5.2.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 31/4


A Corte Suprema di Cassazione 2004. június 11-i végzésével Honyvem Informazioni Commerciali srl kontra Mariella De Zotti ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem

(C-465/04. sz. ügy)

(2005/C 31/10)

Az eljárás nyelve: olasz

A Corte Suprema di Cassazione (Olaszország) 2004. június 11-i végzésével, amely 2004. november 3-án érkezett a Bíróság hivatalához, Honyvem Informazioni Commerciali srl kontra Mariella De Zotti ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához.

A Corte Suprema di Cassazione a következő kérdésekről kéri a Bíróság döntését:

„vajon a 1986. december 18-i 86/653/EGK irányelv (1) 17 cikke tartalmának és céljának és esetlegesen az ez által előírt kártalanítás mértéke meghatározásának feltételei tekintetében a 19. cikk értelmezhető-e oly módon, hogy az irányelvet átültető nemzeti jogszabály lehetővé teszi, hogy egy (meghatározott jogviszonyokban a felekre nézve kötelező) kollektív megállapodás (vagy szerződés) azt írja elő, hogy az ügynöknek a 17. cikk (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállásán alapuló és ugyanezen cikk rendelkezései szerint kifizetendő kártalanítás helyett olyan kártalanítást kell fizetni, amely, egyfelől, az ügynököt a (2) bekezdés a) pontja első és második franciabekezdésében szereplő feltételek teljesülésétől függetlenül illeti meg (és a kártalanítás egy részének tekintetében a jogviszony megszűnésének minden esetében), másfelől pedig a kártalanítás számszerűsítését nem az irányelvből következtethető feltételek alapján kell elvégezni (és adott esetben az irányelv által meghatározott maximális összeget tekintetbe véve), hanem a kollektív megállapodásban meghatározott feltételek szerint. Tehát egy olyan kártalanításról van szó, amelyet (az ügynök által előidézett üzleti növekedésre való különösebb tekintet nélkül) az ügynök által a jogviszony időtartama alatt kapott díjazás bizonyos százalékai alapján határoznak meg, melynek következtében magának a kártalanításnak az összege, még felső összeghatár esetén is vagy akkor is, ha fennállnak azok a feltételek, amelyek függvényében az irányelv jogot biztosít a kártalanításra, sok esetben alacsonyabb (sőt jóval alacsonyabb), mint az irányelv által előírt maximum, tehát annál az összegnél, amelyet a bíróság a konkrét esetben megítélt volna, ha nem a kollektív megállapodás számítási arányait, hanem az irányelv feltételeit és elveit kellett volna tekintetbe vennie;

vajon a kártalanítást analitikus módon kell-e kiszámítani, azoknak a jutalékoknak a felbecsülésével, amelyeket az ügynök feltételezhetően a jogviszony megszűnése utáni években kapott volna, tekintettel az általa szerzett új vevőkre vagy a már meglévő vevőkkel az üzlet általa történt jelentős növelésére, valamint az összeg csak utólag történő esetleges kiigazításával, tekintetbe véve a méltányosságnak és a felső összeghatárnak az irányelv szerinti feltételét; vagy egyéb számítási módszerek is megengedhetőek, különösen a szintetikus módszerek, amelyek nagyobb teret engednek a méltányossági feltételnek, és amelyek kiindulópontja az irányelv által meghatározott felső határ;

Következésképpen, a Bíróság elé kell terjeszteni az említett, a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1986. december 18-i 86/653/EGK tanácsi irányelv 17. és 19. cikkeinek értelmezésére vonatkozó kérdéseket.”


(1)  HL L 382., 1986.12.31., 17. o.