Ideiglenes változat
LAILA MEDINA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2026. október 15.(1)
C‑568/25. sz. ügy
Verein für Konsumenteninformation
kontra
Universal Versand GmbH
(az Oberster Gerichtshof [legfelsőbb bíróság, Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„ Előzetes döntéshozatal – A személyes adatok védelme – Fogyasztók részére történő távértékesítés – Részletfizetés vagy halasztott fizetés (»bizonytalan fizetés«) – A nemfizetési valószínűség értékelése – Profilalkotás – Automatizált döntéshozatali folyamat – Emberi beavatkozás ”
Bevezetés
1. A jelen indítvány az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) által benyújtott, a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) (HL 2016. L 119., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 314., 72. o.; HL 2018. L 127., 2. o.; HL 2021. L 74., 35. o.; a továbbiakban: GDPR) 22. cikkének értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelemre vonatkozik. Ezt a kérelmet a Verein für Konsumenteninformation, egy képviseleti kereseteket indító osztrák egyesület (a továbbiakban: Verein) és az Universal Versand GmbH, egy csomagküldő kereskedelmet folytató vállalkozás közötti eljárás keretében terjesztették elő. A jogvita konkrétan az Universal Versand azon kereskedelmi gyakorlatára vonatkozik, amely abban áll, hogy a vevőktől a nemfizetési valószínűségük kizárólag automatizált értékelése alapján megtagadja annak lehetőségét, hogy egyes, úgynevezett „bizonytalan” fizetési módokat, nevezetesen „részletfizetést” és „halasztott” fizetést válasszanak.
2. A gazdaság és a társadalom digitalizálódásának korában ez az ügy tágabban is rámutat azokra a problémákra, amelyeket a döntések automatizálásának terjedése vet fel az egységes piacon. Az ilyen automatizálás veszélyei már régóta ismertek, Stanley Kubrick például a végítéletgép (doomsday device) allegóriáját választotta, hogy felhívja rájuk a figyelmet (Dr. Strangelove, 1964). Az európai uniós jogalkotó tollát pragmatikusabb megközelítés vezérelte, amikor ezen alapvető témával foglalkozott. Így a személyes adatok védelme területén a GDPR célja, hogy megvédje az érintetteket a kizárólag automatizált adatkezeléssel járó kockázatoktól, amelyek többek között az ezen adatkezelés tárgyát képező adatok megbízhatóságának esetleges hiányához és ezen adatkezelés átláthatatlanságához kapcsolódnak. E kockázatok többek között hátrányos megkülönböztetésben vagy olykor nehezen érthető és megtámadható döntésekben testesülhetnek meg.(2)
3. A jelen ügyben a kereskedelmi kapcsolatok alapeljárás tárgyát képező összefüggésében a Bíróságnak azon feltételeket kell majd pontosítania, amelyek mellett a GDPR 22. cikkének (1) bekezdésében előírt, ahhoz való jog alkalmazandó, hogy az érintettre ne terjedjen ki valamely, kizárólag automatizált adatkezelésen alapuló döntés hatálya, valamint e védelem terjedelmét az e jogtól való, az e cikk (2) bekezdésében előírt eltérések egyikére – azaz a döntésnek a szerződés megkötése vagy teljesítése érdekében szükséges voltán alapuló eltérésre – tekintettel.
Jogi háttér
Az uniós jog
4. A GDPR (71) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:
„Az érintett jogosult arra, hogy ne terjedjen ki rá olyan, kizárólag automatizált adatkezelésen alapuló – akár intézkedést is magában foglaló – döntés hatálya, amely a rá vonatkozó egyes személyes jellemzők kiértékelésén alapul, és amely rá nézve joghatással jár vagy őt hasonlóan jelentős mértékben érinti, mint például egy online hitelkérelem automatikus elutasítása […] emberi beavatkozás nélkül […]. Ilyen adatkezelésnek minősül a »profilalkotás« is, vagyis a természetes személyekre vonatkozó személyes jellemzők bármilyen automatizált személyes adatok kezelése keretében történő kiértékelése, különösen az érintett […] gazdasági helyzetére, […] megbízhatóságra vagy viselkedésre […] vonatkozó jellemzők elemzésére és előrejelzésére, ha az az érintettre nézve joghatással jár vagy őt hasonlóan jelentős mértékben érinti. Megengedhető azonban az efféle adatkezelésen – ideértve profilalkotást is – alapuló döntéshozatal, […] ha arra valamely, az érintett és egy adatkezelő közötti szerződés megkötése vagy teljesítése érdekében van szükség, vagy ha az érintett ahhoz kifejezett hozzájárulását adta. Az ilyen adatkezelés mindazonáltal csakis megfelelő garanciák mellett végezhető, amelybe beletartozik az érintett külön tájékoztatása és az ahhoz való joga, hogy emberi beavatkozást kérjen és kapjon, különösen hogy kifejtse álláspontját, hogy magyarázatot kapjon az ilyen értékelés alapján hozott döntésről és hogy megtámadja a döntést […]”
5. E rendelet „Fogalommeghatározások” című 4. cikke a következőket írja elő:
„E rendelet alkalmazásában:
[…]
4. »profilalkotás«: személyes adatok automatizált kezelésének bármely olyan formája, amelynek során a személyes adatokat valamely természetes személyhez fűződő bizonyos személyes jellemzők értékelésére, különösen a […] gazdasági helyzethez, […] megbízhatósághoz, viselkedéshez […] kapcsolódó jellemzők elemzésére vagy előrejelzésére használják;
[…]”
6. Az említett rendeletnek „A személyes adatok kezelésére vonatkozó elvek” című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A személyes adatok:
a) kezelését jogszerűen és tisztességesen, valamint az érintett számára átlátható módon kell végezni (»jogszerűség, tisztességes eljárás és átláthatóság«);
[…]
c) az adatkezelés céljai szempontjából megfelelőek és relevánsak kell, hogy legyenek, és a szükségesre kell korlátozódniuk (»adattakarékosság«);
[…]
(2) Az adatkezelő felelős az (1) bekezdésnek való megfelelésért, továbbá képesnek kell lennie e megfelelés igazolására (»elszámoltathatóság«).”
7. Ugyanezen rendeletnek „Az adatkezelés jogszerűsége” című 6. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:
„(1) A személyes adatok kezelése kizárólag akkor és annyiban jogszerű, amennyiben legalább az alábbiak egyike teljesül:
[…]
b) az adatkezelés olyan szerződés teljesítéséhez szükséges, amelyben az érintett az egyik fél, vagy az a szerződés megkötését megelőzően az érintett kérésére történő lépések megtételéhez szükséges;
[…]”
8. A GDPR „Automatizált döntéshozatal egyedi ügyekben, beleértve a profilalkotást” című 22. cikke a következőket írja elő:
„(1) Az érintett jogosult arra, hogy ne terjedjen ki rá az olyan, kizárólag automatizált adatkezelésen – ideértve a profilalkotást is – alapuló döntés hatálya, amely rá nézve joghatással járna vagy őt hasonlóképpen jelentős mértékben érintené.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazandó abban az esetben, ha a döntés:
a) az érintett és az adatkezelő közötti szerződés megkötése vagy teljesítése érdekében szükséges;
[…]
c) az érintett kifejezett hozzájárulásán alapul.
(3) A (2) bekezdés a) és c) pontjában említett esetekben az adatkezelő köteles megfelelő intézkedéseket tenni az érintett jogainak, szabadságainak és jogos érdekeinek védelme érdekében, ideértve az érintettnek legalább azt a jogát, hogy az adatkezelő részéről emberi beavatkozást kérjen, álláspontját kifejezze, és a döntéssel szemben kifogást nyújtson be.
[…]”
Az osztrák jog
9. Az 1979. március 30‑i Konsumentenschutzgesetz (a fogyasztóvédelemről szóló törvény) (BGBl., 140/1979.) alkalmazandó változatának (BGBl. I, 50/2017.) 28a. §‑a következőket írja elő:
„Aki a […] fogyasztói hitelmegállapodással kapcsolatos, a fogyasztókkal való üzleti kapcsolataiban […] jogszabályi követelményt vagy tilalmat sért, […] és ezzel a fogyasztók általános érdekeit sérti, […] perelhető a jogsértés megszüntetése iránt […].”
A jogvita alapját képező tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
10. Az Universal Versand csomagküldő kereskedelmi tevékenységet folytat az osztrák piacon, ahol havonta több tízezer megrendelést kap, amelyek mintegy 90%‑a „bizonytalan” fizetés tárgyát képezi. Mielőtt az Universal Versand lehetőséget adna egy vevőnek arra, hogy ilyen fizetési módot vegyen igénybe, automatizált folyamat segítségével megvizsgálja a vevő fizetőképességét. Így e fizetési mód megtagadható a nemfizetési valószínűségre vonatkozó belső mutató alapján, új vevők esetében pedig a fizetőképesség vizsgálatára irányuló lekérdezést végeznek egy harmadik fél vállalkozásnál. Amennyiben a szóban forgó vevő e vállalkozás előtt nem ismert, a bizonytalan fizetés igénybevételét elutasítják. Amennyiben ez a vevő az említett vállalkozás előtt ismert, három forgatókönyv lehetséges, amelyeket eltérő szín jelöl. Piros szín esetén a „bizonytalan” fizetést automatikusan elutasítják, sárga szín esetén pedig az Universal Versand egy alkalmazottja ellenőrzést végez egy adatbázisban. Automatikus elutasítás esetén a vevő kérheti az automatizált döntés manuális felülvizsgálatát, vagy megtámadhatja a döntést.
11. Az alapeljárás tárgya a Verein által indított képviseleti kereset, mivel a Verein úgy véli, hogy a jelen indítvány előző pontjában ismertetett gyakorlat rendszerszerűen sérti a GDPR 22. cikkét. Ezzel szemben az Universal Versand azt állítja, hogy e rendelet 22. cikke nem alkalmazható, mivel az a döntés, hogy az érintett vevők számára nem engedélyezik a bizonytalan fizetést, nem jár joghatással rájuk nézve, és nem is érinti őket hasonlóképpen jelentős mértékben. Mindenesetre az ilyen döntés az említett rendelet 22. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján szükséges a szerződés megkötése vagy teljesítése érdekében.
12. A Landesgericht Salzburg (salzburgi regionális bíróság, Ausztria) elutasította a Verein keresetét. Az Oberlandesgericht Linz (linzi regionális felsőbíróság, Ausztria) a Verein által benyújtott fellebbezést is elutasította. A Verein által előterjesztett felülvizsgálati kérelem tárgyában eljáró Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság), amely a kérdést előterjesztő bíróság, ugyanezen rendelet 22. cikkének értelmezésére vonatkozóan tesz fel kérdést.
13. A kérdést előterjesztő bíróság elsősorban a GDPR 22. cikke (1) bekezdésének alkalmazhatóságával, és különösen az e rendelkezésben foglalt harmadik feltétel értelmezésével kapcsolatos kérdést vet fel, amely feltétel a joghatás kiváltására vagy az automatizált adatkezelésen alapuló döntés által érintett személy hasonlóképpen jelentős érintettségére vonatkozik. E bíróság megjegyzi, hogy az alapügyben fennállóakhoz hasonló körülmények között úgy tekinthető, hogy az ilyen döntés nem befolyásolja a vevő jogi helyzetét, és nem határozza meg a vele való jogviszony létesítését. Mindazonáltal, egyrészt az is állítható, hogy ugyanezen döntés meghatározza, hogy megköthető‑e, illetve módosítható‑e a szerződés, és ha igen, miképpen, másrészt pedig az, hogy bizonyos fizetési módok választása befolyásolhatja e vevő gazdasági vagy személyes érdekeit a SCHUFA Holding és társai (Scoring) ítélet értelmében.
14. Másodsorban, abban az esetben, ha e rendelet 22. cikkének (1) bekezdése alkalmazandó, a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy meg kell vizsgálni, hogy az e cikk (2) bekezdésének a) pontjában előírt kivétel alkalmazható‑e. A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az olyan döntések szükségessége meghatározásának, mint amelyekről az alapügyben szó van, az érintett vevő fizetőképességének automatizált értékelése és az adásvételi szerződés konkrét célja közötti tárgyi összefüggés esetleges fennállásától kell‑e függnie.
15. Harmadsorban a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az említett rendelet 22. cikke (2) bekezdése a) pontjának szövege nem egyértelmű, és arra keresi a választ, hogy azt úgy kell‑e értelmezni, hogy annak igazolása érdekében, hogy e cikk (1) bekezdése nem alkalmazandó, a szóban forgó szerződés teljesítésének „automatizált döntés” meghozatalától, vagy pedig pusztán döntés meghozatalától kell függnie.
16. E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [GDPR] 22. cikkének (1) bekezdését, hogy a csomagküldő kereskedőnek a vevő által a megrendeléskor megjelölt »részletfizetés« vagy »halasztott fizetés« fizetési módot elutasító, az üzleti kapcsolatba lépés feltételeként azonban a »hitelkártya« fizetési módot vagy a »PayPal« fizetési módot elfogadó döntése, amely kizárólag a vevő nemfizetési valószínűségének automatizált értékelésén alapul, amelynek az alapja, hogy vagy egy hitelinformációs szolgáltatónál történt automatikus lekérdezés eredményeként az a visszajelzés érkezett, hogy a vevő ott nem ismert, vagy – ismert vevő esetén – a belső fizetőképességi mutató azt eredményezi, hogy a vevő nem kellően fizetőképes, a vevőre nézve »joghatással járna«, vagy őt »hasonlóképpen jelentős mértékben érintené«, amennyiben ez a döntés nem önmagában a megrendelést utasítja el, hanem a vevőt csak a csomagküldő kereskedő által megjelölt fizetési módokra korlátozza?
Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén:
2) a) Úgy kell‑e értelmezni a GDPR 22. cikke (2) bekezdésének a) pontját, hogy annak megállapítása, hogy egy csomagküldő kereskedőnek a potenciális vevő nemfizetési valószínűségére vonatkozó, az első kérdésben leírthoz hasonló automatizált értékelésen alapuló döntéshozatala »szükséges«‑e a vevő és a csomagküldő kereskedő közötti szerződés megkötése érdekében, attól függ, hogy közvetlen tárgyi összefüggés áll-e fenn a vevővel kötendő szerződés célja és a vevő nemfizetési valószínűségére vonatkozó értékelés között?
b) A GDPR 22. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti szükségesség megállapítása érdekében a gyűjtött adatkategóriáknak objektíven alkalmasnak kell‑e lenniük akár külön‑külön, akár együttesen a nemfizetési valószínűség értékelésére?
Állítania és bizonyítania kell‑e a csomagküldő kereskedőnek vagy a vevőnek, hogy mely adatkategóriákat gyűjtötték kifejezetten a nemfizetési valószínűség értékelése céljából, és hogy ezek az adatkategóriák – akár külön‑külön, akár együttesen – objektíven alkalmasak a nemfizetési valószínűség értékelésére?
Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén:
3) Úgy kell‑e értelmezni a GDPR 22. cikke (2) bekezdésének a) pontját, hogy az adatkezelő automatizált döntéshozatala éppen a szerződés megkötéséhez vagy teljesítéséhez szükséges?
A[z e] kérdésre adott igenlő válasz esetén:
a) Úgy kell‑e értelmezni a GDPR 22. cikke (2) bekezdésének a) pontját, hogy az a kérdés, hogy a csomagküldő kereskedőnek az első kérdésben leírtakhoz hasonló döntéshozatala szükséges‑e a szerződés megkötéséhez, attól függ, hogy a megjelölt fizetési mód jóváhagyására vagy elutasítására vonatkozó automatizált döntéshozatal észszerű erőfeszítéssel emberi beavatkozással is elvégezhető‑e? Milyen jelentősége van e tekintetben a csomagküldő kereskedőhöz beérkező megrendelések számának és a vevőknek az online rendelési folyamat során jellemző azon elvárásának, hogy azonnal értesüljenek arról, hogy az általuk kívánt fizetési módot elfogadja‑e a csomagküldő kereskedő vagy sem?”
Értékelés
17. A GDPR 22. cikke egy, az e cikk (1) bekezdésében rögzített elvi tilalmat ír elő, amely szerint az érintett jogosult arra, hogy ne terjedjen ki rá az olyan, kizárólag automatizált adatkezelésen alapuló döntés hatálya, amely rá nézve joghatással járna vagy őt hasonlóképpen jelentős mértékben érintené. E tilalomhoz az említett cikk (2) bekezdésében előírt kivételek kapcsolódnak, amelyeket az ugyanezen cikk (3) és (4) bekezdésében előírt korlátozások tiszteletben tartása mellett kell alkalmazni. Bár az e rendelet 22. cikke által követett fő célkitűzések könnyen érthetőek, konkrét végrehajtásának módjai ellenben az ott hivatkozott egyes fogalmak meghatározatlanságára tekintettel kevésbé egyértelműek.(3)
18. A kérdést előterjesztő bíróság kérdései egyszerre vonatkoznak az említett rendelet 22. cikkének (1) bekezdésében előírt tilalom alkalmazási feltételeire (első kérdés) és az e tilalomtól való eltérések egyikére, nevezetesen az ugyanezen rendelet 22. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt, a szerződés megkötése vagy teljesítése érdekében szükséges jellegre vonatkozó kivételre (második és harmadik kérdés).
A GDPR 22. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalom alkalmazásáról (első kérdés)
19. Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a GDPR 22. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy csomagküldő kereskedelemmel összefüggésben azon, kizárólag a vevő nemfizetési valószínűségének automatizált értékelése alapján hozott döntés, hogy a vevő tekintetében kizárják bizonyos fizetési módok választásának lehetőségét, az említett vevőre nézve joghatással jár, vagy őt hasonlóképpen jelentős mértékben érinti.
20. Amint azt a jelen indítvány 17. pontjában már jeleztem, a GDPR 22. cikke (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy az érintett jogosult arra, hogy ne terjedjen ki rá az olyan, kizárólag automatizált adatkezelésen – ideértve a profilalkotást is – alapuló döntés hatálya, amely rá nézve joghatással járna vagy őt hasonlóképpen jelentős mértékben érintené. Az e rendelkezésben előírt tilalom alkalmazásának igazolásához tehát három együttes feltételnek kell teljesülnie. Először is, az érintettre „döntés” hatálya kell, hogy kiterjedjen. Másodszor, e döntésnek „kizárólag automatizált adatkezelésen – ideértve a profilalkotást is – [kell] alapul[nia]”, harmadszor pedig „[az érintettre] nézve joghatással” kell járnia, vagy őt „hasonlóképpen jelentős mértékben” kell érintenie.
21. A kérdést előterjesztő bíróság kérdései e feltételek közül csak a harmadikra vonatkoznak, meg kell tehát határozni azokat a körülményeket, amelyek között az olyan döntés, mint amelyről az alapügyben szó van, joghatással járhat az érintettre nézve, vagy őt hasonlóképpen jelentős mértékben érintheti. A tagállamok nemzeti jogára való utalás hiányában úgy vélem, hogy ez a fogalom az uniós jog önálló fogalmát jelenti, amelyet az Unió területén egységesen kell értelmezni a szóban forgó kifejezés általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentésének megfelelően, és figyelembe véve azt a szövegkörnyezetet, amelybe az említett fogalom illeszkedik, valamint az említett rendelkezés által követett célokra tekintettel.(4)
22. Ami először is az alkalmazott kifejezés szokásos jelentését illeti, megjegyzem, hogy a GDPR 22. cikkének (1) bekezdésében előírt harmadik feltétel két önálló helyzetre utal, amelyeket a „vagy” kötőszó különböztet meg. Így olyan döntésekről van szó, amelyek valamely személyre nézve „joghatással” járhatnak, vagy ez utóbbit „hasonlóképpen jelentős mértékben” érinthetik. Ahhoz, hogy az előírt tilalom alkalmazandó legyen, elegendő, ha e két helyzet egyike fennáll.
23. Ami az első helyzetet illeti, vagyis amikor valamely döntés „joghatással” jár, úgy vélem, hogy e döntés arra való alkalmasságáról van szó, hogy módosítsa valamely személy jogait vagy kötelezettségeit azok lényegét vagy gyakorlását illetően.
24. Ami a második helyzetet illeti, mindenekelőtt az érintett személynek az érintettsége bír jelentőséggel, ami a szóban forgó döntésnek e személy helyzetére gyakorolt konkrét, és nem csupán elvont hatását jelenti. Ezt követően figyelembe kell venni ezen hatásoknak – a jogi szférán túlmenően fennálló – „jelentős” jellegét. Jóllehet e kifejezés („significative”) jelentése a francia nyelvben többértelmű, a GDPR más nyelvi változataiban, például az angol („significantly”), a spanyol („significativamente”) vagy a lett („ievērojami”) nyelvben ellenben egyértelmű, ott az általa minősített fogalom fontosságára utal.(5) A szóban forgó döntés hatásainak tehát el kell érniük egy bizonyos küszöböt ahhoz, hogy kiváltsák az e rendelet 22. cikkének (1) bekezdésében biztosított védelmet, ami kizárja a csupán járulékos vagy marginális hatást. Végül a használt megfogalmazás – e mennyiségi aspektuson túlmenően – pontosítja, hogy az érintett személy „hasonlóképpen” való érintettsége kell, hogy fennálljon, és ily módon az ilyen döntés által az érintett helyzetére gyakorolt következményeket illetően a „joghatás” kritériumával való összehasonlíthatóság elemét vezeti be. E döntés hatásának tehát legalább hasonlónak kell lennie ahhoz a hatáshoz, amely valamely jog vagy kötelezettség módosításából vagy megszüntetéséből következne.(6)
25. Másodszor, ami a szövegkörnyezetet illeti, az említett rendelet (71) preambulumbekezdése konkrét példákat hoz fel az olyan helyzetekre, amelyekben úgy kell tekinteni, hogy egy döntés valamely személyre nézve joghatással jár vagy őt jelentős mértékben érinti, anélkül azonban, hogy különbséget tenne a hatások e két formája között. Az említett két helyzet az online hitelkérelem automatikus elutasítása vagy az emberi beavatkozás nélkül folytatott online munkaerő‑toborzás.
26. Végül harmadszor, ami a követett célokat illeti, ugyanezen rendelet célja többek között magas szintű védelem biztosítása a természetes személyek alapvető jogainak és szabadságainak, különösen az EUMSZ 16. cikkben biztosított személyes adatok védelméhez való jognak, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikke alapvető jogként biztosít.(7) Ezeket az elemeket a GDPR (1) preambulumbekezdése említi.
27. A fentiek összességére tekintettel meg kell határozni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által leírtakhoz hasonló körülmények, vagyis az, hogy a vevő fizetőképességének automatizált ellenőrzését követően megtagadják tőle bizonyos fizetési módok igénybevételének lehetőségét, közvetlenül módosíthatják‑e ezen vevő jogait vagy kötelezettségeit, vagy kellően konkrét és jelentős hatást gyakorolhatnak‑e a vevő helyzetére ahhoz, hogy e hatás az ilyen módosításhoz hasonló legyen. E tekintetben a Bíróság a SCHUFA Holding és társai (Scoring) ítéletben már megállapította, hogy valamely személyt legalábbis a joghatásokhoz hasonlóképpen jelentős mértékben érinti az, ha egy, a személyes adatainak elemzésén alapuló valószínűségi érték automatizált megállapítása kvázi szisztematikusan ahhoz vezet, hogy a bank megtagadja, hogy kölcsönt nyújtson neki.(8)
28. Ebben az összefüggésben azt a kérdést kell feltenni, hogy a jelen esetben a bizonyos fizetési módok fogyasztó számára történő biztosításának megtagadása a fogyasztóra nézve hasonló vagy összehasonlítható hatásokat vált‑e ki, mint egy kölcsön nyújtásának megtagadása. Márpedig, noha a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie az ilyen megtagadásnak az előtte folyamatban lévő jogvita jogi és ténybeli összefüggésében kifejtett konkrét hatásait, a Bíróság feladata, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak megadja az ezen értékelés lefolytatásához szükséges valamennyi információt.(9)
29. Következésképpen különösen az a kérdés merül fel, hogy a jelen ügy jogi körülményei hasonlóak‑e a SCHUFA Holding és társai (Scoring) ítélet alapjául szolgáló körülményekhez, ami igazolná az abból levonható tanulságoknak az olyan szerződésekre történő alkalmazását, mint amelyek az alapeljárás tárgyát képezik. E tekintetben az Unión belül a 2008/48/EK irányelv(10) éppen a fogyasztói hitelmegállapodásokra vonatkozik. Mindazonáltal ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének f) pontja(11) értelmében és a Bíróság rendelkezésére álló iratokra tekintettel ezen irányelv kizárhatja a hatálya alól az olyan szerződéseket, mint amelyekről az alapügyben szó van, megakadályozva ezáltal a szóban forgó szerződések és a SCHUFA Holding és társai (Scoring) ítéletben említettekhez hasonló fogyasztói hitelmegállapodások közötti közvetlen analógia felállítását.
30. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy az (EU) 2023/2225 irányelv,(12) amely az alapeljárásra ratione temporis nem alkalmazandó,(13) (15) preambulumbekezdésében pontosítja, hogy a 2008/48 irányelv keretében több tagállam úgy döntött, hogy ez utóbbi irányelvet az annak hatálya alá nem tartozó területekre is alkalmazza a fogyasztóvédelem szintjének emelése céljából. Következésképpen az Osztrák Köztársaság a releváns időszakban tekinthette úgy, hogy az olyan szerződések, mint amelyek az alapeljárás tárgyát képezik, a 2008/48 irányelv hatálya alá tartoznak, és a SCHUFA Holding és társai (Scoring) ítéletben szóban forgó hitelmegállapodásokhoz hasonlítanak. Mindenesetre semmi nem akadályozta meg az Osztrák Köztársaságot abban, hogy a bizonytalan fizetéseket tartalmazó szerződéseket hitelmegállapodásokként határozza meg. A SCHUFA Holding és társai (Scoring) ítélet tanulságai tehát mutatis mutandis alkalmazhatóak.
31. Még ha nem is ez lenne a helyzet, a bizonyos fizetési módok igénybevételének a potenciális vevők fizetőképességének teljesen automatizált értékelésén alapuló döntés miatti lehetetlensége megfoszthatja e vevőket annak lehetőségétől, hogy adásvételi szerződést kössenek, ha a szerződés megkötésekor a számukra valójában előírt fizetési módok felhasználásával nem tudják megfizetni a vételárat. Ilyen esetben ezek a vevők a SCHUFA Holding és társai (Scoring) ítélet alapjául szolgáló ügyhöz hasonló helyzetben lennének, mivel ez a helyzet a kölcsönkérelem elutasításához hasonlít, és lehetséges következménye a szerződés megkötésének lehetetlensége.
32. A fentiek összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ adja, hogy a GDPR 22. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a csomagküldő kereskedelemmel összefüggésben azon, kizárólag a vevő nemfizetési valószínűségének automatizált értékelése alapján hozott döntés, hogy a vevő tekintetében kizárják bizonyos fizetési módok választásának lehetőségét, a vevőre nézve joghatással jár, vagy őt legalábbis hasonlóképpen jelentős mértékben érinti, amennyiben az megakadályozhatja a szóban forgó adásvételi szerződés megkötését.
A GDPR 22. cikkének (2) bekezdésének a) pontjában foglalt kivétel alkalmazásáról (második és harmadik kérdés)
33. A második és a harmadik kérdés azokra a feltételekre vonatkozik, amelyek mellett a GDPR 22. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt, a szerződés megkötése vagy teljesítése érdekében szükséges jellegre vonatkozó eltérés alapján lehetőség van kizárólag automatizált adatkezelésen alapuló egyedi döntés meghozatalára. Konkrétabban, a második kérdés az ilyen döntés „szükséges” jellegének értékelésére vonatkozik, a harmadik kérdés pedig annak megállapítására irányul, hogy e „szükséges” jelleget magának a döntésnek a meghozatalához viszonyítva, vagy kizárólag a személyes adatok automatizált kezelésén alapuló döntéshez viszonyítva kell‑e meghatározni.
34. Elöljáróban célszerű felidézni elsősorban azt az összefüggést, amelybe e kérdések illeszkednek. Az e rendelet 22. cikkének (1) bekezdésében előírt tilalom hozzájárul az említett rendelet által követett, a magánszemélyek személyes adatainak védelmére irányuló általános célkitűzés megvalósításához, amelyre a jelen indítvány 26. pontjában már emlékeztettem. Az ugyanezen rendelet 22. cikkének (2) bekezdéséből eredő azon lehetőség, hogy esetlegesen ilyen döntést hozzanak, lényegében az e tilalomtól való eltérésnek minősül, ezért azt – mint minden eltérést – szigorúan kell értelmezni.(14)
35. Másodsorban, az Universal Versand azt állítja, hogy a jelen esetben az automatizált döntések igénybevétele elsődlegesen a fogyasztók javát szolgálja, akik így közel azonnali választ kaphatnak a rendelkezésükre álló fizetési módokat illetően, amelyek esetlegesen bizonytalan fizetési módokat is magukban foglalhatnak. Mindazonáltal, noha elismerem a pozitív döntés által biztosított előnyt, az kevésbé egyértelmű, ha a döntés negatív. A jelen ügy tehát a vállalkozások, sőt egyes fogyasztók kereskedelmi érdekei és a személyes adatok védelme összeegyeztetésének kérdését veti fel.
A második kérdésről
36. Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a GDPR 22. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy amennyiben egy csomagküldő kereskedő szerződést köt egy vevővel, egyrészt ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a vevő nemfizetési valószínűségére vonatkozó automatizált értékelésnek az e szerződés teljesítése érdekében szükséges jellegét, meg kell állapítani, hogy tárgyi összefüggés áll-e fenn e szerződés célja és az ilyen automatizált értékelés között, másrészt pedig a gyűjtött adatoknak objektíven alkalmasnak kell lenniük ezen értékelés elvégzésére, továbbá pontosítani kell, hogy melyek voltak ezek az adatok és miért gyűjtötték azokat. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a bizonyítási teher a csomagküldő kereskedőt vagy a vevőt terheli‑e.
– Az automatizált adatkezelés „szerződés teljesítése érdekében szükséges” jellegéről
37. A GDPR 22. cikke (2) bekezdésének a) pontja az e cikk (1) bekezdésének alkalmazásától való egyik eltérést tartalmazza, amelyből a kizárólag a személyes adatok automatizált kezelésén alapuló egyedi döntés meghozatalának lehetősége eredhet. E kizárást a döntésnek a szerződés megkötése vagy teljesítése érdekében való szükségessége indokolja, és a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az ilyen szükségesség értékelése függ‑e az e döntés és a szóban forgó szerződés célja közötti tárgyi összefüggés fennállásától.
38. Az automatizált döntés „szerződés megkötése vagy teljesítése érdekében szükséges jellegének” e rendeletben szereplő fogalma nem utal a tagállamok nemzeti jogára annak meghatározása érdekében. Következésképpen a jelen indítvány 21. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján egyrészt úgy kell tekinteni, hogy e fogalom az uniós jog önálló fogalma, másrészt pedig ugyanazon módszer alkalmazásával kell meghatározni annak jelentését.
39. Először is, ami az említett fogalom szokásos jelentését illeti, a Bíróság már megállapította, hogy a „szükséges” melléknév arra utal, amit megkövetelnek, vagy ami nélkülözhetetlen egy adott cél eléréséhez.(15)
40. Másodszor, ami a szövegkörnyezetet illeti, a GDPR „Elvek” című II. fejezete olyan kötelezettségeket ír elő, amelyeknek e rendelet valamennyi címzettjének meg kell felelnie. E fejezet foglalja magában „Az adatkezelés jogszerűsége” című 6. cikket, amely cikk (1) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy a személyes adatok kezelése akkor jogszerű, amennyiben „olyan szerződés teljesítéséhez szükséges, amelyben az érintett az egyik fél”. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy ahhoz, hogy e feltétel teljesüljön, a szóban forgó adatkezelésnek objektíve elengedhetetlennek kell lennie az érintettnek nyújtott szerződéses szolgáltatás szerves részét képező cél megvalósításához, ami azt jelenti, hogy az adatkezelőnek képesnek kell lennie annak bizonyítására, hogy a szerződés fő célja miért nem lenne elérhető a szóban forgó adatkezelés nélkül. A Bíróság kifejtette, hogy a személyes adatok kezelésének alapvető fontosságúnak kell lennie a szerződés megfelelő teljesítéséhez, és ennélfogva nem állhatnak rendelkezésre más, a gyakorlatban megvalósítható és kevésbé beavatkozó jellegű megoldások.(16)
41. Így az annak meghatározásához alkalmazandó jogi teszt, hogy az adatkezelés szükséges‑e valamely szerződés megkötéséhez vagy teljesítéséhez, annak ellenőrzésében áll, hogy ez az adatkezelés elengedhetetlen‑e a szerződéses szolgáltatás fő céljának megvalósításához abban az értelemben, hogy az előírt kötelezettségek annak hiányában nem teljesíthetők. Ez magában foglalja az arról való meggyőződést, hogy nem állnak rendelkezésre más, a gyakorlatban megvalósítható és az adatvédelem szempontjából kevésbé beavatkozó jellegű megoldások, amelyek lehetővé tehetnék e cél megvalósítását.
42. Úgy vélem, hogy ezek a megfontolások átültethetők a GDPR 22. cikke (2) bekezdése a) pontjának értelmezésére, mivel annak az e rendelet 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának szövegével szinte azonos szövege indokolja, hogy a „szerződés teljesítéséhez szükségesség” fogalmát, amelyet mindkettő említ, analóg módon értelmezzék. Az említett rendeletben szereplő, ilyen értelmű utalás hiányában ugyanis ellentétes lenne e rendelet rendszerével, ha az e rendeletben azonos megfogalmazásban szereplő fogalmak eltérően kerülnének értelmezésre.(17) Ugyanezen rendelet logikája egyébként megerősíti ezt az értelmezést, mivel a „szerződés teljesítéséhez szükségesség” kritériuma nem értékelhető a követelményekre vonatkozó eltérő küszöb alapján attól függően, hogy a személyes adatok kezelése jogszerűségének (a GDPR 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja), vagy az egyedi ügyekben történő automatizált döntéshozatalnak (e rendelet 22. cikke (2) bekezdésének a) pontja) az igazolására irányul, jóllehet az ilyen döntéshozatal által az említett rendeletet illetően jelentett probléma éppen abban rejlik, hogy az kizárólag a személyes adatok automatizált kezelésén alapul.(18)
43. Harmadszor, az ugyanezen rendelet által követett, a jelen indítvány 26. pontjában már felidézett célok megerősítik az említett értelmezést, amely lehetővé teszi az automatizált egyedi döntéshozatalnak a GDPR 22. cikkének (1) bekezdésében előírt tilalmától való eltérés lehetőségének szigorú körülhatárolását.
44. A jelen indítvány 38–43. pontjában kifejtett megfontolásokra tekintettel a kizárólag automatizált adatkezelésen alapuló egyedi döntéshozatal csak akkor igazolható a GDPR 22. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján, ha megfelel az ezen indítvány 41. pontjában leírthoz hasonló jogi tesztnek. Márpedig e teszt első lépése annak meghatározásában áll, hogy az ilyen döntéshozatal objektíve elengedhetetlen‑e a szóban forgó szerződés elsődleges céljának eléréséhez. Így ez a lépés éppen az e döntés és e szerződés céljának elérése közötti, szükségességben álló összefüggés fennállásának vizsgálatában áll. Következésképpen a megkötendő szerződés célja és az automatizált egyedi döntéshozatal közötti közvetlen tárgyi összefüggés fennállásának bizonyítása elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy meg lehessen állapítani, hogy e döntés szükséges‑e ezen szerződés megkötése vagy teljesítése érdekében. Ez a szükséges feltétel azonban nem elegendő, mivel a vonatkozó teszt második lépését is teljesíteni kell, amely annak bizonyításában áll, hogy ugyanazon eredmény eléréséhez nem lehet kevésbé beavatkozó jellegű alternatív megoldást alkalmazni.
45. A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által adott magyarázatokból kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó szerződések célja fogyasztási cikkek tulajdonjogának egy csomagküldő kereskedelmet folytató vállalkozás által a vevőkre a szóban forgó fogyasztási cikkek árának megfizetése ellenében történő átruházása. A kizárólag a személyes adatok automatizált kezelésén alapuló döntéshozatal alkalmazásának célja az e vevők fizetőképességéről való meggyőződés annak érdekében, hogy számukra megfelelő fizetési módot kínáljanak.
46. A fentiek összességére figyelemmel úgy tekinthető, hogy a kizárólag a személyes adatok automatizált kezelésén alapuló döntéshozatal az alapügyben szóban forgó szerződésekhez hasonló szerződések céljának elérésére irányul. Ennek vizsgálatához azonban meg kellene állapítani, hogy a megfelelő fizetési mód rendelkezésre bocsátásának célja e szerződéses szolgáltatás megfelelő teljesítésének biztosítása,(19) és hogy az előbbi megfelelő jelleg értékelése valóban az érintett vevő fizetőképességének automatizált értékelésétől függ, amely nem végezhető el kevésebb beavatkozással járó megoldás alkalmazásával. Ebből ugyanis az következne, hogy az ilyen szerződés megkötése vagy teljesítése, és így céljának elérése konkrétan ettől az értékeléstől függ. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy egyrészt ez a helyzet áll‑e fenn, másrészt pedig, hogy az ilyen automatizált adatkezelés alkalmas eszköz‑e ezen cél elérésére. E bíróságnak az értékelését többek között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés második részének tárgyát képező tényezőkre kell alapítania.
– A gyűjtött adatok jellegéről és a bizonyítási teher megoszlásáról
47. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a GDPR 22. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti, kizárólag a személyes adatok automatizált kezelésén alapuló döntéshozatal során ezen adatkezelésnek a szerződés céljának elérésére objektíven alkalmas adatokra kell‑e korlátozódnia, és hogy az ezen alkalmas jellegre vonatkozó bizonyítási teher az adatkezelőre vagy az érintettre hárul‑e.
48. Elsősorban, ami az annak érdekében kiválasztott adatok alkalmasságát illeti, hogy a szerződés megkötése vagy teljesítése céljából automatizált adatkezelés tárgyát képezzék, számomra úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés az annak alapjául szolgáló megfontolásokra tekintettel kétféleképpen értelmezhető. Egyrészt úgy tűnik, hogy e bíróság azon adatok mennyiségi terjedelmével kapcsolatban tesz fel kérdést, amelyek ilyen adatkezelés tárgyát képezhetik. Másrészt az említett bíróság kérdései tágabban úgy is értelmezhetők, mint amelyek ezen adatoknak az ezen adatkezelés által követett cél elérésére való alkalmasságára vonatkoznak.
49. Először is, ami az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló automatizált döntéshozatal keretében figyelembe vehető adatok mennyiségi terjedelmét illeti, hangsúlyozni kell, hogy e döntéseknek tiszteletben kell tartaniuk a személyes adatok kezelésére irányadó, a GDPR 5. cikkében előírt elveket, amelyek együttesen alkalmazandók. Ezen elvek között szerepel az úgynevezett „adattakarékosság” elve, amelyből az következik, hogy a személyes adatoknak „az adatkezelés céljai szempontjából megfelelőek és relevánsak kell, hogy legyenek, és a szükségesre kell korlátozódniuk”.(20) Így „az adatkezelő nem végezheti általános jelleggel és különbségtétel nélkül a személyes adatok gyűjtését, és tartózkodnia kell az adatkezelés céljai szempontjából nem feltétlenül szükséges adatok gyűjtésétől”. Ezenkívül e rendelet 25. cikkéből kitűnik, hogy az adatkezelőnek megfelelő intézkedéseket kell végrehajtania végre annak biztosítására, hogy alapértelmezés szerint kizárólag olyan adatok kezelésére kerüljön sor, amelyek az adott konkrét adatkezelési cél szempontjából szükségesek.(21)
50. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából tehát levezethető, hogy az adatkezelő csak azokat az adatokat gyűjtheti és használhatja fel, amelyek objektíve alkalmasak a személyes adatok kezelése révén elérni kívánt cél megvalósítására és feltétlenül szükségesek ahhoz. Következésképpen az alapügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz annak vizsgálata, hogy a gyűjtött és kezelt adatok mind elengedhetetlenek‑e az érintett vevők fizetőképességének értékeléséhez.
51. Másodszor, ami az automatizált adatkezelés tárgyát képező adatoknak az ezen adatkezelés által elérni kívánt cél elérésére való alkalmasságát illeti, felmerülhet a kérdés, hogy valamely adat elhagyása vagy az egyik adat helyett valamely másik adat felhasználása meghatározó befolyást gyakorolhat‑e, és adott esetben potenciálisan problematikus lehet‑e az említett adatkezelésen alapuló értékelésre nézve. Az e kérdésre adandó válasz az „adattakarékosság” elvének értelmezéséből is következik, mivel az olyan minőségi dimenzióval bír, amely a kezelt adatok megfelelő és releváns jellegéhez, vagyis éppen az ugyanezen adatkezelést igazoló célok elérésére való alkalmasságukhoz kapcsolódik.
52. Ezen általános megfontolásokon túl azonban megjegyzem, hogy a GDPR nem ad iránymutatást a valamely adat „megfelelő” és „releváns” jellegének értékelését lehetővé tevő kritériumokat illetően. E tekintetben a Bíróság csak azt szögezte le, hogy ha az adatok megfelelnek ezen első két követelménynek, akkor alkalmasak az érintett adatkezelés céljainak elérésére, és ebből következően ezen adatkezelés célkitűzésének megvalósítására.(22) Véleményem szerint ez logikusan a lefedett helyzetek igen széles körével és azon szükséges mozgástérrel magyarázható, amellyel a tagállamoknak ezen elvek alkalmazása érdekében rendelkezniük kell. Ezenkívül, bár e rendelet célja az adatkezeléshez közvetlenül kapcsolódó kérdések szabályozása, az adatkezelés célja szempontjából való megfelelőségre és relevanciára vonatkozó követelmények ellenőrzése más ágazati szabályozások vizsgálatától függ, amelyek megmagyarázhatják vagy pontosíthatják a kezelt adatok és a követett cél közötti viszonyt.
53. Így az alapügyben fennállóhoz hasonló helyzetben egy vevő fizetőképessége értékelésének és az e fizetőképesség megállapításához figyelembe veendő vagy figyelembe nem veendő elemeknek a kérdése tartozhat a fogyasztói hitelmegállapodásokra vonatkozó uniós szabályozás hatálya alá, vagy tartozhat a nemzeti jog hatálya alá, míg az e célra való hivatkozás jogszerűségére vonatkozó általános értékelés az említett rendelet alapján, a releváns különös szabályozások figyelembevételével arányossági vizsgálat tárgyát fogja képezni.(23) A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az alapeljárás ténybeli hátterére tekintettel meghatározza, hogy az automatizált értékelés tárgyát képező adatok valóban megfelelőek és alkalmasak voltak‑e az érintett vevők fizetőképességének megállapítására,(24) megvizsgálva ennek érdekében a szóban forgó szerződésekre, valamint a fogyasztók védelmére alkalmazandó nemzeti szabályozást.
54. Másodsorban, ami a bizonyítási terhet illeti, ugyanezen rendelet 5. cikke (2) bekezdésének igen egyértelmű szövegéből kitűnik, hogy az adatkezelő felelős az e cikk (1) bekezdésében kötelezettségek formájában előírt elvek tiszteletben tartásáért, és képesnek kell lennie annak igazolására, hogy ezeket az elveket tiszteletben tartják. Ezenkívül a GDPR 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásával összefüggésben, amely rendelkezésnek az e rendelet 22. cikke (2) bekezdésének a) pontjával való hasonlóságára a jelen indítvány 42. pontjában rámutattam, a Bíróság már kimondta, hogy az adatkezelőnek képesnek kell lennie annak bizonyítására, hogy a szóban forgó szerződés fő célja miért nem lenne elérhető a vitatott személyesadat‑kezelés nélkül.(25)
55. Az adatkezelőnek tehát meg kell jelölnie, hogy mely adatokat gyűjtötték és kezelték, valamint bizonyítania kell, hogy azok szükségesek a vitatott adatkezelés által követett cél eléréséhez.
56. E megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre a következő választ adja: a GDPR 22. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben egy csomagküldő kereskedő szerződést köt egy vevővel, egyrészt ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a vevő nemfizetési valószínűségére vonatkozó automatizált értékelésnek az e szerződés teljesítése érdekében szükséges jellegét, meg kell állapítani, hogy tárgyi összefüggés áll fenn e szerződés célja és az ilyen automatizált értékelés között, és másrészt az e célból gyűjtött adatoknak objektíven alkalmasnak kell lenniük ezen értékelés elvégzésére, továbbá pontosítani kell, hogy melyek voltak ezek az adatok és miért gyűjtötték azokat. E tekintetben a bizonyítási teher a csomagküldő kereskedőt terheli.
A harmadik kérdésről
57. Harmadik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy egyrészt ahhoz, hogy a kizárólag automatizált adatkezelésen alapuló döntéshozatal tilalmától való, a GDPR 22. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt eltérés alkalmazható legyen, az érintett és az adatkezelő közötti szerződés megkötése vagy teljesítése érdekében a „döntés” vagy az „automatizált döntés” szükséges‑e, és másrészt, hogy az olyan elemek, mint a vevők számára jelentkező időmegtakarítás és az ilyen automatizált adatkezelést alkalmazó vállalkozás által elért megtakarítások, relevánsak‑e ezen adatkezelés szükségességének értékelése szempontjából, csakúgy, mint annak lehetősége, hogy azt észszerű erőfeszítéssel emberi beavatkozással végzett adatkezeléssel helyettesítsék.
58. Elsőként, az előterjesztő bíróság kérdései elsődlegesen e rendelkezés megfogalmazásához kapcsolódnak, amely csak a szerződés megkötése vagy teljesítése érdekében szükséges „döntést” említ. A jelen indítvány 21. és 38. pontjában már kifejtettekhez hasonló okokból e fogalom szokásos jelentését kell elemezni, figyelembe véve azt a szövegkörnyezetet, amelybe illeszkedik, valamint az említett rendelkezés által követett célokat.
59. Először is, a GDPR 22. cikke (2) bekezdése a) pontjának szövege csak a „döntés” kifejezésre hivatkozik, annak pontosítása nélkül, hogy annak automatizáltnak kell lennie, ami arra utalhat, hogy nem ez a helyzet. E kifejezést azonban az „a” határozott névelő, nem pedig az „egy” határozatlan névelő előzi meg, ami azt jelenti, hogy az e rendelkezésben szóban forgó döntést már azonosították. Következésképpen az „a döntés” szókapcsolat itt csak az e cikk (1) bekezdésében említett, „kizárólag automatizált adatkezelésen – ideértve a profilalkotást is – alapuló döntés[re]” utalhat. Ily módon e rendelet 22. cikke (2) bekezdése a) pontjának szövegéből kitűnik, hogy e rendelkezés az automatizált döntésekre vonatkozik.(26)
60. Másodszor, az említett rendelkezés szövegkörnyezete megerősíti ezt az értelmezést. Az említett rendelet (71) preambulumbekezdésének szövege szerint ugyanis, amely lényegében lehetővé teszi ugyanezen rendelet 22. cikke értelmezésének tisztázását,(27)„az efféle adatkezelésen – ideértve profilalkotást is – alapuló döntéshozatal” az, amely „[m]egengedhető […],ha arra valamely, az érintett és egy adatkezelő közötti szerződés megkötése vagy teljesítése érdekében van szükség”.(28)
61. Harmadszor, ami a GDPR által követett és a jelen indítvány 26. és 43. pontjában már felidézett célokat illeti, megjegyzem, hogy a „döntés” fogalmának az e rendelet 22. cikke (2) bekezdése a) pontjának értelmezésével összefüggésben általam javasolt értelmezése az automatizált egyedi döntések meghozatalára vonatkozó tilalom alóli, e rendelkezésben foglalt eltérés hatályának korlátozásához vezet. Ellenkező esetben ahhoz, hogy valamely döntés automatizált adatkezelésen alapulhasson, elegendő lenne, hogy egy (automatizált vagy nem automatizált) döntés meghozatala szükséges a szerződés megkötése vagy teljesítése érdekében. A fenti megfontolások véleményem szerint még inkább relevánsak a jelen indítvány 34. pontjában felidézett összefüggésben, amelyből az következik, hogy az említett rendelet 22. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt eltérést csak szigorúan lehet értelmezni.
62. Egyébiránt az Európai Bizottság jelzi, hogy a többek között a GDPR módosítására irányuló rendeletjavaslatot(29) nyújtott be az Európai Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának, amely javaslat lehetővé teszi minden kétség eloszlatását az e rendelet 22. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett „döntés” fogalmának értelmezésével kapcsolatban, mivel abból kifejezetten kitűnik, hogy ahhoz, hogy az e rendelkezésben előírt eltérésre hivatkozni lehessen, nem követelmény, hogy egy döntést csak kizárólag automatizált adatkezelés alapján lehet meghozni. Mivel azonban ez a javaslat nem lépett hatályba, és azt még a Parlament és a Tanács sem hagyta jóvá, semmilyen relevanciával nem bírhat a szóban forgó fogalom értelmezése szempontjából.
63. Másodsorban, ami azokat az információkat illeti, amelyeket az automatizált döntéshozatal szükségességének értékelése során figyelembe kell venni, a jelen esetben különösen azon megrendelések számát, amelyeket az Universal Versandhoz hasonló vállalkozásoknak kezelniük kell, valamint a vevőknek a nyújtott szolgáltatás gyorsaságával kapcsolatos elvárásait illetően a kérdést előterjesztő bíróságnak a 41. pontban ismertetett jogi teszt, valamint a jelen indítvány 49–55. pontjában felidézett megfontolások alapján kell megvizsgálnia, hogy az ilyen ténybeli elemek alkalmasak‑e annak alátámasztására, hogy automatizált döntéshozatal igénybevételére van szükség, ebben az értelemben egyrészt, hogy a vevők fizetőképességének automatizált értékelése elengedhetetlen a szóban forgó szerződések megfelelő teljesítésének biztosításához, és másrészt, hogy az nem helyettesíthető olyan emberi beavatkozással, amely e teszt második lépése értelmében és különösen az említett rendelet (39) preambulumbekezdésének megfelelően kevésbé beavatkozó jellegű alternatívát jelentene.
64. Véleményem szerint a 2017. október 3‑án elfogadott iránymutatás az automatizált döntéshozatallal és a profilalkotással kapcsolatban a 2016/679 rendelet alkalmazásához helyesen mondja ki, hogy a nemzeti bíróság ilyen következtetésre juthat például akkor, ha megállapítja, hogy az emberi beavatkozás a kezelt adatok mennyisége miatt a gyakorlatban célszerűtlen vagy lehetetlen lenne. Ez azt jelentené, hogy az automatizált döntéshozatal alkalmazása elengedhetetlen, amennyiben a jelen indítvány 41. pontjában ismertetett jogi teszt második lépése teljesül. Ezt azonban az érintett vállalkozásnak kell bizonyítania, és e tekintetben nem elegendő az a tény, hogy az ilyen adatkezelés csupán hasznos a szóban forgó szerződés teljesítéséhez.(30)
65. Konkrétan, ami először is a kezelt megrendelések mennyiségét és a vevőnek az általa igénybe vehető fizetési módot illetően adott válasz gyorsaságát illeti, objektív tényezők(31) alapján egyrészt azt kell bizonyítani, hogy a kezelt adatoknak az e megrendelések mennyiségéből következő mennyisége azt eredményezi, hogy azok nem kezelhetők másként, mint automatikusan, illetve nem kezelhetők egy kevésbé beavatkozó jellegű alternatív megoldás alkalmazásával, másrészt pedig azt, hogy a fizetési móddal kapcsolatban azonnal kapott válasz olyan tényező, amely meghatározza a vevő azon döntését, hogy a szóban forgó szerződést az érintett vállalkozással megkösse.
66. Másodszor, azt is megjegyzem, hogy abban az esetben, ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélné meg, hogy az alapügyben szóban forgó fizetési módok az osztrák szabályozás értelmében a 2008/48 irányelv hatálya alá tartoznak, ezen irányelv 8. cikke alapján a vitatott szerződések megkötése előtt értékelni kell a vevők fizetőképességét. A jelen indítvány előző pontjában felidézett problémákhoz hasonlóan tehát a szóban forgó vállalkozásnak kell objektív bizonyítékokra támaszkodva bizonyítania, hogy az automatizált adatkezelés miért nem helyettesíthető kevésbé beavatkozó jellegű alternatív megoldással e kötelezettség teljesítése érdekében.
67. A fentiek összességére tekintettel úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a GDPR 22. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy egyrészt ahhoz, hogy a kizárólag automatizált adatkezelésen alapuló döntéshozatal tilalmától való, e rendelkezésben előírt eltérés alkalmazható legyen, az érintett és az adatkezelő közötti szerződés megkötése vagy teljesítése érdekében automatizált adatkezelésnek kell szükségesnek lennie, különösen abban az értelemben, hogy nem lehet kevésbé beavatkozó jellegű alternatív megoldást alkalmazni, másrészt pedig, hogy az olyan elemek, mint a vevők számára jelentkező időmegtakarítás és az ilyen automatizált adatkezelést alkalmazó vállalkozás által elért megtakarítások, relevánsak lehetnek ezen automatizált adatkezelés szükségességének értékelése szempontjából, amennyiben az adott ügy konkrét körülményei között alkalmasak e szükségesség objektív módon történő bizonyítására, különösen abban az értelemben, hogy nem lehet kevésbé beavatkozó jellegű alternatív megoldást alkalmazni.
Végkövetkeztetés
68. A jelen indítványban kifejtett elemzésre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:
1) A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) 22. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
a csomagküldő kereskedelemmel összefüggésben azon, kizárólag a vevő nemfizetési valószínűségének automatizált értékelése alapján hozott döntés, hogy a vevő tekintetében kizárják bizonyos fizetési módok választásának lehetőségét, a vevőre nézve joghatással jár, vagy őt legalábbis hasonlóképpen jelentős mértékben érinti, amennyiben megakadályozhatja a szóban forgó adásvételi szerződés megkötését.
2) A 2016/679 rendelet 22. cikke (2) bekezdésének a) pontját
a következőképpen kell értelmezni:
amennyiben egy csomagküldő kereskedő szerződést köt egy vevővel, egyrészt ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a vevő nemfizetési valószínűségére vonatkozó automatizált értékelésnek az e szerződés teljesítése érdekében szükséges jellegét, meg kell állapítani, hogy tárgyi összefüggés áll-e fenn e szerződés célja és az ilyen automatizált értékelés között, másrészt pedig az e célból gyűjtött adatoknak objektíven alkalmasnak kell lenniük ezen értékelés elvégzésére, továbbá pontosítani kell, hogy melyek voltak ezek az adatok és miért gyűjtötték azokat. E tekintetben a bizonyítási teher a csomagküldő kereskedőt terheli.
3) A 2016/679 rendelet 22. cikke (2) bekezdésének a) pontját
a következőképpen kell értelmezni:
egyrészt ahhoz, hogy a kizárólag automatizált adatkezelésen alapuló döntéshozatal tilalmától való, e rendelkezésben előírt eltérés alkalmazható legyen, az érintett és az adatkezelő közötti szerződés megkötése vagy teljesítése érdekében automatizált adatkezelésnek kell szükségesnek lennie, különösen abban az értelemben, hogy nem lehet kevésbé beavatkozó jellegű alternatív megoldást alkalmazni, másrészt pedig az olyan elemek, mint a vevők számára jelentkező időmegtakarítás és az ilyen automatizált adatkezelést alkalmazó vállalkozás által elért megtakarítások, relevánsak lehetnek ezen automatizált adatkezelés szükségességének értékelése szempontjából, amennyiben az adott ügy konkrét körülményei között alkalmasak e szükségesség objektív módon történő bizonyítására, különösen abban az értelemben, hogy nem lehet kevésbé beavatkozó jellegű alternatív megoldást alkalmazni.
1 Eredeti nyelv: francia.
2 Lásd e tekintetben: 2023. december 7‑i SCHUFA Holding és társai (Scoring) ítélet (C‑634/21, a továbbiakban: SCHUFA Holding és társai [Scoring] ítélet, EU:C:2023:957, 57–59. pont).
3 Lásd e tekintetben: Poullet, Y., „Cinq ans après: le RGPD et les défis du profilage à l’heure de l’intelligence artificielle”, Revue des affaires européennes, 2021/I, 97. és 98. o.
4 Lásd: 2026. április 14‑i Pelham (Az „utánzat” fogalma) ítélet (C‑590/23, EU:C:2026:290, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
5 E tekintetben ezzel szemben számomra úgy tűnik, hogy ezek a megfontolások nem feltétlenül vezetnek ahhoz, hogy a szóban forgó döntés hatásait egyfajta súlyosság jellemezze, ellentétben azon megfontolásokkal, amelyeket a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1995. L 281., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 355. o.) 29. cikkével létrehozott, a személyes adatok kezelése tekintetében az egyének védelmével foglalkozó munkacsoport a 2017. október 3‑án elfogadott és 2018. február 6‑án felülvizsgált és elfogadott, „Iránymutatás az automatizált döntéshozatallal és a profilalkotással kapcsolatban a 2016/679 rendelet alkalmazásához” című dokumentumban (lásd: 23. o.) kifejtett. Valamely döntés hatásai jelentősnek tekinthetők abban az értelemben, hogy bizonyos fontossággal bírnak az annak tárgyát képező személy számára (gazdasági, társadalmi, szakmai stb.), anélkül azonban, hogy „súlyos” jellegűek lennének, amely utóbbi fogalmat negatív konnotáció jellemzi, és kedvezőtlen következményre vagy egyfajta sérelemre (kár, kockázat stb.) utal.
6 E megfogalmazásból véleményem szerint az következik, hogy a GDPR 22. cikkének (1) bekezdésében foglalt második eset körébe tartozhatnak az olyan helyzetek, mint a hitelkérelem értékelése, a biztosítási díj összegének meghatározása, vagy az orvosi ellátás költségeinek viselése vagy nem viselése.
7 Lásd: 2025. február 27‑i Dun & Bradstreet Austria és társai ítélet (C‑203/22, EU:C:2025:117, 51. pont).
8 Lásd ebben az értelemben: SCHUFA Holding és társai (Scoring) ítélet (48. és 49. pont).
9 Lásd ebben az értelemben: 2024. július 29‑i Perle ítélet (C‑14/23, EU:C:2024:647, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
10 A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2008. április 23‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 133., 66. o.; helyesbítések: HL 2009. L 207., 14. o.; HL 2010. L 199., 40. o.; HL 2011. L 234., 46. o.).
11 „Ez az irányelv nem alkalmazandó a következőkre: […] olyan hitelmegállapodások, amelyek alapján a hitel mentes a kamattól és egyéb díjaktól, valamint olyan hitelmegállapodások, amelyeknek értelmében a fogyasztónak három hónapon belül és kizárólag jelentéktelen összegű díjakkal kell a hitelt visszafizetnie”.
12 A fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 2008/48/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2023. október 18‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L, 2023/2225; helyesbítés: HL L, 2026/90798).
13 Ez az irányelv olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek jelentős hatást gyakorolhatnak az automatizált döntéshozatal igénybevételére, amely döntéshozatalt a 18. cikkében, és különösen annak (8) bekezdésében pontosan a fogyasztók hitelképességének kötelező vizsgálatával összefüggésben szabályozza. Mindazonáltal az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének h) pontjából kitűnik, hogy lehetséges, hogy az nem alkalmazható az alapeljárás tárgyát képezőkhöz hasonló szerződésekre.
14 Lásd ebben az értelemben, a személyes adatok védelmével és az attól való eltéréseknek a feltétlenül szükséges mértéken belüli alkalmazásával összefüggésben: 2020. október 6‑i La Quadrature du Net és társai ítélet (C‑511/18, C‑512/18 és C‑520/18, EU:C:2020:791, 210. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2023. július 4‑i Meta Platforms és társai (Közösségi hálózat általános felhasználási feltételei) ítélet (C‑252/21, EU:C:2023:537, 93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
15 2017. december 14‑i EBMA kontra Giant (China) ítélet (C‑61/16 P, EU:C:2017:968, 47. pont). Ebben az ítéletben a Bíróság lényegében kimondta, hogy az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 343., 51. o.; helyesbítések: HL 2010. L 7., 22. o.; HL 2016. L 44., 20. o.) 18. cikkének (1) bekezdése értelmében csak azokat az információkat lehet „szükségesnek” minősíteni, amelyek nélkül a dömpingellenes vizsgálat nem folytatható le.
16 2023. július 4‑i Meta Platforms és társai (Közösségi hálózat általános felhasználási feltételei) ítélet (C‑252/21, EU:C:2023:537, 98. és 99. pont).
17 Az uniós jogrend egységének és koherenciájának követelményét figyelembe véve az ugyanazon a területen elfogadott aktusok által használt fogalmaknak azonos jelentéssel kell rendelkezniük, ha az uniós jogalkotó nem nyilvánította ki az ettől eltérő szándékát (lásd analógia útján: 2021. március 17‑i Wellcome Trust ítélet [C‑459/19, EU:C:2021:209, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat]).
18 Olyannyira, hogy úgy tekintendő, hogy e döntéshozatal magában foglalja ezt az adatkezelést.
19 Ellentétben például a 2025. január 9‑i Mousse ítélet (C‑394/23, EU:C:2025:2) 39–42. pontjában követett érveléssel, amelyben a Bíróság lényegében úgy ítélte meg, hogy a kereskedelmi kommunikációnak az ügyfél neme szerinti személyre szabása nem szükséges ahhoz, hogy ezen ügyfél részére vasúti szállítási szolgáltatást nyújtsanak, mivel az érintett vállalkozás választhat például olyan kommunikációt, amely általános udvariassági kifejezéseken alapul. Ezzel szemben a jelen esetben a vevő arra való képessége, hogy a szóban forgó szerződéses szolgáltatás szerves részét képező fizetéseket teljesítése, közvetlenül befolyásolhatja e szolgáltatás megfelelő teljesítését.
20 2024. október 4‑i Schrems (Nagy nyilvánosság előtti adatközlés) ítélet (C‑446/21, EU:C:2024:834, 47–49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
21 2024. október 4‑i Schrems (Nagy nyilvánosság előtti adatközlés) ítélet (C‑446/21, EU:C:2024:834, 59. és 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
22 2026. június 18‑i NTH Haustechnik ítélet (C‑484/24, EU:C:2026:496, 97. pont).
23 Lásd analógia útján: 2023. december 7‑i SCHUFA Holding (A fennálló tartozás elengedése) ítélet (C‑26/22 és C‑64/22, EU:C:2023:958, 82–86. pont).
24 E vizsgálat szempontjából különösen annak megállapítása lenne releváns, hogy a szóban forgó adatok közvetlen és tárgyi összefüggésben állnak‑e az érintett vevő fizetőképességének értékelésével, és hogy – önmagukban vagy más adatokkal együtt – elengedhetetlenek‑e ezen értékeléshez, ugyanakkor vizsgálva, hogy az milyen kockázatokat jelent az érintett számára.
25 2023. július 4‑i Meta Platforms és társai (Közösségi hálózat általános felhasználási feltételei) ítélet (C‑252/21, EU:C:2023:537, 98. pont).
26 Ezt az értelmezést egyébként e rendelkezés más nyelvi változatai is megerősítik. Így a német nyelvi változat a „die Entscheidung”‑ot, míg az angol nyelvi változat a „the decision”‑t említi.
27 Lásd analógia útján: 2024. március 5‑i Kočner kontra Europol ítélet (C‑755/21 P, EU:C:2024:202, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Kiemelés tőlem.
29 Az (EU) 2016/679, az (EU) 2018/1724, az (EU) 2018/1725 és az (EU) 2023/2854 rendeletnek, valamint a 2002/58/EK, az (EU) 2022/2555 és az (EU) 2022/2557 irányelvnek a digitális jogszabályi keret egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról, továbbá az (EU) 2018/1807, az (EU) 2019/1150 és az (EU) 2022/868 rendelet és az (EU) 2019/1024 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (digitális omnibusz csomag) vonatkozó javaslat (COM(2025) 837 final).
30 Lásd analógia útján: 2023. július 4‑i Meta Platforms és társai (Közösségi hálózat általános felhasználási feltételei) ítélet (C‑252/21, EU:C:2023:537, 99. pont).
31 Különösen számszerűsített költség‑haszon elemzésekre, valamint a különböző elképzelhető intézkedéseknek a szóban forgó vállalkozásra gyakorolt pénzügyi hatására, és például statisztikai elemzésekre gondolok.