12.11.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 281/7

—

az elsőfokon hozott határozatát fenntartva részben helyezze hatályon kívül az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a T-71/03., T-74/03. és T-91/03. sz. (1) egyesített ügyben 2005. június 15-én hozott ítéletének a T-91/03. sz. ügyben az alperes által az EK 81. cikk szerinti eljárás megindításáról hozott 2002. december 17-i C(2002) 5083 final sz. határozata ellen benyújtott keresetet elutasító részét;

—

ennek hiányában csökkentse az alperesre a 2002. december 17-i határozat 3. cikkében kirótt bírság összegét, valamint csökkentse az ítélethozatalig fizetendő kamat és ennek megfelelően a fellebbezés tárgyát képező ítélet rendelkező részében foglalt késedelmi kamat mértékét;

—

az alperest kötelezze az eljárás összes költségének viselésére.

1.

A fellebbező álláspontja szerint a non bis in idem alapelv értelmében – amelyet minden tagállam és a Közösség is elismer, beleértve a harmadik országokkal való kapcsolatokat is – az alperesre az Egyesült Államokban kirótt korábbi bírságot jelen esetben figyelembe kellett volna venni. A korábban külföldön kirótt bírságok figyelembe vételének – ezen elv és az anyagi igazságszolgáltatás elvének megsértésével történő – teljes elutasítása jogellenes, és nem tartozik a határozatot hozó hatóságok vagy a Bíróság mérlegelési jogkörébe.

2.

Semmilyen indokolást nem adtak a bírságnak a – feltételezett egyedüli piacvezetői pozíció miatt kiszabott – 35 %-os megemelésére, elvégre a vitathatatlan tények és a Bíróság ellentmondó megállapításai alapján ennek semmilyen jogalapja nincs. Mivel a Bizottság által felsorolt panaszokból nem derült ki egyértelműen, hogy szándékában állt a felperest egyedüli piacvezetőnek tekinteni, a meghallgatáshoz való jogot is megsértették.

3.

A Bíróság annak ellenére sem foglalkozott részletesen a fellebbező kifogásával – amely szerint az üggyel foglalkozó bizottsági csoport tagjainak hiányos nyelvtudása miatt a védelemhez való jogait helyrehozhatatlan sérelem érte –, hogy a fellebbező tényekkel alátámasztott beadványokat nyújtott be, és bizonyítékok előadását is felajánlotta.

4.

A fellebbező együttműködését nem értékelték kellően. Mivel együttműködése legalább annyit ér, mint a többi résztvevőé, ezért – bírságának a többi résztvevőhöz képest jelentősen kisebb mértékű csökkentésével – vele szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak.

5.

A kirótt bírságok aránytalanul magasak, mivel nem vették figyelembe, hogy a határozat meghozatalának idején a fellebbező nehéz helyzetben volt. A Bizottság és a Bíróság nem tételezheti fel azt, hogy a bírság összegének meghatározásakor a gazdasági hatékonyságot nem kell figyelembe venni, mivel mindkét intézménynek meg kell vizsgálnia, hogy a kirótt bírság gazdaságilag mennyire reális.

6.

Végül a kamatláb meghatározása tévesen történt: az eljárás idejére meghatározott kamatláb különösen magas összege lényegében egy további bírsággal ér fel, amelynek nincs jogalapja.