16.9.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/3

1)

Biztosítótársaságok között a gépjármű-felelősségbiztosítási díjaknak a piaci körülmények által nem indokolt emelését lehetővé tevő kétoldalú információcserében megvalósuló olyan megállapodás vagy összehangolt magatartás, mint amilyen az alapügyben szerepel, amely sérti a nemzeti versenyszabályokat, az EK 81. cikk megsértésének is minősülhet, ha a szóban forgó nemzeti piac sajátosságaira figyelemmel kellő valószínűséggel megállapítható, hogy a szóban forgó megállapodás vagy összehangolt magatartás közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan hatást gyakorolhat az érintett tagállamban a gépjármű-felelősségbiztosítási kötvények más tagállamban bejegyzett gazdasági szereplők által történő eladására, és ez a hatás nem jelentéktelen.

2)

Az EK 81. cikket úgy kell értelmezni, miszerint bármely személynek joga van hivatkozni az e cikkel tiltott megállapodás vagy összehangolt magatartás semmisségére, és az elszenvedett károkért kártérítést követelni, amennyiben ok-okozati összefüggés áll fenn a megállapodás vagy összehangolt magatartás és a kár között.

Vonatkozó közösségi szabályozás hiányában az egyes tagállamok nemzeti jogrendszerének feladata megállapítani az e jog gyakorlására irányadó szabályokat, ideértve az „ok-okozati összefüggés” fogalmának alkalmazására vonatkozó szabályokat is, tiszteletben kell azonban tartani az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét.

3)

Vonatkozó közösségi szabályozás hiányában a közösségi versenyjogi szabályok megsértésére alapított kártérítési keresetre vonatkozóan hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságok meghatározása és a keresetekre vonatkozó eljárási szabályok kialakítása az egyes tagállamok nemzeti jogrendszerének feladata, az érintett rendelkezések azonban nem lehetnek kedvezőtlenebbek a nemzeti versenyjogi szabályok megsértésére alapított kártérítési keresetekre irányadó szabályoknál, és nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az EK 81. cikk által tiltott megállapodással vagy magatartással okozott kár megtérítésére vonatkozó jog érvényesítését.

4)

Vonatkozó közösségi szabályozás hiányában az egyes tagállamok nemzeti jogrendszerének feladata megállapítani az EK 81. cikk által tiltott megállapodással vagy magatartással okozott kár megtérítése iránti kérelem elévülési idejét, ennek során azonban tiszteletben kell tartania az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét.

E tekintetben a nemzeti bíróság feladata megállapítani azt, hogy az a nemzeti jogszabály, amely szerint az EK 81. cikk által tiltott megállapodással vagy magatartással okozott kár megtérítése iránti kérelem elévülési ideje attól a naptól kezdődik, amelyen a tiltott megállapodás vagy az összehangolt magatartás létrejött – különösen ha ez a nemzeti jogszabály rövidebb elévülési határidőt is megállapít és kizárja az elévülés nyugvását –, a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi-e a kártérítési igény érvényesítését.

5)

Vonatkozó közösségi rendelkezések hiányában a tagállamok nemzeti jogrendszerének feladata azon kritériumok meghatározása, amelyek lehetővé teszik az EK 81. cikkel tiltott megállapodással vagy magatartással okozott kár megtérítése mértékének megállapítását, tiszteletben tartva azonban az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét.

Ezért egyrészt az egyenértékűség elvének megfelelően, ha különleges kártérítések – mint amilyen a kivételes vagy bírság jellegű kártérítés – a közösségi versenyjogon alapuló keresetekhez hasonló tagállami keresetek esetén megítélhetők, akkor az előbbi keresetek esetén is lehetővé kell ezeket tenni. A közösségi jog azonban nem akadályozza meg a nemzeti bíróságokat, hogy ügyeljenek arra, hogy a közösségi jogrend által biztosított jogok védelme ne járjon az azt élvezők a jogalap nélküli gazdagodásával.

Másrészt az következik a tényleges érvényesülés elvéből és abból, hogy bármely személy igényelhet kártérítést olyan szerződés vagy magatartás által okozott kárért, amely alkalmas a versenyt korlátozására, hogy a károsultak nemcsak a tényleges kár (damnum emergens) megtérítését követelhetik, hanem az elmaradt haszon (lucrum cessans) megtérítését, valamint kamat fizetését is.