—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2005)0151) (1),

—

tekintettel az EK-Szerződés 37. cikkére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0116/2005),

—

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0192/2005),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.

felszólítja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való konzultációra, abban az esetben, ha lényegesen kívánja módosítani a Bizottság javaslatát;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

—

tekintettel a Tanács határozati javaslatára (COM(2004)0864) (1),

—

tekintettel az EK-Szerződés 71. cikke (1) bekezdésére, a 80. cikkére és 300. cikke (2) bekezdésére,

—

tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0180/2005),

—

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 83. cikkének (7) bekezdésére,

—

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0205/2005),

1.

jóváhagyja a jegyzőkönyv elfogadását;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Kínai Népköztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

—

tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2004)0531) (1),

—

tekintettel az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló megállapodásra,

—

tekintettel az EK-Szerződés 175. cikke (1) bekezdésére és 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára,

—

tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0048/2005),

—

tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapról szóló véleményére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, 83. cikkének (7) bekezdésére és 35. cikkére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6-0187/2005),

1.

jóváhagyja a tanácsi határozatra irányuló javaslatot annak módosított formájában, és jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

—

tekintettel Umberto Bossi 2004. augusztus 3-i, a 2004. szeptember 13-i plenáris ülésen az őt képviselő ügyvéd által bejelentett, mentelmi jogának a Padovai Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő büntetőjogi eljárás miatti fenntartására irányuló kérelemre,

—

tekintettel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló 1965. április 8-i jegyzőkönyv 9. és 10. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő megválasztásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának 1964. május 12-i és 1986. július 10-i ítéletére (1),

—

tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (3) bekezdésére és 7. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0209/2005),

A.

mivel Umberto Bossi az Európai Parlament képviselője volt a negyedik parlamenti ciklusban (mandátum kezdete: 1994. július 19., mandátum érvényesítése: 1994. november 15., mandátum vége 1999. július 19.) és az ötödik parlamenti ciklusban (mandátum kezdete: 1999. július 20., mandátum érvényesítése: 1999. december 15., mandátum vége: 2001. június 10-én összeférhetetlenség miatt);

B.

mivel az Európai Parlament képviselői ellen nem indítható vizsgálat, jogi eljárás, valamint nem vehetők őrizetbe feladataik ellátása során kifejtett véleményük, vagy leadott szavazataik miatt (2);

C.

mivel a mentességet, amit az Európai Parlament képviselői a büntetőjogi eljárásokkal kapcsolatosan élveznek, a polgári jogi eljárásokra is alkalmazzák;

1.

úgy határoz, hogy fenntartja Umberto Bossi mentelmi jogát és kiváltságait;

2.

javasolja a fenti jegyzőkönyv 9. cikkének megfelelően és a megfelelő tagállam eljárásaira való tekintettel, hogy a kérdéses eljárásokat ne folytassák; ezért felszólítja a Bíróságot, hogy vonja le a megfelelő következtetéseket;

3.

utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Padovai Kerületi Bíróságnak.

—

tekintettel a főügyész kérésére az Egyesült Királyság Európai Unió mellett működő Állandó Képviselete által eljuttatott, és a plenáris ülésen 2005. február 23-án bejelentett Ashley Mote mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

—

miután eljárási szabályzata 7. cikkének (3) bekezdésének megfelelően meghallgatta Ashley Mote-ot,

—

tekintettel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló 1965. április 8-i jegyzőkönyv 8., 9., 10. és 19. cikkére, valamint az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő megválasztásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának 1964. május 12-i és 1986. július 10-i ítéletére (1),

—

tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (2) bekezdésére és 7. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0213/2005),

1.

úgy határoz, hogy felfüggeszti Ashley Mote mentelmi jogát;

2.

utasítja elnökét, hogy e határozatot és illetékes bizottsága jelentését haladéktalanul továbbítsa az Egyesült Királyság illetékes hatóságának.

—

tekintettel a Tanács közös álláspontjára (5467/1/2005 - C6-0092/2005),

—

tekintettel a Bizottság által a Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtott javaslatról (1) (COM(1999)0577) első olvasatban kialakított álláspontjára (2),

—

tekintettel az EK-Szerződés 251. cikke (2) bekezdésére,

—

tekintettel Eljárási Szabályzata 62. cikkére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által második olvasatra adott ajánlásra (A6-0196/2005),

—

tekintettel a Bizottság beadványaira, amelyek ezen jogalkotási állásfoglalás mellékletét képezik és amelyeket a jogalkotási aktussal közzétesznek a Hivatalos Lapban,

1.

jóváhagyja a közös álláspontot annak módosított formájában;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

A Szerződés 14. cikke egy olyan, belső határok nélküli térséget hoz létre, amelyben biztosított az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.

(2)

A belső piac fejlesztésének javítania kell az életminőséget, az egészség védelmét, valamint a fogyasztók biztonságát. Ez az irányelv megfelel annak a követelménynek, hogy valamennyi közösségi politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során az egészség- és fogyasztóvédelem magas szintjét kell biztosítani.

(3)

Egyes ftalátok használatát meg kell tiltani a lágyított anyagból készült, vagy lágyított anyagból készült részeket tartalmazó játékszerekben és gyermekápolási cikkekben, mivel egyes ftalátok jelenléte kockázatot jelent vagy potenciálisan kockázatot jelenthet a gyermekek egészségére. Azok a játékszerek és gyermekápolási cikkek, amelyek - noha nem kifejezetten erre a célra készültek - szájba vehetők, bizonyos körülmények között egészségügyi kockázatot jelenthetnek a kisgyermekek számára, ha lágyított anyagból készültek vagy egyes ftalátokat tartalmazó, lágyított anyagból készült részeket tartalmaznak.

(4)

A Bizottsággal folytatott konzultációt követően a toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottság (SCTEE) az ilyen ftalátok egészségügyi kockázataira vonatkozó véleményeket terjesztett elő.

(5)

A háromévesnél fiatalabb gyermekek által szájba vételre szánt, egyes ftalátokat tartalmazó lágy PVCből készült játékszerekről és gyermekápolási cikkekről szóló, 1998. július 1-jei 98/485/EK bizottsági ajánlás (4) felkérte a tagállamokat, hogy a gyermekek egészsége magas szintű védelmének biztosítása érdekében hozzanak intézkedéseket e termékekre vonatkozóan.

6)

1999 óta - az 1999/815/EK bizottsági határozatnak (5) az általános termékbiztonságról szóló, 1992. június 29-i 92/59/EGK tanácsi irányelv (6) keretében történő elfogadását követően - a háromévesnél fiatalabb gyermekek által szájba vételre szánt játékszerekben és gyermekápolási cikkekben hatféle ftalát használata európai uniós szintű ideiglenes tilalom alá tartozik. Ez a határozat rendszeresen megújításra kerül.

(7)

A játékszerek és gyermekápolási cikkek forgalomba hozatalának a ftaláttartalom miatti, a tagállamok által már elfogadott korlátozásai közvetlenül érintik a belső piac kialakulását és működését. Ezért szükséges a tagállami jogszabályok közelítése ezen a területen, és - következésképpen - a 76/769/EGK irányelv (7) I. mellékletének módosítása.

(8)

Az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor a tudományos értékelés nem teszi lehetővé, hogy az egészség - különösen a gyermekek egészsége - magas szintű védelmének biztosítása érdekében a kockázat kellő biztonsággal meghatározható legyen.

(9)

A fejlődő szervezetű gyermekekre különösen veszélyesek a reprotoxikus anyagok. Ezért a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell a gyermekek kitételét az ilyen anyagokat kibocsátó, ténylegesen elkerülhető forrásoknak, különösen az olyan cikkeknek, amelyeket a gyermekek a szájukba vesznek.

(10)

A kockázatértékelés során és/vagy a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelv (8) keretében a DEHP-t, a DBP-t és és a BBP-t reprotoxikus anyagokként azonosították, és ezért a reprotoxikus 2. kategóriába sorolták őket.

(11)

A DINP-vel, DIDP-vel és DNOP-vel kapcsolatos tudományos ismeretek jelenleg vagy hiányosak vagy ellentmondásosak, ezzel együtt nem lehet kizárni, hogy lehetséges kockázatot jelentenek abban az esetben, ha azokat játékszerekben vagy gyermekápolási cikkekben használják, amelyeket természetüknél fogva gyermekek számára állítanak elő.

(12)

Az ilyen ftalátoknak való kitettség - úgymint a tárgyak szájban tartásának időtartama vagy az egyéb forrásokból származó kibocsátásnak való kitettség - értékelésében tapasztalható bizonytalanságok miatt figyelembe kell venni elővigyázatossági megfontolásokat is. Ezért korlátozásokat kell bevezetni a ftalátoknak a játékszerekben és a gyermekápolási cikkekben való használata, illetve az ilyen cikkek forgalmazása tekintetében. Ugyanakkor arányossági okokból a DINP-re, DIDP-re és DNOP-re vonatkozó korlátozásoknak a DEHP-re, DBP-re és BBP-re vonatkozó korlátozásoknál kevésbé szigorúnak kell lenniük.

(13)

A Bizottság felülvizsgálja a lágyított anyagból készült vagy lágyított anyagból készült részeket tartalmazó cikkek egyéb alkalmazásait - különösen az orvosi eszközökben alkalmazott cikkeket - amelyek kockázatot jelenthetnek az emberek számára.

(14)

Az elővigyázatosság elvéről szóló bizottsági közleménynek megfelelően az ezen az elven alapuló intézkedéseket az új tudományos ismeretek fényében felül kell vizsgálni.

(15)

A Bizottság a játékszerek és gyermekápolási cikkek piacának felügyeletéért és a végrehajtásért felelős tagállami hatóságokkal együttműködve, valamint az érintett gyártói és importőri szervezetekkel konzultálva felügyeli a ftalátok, illetve egyéb lágyító anyagok használatát a játékszerekben és gyermekápolási cikkekben.

(16)

A 76/769/EGK irányelv alkalmazásának céljára meg kell határozni a „gyermekápolási cikk” fogalmát.

(17)

A jobb jogszabályalkotásról szóló intézményközi megállapodás (9) (34) bekezdésével összhangban a Tanácsnak ösztönöznie kell a tagállamokat arra, hogy - a maguk számára, illetve a Közösség érdekében - készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(18)

A létező anyagok kockázatainak értékeléséről és ellenőrzéséről szóló, 1993. március 23-i 793/93/EGK tanácsi rendelet (10) alapján végzett kockázatértékelés befejeztével a Bizottság felülvizsgálja a 76/769/EGK irányelv mellékletében felsorolt ftalátok egyéb termékekben való használatát.

(19)

Ez az irányelv a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelvben (11) és az azon alapuló egyedi irányelvekben - különösen a munkájuk során rákkeltő anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 1990. június 28-i 90/394/EGK tanácsi irányelvben (12) és a munkájuk során vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló, 1998. április 7-i 98/24/EK tanácsi irányelvben (13) - megfogalmazott, a munkavállalók védelmére vonatkozó minimumkövetelményeket meghatározó közösségi jogszabályok sérelme nélkül alkalmazandó,

1.

Az 1. cikk (3) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

2.

Az I. melléklet az ezen irányelv mellékletében meghatározottak szerint módosul.

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2003)0740) (1),

—

tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és az EK-Szerződés 95. cikkére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C5-0643/2003),

—

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A6-0099/2005),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot vagy a helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

A villamosenergia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) jelentősen hozzájárult a villamosenergia belső piacának létrehozásához. Az ellátás magas szintű biztonságának garantálása a belső piac sikeres működésének kulcsfontosságú célja és az irányelv biztosítja a tagállamok számára annak lehetőségét, hogy közszolgáltatási kötelezettségeket rójanak a villamosenergia-ipari vállalkozásokra, többek között az ellátás biztonsága területén. Ezeket a közszolgáltatási kötelezettségeket a lehető legpontosabban és legszigorúbban meg kell határozni, és nem vezethetnek olyan termelési kapacitás kialakításához, amely meghaladja a villamosenergia végső fogyasztók felé történő elosztása indokolatlan megszakadásának megakadályozásához szükséges szintet.

(2)

Általában a villamosenergia iránti kereslet középtávú előrejelzése tagállami kérésre átviteli rendszerüzemeltetők vagy egyéb, összeállításukra képes szervezetek által kidolgozott forgatókönyvek alapján kerül kidolgozásra.

(3)

A versenyképes egységes villamosenergia-piachoz szükségesek az ilyen piac követelményeivel összeegyeztethető, átlátható és megkülönböztetéstől mentes politikák a villamosenergia-ellátás biztonságáról. Az ilyen tagállami politikák hiánya, illetve a tagállamok politikái közötti jelentős eltérések a verseny torzulásához vezethetnek. Az illetékes hatóságok, valamint maguk a tagállamok és valamennyi érintett piaci szereplő szerepének és felelősségének egyértelmű meghatározása alapvető fontosságú a villamosenergia- ellátás biztonságának és a belső piac megfelelő működésének garantálásához, ugyanakkor ezzel egyidejűleg az új belépők - mint például a valamely tagállamban villamosenergiát termelő vagy szolgáltató vállalatok, amelyek a közelmúltban kezdték meg a működésüket ebben a tagállamban - előtti akadályok, és a villamosenergia belső piacán jelentkező torzulások , illetve a piaci szereplők, beleértve a kis piaci részesedéssel rendelkező vállalatokat, mint például a vonatkozó közösségi piacon nagyon kis részesedéssel rendelkező termelők vagy szolgáltatók előtt álló nehézségek elhárításához.

(4)

A transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatások megállapításáról szóló, 2003. június 26-i 1229/2003/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (4)) egy sor iránymutatást határoz meg a transzeurópai energiahálózatokról szóló közösségi politikához; a villamosenergia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló, 2003. június 26-i 1228/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) többek között általános elveket és részletes szabályokat állapít meg a szűk keresztmetszetek kezelésére.

(5)

A villamosenergia megújuló energiaforrásokból történő előállításának előmozdításával egyidejűleg, amennyiben műszakilag szükséges, biztosítani kell a járulékos biztonsági kapacitás rendelkezésre állását a hálózat megbízhatóságának és biztonságának fenntartása érdekében.

(6)

A Közösség környezetvédelmi kötelezettségvállalásainak teljesítése és a külső energiaszolgáltatóktól való függés csökkentése érdekében fontos számításba venni a villamosenergia-kereslet növekedésének hosszú távú hatásait.

(7)

A nemzeti átviteli rendszer-üzemeltetők közötti együttműködés a hálózati biztonsággal, többek között az átviteli kapacitással, az információnyújtással és a hálózati modellezéssel kapcsolatos kérdésekben létfontosságú a jól működő belső piac kialakítása céljából. Ezen az együttműködésen tovább lehetne javítani . A hálózati biztonsággal kapcsolatos együttműködés hiánya káros az egyenlő versenyfeltételek kialakítása tekintetében.

(8)

Az Áramszállítási Koordináló Unió (UCTE) működési kézikönyvében előírtakhoz hasonló, vonatkozó műszaki szabályok és ajánlások, illetve a NORDEL, a Baltic Grid Code által, valamint a brit és ír rendszerek számára kidolgozott hasonló szabályok és ajánlások fő szándéka az összekapcsolt hálózat műszaki működése fenntartásának biztosítása, ily módon hozzájárulva a folyamatos hálózatműködtetés iránti igény teljesítéséhez a hálózat egyes pontján vagy pontjain fennálló rendszerhiba esetén, és minimalizálva az ilyen ellátási zavar enyhítéséhez kapcsolódó költségeket.

(9)

Az átviteli és elosztói rendszer-üzemeltetőktől meg kell követelni a magas szintű szolgáltatásnyújtást a végső fogyasztók részére a fogyasztói áramszünetek gyakorisága és időtartama tekintetében.

(10)

Az erőművi tartalékkapacitás megfelelő szinten tartására vonatkozó intézkedéseknek piacalapúnak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük, és olyan intézkedéseket foglalhatnak magukban, mint például a szerződéses garanciák és rendelkezések, kapacitásra vonatkozó választási lehetőségek vagy kötelezettségek. Ezeket az intézkedéseket egyéb, megkülönböztetéstől mentes eszközökkel, mint például kapacitás kifizetéssekkel is ki lehet egészíteni.

(11)

A megfelelő előzetes információ rendelkezésre bocsátása érdekében a tagállamok közzéteszik a meglévő és a potenciális erőművi befektetők és a villamosenergia-fogyasztók közötti kínálat-kereslet egyensúlyt fenntartó intézkedéseket.

(12)

Fontos, hogy a tagállamok a Szerződés 86., 87. és 88. cikkének sérelme nélkül egyértelmű , megfelelő és stabil kereteket határozzanak meg, amelyek megkönnyítik a villamosenergia-ellátás biztonságát és előmozdítják a termeléskapacitási és a keresletoldali szabályozási technológiákkal kapcsolatos beruházásokat. Fontos továbbá, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak az átviteli hálózatok új összeköttetéseire irányuló beruházásokat ösztönző szabályozási keretek biztosítására, különösen a tagállamok között.

(13)

Az Európai Tanács barcelonai ülésén megegyezés született a tagállamok közötti összekapcsolódás szintjéről. Az alacsony szintű összeköttetés a piac széttöredezettségéhez vezet, illetve akadályozza a verseny kialakulását. A megfelelő fizikai átviteli rendszerösszekötő kapacitás megléte - függetlenül attól, hogy határokon átnyúló-e vagy sem - szükséges, de nem elégséges feltétele a verseny teljes mértékű kibontakozásának. A végső fogyasztók érdekében az új rendszerösszekötő projektek potenciális előnyeinek ésszerűen kiegyensúlyozott arányban kell állniuk az ilyen projektek költségeivel.

(14)

Miközben fontos, hogy a távvezeték-hálózat biztonságos működési követelményeinek megsértése nélkül határozzák meg a maximálisan rendelkezésre álló átviteli kapacitásokat, fontos az is, hogy ezzel összefüggésben biztosítsák az átviteli rendszerben használt kapacitásszámítási és -elosztási eljárás teljes átláthatóságát. Így lehetővé válhat a meglévő kapacitások jobb kihasználása, és nem adnának hamis, hiányra utaló jelzéseket a piacnak, ami elősegítené a 2003/54/EK irányelvben előirányzott teljes mértékben a versenyen alapuló belső piac kiépítését.

(15)

Az átviteli és elosztási rendszer-üzemeltetőknek megfelelő és stabil keretszabályokra van szükségük a beruházásokhoz , valamint a hálózatok karbantartásához és felújításához .

(16)

A 2003/54/EK irányelv 4. cikke előírja a tagállamok számára, hogy felügyeljék a villamosenergiaellátás biztonságát, és hogy nyújtsanak be jelentést a villamosenergia-ellátás biztonságáról. Ennek a jelentésnek a villamosenergia-ellátás biztonságára vonatkozó rövid, közép- és hosszú távú tényezőket kell tartalmaznia, beleértve az átviteli rendszer-üzemeltetők hálózati beruházási szándékát. Egy ilyen jelentés elkészítésekor a tagállamoktól el fogják várni, hogy hivatkozzanak az átviteli rendszerüzemeltetők által egyéni vagy kollektív - beleértve az európai szintet - alapon már begyűjtött információkra és az elvégzett értékelésekre.

(17)

A tagállamok biztosítják ezen irányelv hatékony végrehajtását .

(18)

A Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás és arányosság elveivel összhangban a tervezett intézkedés céljait, nevezetesen a tisztességes versenyen alapuló biztonságos villamosenergia-ellátást és a teljes mértékben működőképes belső villamosenergia-piac létrehozását a tagállamok nem tudják kielégítő mértékben megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók. Ezen irányelv a minimális követelményekre korlátozódik ezen célkitűzések elérése érdekében és nem lépi túl az ehhez szükséges mértéket,

—

a termelési kapacitás megfelelő szintje,

—

a kínálat és kereslet közötti megfelelő egyensúly, és

—

a tagállamok közötti összeköttetés megfelelő szintje a belső piac fejlődése céljából.

a)

„szabályozó hatóság”: a tagállamok szabályozó hatóságai a 2003/54/EK irányelv 23. cikke értelmében;

b)

„a villamosenergia-ellátás biztonsága”: a villamosenergia-rendszer azon képessége, hogy a végső fogyasztókat az ebben az irányelvben meghatározottak szerint villamosenergiával lássa el;

c)

„hálózati működési biztonság”: az átviteli és adott esetben az elosztóhálózat folyamatos működése előre látható körülmények között;

d)

„a kínálat és a kereslet egyensúlya”: a fogyasztók előre látható villamosenergia-igényeinek kielégítése a fogyasztás csökkentését célzó kötelező erejű rendelkezések végrehajtásának szükségessége nélkül.

a)

a folyamatos villamosenergia-ellátás biztosításának fontossága;

b)

az átlátható és stabil keretszabályok fontossága;

c)

a belső piac és a határokon átnyúló együttműködés lehetőségei a villamosenergia-ellátás biztonságának tekintetében;

d)

a szállítási és elosztó hálózatok rendszeres karbantartásának, és adott esetben felújításának szükségessége a hálózat teljesítményének fenntartása érdekében;

e)

a villamosenergia megújuló energiaforrásokból történő előállításának a belső villamosenergia-piacon történő támogatásáról szóló,2001. szeptember 27-i 2001/77/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) és a hasznos hő iránti keresleten alapuló kapcsolt energiatermelésnek a belső energiapiacon történő támogatásáról szóló, 2004. február 11-i 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) megfelelő végrehajtásának fontossága, amennyiben rendelkezéseik a villamosenergia-ellátás biztonságához kapcsolódnak;

f)

a stabil működéshez szükséges átviteli és erőművi tartalékkapacitás biztosításának szükségessége ; és

g)

a likvid nagykereskedelmi piacok létrehozása elősegítésének fontossága.

a)

a nemzeti szintű vagy az érintett régióra vonatkozó villamosenergia-termelés sokrétűségének foka;

b)

a villamosenergia iránti keresletnövekedés hosszú távú hatásai csökkentésének fontossága;

c)

az energiahatékonyság és az új technológiák, különösen a keresletoldali szabályozási technológiák, a megújuló energiaforrásokat használó technológiák és az elosztott termelés bevezetése elősegítésének fontossága; és

d)

az infrastruktúrával és a termelői kapacitással kapcsolatos beruházások előtt álló közigazgatási akadályok eltávolításának fontossága.

—

az egyes tagállamok földrajzi elhelyezkedése,

—

az ésszerű egyensúly fenntartása az új rendszerösszekötők építésének költsége és a végső fogyasztóknál jelentkező előnyök között, és

—

a létező rendszerösszekötők lehető leghatékonyabb használatának biztosítása.

(1)

—

a kis, elszigetelt rendszerek külön előírásainak sérelme nélkül elősegítik a nagykereskedelmi piaci keret létrehozását, amely a termelésre és a fogyasztásra vonatkozó megfelelő árjelzéseket biztosít,

—

meg kell követelniük az átviteli rendszer-üzemeltetőktől, hogy az erőművi tartalékkapacitás megfelelő szintjének kiegyenlítése céljából való rendelkezésre állást és/vagy egyenértékű piacalapú intézkedések elfogadását biztosítsák.

a)

az új erőművi kapacitást és az új termelő vállalatok piacra lépését megkönnyítő rendelkezések;

b)

a megszakítható szerződések használatát gátló akadályok felszámolása;

c)

a termelők és fogyasztók változó távra szóló szerződéseinek megkötését akadályozó korlátok felszámolása;

d)

a valós idejű keresletoldali szabályozási technológiák, mint például a fejlett mérőrendszerek bevezetését ösztönző intézkedések;

e)

az energiamegtakarítási intézkedéseket ösztönző intézkedések;

f)

a 2003/54/EK irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban lévő pályázati eljárások vagy bármely, az átláthatóság és a megkülönböztetésmentesség tekintetében egyenértékű eljárás.

—

beruházási jelzéseket biztosítanak mind az átviteli, mind az elosztói rendszer hálózati üzemeltetői felé, hogy azok hálózataikat az előre látható piaci kereslet kielégítése érdekében fejlesszék,

—

egyszerűsítik hálózataik karbantartását és adott esetben felújítását.

—

a hálózati működési biztonságot,

—

a kínálat és a kereslet előre jelzett egyensúlyát az elkövetkező ötéves időszakra,

—

a villamosenergia-ellátás biztonságával kapcsolatos kilátásokat a jelentés dátumától számított 5 és 15 év közötti időszakra,

—

az átviteli rendszer-üzemeltetők és bármely más fél ismert beruházási szándékait az elkövetkező öt vagy több naptári évre a határokon átnyúló összekötő kapacitás biztosítása területén.

a)

a szűk keresztmetszet kezelésének az 1228/2003/EK rendeletben foglalt elveit;

b)

létező és tervezett átviteli vonalakat;

c)

a keresletoldali szabályozási intézkedéseket lehetővé tevő várható termelési, kínálati, határokon átnyúló cserékre vonatkozó és fogyasztási mintákat; és

d)

a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos regionális, nemzeti és európai célkitűzéseket, beleértve az 1229/2003/EK határozat I. mellékletében felsorolt kiemelt projektek tengelyének részét képező projekteket is.

—

tekintettel a 2005. május 26-i plenáris ülésen a Jean-Charles Marchiani által bejelentett, mentelmi jogának fenntartására irányuló 2005. május 19-i kérelemre,

—

tekintettel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló 1965. április 8-i jegyzőkönyv 9. és 10. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának 1964. május 12-i és 1986. július 10-i ítéletére (1),

—

tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (3) bekezdésére és 7. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0208/2005),

A.

mivel Jean-Charles Marchianit az 1999. június 13-án megtartott ötödik közvetlen választás során választották be az Európai Parlamentbe, és mivel mandátumát a Parlament 1999. december 15-én (2) vizsgálta meg, amely 2004. július 19-én lejárt;

B.

mivel az alatt az idő alatt, amíg európai parlamenti képviselő volt, a francia igazságügyi hatóságok Jean-Charles Marchiani és más személyek közötti több telefonbeszélgetést lehallgattak;

C.

mivel az Európai Parlament ülései alatt a parlamenti képviselők hazájuk területén a nemzeti parlamenti képviselőknek járó mentességeket élvezik (3);

D.

mivel a Francia Köztársaság büntetőtörvénykönyve 100-7. cikkének értelmében a parlamenti képviselők és a szenátusi tagok telefonját a hovatartozás szerinti parlament elnökének előzetes, a vizsgálóbíró általi értesítése nélkül nem lehet lehallgatni;

E.

mivel a Francia Semmítőszék a 2005. március 16-i, 1784-es számú ítéletében a iura novit curia elvének figyelmen kívül hagyásával nem alkalmazta az említett jegyzőkönyv 10. cikkét, ezzel megtagadva Jean-Charles Marchianitól a büntetőtörvénykönyv 100-7. cikke szerint a nemzeti parlament tagjait megillető mentességet;

1.

úgy határoz, hogy fenntartja Jean-Charles Marchiani volt európai parlamenti képviselő kiváltságait és mentelmi jogát;

2.

kéri a Francia Semmítőszéket, hogy a 2005. március 16-i, 1784-es számú ítéletet semmisítse meg, vagy helyezze hatályon kívül, hogy az a továbbiakban semmilyen körülmények között ne váltson ki gyakorlati vagy joghatást;

3.

utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Francia Köztársaság Semmitőszékének, kormányának, nemzetgyűlésének és szenátusának.

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett közleményére az euróról és a Gazdasági és Monetáris Unióról szóló információs és kommunikációs stratégia megvalósításáról (COM(2004)0552),

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, a Régiók Bizottságához és az Európai Központi Bankhoz intézett közleményére - Első jelentés az euróövezet jövőbeni bővítésének gyakorlati előkészületeiről (COM(2004)0748),

—

tekintettel az euró bevezetésével kapcsolatos rendelkezésekről szóló 2000. június 16-i álláspontjaira (1),

—

tekintettel az euróról és a Gazdasági és Monetáris Unióról (EMU) szóló kommunikációs és információs stratégia 2002-ig történő megvalósításáról szóló 2000. július 6-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a gazdasági szereplőket az euróra történő áttérésben segítő eszközökről szóló 2001. július 4-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0197/2005),

A.

mivel hatéves fennállását követően az EMU elérésére és az euró bevezetésére irányuló projekt általában nagyon sikeresnek tekinthető;

B.

mivel az eurónak a nemzetközi pénzpiacokon meglévő elismertsége, az euróban történő kereskedelmi számlakibocsátás folyamatosan növekvő mértéke és a nemzeti banki tartalékok világszerte növekvő mértékű dollárról euróra történő átváltása megerősíti ezt;

C.

mivel a közös valuta és az ahhoz kapcsolódó eszközök - az egységes monetáris politika és a gazdaságpolitikák megerősített összehangolása - előnyeit (a történelmi mélységű kamatok miatt rendelkezésre álló olcsóbb finanszírozás, az árak középtávon árcsökkenéshez vezető átláthatósága, az euróövezeten belül az átváltási árfolyamkockázat megszűnése, az EU-n belüli kereskedelem és utazás könnyebbé válása, nyomásgyakorlás a tagállamokra stabilitásorientált fiskális politika végrehajtására) ebben a szakaszban komolyan nem lehet megkérdőjelezni;

D.

mivel ugyanakkor az európai közvéleménynek részben kedvezőtlen a benyomása az euróról, különösen azokban a tagállamokban, ahol a nemzeti valutát az euróval szemben magas árfolyamon rögzítették; mivel az Eurobarometer közvélemény-kutatásai azt mutatják, hogy ez a tendencia erősödik, hiszen a közös valuta támogatottsága az euróövezeten belül közvetlenül az áttérést megelőzően 68%-os volt, közvetlenül azt követően 75%-os, és 66%-os 2004 első félévében; mivel a svédországi és dániai népszavazás kedvezőtlen eredménye szintén bizonyítja az európai közvélemény közös valutával szembeni szkeptikusságát; mivel az új tagállamokban végzett közvélemény-kutatások szintén bizonyos mértékű szkepticizmust tükröznek az euró átvételével szemben, amelyet elsősorban a vonatkozó tájékoztatás hiánya okoz;

E.

mivel ezeket a benyomásokat nagymértékben fokozza az áttérés során elkövetett néhány hiba, annak ellenére, hogy az politikailag és technikailag hasznos és nagyon sikeres művelet volt, és csupán 0,2%-os hatást gyakorolt az inflációra; mivel nem szenteltek elég figyelmet az áttérés átlagos fogyasztóra gyakorolt hatásának, aki az alapvető árucikkek és szolgáltatások drágulását érzékelte, és a kis- és középvállalkozásoknak, amelyek nem voltak megfelelően tájékoztatva, és nem jutottak elegendő készpénzhez; mivel utólag világos, hogy hiba volt az euróról szóló kommunikációs kampányt olyan hamar, közvetlenül a fizikai bevezetése után befejezni;

F.

mivel az Eurobarometer mennyiségi felmérései mellett fontos lenne minőségi felmérések végzése is abból a célból, hogy feltárják a polgárok euróhoz való hozzáállásának mélyebb okait; mivel csak alapos beszélgetések során derülhet fény a valódi okokra, amiért bizonyos csoportok elutasítják az eurót és szkeptikusak a GMU-val szemben, és mivel csak ez a módszer célravezető célzott információs stratégiák esetében, amelyek tekintetében az érintett tagállam és a tájékoztatásért felelős nemzeti tisztviselők határoznak az (euroszkeptikus) társadalmi csoportok kiválasztásáról;

G.

mivel az ipari tapasztalatokat és az „értékesítés utáni marketinggel” kapcsolatos médiatanulmányok eredményeit alkalmazni lehet egy üzenet fontosságának megerősítésére még az euró bevezetése után is; mivel nem csak az fontos, hogy az euró bevezetéséig megnyerjék a polgárok bizalmát, de az euró bevezetése után is rá kell szolgálni erre a bizalomra azokban, akik meg vannak győződve döntésük helyességéről, illetve formálni kell véleményüket tájékoztató üzenetek és események által;

H.

mivel az euróra és az EMU-ra vonatkozó koherens, ambiciózus és hosszú távú kommunikációs stratégiára van szükség a közös valuta támogatása, a múltban elkövetett hibák elkerülése és az új belépők számára zökkenőmentes átmenet biztosítása érdekében; mivel a Bizottság és az Európai Központi Bank (EKB), az Európai Parlament demokratikus felügyelete alatt és a tagállamok pénzügyi hatóságaival együtt az e stratégia sikeréért felelős legfontosabb testületek;

I.

mivel az új tagállamokban közép-, illetve hosszú távon elkerülhetetlen az euróövezetnél valamivel magasabb infláció, függetlenül az euró bevezetésétől - mivel még mindig jelentős és tartós különbségek vannak az árszintek között - és a felzárkózás összetett jelenségétől;

J.

mivel az európai demokratikus folyamat összefüggésében a hatékonyság végett minden európai témára irányuló információs és kommunikációs politikának illeszkednie kell az Európai Unió általános információs és kommunikációs stratégiájába, és így összefüggő módon kell megmutatnia a polgároknak azt, hogy az Unió miért jár előnyökkel mindennapi életükben;

1.

üdvözli az EMU által nyújtott előnyöket, mint például az árstabilitás, a csökkentett tranzakciós költségek, az árak jobb átláthatósága az euróövezeten belül, kisebb volatilitás a nemzetközi pénzpiacokon, valamint védelem a külső sokkhatások ellen, kiemelkedően alacsony kamatlábak, alacsony jelzálogkamatok és könnyebb utazás; támogatja az eurót mint az európai integráció kifejező jelképét és olyan eszközt, amely közelebb hozhatja az európai polgárokat az Unió által támogatott eszményekhez,

2.

megállapítja, hogy az euró egyes polgárok körében egyértelműen népszerűtlen; úgy véli, hogy ez ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy az euró lehet, hogy a valaha elindított legsikeresebb európai projekt; úgy véli, hogy a közös valuta kommunikációs prioritás marad az EU számára; meg van győződve arról, hogy az euró és az EMU előnyeit - árstabilitás, alacsony jelzálogkamatok, könnyebb utazás, védelem az átváltási árfolyam ingadozás és a külső sokk ellen - továbbra is népszerűsíteni és alaposan magyarázni kell a közvéleménynek; úgy véli, hogy különös hangsúlyt kell fektetni az európai polgárok, a fogyasztók és a kisés középvállalkozások folyamatos tájékoztatására és friss információkkal való ellátására, mivel ezek nem rendelkeznek megfelelő kapacitással ahhoz, hogy azonnal átálljanak az euróban folytatott tranzakciókra;

3.

meggyőződése, hogy az euróra és az EMU-ra vonatkozó kampánynak a kisvárosokra és a távoli régiókra kell koncentrálni, ahol még ma is korlátozott a közvélemény tájékoztatása; úgy véli, hogy - feltéve, hogy az egyes tagállamok is így kívánják - fenn kell tartani az árak két pénznemben történő feltüntetését (nemzeti valutában és euróban), amíg a polgárok, különösen az ilyen régiókban, teljesen meg nem ismerik a rendszert;

4.

úgy ítéli meg, hogy elengedhetetlen, hogy a legbefolyásosabb politikai döntéshozók teljes politikai felelősséget vállaljanak a közös monetáris politika további fejlesztéséért és egy fokozott gazdasági koordinációért, mivel az euró hosszan tartó jó állapota hozzájárul az Unió átfogó fejlődéséhez, és mivel az euró népszerűsége fontos az európai alkotmányt létrehozó szerződés lehetséges ratifikálása tekintetében is;

5.

támogatja a tagállamok közötti szorosabb gazdaságpolitikai koordinációt, a pénzügyi óvatosság elvét a megreformált, de erőteljes Stabilitási és Növekedési Paktum határai között; úgy véli, hogy egyrészt a brüszszeli Európai Tanács által 2005. március 22-23-án elvben elfogadott, módosított Stabilitási és Növekedési Paktum, másrészt a bizonyos témákat érintő, vonatkozó közösségi rendeletek a tagállamokban történő egységes végrehajtásuk által hozzájárulnak a tagállamok hosszú távú gazdasági stabilitásához és a lisszaboni stratégia célkitűzéseihez való igazodáshoz; hangsúlyozza, hogy az euró bevezetését követően tapasztalt alacsony gazdasági növekedést nem az új valutára való áttérés okozta, hanem az, hogy nem alkalmazták megfelelően az általános gazdaságpolitikai iránymutatásokat, nem hajtották végre a lisszaboni megállapodást és a strukturális reformokat;

6.

üdvözli a Bizottság legutóbbi jelentését az euróra vonatkozó kommunikációs stratégiájáról, de megállapítja, hogy a hangneme túlságosan optimista az uralkodó népszerűtlenséggel szemben; felkéri a Bizottságot, hogy kövesse a legfontosabb kommunikációs céljait és részletezze az elérésükhöz szükséges lépéseket; hangsúlyozza a modern marketingtechnikák intenzívebb alkalmazásának értékét az EMU a közvélemény számára történő népszerűsítésekor, amikor az EMU-t, az eurót és annak előnyeit vonzó „csomagként” igyekeznek eladni;

7.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy az információs kampányt a kultúrához, a nyelvhez, az általános közvélekedéshez és a különböző tagállamok polgárait aggasztó kérdésekhez kell igazítani, valamint ahhoz a kérdéshez, hogy az adott ország az euróövezet tagja-e, vagy részévé válik-e rövid időn belül vagy a távolabbi jövőben, vagy az euróövezeten kívül kíván-e maradni;

8.

továbbra is támogatja a PRINCE-programot, és felszólít az erre rendelkezésre álló pénzeszközök növelésére; meggyőződése, hogy az Intézményközi Információs Csoport segítségével javítható az euróról szóló intézményközi párbeszéd; figyelmeztet arra, hogy a PRINCE-program alapját alkotó társfinanszírozás komoly problémákhoz vezethet az eurónak az új tagállamokban történő bevezetése során, és késleltetheti az euró bevezetését azokban az új tagállamokban, amelyek nem rendelkeznek a szükséges költségvetési eszközökkel;

9.

úgy véli, fontos mérlegelni az eurót nem alkalmazó három régi tagállam - Dánia, Svédország és az Egyesült Királyság - polgárainak aggodalmait, és felkéri a Bizottságot azon tagállamok kormányainak segítésére, amelyek igyekeznek meggyőzni a szkeptikus közvéleményt, amennyiben ezek a kormányok így kívánják;

10.

meggyőződése, hogy az Unió közelmúltban történt bővítése jelentős kihívást jelent az EMU és a közös valuta számára; úgy véli, hogy a Bizottságnak arra kell összpontosítania erőfeszítéseit, hogy segítse az új tagállamokat abban, hogy átfogó információs kampányok segítségével felkészítsék polgáraikat az euró átvételére; amennyiben az ilyen kampány már elkezdődött, ellenőrizni kell a végrehajtását, és rendszeres beszámolókat kell készíteni az euró átvételére vonatkozó nemzeti cselekvési tervek végrehajtásáról;

11.

megjegyzi, hogy az árak két pénznemben történő feltüntetésének követelménye - például az euró bevezetése előtt legalább három hónappal, és a bevezetése után legfeljebb 12 hónappal - először, csökkentheti az emberek félelmeit az euró által okozott áremelkedésektől, másodszor, nyomást gyakorolhat a vállalkozásokra és a szolgáltatókra, hogy az euróra való átváltást ne használják ürügyként az áremeléshez; úgy ítéli meg, hogy az árak két pénznemben történő feltüntetése - nemzeti jogi követelményként, vagy a kereskedelmi kamara önként vállalt magatartási kódexe vagy a gazdasági és társadalmi partnerek közötti megállapodás által - az euróövezet 12 országa közül sokban bizonyította hasznosságát az euró bevezetésekor;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az új tagállamok közvéleményének az áremelkedéstől való félelmét; meggyőződése, hogy az euróövezet jelenlegi tagjainál látott jogellenes gyakorlatokkal és a túlzott mértékű felkerekítések eseteivel kapcsolatos tapasztalatokat fel kell használni az euróövezet jövőbeni belépőinél is a hasonló magatartások megakadályozása céljából; úgy ítéli meg, hogy az éves infláció és az euró bevezetése által okozott áremelkedés közötti különbséget el kell magyarázni valamennyi tagállam polgárainak;

13.

megjegyzi, hogy az új tagállamokban a régi tagállamokhoz képest több pénzügyi művelet készpénzés nem elektronikus alapú; sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a nemzeti jegybankokat, hogy az új tagállamok euróra való áttérésének előkészítésénél ezt vegyék figyelembe; arra ösztönzi őket, hogy használják fel az áttérést az elektronikus és a kártyával történő fizetések számának növelésére; meggyőződése, hogy a rövid távú kettős pénzforgalom a legjobb módszer új tagállamok sikeres áttéréséhez;

14.

meggyőződése, hogy az euróra történt korábbi átálláskor szerzett know-how és legjobb gyakorlatok felhasználhatók az új tagállamok átállása, a következő bővítés, illetve az új felvételt kérő országok felkészítése során;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy tulajdonítson nagyobb fontosságot a társadalmi partnerekkel folytatott konzultációs eljárásoknak abból a célból, hogy figyelembe vegyék a nyilvánosság, illetve főként egyes társadalmi és gazdasági szervezetek igényeit;

16.

kiegészítő finanszírozásra szólít fel az eurónak szentelt nemzeti fórum létrehozása tekintetében minden egyes tagállamban, a pénzügyminiszter felügyeletével és szoros együttműködésben a nemzeti jegybankokkal, mivel ez a rendszer korábban hasznosnak bizonyult; úgy véli az Uniónak elő kell mozdítani az „ikerintézményi” (twinning) projekteket, amelyek keretében a régi tagállamok a pénzügyminisztériumok szintjén és a jegybankokban; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen a bevált gyakorlaton alapuló különleges jelentést, és ösztönözze a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat helyi „panaszirodák” létrehozására, ahol bárki bejelentést tehet visszaélésekről, például az indokolatlan áremelkedésről;

17.

felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek és a regionális és helyi hatóságok aktív szerepvállalásának fontosságát az euróra és az EMU-ra vonatkozó kommunikációs stratégia tervezésében és végrehajtásában; úgy véli, hogy ezen intézmények fellépései demokratikusabb párbeszédet eredményeznek a kommunikációs stratégiáról, amely még inkább tartalmazni fogja az emberek számára lényeges kérdéseket;

18.

felkéri az EKB-t, hogy éves jelentésében vagy egy különleges jelentésben végezze el az euró átlagpolgároknak biztosított előnyei - az Európai Parlament által megvitatandó - éves mennyiségi elelemzését, konkrét példákon keresztül bemutatva, hogy az euró használatának milyen pozitív hatása volt az emberek mindennapi életére;

19.

kéri a Bizottságot, hogy végezzen különleges közvélemény-kutatást a KKV-k körében egész Európában, a közös valuta ebben az ágazatban való elfogadottságának felmérésére; hangsúlyozza az automatákat működtetők bevonásának fontosságát a kommunikációs és az átállási stratégiában, mivel lényeges szerepük van abban, hogy a polgárok a hétköznapi életben elfogadják az új érméket és bankjegyeket;

20.

felhívja a banki ágazatot, hogy üzemeltessenek olyan pénzkiadó automatákat, amelyek - mivel a készpénzes fizetések átlagban nem tesznek ki többet 15-20 euró-nál - több alacsony címletkategóriával látják el a fogyasztókat, hogy csökkentsék a bolttulajdonosok által a pénztárakban tartott készpénzösszeget és ezáltal a rablások kockázatát; megjegyzi ezenkívül, hogy így csökken annak a kockázata is, hogy a fogyasztók hamis pénzt kapjanak visszajáróként;

21.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé az Európai Parlament által megvitatandó elemzést, a forgalomban lévő 500 eurós bankjegyek számának növekedéséről, amelyek kibocsátása a gazdasági szereplők részéről megnövekedett keresletnek köszönhetően 2005-ben megduplázódott és 190 millió bankjegyre nőtt; megérti az 500 eurós bankjegy, mint vagyoni letét előnyeit, azonban figyelmezet az ilyen nagy értékű bankjeggyel együtt járó esetleges kockázatokra a pénzmosás és a bűnözés tekintetében;

22.

tudomásul veszi az elektronikus kereskedelmi ügyletek arányának növekedését, és ezért megkérdőjelezi az 500 eurós bankjegy szükségességét, amelyet eredetileg az egyes tagállamokra jellemző fogyasztói szokások figyelembevétele indokolt;

23.

sürgeti az EKB-t, hogy tegye közzé a különböző jegybankokhoz érkező, 500 eurós bankjegyek iránti igények megoszlását;

24.

sajnálatát fejezi ki a határokon átnyúló, euróban történő kiskereskedelmi fizetések még mindig magas költsége miatt, bár a határokon átnyúló, euróban történő fizetésekről szóló 2560/2001/EK rendelet (4) lényeges csökkentéseket vezetett be a határokon átnyúló standard euróátutalások díjaiban, és támogatja az Egységes Európai Fizetési Térség létrehozását; kéri a Bizottságot, terjesszen elő átfogó jogszabályokat ezen a területen, és ragadja meg a lehetőséget az Unión belüli elektronikus fizetési rendszerek harmonizálására annak érdekében, hogy csökkentsék a költségeket, amelyeket általában a fogyasztók és a KKV-k viselnek; felhívja a figyelmet arra, hogy a rendszer hatékonysága a fogyasztók bizalmára épül, amelynek alapja a fogyasztói jogok elismerése;

25.

üdvözli, hogy az EKB második generációs bankjegyeken dolgozik; meg van győződve arról, hogy az euró az elterjedtsége miatt különösen sebezhető a pénzhamisítással szemben, és ösztönzi az EKB-t, hogy legyen készenlétben és a bankjegyek új generációjának tervezésekor vegye figyelembe a jelenlegi tapasztalatot; úgy véli, lényeges, hogy az Europol és a tagállamok rendőrségei ezt a kérdést prioritásként kezeljék;

26.

meggyőződése, hogy az euróról szóló intézményközi párbeszédet javítani lehet az Intézményközi Információs Csoporton keresztül; felkéri a Bizottságot, hogy továbbra is küldjön az Európai Parlamentnek negyedévente írásbeli tájékoztatást a PRINCE-programról;

27.

megerősíti a 2005. május 12-én elfogadott, az Európai Unió (5) tájékoztatási és kommunikációs stratégiájának végrehajtásáról szóló állásfoglalásában kifejtett azon szándékát, hogy elmélyíti a tárgyban folytatott intézményközi együttműködést egy évente megrendezendő vita segítségével, amely alapjául a Bizottság által előterjesztett jelentés szolgálna, és amelybe bevonnák a teljes és részleges hatáskörrel rendelkező bizottságokat és a Tanácsot is;

28.

utasítja az elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett közleményéről a technológia ösztönzésével kapcsolatban a fenntartható fejlődésért: környezetbarát technológiai közösségi cselekvési program az Európai Unió számára (COM(2004)0038),

—

tekintettel az EK-Szerződés 6. és 174. cikkére, a Cardiff-folyamatra (az 1998. június 15-16-i cardiffi Európai Tanács következtetései) és a fenntartható fejlődési stratégiára (a 2001. június 15-16-i göteborgi Európai Tanács következtetései),

—

tekintettel a lisszaboni stratégiára (a 2002. március 15-16-i barcelonai Európai Tanács következtetései),

—

tekintettel a Fenntartható Fejlődési Világtalálkozóra és a johannesburgi Végrehajtási Tervre (2002),

—

tekintettel a „Tiszta, Tudatos, Versenyképes: A környezeti szempontból hatékony innováció lehetőségei a lisszaboni folyamatban” című konferencia következtetéseire (a Környezetvédelmi Tanács 2004. október 14-i következtetései),

—

tekintettel a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési programra (1),

—

tekintettel az Európai Közösség ötödik (2) és hatodik (3) kutatási, műszaki fejlesztési és demonstrációs tevékenységeit felölelő keretprogramjaira,

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, az integrált termékpolitikáról, az életciklusban való környezeti gondolkodásra történő építésről (4) szóló közleményére vonatkozó 2004. április 21-i állásfoglalására,

—

tekintettel az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, a megújuló energiaforrásoknak az EU-ban képviselt arányáról szóló közleményére (COM(2004)0366),

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, a „Közös jövőnk építése - a kibővült Unió 2007 és 2013 közötti politikai kihívásai és költségvetési eszközei” című közleményére (COM(2004)0101),

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, a környezetvédelmi szempontoknak az európai szabványosításba történő beépítéséről szóló közleményére (COM(2004)0130),

—

tekintettel „A környezetvédelmi közbeszerzések kézikönyve” című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2004)1050),

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0141/2005),

A.

mivel a fenntartható fejlődés - a fejlődés, amely a jelenkor szükségleteit a jövő generációk szükségleteinek veszélyeztetése nélkül elégíti ki - az Európai Unió egyértelmű célja;

B.

mivel a göteborgi Európa Tanács következtetései szerint a fenntartható fejlődés három pilléren alapul, nevezetesen a környezetvédelmen, a gazdasági fejlődésen és a társadalmi összhangon;

C.

mivel a fenntartható fejlődés nem érhető el az új környezetbarát technológiák és innovációk fejlődése nélkül;

D.

mivel a fenntartható fejlődés biztosítása céljából a lisszaboni stratégiának - amelynek célja az Európai Uniót a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává tenni, amely képes a fenntartható gazdasági növekedésre, ahol több és jobb munkahely és nagyobb társadalmi összhang van - olyan gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi politikákra van szüksége, amelyek kölcsönösen összhangban vannak, valamint képesek a fokozott gazdasági növekedést elérni;

E.

mivel ebben az összefüggésben alapvető fontosságú a környezetvédelem és a versenyképesség közötti kedvező együtthatások megerősítése és kiaknázása, valamint a gazdasági növekedés elválasztása a környezet pusztulásától; és mivel a környezetbarát technológiák (minden olyan technológia, amelynek alkalmazása átfogó környezeti hatásai vonatkozásában környezeti szempontból jelentősen kevésbé káros, mint más választható technológiák) fontos eszközök ennek elérésében;

F.

mivel csak a környezetbarát technológiák iránti megfelelő kereslet fogja felgyorsítani az innovációk piacra kerülését (a kutatástól, a termékfejlesztésen, termelésen keresztül a piaci bevezetés elindításáig);

G.

mivel az Európai Uniónak olyan környezetvédelmi politikára van szüksége, amely elég nagyra törő ahhoz, hogy keresletet teremtsen a környezetbarát technológiák iránt, világos és nagyra törő környezetvédelmi célokkal, a környezeti terhelés mérésének egyezményes jelölésével, a környezetvédelmi (külső) költségek belsővé tételével rendelkezik, és a sereghajtók helyett inkább az elöljárókat jutalmazza;

H.

mivel a környezetbarát technológiákra irányuló fogyasztói kereslet fontos; mivel azonban a tágan vett társadalomnak kell a fő felelősséget vállalnia az ilyen technológiák gyors iramú fejlődésének megfelelő keretek kialakításában;

I.

mivel a Bizottság környezetbarát technológiai közösségi cselekvési programja (ETAP) nem foglal magában megfelelő mechanizmusokat az ismeretek terjesztésére, a technológia átadására, az innovációra és a fejlesztésre;

J.

mivel a pénzügyi támogatás nemcsak a kutatás és fejlesztés számára fontos, hanem a terméknek a piacra való kifejlesztéséhez is, ezért növelni kell az erőfeszítéseket a kockázati tőkével kapcsolatos megoldások megtalálására;

K.

mivel az Európai Unión belüli politikáknak összhangban kell lenniük és ugyanazon célok irányába kell hatniuk; ezért a fenntarthatóságot elősegítő műszaki megoldásoknak tükröződniük kell a költségvetés elkészítésében és a hetedik kutatási keretprogram megtervezésében; a strukturális alapokat és a Kohéziós Alapot olyan módon kell felhasználni, amely támogatja a környezetbarát technológiák fejlesztését;

L.

mivel a fenntartható fejlődés egyetemes megoldásokat követel, az Európai Uniónak biztosítania kell a belső és külső politikák közötti összhangot, nemcsak a kétoldalú együttműködés és az exporthitelek összefüggésében, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetével, a Világkereskedelmi Szervezettel (WTO), a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetével (OECD) és a Világbankkal kapcsolatos fejlesztések tekintetében is;

1.

üdvözli a közleményt a vita és a környezetbarát technológiák fellendítésével kapcsolatos konkrétabb javaslatok kidolgozásának hasznos alapjaként, de azt szeretné, hogy nagyobb hangsúllyal szerepeljen az ilyen technológiák iránti kereslet fejlesztése; felszólít arra, hogy a széttöredezett megközelítést a környezetvédelmi politika és a fenntartható fejlődés tekintetében általában, e cselekvési terv vonatkozásában pedig konkrétan a környezetkímélő technológiák innovációjának és fejlesztésének nagy fontosságot tulajdonító, az integrált termékpolitika keretrendszerével összhangban lévő, életciklus-gondolkodáson alapuló, erősebben rendszerszemléletű megközelítéssel szükséges felváltani, végül pedig hangsúlyozza az EU és a tagállamok közötti egyeztetés fontosságát;

2.

fontosnak tekinti, hogy javítsa az EU versenyképességére irányuló stratégiája környezetvédelmi oldalát; megállapítja, hogy a lisszaboni stratégia felülvizsgálata során a környezet állapotát és a foglalkoztatás javítását lehetőségnek kell tekintetni a legversenyképesebb tudásközpontú gazdaság megteremtésére; úgy ítéli meg, hogy a környezetbarát technológiák fejlesztése és bevezetése ebben az összefüggésben döntő fontossággal bír;

3.

rámutat a környezetbarát technológiai ágazat foglalkoztatási és növekedési potenciáljára, ahol számos új üzleti lehetőség, és ennek következtében új munkahely keletkezhet - elsősorban KKV-kben -, ami lényegesen hozzájárulhat a lisszaboni célok eléréséhez;

4.

rámutat, hogy ha az EU meg kíván felelni a lisszaboni stratégia céloknak, szükséges hogy jobban együtt dolgozzon a KKV-kkel, és sajnálatát fejezi ki, hogy a Bizottság elmulasztotta a KKV-ket megfelelő módon belevenni a cselekvési tervébe;

5.

felkéri a Bizottságot, hogy azonosítsa azokat a tényezőket, amelyek jelenleg a legnagyobb terhet róják a környezetre, és ezt követően ágazatról ágazatra vizsgálja meg, milyen technológiai innovációk szükségesek a problémák megoldásához; ehhez a munkához az alábbi megfontolások figyelembevételét javasolja:

6.

felismeri a környezetvédelmi politikák innovációt ösztönző szerepét az innovációval szemben szigorú követelményeket támasztó piacgazdaságban; emlékeztet arra, hogy a szigorú környezetvédelmi normák számos növekedési szektorban az EU vezető szerepéhez vezettek és hangsúlyozza, hogy az EU-nak törekednie kell arra, hogy az új technológiák és konceptuális innovációk piacán piacvezető maradjon; ezért arra is felhívja a Bizottságot, hogy további módszereket és forgatókönyveket dolgozzon ki a környezetvédelmi technológiák terén várható fejlődés előrejelzésére;

7.

hangsúlyozza, hogy az EU környezetvédelmi jogalkotásának célja a környezet állapotának folyamatos javítása, és a környezetvédelem lehető legmagasabb fokának elérése; megítélése szerint a jogalkotásnak a legjobb elérhető technológiára kell alapulnia, emellett pedig nagyra törőnek, fenntarthatónak és előrelátónak kell lennie annak érdekében, hogy a termelésben és a vállalkozásokban létrehozza az új környezetbarát technológiák megkövetelte piacalapú keresletet; megjegyzi, hogy az környezetbarát tervezési irányelv jól illusztrálja, hogy hogyan hozható létre keret a terméktervezés és a környezeti teljesítmény jelentős javítására;

8.

felszólítja a Bizottságot, hogy tűzzön ki nagyra törő célt az EU környezeti technológiának a globális piacból való részesedésére vonatkozóan, megítélése szerint az EU-nak tíz éven belül legalább 50%-os piaci részesedést kell elérnie; hangsúlyozza, hogy a környezetbarát áruk és szolgáltatások piaca gyorsan növekszik, és hogy az EU-n belüli vállalkozásoknak továbbra is fontos szerepet kell betölteniük ezen a piacon, valamint ki kell használniuk az úttörő szerep előnyeit;

9.

üdvözli a nagyra törő teljesítménycélokban való megegyezés gondolatát a termelés, a szolgáltatások és a termékek fejlesztésének valamennyi típusában, különösen a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési programban megnevezett kiemelt területeken; rámutat arra, hogy ezek a célok segítséget nyújtanak az európai ipar számára versenyképességének növelésében és a munkahelyteremtésben, ugyanakkor csökkentik a környezetterhelést; felkéri a Bizottságot, hogy rövid időn belül bocsássa rendelkezésre az életciklus alapú megközelítésen alapuló, kötelező minimumkövetelményeken vagy - ahol így a politika célkitűzései gyorsabban vagy kisebb költséggel elérhetők, mint a kötelező követelményekkel - önkéntes megállapodásokon keresztül teljesítendő teljesítménycélok első listáját;

10.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy a közlemény nem tartalmazza a fő környezetvédelmi területenként előzetesen meghatározott teljesítménycélok listáját; felszólítja a Bizottságot, hogy az új törvényekre és a meglévő törvények módosítására vonatkozó javaslatokban tűzzön ki nagyra törő kivitelezési célokat; azon az állásponton van, hogy a céloknak a legjobb elérhető technológiára kell alapulniuk és a technikai fejlődés fényében rendszeresen naprakésszé kell őket tenni úgy, hogy az iparban erőteljes ösztönző hatásuk legyen az állandó innovációra;

11.

felhívja a Bizottságot, szólítsa fel a tagállamokat arra, hogy hozzanak létre útiterveket a környezetbarát technológiai cselekvési programban (ETAP) meghatározott követelmények elérésére, mely útiterveknek az ETAP-nak megfelelő határidőket és a teljesítményre vonatkozó célkitűzésekhez való kapcsolatokat kell tartalmazniuk annak érdekében, hogy a jelentős célokat mind tagállami, mind EU szinten össze lehessen kötni és mérni lehessen, valamint meghatározott határidővel rendelkezzenek;

12.

felkéri a Bizottságot, hogy segítse az ipart a folyamatban lévő integrált termékpolitikai folyamat során, és gondolja át a hagyományos üzleti modelleket az integráltabb, erősebben rendszerszemléletű gyakorlatok kialakulásának elősegítésére, különös figyelmet szentelve a különböző termelési tevékenységek összekapcsolása által kínált lehetőségeknek, amelynek során az egyes termelési folyamatok hulladékanyagai más termelési folyamatok alapanyagaivá válnak, ilyen például a kommunális hulladék felhasználása energiamegtakarítás elérésére, ami a környezet védelme mellett gazdasági előnyökkel is járhat;

13.

rámutat, hogy a források és az alapanyagok felhasználásának hatékonysága csökkenteni fogja az ipar és a háztartások költségeit, felszabadítja a forrásokat más beruházások számára és csökkenti az EU gazdaságának függőségét a szűkös erőforrásoktól és az igen ingatag erőforráspiacoktól; sürgeti tehát a Bizottságot, hogy javasoljon olyan jogszabályokat, amelyek minimalizálják mind a megújuló, mind a nem megújuló természetes erőforrások használatát;

14.

hangsúlyozza, hogy a környezetbarát technológiák bevezetését a megnövelt forráshatékonysággal és a fogyasztói magatartás átalakításával kell összekötni annak érdekében, hogy az EU meg tudja valósítani a fenntartható növekedést;

15.

felszólítja a Bizottságot, hogy segítsen a különféle termékek, szolgáltatások és eljárások környezetterhelésének mérésére szolgáló módszerek és környezetvédelmi jelzőszámok kidolgozásában, annak érdekében, hogy az összes szereplő tájékozottan dönthessen; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e környezeti teljesítményadatok alapján indítsanak olyan kampányt az EU teljes területén, amely ösztönzi a fogyasztók környezetkímélőbb technológiák iránti keresletét;

16.

megjegyzi, hogy a külső (környezeti) költségek belső költségekké alakításának folyamata nagyon lassú, és rámutat arra a tényre, hogy ha sikerülne megoldásokat találni közösségi szinten erre a problémára (adók, adókedvezmények, támogatások, forgalmazható engedélyek, felhasználói és szennyezői díjak stb.), az nagyban növelné a környezetbarát technológiák iránti keresletet;

17.

üdvözli a Tanácsnak az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK irányelvét, amely a jó irányba tett kis lépés, hangsúlyozza azonban, hogy ezen a területen többet kell tenni; sürgeti a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy legyenek progresszívak a keresletoldali energiahatékonyság fokozását és a megújuló energiaforrások ágazatának megerősítését célzó új kezdeményezések felvetésekor és elfogadásakor, és ösztönözzék a kapcsolt energiatermelés, valamint a biomassza energiahatékony felhasználásának terjedését a közlekedés, a lakóépületek és az építőipar vonatkozásában is;

18.

felhívja a Bizottságot, hogy állapítson meg nagyra törő célkitűzést a nyilvános közbeszerzés szerepét illetően annak az általános szabálynak a létrehozása érdekében, hogy minden nyilvános közbeszerzési eljárás tartalmazzon környezetvédelmi kritériumokat, és hogy a tagállamok 2007-re dolgozzanak ki szabványosított vezérelveket a legfontosabb termékekre és szolgáltatásokra vonatkozólag, és biztosítsák a közbeszerzési szakemberek képzését ezekkel a vezérelvekkel kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a környezetbarát technológiák hitelesítési mechanizmusa kulcsfontosságú eszköz lenne a zöld közbeszerzés szélesebb körű alkalmazása szempontjából;

19.

üdvözli a Bizottságnak a környezetbarát közbeszerzésről szóló kézikönyv létrehozásával kapcsolatban végzett munkáját, és várja a felmérést annak hatásáról, hogy kiderüljön, szükség van-e szigorúbb szabályok bevezetésére; jóváhagyja a Wim Kok-jelentés arra vonatkozó javaslatait, hogy a nemzeti és a helyi hatóságok dolgozzanak ki cselekvési tervet a környezettudatos nyilvános közbeszerzésekre vonatkozólag;

20.

hangsúlyozza a környezetbarát technológiák elterjedését lassító akadályok felismerésének és megszüntetésének fontosságát; ezért felkéri az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, hogy készítsen elemzést arról, hogy milyen mértékben fékezik a közösségi szabályok a környezetbarát technológiák alkalmazását és elterjedését, és kéri a Bizottságot, hogy ennek alapján állítson össze egy ütemtervet is tartalmazó, konkrét cselekvési programot a cselekvési tervben megnevezett akadályok megszüntetésére; sürgeti a Bizottságot, hogy ebben az összefüggésben készítsen jelenéstervezetet azokról a legjobb gyakorlatokról, amelyek az Európai Unión kívül - például Japánban - növelték a környezetbarát technológiák alkalmazását;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy adjon elsőbbséget a környezetbarát technológiáknak „megfelelő piaci feltételek” létrehozásához - elsődlegesen közösségi szintű határozatok segítségével, pl. a „szennyező fizet” alapelv végrehajtásával - ezáltal biztosítva, hogy a tiszta technológiát kínáló társaságok előnyben részesüljenek;

22.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a környezetre káros támogatások csökkentésére vonatkozó intézkedéseket és végül töröljék el e támogatásokat; megjegyzi, hogy e támogatások mértéke jelentős; és felszólítja az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, hogy dolgozzon ki listát azokról a támogatásokról, amelyek közvetlenül vagy közvetve elősegítik a környezetszennyező termelést és fogyasztást, ezáltal tisztességtelen versenyt teremtve a tisztább technológiák számára;

23.

megállapítja, hogy a Közösségen belül a fosszilis tüzelőanyagokhoz és az atomenergiához nyújtott állami támogatás akadályozza a környezetbarát technológiák elterjedését; határozottan hisz abban az alapelvben, hogy az externális költségeket be kell építeni a különböző forrásokból származó energiák árába, és ennek kell jelentenie az EU állami támogatásokra vonatkozó, 2005 végén esedékes iránymutatásainak felülvizsgálati alapját; megállapítja, hogy a környezetvédelmi adók az energiaárak megfelelő szinten tartásának fontos eszközei;

24.

úgy véli, hogy a belső piac gördülékeny működésének biztosítása céljából a legjobb közösségi szinten cselekedni, és felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon nagyra törő kezdeményezéseket annak biztosítása céljából, hogy ha a nyílt koordinációs módszerről bebizonyosodik, hogy az nem eredményez megfelelő eredményeket a terhekben megjelenjenek az energiafogyasztás környezetvédelmi költségei;

25.

aggodalmát fejezi ki a már elérhető környezetbarát technológiai megoldások kihasználatlansága miatt; üdvözli az energia- és anyaghatékony beruházásokat erősítő kezdeményezéseket és kéri, hogy a nyilvános beruházási támogatást általában tegyék függővé a környezetbarát termelési módszerek alkalmazásától; tovább sürgeti az Európai Beruházási Bankot és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, hogy növelje azoknak a projekteknek a finanszírozását, amelyek környezetbarát innovációt és technológiákat foglalnak magukban, különösképpen a KKV-k esetében;

26.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy megfelelő erőforrások álljanak a kutatások rendelkezésére és emlékeztet az Európai Unióban kutatásra és fejlesztésre fordítandó kiadások növeléséről szóló 2002. évi barcelonai megállapodásra, melynek célja, hogy ez az összeg 2010-re megközelítse a bruttó hazai termék 3%-át; üdvözli a ráfordítások növelésére és az erőfeszítések összehangolására ezen a területen tett kezdeményezéseket;

27.

hangsúlyozza, hogy a hetedik kutatási keretprogramban forrásokat kell biztosítani a környezetbarát technológiák számára; felszólítja a Bizottságot, hogy a következő kutatási keretprogramban minden gazdasági szektor esetében fogalmazzon meg stratégiai kutatási napirendet az érintett felek (termelők, környezetvédelmi szervezetek, egyetemek, kutatóintézetek és fogyasztók) bevonásával;

28.

rámutat arra, hogy ösztönözni és támogatni kell a QSAR-modelleket (molekulaszerkezet és biológiai hatás közötti összefüggés modelljei) annak érdekében, hogy kiválthatók legyenek bizonyos típusú állatkísérleteket igénylő kutatások;

29.

úgy véli, hogy a fenntartható fejlődés élősegítése érdekében ösztönözni kell a megelőzést és a természeti, kulturális és történelmi értékek helyreállítását szolgáló technológiák kutatását és innovációját;

30.

üdvözli a környezetbarát technológiai platformok támogatását; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy ezeknek a platformoknak a részvétel és az információhoz való hozzájutás tekintetében az összes érdekelt számára egyenlő feltételek mellett nyitottaknak kell lenniük; hangsúlyozza, hogy e platformok sikere az iparral való közös finanszírozástól és együttműködéstől függ; megállapítja, hogy a technológiai platformokra a meglévő erős ipari szektorokon kívül máshol is szükség van; kiemelkedően fontosnak tartja, hogy e platformok együttműködjenek a nemzeti kutatási és technológiai programokkal;

31.

felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a technológia-specifikus intézkedéseket a kutatási tevékenységek, a demonstrációs projektek és a piacra lépés közötti szakadék áthidalására; és hogy fektessen nagyobb hangsúlyt a piacalkotó és terjesztési programokra, valamint arra, hogy milyen eszközök kerülnek felhasználásra a környezetbarát technológiák piacának kialakítása során;

32.

kiemeli a környezeti szempontból hatékony információs és kommunikációs technológiák (ICT) használatának jelentőségét mint olyan eszközét, amely csökkenti a környezet terhelését (dematerializáció), és sürgeti a tagállamokat, hogy részesítsék kedvezményben és támogassák ezt a gondolkodásmódot;

33.

bátorítja a meglévő technológiák terjesztésére vonatkozó különféle javaslatokat, mint például a környezetbarát technológiákról, technológiai platformokról létező könyvtárak vagy adatbázisok EU katalógusának létrehozását;

34.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság elmulasztotta bevonni az Európai Szabadalmi Hivatalt ebbe a kezdeményezésbe, és felszólal a nyilvános alapokon keresztül finanszírozott környezetbarát technológiákra vonatkozó kutatás eredményeinek kötelező nyilvánosságra hozatala mellett;

35.

felszólítja a Bizottságot, hogy a fenntartható fejlődés szemszögéből készítsen felmérést az Európai Unión belüli politikák belső és külső utóhatásairól annak érdekében, hogy megakadályozza az Európai Unió célkitűzéseinek aláásását; megállapítja, hogy a környezetbarát technológiai cselekvési tervet össze kell hangolni a már meglévő kezdeményezésekkel, és hangsúlyozza az olyan, már elfogadott eszközök, mint a Cardiff-folyamat alkalmazásának fontosságát a Kok-jelentésben javasolt határidőkkel;

36.

hangsúlyozza a strukturális alapok és a Kohéziós Alap oly módon való felhasználásának jelentőségét, hogy az összhangban legyen a fenntartható fejlődés céljával, különös tekintettel a környezetbarát technológiákba történő befektetések bátorítására; ösztönözze ezeknek a forrásoknak a felhasználását a környezetbarát technológiák integrálására akkor, amikor a tőkeállomány annak normál életciklusa végén kicserélődik;

37.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy minden jövőbeli közösségi finanszírozási eszközbe bekerüljenek a környezetvédelmi innovációk, és létfontosságúnak tekinti, hogy a környezetbarát technológiák finanszírozása központi eleme legyen a kidolgozás alatt álló Versenyképességi és Innovációs Programnak (CIP);

38.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés világméretű megoldásokat igényel, és üdvözöl minden olyan kezdeményezést, amely a környezetbarát technológiák fejlődő országokban való elterjesztésére és támogatására irányul; úgy ítéli meg, hogy fel kell lépni az elavult és szennyező technológia harmadik országokba történő exportjával szemben; hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak vezető szerepet kell játszania a technológiák átadásában, és sürgeti a tagállamokat, hogy ösztönözzék a közszférát, a magánszektort és a nemzetközi pénzintézeteket, hogy terjesszék és támogassák a környezetbarát technológiákat, és hitelezéseik során biztosítsanak elsőbbséget a környezetbarát technológiáknak, miközben megtagadják a pénzügyi segítséget az elavult és környezetszennyező technológiáktól; üdvözli az OECD nemrégiben elfogadott, a környezetvédelem és a hivatalosan támogatott exporthitelek közös megközelítéseiről szóló ajánlását;

39.

bátorítja a Bizottságot, hogy a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokon környezetvédelmi szempontokat is alkalmazzon és hangsúlyozza annak a jelentőségét, hogy a nemzetközi kereskedelmi szabályok alkalmazása során környezetvédelmi szempontokat is figyelembe lehet venni;

40.

megjegyzi, hogy a fejlődő országok regionális konfliktusainak hátterében gyakran az erőforrások szűkössége áll; azon a véleményen van, hogy az EU környezetbarát technológiáinak átadása konfliktust megelőző eszközként is szolgálhat;

41.

rámutat arra, hogy ösztönözni kell azokat a technológiákat, melyek természeti katasztrófák, valamint olyan tevékenységek elkerülését szolgálják, melyek az erőforrások elpusztításához vagy állapotromlásához vezethetnek, és a lakosság számára kockázatot jelentenek;

42.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az Európai Beruházási Banknak, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

—

tekintettel az EK-Szerződés 177., 178., 180. és 181. cikkére,

—

tekintettel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (1) és különösen annak 28. és 32. cikkére,

—

tekintettel a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról, valamint a gyermekek fegyveres konfliktusban történő részvételéről szóló egyezmény 2002-es I. és II. fakultatív jegyzőkönyvére,

—

tekintettel a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. sz. (1973) és a gyermekmunka legrosszabb formáinak tiltásáról és az annak eltörlésére vonatkozó azonnali fellépésről szóló 182. sz. (1999) Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményre,

—

tekintettel az EU és az AKCS-országok között 2000 júniusában a benini Coutonou-ban aláírt partnerségi megállapodásra,

—

tekintettel az egyéb olyan nemzetközi okmányokra, amelyek a gyermekek jogainak megerősítését célozzák, mint az ENSZ polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmánya (2), az ENSZ gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányára (3), az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezménye (4), az ENSZ a nők elleni diszkrimináció minden formájának megszüntetéséről szóló egyezménye (5), és a gyalogsági aknák alkalmazásának, tárolásának, előállításának és átruházásának tilalmáról, illetve azok megsemmisítéséről szóló egyezmény (6),

—

tekintettel a gyermekek jogairól és jólétéről szóló afrikai chartára, amelyet 1990-ben fogadtak el a kenyai Nairobiban,

—

tekintettel a millenniumi fejlesztési célokra és különösen az 1. és 2. célra, és az ENSZ 2005 szeptemberében, New Yorkban tartandó magas szintű millenniumi eseményére,

—

tekintettel korábbi állásfoglalásaira, és az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés állásfoglalásaira (7),

—

tekintettel a gyermekmunka eltörléséről szóló nemzetközi programra (IPEC), amelyet az ILO 1992-ben mutatott be, és amely 51 országban működik,

—

tekintettel az ILO és az UNESCO oktatásról szóló jelentéseire és más tevékenységeire (8),

—

tekintettel a szenegáli Dakarban 2000-ben tartott Világoktatási Fórumra (dakari csúcstalálkozó), amely elfogadta az „Oktatás mindenkinek” című dokumentumot,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 26. cikkére, amely az oktatást alapvető emberi jogként határozza meg,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlés gyermekekről szóló rendkívüli ülésére, amelyet 2002 májusában New Yorkban tartottak, és annak „A gyermekek számára alkalmas világ” című záródokumentumára,

—

tekintettel a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekről szóló EU-iránymutatásokra (9),

—

tekintettel a gyermekkereskedelemről szóló libreville-i nyilatkozatra, melyet 2002-ben fogadott el 21 afrikai ország (10),

—

tekintettel a nem állami szereplők EK fejlesztési politikákban való részvételéről szóló bizottsági közleményre (COM(2002)0598),

—

tekintettel a vállalati szociális felelősségről szóló tanácsi állásfoglalásra, (11),

—

tekintettel „A vállalati szociális felelősség: üzleti hozzájárulás a fenntartható fejlődéshez” című bizottsági közleményre (COM(2002)0347),

—

tekintettel a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatásokra, (12)

—

tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a transznacionális vállalatok és a kapcsolódó üzleti vállalkozások az emberi jogok tekintetében fennálló felelősségéről szóló jelentésére (13),

—

tekintettel az ILO által 1977 novemberében elfogadott, a multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatra,

—

tekintettel az ENSZ globális egyezményének ötödik elvére, mely szerint „A vállalatoknak elő kell segíteniük a gyermekmunka hatékony eltörlését”,

—

tekintettel az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés Bamakóban (Mali) 2005 áprilisában elfogadott jelentésére az AKCS-országokban az általános alapfokú oktatás és a nemek közötti egyenlőség megvalósítása terén tett előrelépésekről a millenniumi fejlesztési célok összefüggésében,

—

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

—

tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6-0185/2005),

A.

mivel az UNICEF szerint a „gyermekmunka” minden olyan, 18 év alatti gyermek által végzett munka, ami veszélyes, vagy hátráltatja a gyermek iskoláztatását, illetve káros a gyermek egészségére vagy testi, lelki, morális vagy szociális fejlődésére;

B.

mivel a világban 352 millió gyermek dolgozik, akik közül 179 millióan áldozatai a gyermekmunka ILO meghatározása szerinti legrosszabb formáinak;

C.

mivel a gyermekmunkások többségét a mezőgazdasági szektorban foglalkoztatják;

D.

mivel 5 millió gyermeket zsákmányolnak ki Kelet-Európában és a mediterrán régióban található munkahelyeken és - úgy tűnik - főként az EU-tagállamokban, ami különösen elfogadhatatlan;

E.

mivel a gyermekek jogairól szóló 1989. évi egyezményt két aláíró állam, nevezetesen az Egyesült Államok és Szomália kivételével minden aláíró állam megerősítette;

F.

mivel megfelelő intézkedések meghozatalával a szegénység a szegény gyermekek számára nem képezhet olyan áthághatatlan akadályt, amely megakadályozza, hogy felhagyjanak a munkával és nappali oktatásban vegyenek részt: a gyermekmunka felszámolása nem függ a szegénység előzetes felszámolásától;

G.

mivel a gyermekmunka fenntartja a szegénységet, és a munkabérek lenyomásával akadályozza a fejlődést, kirekeszti a felnőtteket a munkából, és megfosztja a gyermekeket az oktatástól;

H.

mivel minden gyermek joga, hogy születésekor nyilvántartásba kerüljön, és ez közvetlen kapcsolatban áll a gyermekeket a munkán keresztüli kizsákmányolástól védő megfelelő emberi jogi normák végrehajtásával;

I.

mivel az általános oktatás fejlesztése az egyik leghatékonyabb rendelkezésre álló stratégia a szegénységi spirál megtörésére, és kulcstényező a fenntartható emberi fejlődésben és az emberi fejlődéssel kapcsolatos célok érdekében tett erőfeszítésekben, amelyeket (ahogy arról nemzetközi szinten megállapodás született) 2015-ig meg kell valósítani;

J.

mivel 2000. november 10-én a Bizottság és a Tanács közös közleményt adott ki az egyetemes alapfokú oktatásról és a fejlesztés terén az oktatás prioritásként történő elismeréséről; mi több, az Európai Parlament számos állásfoglalásban elismerte az oktatás és a gyermekmunka eltörlése közötti kapcsolatot;

K.

mivel 121 millió gyermek (akik közül 65 millió lány) soha nem járt iskolába, bár minden gyermeknek elvitathatatlan joga is van az oktatáshoz;

L.

mivel a gyermekmunka sok gyermeket megakadályoz abban, hogy iskolába járjon, ami luxusnak minősül, mivel a gyermekek jövedelme alapvető fontosságú kiegészítést jelent az egész család megélhetéséhez; mivel az összes dolgozó gyermek közül 120 millióan teljes munkaidőben dolgoznak, amelynek eredményeképpen nem részesülnek megfelelő oktatásban, vagy egyáltalán nem részesülnek oktatásban; mivel bizonyos esetekben az olyan országokban, mint India vagy Kína, a gyermekek oktatását megszakítják, mert a szülők napszámosként történő munkavállalás céljából külföldre vándorolnak, és a gyermeket nem hagyhatják felügyelet nélkül, hogy folytathassa tanulmányait;

M.

mivel a gyermek oktatáshoz való joga nem képezheti vita tárgyát, és mivel az oktatás és a szakképzés a szegénység elleni harcban alapvető szerepet játszik, különösen a lányok és nők esetében; hangsúlyozva a Bizottság elkötelezettségét a fejlesztési együttműködés összefüggésében az oktatás és a képzés forrásainak növelése iránt;

N.

mivel a Tanács egyértelműen kifejezte elkötelezettségét a millenniumi fejlesztési célok tekintetében, amelyek rendelkeznek a szegénység felszámolásáról, az általános alapfokú oktatás biztosításáról és a nemek közötti egyenlőség megvalósításáról;

O.

mivel a sportszergyártók 1978-ban vállalták a FIFA munkagyakorlatra vonatkozó szabályzatának betartását, amely tiltja a gyermekmunka alkalmazását olyan termékek előállítása során, amelyeket engedélyez;

P.

mivel a vállalkozások, a multinacionális vállalatokat is beleértve etikailag és társadalmilag felelősek a gyermekmunka eltörlésének elősegítéséért a gyártás és a termelés minden szakaszában;

Q.

mivel a gyermekmunka leküzdésére a csak egy ágazatot érintő intézkedések ritkán hatékonyak;

R.

mivel az alacsony színvonalú és/vagy nem megfelelő oktatás elriaszthatja a gyermekeket, és veszélyeztetetté teszi őket a kizsákmányolással szemben;

1.

felszólítja valamennyi országot, hogy a lehető leghamarabb erősítse meg és hajtsa végre az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményét és annak fakultatív jegyzőkönyveit;

2.

sürgeti azt a két EU tagállamot, amely nem erősítette meg a 138. és a 182. ILO-egyezményt, hogy erősítsék meg és hajtsák végre azokat, mivel bármilyen más hozzáállás ellenkezne az alapjogi chartával;

3.

javasolja, hogy a Bizottság minden szinten tegye a kétoldalú tanácskozások állandó elemévé a munkakörülményekre vonatkozó alapvető normák betartását a normákat megsértő országok és az ilyen országokkal kereskedelem vagy befektetések révén kapcsolatba lépő országok esetén egyaránt;

4.

úgy ítéli meg, hogy a 138. és a 182. ILO-egyezmények megerősítése és betartása két olyan követelmény, amelyet a Bizottságnak és a Tanácsnak meg kell követelnie azoktól az országoktól, amelyek felvételüket kérik az Európai Unióba;

5.

hangsúlyozza, hogy a gyermekek kizsákmányolása és a gyermekmunka eltörlésért folytatott küzdelemnek az EU számára elsődleges politikai célt kell jelentenie, és felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre a gyermekek jogainak védelmét célzó külön költségvetési tételt az Európai Kezdeményezés a Demokráciáért és az Emberi Jogokért összefüggésében;

6.

sürgeti a Bizottságot, hogy teljes mértékben és koherens módon tegye minden intézkedése részévé a gyermekek jogait, beleértve a gyermekmunka eltörlését, különösen az országos és regionális stratégiai dokumentumokban és a nemzeti/regionális programokban, valamint a fejlesztési politikáról szóló nyilatkozat felülvizsgálati folyamatában, és hogy összpontosítsa figyelmét az oktatás alapvető szerepére;

7.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU kereskedelempolitikája összhangban legyen az EU gyermekek jogainak védelme és előmozdítása iránti elkötelezettségével, és hogy folytasson alapos vizsgálatot az EU-ba importált árukra vonatkozó uniós címkézési rendszer bevezetésével kapcsolatban, amely, miközben biztosítja, hogy az megfelel a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) nemzetközi kereskedelemre vonatkozó szabályainak, igazolja, hogy a címkével ellátott áru előállítása során a termelési és az ellátási lánc egyetlen pontján sem alkalmaztak gyermekmunkát, és alkalmazza a „gyermekmunkamentes” címkét ezeken a termékeken; kéri, hogy a vizsgálat eredményét a Bizottság terjessze a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság elé; az átmeneti időszakban kéri, hogy a fejlődő országokból származó termékeket és terményeket a „felelősen, gyermekmunka nélkül termelt/előállított” címkével lássák el;

8.

javasolja, hogy a Bizottság minden kétoldalú kereskedelmi megállapodáshoz és stratégiai partnerséghez csatoljon az alapvető munkakörülményekre - beleértve a gyermekmunka tilalmát is - vonatkozó záradékot, amely külön megemlíti a foglalkoztatás alsó korhatárának tiszteletben tartását;

9.

sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a gyermekmunka problémája és a gyermekek védelme a bántalmazás, a kizsákmányolás vagy a hátrányos megkülönböztetés bármilyen formája ellen kulcsfontosságú ügy legyen azokban az emberi jogokkal foglalkozó bizottságokban és alcsoportokban, amelyeket a kereskedelmi és együttműködési megállapodások alapján hoztak létre;

10.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a születések hivatalos nyilvántartását, mint alapvető jogot és mint a gyermekek jogai védelmének egyik alapvető eszközét, tegye a fejlesztési együttműködési politika részévé;

11.

sürgeti, hogy a Bizottság foglalkozzon a születések hivatalos nyilvántartásának tárgykörével a fejlesztési politikával kapcsolatos minden jövőbeni közleményében, és hogy tegyen javaslatot iránymutatásokra e gyakorlat terjesztésének elősegítése céljából;

12.

üdvözli a Bizottságon belül a biztosok emberi jogokkal foglalkozó csoportjának létrehozását és egy személyes emberi jogi képviselő kinevezését, és felhívja őket, hogy tegyék a gyermekek jogainak védelmét és előmozdítását, és a gyermekmunka eltörlését egyik kiemelt prioritásukká;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy szorgalmazza egy technikai támogatási stratégia kialakítását azon államok számára, ahol a születések hivatalos nyilvántartásának hiánya általános probléma;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy a gyermekek jogairól készítsen éves közleményt, és ezáltal teremtsen átfogó keretet a gyermekek jogainak védelme és a gyermekmunka eltörlése tekintetében;

15.

üdvözli az ILO-val a fejlesztési együttműködés érdekében létrehozott stratégiai partnerség véglegesítését, melyben a közös tevékenység egyik legfőbb célja a gyermekmunka megszüntetése, különösen a legfiatalabb korcsoportokban, és kéri a Bizottságot, hogy ezt a gyakorlatban minél előbb valósítsa meg, és rendszeresen tegyen jelentést a Parlamentnek; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeres időközönként tegyen jelentést a Parlamentnek az ezen együttműködés területén elért haladásról; felhívja a Bizottságot, hogy hasonló együttműködést alakítson ki más jelentős szervezetekkel, mint például az UNICEF-fel is;

16.

felhívja a Tanácsot és elnökségét, mint az EU szóvivőjét, hogy segítse elő a gyermekek jogait és a gyermekmunka eltörlését az ENSZ 2005 szeptemberében New Yorkban tartandó magas szintű millenniumi eseményén;

17.

felhívja a Bizottságot és az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlést, hogy vegyék figyelembe az ENSZ Közgyűlés gyermekekről szóló rendkívüli ülésszakának eredményeit az AKCS-EU partnerségi megállapodás felülvizsgálati tárgyalásai során, és felhívja a megállapodás és az EU valamennyi tagállamát, hogy tartsák tiszteletben az említett közgyűlésen általuk vállalt elkötelezettségeket;

18.

emlékeztet arra, hogy a Cotonou-i megállapodás egy olyan, a kereskedelmi és munkaügyi normákra vonatkozó külön rendelkezést tartalmaz, amely megerősíti a felek elkötelezettségét az alapvető munkakörülményekre vonatkozó normák és különösen a gyermekmunka legrosszabb formáinak megszüntetése mellett; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a Cotonou-i megállapodás 50. cikkének végrehajtását;

19.

üdvözli az új GSP+ rendszeren belüli rendelkezést, amely további kedvezményeket tartalmaz azon fejlődő országok számára, amelyek ratifikálják és alkalmazzák a szociális/ILO-előírásokat és felkéri a Bizottságot, hogy kísérje alapos figyelemmel e javaslatok végrehajtását, és évente készítsen róluk jelentést a Parlamentnek;

20.

kéri a nemzetközi kereskedelem liberalizálása és a munkakörülményekre vonatkozó alapvető normák közti pozitív kölcsönhatás előmozdítását; javasolja, hogy a Bizottság készítsen rövid és hosszú távú hatásvizsgálatot a kereskedelemliberalizációs politikával kapcsolatos különböző összetevőkről, valamint a GATS szociális szolgáltatásokhoz és közművekhez való egyenlő hozzáférésre gyakorolt lehetséges hatásairól;

21.

úgy véli, hogy a gyermekmunka elleni harcot fel lehet gyorsítani a kiegyensúlyozott társadalmi és gazdasági fejlődéssel, valamint a szegénység csökkentésével; javasolja, hogy az EU kösse össze a gyermekmunka felszámolására irányuló törekvéseit más, hasonló szintű törekvésekkel annak érdekében, hogy biztosítsa az egyéb munkaügyi előírások betartását és a felnőtt dolgozók megélhetési bérét;

22.

megismétli azt a nézetét, hogy egymást erősítő kapcsolat áll fenn az oktatás hiánya és a gyermekmunka között, ami az oktatást alapvető eszközzé teszi a millenniumi fejlesztési célok 2. céljának 2015-re történő megvalósításához;

23.

kéri, hogy kitüntetett figyelemben részesüljön a lányok alapfokú oktatása, akik a fiúknál több korlátba és akadályba ütköznek (amiben olyan kulturális tényezők, mint a korai házasság, a hátrányos megkülönböztetés, társadalmi és családi szerepük stb. játszanak szerepet), amelyek megakadályozzák, hogy beiratkozzanak és eljárjanak az iskolába, és hogy befejezzék a tanulmányaikat; továbbá megállapítja, hogy az oktatásban részesült lányoknak kisebb, egészségesebb családjaik vannak, így hozzájárulnak a termelékenység növeléséhez és a szegénység csökkentéséhez;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy a hivatalos fejlesztési segélyek első számú adományozójaként használja ki helyzetét olyan nemzetközi intézmények között, mint az UNESCO, az UNICEF, a Világbank és az IMF arra, hogy sürgesse ezeket a multilaterális adományozókat, hogy fejtsenek ki nyomást a gyermekmunka felszámolására irányuló stratégiák kialakítása és az olyan oktatási politikák és programok tervezése és végrehajtása érdekében, amelyek nemen, fogyatékosságon, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy kultúrán alapuló megkülönböztetés nélkül minden dolgozó és egyéb, iskolába nem járó gyermeket bevonnak a hivatalos, nappali oktatásba a foglalkoztatásnak a 138. ILO-egyezmény szerinti alsó korhatára eléréséig;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy fejtsen ki nyomást annak biztosítása érdekében, hogy a tanköteles kor és a foglalkoztatás alsó korhatára összhangban legyen a 138. ILO-egyezménnyel, amely kimondja, hogy a foglalkoztatás alsó korhatára „nem lehet kevesebb, mint a tanköteles kor vége és semmilyen esetben sem kevesebb, mint 15 év”;

26.

támogatja az UNICEF által a gyermekmunka megszüntetése érdekében szükségesnek tartott hat intézkedést, nevezetesen:

27.

sajnálja, hogy a dakari csúcstalálkozót követően nem történt számottevő előrelépés az oktatás területén mutatkozó válság leküzdése terén, és tudomásul veszi, hogy jelenleg 113 millió iskolás korú gyermek, akiknek kétharmada lány, nem részesül még alapvető oktatásban sem;

28.

úgy véli, hogy egy gyermeket sem szabad megfosztani az oktatáshoz való alapvető jogától azért, mert fizetésképtelen, és emlékeztet a valamennyi kormányhoz intézett felhívására, miszerint dolgozzanak ki egyértelmű ütemtervet az alapfokú oktatás közvetlen és közvetett tandíjának gyors eltörlésére az oktatás magas szintjének egyidejű fenntartása vagy emelése mellett; biztosítsák minden lehető eszközzel a gyermekek hozzáférését a középfokú, a szakmai és a felsőfokú oktatáshoz; hangsúlyozza, hogy maguk a gyermekek és közösségek bevonása az iskolákkal kapcsolatos döntéshozatalba segít abban, hogy az iskoláztatást jobban a gyermekek igényeihez lehessen igazítani;

29.

úgy ítéli meg, hogy a meglevő oktatási és képzési programokra vonatkozó tájékoztatás kulcstényező ezeknek a programoknak a végrehajtásában, és felhívja a Bizottságot, hogy fordítson kitüntetett figyelmet annak biztosítására, hogy a nők és a gyermekek megfelelő tájékoztatásban részesüljenek, mivel az oktatás segíthet nekik abban, hogy védekezzenek a kizsákmányolás bármilyen formája ellen;

30.

felhívja a Bizottságot, hogy határozzon meg egyértelmű célokat a legmagasabb színvonalú általános alapfokú oktatás nemzeti indikatív programokban történő elősegítésére vonatkozóan, különös tekintettel a lányok, a konfliktus sújtotta területekről és a társadalom peremén élő és rászorulóbb társadalmi csoportokból származó gyermekek oktatási programokhoz való hozzáférésére;

31.

javasolja, hogy a Bizottság támogassa a mobilizációs programokat és az átmeneti oktatási programokat, különös tekintettel azon stratégiák hatékonyságára, amelyek a dolgozó gyermekek hivatalos nappali oktatásba való bevonására irányulnak, például az áthidaló iskolák és osztályok révén, amelyek speciálisan képzett tanárok segítségével olyan gyermekeknek segítenek az iskolai környezethez való alkalmazkodásban, akik korábban nem vettek részt formális iskolai oktatásban;

32.

felhívja az Európai Uniót, hogy kényszerítse azokat az országokat, amelyekben már gyermekmunkát tiltó törvény van érvényben, hogy teljesen számolják fel az országukban a gyermekmunkát, és hogy ezeket a gyermekeket és hátrányos helyzetű serdülőket hároméves türelmi időn belül vigyék vissza az iskolákba;

33.

kéri az EU-t, hogy növelje a költségvetési támogatást a nélkülöző területek iskolái és tanárai számának növelésére;

34.

úgy ítéli meg, hogy a gyermekmunka a kiegyensúlyozatlan társadalmi-gazdasági fejlődés eredménye; ajánlja, hogy a gyermekmunka eltörlésére tett erőfeszítések vegyék figyelembe a fejlődő országokban fennálló társadalmi feltételeket és a szegénységet, és olyan intézkedések javaslásához vezessenek, amelyek célja a háztartások bevételének növelése például a felnőtt munkavállalók minimálbérének biztosítása útján, mivel a gyermekmunka leszorítja a felnőtt munkabéreket;

35.

úgy ítéli meg, hogy a szegénység felszámolása az egyetlen járható út a gyermekek kizsákmányolásának megszüntetéséhez szükséges feltételek megteremtéséhez, és hangsúlyozza, hogy a mikrohitelrendszer fontos szerepet játszhat a családi bevételek növelésében;

36.

felhívja a Bizottságot, hogy kövessen nyomon az alapfokú oktatással kapcsolatos minden EU finanszírozást, ami azok hozzájárulását illeti a gyermekmunka olyan formái elleni küzdelemhez, amelyek következtében a gyermekek nem tudnak részt venni a nappali oktatásban, anélkül hogy ezzel korlátozná a humanitárius segélyeket, amelyek élelmiszert és egyéb támogatást biztosítanak a régiók infrastruktúrájának fejlesztéséhez;

37.

rámutat arra, hogy az általános nappali oktatás feltétele egy olyan oktatási rendszer, amely stratégiákat foglal magában arra vonatkozóan, hogy minden dolgozó gyermeket (vagy akik valamilyen más okból kifolyólag nem járnak iskolába) átvezessenek a nappali oktatásba; felhívja az Európai Uniót annak biztosítására, hogy minden, a Közösség által finanszírozott oktatási program tartalmazzon átfogó stratégiákat, mint például társadalmi motivációs és felzárkóztató órákat az idősebb tanulók számára;

38.

üdvözli a gyermekmunka eltörléséről szóló nemzetközi program (IPEC) tevékenységét és támogatja az általa javasolt, a gyermekek iskolába való visszatérését célzó ösztönzőket, mint például a gyermekek számára biztosított térítésmentes étkezés vagy a családjaiknak nyújtott más támogatások;

39.

támogatja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkáját és együttműködését a Kereskedelmi Világszervezettel, beleértve a rendszeres párbeszéd révén megvalósuló együttműködést, és javasolja ezen együttműködés további erősítését;

40.

kifejezi aggodalmát a gyermekek ENSZ gyermekjogi egyezményében meghatározott jogainak súlyos megsértései tekintetében, beleértve az egészséghez, az oktatáshoz és a táplálkozáshoz, valamint az erőszak, a kizsákmányolás és a rossz bánásmód elleni védelemhez való jogot;

41.

felhívja a Bizottságot, hogy támogasson a gyermekmunka kevésbé gyakori formái, mint például a házimunka és a családi adósságok kifizetése céljából a gyermekek eladása (adósrabszolgaság) ellen síkra szálló programokat;

42.

üdvözli azt a tényt, hogy a Bizottság kezdeményezte egy emberkereskedelemről szóló közlemény (2005) kidolgozását;

43.

megerősíti arra vonatkozó javaslatát, hogy nevezzenek ki külön EU-képviselőt olyan gyermekek ügyeire, akik fegyveres konfliktusok, háborúk, elüldözés, aszály, éhínség, természeti katasztrófák vagy az AIDS áldozatai, vagy akik belekeveredtek az emberkereskedelembe, annak biztosítása érdekében, hogy ezekre a helyzetekre is kellő figyelmet fordítsanak;

44.

kéri a Kereskedelmi Világszervezet támogatását olyan formában, hogy a kereskedelemben a gyermekmunkát helyezze tilalom alá, és hogy a gyermekmunkamentes termékeket így forgalmazzák és címkézzék, hogy a fogyasztókban tudatosítsák a felelős gyakorlatokat;

45.

felhívja a Bizottságot, hogy emlékeztesse az Európai Uniót és a fejlődő országokat a hágai nemzetközi örökbefogadási egyezmény szerinti kötelezettségeikre, és különösen arra, hogy biztosítsa, hogy minden EU-segélyben részesülő ország aláírta és megerősítette az egyezményt; és hogy segítse ezeket az országokat abban, hogy megakadályozzák a gyermekeknek az országon belüli vagy országok közötti nem megfelelő vagy jogellenes örökbefogadási eljárások miatt bekövetkező sérülését;

46.

üdvözli azt a tényt, hogy a Bizottság kezdeményezte egy, a vállalati szociális felelősségről szóló közlemény kidolgozását, amely 2005 áprilisában volt esedékes;

47.

javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja meg a megfelelő EU-szintű jogi biztosítékok és mechanizmusok működését, amelyek azonosítják és bíróság elé állítják azokat az európai uniós székhelyű importőröket, amelyek az alapvető ILO-egyezményeket - beleértve az ellátási lánc bármely pontján alkalmazott gyermekmunkát - megsértő termékeket importálnak; ezért kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ösztönző lehetőségek kialakítását azon uniós importőrök számára, amelyek rendszeresen és független megfigyelőkkel követik nyomon termékeik gyártását a termelési lánc részét képező összes harmadik országban;

48.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy - különösen az új EU-tagállamokban - segítsék elő azokat a tisztességes kereskedelemre irányuló kezdeményezéseket, amelyek a termelőket annak biztosítása céljából ellenőrzik, hogy módszereik a tisztességes kereskedelmi normákkal összhangban legyenek;

49.

javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja ki és azonosítsa azokat a vállalatokat, amelyek termelési és ellátási láncuk bármely szakaszán folyamatosan és tartósan gyermekmunkát alkalmaznak, és kéri, hogy ez a lista legyen elérhető az EU-s importőrök számára;

50.

felhívja a tagállamokat, hogy a vállalati szociális felelősség iránti fogyasztói tudatosságot fokozzák, és támogassák az olyan termékek népszerűsítésére irányuló kezdeményezéseket, különösen az olyan mezőgazdasági termékeket és sportszereket beleértve, amelyek gyártása során nem vettek igénybe gyermekmunkát;

51.

felhívja az önkormányzatokat, hogy működjenek együtt a nemzetközi szervezetekkel az ipar és a mezőgazdaság ellenőrzésében a gyermekmunka megakadályozása céljából, és hogy működjenek együtt a megfelelő nappali oktatási létesítmények megépítésében és fenntartásában, a szakképzett oktatószemélyzet, az ingyenes közlekedés és étkeztetés biztosításában, hogy minden gyermek iskolába járhasson;

52.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek közre az ENSZ transznacionális vállalatok és más üzleti vállalkozások emberi jogok iránti kötelezettségeivel kapcsolatos normáinak oly módon történő kialakításában, hogy az hatékony, globális eszközzé váljon a gyermekmunkával és a vállalatok által elkövetett más emberi jogi visszaélésekkel szemben;

53.

sürgeti a Bizottságot, hogy beszerzési és szerződéskötési politikájában tegye előfeltétellé az alapvető munkakörülményekre vonatkozó normák betartását; felhívja a Bizottságot, hogy e cél érdekében dolgozzon ki olyan politikát, amely a fejlődő országok kistermelői számára is lehetővé teszi e normák betartását;

54.

felhívja a Tanácsot, hogy támogassa az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásait és az ENSZ globális egyezményét;

55.

azt ajánlja, hogy a Bizottság javasolja az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásai hatókörének kiterjesztését a befektetéstől a kereskedelemig, javítsa a megvalósítás eszközeit, és kössön megállapodást a fejlődő országok kormányaival arról, hogy a vállalkozások miként „járulhatnak hozzá a gyermekmunka tényleges megszüntetéséhez”;

56.

ösztönzi a transznacionális vállalkozásokat, hogy - minden érintett féllel együttműködve - tevékenységük során és a beszerzési láncukban alkalmazzanak szociálisan felelős üzleti gyakorlatokat, és erről készítsenek jelentést;

57.

felkéri a Bizottságot, hogy abban az esetben, ha a fejlődő országok kormányai elmulasztják betartani az OECD iránymutatásait, ne csak szabálysértési eljárást kezdeményezzen, de a gyermekmunka igénybevételével készített, jól ismert termékek gyártásában részt vevő vállalatok és multinacionális vállalatok nevét is hozza nyilvánosságra;

58.

ösztönzi a transznacionális vállalkozások székhelye szerinti országok kormányait, hogy kövessék nyomon az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásainak végrehajtását, és rendszeres időközönként tegyenek közzé jelentést ezeknek a vállalkozásoknak a gyermekmunka megszüntetéséhez és az ILO munkakörülményekre vonatkozó alapvető normáinak megvalósításához való hozzájárulásáról;