–

a Törvényszék Hivatalához 2024. október 1‑jén benyújtott keresetlevélre,

–

az Európai Ügyészség által a Törvényszék Hivatalához 2024. december 11‑én benyújtott külön beadványban felhozott elfogadhatatlansági és a hatáskör hiányára alapított kifogásra,

–

a felpereseknek az elfogadhatatlansági és a hatáskör hiányára alapított kifogásra vonatkozó, a Törvényszék Hivatalához 2025. január 7‑én benyújtott észrevételeire,

1

Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetükkel a felperesek, a Research Investments s. r. o., az Areál Zákolany s. r. o. és Simon Cihelník, a cseh delegált európai ügyész 2024. augusztus 1‑jei és 15‑i három levelének megsemmisítését kérik, amelyekben ez utóbbi válaszolt az Európai Ügyészségnek címzett, „Felkérés az EUMSZ 265. cikk (és az EUMSZ 263. cikk) alapján történő eljárásra” című levelekre (a továbbiakban együtt: megtámadott levelek).

2

Az Európai Ügyészség által a támogatásokkal kapcsolatos csalás, az Európai Unió pénzügyi érdekeinek megsértése és pénzmosás állítólagos bűncselekményével kapcsolatban folytatott nyomozást követően a cseh delegált európai ügyész 2022. június 24‑i határozatával vádat emeltek a felperesekkel szemben, és 2022. június 28‑án eljárás indult velük szemben a területileg illetékes bíróság, a Krajský soud v Praze (prágai regionális bíróság, Cseh Köztársaság) előtt. Az ügy száma: 3 T 30/2022.

3

2022. december 5‑én megkezdődött a tárgyalási szakasz, amely azóta is folyamatban van.

4

2024. augusztus 1‑jén és 14‑én a felperesek három levelet küldtek az Európai Ügyészségnek, amelyek címe „Felkérés az EUMSZ 265. cikk (és az EUMSZ 263. cikk) alapján történő eljárásra”. E levelekben a felperesek jelezték, hogy az Európai Ügyészség nem rendelkezik hatáskörrel a fenti 2. pontban említett ügyben a büntetőeljárás lefolytatására, és hogy valamennyi eljárási cselekménye semmis. Ezenkívül felkérték az Európai Ügyészséget, hogy az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló, 2017. október 12‑i (EU) 2017/1939 tanácsi rendelet (HL 2017. L 283., 1. o.) 22. cikkének (1) és (3) bekezdésével, 25. cikke (3) bekezdésének a) pontjával és 39. cikkével összhangban járjon el, az eljárást megszüntető vagy felfüggesztő határozat elfogadásával, aminek hiányában az EUMSZ 265. cikk alapján a Törvényszékhez fordulnak, vagy az EUMSZ 263. cikkben előírt eljárást veszik igénybe.

5

A megtámadott levelekben a cseh delegált európai ügyész arról tájékoztatta a felpereseket, hogy a fenti 4. pontban említett leveleiket a Krajský soud v Praze (prágai regionális bíróság) előtt folyamatban lévő büntetőeljárás keretében védekezésük egyik elemének tekinti, és ezért azokat továbbítják e bíróságnak. Hasonlóképpen, a cseh delegált európai ügyész emlékeztetett arra, hogy a nemzeti bíróságok már megvizsgálták a felpereseknek az Európai Ügyészség jelen ügyben meglévő hatáskörével kapcsolatos kifogásait. Ezenkívül az említett ügyész jelezte, hogy az Európai Ügyészség eljárási aktusainak bírósági felülvizsgálatára alkalmazandó szabályok miatt az EUMSZ 265. és EUMSZ 263. cikk a jelen ügyben nem alkalmazható.

6

Egyébiránt a Research Investmentsnek és az Areál Zákolanynak címzett, 2024. augusztus 15‑én kelt és 2024. augusztus 19‑én közölt levelekben a cseh delegált európai ügyész felhívta a figyelmüket a 2017/1939 rendelet és az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló, 2017. július 5‑i (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2017. L 198., 29. o.) 3. cikke között fennálló kapcsolatra, amely cikk meghatározza az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalásokat, valamint a Cseh Köztársaság által a 2017/1939 rendelet 117. cikke alapján tett, arra vonatkozó értesítésre, hogy az Európai Ügyészség úgynevezett „közvetlen” hatáskörrel rendelkezik az említett értesítésben szereplő bűncselekmények kivizsgálására.

7

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

8

Elfogadhatatlansági és a hatáskör hiányára alapított kifogásában az Európai Ügyészség azt kéri, hogy a Törvényszék:

9

Az elfogadhatatlansági és a hatáskör hiányára alapított kifogásra válaszul a felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék utasítsa el e kifogást.

10

Az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) és (7) bekezdése értelmében a Törvényszék, ha az alperes azt kéri, az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság vagy a hatáskör tárgyában. Mivel a jelen esetben az Európai Ügyészség kérte a kereset elfogadhatatlanságáról és a Törvényszék hatásköréről való döntést, a Törvényszék – mivel úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei kellően fel vannak tárva – úgy határozott, hogy e kérelemről az eljárás folytatása nélkül határoz.

11

Az Európai Ügyészség az elfogadhatatlansági és a hatáskör hiányára alapított kifogásában két elfogadhatatlansági okot hoz fel, amelyek közül az első azon alapul, hogy a kereset nem harmadik személyekre joghatással járó jogi aktus ellen irányul, a második pedig a Törvényszék hatáskörének hiányán alapul. A vizsgálatot ez utóbbival kell kezdeni.

12

A második elfogadhatatlansági ok keretében az Európai Ügyészség lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel a megtámadott levelek jogszerűségének felülvizsgálatára a 2017/1939 rendelet 42. cikke (1) bekezdésének megfelelően, amely e hatáskört a nemzeti bíróságokra ruházza. Hasonlóképpen, az Európai Ügyészség azt állítja, hogy a felperesek második és harmadik kérelmét el kell utasítani, mivel a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel ezek elbírálására, hiszen nincs olyan jogorvoslati lehetőség, amely lehetővé tenné az uniós bíróság számára, hogy általános vagy elvi nyilatkozat útján állást foglaljon.

13

A felperesek vitatják a második elfogadhatatlansági okot. Előzetesen annak vizsgálatát kérik a Törvényszéktől, hogy az elfogadhatatlansági és a hatáskör hiányára alapított kifogást az eljárási szabályzat 81. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőn belül terjesztették‑e elő. Az első kérelmet illetően arra hivatkoznak, hogy az EUMSZ 267. cikk első bekezdésének b) pontja és az eljárási szabályzat 127. cikke alapján kizárólag az Európai Unió Bírósága rendelkezik hatáskörrel az uniós intézmények jogi aktusainak megsemmisítésére. Ráadásul a megtámadott levelek „az eljárást megszüntető sui generis határozatoknak” minősülnek. A megtámadott levelek jogszerűségének felülvizsgálata tehát a 2017/1939 rendelet 42. cikke (3) bekezdése „tág” értelmezésének megfelelően a Törvényszék feladata. Ezenkívül a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a második és a harmadik kérelem elbírálására, mivel az ügy vizsgálata esetén a Törvényszéknek tágan kell értelmeznie a 2017/1939 rendeletet, akár eljárási szempontból a kereset elfogadhatóságát illetően, akár az ügy érdemére vonatkozó esetleges határozatot illetően.

14

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy az elfogadhatatlansági és a hatáskör hiányára alapított kifogást az Európai Ügyészség az ilyen kifogás benyújtására nyitva álló határidő tiszteletben tartásával terjesztette elő. Az iratokból ugyanis kitűnik, hogy a keresetlevelet 2024. október 10‑én kézbesítették az Európai Ügyészségnek, és hogy ez utóbbi a Törvényszék Hivatalához 2024. december 11‑én benyújtott külön beadványában elfogadhatatlansági és a hatáskör hiányára alapított kifogást terjesztett elő. Az elfogadhatatlansági és a hatáskör hiányára alapított kifogást tehát a Törvényszék Hivatalához az eljárási szabályzat 81. cikkének (1) bekezdésében előírt, két hónapos, az ugyanezen szabályzat 60. cikke szerinti távolságra tekintettel járó határidővel meghosszabbított határidőn belül nyújtották be.

15

Az EUMSZ 86. cikk (3) bekezdése értelmében az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló rendelet meghatározza többek között az Európai Ügyészség feladatai ellátása során végzett eljárási cselekményeinek bíróság általi felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat.

16

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a jogalkotó által az Európai Ügyészség eljárási aktusai felülvizsgálatának biztosítására előírt mechanizmus sui generis mechanizmus. A 2017/1939 rendelet (88) preambulumbekezdése szerint e mechanizmus célja, hogy hatékony jogorvoslati lehetőségekről gondoskodjon az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően (lásd: 2023. december 15‑iStan kontra Európai Ügyészség végzés, T‑103/23, EU:T:2023:871, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17

Az Európai Ügyészség eljárási aktusait illetően, azok bírósági felülvizsgálatát a 2017/1939 rendelet 42. cikke írja elő. Közelebbről, az említett rendelet 42. cikkének (1) bekezdése többek között úgy rendelkezik, hogy az Európai Ügyészség harmadik felekre nézve joghatással bíró eljárási aktusai a nemzeti jogban meghatározott követelményeknek és eljárásoknak megfelelően bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik az illetékes nemzeti bíróságok előtt. Ugyanezen rendelet 42. cikkének (2) bekezdése pontosítja, hogy az Európai Unió Bírósága az EUMSZ 267. cikknek megfelelően hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára az Európai Ügyészség eljárási iratainak érvényességéről annyiban, amennyiben az érvényességre vonatkozó kérdés valamely tagállami bíróság vagy törvényszék előtt közvetlenül az uniós jog alapján merült fel, az uniós jog rendelkezéseinek – beleértve a 2017/1939 rendeletet is – értelmezéséről vagy érvényességéről, valamint az említett rendelet 22. és 25. cikkének értelmezéséről az Európai Ügyészség és az illetékes nemzeti hatóságok közötti hatásköri összeütközés kapcsán (2023. december 15‑iStan kontra Európai Ügyészség végzés, T‑103/23, EU:T:2023:871, 26. pont).

18

A 2017/1939 rendelet 42. cikkének (3) és (8) bekezdése kifejezetten előírja, hogy az uniós bíróság az EUMSZ 263. cikk alapján csak az Európai Ügyészségnek az eljárást megszüntető határozatai tekintetében rendelkezik hatáskörrel, amennyiben azokat közvetlenül az uniós jog alapján támadják meg, valamint az Európai Ügyészségnek az érintettek 2017/1939 rendelet VIII. fejezete szerinti jogaira vonatkozó határozatai, valamint az Európai Ügyészség olyan határozatai tekintetében, amelyek nem eljárási aktusok, mint például a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogára vonatkozó határozatok, vagy a delegált európai ügyészek felmentéséről szóló, az említett rendelet 17. cikke (3) bekezdésének megfelelően hozott határozatok vagy bármely más igazgatási határozat (2023. december 15‑iStan kontra Európai Ügyészség végzés, T‑103/23, EU:T:2023:871, 27. pont).

19

A 2017/1939 rendelet 42. cikkének (1) és (2) bekezdését illetően megállapításra került, hogy e rendelkezések szövege nem kétértelmű, mivel azok – az e rendelet 42. cikkének (3) bekezdésében előírt kivételeken és az Európai Ügyészség ugyanezen rendelet 42. cikkének (8) bekezdésében említett egyes határozatainak sorsán kívül – kizárólagos hatáskört biztosítanak a nemzeti bíróságoknak az Európai Ügyészség harmadik felekre joghatással bíró eljárási aktusainak elbírálására, valamint hogy az Európai Unió Bírósága csak előzetes döntéshozatali eljárás útján dönt ezen aktusoknak az uniós jogi rendelkezésekre tekintettel fennálló érvényességéről, valamint a 2017/1939 rendelet rendelkezéseinek értelmezéséről és érvényességéről (2023. december 15‑iStan kontra Európai Ügyészség végzés, T‑103/23, EU:T:2023:871, 31. pont).

20

A jelen ügyben hangsúlyozni kell, hogy – amint az a fenti 5. pontból kitűnik – a megtámadott levelekben a delegált európai ügyész jelezte, hogy a neki címzett, „Eljárásra való felkérés” címet viselő leveleket a felperesek védekezésének egyik elemének tekinti a Krajský soud v Praze (prágai regionális bíróság) előtt folyamatban lévő büntetőeljárás keretében, és ezért továbbítja azokat e bíróságnak.

21

Ebből következik, hogy a megtámadott levelek még hallgatólagosan sem tekinthetők a 2017/1939 rendelet 39. cikke értelmében vett, az eljárást megszüntető határozatoknak, következésképpen a Törvényszék e rendelet 42. cikkének (3) bekezdése alapján nem rendelkezik hatáskörrel e levelek jogszerűségének felülvizsgálatára.

22

A felpereseknek a 2017/1939 rendelet 42. cikke (3) bekezdésének tág értelmezésére vonatkozó érvelése, amelyből kitűnik, hogy a megtámadott leveleket „az eljárást megszüntető sui generis határozatoknak” tekintik, nem kérdőjelezi meg ezt a következtetést.

23

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tág értelmezés csak akkor lehetséges, ha az összeegyeztethető a szóban forgó rendelkezés szövegével, és még a magasabb rendű, jogi kötőerővel bíró jogszabállyal összhangban történő értelmezés elve sem szolgálhat contra legem értelmezés alapjául (lásd: 2023. december 15‑iStan kontra Európai Ügyészség végzés, T‑103/23, EU:T:2023:871, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

Márpedig, még ha el is fogadjuk, hogy a megtámadott levelek az eljárást megszüntető sui generis határozatoknak felelnek meg, amit a jelen ügyben nem bizonyítottak, a 2017/1939 rendelet 42. cikke (3) bekezdésének a felperesek által képviselt „tág” értelmezése ahhoz vezetne, hogy a 2017/1939 rendelet 39. cikkében említett esetek körébe nem tartozó jogi aktusokat „az eljárást megszüntető sui generis határozatnak” minősítenék, ami sértené a bírósági felülvizsgálatnak a 42. cikkben előírt és a fenti 17–19. pontban felidézett rendszerét.

25

A fentiekből következik, hogy az első kérelmet hatáskör hiánya miatt el kell utasítani.

26

Egyébiránt meg kell állapítani, hogy második és harmadik kérelmükkel a felperesek lényegében annak megállapítását kérik a Törvényszéktől, hogy az Európai Ügyészség megsértette az uniós jog bizonyos rendelkezéseit. E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy az uniós jogvitákban nincs olyan jogorvoslati lehetőség, amely lehetővé tenné az uniós bíróság számára, hogy általános vagy elvi nyilatkozat útján állást foglaljon, és hogy a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy az EUMSZ 263. cikken alapuló jogszerűségi felülvizsgálat keretében megállapítási ítéleteket hozzon (lásd: 2020. november 19‑iBuxadé Villalba és társai kontra Parlament végzés, T‑32/20, nem tették közzé, EU:T:2020:552, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

Ennélfogva a második és a harmadik kérelmet hatáskör hiánya miatt el kell utasítani.

28

A fenti megfontolások összességére tekintettel az Európai Ügyészség által hivatkozott második elfogadhatatlansági oknak helyt kell adni, és anélkül, hogy az első elfogadhatatlansági okot vizsgálni kellene, a jelen keresetet hatáskör hiánya miatt el kell utasítani.

29

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, az Európai Ügyészség kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott: