20.11.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 284/3


A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(nagytanács)

2004. szeptember 14-én

a C-19/03. sz. (Landgericht München I előzetes döntéshozatal iránti kérelme) Verbraucher-Zentrale Hamburg eV kontra O2 (Germany) GmbH & Co. OHG ügyben (1)

(Gazdaság- és monetáris politika - 1103/97/EK rendelet - Az euró bevezetése - Az euró és a nemzeti valutaegységek közötti átváltás - Átváltott fizetendő vagy elszámolandó pénzösszegek kerekítése - A távközlési szektorban kötött szerződés - „Fizetendő vagy elszámolandó pénzösszegek” fogalma - A telefonbeszélgetések percalapú számlázása)

(2004/C 284/05)

Az eljárás nyelve: német

A C-19/03. sz. ügyben a Bírósághoz az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Landgericht München I (Németország) a Bíróságnál 2003. január 20. nyilvántartásba vett, 2002. december 27-i végzésével az előtte a Verbraucher-Zentrale Hamburg eV és az O2 (Germany) GmbH & Co. OHG között folyamatban lévő eljárásban terjesztett elő, a Bíróság (nagytanács), tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C.W.A. Timmermans, A. Rosas, C. Gulmann, J.-P. Puissochet (előadó) és J. N. Cunha Rodrigues tanácselnökök, R. Schintgen, F. Macken, N. Colneric és S. von Bahr bírák, főtanácsnok: M. Poiares Maduro, hivatalvezető: M. Múgica Arzamendi, vezető tisztségviselő, 2004. szeptember 14-én meghozta ítéletét, amelynek rendelkező része a következő:

1)

Az alapeljárásban szereplő percdíjhoz hasonló díj nem minősül fizetendő vagy elszámolandó pénzösszegnek az euró bevezetésével kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló, 1997. június 17-i 1103/97/EK tanácsi rendelet 5. cikkének első mondata alapján, ennélfogva nem kell minden esetben a legközelebbi centre kerekíteni. E megállapításnál nincs jelentősége annak, hogy ez a díj a számla végösszegének számítási alapjául vett egység meghatározott többszörösén nyugszik, vagy hogy az említett díj a fogyasztó számára az áruk és szolgáltatások díjának meghatározó elemét jelenti.

2)

A 1103/97 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az nem tiltja a fizetendő és elszámolandó összegeken kívüli összegek esetében a kerekítést a legközelebbi centre, amennyiben az tiszteletben tartja a szerződések folyamatosságának a rendelet 3. cikke által biztosított elvét, valamint a rendelet által követett azon célt, hogy az euróra való áttérés semleges maradjon, tehát az euróra való áttérés ne járjon olyan hatással amely a gazdasági szereplők, így a fogyasztók által is – vállalt szerződéses kötelezettségeket módosítja, és ne legyen gyakorlati hatása a ténylegesen fizetendő árra.


(1)  HL C 70., 2003.3.22.