Az Európai Közösségek Bizottsága által a Németországi Szövetségi Köztársaság ellen 2005. április 5-én benyújtott kereset

(C-152/05. sz. ügy)

(2005/C 132/33)

Az eljárás nyelve: német

Az Európai Közösségek Bizottsága, képviseli: R. Lyal és K. Gross, kézbesítési cím: Luxembourg, 2005. április 5-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Németországi Szövetségi Köztársaság ellen.

Az Európai Közösségek Bizottsága keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek:

Az Európai Közösségek Bizottságának álláspontja szerint a német állam által nyújtott, saját otthon után járó támogatás hátrányosan megkülönböztető jellegű. A saját otthon után járó támogatásra azok a Németországban teljes körű adókötelezettséggel rendelkező adóalanyok tarthatnak igényt, akik Németországban lakhatási célból lakás vagy ház tulajdonjogát szerzik meg. Ezzel szemben azoknak a Németországban teljes körű adókötelezettséggel rendelkező adóalanyoknak, akik Németországon kívül élnek és ott lakhatási célból ingatlant kívánnak megszerezni, nem jár saját otthon után járó támogatás.

A német szabályozással személyek három csoportját hozták hátrányos helyzetbe: 1. a külföldi lakóhellyel rendelkező állami alkalmazottakat, 2. az olyan határ menti ingázókat, akiknek a jövedelme legalább 90 %-ban a német jövedelemadó hatálya alá tartozik és 3. a németországi diplomatákat és EU-tisztviselőket.

A Bizottság ezt a személyek érintett csoportjának helyzetétől függően a munkavállalók szabad mozgása (EK 39. cikk), a letelepedési jog (EK 43. cikk), illetve az EK 18. cikk szerinti szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog megsértésének tekinti. Mindegyik esetkör kellően határon átnyúló vonatkozású ahhoz, hogy a Szerződés vonatkozó rendelkezésének alkalmazhatóságát indokolja.

A Bizottság erre az esetre alkalmazhatónak tartja a Bíróság C-279/73. sz. Schumacker-ügyben hozott ítéletét. Mindenkinek, aki Németországban teljes körű adókötelezettséggel rendelkezik, aki tehát teljes jövedelme után alapvetően Németországban adózik és így a német közszféra finanszírozásában részt vesz, egy lakóhellyel rendelkező személlyel azonos módon kell részesednie az adóból finanszírozott kedvezményekből is. El kell kerülni azt, hogy az érintettek sem a lakóhelyük államában, sem abban az államban, ahol foglalkozásukat folytatják, ne jussanak a személyes helyzetükhöz kapcsolódó előnyökhöz.

A gyakorlatban kevéssé valószínű, hogy egy Németországban teljes körű adókötelezettséggel rendelkező adóalany egyidejűleg még egy másik államban is teljes körű adókötelezettséggel rendelkezik. Ezt a kivételes helyzetet úgy lehet kezelni, hogy megtiltják a saját otthon után járó német támogatás és egy ezzel összehasonlítható külföldi támogatás egyidejű igénybevételét.

A saját otthon után járó támogatás Németországban fekvő ingatlanokra való korlátozása nem indokolt. A németországi lakáshelyzeten is javíthatna az, ha például határ menti ingázók ahelyett, hogy Németországba költöznének, határközeli külföldi államokban szereznének lakástulajdont. A német szövetségi kormány a pert megelőző eljárásban nem tudta kellően bemutatni azt, hogy milyen célt szolgál a támogatás saját államterületre való korlátozása. Még ha elfogadható is lenne, hogy egy tagállam csak a saját területén támogatja a lakásépítést, a német szabályozás nem következetes. Ha a Németországi Szövetségi Köztársaság ugyanis a lakásépítés minden formáját támogatni kívánja Németországban, nem világos, hogy miért korlátozódik a támogatás a Németországban teljes körű adókötelezettséggel rendelkező adóalanyokra. A Németországban korlátozott adókötelezettséggel rendelkező adóalanyok is szerezhetnek ott lakástulajdont és így támogathatják a lakásépítést.

A közösségi jog semmiképpen nem követeli meg a más tagállamokban lévő második lakóingatlan megszerzésének anyagi támogatását. A támogatás terjedelmének meghatározása egyedül a nemzeti jogalkotóra hárul. A rendszer kialakítására vonatkozó szabadságát azonban az EK-Szerződésben rögzített alapvető szabadságok korlátozzák.