Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (kibővített ötödik tanács) a T-168/02. sz. IFAW Internationaler Tierschutz-Fonds gGmbh (támogatja: a Holland Királyság, a Svéd Királyság és a Dán Királyság) kontra Európai Közösségek Bizottsága (támogatja: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága) ügyben 2004. november 30-án hozott ítélete ellen a Svéd Királyság által 2005. február 14-én benyújtott fellebbezés

(C-64/05. P. sz. ügy)

(2005/C 115/18)

Az eljárás nyelve: angol

A Svéd Királyság, képviseli K. Wistrand, meghatalmazotti minőségben, 2005. február 14-én fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (kibővített ötödik tanács) a T-168/02. sz. IFAW Internationaler Tierschutz-Fonds gGmbh (támogatja: a Holland Királyság, a Svéd Királyság és a Dán Királyság) kontra Európai Közösségek Bizottsága (támogatja: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága) ügyben (1)2004. november 30-án hozott ítélete ellen.

A fellebbező fél azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek:

A svéd kormány állítása szerint az Elsőfokú Bíróság megsértette a közösségi jogot a fellebbezéssel megtámadott ítéletben.

Az Elsőfokú Bíróság elsőként megállapította, hogy az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet („a nyitottsági rendelet”) 2. cikkében szereplő, az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési jog az említett intézmények birtokában lévő minden dokumentumra vonatkozik, és ebből kifolyólag, adott esetben kérhető tőlük a harmadik felektől – beleértve különösen a tagállamokat – származó dokumentumokhoz való hozzáférés is. Az Elsőfokú Bíróság kiemelte, hogy az úgynevezett szerzőségi szabályt – vagyis azt az elvet, miszerint a dokumentumot elkészítő személy rendelkezik a dokumentumról, és így ő dönti el, hogy az közzétehető-e, függetlenül attól, hogy az kinek a birtokában van – nem foglalták bele a rendelet szövegébe.

Mindazonáltal, az Elsőfokú Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nyitottsági rendelet 4. cikkének (5) bekezdéséből az következik, hogy a tagállamok különleges bánásmód alá tartoznak, és az általuk elkészített dokumentumokra a szerzőségi szabály vonatkozik. Ezen álláspont indokolásaként az Elsőfokú Bíróság kiemelte, hogy: először is, a nyitottsági rendelet 4. cikkének (5) bekezdése szerinti beleegyezés beszerzésének kötelezettsége másként nem lenne betartható; másodszor pedig, a rendeletnek se nem célja, se nem következménye a nemzeti jogszabályok módosítása. Az Elsőfokú Bíróság szerint a tagállam nem köteles indokolni a nyitottsági rendelet 4. cikkének (5) bekezdése szerinti kérelmét.

A svéd kormány azonban úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság értelmezését semmi sem támasztja alá kifejezetten és egyértelműen, sem a szóban forgó rendelkezésben, sem a nyitottságra vonatkozó rendelet más részében. Ilyen körülmények között, az Elsőfokú Bíróság értelmezésének alapjául szolgáló érvek egyike – sem egyenként sem együttesen – sem indokolhatja a nyitottsági rendelet fundamentumát képező, alapvető szabály figyelmen kívül hagyását. A rendeletnek megfelelően, a dokumentummal rendelkező intézmény joga annak eldöntése, hogy a dokumentum közzétehető-e. Ha a nyitottsági rendelet 4. cikke (1)–(3) bekezdésében foglalt, a közzététel szabályára vonatkozó kivételek egyike sem alkalmazható, akkor a dokumentumot közzé kell tenni. A beleegyezés megszerzésének a nyitottsági rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében foglalt kötelezettsége olyan eljárási szabály, amely akkor is a rendelet célját szolgálná, ha a tagállamok nem kapnának abszolút vétójogot. A vétójog hiánya nem vonja maga után a nemzeti jogszabályok módosítását sem.

A nyitottsági rendelet szerint, valamely dokumentumhoz való hozzáférést elutasító határozat csak a 4. cikk (1)–(3) bekezdésében foglalt kivételek valamelyike alapján hozható. Ha az adott tagállam nem indokolja meg a dokumentum közzétételének elutasítását, azáltal azt kockáztatja, hogy az intézmény nem tudja majd megállapítani, hogy létezik-e olyan különleges titokvédelmi igény, amely a dokumentum közzététele megtagadásának alapjául szolgálhat, a nyitottsági rendelet közzétételre vonatkozó szabályai alóli kivételek alapján.

Az Elsőfokú Bíróság határozatának alapjául szolgáló érvek egyike sem elegendő a tagállamoktól származó dokumentumok tekintetében az azon alapelv alóli kivétel lehetővé tételéhez, miszerint a dokumentummal rendelkező intézmény jogosult eldönteni, hogy az közzétehető-e. Ezért az Elsőfokú Bíróság határozata sérti a közösségi jogot.

(1)  HL C 202., 2002.8.24., 30. o.