9.7.2005

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 171/31

Az Elf Aquitaine által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2005. április 27-én benyújtott kereset

(T-174/05. sz. ügy)

(2005/C 171/51)

Az eljárás nyelve: francia

Az Elf Aquitaine (székhelye: Courbevoie [Franciaország], képviselik: Eric Morgan de Rivery és Evelyne Friedel ügyvédek) 2005. április 27-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

—	elsődlegesen semmisítse meg a 2005. január 19-i C(2004)4876 végl. bizottsági határozat 1. cikkének (d) pontját, amely megállapítja, hogy az Elf Aquitaine megsértette az EK 81. cikket 1984. január 1-je és 1999. május 7-e között, és az EGT 53. cikket 1994. január 1-je és 1999. május 7-e között;

—

ennek megfelelően semmisítse meg (i) a 2005. január 19-i C(2004)4876 végl. bizottsági határozat 2. cikkének (c) pontját, amely 45 millió euró bírságot szab ki az Elf Aquitaine és Atofina vállalkozásokra közös és egyetemleges felelősségük alapján, (ii) e határozat 3. cikkét, amely az EK 81. cikkben és az EGT 53. cikkben leírt jogsértés abbahagyására kötelezi az Elf Aquitaine-t, valamint (iii) e határozat 4. cikkének (9) bekezdését, amely szerint a határozat címzettje az Elf Aquitaine;

—	másodlagosan semmisítse meg a 2005. január 19-i C(2004)4876 végl. bizottsági határozat 2. cikkének (c) pontját, amely 45 millió euró bírságot szab ki az Elf Aquitaine és Atofina vállalkozásokra közös és egyetemleges felelősségük alapján;

—	harmadlagosan módosítsa a 2005. január 19-i C(2004)4876 végl. bizottsági határozat 2. cikkének (c) pontját, amely 45 millió euró bírságot szab ki az Elf Aquitaine és Atofina vállalkozásokra közös és egyetemleges felelősségük alapján, és megfelelően csökkentse a kérdéses bírság összegét;

—	bármely esetben kötelezze a Bizottságot az összes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A vitatott határozattal a Bizottság megállapította, hogy a felperes részt vett vállalkozások összehangolt magatartásában, amely során maguk közt felosztották a termelési mennyiségeket és a vevőket, összehangolt módon felemelték az árakat, kárpótlási rendszert állítottak fel, információkat cseréltek az eladási mennyiségekről és árakról, valamint rendszeres találkozókon vettek részt és egyéb kapcsolatokat alakítottak ki annak érdekében, hogy megegyezzenek a fent említett korlátozásokban, és végrehajtsák azokat. A Bizottság e jogsértések miatt bírságot szabott ki a felperesre.

A felperes azzal érvel, hogy a megtámadott határozat olyan jogsértést rótt terhére, amelyet leányvállalata követett el, és a határozat megsemmisítését kéri a következő jogalapokra hivatkozással:

A felperes első jogalapjával a védelemhez való jogának megsértésére hivatkozik. Azt állítja, hogy a Bizottság nem ismertette érveit egyértelmű módon a kifogásközlésben, nem teljesítette a rá háruló bizonyítási terhet, és nem vette figyelembe a közigazgatási eljárás során felmerült tényeket.

A felperes második jogalapjával a megtámadott határozat indokolásának állítólagos nem megfelelő voltára hivatkozik arra tekintettel, hogy az új álláspontot fogadott el a felperesnek a leányvállalat magatartásáért való felelősségével kapcsolatban, valamint nem adott választ a felperes cáfolataira.

A felperes a harmadik jogalap keretében továbbá azzal érvel, hogy ellentmondás áll fenn egyrészt a jogsértésért való felelősség, másrészt annak elismerése között, hogy a leányvállalat részvétele kisebb mértékű volt.

A felperes által hivatkozott negyedik jogalapot az anyavállalatnak a leányvállalatok magatartásáért való felelősségére vonatkozó szabályok megsértése képezi.

A felperes ötödik jogalapjában azt állítja, hogy a megtámadott határozat több lényeges szabályt sért, amelyeket az összes tagállam elismer, és amelyek a közösségi jogrendszer szerves részét képezik, így a büntetés egyéniesítésének elvét, a törvényesség elvét és az ártatlanság vélelmének általános elvét.

A hatodik jogalap szerint a Bizottság több mulasztást követett el a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárás során, amelyeket a felperes a gondos ügyintézés elvének megsértéseként értékel.

A felperes hetedik jogalapjával továbbá előterjeszti, hogy a megtámadott határozatban alkalmazott, az anyavállalatoknak a leányvállalataik magatartásáért való felelősségére vonatkozó új feltételek a jogbiztonság elvét sértik.

A következő két jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy a Bizottság helytelenül értelmezte az előterjesztett okirati bizonyítékokat, és hogy a megtámadott határozat hatáskörrel való visszaélést valósít meg.

Másodlagosan a felperes a bírság megsemmisítését kéri azon alapon, hogy a Bizottságnak a bírság megállapítására vonatkozó érvelése ellentmondásos.

Harmadlagosan a felperes a bírság összegének csökkentését kéri.