Az Európai Közösségek Bizottsága által az Olasz Köztársaság ellen 2004. szeptember 24-én benyújtott kereset

(C-412/04. sz. ügy)

(2004/C 300/54)

Az Európai Közösségek Bizottsága, képviseli: Klaus Wiedner és Giuseppe Bambara meghatalmazotti minőségben, 2004. szeptember 24-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Olasz Köztársaság ellen.

Az Európai Közösségek Bizottsága keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek:

A Bizottság megjegyzi, hogy a 109/1994. törvény 2. cikkének (1) bekezdése, valamint az 1995. március 17-i 157. sz. törvényerejű rendelet 3. cikkének (3) bekezdése, amely az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések szabályozása alá vonja azokat a szerződéseket is, amelyekben a építési beruházásnak gazdasági szempontból túlsúlya van, de más szolgáltatásokhoz képest egyértelműen kiegészítő jellegű, ezzel számos, a vonatkozó közösségi szabályozás, nevezetesen esettől függően a 92/50/EGK, illetve a 93/36/EGK irányelv alkalmazási körébe eső szolgáltatási és beszállítási szerződést is e szabályozás alá von.

Mivel az ezen irányelvekben alkalmazott értékhatárok meglehetősen alacsonyabbak a 93/37/EGK irányelvénél, a vizsgált rendelkezések ennél fogva lehetővé teszik a 92/50/EGK és a 93/36/EGK irányelvekben előírt eljárások betartása nélkül olyan vegyes, szolgáltatásra és építési beruházásra irányuló, beszállításra és építési beruházásra irányuló, vagy beszállításra, építési beruházásra és szolgáltatásra irányuló szerződések odaítélését, amelyeknek összege magasabb ezen utóbbiakban alkalmazott értékhatárnál, de alacsonyabb a 93/37/EGK irányelvben meghatározott építési beruházásra irányuló szerződésekénél, azon egyetlen ténynél fogva, hogy az építési beruházásoknak, noha csupán kiegészítő jellegűek, gazdasági szempontból túlsúlyuk van. Ebből a nézőpontból a vizsgált rendelkezések a hivatkozott 92/50/EGK és 93/36/EGK irányelveket sértik.

Magánszemélyek által a városfejlesztési hozzájárulás terhére végrehajtott intervenciók

A Bizottság úgy véli, hogy a 109/94. törvény 2. cikkének (5) bekezdése, amely kizárja a 93/37/EGK irányelv által szabályozott eljárás lefolytatásának kötelezettségét abban az esetben, amikor a magánszemély és a közigazgatási szerv közötti megállapodás több építési beruházási tevékenységet foglal magában, amelyek értéke egyenként vizsgálva az említett irányelv által alkalmazott határértékénél alacsonyabb, ám amelyek együttes összege ezen határértéket túllépi, mindig együttesen alkalmazva a városfejlesztési munkák építési engedély vagy egy jóváhagyott parcellázási terv jogosultjának történő közvetlen odaítélését lehetővé tevő 1942. évi 1150. és az 1977. évi 10. törvénnyel és azt követő módosításokkal valamint kiegészítésekkel, sérti a 93/37/EGK irányelvet.

A közösségi értékhatárnál alacsonyabb összegű tervezési és építési beruházás- irányítási megbízások odaítélése

A Bizottság megjegyzi, hogy a 109/94. törvény 17. és 30. cikkeit, amelyek lehetővé teszik az ajánlatkérő közigazgatási szerv számára, hogy a kérdéses szerződéseket megbízásos alapon, bármiféle közzététel nélkül ítéljék oda, az EK-Szerződés 49. cikkén alapuló átláthatóság elvével ellentétesnek kell tekinteni. Másrészt a szolgáltatásnyújtók tapasztalatát és képességeit ellenőrző eljárás lefolytatása önmagában nem biztosítja az említett átláthatóság elvének betartását, hacsak nincsenek előírva minimális közzétételi módok, amelyek lehetővé teszik az egyenlő feltételek közötti versenyt valamennyi, a szolgáltatásnyújtásban potenciálisan érdekelt személy számára.

Az építési beruházás-irányítási szolgáltatás odaítélésének szabályozása

A Bizottság megállapítja, hogy a 109/94. törvény 27. cikkének (2) bekezdése, amely lehetővé teszi az építési beruházás-irányítási szolgáltatási szerződések – bármiféle versenykiírás nélküli – közvetlen odaítélését a tervezéssel megbízott szakembernek, a megbízás tárgyát képező szolgáltatás értéke és az alkalmazandó szabályozás szerint a 92/50/EGK, illetve a 93/38/EGK irányelv, avagy az EK-Szerződés 43. és 49. cikkének megsértésének minősül.

Az átvételi szolgáltatások odaítélésének szabályozása

A Bizottság úgy véli, hogy a 109/94. törvény 28. cikke által szabályozott mechanizmus, amely lehetővé teszi az ajánlatkérő számára a közmunka saját szervezetükön kívüli átvevőjének közvetlen kiválasztását az építési beruházás-átvételi szolgáltatásra irányuló pályázaton való részvételt valamennyi potenciálisan érdekelt szolgáltatásnyújtó számára lehetővé tevő pályázati kiírás vagy egyéb formájú közvetlen hirdetmény közzététele nélkül, az említett szolgáltatások és az alkalmazandó szabályozás szerint ellentétben áll a 92/50/EGK irányelv és a 93/38/EGK irányelvvel vagy az EK-Szerződés 43. és 49. cikkében kifejezett átláthatóság alapelvével.

A tervköltségvetés szabályozása

A 109/94. törvény 37a. és azt követő cikkei az ún. „tervköltségvetés” intézményét szabályozzák. Ennek az intézménynek az a rendeltetése, hogy lehetővé tegye az építési beruházások megvalósítását a közigazgatáson kívüli, „előmozdítóknak” nevezett személyek által tett ajánlatok alapján, építési beruházások koncessziójának odaítélése által.

A Bizottság megjegyzi, hogy a koncesszió versenyeztetési módjainak fent említett szabályozása két előnnyel bír az „előmozdító” számára az összes többi potenciális versenyzővel szemben. Először is, eljárásjogi szempontból az „előmozdító” automatikusan meghívást kap a koncesszió odaítélése céljából tartott ajánlattételi eljárásra az általa és a résztvevők által az előző pályázaton benyújtott ajánlatok összehasonlításának eredményétől függetlenül. Vagyis, ha az adott pályázaton az „előmozdító” eredeti ajánlatánál kettőnél több jobb ajánlatot nyújtottak is be, az ajánlattételi eljárást mindenképpen a két legjobb ajánlatot benyújtó, valamint az „előmozdító” között fogják lefolytatni. Másodsorban pedig, anyagi jogi szempontból, az a szabályozás, amely lehetőséget nyújt az „előmozdítónak” ajánlata módosítására az ajánlattételi eljárás folyamán annak érdekében, hogy azt a közigazgatási szerv által legmegfelelőbbnek tartotthoz közelítse, gyakorlatilag azt jelenti, hogy az „előmozdító” számára a koncesszió odaítélése során elővételi jogot ismernek el.

A Bizottság úgy véli, hogy az „előmozdító” fent bemutatott előnyeinek elismerése a potenciális koncessziótulajdonosokkal szemben ellentmond az egyenlő bánásmód elvének.

(1)  HL L 199., 1993.8.9., 54. o.

(2)  HL L 199., 1993.8.9., 1. o.

(3)  HL L 209., 1992.7.24., 1. o.

(4)  HL L 199., 1993.8.9., 84. o.