A Scandlines Sverige AB által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2004. október 7-én benyújtott kereset

(T-399/04. sz. ügy)

(2005/C 6/78)

Az eljárás nyelve: angol

A Scandlines Sverige AB, székhely: Helsingborg, Svédország, képviseli: C. Vajda Q.C., R. Azelius és K. Azelius ügyvédek, 2004. október 7-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek:

A felperes svéd társaság, melynek fő tevékenysége, hogy egy kompvállalat kikötői ügynöke. A felperes panaszt nyújtott be a Bizottsághoz a Svédországban lévő helsingborgi kikötőt üzemeltető és a kikötői díjakat meghatározó Helsingborgs Hamm AB (HHAB) ellen. A felperes álláspontja szerint, a HHAB túlzott kikötői díjakat rótt ki a felperessel szemben és ezzel az EK 82. cikket megsértve visszaélt erőfölényével. A vitatott határozatban a panaszt elutasították.

A kereset alátámasztása érdekében a felperes előadja, hogy a Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a kompvállalatokra kirótt kikötői díjak nem túlzott mértékűek. A felperes szerint, a Bizottság költség/ár elemzése során megállapítást nyert, hogy a HHAB, a társaság rendelkezésére álló saját tőke értékének 100 %-ánál magasabb nyereséget ért el a komp-tevékenységével. A felperes előadja, hogy ilyen arányú nyereség versenypiacon nem érhető el, és ezért az túlzott mértékű, tisztességtelen és erőfölénnyel visszaélést valósít meg. Álláspontja szerint, a fenti következtetés elvetésével a Bizottság helytelenül alkalmazta a „gazdasági érték” fogalmát, illetve nem alkalmazta az arányosság elvét és a bizonyítási teher helyes megosztását. Azt állítja továbbá, hogy a Bizottság tévesen vetette el a kompvállalatok és a teherszállítók vonatkozásában, illetve a Helsingborgban és az útvonal másik végpontjában, Elsinore-ban alkalmazott árak összehasonlítását. A felperes továbbá kétségbe vonja a Bizottság arra vonatkozó megállapítását, hogy nem volt a kompvállalatok és a teherszállítók között az EK 82. cikk szerinti árdiszkrimináció. A felperes szerint, a Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a HHAB által a két üzletágban nyújtott szolgáltatások nem helyettesíthető szolgáltatások, és hogy a kompvállalatok nem voltak versenyhátrányban.

A felperes előadja továbbá, hogy a Bizottság indokolása téves, nem megfelelő valamint ellentmondásos, és ezért az EK 253. cikkel ellentétes. A 2842/98 rendelet 6. cikke értelmében fennálló meghallgatáshoz való jogának sérelmére is hivatkozik, és azt állítja, hogy a Bizottság nem folytatott le ésszerű időn belül megfelelő vizsgálatot, megsértve ezzel az EK 10. cikket, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkét, illetve azt az elvet, hogy a Bizottság köteles ésszerű időn belül eljárni.