Az Európai Közösségek Bizottsága által a Finn Köztársaság ellen 2005. február 9-én benyújtott kereset

(C-54/05. sz. ügy)

(2005/C 93/21)

Az eljárás nyelve: finn

Az Európai Közösségek Bizottsága, képviseli: M. Van Beck és M. Huttunen, kézbesítési címük: Luxembourg) 2005. február 9-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához a Finn Köztársaság ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek:

A járművek nyilvántartásba vételéről szóló 1598/1995 finn rendelet rendelkezéseiből következik, hogy egy olyan személy, akinek szokásos tartózkodási helye Finnországban van, ideiglenes tranzitengedélyt köteles kérni egy járműre, amelyet szabályosan nyilvántartásba vettek és biztosítottak egy másik tagállamban, a jármű behozatalakor, vagy egy másik tagállam, vagy egy harmadik ország felé a Finnországon való átszállításakor. Ezen engedély hiányában egy olyan személy, akinek a szokásos tartózkodási helye Finnországban van, nem használhatja Finnországban azt a járművet, amelyet azt megelőzően egy másik tagállamban nyilvántartásba vettek és biztosítottak. Ezen engedély megszerzéséhez szükséges, hogy a Finnországban tartózkodó személy, aki egy más tagállamban nyilvántartásba vett járművet hoz be, egy határátkelőhelyen megjelenjen, kérelmezze az engedélyt és kifizesse a vonatkozó adókat. A járművet az engedély kiállítása előtt nem használhatja. Az engedély érvényessége általában hét nap, amelynek során a jármű importőrének a járművet Finnországban nyilvántartásba kell vetetnie, amennyiben azt az ideiglenes tranzitengedély rendszerétől eltérően akarja használni.

Az EK 28. cikk megtiltja a behozatali mennyiségi korlátozásokat és az azzal azonos hatású intézkedéseket.

Amennyiben egy Finnországban tartózkodó személy egy más tagállamban nyilvántartásba vett járművet hoz be Finnországba, vagy egy másik tagállam, illetve egy harmadik ország felé szállítja azt Finnországon keresztül, meg kell állnia Finnország határán, hogy ott tranzitengedélyt kérelmezzen és a járművet rendszeres határellenőrzéseknek vetik alá, amelyek egyértelműen a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősülnek az EK 28. cikk értelmében.

Finnország nem terjesztett elő olyan tényt azon feltevés alátámasztására, amely szerint a hatékony pénzügyi ellenőrzés biztosításának nincs más eszköze, mint a tranzitengedélyezés rendszere, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy személy, akinek a szokásos tartózkodási helye Finnországban van, köteles a sajátos alakiságoknak a határon rendszeresen eleget tenni, azaz a legközelebbi határátkelőhelyen megjelenni és tranzitengedélyt kérelmezni anélkül, hogy bármilyen jogi biztosítékkal rendelkezne arra vonatkozóan, hogy Finnországban használhatja a járművet, amelyet szabályosan nyilvántartásba vettek, biztosítottak és műszaki szempontból ellenőriztek egy másik tagállamban. Az ilyen rendszeresen ismétlődő alakszerűségek az áruk szabad mozgása alapvető korlátozásának minősülnek.

Amennyiben a Bíróságnak mégis az volna az álláspontja, hogy a kérdéses rendszer az EK 30. cikk alapján közösségi szinten igazolható, a Bizottság az engedély időtartamával érvelne, amely a rendelet szerint általában hét nap, mindenesetre aránytalanul rövid.

E megfontolások alapján a Bizottság úgy véli, hogy a Finnországban hatályban lévő, a tranzitengedélyek rendszerére vonatkozó 1598/1995 rendelet ellentétes az EK 28. és az EK 30. cikkeivel. Amennyiben a Bíróságnak mégis az volna az álláspontja, hogy a kérdéses rendszer közösségi szinten az EK 30. cikke alapján igazolható, a Bizottság úgy érvelne, hogy az engedély időtartama, amely a rendelet szerint általában hét nap, egyébként az EK 28. és az EK 30. cikkeivel ellentétes.