T‑179/24. sz. ügy
Novis Insurance Company, Novis Versicherungsgesellschaft,
Novis Compagnia di Assicurazioni, Novis Poisťovňa a.s.
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék végzése (hetedik tanács), 2025. május 23.
„Megsemmisítés iránti kereset – A Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere – Az uniós jog megsértése miatti vizsgálat – A Bizottság hivatalos véleménye az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedésekről – Az 1094/2010/EU rendelet 17. cikkének (4) bekezdése – Keresettel megtámadható jogi aktus – Közvetlen érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”
Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Fogalom – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – A Bizottságnak valamely nemzeti hatósághoz címzett hivatalos véleménye az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedésekről – Bennfoglaltság
(EUMSZ 263. cikk; 1094/2010 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 17. cikk, (4) bekezdés)
(lásd: 31–33., 35. pont)
Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Közvetlen érintettség – Szempontok – A Bizottságnak valamely nemzeti hatósághoz címzett hivatalos véleménye az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedésekről – Az említett hatóság azon jogkörének fennmaradása, hogy mérlegelje az uniós jogot megsértő pénzügyi intézmény engedélyének visszavonását – Az említett intézmény keresete a hivatalos vélemény ellen – Közvetlen érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság
(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 1094/2010 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 17. cikk, (4) bekezdés)
(lásd: 46–52., 75. pont)
Összefoglalás
A Törvényszék, amelyhez olyan megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be, amelyet a felperes közvetlen érintettségének hiánya miatt mint elfogadhatatlant elutasít, első alkalommal határoz az Európai Bizottság által kibocsátott, az 1094/2010 rendelet ( 1 ) 17. cikkének (4) bekezdése alapján valamely nemzeti hatóságnak címzett, az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket megállapító hivatalos vélemények perbeli státuszáról. Ez alkalommal a Törvényszék pontosítja az Európai Biztosítás‑ és Foglalkoztatóinyugdíj‑hatóság (EIOPA) és a Bizottság által e 17. cikk alapján elfogadott jogi aktusok jogi jellegét, és így azt a kérdést, hogy ezen aktusok megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezhetik‑e.
A felperes Novis Insurance Company, Novis Versicherungsgesellschaft, Novis Compagnia di Assicurazioni, Novis Poisťovňa a.s. szlovákiai székhelyű életbiztosító, amely a Národná banka Slovenska (Szlovák Nemzeti Bank, a továbbiakban: NBS) felügyelete alatt áll. Az EIOPA vizsgálatot folytatott annak megállapítására, hogy az NBS a felperes tekintetében a Szolvencia II irányelvnek ( 2 ) megfelelően gyakorolta‑e felügyeleti hatáskörét. Az EIOPA e vizsgálat alapján az NBS‑nek címzett ajánlást fogadott el a Szolvencia II irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedésekről, ( 3 ) amely ellen a felperes megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a Törvényszékhez, és amelyet T‑204/24. ügyszám alatt vettek nyilvántartásba.
2022. szeptember 13‑án a Bizottság hivatalos véleményt intézett az NBS‑hez a Szolvencia II irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedésekről (a továbbiakban: megtámadott jogi aktus). ( 4 ) E hivatalos véleményben ítélte meg, hogy mindaddig, amíg e nemzeti hatóság nem fogad el a jogsértéseket strukturálisan és tartósan megszüntető felügyeleti intézkedéseket, az említett nemzeti hatóság továbbra is sérti az uniós jogot, Megállapítja, hogy az NBS tartósan megsértette az uniós jogot, és ismerteti az NBS által e jogsértés megszüntetése érdekében meghozandó intézkedéseket. A Bizottság szerint arról volt szó, hogy a felperessel szemben négy hónapon belül végleges határozatot hozzanak, amely az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítására alkalmas ellenőrzési intézkedéseket tartalmaz, mint például az engedélyét visszavonó határozatot.
E hivatalos vélemény nyomán az NBS visszavonta a felperes engedélyét.
A Törvényszék álláspontja
A Törvényszék, amelyhez a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő, először is azt vizsgálja, hogy a megtámadott aktus az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusok közé tartozik‑e.
A Törvényszék emlékeztet arra, hogy megsemmisítés iránti kereset a kötelező joghatások kiváltására irányuló intézkedésekkel vagy rendelkezésekkel szemben indítható. Bár főszabály szerint nem ez a helyzet a vélemények esetében, annak kizárása, hogy valamely vélemény ellen megsemmisítés iránti keresetet lehessen indítani, nem érvényesül, ha a vitatott jogi aktus tartalmánál fogva valójában nem minősül véleménynek.
Ebben a tekintetben annak megállapításához, hogy az intézkedés kivált‑e kötelező joghatásokat, annak lényegét kell figyelembe venni, és az említett hatásokat olyan objektív kritériumok alapján kell megítélni, mint az említett intézkedés tartalma, adott esetben figyelembe véve az utóbbi intézkedés elfogadásának körülményeit, valamint az elfogadó uniós intézmény, szerv vagy szervezet jogkörét. Kiegészítésképpen figyelembe lehet venni a jogi aktus kibocsátójának szándékára vonatkozó szubjektív szempontot is.
Ami a megtámadott jogi aktus elfogadásának körülményeit és kibocsátójának jogköreit illeti, a Törvényszék megjegyzi, hogy az 1094/2010 rendelet 17. cikke „háromszintű mechanizmust” vezet be abban az esetben, ha valamely nemzeti hatóságnak felróható, hogy a felügyeleti gyakorlatában nem, illetve nem megfelelően vagy helytelenül alkalmazta az uniós jogot, különösen a Szolvencia II irányelvet.
Az EIOPA ekképpen vizsgálja első szinten az uniós jog feltételezett megsértését vagy alkalmazásának elmulasztását. ( 5 ) E vizsgálatot követően az EIOPA „ajánlást intézhet az érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz, amelyben meghatározza az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket” ( 6 ).
A második szinten, ha az érintett nemzeti hatóság nem felel meg az uniós jognak az EIOPA ajánlásának kézhezvételétől számított egy hónapon belül, a Bizottság „hivatalos véleményt adhat ki, amelyben előírja [e] hatóság számára, hogy hozza meg az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket” ( 7 ).
A harmadik szinten, ha az érintett nemzeti hatóság a véleményben előírt határidőn belül nem tesz eleget a Bizottság által kiadott hivatalos véleménynek, és bizonyos feltételek teljesülnek, az EIOPA az érintett pénzügyi intézménynek címzett „egyedi határozatot hoz, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve bármely magatartás megszüntetését is” ( 8 ).
Így az 1094/2010 rendelet 17. cikkének szövegéből kitűnik, hogy az EIOPA által a 17. cikk (3) bekezdése alapján kiadott ajánlások a meghozandó intézkedések „meghatározására” korlátozódnak, míg a Bizottság által a 17. cikk (4) bekezdése alapján kiadott hivatalos vélemények és az EIOPA által a 17. cikk (6) bekezdése alapján elfogadott egyedi határozatok „előírják” azok címzettjeinek a szükséges intézkedések megtételét.
Ezenfelül az 1094/2010 rendelet 17. cikke (7) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy a Bizottság által kiadott hivatalos vélemény vagy az EIOPA egyedi határozatának tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatos intézkedések meghozatalakor az érintett nemzeti hatóságoknak „meg kell felelniük – az adott esettől függően – a hivatalos véleménynek vagy a határozatnak”. Ugyanakkor sem e rendelkezés, sem e rendelet más rendelkezése nem írja elő, hogy e hatóságok kötelesek megfelelni az EIOPA által kiadott ajánlásoknak.
A fenti megfontolások összességére tekintettel a Törvényszék kimondja, hogy az EIOPA által az 1094/2010 rendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján kiadott ajánlások egyszerű ajánlások, és önmagukban nem irányulnak arra, hogy kötelező joghatásokat váltsanak ki az érintett nemzeti hatóság vagy az érintett pénzügyi intézmény tekintetében. Ezzel szemben a Bizottság által az említett rendelet 17. cikkének (4) bekezdése alapján kibocsátott hivatalos vélemények és az EIOPA által ugyanezen rendelet 17. cikkének (6) bekezdése alapján elfogadott egyedi határozatok kötelező joghatásokat váltanak ki a címzettjeik tekintetében.
E körülmények között és a megtámadott jogi aktus tartalmára tekintettel a Törvényszék a jelen esetben megállapítja, hogy a megtámadott aktus kötelező joghatásokat vált ki az NBS tekintetében, mivel arra kötelezi, hogy négy hónapon belül hozzon a felperessel szemben olyan végleges határozatot, amely az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítására alkalmas ellenőrzési intézkedéseket tartalmaz. Ebből következik, hogy a Bizottság állításával ellentétben ezen aktus az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti.
Másodszor a Törvényszék azt vizsgálja, hogy a felperes rendelkezik‑e kereshetőségi joggal, és különösen, hogy a megtámadott jogi aktus őt közvetlenül érinti‑e. Emlékeztet arra, hogy azon feltétel, amely szerint a keresete tárgyát képező intézkedésnek közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, két együttes kritérium teljesülését követeli meg, nevezetesen egyfelől azt, hogy ezen intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon e személy jogi helyzetére, másfelől pedig azt, hogy ne hagyjon mérlegelési mozgásteret az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és egyéb köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozásból következik.
A jelen ügyben a megtámadott jogi aktus arra kötelezi az NBS‑t, hogy a felperessel szemben négy hónapon belül hozzon az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítására alkalmas ellenőrzési intézkedéseket tartalmazó végleges határozatot. Ebből következik, hogy a megtámadott aktus nem hagy mérlegelési jogkört az NBS számára magának a határozatnak és a felügyeleti intézkedéseknek a meghatározott határidőn belüli elfogadását illetően.
Ezzel szemben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a megtámadott jogi aktus tagadhatatlanul hagy mérlegelési jogkört az NBS számára az elfogadandó ellenőrzési intézkedések jellegét illetően. E jogi aktus ugyanis nem írja elő, és nem is tiltja, hogy az NBS bármely konkrét intézkedést hozzon. A Bizottság különösen nem írta elő az NBS számára, hogy vonja vissza a felperes engedélyét. Ebben az összefüggésben az NBS mérlegelési jogkörét csak az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések korlátozták, amelyek bizonyos esetekben lehetővé teszik, más esetekben pedig előírják a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága számára, hogy visszavonja a biztosító vagy viszontbiztosító engedélyét.
A Törvényszék ebből arra következtet, hogy az NBS megőrizte mérlegelési jogkörét a felperessel szemben meghozandó intézkedések meghatározását illetően, és ennélfogva kizárólag az NBS által hozott intézkedések érinthették közvetlenül a felperest. Így nem áll fenn közvetlen kapcsolat a megtámadott jogi aktus és az NBS által később a felperessel szemben hozott végrehajtási intézkedések hatásai között. A Törvényszék ebből azt a következtetést vonja le, hogy legalábbis a felperes közvetlen érintettségére vonatkozó második együttes feltétel a jelen ügyben nem teljesül, így ezen érintettség nem állapítható meg. Következésképpen a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.
( 1 ) Az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás‑ és Foglalkoztatóinyugdíj‑hatóság) létrehozásáról, valamint a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/79/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24‑i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2010. L 331., 48. o.).
( 2 ) A biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló, 2009. november 25‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II) (HL 2009. L 335., 1. o.; helyesbítések: HL 2014. L 219., 66. o.; HL 2016. L 319., 68. o.; HL 2017. L 266., 22. o.; a továbbiakban: Szolvencia II irányelv).
( 3 ) Az 1094/2010 rendelet 17. cikkének (3) bekezdése értelmében.
( 4 ) Az 1094/2010 rendelet 17. cikkének (4) bekezdése értelmében.
( 5 ) Az 1094/2010 rendelet 17. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében.
( 6 ) Az 1094/2010 rendelet 17. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében.
( 7 ) Az 1094/2010 rendelet 17. cikke (4) bekezdésének első albekezdése értelmében.
( 8 ) Az 1094/2010 rendelet 17. cikke (6) bekezdésének első albekezdése értelmében.