|
8.4.2006 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 86/10 |
Az Európai Közösségek Bizottsága által a Németországi Szövetségi Köztársaság ellen 2005. december 23-án benyújtott kereset
(C-456/05. sz. ügy)
(2006/C 86/17)
Az eljárás nyelve: német
Az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: Hans Støvbælk és Sabine Grünheid, kézbesítési cím: Luxembourg) 2005. december 23-án keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Németországi Szövetségi Köztársaság ellen.
A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:
|
1) |
állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság – mivel az átmeneti illetve a szerzett jogok védelmére vonatkozó szabályokat, amelyek alapján a pszichoterapeuták az érvényes engedélyezési követelményektől függetlenül kapnak működési engedélyt illetve jóváhagyást, csak a tevékenységüket a német törvényes betegbiztosítás keretein belül végző pszichoterapeutákra alkalmazza, és a pszichoterapeuták más tagállamban végzett egyenértékű illetve hasonló szakmai tevékenységét nem veszi figyelembe – nem teljesítette az EK-Szerződés 43. cikkéből eredő kötelezettségeit, |
|
2) |
kötelezze a Németországi Szövetségi Köztársaságot a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek:
A pszichoterapeuták tevékenységének az eziránt felmerült igénytől független engedélyezésére vonatkozó német átmeneti szabályozás szerint egy pszichoterapeutának az általa kívánt helyen – amennyiben ott nem merült fel erre vonatkozó igény – csak akkor engedélyezik tevékenysége gyakorlását, ha a múltban a törvényes betegbiztosítás keretein belül védelemre érdemes előzetes tevékenységet végzett. A Bizottság álláspontja szerint ez a szabályozás ellentétes az EK 43. cikkben megfogalmazott letelepedés szabadságával, amennyiben a védelemre érdemes előzetes tevékenység vizsgálatánál kizárólag a német törvényes betegbiztosítás keretein belül végzett tevékenységet veszik figyelembe, és nem vizsgálják, hogy a biztosítottak más tagállamok törvényes betegbiztosításai terhére végzett gyógyászati kezelése azzal egyenértékű-e vagy egyenértékűnek tekintendő-e.
Az EK-Szerződésnek a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései irányadóak a jelen ügyben. Az a körülmény, hogy a vitatott szabályozás a német betegbiztosítási rendszer része, nem ellentétes ezzel. Noha a tagállamok jogosultak szociális biztonsági rendszerük szabad kiépítésére és annak a kérdésnek a szabályozására is, hogy milyen feltételek mellett jogosultak a pszichoterapeuták a betegbiztosítási ellátásban való részvételre, ezeknek a szabályozásoknak összhangban kell állniuk a közösségi jog rendelkezéseivel, különösen az EK-Szerződés által biztosított alapszabadságokkal. A jelen német átmeneti szabályozás nem felel meg ennek a követelménynek, mivel alkalmas arra, hogy a más tagállambeli letelepedni kívánókat, akik korábban alapvetően más tagállamban biztosítottakat kezeltek, visszatartsa praxisuk Németországba történő áthelyezésétől.
A jelen német szabályozás nem tesz eleget azoknak az igazolási követelményeknek, amelyeket a Bíróság – a Szerződés által biztosított letelepedési szabadságot akadályozó – nemzeti rendelkezésekkel szemben állapított meg. Egyrészt közvetett hátrányos megkülönböztetést okoz, amennyiben lényegéből adódóan a más tagállamokból származó pszicoterapeutákra jobban kihatással lehet, mint a a belföldiekre. Mialatt ugyanis a német pszichoterapeuták belföldön alapvetően a német törvényes betegbiztosítás terhére tevékenykedtek, a más tagállamokból származó pszichoterapeuták nem rendelkeznek ennek megfelelő előzetes tevékenységgel Németországban. Másrészt az átmeneti szabályozás olyan kérelmezőkre történő korlátozása, akik az irányadó időszakban Németországban gyakoroltak előzetes tevékenységet, aránytalan: a szabályozás célja, azaz a felmerült igénytől függetlenül engedélyezendő pszichoterapeuták számának korlátozása ugyanis nem lenne veszélyben, ha a migránsok által más tagállamokban gyakorolt hasonló vagy egyenértékű tevékenységeket védelemre érdemes előzetes tevékenységnek ismernék el. A fenti okok miatt a jelen esetben a letelepedés szabadságának olyan korlátozásáról van szó, amely nem tekinthető igazoltnak.