Ideiglenes változat
HUATHANASIOS RANTOS
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2026. július 9.(1)
C‑357/25. sz. ügy
Groupama Asigurări S.A.
kontra
Consiliul Concurenței
(az Înalta Curte de Casație și Justiție [legfőbb semmítő‑ és ítélőszék, Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„ Előzetes döntéshozatal – Verseny – Kartellek – Összehangolt magatartás – Cél általi versenykorlátozás – Információcsere a gépjárműforgalomból eredő polgárijogifelelősség-biztosítók között – Az ilyen információcsere cél általi versenykorlátozásként való minősítése az érintett által benyújtott alternatív magyarázatok elemzése nélkül – Bizonyítási szint ”
Bevezetés
1. Az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék, Románia) által benyújtott jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének értelmezésére, pontosabban az összehangolt magatartás bizonyításának kérdésére vonatkozik.
2. E kérelmet a Groupama Asigurări S. A. biztosítási szolgáltatásokat nyújtó társaság (a továbbiakban: Groupama) és a Consiliul Concurenței (versenytanács, Románia; a továbbiakban: CC) között azon határozat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelyben ez utóbbi megállapította, hogy a Groupama megsértette az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését és a román jog megfelelő rendelkezését azáltal, hogy a gépjárművek használatából eredő polgári jogi felelősségbiztosítás (a továbbiakban: gépjármű‑felelősségbiztosítás) kötvényei díjainak emelésével olyan összehangolt magatartás megvalósításában vett részt, amelynek célja az ilyen típusú biztosítás piacán a verseny korlátozása volt.
3. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság arra kéri a Bíróságot, hogy pontosítsa az „összehangolt magatartás” fogalmának bizonyos aspektusait, többek között egyrészt a versenytársak között kicserélt információk pontosságának mértékét, amely lehetővé teszi annak meghatározását, hogy az információcsere ilyen összehangolt magatartásnak minősülhet‑e, másrészt pedig azt, hogy milyen lehetőség áll az érintett vállalkozás rendelkezésére annak érdekében, hogy alternatív magyarázattal szolgáljon az általa tanúsított magatartásra és annak piaci hatásaira vonatkozóan.
Jogi háttér
4. Az 1996. április 10‑i Legea concurenței nr. 21/1996 (a versenyről szóló 21/1996. sz. törvény)(2) alapügyre alkalmazandó változata (a továbbiakban: versenytörvény) 5. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„Tilos minden olyan […] összehangolt magatartás, amelynek célja vagy hatása a román piacon vagy annak egy részén belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen:
a) a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése;
[…]”
Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a Bíróság előtti eljárás
5. 2018. november 20‑i határozatában a CC megállapította, hogy több, Romániában biztosítási szolgáltatásokat nyújtó társaság, köztük a Groupama több mint négy éven keresztül részt vett a versenytörvény 5. cikke (1) bekezdésének és az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének egységes és folyamatos megsértésében azáltal, hogy érzékeny kereskedelmi információk cseréje révén összehangolt magatartást tanúsított, amelynek tárgya a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződések díjainak emelése (a továbbiakban: vitatott határozat). Ennek alapján a versenytanács a Groupamával szemben 35 378 902 román lej (RON) (hozzávetőleg 7,58 millió euró) bírságot szabott ki.
6. Pontosabban a CC e határozatban megállapította, hogy kilenc biztosítótársaság és azok szakmai szövetsége, az Uniunea Națională a Societăților de Asigurare și Reasigurare din România (a romániai biztosítótársaságok és viszontbiztosító társaságok országos szövetsége, Románia; a továbbiakban: UNSAR) összehangolt magatartást tanúsított, amely az UNSAR keretében tartott találkozókon és sajtóközleményekben kifejezett, a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződések díjának emelésére irányuló jövőbeli szándékokkal kapcsolatos információk cseréjében valósult meg. A CC arra is rámutatott, hogy e társaságok nem határolódtak el nyilvánosan ezektől az információcseréktől, és ezáltal hozzájárultak a szóban forgó versenyellenes magatartás folytatásához. Ezen egységes és folyamatos jogsértésre 2012. október 18‑ától, az UNSAR első olyan találkozójának időpontjától, amely során a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződések díjainak emeléséről folytattak megbeszéléseket, 2016. november 18‑ig került sor, amely időpontban a román kormány hat hónapra e díjak felső határát megállapító intézkedést vezetett be.
7. A CC jelezte, hogy a megállapított információcseréket annak a gazdasági összefüggésnek a fényében kell vizsgálni, amelyben azokra sor került. Egyrészt a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződések román piacán 2010 és 2012 között erős versenynyomás, nevezetesen „árháború” folyt, amely a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződések díjainak körülbelül 20%‑os éves csökkenésében nyilvánult meg, jelentősen befolyásolva a biztosítótársaságok nyereségességét. A CC szerint ez a kedvezőtlen tendencia megteremtette az alapját az ilyen fedezetet kínáló biztosítók közötti összehangolt magatartás megvalósításának, arra ösztönözve őket, hogy megoldást keressenek pénzügyi egyensúlyuk helyreállítására. Másrészt ugyanebben az időszakban a CASCO‑szerződéseket forgalmazó társaságok jelentős követeléseket halmoztak fel az elsősorban gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződéseket kínáló biztosítótársaságokkal szemben azon visszkereseti igények alapján, amelyeket ez utóbbiakkal szemben jogosultak voltak érvényesíteni. Ezt a helyzetet megvitatták az UNSAR‑ban tagsággal rendelkező biztosítótársaságok azon találkozóin, amelyek során kifejezték a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződések díjának emelésére irányuló jövőbeli szándékukat.
8. Ebben az összefüggésben a CC a vitatott határozatot a következő öt tényezőre alapította:
– 2012. október 18‑án az UNSAR egy találkozóján a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződések díjának emelésére vonatkozó megbeszélésekre került sor, amelyek egyrészt a CASCO‑szerződéseket kínáló vállalkozásoknak a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződéseket kínáló vállalkozásokkal szemben fennálló visszkereseti igények helyzetére vonatkoztak, mivel az előbbiek úgy vélték, hogy a szokásos tevékenység nem teszi lehetővé a három adós társaság számára az esedékes összegek megfizetését, másrészt pedig az UNSAR által a Comisia de Supraveghere Asigurărilor (biztosításfelügyeleti bizottság, Románia; a továbbiakban: CSA) elé terjeszteni kívánt válasz kidolgozásáról, amely a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződések szabályainak módosítására irányuló javaslatokat tartalmazott;
– 2012. december 3‑án a szabályozó hatósággal, azaz a CSA‑val folytatott megbeszélésen – amelyen az UNSAR vezérigazgatója és az összehangolt magatartást tanúsító biztosítótársaságok egy része vett részt – tárgyaltak a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződésekre vonatkozó díjak emelésének szükségességéről, az e társaságok közül kettő által készített hatástanulmányokról, valamint a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződésekre vonatkozó díjak esetleges emelésének összegéről;
– 2013 novemberében a Generali és az Uniunea Națională a Societăților de Intermediere și Consultanță în Asigurări din România (a biztosításközvetítő és biztosítási tanácsadó társaságok országos szövetsége, Románia), az összes érintett társasággal együttműködő biztosítási alkuszok szakmai társulása a sajtóban közölte, hogy a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződések díja a 2014. évre vonatkozóan 10–15%-kal emelkedik;
– 2016. január 11‑én a Groupama az UNSAR által az összes érintett társaság részvételével szervezett találkozóján tájékoztatta versenytársait, hogy bejelentette az Autoritatea de Supraveghere Financiarănak (pénzügyi felügyeleti hatóság, Románia; a továbbiakban: ASF) a díjak 50%-os indexálását, és
– 2016 februárjában az Allianz a sajtóban közölte, hogy 2016 márciusának végétől 5–10%-kal emeli a díjakat, amelyről értesíteni fogja az ASF‑et.
9. A CC megtagadta a Groupama által a vizsgált időszakban a díjak emelésére vonatkozóan előterjesztett alternatív magyarázatok figyelembevételét azzal az indokkal, hogy az ilyen magyarázatok csak akkor relevánsak, ha a versenyhatóság kizárólag a vállalkozások által tanúsított párhuzamos magatartásokra támaszkodik annak érdekében, hogy abból összehangolt magatartás megvalósulására következtessen.
10. 2019. május 6‑án a Groupama keresetet indított a Curtea de Apel București (bukaresti ítélőtábla, Románia) előtt többek között a vitatott határozat megsemmisítése iránt.
11. 2022. április 26‑i ítéletével e bíróság elutasította e keresetet.(3) Az ítélőtábla először is lényegében úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozatban elfogadott bizonyítékok alátámasztják a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződések díjának emelésére irányuló összehangolt magatartás megvalósulását, amelyet a biztosítótársaságok olyan érzékeny információk cseréje révén hajtottak végre, amely lehetővé tette a bizonytalanság felszámolását egy átlátható, oligopolisztikus piacon, amelyet a keresletnek a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződések kötelező jellegéhez kapcsolódó rugalmatlansága, valamint az innováció és a fogyasztók alkupozíciójának hiánya jellemez. Ezt követően az említett bíróság megállapította, hogy az érintett időszak során gyakran módosult a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződések díja, amely az átlagos díj piacon történő emelése céljából főszabály szerint nem a baleseti arányokra vonatkozó belső számításokon, hanem a többi biztosító által meghatározott díjak nyomon követésén alapult. E tekintetben a bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel az összehangolt magatartást a versenytársak közötti megvalósult kapcsolatfelvétel bizonyítja, annak összehangolt jellegét nem kérdőjelezhetik meg a Groupama által benyújtott szakvélemény következtetései, amelyek szerint a bruttó díj kiszámítása megfelelt a standard biztosításmatematikai technikáknak, valamint az alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseknek. Végül ugyanezen bíróság nem azonosított semmilyen hihető magyarázatot az általános díjemelésre azon kívül, amely a vizsgált bizonyítékok által alátámasztott összehangolt magatartásból következik. E tekintetben a CC‑hez hasonlóan a bíróság elutasította a Groupama által a fent említett megbeszélések tartalmának és tárgyának, valamint a díjemeléseknek az igazolására vonatkozóan előadott magyarázatokat.
12. A Groupama felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Curtea de Apel București (bukaresti ítélőtábla) ítéletével szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, az Înalta Curte de Casație și Justițiéhez (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék).
13. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az összehangolt magatartásokra vonatkozó román szabályozás hasonló az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében előírt szabályozáshoz, és hogy az alapeljárás lényegében két, az uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdést vet fel.
14. Egyrészt az a kérdés, hogy az összehangolt magatartás fennállásának megállapításához szükséges bizonyítási szint feltételezi‑e részletes és egyedi információk cseréje folytatásának bizonyítását az árakkal kapcsolatos jövőbeli magatartás időpontjára, terjedelmére és módjára vonatkozóan, vagy elegendő annak megállapítása, hogy általánosabb megbeszélésekre került sor a versenytársak között, különösen a díjak szintjére vagy az azokra esetlegesen hatást gyakorló jogszabály‑módosításokra vonatkozóan, különösen akkor, ha az érintett vállalkozások – elsősorban a jelentős mértékű, kölcsönös adósságok miatt – szoros gazdasági kapcsolatokat tartanak fenn. E tekintetben e bíróság különösen a T‑Mobile ítéletre(4) hivatkozik, amely szerint versenykorlátozó célúnak minősül a versenytársak közötti olyan információcsere, amely alkalmas arra, hogy megszüntesse a bizonytalanságot az érintett vállalkozások tervezett magatartását illetően, és versenykorlátozó célúnak kell tekinteni az olyan információcserét, amely alkalmas arra, hogy megszüntesse az érdekelt felek bizonytalanságát az érintett vállalkozás által megvalósítandó alkalmazkodás időpontját, mértékét és módszereit illetően. Az említett bíróság szerint ebből az ítéletből kitűnik, hogy az összehangolt magatartás megállapítása szempontjából csak bizonyos terjedelmű és bizonyos minőségű információcserék relevánsak. Így, bár az ilyen gyakorlat fennállása nehezen vitathatónak tűnik az árakkal kapcsolatos jövőbeli szándékokra vonatkozó részletes vagy egyedi információk cseréje esetén, vagyis az árakkal kapcsolatos jövőbeli magatartás kiigazításának időpontjára, terjedelmére és módjára vonatkozó egyedi vagy konkrét információcsere esetén, nem feltétlenül ez a helyzet akkor, ha – mint a jelen ügyben is – a megbeszélések az árra vonatkozó „általános” megfontolásokra szorítkoznak, amelyek nem tartalmaznak ilyen pontos elemeket.
15. Másrészt ugyanezen bíróság megjegyzi, hogy a CC kizárta annak lehetőségét, hogy a Groupama a Törvényszék azon ítélkezési gyakorlatára(5) támaszkodva eltérő magyarázatot adjon piaci magatartására, amely szerint a tényállás eltérő magyarázata csak akkor releváns, ha az Európai Bizottság kizárólag az érintett vállalkozások piacon tanúsított magatartására támaszkodik. Az ilyen magyarázat abban a pillanatban irrelevánssá válik, ahogy a jogsértés fennállása nem csak hogy feltételezett, hanem azt bizonyítékok is alátámasztják. Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a Törvényszék ezen ítélkezési gyakorlatát a Bíróság nem erősítette meg. Ezenkívül úgy véli, hogy az ilyen megközelítés korlátozhatja az érintett vállalkozás védelemhez való jogának gyakorlását, megfosztva őt attól a lehetőségtől, hogy vitassa a versenyhatóság megállapításait azzal az indokkal, hogy azok valamely bizonyítékon alapulnak. E tekintetben a Bíróság a „facellulóz” ítéletben(6) kimondta, hogy a párhuzamos magatartás kizárólag akkor tekinthető az összehangolt magatartás fennállása bizonyítékának, ha az összehangolt magatartás az ilyen magatartás egyetlen hihető magyarázata, és az árak párhuzamossága megfelelően magyarázható lehet például az érintett piac oligopolisztikus tendenciáival és bizonyos időszakok sajátos körülményeivel.
16. Ilyen körülmények között az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének (1) bekezdését, hogy:
a) az összehangolt magatartás megállapítását lehetővé tevő jogi mérce kizárólag akkor teljesül, ha az árakkal kapcsolatos jövőbeli szándékokra vonatkozóan olyan részletes/egyedi információk cseréje, vagyis az árakkal kapcsolatos jövőbeli magatartás kiigazításának időpontjáról, terjedelméről és módjával kapcsolatos sajátos/konkrét információk cseréje folyik, amely a stratégiai bizonytalanság csökkenésére vagy megszüntetésére enged következtetni,
vagy
b) az összehangolt magatartás megállapítását lehetővé tevő jogi mérce annak megállapítása esetén is teljesül, hogy a versenytársak általános jellegű megbeszéléseket folytatnak más, sajátos helyzetben lévő (más biztosítókkal szemben jelentős tartozással rendelkező) biztosítótársaságok díjairól vagy a díjakat befolyásoló jogszabály-módosításokról, a versenyhatóság pedig nem köteles megvizsgálni a vállalkozás által a díjainak emelésére vonatkozóan az összehangolt magatartás megcáfolása céljából felhozott alternatív magyarázatokat?”
17. Írásbeli észrevételeket a Groupama, a CC, a román, a görög, a lengyel és a portugál kormány, valamint a Bizottság nyújtott be a Bírósághoz. A görög és a lengyel kormány kivételével e felek ezenkívül a 2026. április 22‑én tartott tárgyaláson is kifejtették álláspontjukat.
Elemzés
18. A Bírósághoz előzetes döntéshozatalra előterjesztett egyetlen kérdés két alkérdés köré épül: az első, amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés a) pontjának és b) pontja első részének együttes értelmezéséből következik, arra vonatkozik, hogy a versenytársak által kicserélt információknak milyen részletességgel kell bírniuk ahhoz, hogy az ilyen információcsere összehangolt magatartásnak minősüljön, a második pedig, amelyet e kérdés b) pontjának utolsó része fogalmaz meg, lényegében a vállalkozás által magatartásának igazolása és az ilyen összehangolt magatartás fennállásának megcáfolása érdekében hivatkozott alternatív magyarázatok terjedelmére vonatkozik.
Az első alkérdésről
19. Első alkérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „összehangolt magatartás” szükségszerűen feltételezi az árakkal kapcsolatos jövőbeli szándékokra vonatkozó részletes vagy egyedi információk cseréjét, azaz sajátos vagy konkrét információk cseréjét az árakkal kapcsolatos jövőbeli magatartás időpontjára, terjedelmére és módjára vonatkozóan, vagy egy sajátos helyzetben az ilyen összehangolt magatartás megállapításához elegendő lehet az, hogy „a versenytársak általános jellegű megbeszéléseket folytatnak […] [a] díja[k]ról”.
20. E tekintetben megjegyzem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első alkérdés valójában két részből áll.
21. Egyrészt, amint azt az előterjesztő bíróság az a) pontban megfogalmazta, az első alkérdés egyrészt a „jövőbeli szándékokra vonatkozó[…] részletes/egyedi információk cseréj[ét] […]”, másrészt pedig a „versenytársak [által a díjakról folytatott] általános jellegű megbeszéléseket” állítja szembe. Márpedig a „részletes információkat” illetően az alkalmazott megfogalmazás egyértelműen a Bíróság által a T‑Mobile ítéletben használt megfogalmazásból merít ihletet, amely ítélet 41. pontjában a Bíróság jelezte, hogy „versenykorlátozó célúnak kell tekinteni az olyan információcserét, amely alkalmas arra, hogy megszüntesse az érdekelt felek bizonytalanságát az érintett vállalkozás által megvalósítandó alkalmazkodás időpontját, mértékét és módszereit illetően […]”.(7) Az „általános jellegű információkat” illetően a kérdést előterjesztő bíróság úgy tűnik, hogy a jelen esetben is előforduló, a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződések díjának emelésére vonatkozó információcserékre utal, amelyek az első típusba tartozó információcserével ellentétben nem határozzák meg közelebbről sem az emelés mértékét vagy annak összegét, sem annak végrehajtására előirányzott konkrét időpontot.(8) Így az első alkérdés első felét oly módon kell érteni, hogy az lényegében a T‑Mobile ítélet fent említett pontjának a terjedelmét hivatott pontosítani, különösen azt, hogy kizárólag az e pontban említett típusú információk cseréje alkalmas‑e arra, hogy megállapítható legyen az árak terén az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében folytatott összehangolt magatartás fennállása.
22. Másrészt ugyanezen alkérdésben az előterjesztő bíróság azzal, hogy a b) pont első részében a „sajátos helyzetekre” (vagyis a versenytársak közötti jelentős adósságok fennállására és a jogszabály‑módosításoknak a díjakra gyakorolt hatására) hivatkozik, annak vizsgálatára kéri a Bíróságot, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítani az érintett piac jellemzőinek, beleértve az alkalmazandó szabályozási keretet is, az összehangolt magatartás fennállásának értékelése során.
23. Néhány előzetes észrevétel megfogalmazását követően az első alkérdés e két részét külön fogom elemezni.
Előzetes észrevételek
24. Elöljáróban emlékeztetek arra, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. Bár e rendelkezés az „összehangolt magatartás” fogalmát használja, ennek célja az, hogy az említett rendelkezésben foglalt tilalmak alá vonja a vállalkozások közötti koordináció és összejátszás különböző formáit. Így a „megállapodás” és az „összehangolt magatartás” fogalmai az azonos jellegű összejátszás formáját foglalják magukban, amelyek csupán intenzitásuk tekintetében és megnyilvánulási formáikban térnek el.(9) Az összehangolt magatartás ugyanis egyfajta egyeztetést jelent a vállalkozások között, amelyek nem kötnek kifejezetten megállapodást, ám azt tudatosan helyettesítik olyan egymás közötti gyakorlati együttműködéssel, amely veszélyezteti a versenyt.(10)
25. Az egyeztetés és az együttműködés „összehangolt magatartásnak” minősülő ezen kritériumait az EUM‑Szerződés versenyjogi rendelkezéseinek azon alapvető kiindulópontjára tekintettel kell értelmezni, amely szerint minden gazdasági szereplőnek önállóan kell meghatároznia a belső piacon folytatni kívánt politikáját.(11)
26. Bár ez az önállósági követelmény nem zárja ki azt, hogy a piaci szereplők racionálisan alkalmazkodjanak a versenytársaik megfigyelt vagy várható magatartásához, azt szigorúan tiltja, hogy ezek a szereplők közvetlenül vagy közvetve felvegyék egymással a kapcsolatot annak érdekében, hogy egy tényleges vagy lehetséges versenytárs piaci magatartását befolyásolják, vagy hogy az ilyen versenytársnak felfedjék az általuk elhatározott vagy tanúsítani kívánt piaci magatartást, amennyiben e kapcsolat célja vagy hatása olyan versenyfeltételek teremtése, amelyek – figyelembe véve a kínált termékek vagy szolgáltatások jellegét, a vállalkozások jelentőségét és számát, továbbá az érintett piac volumenét – nem felelnek meg a szóban forgó piacon szokásos feltételeknek (12)
27. E tekintetben, miután az oligopol, vagy legalábbis erősen koncentrált és belépési korlátokkal jellemzett piacokat illetően a Bíróság megállapította, hogy a piacra vonatkozó információcsere főszabály szerint lehetővé teszi a vállalkozások számára versenytársaik piaci pozíciójának, valamint kereskedelmi stratégiájának megismerését, és ezáltal a fennálló verseny jelentős mértékű megváltoztatását.(13)
28. Ebből következik, hogy a versenytársak közötti információcsere ellentétesnek bizonyulhat a versenyjoggal, amennyiben az érintett piacon a bizonytalanság fokát csökkenti vagy megszünteti, amelynek következménye a vállalkozások közötti verseny korlátozása.(14) A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ez az eset áll fenn, amikor a kicserélt információk egyrészt bizalmasak, vagyis még nem ismertek az érintett piacon aktív minden gazdasági szereplő számára, másrészt stratégiai jellegűek, vagyis adott esetben az információcsere résztvevői által már ismert más információkkal kombinálva felfedhetik azt a stratégiát, amelyet bizonyos résztvevők követni kívánnak egy vagy több olyan paraméter vonatkozásában, amelyre tekintettel az érintett piacon fennálló verseny kialakult.(15)
29. Ami az árakkal kapcsolatos információcsere stratégiai jellegét illeti, az árképzésre vonatkozó információk általában véve bizalmas üzleti adatnak minősülnek, mivel az ár a legtöbb esetben a vállalati stratégia egyik alapvető eleme.(16) Továbbá a Bíróság kifejtette, hogy noha a jövőbeli árakra vagy az árakat meghatározó egyes tényezőkre vonatkozó minden információcsere önmagában versenyellenes, figyelemmel többek között a versenyben okozott kár kockázatára, a „stratégiai információ” fogalma tágabb, és magában foglal minden olyan, a gazdasági szereplők által még nem ismert adatot, amely az ilyen információcsere összefüggései között csökkentheti valamely résztvevő bizonytalanságát a többi résztvevő jövőbeli magatartását illetően azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások jellege, a piac tényleges működési feltételei és szerkezete miatt mi képez egy vagy több olyan paramétert, amely alapján a szóban forgó piacon fennálló verseny kialakul.(17) Így az árra vonatkozó információcserét illetően a Bíróság megállapította, hogy ahhoz, hogy az összehangolt magatartás a „cél általi korlátozás” fogalma alá tartozzon, elegendő, hogy az információcsere az ár több összetevője közül csupán egyetlen összetevőre vonatkozzon.(18) Ebből következik, hogy függetlenül attól, hogy „cél általi” vagy „hatás általi” versenykorlátozásnak minősül‑e, az összehangolt magatartás akkor is versenykorlátozásnak minősülhet, ha nem áll közvetlen kapcsolatban a végső fogyasztói árakkal.(19)
30. A Bíróság ezen ítélkezési gyakorlata fényében kell választ adni az előterjesztő bíróság által felvetett első alkérdés két részére.
Arról, hogy az összehangolt magatartás megállapítása céljából milyen jelentőséget kell tulajdonítani a kicserélt információk egyedisége mértékének
31. Ami a kicserélt információk egyedisége mértékének tulajdonított jelentőséget illeti, először is hangsúlyozni szeretném, hogy egyrészt, amint az a Bíróságnak a jelen indítvány 24–29. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatából következik, az árakra vonatkozó bizalmas információk versenytársak közötti bármilyen cseréje főszabály szerint az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése által tiltott összehangolt magatartás körébe tartozhat, mivel az ár főszabály szerint olyan alapvető paraméternek minősül, amelyre tekintettel a verseny kialakul, így ezen információk stratégiai jellegűek. Következésképpen a pragmatikus megközelítést kell előnyben részesíteni, amely nem absztrakt módon a kicserélt árképzési információk egyediségének mértékére összpontosít, hanem azok tartalmára és arra, hogy ezen információk alkalmasak‑e a gazdasági szereplők piaci magatartásával kapcsolatos bizonytalanság csökkentésére vagy megszüntetésére, többek között e piac jellemzőinek figyelembevételével.(20)
32. Másrészt, ez nem változtat azon, hogy a kicserélt információk egyediségének mértéke releváns tényezőnek minősül a verseny bizonytalanságának csökkentésére, sőt megszüntetésére való alkalmasság értékelése során. Minél részletesebbek és konkrétabbak ugyanis a közölt információk az érintett piacon fennálló verseny meghatározó paramétereit illetően, annál valószínűbb, hogy stratégiai jellegűek, és jelentős befolyást gyakorolnak a gazdasági szereplők magatartására.(21)
33. Másodszor, ebből a szempontból úgy vélem, hogy a T‑Mobile ítélet 41. pontjára való hivatkozást az ítélet ténybeli összefüggéseinek fényében kell értékelni. Az „érintett vállalkozás által megvalósítandó alkalmazkodás időpontjá[ra], mértéké[re] és módszerei[re]” való hivatkozás ugyanis azon információkra utal, amelyeket az érintett vállalkozások a Bírósághoz benyújtott iratok alapján az egyeztetés alkalmával megosztottak egymással.(22) Az említett ítéletből tehát nem lehet arra következtetni, hogy csak ilyen pontosságú információcsere alapján állapítható meg az összehangolt magatartás fennállása.(23)
34. Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a T‑Mobile ítélet 41. pontjában szereplő megfogalmazást későbbi ítéletek is átvették, többek között annak érdekében, hogy ezen ítélethez hasonlóan illusztrálják a versenyellenes célú információcsere tipikus példáját,(24) vagy azért, hogy pontosítsák azt a minimális bizonytalansági szintet, amelyen egy vállalkozásnak lennie kell ahhoz, hogy a piac rendes körülmények között működjön.(25) Márpedig e hivatkozásokból egyáltalán nem tűnik ki, hogy az olyan információcsere, amely nem tartalmaz a jövőbeli magatartás időpontját, mértékét és módjait illetően konkrét információkat, elvi alapon ne minősülhetne „összehangolt magatartásnak”. Az ilyen megközelítés végeredményben ellentétes lenne a jelen indítvány 31. pontjában kifejtett pragmatikus megközelítéssel.
35. Végül harmadszor, mivel az összehangolt magatartás fennállásának értékelése keretében magának az információnak a tartalma, nem pedig annak pontossága bír jelentőséggel abból a szempontból, hogy képes‑e csökkenteni a piacon érvényesülő bizonytalanságot, kijelenthető, hogy az olyan információcsere, amely pusztán a jövőbeli, nem egyéniesített és általános tendenciákra korlátozódó áremelések eshetőségére vonatkozik, konkrét áremelések megjelölése nélkül, a vállalkozások magatartásának befolyásolására való csekély képessége miatt nem tűnik alkalmasnak arra, hogy ténylegesen csökkentse a piaci bizonytalanságot, vagy befolyásolja a vállalkozások versenyben követett magatartását. Az ilyen információcsere tehát főszabály szerint nem minősíthető a versenyszabályok megsértésének. Ez lehet a helyzet többek között azokon a piacokon, ahol a verseny elsősorban az ártól eltérő paramétereken alapul, különösen akkor, ha az érintett piac szabályozott, vagy amikor a vállalkozások ellenőrzésén kívüli tényezők közismertté és előre láthatóvá teszik az árak általános emelkedését, különösen egy olyan létfontosságú input költségének emelkedését követően, mint a kőolajtermékek vagy a villamos energia. Ilyen körülmények között a küszöbön álló áremelésre vonatkozó általános információk cseréje ezen áremelés közismert jellege miatt nem tekinthető bizalmasnak, és önmagában nem elegendő a tiltott összehangolt magatartás fennállásának megállapításához.(26)
Arról, hogy az összehangolt magatartás jellemzése céljából milyen jelentőséget kell tulajdonítani a piac jellemzőinek
36. Az összehangolt magatartás jellemzéséhez szükséges piaci jellemzők tekintetében a fenti elemzésből egyértelműen kitűnik, hogy annak a valószínűsége, hogy az információcsere olyan összejátszáshoz vezet, amely csökkenti vagy megszünteti a szóban forgó piacon a piaci szereplők viselkedésével kapcsolatos bizonytalanságot, szorosan függ e piac jellemzőitől.(27) Ez a megközelítés a Bíróság azon állandó ítélkezési gyakorlatának nyomdokait követi, amely szerint az összehangolt magatartásokat tartalmuk, valamint azon gazdasági és jogi háttér figyelembevételével kell értékelni, amelybe illeszkednek, valamint az általuk követett célkitűzések alapján, legyen szó akár – mint a jelen esetben – cél általi, vagy pedig hatás általi versenykorlátozás vizsgálatáról.(28) Márpedig, bár a Bíróság azonosított néhány, különösen a kínált termékek vagy szolgáltatások jellegéhez, a vállalkozások számához, a piac volumenéhez, valamint a piac működésének és szerkezetének tényleges feltételeihez kapcsolódó releváns tényezőt,(29) ezen tényezők felsorolása nem lehet teljes körű, a piac egyéb jellemzői is relevánsnak bizonyulhatnak.(30)
37. A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó információcsere lehetővé tette a piaci bizonytalanság megszüntetését, figyelembe véve többek között az érintett piac oligopolisztikus és átlátható jellegét, a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződések kötelező jellegéből fakadó alacsony keresleti rugalmasságot, valamint az innováció hiányát és a fogyasztók korlátozott alkupozícióját. A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal szükségesnek tartja a piac egyéb olyan szempontjainak figyelembevételét, amelyeket „sajátos helyzetnek” minősít, nevezetesen a jogszabály‑módosításoknak a díjakra gyakorolt hatását és a versenytársak között fennálló jelentős tartozásokat.
38. E tekintetben és az e bíróság által végzendő értékelés sérelme nélkül, amely bíróság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik annak meghatározására, hogy a kicserélt információk alkalmasak voltak‑e arra, hogy csökkentsék vagy megszüntessék a gépjármű‑felelősségbiztosítás piacán fennálló bizonytalanságot, úgy vélem, hogy a következő elemek hasznosak lehetnek e két szempont értelmezéséhez.
39. Először is, ami a gépjármű‑felelősségbiztosítás piacának jellegét és szabályozási keretét illeti, mindenekelőtt megjegyzem, hogy nem vitatott, hogy e piac oligopolisztikus jellegű és koncentrált (az alapügyben szóban forgó kilenc társaság a román gépjármű‑felelősségbiztosítás piacának 80–97%-ával rendelkezik), valamint átlátható (ami lehetővé teszi a versenytársak árképzési politikájának – különösen az alkuszi platformokon keresztül történő – egyszerű nyomon követését). Amint arra a jelen indítvány 27. pontjában emlékeztettem, az ilyen piacon történő információcsere főszabály szerint alkalmas arra, hogy lehetővé tegye a vállalkozások számára versenytársaik kereskedelmi pozícióinak és stratégiáinak megismerését, és ennélfogva jelentősen megváltoztathatja a versenyt.
40. Ezt követően megjegyzem, hogy e piacot a kereslet bizonyos rugalmatlansága jellemzi, amely a gépjármű‑felelősségbiztosítás kötelező jellegéhez kapcsolódik. A járművezetőknek ugyanis gépjármű‑felelősségbiztosítást kell kötniük annak érdekében, hogy jogszerűen közlekedhessenek, ami jelentősen korlátozza a helyettesítésnek vagy a fogyasztás elmaradásának a lehetőségeit. Ilyen körülmények között az ilyen típusú biztosítást kínáló szinte valamennyi társaság által alkalmazott általános díjemelés csak korlátozott mértékben fogja csökkenteni az összkeresletet és a biztos ügyfélkört, mivel a biztosítottak nem mentesülhetnek e biztosítás megkötése alól.
41. Ezenkívül a Bírósághoz benyújtott iratokból az is kitűnik, hogy a gépjármű‑felelősségbiztosítás piacán a verseny jelentős mértékben a biztosítási díjak szintjén nyilvánul meg, mivel a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződést megkötő fél anélkül viseli a biztosítási díj költségét, hogy a kártérítési szolgáltatások közvetlen kedvezményezettje lenne, mivel azokban a károsult harmadik felek részesülnek. A fizető fél és a kedvezményezett e szétválasztása arra készteti az előbbit, hogy a legkevésbé költséges opciót válassza. A gépjármű‑felelősségbiztosítás díjának összege tehát a verseny szempontjából központi tényező a többi tényezőhöz képest, mint amilyen például a kínált szolgáltatások minősége.
42. E tekintetben azonban figyelembe kell venni a szóban forgó biztosítási szolgáltatások heterogén jellegét. A Groupama észrevételeiből ugyanis kitűnik, hogy e piacot olyan díjszabás jellemzi, amely nagyrészt a kockázatok egyedi értékelésén alapul, és amelynek alapjául az egyes biztosítótársaságokra jellemző, több biztosításmatematikai kritérium szolgál, és a biztosítási díjaknak a biztosítottak profilja szerinti jelentős differenciáláshoz vezet. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy a gépjármű‑felelősségbiztosítási szerződések árképzésének ezen összetettsége ellenére a díjak emelkedésének tendenciáira vonatkozó általános és nem egyéniesített információk cseréje csökkentheti‑e a stratégiai bizonytalanságot, és megkönnyítheti‑e az árképzési gyakorlatok közeledését, különösen az árképzés közös paramétereit vagy a díjszabási táblázatok átlagos kiigazításait illetően.(31)
43. Végül az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy Romániában a gépjármű‑felelősségbiztosítás piaca az ASF által meghatározott szabályozási keret és annak felügyelete alá tartozik, és hogy a jogalkotási intézkedések befolyásolhatják a biztosítási díjak meghatározását. E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a jogsértés időszakában alkalmazandó szabályozási keret elegendő autonómiát biztosított‑e a biztosítótársaságok számára a díjaik meghatározására, és így azt a következtetést vonja le, hogy az ár a verseny releváns tényezőjének minősül. E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az érintett vállalkozások a gyakorlatban rendelkeztek bizonyos autonómiával az árképzés terén, mivel a jogsértés időszakát megelőzően „árháborút” folytattak, és mivel ezen időszak alatt az árakat nem szabályozták közvetlenül, mivel a biztosítási díjak felső határának megállapítása csak a jogsértés időszakának végét követően lépett hatályba. Úgy tűnik tehát, hogy ezek a tényezők arra utalnak, hogy a szabályozási keret megléte ellenére az ár ténylegesen a verseny egyik paraméterét képezte az érintett piacon.
44. A kérdést előterjesztő bíróságnak azonban figyelembe kell vennie a jogsértés időszaka előtt és alatt elfogadott azon jogalkotási intézkedések kumulatív hatását is, amelyek célja a biztosítótársaságok fizetőképességének fenntartása volt, és amelyek vitathatatlanul az árak emelkedését eredményezték.(32) Noha ugyanis a CC és a román kormány elismeri, hogy ezen intézkedések következtében emelkedtek a gépjármű‑felelősségbiztosítások biztosítási díjai, e bíróságnak kell meghatároznia, hogy ezen emelés mértéke egészben vagy részben a versenytársak közötti információcserének is betudható volt‑e.
45. Másodszor, ami a gépjármű‑felelősségbiztosítások piacán a versenytársak közötti jelentős adósságok fennállását illeti, a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy 2010 és 2012 között a román gépjármű‑felelősségbiztosítások piacát a CC által elismert súlyos működési zavarok jellemezték, amelyek mesterségesen alacsony árakkal járó gyakorlatokban nyilvánultak meg, ami a piacnak a fizetőképességi problémákkal szembesülő, „gépjármű‑felelősségbiztosításra szakosodott biztosítók” és a gyakran nemzetközi csoportokba szerveződött, főként CASCO‑szerződéseket kínáló biztosítók közötti szegmentálódásához vezetett. Az előbbiek némelyike fokozatosan csődbe ment, mivel nem tudta fenntartani ezen árszinteket, és nem volt képes eleget tenni kártérítési kötelezettségeinek. Ez a helyzet az utóbbiakat is érintette, akik ugyan fizetőképesek voltak, de jelentős veszteségeket szenvedtek el amiatt, hogy nem tudták a követeléseket visszkereseti jogérvényesítés útján behajtani, valamint magas kockázati profiloknak a portfólióikba történő bekerülése miatt. E körülmények tehát a piaci egyensúlyhiányok ellensúlyozása érdekében a gépjármű‑felelősségbiztosítások díjának növekedését eredményezték. A gépjármű‑felelősségbiztosítások díjának esetleges emelését tehát azon jogos célkitűzés keretében vitatták meg többek között a 2012. október 18-i találkozón, hogy megoldást találjanak az eladósodás jellemezte ilyen helyzetre.
46. E tekintetben, bár tisztában vagyok azzal, hogy ez az eladósodás röviddel a jogsértés időszakának befejeztét követően többek között egyes román biztosítótársaságok fizetésképtelenségéhez vezetett, kétlem, hogy ez a sajátos összefüggés önmagában kizárhatná a szóban forgó információcsere esetlegesen versenyellenes jellegét. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis az a szándék, amely az érintett vállalkozásokat az információcserére késztette, nem szükséges tényező az összehangolt magatartás korlátozó jellegének megállapításához. Éppen ellenkezőleg, sem a verseny megakadályozására, korlátozására vagy torzítására irányuló szubjektív szándék hiánya, sem a jogszerű célok követése nem meghatározó körülmény az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából.(33)
47. Ugyanakkor arra is rámutatok, hogy ha bizonyítást nyerne, hogy a 2012. október 18‑i első találkozón folytatott megbeszélések kizárólag a visszkereseti igények kérdésére és az érintett vállalkozások által a követeléseik megfizetése során tapasztalt nehézségekre vonatkoztak, és hogy a díjemelés kérdését a tartozások behajtásának egyik módjaként, vagyis teljesen jogszerű célként említették, azzal lehetne érvelni, hogy az ilyen emelésre való hivatkozások a gépjármű‑felelősségbiztosítás piacának általános állapotára és szabályozási környezetére vonatkozó információcsere körébe tartoznak, amely információkategóriák általában nem minősülnek kereskedelmi szempontból érzékenynek.(34)
48. A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első alkérdésre azt a választ adja, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett összehangolt magatartás nem feltétlenül foglalja magában az árakkal kapcsolatos jövőbeli szándékokra vonatkozó olyan részletes vagy egyedi információk cseréjét, mint a jövőbeli magatartás kiigazításának időpontjával, terjedelmével és módjával kapcsolatos sajátos vagy konkrét információk, pontosítva, hogy az ilyen elemeket nem tartalmazó információcserék a körülményektől függően összehangolt magatartásnak minősíthetők, vagy nem minősíthetők összehangolt magatartásnak, attól függően, hogy alkalmasak‑e arra, hogy csökkentsék vagy megszüntessék a gazdasági szereplők érintett piacon tanúsított magatartásával kapcsolatos bizonytalanságot, különös tekintettel e piac jellemzőire.
A második alkérdésről
49. Második alkérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a versenyhatóság köteles megvizsgálni az összehangolt magatartásban való részvétele miatt eljárás alá vont vállalkozás által az alkalmazott árak emelésére vonatkozóan szolgáltatott, és az ilyen magatartás fennállásának megcáfolására irányuló alternatív magyarázatokat.
50. Elöljáróban emlékeztetek arra, hogy a versenyjog területén a jogsértéssel kapcsolatos jogviták esetében a versenyhatóságra hárul az általa megállapított jogsértések bizonyítása, és azon bizonyítékok előterjesztése, amelyek alkalmasak a jogsértést alkotó tényállás jogilag megkövetelt módon történő bizonyítására.(35)
51. Ezen alkérdés megválaszolásához véleményem szerint különbséget kell tenni egyrészt a párhuzamos piaci magatartás esete, másrészt az összehangolt magatartás között.(36)
52. Egyrészt, ami a párhuzamos piaci magatartásokat illeti, a Bíróság már régóta elismerte, hogy az önmagában nem versenyellenes jellegű. A „facellulóz” ítéletben ugyanis a Bíróság lényegében úgy ítélte meg egyrészt, hogy a párhuzamos magatartás kizárólag akkor tekinthető az összehangolt magatartás fennállása bizonyítékának, ha az összehangolt magatartás az ilyen magatartás „egyetlen hihető magyarázata”, másrészt pedig, hogy bár az EUMSZ 101. cikk tiltja az összejátszás minden olyan formáját, amely torzíthatja a versenyt, nem zárja ki a piaci szereplők azon jogát, hogy észszerűen alkalmazkodjanak versenytársaik valós vagy előre látható magatartásához.(37)
53. Kétségtelen, hogy ha a versenyhatóság a jogsértést azon feltételezésből kiindulva állapítja meg, hogy a megállapított tényállás nem magyarázható másként, mint a versenyellenes magatartás fennállásával, e határozatot meg kell semmisíteni, amennyiben az érintett vállalkozások olyan érvelést terjesztenek elő, amely a versenyhatóság által megállapított tényállást más megvilágításba helyezi, és amely így lehetővé teszi, hogy a tényállásnak a versenyhatóság által a jogsértés fennállásának megállapításakor kialakított magyarázatát más hihető magyarázattal lehessen felváltani. Ilyen esetben nem tekinthető úgy, hogy a versenyhatóság bizonyítékkal szolgált volna a versenyjog megsértésének fennállásáról.(38) Másként fogalmazva, az illetékes versenyhatóság kizárólag akkor következtethet összehangolt magatartás fennállására pusztán a piaci magatartás párhuzamossága alapján, ha az összehangolás jelenti ennek a párhuzamosságnak az „egyetlen hihető magyarázatát”. A bizonyítási teher e hatóságot terheli. Az érintett vállalkozás a maga részéről előterjeszthet a magatartására vonatkozó „alternatív magyarázatot”, amelyet az említett hatóság köteles figyelembe venni.
54. E tekintetben a Törvényszék – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott – a Siemens ítélet 51. pontjában úgy ítélte meg, hogy „[…] a tényállás eltérő magyarázata csak akkor releváns, ha a Bizottság kizárólag az érintett vállalkozások piacon tanúsított magatartására támaszkodik. Vagyis az ilyen magyarázat abban a pillanatban irrelevánssá válik, ahogy a jogsértés fennállása nem csak hogy feltételezett, hanem azt bizonyítékok is alátámasztják. [A] […] bizonyítékok szabad értékelése elvének értelmében bármilyen bizonyíték elfogadható valamely jogsértés bizonyítása érdekében, ezért valamely tényállás eltérő magyarázata irreleváns, amennyiben a jogsértés nem irati bizonyítékok révén, ám jogilag megkövetelt módon nyer bizonyítást”.
55. Ez az ítélkezési gyakorlat vezette a kérdést előterjesztő bíróságot arra, hogy megkérdőjelezze, megalapozott‑e a CC azon döntése, hogy megtagadta, hogy figyelembe vegye a Groupama által az érintett piacon tanúsított magatartásával kapcsolatban előadott alternatív magyarázatokat. Emlékeztetőül, a CC – mint irrelevánst – elutasította ezeket az alternatív magyarázatokat a Törvényszék fent hivatkozott Siemens ítéletére hivatkozva, azzal az indokkal, hogy a szóban forgó összehangolt magatartást nem csupán a piacon megfigyelt párhuzamos magatartás alapján állapították meg, hanem egyéb bizonyítékok alapján is. Az előterjesztő bíróság azonban úgy véli, hogy az említett ítélkezési gyakorlatot a Bíróság nem hagyta jóvá, és így kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az összeegyeztethető-e azon vállalkozások védelemhez való jogával, amelyek ilyen alternatív magyarázatra kívánnak hivatkozni.
56. E tekintetben megállapítom, hogy a kérdést előterjesztő bíróság állításával ellentétben a Törvényszék Siemens ítéletét fellebbezés keretében a Bíróság lényegében helybenhagyta. A Bíróság ugyanis kimondta, hogy „amikor a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a Bizottság sikeresen összegyűjtötte a bizonyítékokat az állítólagos jogsértés alátámasztására, és hogy e bizonyítékok elegendőnek tűnnek a versenyellenes megállapodás fennállásának bizonyításához, nem szükséges megvizsgálni azt a kérdést, hogy van‑e hihető alternatív magyarázat a kifogásolt magatartásokra”, és hogy „mivel a Bizottság így nem kizárólag a szóban forgó vállalkozások magatartására támaszkodott a kifogásolt jogsértés bizonyítása érdekében, [az érintett vállalkozások] által előadott alternatív magyarázat nem elegendő a közös megállapodás nemlétezésének bizonyításához, és ennélfogva nem releváns”.(39) Ezenkívül úgy tűnik, hogy a jelen ügy nem tartozik a jelen indítvány 52. és 53. pontjában említett eset körébe, mivel a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy az összehangolás fennállását az érintett vállalkozások közötti információcsere alapján, nem pedig kizárólag az e vállalkozások által tanúsított párhuzamos piaci magatartás alapján állapították meg. Következésképpen ez az ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben nem tűnik relevánsnak.
57. Másrészt, ami az összehangolt magatartásokat illeti, magából az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy az „összehangolt magatartás” fogalma az érintett vállalkozások közötti összehangoláson (első feltétel) kívül az ezen összehangolást követő piaci magatartást (második feltétel) és az e két elem közötti okozati összefüggést (harmadik feltétel) is magában foglalja. E tekintetben a Bíróság e harmadik feltételt illetően úgy ítélte meg, hogy az ellenkező bizonyításáig – amely az érintett gazdasági szereplők feladata – vélelmezni kell, hogy az összehangolásban részt vevő és a piacon továbbra is tevékeny vállalkozások figyelembe veszik a versenytársaikkal kicserélt információkat a piaci magatartásuk meghatározása érdekében. Konkrétan a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen összehangolt magatartás akkor is az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, ha nincs versenyellenes hatása a piacon.(40) Ebből következik, hogy az érintett vállalkozásoknak kell megdönteniük e vélelmet annak bizonyításával, hogy a piacon tanúsított magatartásuk meghatározásakor nem vették figyelembe a versenytársaikkal kicserélt információkat, vagyis az összehangolás semmilyen módon nem volt hatással a piacon tanúsított magatartásukra.(41) Így tehát, azon esettől eltérően, amikor csupán a magatartás párhuzamosságáról van szó, a bizonyítékok vagy valószínűsítő körülmények alapján megállapított összehangolás esetében a bizonyítási teher az érintett vállalkozást terheli, amelynek meg kell döntenie az információcsere és a piaci magatartás közötti okozati összefüggés vélelmét.
58. Márpedig a jelen ügyben a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy a Groupama nemcsak magát az érintett vállalkozások közötti összehangolás fennállását (első feltétel) vitatja, mivel az információcsere általános jellege nem bizonyítja az összehangolás fennállását, hanem az ezen összehangolást követő állítólagos piaci magatartást is (tehát lényegében a második és a harmadik feltételt), különböző üzleti jelentések révén lényegében arra hivatkozva, hogy a vizsgált időszakban az árképzésre vonatkozóan meghozott döntései a piaci körülményekhez való, az állítólagos összehangolással semmilyen kapcsolatban nem álló, független alkalmazkodás eredményei voltak.
59. Következésképpen, ellentétben azzal, amit a CC és az elsőfokú bíróság állít, a jelen ügyben nem olyan esetről van szó, amelyben az érintett vállalkozás csupán „alternatív magyarázatra” hivatkozik azon vélelem megdöntése érdekében, amely szerint azáltal, hogy tevékeny maradt a piacon, figyelembe vette a kicserélt információkat. Ellenkezőleg, a Groupama – bizonyítékokkal alátámasztva – magát az összehangolás fennállását kívánja vitatni, arra hivatkozva, hogy a kicserélt információk jellegük szerint olyanok voltak, hogy azok nem szolgálhattak bizonyítékként semmiféle, az árakkal kapcsolatos összehangolásra vonatkozóan.
60. E tekintetben úgy vélem, hogy a CC-nek a Groupama által előterjesztett különböző érveket és bizonyítékokat(42) – bizonyító erejüktől függetlenül – az eljárás közigazgatási szakaszában két szempontból is elfogadhatónak kellett volna nyilvánítania, és meg kellett volna vizsgálnia. Egyrészt ugyanis az ilyen bizonyítékok figyelembevétele relevánsnak tűnik mind az összehangolt magatartás fennállásának megállapításához, a kicserélt információk általános jellegére tekintettel (első feltétel), mind ezen összehangolás és a piacon tanúsított magatartás közötti okozati összefüggés bizonyítása érdekében, különösen a fent említett megdönthető vélelem megdöntése (harmadik feltétel) keretében.(43) Másrészt, az ilyen összehangolt magatartás fennállását alátámasztó elégséges bizonyíték hiányában a CC rendelkezésére álló egyetlen bizonyíték a párhuzamos magatartás lenne, ily módon a „facellulóz” ítélkezési gyakorlat alapján szükséges lenne megvizsgálni az alternatív magyarázatokat. Ez az elemzés nem tűnik összeegyeztethetetlennek a Törvényszék Siemens ítéletével. Amint az a jelen indítvány 56. pontjából kitűnik, a Bíróság a fellebbezés alapján lényegében úgy ítélte meg, hogy a kifogásolt magatartások hihető alternatív magyarázatának vizsgálata nem szükséges, ha a Bizottság sikeresen „összegyűjtött elegendő bizonyítékot” a versenyellenes összehangolás fennállására vonatkozóan. Márpedig pontosan az ilyen elegendő bizonyíték megléte képezi a Groupama által felhozott kifogás fő tárgyát.
61. A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második alkérdésre azt a választ adja, hogy amennyiben az összehangolt magatartásban részt vevő vállalkozás továbbra is tevékeny az érintett piacon, a szóban forgó információcsere általános jellegével és annak önmagában versenyellenes jellegére vonatkozó kétségekkel kapcsolatos körülményekre tekintettel nem kizárt, hogy e vállalkozás megdönthesse az összehangolás és az említett vállalkozás e piacon tanúsított magatartása közötti okozati összefüggés vélelmét annak bizonyításával, hogy ugyanezen vállalkozás nem vette figyelembe az információcserét az említett piacon folytatott tevékenysége során, és az illetékes versenyhatóság e tekintetben köteles figyelembe venni az ugyanezen vállalkozás által e célból előterjesztett valamennyi bizonyítékot.
Végkövetkeztetés
62. A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék, Románia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:
Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
– az e rendelkezés értelmében vett összehangolt magatartás nem feltétlenül foglalja magában az árakkal kapcsolatos jövőbeli szándékokra vonatkozó olyan részletes vagy egyedi információk cseréjét, mint a jövőbeli magatartás kiigazításának időpontjával, mértékével és módjával kapcsolatos sajátos vagy konkrét információk, pontosítva, hogy az ilyen elemeket nem tartalmazó információcserék a körülményektől függően összehangolt magatartásnak minősíthetők, vagy nem minősíthetők összehangolt magatartásnak, attól függően, hogy alkalmasak‑e arra, hogy csökkentsék vagy megszüntessék a gazdasági szereplők érintett piacon tanúsított magatartásával kapcsolatos bizonytalanságot, különös tekintettel e piac jellemzőire; és
– amennyiben az összehangolt magatartásban részt vevő vállalkozás továbbra is tevékeny az érintett piacon, a szóban forgó információcsere általános jellegével és annak önmagában versenyellenes jellegére vonatkozó kétségekkel kapcsolatos körülményekre tekintettel nem kizárt, hogy e vállalkozás megdönthesse az összehangolás és az említett vállalkozás e piacon tanúsított magatartása közötti okozati összefüggés vélelmét annak bizonyításával, hogy ugyanezen vállalkozás nem vette figyelembe az információcserét az említett piacon folytatott tevékenysége során, és az illetékes versenyhatóság e tekintetben köteles figyelembe venni az ugyanezen vállalkozás által e célból előterjesztett valamennyi bizonyítékot.
1 Eredeti nyelv: francia.
2 Monitorul Oficial al României, I. rész, 88. szám, 1996. április 30.
3 Az ügy irataiból kitűnik, hogy a párhuzamos jogvitákban eljáró nyolc bíróság közül a kérdést előterjesztő bíróság az egyetlen, amely helybenhagyja a vitatott határozatot, mivel a hét másik bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az e határozat alapjául szolgáló információcserék nem minősíthetők versenyellenesnek. Márpedig az előterjesztő bíróság által hozott ítélet kivételével, amely az UNSAR‑nak az összehangolt magatartás elősegítőjeként való részvételére vonatkozott, ebben a szakaszban még nem hoztak olyan végleges határozatot, amely megerősítette volna a szankcionált vállalkozások közötti összehangolt magatartás fennállását, mivel a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő különböző jogvitákat a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemre adandó válaszig felfüggesztették.
4 2009. június 4‑i T‑Mobile Netherlands és társai ítélet (C‑8/08, a továbbiakban: T-Mobile ítélet, EU:C:2009:343, 41. pont).
5 Azaz a 2011. március 3‑i Siemens kontra Bizottság ítéletre (T‑110/07, a továbbiakban: a Törvényszék Siemens ítélete, EU:T:2011:68, 51. pont, valamint a Törvényszék ott hivatkozott ítélkezési gyakorlata).
6 1993. március 31‑i Ahlström Osakeyhtiö és társai kontra Bizottság ítélet (C‑89/85, C-104/85, C‑114/85, C‑116/85, C‑117/85 és C‑125/85–C‑129/85, a továbbiakban: „facellulóz” ítélet, EU:C:1993:120, 71. és 126. pont).
7 Kiemelés tőlem. E kifejezéseket ugyanis átveszi az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés a) pontja első részének szövege.
8 A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy sem a vitatott határozatból, sem az elsőfokú ítéletből nem tűnik ki sem a szóban forgó díjemelés konkrét százalékos aránya, sem meghatározott vagy meghatározható összege, sem a végrehajtására vonatkozó pontos referenciadátum. Ezt az értékelést azonban a CC vitatja, amely arra hivatkozik, hogy a kicserélt információk – még egy meghatározott árszint kifejezett rögzítésének hiányában is – meghatározható jövőbeli emelésekre vonatkoztak, mivel a sajtóban közzétett közlemények mind az emelés hozzávetőleges mértékére, mind pedig végrehajtásának időpontjára vonatkozó információkat tartalmaztak (lásd a jelen indítvány 8. pontját). Márpedig e bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában kifejezetten egyértelművé tette, hogy később értékelni fogja, hogy a vitatott határozatban említett információcserék „részletes vagy konkrét információcserének” vagy „általános jellegű megbeszélésnek” minősülnek‑e. Ezenkívül nem zárható ki, hogy az említett bíróság számára az összehangolt magatartás bizonyítása szempontjából az egyetlen releváns kapcsolatot a 2012. október 18‑i első találkozó jelenti, amelynek tekintetében nem vitatott, hogy a megbeszélések az általánosságok szintjén maradtak. Következésképpen a jelen elemzés keretében nem tűnik szükségesnek módosítani az ugyanezen bíróság által a kérdésében elfogadott ténybeli feltevést.
9 Lásd ebben az értelemben: 1999. július 8‑i Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítélet (C‑49/92 P, EU:C:1999:356, 112. és 131. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
10 Lásd: T‑Mobile ítélet (26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2021. január 14‑i Kilpailu‑ ja kuluttajavirasto ítélet (C‑450/19, EU:C:2021:10, 22. pont). Az „összehangolt magatartás” fogalmát az 1972. július 14‑i Imperial Chemical Industries kontra Bizottság ítélet (48/69, EU:C:1972:70, 64. és 65. pont) rögzítette bírói úton, mielőtt annak körvonalait az 1975. december 16‑i Suiker Unie és társai kontra Bizottság ítélet (40/73–48/73, 50/73, 54/73–56/73, 111/73, 113/73 és 114/73, EU:C:1975:174, 173–174. pont) tovább pontosította volna.
11 Lásd: T‑Mobile ítélet (32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2023. január 12‑i HSBC Holdings és társai kontra Bizottság ítélet (C‑883/19 P, a továbbiakban: HSBC ítélet, EU:C:2023:11, 113. pont).
12 Lásd: T‑Mobile ítélet (33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); HSBC ítélet (114. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
13 Lásd e tekintetben: T‑Mobile ítélet (34. pont valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), valamint a 2024. július 29‑i Banco BPN kontra BIC Português és társai ítélet (C‑298/22, a továbbiakban: Banco BPN ítélet, EU:C:2024:638, 58. és 59. pont).
14 Lásd: T‑Mobile ítélet (35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); HSBC ítélet (115. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
15 Lásd: Banco BPN ítélet (62. és 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
16 Lásd ebben az értelemben az [EUMSZ 101. cikknek] a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról szóló iránymutatást tartalmazó, 2023. július 21‑i bizottsági közlemény (HL 2023. C 259., 1. o.; a továbbiakban: horizontális megállapodásokról szóló iránymutatás) 385. pontja.
17 Lásd: Banco BPN ítélet (64. pont) valamint a Banco BPN kontra BIC Português és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑298/22, EU:C:2023:738, 69. és 70. pont).
18 Lásd ebben az értelemben: Banco BPN ítélet (89. pont valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) valamint a Banco BPN kontra BIC Português és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑298/22, EU:C:2023:738, 74. és 75. pont). Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése a) pontjának szövege ugyanis megerősíti, hogy az összehangolt magatartás torzíthatja a versenyt, ha „a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítéséből áll” (kiemelés tőlem).
19 Lásd: 2015. március 19‑i Dole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ítélet (C‑286/13 P, a továbbiakban: Dole Food ítélet, EU:C:2015:184, 123. pont).
20 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy a versenykorlátozás – ideértve a cél általi korlátozást is – elemzése keretében az információcsere tartalma továbbra is fontos annak megállapítása szempontjából, hogy az információcsere olyan jellemzőkkel rendelkezik‑e, amelyek révén olyan egyeztetéshez kapcsolódik, amely alkalmas olyan versenyfeltételek kialakítására, melyek nem felelnek meg a szóban forgó piac rendes feltételeinek (lásd: Banco BPN ítélet [52. pont]). Így, mivel az összehangolt magatartások számos különböző formát ölthetnek, ügyelni kell arra, hogy ne határozzuk meg előre és ne korlátozzuk, hogy mi minősülhet ilyen magatartásnak.
21 Lásd még e tekintetben a horizontális megállapodásokról szóló iránymutatás 390. pontját, amely kimondja, hogy „[a]z, hogy az információk bizalmas üzleti adatnak minősülnek‑e, attól függ, hogy hasznosak‑e a versenytársaknak. Általában véve a számos részletet tartalmazó és a közlő vállalkozás(ok) azonosítását lehetővé tevő információk fokozottan bizalmas üzleti adatnak tekintendők. […]”. Hasonlóképpen, ugyanezen iránymutatás korábbi változata, amely az alapügy tényállásának idején hatályban volt, a 74. pontban pontosítja, hogy cél általi versenykorlátozásnak minősül „[a] jövőben tervezett árakra vagy mennyiségekre vonatkozó egyéni adatok versenytársak közötti cseréj[e]” (kiemelés tőlem) (HL 2011. C 11., 1. o.).
22 Lásd e tekintetben: Kokott főtanácsnok T‑Mobile Netherlands és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑8/08, EU:C:2009:110, 67. és 68. pont), amelyben az szerepel, hogy „[a] 2001. júniusi találkozó alkalmából végbement információcsere tárgya ugyanis […] az a kérdés [volt], hogy hogyan menjen végbe a kiigazítás, azaz milyen időpontban, milyen mértékben és milyen módon hajtsák végre a vállalkozások a szerződéses kereskedői alapjutalékok tervezett csökkentését” (kiemelés tőlem).
23 Épp ellenkezőleg, ugyanezen ítélet 32–35., valamint 41. és 42. pontjából kitűnik, hogy a Bíróság elemzését az érintett piac működésével kapcsolatos bizonytalanság mérséklésének vagy megszüntetésének általános kritériumára alapította.
24 Lásd többek között: Dole Food ítélet (122. pont) és HSBC ítélet (116. pont), amelyekben a Bíróság a „különösen” határozószót használja az ilyen információcsere versenyellenes jellegének felidézése érdekében.
25 Lásd: Banco BPN ítélet (54. pont), amelyben a Bíróság „ebben az értelemben” hivatkozik a T‑Mobile ítélet 41. pontjára azon javaslat alátámasztására, amely szerint ahhoz, hogy egy piac rendes körülmények között működjön, minden gazdasági szereplőnek „bizonytalan helyzetben kell lenni[e] legalábbis a versenytársaik piaci magatartása jövőbeli megváltozásának időpontját, mértékét és módjait illetően”.
26 Lásd ebben az értelemben: Kokott főtanácsnok T‑Mobile Netherlands és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑8/08, EU:C:2009:110, 69. pont valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Megjegyzem azonban, hogy még ha az áremelésre vonatkozó információk közismertek vagy könnyen rendelkezésre állnak, az információcsere csökkentheti a piaci bizonytalanságot, ha azokat kevésbé összesített vagy részletesebb formában osztják meg egymással (lásd a horizontális megállapodásokról szóló iránymutatás 389. pontját).
27 Lásd ebben az értelemben a horizontális megállapodásokról szóló iránymutatás 412. pontját.
28 Lásd ebben az értelemben: Banco BPN ítélet (40., 46‑48. és 55. pont).
29 Lásd e tekintetben a jelen indítvány 26. és 29. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
30 Szemléltetésképpen a horizontális megállapodásokról szóló iránymutatás 412. pontja úgy rendelkezik, hogy e tekintetben a piac releváns jellemzői közé tartozik többek között a piac átláthatóságának szintje, a piacon jelen lévő vállalkozások száma, a piacra lépés akadályainak megléte, az, hogy homogén-e az információcserével érintett termék vagy szolgáltatás jellege, hasonlók-e az érintett vállalkozások, valamint a keresleti és kínálati feltételek stabilitása.
31 Az ilyen típusú piac különbözik az olyan homogén termékpiacoktól, mint a banán piaca, ahol az általánosabb információcsere nagyobb jelentőséggel bírhat. Hangsúlyozom azonban, hogy még egy ilyen piacon is az [EK] 81. cikk szerinti eljárásról szóló 2008. október 15‑i C(2008) 5955 végleges határozatában (COMP/39.188 – „banán” ügy) a Bizottság összehangolt magatartás megvalósulását állapította meg, amely a csupán az ár emelésére vonatkozó szándékon túlmutató, azaz az árazási tényezőkre vonatkozó adatokra, valamint az árak alakulására és a referenciaárak megállapítása előtt azokkal kapcsolatos információkra vonatkozó információcserén alapult (lásd ebben az értelemben: Dole Food ítélet [96. pont]).
32 Lásd többek között egyrészt: az Ordinul CSA nr. 3/2013 (a CSA 3/2013. sz. rendelete), amely a biztosítási díjak árazását magas költségfedezeti követelménynek vetette alá, amely befolyásolhatja a jövedelmezőséget, másrészt pedig: a biztosítási garanciaalapba fizetendő hozzájárulás mértékét megemelő Norma ASF 20/2014 (20/2014. sz. ASF-szabály), valamint a biztosítók által az alapba fizetendő hozzájárulások mértékére vonatkozó Norma ASF 17/2015 (17/2015. sz. ASF-szabály).
33 Lásd: Banco BPN ítélet (49. és 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Lásd ebben az értelemben: a horizontális megállapodásokról szóló iránymutatás 386. pontja. A kicserélt információk szabályozási jellege annál is inkább nyilvánvalónak tűnik a 2012. december 3‑i találkozón, mivel arra magának a szabályozónak, vagyis a CSA‑nak a jelenlétében került sor (a jelen indítvány 8. pontja).
35 Lásd ebben az értelemben: 2012. november 22‑i E.ON Energie kontra Bizottság ítélet (C‑89/11 P, EU:C:2012:738, 71. pont), valamint az [EUM-Szerződés 101.] és [102.] cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 2. cikke és (5) preambulumbekezdése. E rendelet azonban nem tartalmaz az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó nemzeti eljárás keretében a bizonyítékok értékelésére és a bizonyítékok megkövetelt szintjére vonatkozó elvekre vonatkozó rendelkezést (lásd: 2016. január 21‑i Eturas és társai ítélet [C‑74/14, a továbbiakban: Eturas ítélet, EU:C:2016:42, 30. és 31. pont]).
36 A versenyjogi zsargonban ugyanis az „alternatív magyarázat” fogalma általában a párhuzamos magatartás esetére utal.
37 Lásd: „facellulóz” ítélet (70., 71. és 126. pont).
38 Lásd ebben az értelemben: 2012. november 22‑i E.ON Energie kontra Bizottság ítélet (C‑89/11 P, EU:C:2012:738, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 Lásd: 2013. december 19-i Siemens és társai kontra Bizottság ítélet (C‑239/11 P, C‑489/11 P és C‑498/11 P, EU:C:2013:866, 220–224. pont). A Bíróság kimondta, hogy ellenkező esetben a Törvényszék köteles lenne az alternatív magyarázatot megvizsgálni minden olyan esetben, amikor valamely jogsértést más tényekből következtetéssel, közvetett bizonyítékok vagy nem okirati bizonyítékok által állapítanak meg.
40 Lásd: Dole Food ítélet (126–128. pont); Eturas ítélet (42. pont).
41 Lásd még ebben az értelemben: 1999. július 8‑i Hüls kontra Bizottság ítélet (C‑199/92 P, EU:C:1999:358, 162. és 167. pont).
42 Pontosabban a 2012–2016 közötti időszakra vonatkozó gazdasági jelentést és a Deloitte társaság által az UNSAR kérésére készített piacelemzést.
43 Lásd analógia útján: Eturas ítélet (46. és 49. pont), amelyben a Bíróság pontosította, hogy olyan esetben, amelyben nem összejátszásra irányuló találkozóról van szó, a nyilvános elhatárolódás vagy a közigazgatási hatóságoknak való jelentés nem az egyetlen eszköze a vállalkozás összehangolt magatartásban való részvételére vonatkozó vélelem megdöntésének, hanem e célból más bizonyítékokra is lehet hivatkozni. Abban az ügyben a Bíróság így kimondta, hogy az összehangolás és az abban részt vevő vállalkozások piaci magatartása közötti okozati összefüggésre vonatkozó vélelem megdönthető a szóban forgó felső határt meghaladó mértékű kedvezmény rendszeres alkalmazásának bizonyításával. Bár ez a megoldás szorosan kapcsolódik ezen ügy sajátos körülményeihez, ez az ítélet véleményem szerint az összejátszásra irányuló találkozók klasszikus esetein kívül – különösen akkor, ha az információcserére a szabályozó hatóság jelenlétében kerül sor, amely körülmény legalábbis feleslegessé teszi a közigazgatási hatóságoknak való jelentés követelményét – megnyitja a lehetőséget a részvételre vonatkozó vélelem önálló piaci magatartás objektív bizonyításával történő megdöntésére. Ilyen bizonyíték származhat többek között abból, hogy a jogsértés időszakát megelőzően kötelező érvényű árképzési politikát fogadtak el ezen időszakra vonatkozóan.