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia
Fogalommeghatározás:
a kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia az egyén azon képességére utal, hogy elképzeléseit meg tudja valósítani. Ide tartozik a kreativitás, az innováció és a kockázatvállalás, valamint annak képessége, hogy az egyén célkitűzései érdekében terveket készít és visz véghez. Ez segíti az egyéneket - nemcsak a mindennapi életükben otthon és a társadalomban, hanem a munkahelyükön is - abban, hogy megértsék a munkájuk tágabb környezetét, és képessé teszi őket arra, hogy megragadják a lehetőségeket, valamint az olyan speciálisabb készségek és tudás alapját képezi, amelyre azoknak van szükségük, akik társadalmi vagy kereskedelmi tevékenységet hoznak létre, vagy ilyen tevékenységhez járulnak hozzá. Ez magában foglalja az etikai értékekkel kapcsolatos tudatosságot és ösztönzi a jó vezetési gyakorlatot.
Az ehhez a kompetenciához kapcsolódó elengedhetetlen ismeret, készségek és attitűd:
A szükséges tudás magában foglalja az elérhető lehetőségek felismerésének képességét a személyes, szakmai és/vagy üzleti tevékenységek esetében, ideértve a „szélesebb palettát” érintő olyan kérdéseket, amelyek az emberek életének és munkájának hátterét biztosítják, mint például a gazdaság működésének átfogóbb megértése és azok a lehetőségek és kihívások, amelyek a munkaadóval vagy szervezettel szemben merülnek fel. Az egyénnek továbbá tudatában kell lennie a vállalkozások etikai helyzetének, és annak, ahogyan a jó érdekében fel lehet őket használni, például a tisztességes kereskedelem vagy a társadalmi célú vállalkozás révén.
A készségek a proaktív projektmenedzsmenthez (ideértve például a tervezés, a szervezés, az irányítás, a vezetés és a delegálás, az elemzés, a kommunikálás, a beszámolás, az értékelés és rögzítés képességét), az eredményes képviselethez és tárgyaláshoz és annak képességéhez kapcsolódnak, hogy egyénileg és csapatban együttműködve is képes legyen valaki dolgozni. Elengedhetetlen az egyén erős és gyenge pontjai megítélésének képessége, valamint az a képesség, hogy az egyén a kockázatokat értékelni és adott esetben vállalni tudja.
A vállalkozói attitűdöt a kezdeményezőkészség, a proaktivitás, a függetlenség és az innováció jellemzi a személyes és társadalmi életben, valamint a munkában egyaránt. Magában foglalja továbbá a célkitűzések elérését szolgáló motivációt és eltökéltséget, legyenek ezek személyes vagy másokkal közös célok vagy törekvések, beleértve a munkával kapcsolatosakat is.
8. Kulturális tudatosság és kifejezőkészség
Fogalommeghatározás:
elképzelések, élmények és érzések kreatív kifejezése fontosságának elismerése a különböző művészeti ágakban kifejezési formákon keresztül, ideértve a zenét, az előadóművészetet, irodalmat és a képzőművészetet.
Az ehhez a kompetenciához kapcsolódó elengedhetetlen ismeret, készségek és attitűd:
A kulturális tudás magában foglalja a helyi, a nemzeti és az európai kulturális örökség, valamint világban elfoglalt helyük megértését. Ez magában foglalja a fő kulturális művek alapvető ismeretét, ideértve a népszerű kortárs kultúrát. Elengedhetetlenül fontos megérteni Európa és a világ más régiói kulturális és nyelvi sokféleségét, az ennek megőrzésére irányuló igényt, és az esztétikai tényezők jelentőségét a mindennapokban.
A készségek egyaránt kapcsolódnak a tisztelethez és a kifejezéshez: a művek és előadások tisztelete és élvezete, valamint a művészeti ágak/kifejezési formák sokfélesége révén megvalósuló önkifejezés, amely az egyén veleszületett képességeire épül. A készségek továbbá magukban foglalják annak képességét, hogy az egyén össze tudja kapcsolni saját kreatív és kifejező nézőpontját mások véleményével, valamint hogy fel tudja ismerni azokat a társadalmi és gazdasági lehetőségeket, amelyeket kulturális jellegű cselekvésben tud megvalósítani. A kulturális kifejeződés nélkülözhetetlen a kreatív képességek fejlesztésében, ami a különböző szakmai összefüggésekbe is átvihető.
A saját kultúra alapos megértése és az identitásérzés az alapja a kulturális kifejezés sokfélesége iránti nyitott attitűdnek és tiszteletnek. A pozitív megközelítés lefedi továbbá a kreativitást, és az arra való hajlamot, hogy a művészi önkifejezés és a kulturális életben való részvétel révén finomítsuk esztétikai befogadóképességünket.
(1) Az európai multikulturális és többnyelvű társadalmakban elismert tény, hogy az anyanyelv esetleg nem minden esetben a tagállam hivatalos nyelve, és hogy a hivatalos nyelven való kommunikáció képessége előfeltétele az egyén teljes körű társadalmi részvételének. Egyes tagállamokban előfordulhat, hogy az anyanyelv csak egyike a hivatalos nyelveknek. Az ilyen esetekre alkalmazandó intézkedések az egyes tagállamok hatáskörébe tartoznak, különleges igényeiknek és körülményeiknek megfelelően.
(2) Fontos annak felismerése, hogy sok európai él kétnyelvű vagy többnyelvű családban és közösségben, és lehet, hogy annak az országnak a nyelve, amelyben élnek, nem az anyanyelvük. E csoportok esetében lehet, hogy ez a kompetencia inkább hivatalos nyelvre, mint idegen nyelvre utal. E kompetenciának az integrációjuk érdekében történő fejlesztésére irányuló igényük, motivációjuk és társadalmi és/vagy gazdasági okaik különbözni fognak például azokétól, akik utazás vagy munka céljára tanulnak idegen nyelvet. Az ilyen esetek kezelését célzó és a meghatározást ennek megfelelően alkalmazó intézkedések az egyes tagállamok hatáskörébe tartoznak sajátos igényeikkel és körülményeikkel összhangban.
P6_TA(2006)0366
Tematikus stratégia a levegőszennyezésről
Az Európai Parlament állásfoglalása a levegőszennyezésről szóló tematikus stratégiáról (2006/2060(INI))
Az Európai Parlament,
|
— |
tekintettel a „Tematikus stratégia a levegőszennyezésről” című, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett bizottsági közleményre (COM(2005)0446), |
|
— |
tekintettel a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési programra (1), |
|
— |
tekintettel a lisszaboni stratégiára (a barcelonai Európai Tanács következtetései, 2002. március 15-16.), |
|
— |
tekintettel a Bizottság „A Tiszta Levegőt Európának (CAFE - Clean Air For Europe) elnevezésű program: a levegő minőségét szolgáló tematikus stratégia felé” című közleményére (COM(2001)0245), |
|
— |
tekintettel a levegőszennyezésről szóló tematikus stratégiához és a környezeti levegő minőségéről és a Tiszta Levegőt Európának elnevezésű programról szóló irányelvhez készült hatásvizsgálatra (SEC(2005)1133), |
|
— |
tekintettel a levegőszennyezés egészségügyi vonatkozásai - „A levegőszennyezés egészségügyi szempontjainak rendszeres áttekintése” című WHO-projekt (2) eredményeiről szóló jelentésre, |
|
— |
tekintettel az IEEP (Európai Környezetpolitikai Intézet) környezetpolitikai tájékoztatójára (3), |
|
— |
tekintettel a környezeti levegő minőségéről és a Tiszta levegőt Európának elnevezésű programról szóló új irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2005)0447), |
|
— |
tekintettel a levegőminőség és a levegőbe történő kibocsátás ellenőrzésére vonatkozó, nagy terjedelmű, létező EU jogi szabályozásra, beleértve a levegőminőségről szóló keretirányelvet (4) és annak leányirányelveit, a légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló irányelvet (5), a nagy tüzelőberendezésekre vonatkozó irányelvet (6), a gépjárművek szennyezőanyag-kibocsátását és az üzemanyagok minőségét szabályozó irányelveket, az oldószerekkel összefüggő kibocsátásról szóló irányelvet (7), valamint környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló (IPPC) irányelvet (8), |
|
— |
tekintettel a környezetvédelmi miniszteri összetételben ülésező Tanács 2006. március 9-én kelt következtetéseire, |
|
— |
tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére, |
|
— |
tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0235/2006), |
|
A. |
mivel a levegőszennyezés jelentős halálok és betegséget okozó tényező Európában, amely átlagosan fejenként több, mint nyolc hónappal rövidíti meg a várható élettartamot; mivel a gyermekek, az idősek, a légzőszervi, valamint szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők és a nagy kitettségű területeken - például városiasodott területeken (nagyvárosokban) és főútvonalak közelében - élők különösen nagy egészségügyi veszélynek vannak kitéve; |
|
B. |
mivel a levegőszennyezésről szóló tematikus stratégia általános célkitűzése egy levegőszennyezés elleni hosszú távú integrált stratégiai politika megfogalmazása a hatodik környezetvédelmi cselekvési programnak az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos célkitűzései elérése érdekében; |
|
C. |
mivel a legutóbbi évtizedekben sikerült jelentős előrelépést tenni az egészségre legkárosabb szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának csökkentésében; |
|
D. |
mivel a finom por (PM2,5) és a talaj közeli ózon a legtöbb egészségügyi problémát kiváltó szennyezőanyag; |
|
E. |
mivel az európai ökológiai rendszerek 55%-át károsítja a levegőszennyezés; |
|
F. |
mivel a levegőszennyezés az összes tagállamban előforduló, határokon átnyúló probléma - a finom por és más szennyezőanyagok ugyanis több száz kilométeres távolságot is megtesznek -, és ezért európai megoldást és határozottabb határokon átnyúló intézkedéseket igényel; mivel ez a tény nem jelenti azt, hogy bizonyos tagállamok mentesülnek a levegőminőségi határértékek betartásának egyéni felelőssége alól; |
|
G. |
mivel a levegőszennyezés eredményesen csak olyan összehangolt intézkedéscsomag révén küzdhető le, amely egyesíti az európai, nemzeti és helyi szintű intézkedéseket, és amely elsősorban a szennyező anyagok emissziójának a kibocsátás forrásánál való leküzdését célozza; |
|
H. |
mivel a hatodik környezetvédelmi cselekvési program 7. cikke egyik célkitűzéseként azt jelölte meg, hogy biztosítsa „a levegő minőségének olyan szintjét, amely nem idéz elő jelentős negatív hatást és kockázatot az emberi egészségre és a környezetre”; |
|
I. |
mivel a hatodik környezetvédelmi cselekvési program 7. cikkében felsorolt kulcsfontosságú intézkedések között szerepel a levegőszennyezésről szóló tematikus stratégia kidolgozása, valamint a levegőminőségi normák és a nemzeti kibocsátási határértékek felülvizsgálata és aktualizálása, annak a hosszú távú célkitűzésnek az elérése céljából, hogy ne lépjék túl a kritikus terhelést és szintet; mivel a levegőszennyezés olyan összetett probléma, amely csak a kölcsönhatásokat figyelembe vevő szisztematikus megközelítéssel oldható meg; |
|
J. |
mivel a meglévő jogszabályok hatékony végrehajtása kulcsfontosságú a levegőminőség 2020-ra történő javítása szempontjából, és a meglévő jogszabályok némelyike még mindig a végrehajtási folyamatnál tart; |
|
K. |
mivel ambiciózus levegőminőségi célkitűzések csak akkor érhetők el, ha a létező jogszabályokat egységesen hajtják végre valamennyi tagállamban, és ha az új jogalkotási javaslatok arra összpontosíthatnak, hogy korlátozzák a szennyezők általi kibocsátást; |
|
L. |
mivel hatásvizsgálatában a Bizottság három, különböző ambíciószinteket tükröző (A, B és C) forgatókönyvet, valamint egy műszakilag megvalósítható maximális csökkentési forgatókönyvet terjesztett elő; |
|
M. |
mivel a hatásvizsgálat azt bizonyítja, hogy az európai polgárok többsége a C forgatókönyvhöz hasonló ambíciószintű európai levegőminőség-javító politikát támogatja, a Bizottság azonban ennél alacsonyabb, A+ szintűként osztályozható ambíciószintet választott; |
|
N. |
mivel a levegőszennyezési szintek csökkentésének költségei az összes forgatókönyv szerint alacsonyabbak a pénzügyi haszonnál; mivel egyik forgatókönyv sem veszélyezteti az EU általános versenyképességét, és mivel az ambiciózus forgatókönyv munkahelyeket teremthet; |
|
O. |
mivel a Bizottság hatásvizsgálata alapos, és figyelembe veszi a jobb szabályozásra, illetve a fenntartható fejlődésre irányuló stratégiát egyaránt; ugyanakkor a javasolt stratégia és a kapcsolódó levegőminőségi irányelv megközelítéséből súlyosan hiányzik a rendszerszerű szemlélet, mivel például nem terveznek további széndioxidkibocsátás-csökkentést, ami kétségtelenül a levegőszennyezési stratégia költségeinek túlbecsléséhez és az eredmények alábecsléséhez vezet, hiszen a szennyezőanyag-kibocsátás 2012 utáni folyamatos csökkenése - más hatások mellett - hozzájárul majd a levegőminőség javulásához, |
|
P. |
mivel a hatásvizsgálat szerint az optimális forgatókönyv - ahol a határköltség megegyezik a határhaszonnal - a B és a C forgatókönyv között található, függetlenül attól, hogy az ökoszisztémának, a növényi kultúráknak okozott kár, valamint néhány káros egészségügyi hatás pénzben kifejezett értéke nem szerepel a költségadatokban; |
|
Q. |
mivel a CAFE finom porral foglalkozó munkacsoportja megállapította, hogy a PM2,5-hez már 10 μg/m3-es koncentráció alatt egészségügyi kockázatok köthetők, és hogy a felső határérték nem haladhatja meg a 20 μg/m3-t; |
|
R. |
mivel - amint arra az IEEP rámutatott - a PM2,5 Bizottság által javasolt 25 μg/m3-es felső értéke nem jelent a korábbiaknál szigorúbb követelményeket a tagállamok számára a finom por tekintetében, sőt, a kivételek engedélyezésével inkább lazítja a kötelezettségeket; |
|
S. |
mivel a levegő minőségében elért javulás az egész társadalom számára előnyöket jelent, míg a költségeket az egyes ágazatok viselik; mivel emiatt módot kell találni e költségek fedezésére, ha „a szennyező fizet” elvének alkalmazása elfogadhatatlan költségeket ró egy adott ágazatra; |
|
T. |
mivel a levegőminőség javításához minden ágazatnak hozzá kell járulnia, különösen kiemelve azokat az ágazatokat, amelyek mindezidáig nem járultak hozzá megfelelő mértékben a levegő tisztán tartásához; |
|
U. |
mivel a belső piaci rendelkezések csak akkor ösztönzik a környezetvédelmi célkitűzések és határértékek elérését az EU-ban, ha a célkitűzéseket a különböző tagállamokban egyformán hajtják végre; |
|
V. |
mivel számos tagállam nem teljesíti a jelenleg hatályos levegőminőségi jogszabályokban meghatározott határértékeket - a legtöbb probléma Hollandiában, Belgiumban, Németországban, Észak-Olaszországban, Lengyelországban és a nagyvárosokban fordul elő; mivel a szennyezés forrásaira irányuló eddig elfogadott intézkedések nem elegendőek a határértékek elérésére; |
|
W. |
mivel a határértékek be nem tartása nem mindig a tagállami intézkedés hiányának következménye, hanem azt néha a megfelelő közösségi intézkedések hiánya is okozza; |
|
X. |
mivel olyan stratégiára van szükség, amely a szennyezés forrásaira összpontosító intézkedésekkel kísért, ambiciózus levegőminőségi jogszabályokra lefordított ambiciózus célkitűzéseket tartalmaz annak érdekében, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára a levegőminőségi normák betartását, ugyanakkor több időt ad azoknak a tagállamoknak, amelyek az összes megfelelő intézkedés meghozatala ellenére problémákkal küzdenek a határértékek elérése terén; |
|
Y. |
mivel az egészségügyi és környezeti célok elérésének biztosítása érdekében a nemzeti kibocsátási határértékekre vonatkozó irányelvnek a helyi, nemzeti, közösségi és nemzetközi szintű kibocsátási intézkedések elegyével kellene kiegészülnie, |
A megfelelő ambíciószint kiválasztása a levegőszennyezés megoldására
|
1. |
üdvözli a Bizottság levegőszennyezésről szóló tematikus stratégiáját, amely hangsúlyozza azt a tényt, hogy a levegőszennyezés komoly egészségügyi és környezetvédelmi probléma; |
|
2. |
aggodalommal állapítja meg, hogy a levegőszennyezésről szóló tematikus stratégia nem mutatja meg, miként érhetőek el a hatodik környezetvédelmi cselekvési program célkitűzései; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy e célok elérése érdekében a levegőszennyezés 2020-ra történő csökkentésére jelentősen magasabb ambíciószintet célozzon meg; |
|
3. |
tisztában van azzal a ténnyel, hogy az NH3 esetében ezen stratégia (2) bekezdésében meghatározott A+ elérendő szint meglehetősen ambíciózus cél a mezőgazdasági ágazat számára; ennek ellenére felkéri a Bizottságot, hogy a KAP felülvizsgálata során teljes mértékben vegye figyelembe az NH3 által okozott savasodási problémákat, ezért célul a C elérendő szintet tűzze ki; |
|
4. |
sajnálattal állapítja meg, hogy a stratégia nem tartalmaz semmiféle jogi követelményt a porkibocsátás Európai Környezetvédelmi Ügynökség által ajánlott csökkentésére, hanem egyszerűen indikatív célok ajánlására szorítkozik; |
|
5. |
ambiciózusabb csökkentési célkitűzéseket tartalmazó, az illékony szerves vegyületek (VOC), a PM2,5 és a nitrogén-oxidok (NOx) tekintetében a C forgatókönyvnek megfelelő stratégia megvalósítását kéri, mivel ez nagyobb egészségügyi és foglalkoztatási előnyökkel járna, miközben fenntartja a költségek és a haszon közötti egyensúlyra törekvő megközelítést; az alábbi táblázatban vázolt csökkentési célkitűzéseket kéri:
|
|
6. |
felhívja a Bizottságot, hogy mielőtt a modellt felhasználná a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv felülvizsgálatának előkészítésére, aktualizálja az integrált vizsgálati modellhez használt alapadatokat a strukturális intézkedések figyelembe vétele, a nemzetközi szállításból eredő kibocsátás csökkentési lehetőségeinek teljes körű figyelembe vétele, az összes meglévő jogszabálynak az úgynevezett alapforgatókönyvbe való felvétele, és az EU ambiciózus éghajlati politikájával összhangban lévő energia-forgatókönyv használata érdekében; meggyőződése, hogy az elemzéshez használt alapadatok ily módon történő aktualizálása - a kibocsátás csökkentését szolgáló további, nem technikai jellegű strukturális intézkedések felvételével együtt - lényegesen csökkentené az adott időközi célok elérésének becsült költségeit, és jelentősen magasabb kibocsátás-csökkentési lehetőségeket eredményezne; |
|
7. |
támogatja a PM10 33 μg/m3 éves határértékének 2010-ben történő bevezetését, és támogatja a PM2,5 koncentrációjának csökkentésére irányuló bizottsági javaslatot, mivel a PM10-en belül a PM2,5 az egészségre legártalmasabb rész; felhív a PM2,5 20 μg/m3-es éves célértékének 2010-ben történő bevezetésére, amely 2015-re határértékké válna, továbbá a WHO ajánlásának megfelelően a PM2,5 10 μg/m3-es hosszú távú célértékének kitűzésére; egyetért azzal, hogy azok a tagállamok, amelyek bizonyítani tudják, hogy minden kivitelezhető intézkedést megtettek, több időt kaphassanak a határérték és a célérték elérésére; |
|
8. |
támogatja az egyes tagállamok által a finomrészecskék koncentrációjának mérésére és kiszámítására használt módszerek egységességének fokozását; úgy véli többek között, hogy a korrekciós tényezőket megfelelően kell alkalmazni; |
|
9. |
meggyőződése, hogy a szennyezés javasolt csökkentése csak akkor érhető el, ha az EU megerősíti a kibocsátásra vonatkozó jogszabályait, és nagyobb kötelező erővel rendelkező, ambiciózus határértékek elfogadását szorgalmazza; |
|
10. |
támogatja a PM2,5-expozíció 2020-ra a 2010-es átlagos expozíciós mutatóhoz képest 20%-os csökkentésére irányuló célkitűzésre tett bizottsági javaslatot; ugyanakkor a tagállamok eltérő kiinduló szintjeit és a korábban tett intézkedéseket figyelembe vevő, differenciált csökkentési célkitűzéseket szorgalmaz, utalva különösen azon tagállamok nagyobb csökkentési lehetőségeire, amelyekben az expozíció kiinduló szintje magas; |
|
11. |
felhív a szmogriadók bevezetésére a szmog magas szintje esetén, valamint arra, hogy bíztassák az embereket arra, hogy az ilyen napokon ne használjanak nyílt kandallókat és csökkentsék az autóhasználatot; |
|
12. |
meggyőződése, hogy a javasolt csökkentések csak akkor érhetők el, ha az EU szigorítja a kibocsátásra vonatkozó jogszabályait; rámutat arra, hogy a levegőszennyezés csak akkor küzdhető le, ha az ambiciózus határértékekhez ambiciózus kibocsátási politika társul; |
Ágazati alapú intézkedések
|
13. |
felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a levegőszennyezéshez hozzájáruló különböző ágazatokban a lehető leghamarabb tegyék meg a kibocsátás csökkentéséhez szükséges intézkedéseket, és ebben az összefüggésben kitüntetett prioritást kell adni azoknak az ágazatoknak, amelyek szabályozása korábban nem történt meg és amelyekben további kibocsátáscsökkentés érhető el alacsonyabb költséggel; |
|
14. |
felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tegyen javaslatot a légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló irányelv felülvizsgálatára és annak a Parlament által javasolt ambíciószinttel összemérhetővé tételére; |
|
15. |
felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen tegyenek intézkedéseket a hajózási ágazat által okozott szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésére, és felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a következőkre:
felhívja továbbá a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot összehangolt intézkedésekre az egyenlő versenyfeltételek biztosítására, és ragaszkodjon az IMO keretein belüli cselekvéshez; meg van győződve arról, hogy jobb egyensúlyra van szükség a hajókból származó kibocsátás és a szárazföldi szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésének költségei között; |
|
16. |
megjegyzi, hogy miközben a mezőgazdaság az ammóniából eredő levegőszennyezés egyik fő forrása, e szektorra kevés kibocsátás-csökkentési kötelezettség hárul; üdvözli a „feltételesség” elvének bevezetését a mezőgazdasági támogatások terén a KAP legutóbbi reformját követően, amelynek a környezetre káros anyagok kibocsátásának jelentős csökkentését kell eredményeznie; felhívja a tagállamokat, hogy küzdjenek a szarvasmarha-tenyésztéshez - különösen az intenzív gazdálkodáshoz -, a műtrágyák és az üvegházakat fűtő berendezések használatához kapcsolódó levegőszennyezés ellen, és használják fel a mezőgazdasági támogatásokat az ammóniakibocsátás problémájának megoldására; kéri az ammóniakibocsátás csökkentésére vonatkozó célkitűzések frissítését a KAP felülvizsgálatával összefüggésben; felhívja a Bizottságot, hogy az IPPC irányelv hatályát terjessze ki az intenzív mezőgazdasági termelésre és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat is olyan intézkedések támogatására, amelyek a vidékfejlesztési politika részeként elősegítik a biogazdálkodás és az integrált mezőgazdaság fejlődését; |
|
17. |
megjegyzi, hogy a mezőgazdasági tevékenység nagymértékben hozzájárul az ammóniakibocsátáshoz; egyetért a Bizottsággal e kibocsátás csökkentésének szükségességében; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen terjesszen be a mezőgazdasági ammóniakibocsátás csökkentését célzó különjavaslatokat; valamint felhívja a Bizottságot, hogy a KAP keretében biztosított támogatásokat kapcsolja össze a mezőgazdaságból származó ammóniakibocsátás elleni küzdelmet szolgáló intézkedésekre vonatkozó szigorú követelményekkel; |
|
18. |
megjegyzi, hogy általános jellemzőként az NH3-kibocsátás csökkentésének költségei túlbecsültnek tűnnek, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség KAP-reformmal kapcsolatos előrejelzés-tervezete például kisebb élőállat-állományt jelez, mint a CAFE kiinduló előrejelzései, ami - amennyiben pontosabb - azt is jelentené, hogy az ammóniakibocsátás csökkentésének költségei alacsonyabbak a tervezettnél; |
|
19. |
felhívja a Bizottságot a vonatkozó környezetvédelmi irányelvek - mint például a vizek nitrátszenynyezéséről szóló irányelv, a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv és a vízpolitikai keretirányelv - kölcsönhatásainak értékelésére; ennek fényében kiemeli az állati trágyák helyett az ásványi műtrágyák (amelyeket a mezőgazdasági ágazat ammóniakibocsátásának egyik fő okaként azonosítottak) használatának ösztönzését, a nitrátszennyezésről szóló irányelvnek megfelelően; |
|
20. |
felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tegyen javaslatot az ipari forrásokból származó szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésére irányuló lehetséges intézkedésekre, beleértve az IPPC irányelv felülvizsgálatát is, amelynek eredményesebben kellene jutalmaznia az innovációt, és ki kellene terjednie a kisméretű, 50 MWh alatti égetőművekre is; |
|
21. |
kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tegyen javaslatot a háztartási forrásokból származó szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésére irányuló lehetséges intézkedésekre, a fűtőberendezésekre vonatkozó normákat is beleértve; felkéri a tagállamokat, hogy vezessenek be a háztartási forrásokból - például a kandallókból - származó kibocsátás csökkentését szolgáló intézkedéseket és programokat; |
|
22. |
sürgeti a Bizottságot, hogy 2006 folyamán tegyen javaslatot a személygépkocsik jövőbeli Euro 6 normáira, amelyek 2011-től a dízelüzemű személyautók és kisteherautók NOx-normájának további csökkentését tartalmazzák, és jelezze a nehézgépjárművekre vonatkozó Euro VII norma további irányát; sürgeti a Bizottságot, hogy legkésőbb 2012-ben vezesse be a nehézgépjárművekre vonatkozó Euro VI normákat, amelyek összemérhetők az Egyesült Államokban alkalmazott normákkal; ezek lehetővé teszik a tagállamok számára a levegőminőségi célok elérését; felkéri a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket a régebbi, szennyező gépjárművek, - kivéve a történelmileg klasszikus gépjárműveket - forgalomból való fokozatos kivonására vagy - adott esetben - biztosítsanak ösztönzőket azok felújítására; felkéri a Bizottságot, a tagállamokat és a szállítási ágazatot, hogy folytassanak alapos vitát a XXI. század fenntartható mobilitásáról; |
|
23. |
felkéri a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy tekintsék át a helyi közlekedési rendszereket, és keressenek innovatív megoldásokat a gépkocsik belvárosokban való használatának minimalizálására; meggyőződése, hogy a környezetterhelési díjak és a környezetvédelmi zónák kialakítása olyan gazdasági és környezeti előnyökkel jár, amely gátolja a környezetszennyezőbb gépjárművek belvárosokba való bejutását, erős ösztönzőt jelent a járműflották modernizálására; hangsúlyozza, hogy a helyi önkormányzatok erős innovációs ösztönzőt biztosíthatnak azáltal, hogy környezetbarát (EEV, Euro 6 vagy VI) járműveket szereznek be az állami vagy félállami tulajdonban lévő járműflották számára, és a fenntarthatóbb közlekedési módokat használó munkavállalókat támogató intézkedéseket hoznak; |
|
24. |
megjegyzi, hogy hiányzik az alternatív energiaforrások fejlesztése és használata, valamint a levegőszennyezés csökkentése közötti kapcsolat, és nem fektetnek kellő hangsúlyt annak szükségességére, hogy stratégiai tervek alapján kiterjesszék a tömegközlekedést és kihasználják az alternatív energiaforrásokat; |
|
25. |
felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon olyan intézkedéseket, amelyek az EK-Szerződés 95. cikkének (3) bekezdésével összhangban biztosítják a környezet magas szintű védelmét; felhívja a Bizottságot, hogy adjon mentességet a belső piaci rendelkezések alól azon tagállamok számára, amelyek a jelenlegi EU-normákat meghaladó intézkedéseket kívánnak bevezetni; meggyőződése, hogy a szigorúbb normákat megvalósító tagállamok fontos ösztönzőt biztosítanak az innováció érdekében; |
A jogalkotás minőségének javítása
|
26. |
felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki egy olyan intézményközi megállapodást a Parlamenttel, amelynek keretében a három intézmény kifejezi elkötelezettségét az e stratégiában lefektetett levegőminőségi célok, valamint a nemzeti kibocsátási határértékek hasonlóan ambiciózus felülvizsgálata mellett; a megállapodásnak tartalmaznia kell az EU által meghozandó azon intézkedések részletes jegyzékét, amelyek biztosítják a tematikus stratégia kibocsátási határértékeinek időben történő teljesülését, beleértve a fenti 13-24. pontban meghatározott célkitűzéseket is; a jegyzéknek összhangban kell lennie a többi közösségi politikával, többek között az éghajlati cselekvési tervvel; meggyőződése, hogy egy ilyen megállapodás hozzájárulna az elszámoltathatóság javításához és így „a jogalkotás minőségének javításához”; |
|
27. |
felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül 2012-ben a stratégia céljai elérésében addig elért haladást és mérje fel a különböző ágazatok további költséghatékony csökkentésének lehetőségét; |
*
* *
|
28. |
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek. |
(1) HL L 242., 2002.9.10., 1. o.
(2) http://www.euro.who.int/document/E83080.pdf.
(3) http://www.europarl.europa.eu/comparl/envi/pdf/externalexpertise/ieep_6leg/air_pollution.pdf.
(4) 96/62/EK irányelv (HL L 296., 1996.11.21., 55. o.).
(5) 2001/81/EK irányelv (HL L 309., 2001.11.27., 22. o.).
(6) 2001/80/EK irányelv (HL L 309., 2001.11.27., 1. o.).
(7) 1999/13/EK irányelv (HL L 85., 1999.03.29., 1. o.).
(8) 96/61/EK irányelv (HL L 257., 1996.10.10., 26. o.).
(9) A levegőszennyezésről szóló tematikus stratégia angol címének (Thematic Strategy on Air Pollution) rövidítése.
P6_TA(2006)0367
A városi környezetre vonatkozó tematikus stratégia
Az Európai Parlament állásfoglalása a városi környezetre vonatkozó tematikus stratégiáról (2006/2061(INI))
Az Európai Parlament,
|
— |
tekintettel „A városokkal kapcsolatos kérdések a bővítéssel összefüggésben” (1) című, 2005. október 13-i és a fenntartható fejlődés környezetvédelmi vonatkozásairól (2) szóló, 2006. január 18-i állásfoglalására, |
|
— |
tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, a városi környezetre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2005)0718), |
|
— |
tekintettel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A Városi Környezet Tematikus Stratégia előkészítő anyaga” című bizottsági közleményre (COM(2004)0060), |
|
— |
tekintettel a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (3), |
|
— |
tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére, |
|
— |
tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0233/2006), |
|
A. |
mivel az európai népesség mintegy 80%-a városlakó, szükségleteik és érdekeik azonban nem mindig kapnak megfelelő hangsúlyt az Európai Unió forrásaiban, projektjeiben, kezdeményezéseiben és stratégiáiban; |
|
B. |
mivel a városi környezetre vonatkozó tematikus stratégia célja, hogy a bürokrácia csökkentésével, a környezetpolitika végrehajtási hatékonyságának javításával és a helyi szintű hosszú távú környezeti tervezés ösztönzésével hozzájáruljon az európai városok általános környezetvédelmi teljesítményéhez; |
|
C. |
mivel bár az új tagállamokban a tömegközlekedés aránya csökken, de még mindig magasabb, mint a régi tagállamokban, meg kellene fontolni olyan intézkedések meghozatalát, amelyek képesek megállítani a tömegközlekedés használatának további visszaesését; |
|
D. |
mivel a 6. környezetvédelmi cselekvési program különösen kiemelte a növekvő forgalommal járó problémák megoldásának, valamint a forgalomnövekedés és a GDP-növekedés hatékony szétválasztásának szükségességét; |
|
E. |
mivel az Európai Unió energiafüggőségére a városok szintjén is megoldást kell találni, hiszen az energiafogyasztás legnagyobb arányban a közlekedési ágazatban nő, és mivel az olyan egyéb területekre, mint például a lakóépületekre és a fűtéshez használt energiahordozók kiválasztására vonatkozó politikák főleg helyi szinten dőlnek el; |
|
1. |
üdvözli a városi környezetre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló bizottsági közleményt; úgy ítéli meg azonban, hogy az nem elegendő a 6. környezetvédelmi cselekvési program céljainak eléréséhez; |
|
2. |
különösen azt támogatja, hogy a közlemény elismeri a városok mint gazdasági mozgatórugók fontos szerepét; |
|
3. |
egyetért a Bizottság elemzésével, amely szerint a városokban különösen összetettek a környezeti problémák, mert okaik egymással összefüggenek, és megerősíti a Bizottság figyelmeztetését, hogy egy adott probléma megoldására irányuló helyi kezdeményezések máshol új problémákat eredményezhetnek; |
|
4. |
sajnálja, hogy a 6. környezetvédelmi cselekvési program szándékaival ellentétben a Bizottság a cselekvési program egyetlen céljának elérése érdekében sem javasol jogilag kötelező intézkedéseket és határidőket; |
|
5. |
sajnálja továbbá, hogy a városi környezetre vonatkozó tematikus stratégia nem tesz kísérletet az európai politika városi és vidéki területek, valamint a központi térségekben és a peremterületeken elhelyezkedő városok közötti kiegyensúlyozására; |
|
6. |
felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatást a környezeti levegő minőségéről és a Tiszta levegőt Európának elnevezésű programról szóló, elfogadás előtt álló irányelv alkalmazására vonatkozóan, és biztosítsa e jogi eszköz megfelelő végrehajtását; |
|
7. |
hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a nemzeti hatóságokkal együttműködésben ösztönöznie kell egy fenntartható városkezelési terv (SUMP) és egy fenntartható városi közlekedési terv (SUTP) kidolgozását a 100 000 lakost meghaladó agglomerációkban; |
|
8. |
kéri, hogy a Bizottság iránymutatásokról szóló dokumentumába foglaljanak bele a vonatkozó uniós környezetvédelmi politikában (pl. levegőre, zajra, vízre és hulladékra vonatkozó irányelvek, energiahatékonyság és éghajlati politika) meghatározott kötelezettségeknek és céloknak megfelelő alapvető közös mutatókat, amelyek lehetővé teszik az európai városok összehasonlítását és egymáshoz viszonyítását; |
|
9. |
úgy ítéli meg, hogy a városkezelési tervnek többek között az alábbi dokumentumokat kellene figyelembe vennie:
|
|
10. |
úgy ítéli meg, hogy a városkezelési tervet az alábbiak szerint kellene elkészíteni:
|
|
11. |
hangsúlyozza, hogy a polgárokat, a nem kormányzati szervezeteket, az üzleti szervezeteket és más érdekelt feleket is be kell vonni a városkezelési terv elkészítésébe, amelyet azután nyilvánosságra kell hozni; úgy ítéli meg továbbá, hogy az elért előrelépések rendszeres értékelése és az ilyen értékelések eredményeinek közzététele is alapvető fontosságú; |
|
12. |
ösztönzi a Bizottságot, hogy a 2009. évi konzultáció keretében végezze el a technikai iránymutatások végrehajtásának félidős értékelését, valamint támogatja a Bizottság azzal kapcsolatos munkáját, hogy tematikus internetes portált hozzon létre a helyi hatóságok számára; |
|
13. |
kéri a Bizottságot, hogy az új városfejlesztések tekintetében tegyen javaslatot az egy főre eső zöldterület arányára vonatkozó célkitűzésre, és úgy véli, hogy e célt a fenntartható városkezelési tervbe is be kell építeni, hogy az annál kevesebb zöldterülettel rendelkező városrészekben elkerülhető legyen a zöldterületek további csökkentése; |
Fenntartható városkezelés
|
14. |
felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti stratégiai referenciakereteikben és operatív programjaikban részesítsék elsőbbségben a fenntartható városkezelési és közlekedési terveket megvalósító projektek finanszírozását, illetve a zöldmezős fejlesztéseket korlátozó és a barnamezős fejlesztéseket ösztönző projekteket, és támogassák az út menti fák ültetését és több zöld terület kialakítását; |
|
15. |
felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a helyi hatóságokat a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer használatára; |
|
16. |
felhívja a városi hatóságokat, hogy közbeszerzési pályázati felhívásaikban minden esetben tegyenek említést a fenntarthatóságra vonatkozó feltételekről, és fenntartható városkezelési terveikbe foglaljanak bele erre vonatkozó kötelezettségvállalásokat; |
|
17. |
a helyi környezetszennyezés elkerülése érdekében a zöldhulladék elégetésével szemben a komposztálás ösztönzését támogatja; |
|
18. |
hasonlóan fontosnak ítéli a polgárok nagyobb mértékű, mind politikai, mind technikai eszközökkel történő bevonását a helyi döntéshozatali folyamatba; |
|
19. |
úgy véli, több figyelmet kellene fordítani a piszok, szemét, falfirkák, állati ürülék és a lakások, illetve gépjárművek hangberendezéseiből származó túlzott zaj előfordulásának megelőzésére és megszüntetésére; |
Fenntartható városi közlekedés
|
20. |
támogatja a fenntartható városi közlekedési terveket (SUTP), mint a városi környezet javításának eszközeit, de hangsúlyozza az eszköz rugalmas alkalmazásának szükségességét az egyes tagállamok és városi területeik, továbbá a különleges nehézségek által sújtott térségek sajátos igényeinek megfelelő figyelembevétele érdekében; |
|
21. |
hangsúlyozza, hogy a fenntartható városi közlekedési terveknek konkrét és számszerűsíthető célokat kell tartalmazniuk, amelyeket eredményjelző segítségével be lehet mutatni és ellenőrizni lehet, ami ezáltal hozzájárul a legjobb gyakorlat elterjesztéséhez a tagállamok között; rámutat arra, hogy a fenntartható városi közlekedési terveknek elég rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak az új fejleményekhez; |
|
22. |
úgy ítéli meg, hogy a környezetbarát közlekedési módok és technológiák alkalmazása kulcsfontosságú tényező a tisztább városi környezet megvalósítása szempontjából; kiemeli e tekintetben különösen a bioüzemanyagok, a hibrid gépjármű-technológiák, a kerékpárok, valamint az EU „fokozottan környezetbarát jármű” (EEV) szabványának (8) megfelelő teherautók és buszok alkalmazását; ennek megfelelően kiemelt figyelemmel kíséri a tiszta tömegközlekedési járművek bevezetéséről szóló bizottsági javaslatot, és javasolja, hogy a helyi energiahatékonysági ügynökségek tevékenységének egy része kifejezetten a városi közlekedésre irányuljon; |
|
23. |
támogatja a fenntartható energiaforrásokat felhasználó tömegközlekedés fejlesztését, és sürgeti az egyéni és kollektív közlekedés közötti jobb egyensúly elérését a városi területeken; |
|
24. |
rámutat arra, hogy szükség van a tömeg- és kollektív közlekedés nagyobb mértékű igénybevételének ösztönzésére a városi területeken; úgy ítéli meg, hogy a városi közlekedési szolgáltatásokat hozzá kell igazítani egyrészt a területrendezés követelményeihez (óvárosi kerületek, külső területek, összeköttetések repülőterekhez, pályaudvarokhoz, ipari parkokhoz, bevásárlóközpontokhoz stb.), másrészt a lakosság igényeihez és a demográfiai változásokhoz (idősebb emberek, fogyatékkal élők stb.); |
|
25. |
felhívja a tagállamokat, hogy a helyi hatóságokkal együttműködésben tegyenek erőfeszítéseket, hogy a 2002-2012 közötti időszakban elérjék az utaskilométerek legalább 5%-ának átirányítását az egyéni közlekedési módoktól (személygépkocsi) az olyan fenntartható közlekedési módozatok felé, mint a tömegközlekedés és a kerékpár; |
|
26. |
hangsúlyozza, hogy a mobilitáshoz való általános hozzáférés (azok számára is, akiknek nincs saját autójuk) megfontolást érdemlő szociális tényező; |
|
27. |
tekintettel arra, hogy a hozzáférhetőség nagyon fontos a fenntartható fejlődéshez és azt integrált várospolitikai megközelítéssel kell megoldani, felszólítja az EU intézményeit, hogy segítsék elő a helyi és nemzeti hatóságok között a helyes gyakorlatok kölcsönös cseréjét, valamint felszólítja a Bizottságot, hogy ellenőrizze a hozzáférhetőségnek a fogyatékkal élők számára történő előmozdítására irányuló meglévő európai jogszabályok és különösen az egyes közösségi közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályok végrehajtását, amelyek kifejezetten előírják, hogy a kialakításnak az összes felhasználóhoz igazodnia kell; |
|
28. |
úgy ítéli meg, hogy a fenntartható városi közlekedési terveknek tartalmazniuk kell azon eszközöket, amelyekkel a helyi hatóságok:
|
|
29. |
utal a tagállamok azon feladatára, hogy a városok kialakításakor legyenek figyelemmel a közlekedés legsérülékenyebb résztvevőire, például a megengedett legmagasabb sebesség csökkentésével vagy a városközpontokban, illetve a lakóövezetekben autómentes övezetek kialakításával annak érdekében, hogy az európai közlekedési politikáról szóló fehér könyvben foglaltaknak megfelelően 2010-ig 50%-kal csökkenjen a halálos kimenetelű közúti balesetek száma; |
|
30. |
a városon belüli áruszállítás javítása érdekében városi logisztikai tervek készítését javasolja, amelyben különösen az áruk helyi, városon belüli elosztását kellene összehangolni; |
|
31. |
emlékeztet arra, hogy az EU-ban a légszennyezettség az egészségi problémák egyik fő okozója; ezért hangsúlyozza, hogy a nagy légszennyezettséggel terhelt városok vegyék fontolóra alacsony kibocsátási zónák kijelölését; |
|
32. |
kiáll amellett, hogy a károsanyag-kibocsátást a forrásánál kell megállítani, valamint hogy a városi környezetvédelmi problémák megoldására innovatív intézkedéseket kell hozni; hangsúlyozza, hogy különböző tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy a folyamatos teherforgalom 38%-kal kisebb légszennyezőrészecske- kibocsátást eredményez, mint a szakaszos teherforgalom, és ezért innovatív intézkedésekre van szükség a forgalom folyamatosságának elősegítésére; |
|
33. |
jobb együttműködésre szólít fel a helyi önkormányzatok között bizonyos fokú koherencia biztosítása érdekében; a helyi önkormányzatok közötti elégtelen egyeztetés magasabb szállítási költségeket, nagyobb forgalmat és ezáltal nagyobb környezetszennyezést eredményez; |
Fenntartható várostervezés
|
34. |
megjegyzi, hogy a Bizottság megfelelően határozta meg az ezen a területen kialakult helyzetet, és pontosan jelölte meg a problémákat; nem tett javaslatot azonban ezek megoldását célzó intézkedésekre; |
|
35. |
hangsúlyozza, hogy a bűnmegelőzés szempontjából fontos szerepe van a tervezésnek és kivitelezésnek a toronyházak és lakótelepek, illetve az olyan közterületek esetében, mint a parkolók és a vasútállomásokhoz vezető utak; |
|
36. |
hangsúlyozza a fenntartható várostervezés szociális dimenzióját is, és javasolja a belvárosi életminőség holisztikus (különösen szociális, kulturális és környezeti) megközelítés révén történő általános javítását; |
|
37. |
kéri, hogy a környezet jellegzetességének és arculatának megőrzése érdekében az újabb városi fejlesztések és a városi terjeszkedés igyekezzen figyelembe venni a terület helyrajzi adottságait és természetes szerkezetét; |
|
38. |
javasolja, hogy a várostervezés foglalja magába több zöldövezet kialakítását, és hogy a bővítések és új fejlesztések során biztosítsanak elegendő természetes területet annak érdekében, hogy a lakók érintkezhessenek a természettel; |
|
39. |
a történelmi központok és természetes területek, folyók, tavak és vizes élőhelyek megőrzésére irányuló megelőző intézkedésként kéri, hogy e területek körül hozzanak létre olyan védőgyűrűket, amelyeken belül korlátozzák az építkezések számát az ingatlanok miatt a környezetre nehezedő nyomás elkerülése érdekében; |
|
40. |
felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a különböző városmodellek és a társas viselkedés között fennálló kapcsolat, valamint a társadalmi harmóniát és az egészséges életmódot elősegítő körülmények vizsgálatát; |
|
41. |
hangsúlyozza, hogy egyes történelmi negyedek - közös örökségünk értékes elemei - évtizedek óta elhagyatottan állnak a városokon belül; javasolja, hogy indítsanak nemzeti, regionális vagy helyi támogatóprogramokat ezen területek - köztük az építészet, a nyílt területek és terek, illetve a folyópartok, a hidak és más kommunális létesítmények - megfelelő rehabilitációjának ösztönzésére; |
|
42. |
úgy véli, hogy az olyan, éghajlatváltozás okozta, városokban előforduló problémák kezelése érdekében, mint a természetes szellőzés hiánya, amely időnként nagyon magas hőmérsékletekhez és súlyos levegőszennyezéshez vezet, valamint a magas épületek között kialakuló szélcsatorna-jelenség elkerülése érdekében a városi éghajlathoz kapcsolódó kutatást be kellene építeni a várostervezésbe; hangsúlyozza, hogy a zöldterületek visszaszorulásával a természetes szellőzés is csökken; |
|
43. |
sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák az EU által társfinanszírozott, a távfűtés fejlesztését és korszerűsítését célzó projekteket, és támogassák a távfűtés kiterjedtebb kiépítését és használatát; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy energiaválság esetén a távfűtési rendszerekkel könnyebben végrehajtható egy új energiaforrásra történő átállás; |
|
44. |
hangsúlyozza, hogy a városokban új vízgazdálkodási módszereket kell kidolgozni, hogy hosszabb időn át is képesek legyenek tartalékolni az esővizet a forró és száraz nyarak folyamán, illetve, hogy megakadályozzák a hirtelen áradásokat és elkerüljék, hogy az árterületekre házakat építsenek, vagy ott egyéb fejlesztési tevékenységet folytassanak; |
|
45. |
javasolja olyan közösségi iránymutatások megalkotását, amelyek célja a fenntartható városi vízgazdálkodás ösztönzése és végrehajtása az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás érdekében, ideértve az új épületek vízhatékonyságára vonatkozó követelményeket, nedves időszakok során a víztartalékolást a száraz és forró időszakokra, forró időszakokra a víztestek hűtőrendszerként való fenntartását, valamint a fenntartható városi vízelvezetést a lefolyó esővíztöbblet és az áradások veszélyének csökkentése, a talaj vízzáróvá tételének visszaszorítása és a vízvédelem fokozása érdekében; |
|
46. |
úgy ítéli meg, hogy a tematikus stratégia megvalósításakor nem csupán a vízmennyiségre, hanem a vízminőségre is figyelni kell; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy támogassa e területen a bevált gyakorlatok megosztását, amely során törekedni kell a vízügyi keretirányelv végrehajtása során már létrehozott hálózatokhoz való csatlakozásra; |
|
47. |
hangsúlyozza az elöregedett városi vízvezetékek és csatornarendszerek felújításának fontosságát; |
Fenntartható városépítés
|
48. |
sajnálja, hogy bár a fenntartható városépítés „A Városi Környezet Tematikus Stratégia előkészítő anyaga” című bizottsági közleményben a négy elsőbbségi problémakör egyikeként jelent meg, a javasolt stratégia semmilyen konkrét intézkedést nem tartalmaz e területen; |
|
49. |
hangsúlyozza, hogy fontos volna az energiahatékony tervezés (szigetelés, megújuló energiák hasznosítása, zöldtetők, passzív/aktív napenergia-hasznosítás, alacsony energia-felvételű házak stb.) révén növelni az épületek környezeti teljesítményét; támogatja a megújuló és az esetleg helyi szinten rendelkezésre álló energiaforrások városi környezetben való hasznosítását, illetve a vízhatékony épülettervezést (az esővíz megőrzése és újrahasznosítása, a WC-k öblítésének ésszerűsítése, víztakarékos mosó- és mosogatógépek); javasolja továbbá az energiahatékonyság javításával kapcsolatos teljesítményértékelések és a bevált gyakorlatok uniós szintű megosztását, megújuló energiaforrások bevezetését és általában a fenntartható városfejlesztés terén tett előrelépéseket; |
Finanszírozás, kutatás és a bevált gyakorlatok cseréje
|
50. |
hangsúlyozza az ilyen kezdeményezések bevezetésének megfelelő EU-finanszírozással történő támogatását, különösen olyan speciális programokból és forrásokból, mint a CIVITAS (9); egyetért a Bizottság véleményével, amely szerint a javasolt Life+ rendelet, a Kohéziós Alap, a strukturális alapok és a kutatási keretprogram keretében lehetőség nyílik pénzügyi támogatást szerezni a városi területek kiemelt környezetvédelmi kérdéseinek kezeléséhez, ezért ellenzi azok költségvetésének csökkentését; rámutat ugyanakkor a kiegészítő célzott finanszírozási források azonosításának szükségességére a városi környezeti stratégiából eredő új kihívások kezelése érdekében; |
|
51. |
támogatja a városi környezet kezelésének egységes megközelítésére vonatkozó bizottsági ajánlásokat, és úgy véli, hogy egy ilyen megközelítésnek, ha azt helyi szinten a tagállamok támogatása mellett alkalmazzák, a strukturális alapok forrásaihoz és az Európai Beruházási Bank (EBB) hiteleihez való hozzáférés egyik előfeltételének kellene lennie; |
|
52. |
felhívja az EBB-t, hogy javítsa hiteleszközeit, hogy azok hatékonyan támogathassák a fenntartható városi fejlődést, és kezeljék kiemelten a már létező programok keretében a fenntartható városkezelési terveket megvalósító városi projekteket, különösen az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások és a fenntartható városi közlekedési infrastruktúra tekintetében; felhívja továbbá az EBB-t annak biztosítására, hogy az általa finanszírozott beruházások ne legyenek ellentétesek a fenntartható városkezelés célkitűzéseivel; |
|
53. |
hangsúlyozza a kutatási tevékenységek jelentőségét a várospolitika szempontjából, beleértve a villamosáram- és gázellátással, a fűtéssel és légkondicionálással, valamint hulladékkezeléssel kapcsolatos kérdéseket, és felhívja a Bizottságot, hogy a hetedik kutatási keretprogramba ismételten foglaljon bele ezen témával kapcsolatos konkrét rendelkezéseket; |
|
54. |
rendkívül fontosnak tartja a városi problémákkal foglalkozó olyan nemzeti központok hálózatának támogatását, mint az Európai Városok Tudáshálózata, és üdvözli az URBACT program támogatásának folytatását a 2007-2013-as időszakra javasolt kohéziós politika keretében; |
|
55. |
szorgalmazza a stratégia és a fenntartható városkezelési tervek végrehajtásával kapcsolatos bevált gyakorlatok városi hatóságok közötti, uniós szintű cseréjét; a városfejlesztésben elkövetett hibák jövőbeli elkerülése érdekében javasolja továbbá a negatív tapasztalatok őszinte és nyílt cseréjének ösztönzését is, méghozzá olyan kampányok segítségével, amelyek mind köztisztviselőket, mind választott képviselőket céloznak meg, és amelyek szervezését a városszövetségek is megvalósíthatják; |
|
56. |
sürgeti a Bizottságot, hogy foglalkozzon részletesebben a városok és környezetük közötti kapcsolat jelentőségével a fenntartható városfejlesztés szempontjából, amely hozzájárul az EU általános kohéziójához, és e tekintetben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorgalmazzák az ilyen jellegű fenntartható városfejlesztést; |
|
57. |
javasolja, hogy az EU különítsen el forrásokat tagállamok általi felhasználás érdekében épületek és lakónegyedek korszerűsítésére; |
A jogalkotás minőségének javítása
|
58. |
felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kössenek intézményközi megállapodást a Parlamenttel, amelyben a három intézmény kifejezi elkötelezettségét valamennyi meglévő közösségi jogszabály végrehajtása iránt az ezen állásfoglalásban foglaltaknak megfelelően; meggyőződése, hogy egy ilyen megállapodás hozzájárulna az elszámoltathatóság javításához, és ezáltal a „jogalkotás minőségének javításához”; |
*
* *
|
59. |
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az Európai Beruházási Banknak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek. |
(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0387.
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0020.
(3) HL L 242., 2002.9.10., 1. o.
(4) HL L 194., 1975.7.25., 39. o. A legutóbb a 1882/2003/EK rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.
(5) HL L 189., 2002.7.18., 12. o.
(6) HL L 296., 1996.11.21., 55. o.
(7) HL L 197., 2001.7.21., 30. o.
(8) A gáz-halmazállapotú szennyezőanyag- és légszennyezőrészecske-kibocsátásról szóló 2005/55/EK irányelv (HL L 275., 2005.10.20., 1. o).
(9) CIVITAS: CIty-VITAlity-Sustainability (város-élhetőség-fenntarthatóság), a CIVITAS I (2002-2006) és a CIVITAS II (2005-2009) összesen több mint 300 millió eurós költségvetéssel rendelkezik.
P6_TA(2006)0368
A képesítések európai keretrendszerének létrehozása
Az Európai Parlament állásfoglalása az európai képesítési keretrendszer létrehozásáról (2006/2002(INI))
Az Európai Parlament,
|
— |
tekintettel a Bizottságnak „Az élethosszig tartó tanulás európai képesítési keretrendszere felé” című belső munkadokumentumára (SEC(2005)0957), |
|
— |
tekintettel a Bizottságnak egy, az egész életen át tartó tanulás terén integrált cselekvési program létrehozásáról szóló európai parlamenti és a tanácsi határozatra irányuló javaslatára (COM(2004)0474), |
|
— |
tekintettel a Bizottságnak az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló európai parlamenti és a tanácsi ajánlásra irányuló javaslatára (COM(2005)0548), |
|
— |
tekintettel a Bizottságnak „Az oktatás és képzés korszerűsítése: Kulcs Európa jólétéhez és társadalmi kohéziójához - A Tanács és a Bizottság 2006. évi közös időközi jelentése az”„Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósításáról című közleményére (COM(2005)0549), |
|
— |
tekintettel a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes közösségi keretéről (Europass) szóló, 2004. december 15-i 2241/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (1), |
|
— |
tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2), |
|
— |
tekintettel az európai oktatási miniszterek által az 1999. június 19-i, bolognai találkozójukon elfogadott közös nyilatkozatra, amely azt a célt tűzte ki, hogy 2010-ig megteremtsék az európai felsőoktatási térséget annak érdekében, hogy elősegítsék az európai polgárok foglalkoztathatóságát és mobilitását, valamint az európai felsőoktatási rendszer nemzetközi versenyképességét, |
|
— |
tekintettel a 2000. március 23-24-i, lisszaboni Európai Tanács elnökségi következtetéseire, amelyek azt a stratégiai célt tűzték ki az Európai Unió számára, hogy a világ legdinamikusabb tudás alapú gazdaságává váljon, illetve különös tekintettel annak az „Oktatás és képzés a tudás alapú társadalomban való élet és munka szolgálatában” témájával foglalkozó részére, |
|
— |
tekintettel „Az élethosszig tartó tanulás európai térségének megvalósítása” című bizottsági közleményre (COM(2001)0678), |
|
— |
tekintettel az élethosszig tartó tanulásról szóló, 2002. június 27-i tanácsi állásfoglalásra (3), |
|
— |
tekintettel a 2002. március 15-16-i, barcelonai Európai Tanács elnökségi következtetéseire, különösen arra az elfogadott célkitűzésre, hogy az európai oktatási és képzési rendszerek váljanak világszerte minőségi referenciává 2010-re, valamint arra a felhívásra, hogy tegyenek további lépéseket az oklevelek és képesítések átláthatóságát biztosító eszközök bevezetése érdekében, többek között a szakoktatás és szakképzés területén a bolognai folyamathoz hasonló fellépés támogatása révén, |
|
— |
tekintettel a szakoktatási és szakképzési európai minisztereknek és az Európai Bizottságnak a szakoktatás és szakképzés terén történő megerősített európai együttműködésről szóló, a 2002. november 29-30-án Koppenhágában tartott találkozójukon tett nyilatkozatára - az ún. Koppenhágai Nyilatkozatra - amely fokozni szándékozik az önkéntes együttműködést a szakoktatás és szakképzés területén a kölcsönös bizalom, az átláthatóság, valamint a kompetenciák és képesítések elismerésének támogatása érdekében, ezáltal megteremtve az alapot a növekvő mobilitáshoz és megkönnyítve a hozzáférést az egész életen át tartó tanuláshoz, |
|
— |
tekintettel a megerősített európai együttműködésnek a szakoktatás és szakképzés területén történő ösztönzéséről szóló, 2002. december 19-i tanácsi állásfoglalásra (4), |
|
— |
tekintettel „A Bizottság szakképzettséget és mobilitást szolgáló cselekvési terve” című bizottsági közleményre (COM(2002)0072), |
|
— |
tekintettel a Tanács és a Bizottság 2004. február 26-i, a lisszaboni stratégia végrehajtásáról szóló, „Oktatás és képzés 2010: A lisszaboni stratégia sikere a sürgős reformokon múlik” című közös időközi jelentésére, amely a lisszaboni stratégiához való lényeges hozzájárulásként szorgalmazta egy olyan, közös referenciapontként szolgáló európai keretrendszer kialakítását, amely lehetővé teszi és elősegíti az átláthatóságot, illetve a képesítések és kompetenciák átadását és elismerését, |
|
— |
tekintettel a 2004. december 14-i, a szakoktatás és szakképzés területén való megerősített európai együttműködés jövőbeli prioritásairól szóló maastrichti közleményre, amelyben 32 európai ország szakoktatásért és szakképzésért felelős miniszterei, az európai szociális partnerek, valamint a Bizottság megállapodtak abban, hogy elsőbbséget biztosítanak egy nyitott és rugalmas európai képesítési keretrendszer kialakításának, amely átláthatóságon és kölcsönös bizalmon alapul, és közös referenciapontként szolgál a képesítések elismerésének és átvihetőségének megkönnyítése érdekében mind a szakoktatás és szakképzés, mind az általános (közép- és felsőfokú) oktatás tekintetében, |
|
— |
tekintettel a 2004. május 27-28-án Brüsszelben összeült Tanács, valamint a tagállamok kormányai Tanácsban ülésező képviselőinek a nem formális és informális tanulás azonosítására és elismerésére vonatkozó közös európai elvekről szóló következtetéseire, |
|
— |
tekintettel az „Előrehaladás a lisszaboni oktatási és képzési stratégia megvalósítása terén - 2005. évi jelentés” című bizottsági belső munkadokumentumra (SEC(2005)0419), |
|
— |
tekintettel a 2005. március 22-23-i, brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetéseire, amelyek rámutatnak az európai képesítési keretrendszer (EKK) 2006-ban történő elfogadásának fontosságára, |
|
— |
tekintettel az „Európai képesítési keretrendszer: Konzultációtól a javaslatig” című, 2006. február 27- 28-án, Budapesten a Bizottság és a magyar Oktatási Minisztérium szervezésében tartott konferenciára, |
|
— |
tekintettel az európai oktatási minisztereknek az európai oktatás megerősítésével foglalkozó, 2006. március 16-17-i bécsi IX. konferenciáján folytatott tanácskozások eredményéről szóló záróközleményre, amelyben a miniszterek megerősítették, hogy az EKK jelentősen hozzájárulhat a képesítések európai szintű átláthatóságához, átvihetőségéhez és elismeréséhez, illetve szerephez juthat a szélesebb európai oktatási térségen belül az egész életen át tartó tanulást támogató reformok hajtóerejeként is, |
|
— |
tekintettel a 2006. március 23-24-i brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetéseire, amelyek megerősítik, hogy az oktatás és a képzés lényeges tényezője az EU hosszú távú versenyképességi és társadalmi és területi kohéziós potenciálja kialakításának, illetve, hogy a nagyobb mobilitás és a hatékony munkaerőpiac támogatása érdekében haladást kell elérni az EKK tekintetében is, |
|
— |
hivatkozva a Közösségen belüli, oktatási és képzési célú transznacionális mobilitásról (Az Európai Mobilitásminőségi Alapokmányról) szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (5); |
|
— |
tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére, |
|
— |
tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A6-0248/2006), |
|
A. |
mivel a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek eléréséhez alapvető fontosságú az egységes európai képzési rendszer és az egységes munkaerőpiac létrehozása; |
|
B. |
mivel a helyi értékek és sajátosságok tiszteletben tartása mellett létre kell hozni a képesítések és szakismeretek elismerésének európai rendszerét; |
|
C. |
mivel a többek között a bolognai és a koppenhágai folyamat meglévő képesítési struktúrái alapján kialakított EKK-t a megszerzett képesítések és kompetenciák egyes tagállamok közötti és különböző szinteken megvalósuló átláthatóságát, átvihetőségét, elismerését és alkalmazását támogató megfelelő eszközeként, valamint az egész életen át tartó tanulás lehetőségeihez való, minden polgár számára biztosított hozzáférést előmozdító eszközként kell üdvözölni; |
|
D. |
mivel a szakismereteken, a képzettségi szinteken és az elsajátított ismereteken alapuló közös keretrendszer, az EKK lehetővé teszi a szakismeretek jellemzőinek azonosításához szükséges eszközök elfogadását; |
|
E. |
mivel a „képesítés” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az jelentse az Európai Unióban elismert diplomák, képesítések, bizonyítványok és megszerzett szakmai tapasztalat összességét; |
|
F. |
mivel a tudás alapú társadalom és a demográfiai változás új kihívásait figyelembe véve az EKK kialakítása alapvető fontosságú, különösen az uniós munkaerő foglalkoztathatóságának és földrajzi mobilitásának támogatása, illetve a lisszaboni stratégiával összhangban a versenyképesség és a társadalmi kohézió erőítése tekintetében; |
|
G. |
mivel az Európai Unión belüli növekvő foglalkozási mobilitás (a munkavállalók és a vállalkozások mobilitása) megköveteli, hogy az egy tagállamban megszerzett képesítések egy másik tagállamban elismerhetők, illetve megfelelő szinten használhatók legyenek; |
|
H. |
mivel a tudás, a készségek, a személyes és szakmai kompetenciák folyamatos aktualizálásának és bővítésének, valamint az EKK-nak hozzá kell járulnia az oktatási és képzési rendszer korszerűsítéséhez, és ennek következtében javulniuk kell a foglalkoztathatósági esélyeknek, valamint az európai térségen belüli mobilitásnak, illetve a munkavállalók munkahelyi biztonságának, az EKK-nak nagyobb átláthatósághoz kell hozzájárulnia a megszerzett, illetve a megszerzendő képesítések elismerése, valamint annak érdekében, hogy az általános és foglalkoztatási képzési rendszerek javításához új impulzusok keletkezzenek, amelyek a tanulók foglalkoztathatósági esélyeihez is hozzájárulhatnak; |
|
I. |
mivel a megfelelő mechanizmusok és hálózatok, valamint az oktatási/képzési szolgáltatók és a nemzeti hatóságok közötti együttműködés hiánya, illetve a hatályos jogszabályok elégtelensége, és sok esetben a tagországok költségvetési megszorításai akadályt jelentenek az egész életen át tartó tanulás, az egyetemi képzés és foglalkoztatás közötti kapcsolat, az új tudományos-műszaki ismeretek munkavállalók körében történő gyorsabb elterjesztése, valamint a megszerzett tudás és ismeretek hatékony alkalmazása számára; |
|
J. |
mivel hiányzik az átláthatóság a képesítések tekintetében és alacsony a „külföldi” képesítések elismerésének aránya; |
|
K. |
mivel az EKK-ban részt vevő 32 ország közös célja abban áll, hogy megmutassák a tanulók és oktatók számára az egyes képesítésekhez vezető főbb utakat; és mivel fontos feltárni a számukra, hogy a referenciaszintek miképpen épülnek egymásra, milyen mértékben lehetséges az átvihetőség, és milyen alapon hoznak döntéseket a képesítések elismerésére vonatkozóan; |
|
L. |
mivel az EKK-t először alapvetően önkéntes alapon kell megvalósítani és az nem jár jogi kötelezettségekkel, mindazonáltal az érintett szintek reformjának támogatása révén a változás hajtóereje, amelynek a nemzeti és ágazati szinten kiadott bizonyítványok átláthatóságát és kölcsönös elismerését kell támogatnia; |
|
M. |
mivel az EKK nem helyettesíti, hanem sokkal inkább kiegészíti a nemzeti képesítési keretrendszereket; és mivel az EKK-nak a tagállamok, a szociális partnerek és az egyéb érdekeltek nemzetközi szintű együttműködését megkönnyítő tágabb keretként (metakeret) kell szolgálnia; |
|
N. |
mivel az EKK alkalmazása csak akkor lehet sikeres, ha a nemzeti képesítések adott EKK-referenciaszintre történő besorolásakor a bizalom és az átláthatóság alapján folyik az együttműködés, és az egyes tagállamok igényeit kellőképpen figyelembe veszik, valamint ha az EKK-t a felhasználók és szereplők számára eszközként hozzák létre annak érdekében, hogy az alkalmazók hasznára leképezzék a fennálló és megszerzendő képesítéseket, és ennek során a saját felelősség, valamint a tanulási autonómia megmarad; |
|
1. |
üdvözli a Bizottságnak az európai oktatási és képzési rendszer folyamatos fejlesztésére és erősítésére irányuló kezdeményezését, valamint az európai képesítési rendszerek közös keretének kialakítása céljából bevezetendő konzultációt; |
|
2. |
üdvözli azt a tényt, hogy az EKK a tanulás eredményeire épül, számol az egész életen át tartó tanulás összetettségével és ösztönzi a nemzeti és ágazati reformokat; |
|
3. |
úgy véli, hogy az EKK a különböző rendszerek közötti bizalom felépítésének és megszilárdításának hasznos eszköze, és teljes mértékben támogatja annak céltűzéseit, azaz a képesítések átláthatóságának, a szakemberek mobilitásának és az egész életen át tartó tanulásnak európai szinten történő megvalósítását; |
|
4. |
egyetért a szintekből, eszközökből és közös alapelvekből álló rendszer felépítésével, amely rugalmas, ugyanakkor szervesen kötődik az egész életen át tartó tanulás alapelveihez; azonban kéri a Bizottságot, hogy pontosabban határozza meg a képesítési szintek, a 2005/36/EK irányelv és a nem intézményes és informális keretek között folyó tanulmányok már meglévő vagy jelenleg kialakítás alatt álló nemzeti és regionális szintű értékelési szabályai közötti kapcsolatot; |
|
5. |
hangsúlyozza, hogy az EKK egyik fő feladatának annak kell lennie, hogy megkönnyítse és elősegítse a képesítések különböző képzési és továbbképzési rendszerek közötti átvitelét annak érdekében, hogy lehetővé váljon a transznacionális szakmai mobilitás, valamint hogy az európai munkaerőpiaci kínálat és kereslet igényei jobban teljesüljenek; hangsúlyozza továbbá, hogy az EKK olyan tágabb keretnek tekintendő, amely képes megfelelő fordítási és kommunikációs eszközt biztosítani egy közös képesítési rendszer létrehozása céljából Európán belül; |
|
6. |
ennek alapján megállapítja, hogy a Bizottság javaslata helyes és szükséges kezdeményezés, még akkor is, ha az átlátható képesítési rendszer kívánalma nem teljesül maradéktalanul; felhív az EKK javasolt nyolc referenciaszintjének átdolgozására és tökéletesítésére; azon a véleményen van, hogy a deszkriptorokat (leírásokat) tömörebben és könnyebben érthetően kell megfogalmazni, és fontosnak kell tekinteni a különböző referenciaszintek egyértelmű megkülönböztetését a képesítések világos hierarchiájának érdekében; |
|
7. |
hangsúlyozza, hogy a nyolcszintű besorolási rendszer keretében leírt képességeknek nemcsak társadalmi és etikai, hanem kulturális témákról szóló ismereteket is tartalmazniuk kell; |
|
8. |
úgy véli, hogy az egész életen át tartó képzés megszervezése és elismerése a tagállamok illetékességébe tartozik, és hogy az EKK nehezen avatkozhat be e területbe, |
|
9. |
javasolja, hogy vizsgálják felül a három horizontális területet is („tudás”, „készségek” és „személyes és szakmai kompetenciák”) az áttekinthetőség és az érthetőség szempontjából; |
|
10. |
hangsúlyozza továbbá, hogy a különböző fajta tanulási eredmények egy képzési struktúra összevont részét képezik, amelyek nem kizárólag az egyes területeken elért szint alapján mérhetőek; |
|
11. |
érdekes módszernek tekinti a „személyes és szakmai kompetencia” elnevezésű harmadik horizontális területet, a tanulással kapcsolatos modern kutatás legújabb eredményeinek az EKK-ba való közvetlen átvételére; mindazonáltal fontosnak tartaná az átdolgozást annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a „személyes készségeket” (soft skills) és a „személyes kompetenciákat” hogyan lehet megragadni módszertani szempontból; |
|
12. |
utal arra, hogy az EKK elsődleges funkciójának a szakképzési eredményeken alapuló minősítési eljárások osztályozásának kell lennie, és ezért egyszerű és működő deszkriptorok használatára és a referenciaszintek számának csökkentésére hív fel, mivel az eddigi összehasonlító kísérletek azt mutatják, hogy minél erőteljesebben differenciáltabbak a szintek és minél több kritérium van, annál nehezebben lehet kapcsolatba hozni őket egymással; |
|
13. |
úgy véli, hogy az EKK a képzés minden formájának átfogó kereteként kapcsolódik a munkaerőpiachoz is; üdvözli, hogy a lisszaboni stratégiában nagyobb hangsúlyt kap az egész életen át tartó munkahelyi tanulás, és ezáltal a munkahelyen szerzett képesítések elismerése is; kiemeli, hogy a nyolc fokozat mindegyike olyan kompetenciákra helyezze a hangsúlyt, amelyek különböző tanulási utakon elérhetőek, és amelyek számításba veszik a szakmai értékesíthetőséget, a tapasztalatot és a szakmai előmenetelben esetlegesen játszott szerepet; ezért kéri, hogy a deszkriptorokat a bolognai szemlélethez kötődő elméleti oktatás figyelembevételén túl a szakmai képzési és továbbképzési rendszer fokozottabb figyelembevételével változtassák meg és alakítsák ki; |
|
14. |
nyomatékosan kéri, hogy változtassák meg a 6., 7. és 8. referenciaszint eddigi automatikus hozzárendelését a bolognai képesítési keretrendszer három felsőoktatási fokozatához (felsőfokú alapképzés, mesterképzés, doktorképzés) oly módon, hogy a megszerzett tudás, a készségek, valamint személyes és szakmai kompetenciák tényleges besorolása a tanulás helyétől ne függjön; |
|
15. |
javasolja a referenciaszinteket részletesen elmagyarázó 2. táblázat kijavítását; úgy véli, hogy azt egyértelműen alá kell rendelni az eredményorientált megközelítésnek, mivel a formális felsőoktatási képzési formákra összpontosít; ezért üdvözli a 2. táblázat ajánlott óvatos kezelését; úgy véli, hogy az EKK-nak mint általános metakeretnek az ilyen részletkérdéseket, mint a 2. táblázat kialakítása, a helyi, illetve nemzeti szintű szereplőkre kell hagynia; |
|
16. |
kéri, hogy fokozottabban támogassák és ösztönözzék a nem formális és informális egész életen át tartó tanulás biztosításának és elismerésének közös európai alapelveit, mindenekelőtt a műszaki-tudományos ismeretek és készségek kiterjesztésének területén, valamint az egyes szakmai ágak, régiók és tagállamok jellegzetességeinek figyelembe vételével; azon a véleményen van, hogy feltétlenül kiemelt figyelmet kell szentelni a nem formális és informális tanulási formák révén szerzett tanulmányi eredmények értékelése módszereinek és rendszereinek, mivel az egész életen át tartó tanulás keretében a képességfejlesztés a mindennapi munkavégzési helyzetek sokféleségében rejlik; |
|
17. |
hangsúlyozza, hogy az EKK fejlődésével közös kapcsolódási pontokat vezetnek be, amelyek a magukat továbbképző munkavállalók számára megkönnyítik szakmai pályafutásuk alakítását az egész életen át tartó tanulás keretében; |
|
18. |
fellép annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok és intézmények közreműködésével minden országban legyenek saját nemzeti vagy regionális képesítési keretrendszerek, és biztosítsák azoknak az EKK-val való összeegyeztethetőségét; úgy véli, hogy azok az országoknak, amelyekben még nem létezik nemzeti képesítési keretrendszer, és az informális és a nem formális képesítésekre nem fordítanak kellő figyelmet, be kell vezetniük az EKK-t; |
|
19. |
felkéri a Bizottságot, hogy kezdeményezze a fogalmi és kifejezésbeli kérdések harmonizációját; |
|
20. |
kéri a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé a bolognai folyamat keretében megvalósítandó képesítési keretrendszer és az EKK közötti kapcsolatot, kitérve arra is, hogy az EKK-ban javasolt indikátorok lesznek-e az egész életen át tartó tanulás közös európai térségének egyedüli referenciapontjai; |
|
21. |
elutasítja, hogy normákat szabjanak meg a tanulási folyamatokra, illetve a képzések időtartamára vagy helyére vonatkozóan; |
|
22. |
azon a véleményen van, hogy több eszközt kell bevetni az EKK támogatására annak érdekében, hogy - a koppenhágai és bolognai eredményeket előtérbe helyezve, amelyekhez az EKK-nak logikusan felépített struktúrát kell kínálnia - lehetővé váljon az EKK-hoz való nyilvános hozzáférés; úgy véli továbbá, hogy nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak a munkának, amelyet a nemzetközi intézmények és európai központok, mint az OCED és a Szakképzési Támogatás Európai Központja a tanulás, valamint a képesítések és készségek megszerzése területén nyújtott; kéri a Bizottságot, hogy lendítse előre az ECVET-rendszer (európai szakoktatási és szakképzési kreditgyűjtő és -átviteli rendszer) kiépítését, és ezáltal fejlessze tovább és támogassa az Europass-t és a Ploteus adatbankot, valamint népszerűsítse az informális és nem formális tanulás elismerésére szolgáló újabb innovatív szempontokat; |
|
23. |
felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a Nemzeti Europass Központok (NEK) szerepét és szerkezetét, és könnyítsék meg a NEK számára legfőbb feladatainak végrehajtását, továbbá az Európai Unió által meghatározott célkitűzések megvalósítását, különösen a közvetlenül a NEK által kezelt eszközök (európai önéletrajz és Europass mobilitás) terjesztését, és az Europass rendszer fokozatos elterjesztését; |
|
24. |
hangsúlyozza, hogy az EKK önkéntes alkalmazása a nemzeti és ágazati szereplők részéről támogatást és elkötelezettséget igényel; |
|
25. |
elismeri, hogy az EKK, mint a számos különböző képesítési rendszer közötti fordítási eszköz konzisztenciát és kölcsönös bizalmat igényel; javasolja, hogy dolgozzák ki az átlátható és megbízható minőségbiztosítási mechanizmus alapelveit annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az összehasonlítást, és ezzel együtt az uniós polgárok képesítéseinek kölcsönös elismerését; |
|
26. |
hangsúlyozza, hogy az EKK jelentősen hozzá tud járulni az európai munkaerőpiac mobilitásához, ha egy tagállam azon döntését, hogy az egyes nemzeti képesítéseket bizonyos EKK-szintekhez rendeli, a többiek elfogadják; úgy véli, hogy a minőségbiztosítás keretében a tagállamokra vonatkozóan a Bizottság által javasolt azon kötelezettség, hogy egy sor közös alapelvet betartsanak, jelentős eleme a különböző zintek szereplői közötti sikeres együttműködésnek; utal azonban arra, hogy ez az eset csak akkor áll fenn, ha nem kerül sor a már fennálló olyan minőségbiztosítási rendszerekkel való átfedésre, mint például a Minőségbiztosítási Szabványok és Iránymutatások; |
|
27. |
úgy véli, hogy a kölcsönös bizalomnak egyrészt a tagállamok között az EKK keretében megvalósuló megerősített együttműködés eredményének, másrészt az EKK hatékony működése egyik feltételének kell lennie; úgy véli, hogy egy megfelelő kísérleti fázis, a hatásfelmérés, valamint az EKK folyamatos javítására és kiigazítására irányuló kísérő értékelés elengedhetetlen; kéri a Bizottságot, hogy erre dolgozzon ki megfelelő módszereket és stratégiákat, és erről nyújtson be javaslatot; |
|
28. |
sürgeti, hogy az érintettek által a konzultációs eljárás során előterjesztett pontosítási igényeknek megfelelően fejlesszék tovább az EKK-t; |
|
29. |
felkéri a Bizottságot, hogy dolgozza át saját javaslatát az Európai Parlament által tett megjegyzések tükrében; |
|
30. |
hangsúlyozza, hogy széles körű és jól strukturált kommunikációs és információs stratégiára van szükség az EKK megismertetése és az iránta tanúsított érdeklődés felkeltése érdekében; |
|
31. |
úgy véli, hogy az EKK sikeréhez feltétlenül szükséges a végfelhasználók, azaz a polgárok, a munkavállalók és munkaadók, valamint az oktatási intézmények számára gyakorlati hasznot jelentő felhasználási lehetőséget teremteni; |
|
32. |
felkéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet a nemzeti konzultációk eredményéről, valamint végleges javaslata kidolgozása előtt folytassa az egyeztetést; |
|
33. |
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak. |
(1) HL L 390., 2004.12.31., 6. o.
(2) HL L 255., 2005.9.30., 22. o.
(3) HL C 163., 2002.7.9., 1. o.
(4) HL C 13., 2003.1.18., 2. o.
(5) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
P6_TA(2006)0369
A fókákból készült termékek betiltása az Európai Unióban
Az Európai Parlament nyilatkozata a fókákból készült termékek betiltásáról az Európai Unióban
Az Európai Parlament,
|
— |
tekintettel eljárási szabályzata 116. cikkére, |
|
A. |
mivel az elmúlt négy év során több mint másfél millió grönlandi fókaborjút pusztítottak el az Atlantióceán északnyugati részén, amelyek túlnyomó többsége három hónaposnál fiatalabb volt; |
|
B. |
mivel amikor legutóbb az 1950-es és 60-as években az évente elpusztított fókák száma a jelenlegi mértékű volt, a fókaállomány kétharmadával csökkent; |
|
C. |
mivel átlagosan a fókavadászok jövedelmének kevesebb, mint 5%-a származik fókavadászatból, amely évente csupán néhány napos munkát jelent; |
|
D. |
mivel egy nemzetközi állatorvos csoport megállapította, hogy az általuk megvizsgált leölt fókák 42%-a a megnyúzáskor még életben lehetett; |
|
E. |
mivel a 83/129/EGK irányelv (1) 1983-ban megtiltotta a fehérbundájú (azaz 2-3 hetesnél fiatalabb) grönlandi fókaborjak és a kékhátú (azaz 14 hónapnál fiatalabb) hólyagos fókaborjak prémjének és az abból készült szőrmetermékek a Közösségbe történő behozatalát, a fókavadászok jelenleg megvárják a grönlandi fókaborjak vedlését és az ezen állatokból származó termékeket így hozzák be az Európai Unióba; |
|
F. |
mivel néhány uniós tagállam (Belgium, Luxemburg és Olaszország) már lépéseket tett a fókákból készült termékek kereskedelmének betiltására, míg más tagállamok (Egyesült Királyság és Hollandia) jelenleg mérlegelik az intézkedésekkel kapcsolatos lehetőségeket; |
|
G. |
mivel az Egyesült Államok, Mexikó és Horvátország már betiltotta a fókákból készült termékek kereskedelmét; |
|
H. |
mivel az Európa Tanács jelenleg vizsgálja a fókáknak és azok részeinek behozataláról és felhasználásáról szóló indítványt; |
|
1. |
felkéri az Európai Bizottságot, hogy haladéktalanul dolgozzon ki rendelettervezetet valamennyi grönlandi és hólyagosfóka-termék importjára, exportjára és értékesítésére vonatkozó tilalomról; |
|
2. |
a rendelet nem lehet hatással az észak-amerikai inuit eszkimók által folytatott hagyományos fókavadászatra, amely a jelenlegi vadászat mindössze 3%-át teszi ki; |
|
3. |
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot, az aláírók nevével együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak. Aláírók Adamou, Agnoletto, Aita, Allister, Alvaro, Andersson, Andrejevs, Andria, Andrikienė, Angelilli, Antoniozzi, Arnaoutakis, Ashworth, Aubert, Audy, Auken, Aylward, Ayuso González, Battilocchio, Bauer, Beazley, Becsey, Beer, Belet, Belohorská, Bennahmias, Beňová, van den Berg, Berlinguer, Berman, Bielan, Blokland, Bösch, Bonde, Bono, Bonsignore, Bourlanges, Bowis, Bowles, Bozkurt, Braghetto, Brejc, Brepoels, Breyer, Březina, Brie, van Buitenen, Buitenweg, Bullmann, Bushill-Matthews, Busuttil, Buzek, Camre, Carlotti, Carnero González, Casa, Casaca, Cashman, Catania, Cavada, Chatzimarkakis, Chmielewski, Christensen, Chruszcz, Claeys, Cocilovo, Cohn-Bendit, Corbett, Corbey, Correia, Coûteaux, Coveney, Cramer, Crowley, Czarnecki M., Czarnecki R., Daul, Davies, De Blasio, de Brún, Deprez, De Rossa, Descamps, Dess, Deva, De Vits, Díez González, Dillen, Doorn, Douay, Dover, Doyle, Drčar Murko, Dührkop Dührkop, Duff, Duka-Zólyomi, Ek, El Khadraoui, Elles, Estrela, Ettl, Eurlings, Evans Jillian, Evans Robert, Falbr, Fazakas, Ferber, Fernandes, Ferreira A., Ferreira E., Flasarová, Flautre, Florenz, Foltyn-Kubicka, Ford, Frassoni, Gahler, Gaľa, García Pérez, Gauzès, Gawronski, Geremek, Geringer de Oedenberg, Gibault, Gierek, Gill, Goepel, Golik, Gollnisch, Gomes, Gomolka, Gottardi, Goudin, Grabowska, Grabowski, Graefe zu Baringdorf, Grässle, de Grandes Pascual, Grech, Gröner, de Groen-Kouwenhoven, Grosch, Grossetête, Guardans Cambó, Guidoni, Gurmai, Hall, Hammerstein Mintz, Handzlik, Harbour, Harkin, Harms, Hasse Ferreira, Hassi, Hatzidakis, Hazan, Heaton-Harris, Hedh, Hedkvist Petersen, Hegyi, Henin, Hennis-Plasschaert, Herranz García, Higgins, Honeyball, Hoppenstedt, Horáček, Howitt, Hudacký, Hughes, Hutchinson, in 't Veld, Isler Béguin, Jackson, Jäätteenmäki, Jałowiecki, Janowski, Jeggle, Joan i Marí, Jørgensen, Jonckheer, Jordan Cizelj, Kacin, Kaczmarek, Kallenbach, Karatzaferis, Karim, Kasoulides, Kaufmann, Kauppi, Kelam, Kinnock, Kirkhope, Klamt, Klich, Klinz, Koch, Koch-Mehrin, Korhola, Koterec, Krahmer, Krarup, Krasts, Krehl, Kristensen, Kristovskis, Kuc, Kułakowski, Kusstatscher, Kużmiuk, Lagendijk, Lamassoure, Lambert, Lambrinidis, Landsbergis, Lang, La Russa, Lehideux, Leichtfried, Le Pen J.-M., Le Pen M., Le Rachinel, Liberadzki, Libicki, Lichtenberger, Lienemann, Liese, Liotard, Lipietz, Locatelli, López-Istúriz White, Lucas, Ludford, Lynne, Maat, Maaten, McAvan, McCarthy, McDonald, McGuinness, McMillan-Scott, Madeira, Malmström, Mann E., Mann T., Mantovani, Markov, Martin D., Martin H.-P., Martinez, Masiel, Maštálka, Mastenbroek, Mathieu, Matsakis, Matsis, Matsouka, Mavrommatis, Mayer, Meijer, Mikko, Mikolášik, Mitchell, Mohácsi, Moraes, Morgan, Morgantini, Mulder, Musacchio, Muscardini, Muscat, Musumeci, Myller, Napoletano, Nattrass, Navarro, Newton-Dunn, Nicholson, van Nistelrooij, Obiols i Germà, Occhetto, Özdemir, Olajos, Olbrycht, Ó Neachtain, Onesta, Oomen-Ruijten, Ortuondo Larrea, Ouzký, Paasilinna, Paleckis, Panayotopoulos-Cassiotou, Pannella, Panzeri, Parish, Patrie, Peterle, Pflüger, Piecyk, Pieper, Pīks, Pinheiro, Pinior, Pirilli, Piskorski, Pistelli, Pittella, Podestà, Podkański, Pomés Ruiz, Portas, Posselt, Prets, Prodi, Protasiewicz, Ransdorf, Rasmussen, Remek, Resetarits, Reul, Reynaud, Ribeiro e Castro, Ries, Rizzo, Rocard, Rogalski, Romagnoli, Romeva i Rueda, Roth-Behrendt, Rothe, Rouček, Roure, Rühle, Rutowicz, Ryan, Sacconi, Sakalas, Salinas García, Samuelsen, dos Santos, Sartori, Saryusz-Wolski, Scheele, Schenardi, Schlyter, Schmidt, Schnellhardt, Schröder, Schroedter, Seeber, Seeberg, Segelström, Seppänen, Siekierski, Simpson, Sinnott, Siwiec, Sjöstedt, Skinner, Škottová, Smith, Sommer, Sornosa Martínez, Sousa Pinto, Spautz, Staes, Staniszewska, Stauner, Stihler, Strož, Stubb, Sudre, Sumberg, Svensson, Swoboda, Szájer, Szejna, Szymański, Tannock, Tarabella, Tarand, Tatarella, Thomsen, Thyssen, Titley, Trakatellis, Triantaphyllides, Trüpel, Turmes, Tzampazi, Uca, Ulmer, Vaidere, Vakalis, Vanhecke, Van Hecke, Van Lancker, Van Orden, Varela Suanzes-Carpegna, Veneto, Veraldi, Vergnaud, Vincenzi, Voggenhuber, Wagenknecht, Watson, Weber M., Weisgerber, Westlund, Willmott, Wojciechowski J., Wurtz, Wynn, Xenogiannakopoulou, Yañez-Barnuevo García, Zaleski, Zapałowski, Zappala', Zatloukal, Ždanoka, Zīle, Zimmer, Zingaretti, Zvěřina, Zwiefka |