|
5.3.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 57/1 |
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE
(második tanács)
2005. január 20-án
a C-464/01. sz. (Oberster Gerichtshof előzetes döntéshozatal iránti kérelme) Johann Gruber kontra Bay Wa AG ügyben (1)
(Brüsszeli egyezmény - A 13. cikk (1) bekezdése - Alkalmazási feltételek - Fogyasztó által megkötött szerződés fogalma - Tetőcserép mezőgazdasági termelő általi vásárlása szakmai és magáncélra egyaránt szolgáló gazdasági épület befedésére)
(2005/C 57/02)
Az eljárás nyelve: német
A C-464/01. sz. ügyben a Bírósághoz a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezménynek a Bíróság általi értelmezéséről szóló, 1971. június 3-i jegyzőkönyv alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Oberlandesgericht Innsbruck (Ausztria) a Bírósághoz 2001. december 4-én érkezett 2001. november 8-i határozatával az előtte Johann Gruber és a Bay Wa AG között folyamatban lévő eljárásban terjesztett elő, a Bíróság (második tanács), tagjai: C. W. A. Timmermans, a tanács elnöke, C. Gulmann, R. Schintgen (előadó), G. Arestis és J. Klučka bírák, főtanácsnok: F. G. Jacobs, hivatalvezető: M.-F. Contet vezető tisztviselő, 2005. január 20-án meghozta ítéletét, amelynek rendelkező része a következő:
A Dánia, Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozásáról szóló, 1978. október 9-i egyezménnyel, a Görög Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1982. október 25-i egyezménnyel, a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1989. május 26-i egyezménnyel, valamint az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásáról szóló, 1996. november 29-i egyezménnyel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény joghatósági szabályait a következőképpen kell értelmezni:
|
— |
az a személy, aki részben a kereskedelmi vagy szakmai tevékenységéhez tartozó, részben kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívüli célt szolgáló dologra nézve köt szerződést, nem hivatkozhat az ezen egyezmény 13-15. cikkeiben írt különös joghatósági szabályokra, kivéve ha a kereskedelmi vagy szakmai használat olyannyira mellékes, hogy a kérdéses ügylet teljes összefüggésére figyelemmel teljesen alárendelt szerepet játszik; az a tény pedig jelentéktelen, hogy a nem kereskedelmi és nem szakmai cél van túlsúlyban; |
|
— |
az eljáró bíróság feladata megítélni, hogy a kérdéses szerződést el nem hanyagolható mértékben az érintett kereskedelmi vagy szakmai tevékenységéhez sorolható szükségleteinek kielégítésére kötötték vagy éppen ellenkezőleg, a kereskedelmi vagy szakmai cél szerepe jelentéktelen; |
|
— |
ennek során e bíróságnak az iratokból objektíve megállapítható minden lényeges ténybeli körülményt figyelembe kell vennie; nem veheti azonban az olyan körülményeket vagy tényezőket figyelembe, amelyek a fogyasztó voltára hivatkozó személlyel szerződést kötő személy számára felismerhetőek voltak a szerződés megkötésekor, kivéve, ha fogyasztó voltára hivatkozó személy olyan magatartást tanúsított, amely a másik személyben kereskedelmi vagy szakmai cél meglétének látszatát keltette. |