|
4.12.2004 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 300/29 |
Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága második tanácsának a T-203/02. sz. (1), a The Sunrider Corporation kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) – az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban résztvevő másik fél: Juan Espadafor Caba – ügyben 2004. július 8-án hozott ítélete ellen a The Sunrider Corporation által 2004. szeptember 29-én benyújtott fellebbezés
(C-416/04. P. sz. ügy)
(2004/C 300/55)
A The Sunrider Corporation, Torrance, Kalifornia (Egyesült Államok), képviseli A. Kockläuner ügyvéd, 2004. szeptember 29-én fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága második tanácsának a T-203/02. sz., a The Sunrider Corporation kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) – az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban résztvevő másik fél: Juan Espadafor Caba – ügyben 2004. július 8-án hozott ítélete ellen.
A fellebbező fél azt kéri, hogy a Bíróság:
|
1) |
helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróságnak a T-203/02. sz. ügyben 2004. július 8-án hozott határozatát („megtámadott határozat”); |
|
2) |
kötelezze a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) a Bíróság előtti eljárási költségek viselésére; |
|
3) |
semmisítse meg a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal első fellebbezési tanácsának az R 1046/2000-1. sz. ügyben 2002. április 8-án hozott határozatát; |
|
4) |
kötelezze a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) az Elsőfokú Bíróság és az OHIM előtti eljárási költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek:
A felperes álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróság ítéletét a következő indokokra tekintettel kell hatályon kívül helyezni:
A közösségi védjegyrendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértése a rendelet 15. cikke (3) bekezdésével összefüggésben (jogosulatlan használat)
Az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezte a közösségi védjegyrendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdését a rendelet 15. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben mivel tévesen vette figyelembe a harmadik fel által történő védjegyhasználatot.
E vonatkozásban, az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezte a közösségi védjegyrendelet 15. cikkének (1) és (3) bekezdésében foglalt bizonyítási teher megoszlását. Ezenkívül, az Elsőfokú Bíróság figyelembe vett olyan, nem bizonyító erejű (implicit) nyilatkozatokat és bizonyítékokat, amelyeket a felszólaló terjesztett elő. A fentieken túl az Elsőfokú Bíróság megalapozott bizonyítékok helyett vélelmekre hagyatkozott. Végezetül, az Elsőfokú Bíróságnak meg kellett volna vizsgálnia, hogy a releváns tény- és jogkérdések fényében, az Elsőfokú Bíróság határozatával egyidejűleg jogszerűen meghozható-e lett volna a fellebbezéssel megtámadott határozat rendelkező részével azonos rendelkező résszel bíró új határozat.
A közösségi védjegyrendelet 43. cikke (2) bekezdésének megsértése: az ellentartott védjegy használatának nem megfelelő igazolása
Az Elsőfokú Bíróság megsértette továbbá a közösségi védjegyrendelet 43. cikkének (2) bekezdését, mivel tévesen értelmezte a tényleges használatnak a közösségi védjegyrendelet 43. cikkének (2) bekezdése értelmében vett fogalmát.
Különösen, az Elsőfokú Bíróság nem mérlegelte megfelelően, hogy:
|
— |
a felszólaló csupán három számlát nyújtott be az 1996-os évre vonatkozóan, amelynek értéke nem haladta meg a 3 476 euró összértéket, |
|
— |
a felszólaló csupán két számlát nyújtott be az 1997-re évre vonatkozóan, amelynek értéke nem haladta meg az 1 306 euró összértéket, |
|
— |
a kérdéses áruk alacsony-költségű, így tömegtermelésre és tömegfogyasztásra szánt áruk voltak, |
|
— |
ezen árukat viszonylag könnyen lehetett értékesíteni, |
|
— |
a kérdéses árukat legfeljebb egyetlen vevőnek értékesítették; |
és emiatt az ellentartott ES 372 221 lajstromszámú „VITAFRUT” védjegy nem került tényleges használatra a közösségi védjegyrendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében, mivel annak használata szórványos, alkalmi jellegű, minimális volt és nem volt jelen azon terület lényeges részén, amelyre nézve oltalmat élvezett.
A közösségi védjegyrendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjának megsértése
A fentiekben foglaltakon túl az összehasonlítandó védjegyek nem összetéveszthetőségig hasonlóak, tekintettel a „gyógynövény- és vitaminitalok” árukra, amelyekre nézve a bejelentett 156 422 lajstromszámú „VITAFRUIT” védjegy oltalmat kért. Különösen mivel a „gyógynövény- és vitaminitalok” áruk egyrészről, a „gyümölcslé-koncentrátum” másrészről csak távolról hasonlóak, mivel csupán néhány érintkezési pontjuk van.
Ez azon a tényen alapul, hogy az összehasonlítandó áruk eltérnek a termékminőségükre, nyersanyagaikra, és előállítási feltételeikre, nevezetesen azokra a berendezésekre, a know-how-ra, és a gyártó létesítményre nézve, amelyek a szóban forgó áruk előállításához szükségesek. Az összehasonlítandó áruk továbbá, eltérnek használatuk módja, funkcionális minőségük és forgalmazásuk módja tekintetében. Ennélfogva a szóban forgó áruk esetleges közös jellegzetességeinél fontosabbak a közöttük lévő különbségek.
(1) HL C 233., 2002.9.28., 26. o.