23.10.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 262/17

Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (harmadik tanács) a T-264/03. sz. Jürgen Schmoldt, Kaefer Isoliertechnik GmbH & Co. KG és Hauptverband der Deutschen Bauindustrie e.V kontra Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2004. május 25-én hozott végzése ellen a Hauptverband der Deutschen Bauindustrie e.V, a Kaefer Isoliertechnik GmbH & Co. KG és Jürgen Schmoldt ügyvezető által 2004. augusztus 10-én benyújtott fellebbezés

(C-342/04 P. sz. ügy)

(2004/C 262/30)

A Hauptverband der Deutschen Bauindustrie e.V, a Kaefer Isoliertechnik GmbH & Co. KG és Jürgen Schmoldt ügyvezető, képviseli: Prof. Dr. Dr. H.C. Hans-Peter Schneider (Rominteweg 3, D-30559 Hannover), 2004. augusztus 10-én fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (harmadik tanács) a T-264/03. sz. ügyben 2004. május 25-én hozott végzése ellen.

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

—

semmisítse meg a végzést, és az ügyet utalja vissza az Elsőfokú Bírósághoz;

—

az alperest kötelezze a közbenső kérdés költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

Az Elsőfokú Bíróság megállapításaival ellentétben a felpereseket az alperes alapeljárásban megtámadott határozata személyükben érinti.

A fellebbezők nyolc jogalapra hivatkoznak:

1)

a megtámadott végzés téves tényállásból indul ki: vitathatatlan, hogy az állandó bizottság ad hoc csoportja 2002. november 22-i jelentést nem készített. 2002. szeptember 10-én és 11-én, az állandó bizottság 55. ülésén a 89/106/EGK irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti tiltakozási eljárásban létrehozott ad hoc csoport soha nem ülésezett, illetve soha nem fogadott el ilyen jelentést;

2)

a harmadik fellebbező nem „saját személye érdekében” nyújtott be keresetet: vitathatatlan, hogy a harmadik fellebbező az első fellebbező „hő-, hűtő és hangszigetelési, valamint tűzvédelmi” szövetségi szakrészlegének – az e területen építési termékeket felhasználó németországi vállalkozások egyik egyesülésének – ügyvezetője, és mint ilyen az első fellebbező alkalmazottja. A harmadik fellebbező munkaköri feladatai közé tartozik, hogy az első felperest és a hozzá csatlakozott vállalkozásokat a vonatkozó nemzeti és európai szabványosítási munka keretében képviselje;

3)

a közösségi jog a fellebbezők érdekében eljárási garanciákat ír elő. Az építésügyi állandó bizottságra vonatkozó, a 89/106/EGK irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében és (7) preambulumbekezdésében található eljárási garanciáknak azokra is vonatkozniuk kell, akiket az állandó bizottság az 5. cikk (1) bekezdése alapján szükséges állásfoglalás kialakításába ad hoc csoportként szakmailag bevon;

4)

a 89/106/EGK irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárásban a harmadik fellebbező, mint az építésügyi állandó bizottság tagja, nemcsak az első fellebbezőt képviselte mint tagvállakozást, hanem magától értetődően a második fellebbezőt is. Vitathatatlan, hogy a második fellebbező az első fellebbező „hő-, hűtő és hangszigetelési, valamint tűzvédelmi” szövetségi szakrészlegének tagja;

5)

a második fellebbező négy példán keresztül mutatta be az Elsőfokú Bíróságnak a folyamatban levő szerződésekbe való beavatkozást;

6)

az első fellebbező – anélkül, hogy ez döntő jelentőségű lenne – „tárgyalásvezető” volt;

7)

az első fellebbező közvetlenül részt vett az európai szabványosítási munkában, valamint a 89/106/EGK irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárásban;

8)

az Elsőfokú Bíróság nem megfelelően határozott a költségek viseléséről.