29.7.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 178/23

A T-194/03. sz., Il Ponte Finanziaria SpA kontra OHIM és a Marine Entreprise Project Societá Unipersonale di Alberto Fiorenzi Srl ügyben 2006. február 23-án hozott ítélet ellen az Il Ponte Finanziaria által 2006. május 24-én benyújtott fellebbezés

(C-234/06 P. sz. ügy)

(2006/C 178/37)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: Il Ponte Finanziaria SpA (képviselők: P. Roncaglia, A. Torrigiani Malaspina és M. Boletto ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) és a Marine Entreprise Project Societá Unipersonale di Alberto Fiorenzi

A fellebbező kérelmei

1.

A Bíróság helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság (negyedik tanács) T-194/03. sz. ügyben 2006. február 23-án hozott ítéletét, amely elutasítja a felperes által benyújtott keresetet és őt kötelezi a költségek viselésére;

2.

adjon helyt az Elsőfokú Bíróságnál benyújtott keresetnek, és

a)

helyezze hatályon kívül az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának 2003. március 17-i (R 1015/2001-4. sz. ügy) határozatát, amely a fellebbező fellebbezésének elutasításával engedélyezte a BAINBRIDGE (ábrás) védjegy 940007. számon történő lajstromozását a 18. és 25. osztályba tartozó áruk vonatkozásában;

b)

az OHIM-ot és a beavatkozót kötelezze az elsőfokú eljárás és jelen fellebbezés során felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező úgy véli, hogy a fellebbezett ítélet hibában szenved az alábbiakból kifolyólag:

1)

A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának helytelen alkalmazása, mivel az ütköző védjegyek között fennáll az összetévesztés veszélye:

—

az Elsőfokú Bíróság tévedett annak megállapítása során, hogy a legcsekélyebb hasonlóság sem áll fenn a beavatkozó BAINBRIDGE védjegye és a felperes THE BRIDGE elemet tartalmazó védjegycsaládja között, miközben maga az Elsőfokú Bíróság mondta ki, hogy a felszólalás alapjául szolgáló védjegy a felperes egyes védjegyeivel „jelentős” hangzásbeli hasonlóságot mutat, amelyet nem ellensúlyoz az ütköző védjegyek közötti fogalmi hasonlóság, mivel a „alapfeltevés”, amelyből az Elsőfokú Bíróság kiindult, miszerint az olasz átlagfogyasztó elegendő angol nyelvi ismerettel rendelkezik ahhoz, hogy felismerje a „BRIDGE” szó jelentését, bizonyosan téves;

—

ha tehát az ütköző védjegyek már a legcsekélyebb hasonlóságot is mutatják, az áruk azonossága és a felperes védjegyeinek jelentős megkülönböztető képessége folytán az összetévesztés veszélye fennállását kellett volna kimondani.

2)

A 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdésének helytelen alkalmazása, mivel az Elsőfokú Bíróság nem vette tekintetbe a felperes 642952. lajstromszámú THE BRIDGE szóvédjegyét;

—

a THE BRIDGE szóvédjegy tényleges és valós használatának bizonyítására a felperes elegendő bizonyítékot nyújtott be a 2868/95. rendelet 22. szabályának (2) bekezdése értelmében;

—

az Elsőfokú Bíróság helytelenül alkalmazta a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdését, mivel nem foglalkozott érdemben a felperes által védjegye használatának bizonyítására benyújtott dokumentumok megfelelőségével, csupán annak megállapítására szorítkozott, hogy a fellebbezési tanács helyesen járt el, mikor nem vette tekintetbe e védjegyet, lévén a felperes nem bizonyította annak folyamatos használatát mind az öt tárgyévre vonatkozóan, noha ezt a jogszabály nem írja elő.

3)

A 40/94 rendelet 15. cikke (2) bekezdése a) pontjának és 43. cikke (2) és (3) pontjának helytelen alkalmazása, mivel az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe a felperes 370836. számon lajstromozott BRIDGE ábrás védjegyét;

—

a felperes által a THE BRIDGE védjegy tényleges használatának alátámasztására benyújtott bizonyítékokat elegendőeknek kellett volna tekinteni a BRIDGE védjegy használatának bizonyítására is;

—

mindenesetre a felperes BRIDGE ábrás védjegyét „defenzív védjegynek” kell tekinteni az olasz védjegytörvény értelmében, és mint ilyen, mentesül a használat bizonyítása alól;

—

az Elsőfokú Bíróság hibát követett el azzal, hogy helyt adott az OHIM, első ízben csak viszontválaszában kifejtett (ennélfogva mindenképpen elfogadhatatlan) azon érvének, miszerint a defenzív védjegy intézménye összeegyeztethetetlen a közösségi védjegyoltalom rendszerével. Valójában számos érv szól amellett, hogy a „defenzív” védjegyek intézménye összeegyeztethető a közösségi rendszerrel.

4)

A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjának helytelen alkalmazása, mivel az a tény, hogy a védjegyjogosult a „Bridge” megjelölést magukban foglaló sorozatvédjegy-„család” (sorozatvédjegyek) jogosultja, növeli az ezen, összességükben tekintett védjegyek és a BAINBRIDGE védjegy közötti összetéveszthetőséget;

—

az Elsőfokú Bíróság, noha elismerte, hogy az a tény, hogy a felperes a „Bridge” megjelölést magukban foglaló sorozatvédjegyek „családjának” jogosultja, főszabályként jelentőséggel bír az összetévesztés veszélye fennállásának mérlegelése során, jelen esetben elmulasztotta ezen védjegyek tekintetbe vételét, lévén azokat lajstromozták ugyan, de nem használták, noha valójában e védjegyek használata mellékes körülmény azon tény mellett, hogy „sorozatvédjegyeknek” kell őket tekinteni.