1

A felperes, Corinne Reverbel az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében az Európai Bizottság 2024. február 7‑i, azon hallgatólagos határozatának a megsemmisítését kéri, amelyben a Bizottság elutasította a felperes 2023. december‑i, több dokumentumhoz való hozzáférés iránti megerősítő kérelmét (a továbbiakban: megtámadott határozat).

2

2023. március 1‑jén a felperes az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) 7. cikkének (1) bekezdése alapján a Covid19‑oltóanyagok gyártásával kapcsolatos több dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmet nyújtott be.

3

A Bizottság 2023. november 30‑án válaszolt erre a kérelemre.

4

E határozatban a Bizottság először is arról tájékoztatta a felperest, hogy egyetlen olyan dokumentumot azonosított, amely a felperes kérelmének tárgyát képezi. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2021. november 25‑i értékelő jelentéséről (a továbbiakban: az EMA jelentése) volt szó.

5

Másodszor, a Bizottság az EMA jelentéséhez részleges hozzáférést biztosított, mivel annak teljes hozzáférhetővé tételét véleménye szerint akadályozzák a hozzáféréshez való jog alóli, először is az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában, másodszor e rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében, harmadszor pedig az említett rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt kivételek, amelyek először is a magánéletnek és az egyén sérthetetlenségének – többek között a személyes adatok védelmére vonatkozó európai uniós jogszabályokkal összhangban való – védelmére, másodszor egy meghatározott természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek – ideértve a szellemi tulajdont is – védelmére, harmadszor pedig az ellenőrzések, a vizsgálatok és a könyvvizsgálatok céljának védelmére vonatkoznak.

6

A felperes a 2023. december 15‑i levelében, amelyet a Bizottság 2023. december 18‑án vett nyilvántartásba, az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján megerősítő kérelmet nyújtott be, amelyben a Bizottság álláspontjának felülvizsgálatát kérte.

7

A Bizottság a 2024. január 17‑i elektronikus levelében közölte a felperessel, hogy megerősítő kérelmére nem adható válasz az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében előírt 15 napos határidőn belül, amely ugyanezen a napon járt le. A Bizottság szerint ugyanis ebben az időpontban a teljes elemzés elvégzéséhez szükséges elemeket még nem gyűjtötték össze.

8

A Bizottság a 2024. február 7‑i elektronikus levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy nem tudja megválaszolni a megerősítő kérelmét, mivel belső egyeztetések vannak folyamatban, és a kért dokumentum eredetére tekintettel az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottságnak harmadik személyekkel is konzultálnia kell.

9

A felperes 2024. április 2‑án benyújtotta a jelen keresetet.

10

2024. június 4‑én a Bizottság a felperes megerősítő kérelmére válaszul az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján kifejezett határozatot fogadott el (a továbbiakban: kifejezett megerősítő határozat). E határozattal szélesebb körű részleges hozzáférést biztosított a felperes számára az EMA jelentéséhez.

11

A kifejezett megerősítő határozatban a Bizottság kifejtette, hogy az EMA jelentéséhez való teljes körű hozzáférés nem lehetséges, tekintettel a hozzáférési jog alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik franciabekezdésében és ugyanezen rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt kivételekre, amelyek egyrészt a közérdeknek a nemzetközi kapcsolatok tekintetében történő védelmére, és másrészt a magánéletnek és az egyén sérthetetlenségének védelmére vonatkoznak. Ezenkívül az említett határozatban a Bizottság megerősítette, hogy nem rendelkezik egyéb olyan dokumentummal, amely megfelelne a 2023. március 1‑jei kérelemben szereplő leírásnak (lásd a fenti 2. pontot).

12

2024. június 17‑én a Bizottság okafogyottság megállapítása iránti kérelmet nyújtott be.

13

A felperes a keresetlevelében azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozatot.

14

A Bizottság az okafogyottság megállapítása iránti kérelmében azt kéri, hogy a Törvényszék:

15

A Bizottság okafogyottság megállapítása iránti kérelmére vonatkozó észrevételeiben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el e kérelmet, és megerősíti, hogy a megtámadott határozat megsemmisítését kéri.

16

A Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (2) és (7) bekezdése értelmében a fél kérelmére a Törvényszék megállapíthatja, hogy a kereset okafogyottá vált, és már nincs szükség határozathozatalra.

17

Mivel a Bizottság annak megállapítását kérte, hogy a kereset okafogyottá vált, és már nincs szükség határozathozatalra, a Törvényszék – mivel úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei kellően fel vannak tárva – úgy dönt, hogy e kérelemről az eljárás folytatása nélkül határoz.

18

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a jogvita tárgyának – az eljáráshoz fűződő érdekhez hasonlóan – a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik. Ez feltételezi, hogy a kereset az eredménye révén alkalmas arra, hogy az azt indító fél számára előnnyel járjon (2018. szeptember 4‑iClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑57/16 P, EU:C:2018:660, 43. pont).

19

A jelen ügyben a Bizottság a fenti 3. pontban említett, 2023. november 30‑i határozatával részben elutasította a felperes által 2023. március 1‑jén benyújtott, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet. E határozatot követően a felperes megerősítő kérelmet nyújtott be.

20

Nem vitatott, hogy a Bizottság a kifejezett megerősítő határozatot a jelen kereset benyújtását követően fogadta el. E határozattal szélesebb körű részleges hozzáférést biztosított az EMA jelentéséhez, egyebekben pedig kifejezetten megerősítette a felperes megerősítő kérelmének elutasítását.

21

Először is a megerősítő kérelem kifejezett elutasítását illetően emlékeztetni kell arra, hogy az intézmény a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti megerősítő kérelmet kifejezetten elutasító határozat elfogadásával visszavonja az e kérelmet elutasító hallgatólagos határozatot (lásd ebben az értelemben: 2014. október 2‑iStrack kontra Bizottság ítélet, C‑127/13 P, EU:C:2014:2250, 88. és 89. pont; 2015. július 2‑iTypke kontra Bizottság ítélet, T‑214/13, EU:T:2015:448, 37. pont; 2020. március 26‑iViaSat kontra Bizottság ítélet, T‑734/17, nem tették közzé, EU:T:2020:123, 16. és 17. pont; 2021. szeptember 29‑iAlzChem Group kontra Bizottság ítélet, T‑569/19, EU:T:2021:628, 27. pont).

22

A vitatott jogi aktus e visszavonása, tekintettel annak visszaható hatályára (lásd ebben az értelemben: 1997. április 17‑ide Compte kontra Parlament ítélet, C‑90/95 P, EU:C:1997:198, 35. pont) a jogvita tárgyának megszűnését eredményezi (lásd ebben az értelemben: 2007. június 7‑iWunenburger kontra Bizottság ítélet, C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 48. és 49. pont; 2018. szeptember 4‑iClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑57/16 P, EU:C:2018:660, 45. pont; 2021. január 21‑iLeino‑Sandberg kontra Parlament ítélet, C‑761/18 P, EU:C:2021:52, 33. pont).

23

Ilyen esetben a hallgatólagos határozat elleni kereset vizsgálatát nem indokolhatja sem az annak elkerülésére irányuló cél, hogy a kifogásolt jogellenesség megismétlődjön, sem pedig az esetleges kártérítési keresetek megkönnyítésére irányuló cél, mivel az említett célok elérhetők a kifejezett határozat ellen irányuló keresetek vizsgálatával is (lásd ebben az értelemben: 2010. december 10‑iRyanair kontra Bizottság ítélet, T‑494/08–T‑500/08 és T‑509/08, EU:T:2010:511, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

A jelen ügyben a kifejezett megerősítő határozat elfogadása – amennyiben az elutasítja a felperes kérelmét – a hatását tekintve részben visszavonta a megtámadott határozatot, tehát e tekintetben megszüntette a jelen kereset tárgyát, amely kereset ezen utóbbi határozat megsemmisítésére irányult.

25

E következtetést nem vonhatják kétségbe a felperes azon érvei, amelyek a kérelme kifejezett elutasítására vonatkoznak.

26

Így a felperes azt állítja, hogy a megerősítő kérelmének a kifejezett elutasítása semmis, és nem vált ki joghatásokat, mivel az a feldolgozási időszak, amelynek végén ezen elutasításra sor került, rendellenesen hosszú volt, következésképpen ezen elutasításra vele szemben nem lehet „hivatkozni”.

27

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes kérelmének részleges elutasítása szükségszerűen hatással van a helyzetére, mivel ezen elutasítás miatt nem fér hozzá a szóban forgó dokumentumokhoz.

28

Ezenkívül még ha úgy is kellene tekinteni, hogy a felperes a megerősítő kérelme kifejezett elutasításának jogszerűségét vitatja, és ez az esetleges jogellenesség hatással lehet arra, hogy ezen elutasításra lehet‑e vele szemben hivatkozni, az érvét mindenképpen el kell utasítani.

29

Ugyanis, először is, ami az elutasító döntést tartalmazó, kifejezett megerősítő határozatnak az 1049/2001 rendelet 8. cikkében előírt válaszadási határidőn túli elfogadását illeti, a Bíróság megállapította, hogy abban az esetben, ha valamely intézmény nem tartja be az említett cikkben előírt válaszadási határidőt, ezen intézmény – még késedelmesen is – köteles indokolással ellátott választ adni az érdekelt kérelmére. A Bíróság azt is megállapította, hogy ilyen esetben az érintett az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében kétféle eljárást alkalmazhat. Egyrészt az EUMSZ 228. cikk alapján panaszt nyújthat be az európai ombudsmanhoz, vagy másrészt az EUMSZ 340. cikk alapján kártérítési keresetet indíthat a Törvényszék előtt a válaszadási határidő be nem tartásával okozott esetleges kár megtérítése iránt (2016. július 14‑iSea Handling kontra Bizottság ítélet, C‑271/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:557, 85–87. pont).

30

Következésképpen meg kell állapítani, hogy az 1049/2001 rendelet 8. cikkében előírt határidő be nem tartása nincs hatással a kifejezett megerősítő határozat jogszerűségére.

31

Másodszor, ami a visszavonásról szóló határozat észszerűtlen határidő elteltével való elfogadását illeti, igaz, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a jogot keletkeztető jogellenes közigazgatási aktus visszaható hatályú visszavonásának észszerű határidőn belül kell megtörténnie (lásd: 2010. december 16‑iAthinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C‑362/09 P, EU:C:2010:783, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Mindazonáltal a megtámadott határozat, amely a felperes kérelmét elutasító határozat, a felperes tekintetében nem minősül jogot keletkeztető aktusnak. Ezért a fenti 31. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat a jelen esetben nem bír jelentőséggel (lásd ebben az értelemben: 2010. december 16‑iAthinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C‑362/09 P, EU:C:2010:783, 60. pont).

33

Ezenkívül az a feltétel, amely szerint a jogi aktus visszavonása annak jogellenességétől függ, olyan területeken alkalmazandó, amelyeken el kell kerülni, hogy az ilyen visszavonás lehetővé tegye az intézmény számára, hogy az eljárását kivonja mindenfajta bírósági felülvizsgálat alól (lásd ebben az értelemben: 2010. december 16‑iAthinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C‑362/09 P, EU:C:2010:783, 68–71. pont; 2013. július 11‑iBVGD kontra Bizottság ítélet, T‑104/07 és T‑339/08, nem tették közzé, EU:T:2013:366, 80. pont). Márpedig a kifejezett megerősítő határozat elfogadása nem jár ilyen kockázattal. Éppen ellenkezőleg, lehetővé teszi a kérelmező számára, hogy megismerje az elutasítás indokait, amelyekre az intézmény vele szemben hivatkozik.

34

Következésképpen a felperesnek már nem fűződik érdeke a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti megerősítő kérelme hallgatólagos elutasításának megsemmisítéséhez, mivel e hallgatólagos határozatot később kifejezett elutasító határozat is megerősítette.

35

Másodszor, az EMA jelentéséhez való, a Bizottság által biztosított szélesebb körű részleges hozzáférést illetően emlékeztetni kell arra, hogy a vitatott dokumentumokhoz való hozzáférésnek a kérelem elutasítását követő puszta biztosítása anélkül, hogy az intézmény kifejezett visszavonással elismerné a tévedését, nem tekinthető visszavonásnak (lásd ebben az értelemben: 2020. április 30‑iIzba Gospodarcza Producentów i Operatorów Urządzeń Rozrywkowych kontra Bizottság ítélet, C‑560/18 P, EU:C:2020:330, 72–75. pont; 2018. március 22‑iDe Capitani kontra Parlament ítélet, T‑540/15, EU:T:2018:167, 31–33. pont).

36

E tekintetben a megtámadott határozatok okafogyottsága – amely a kereset benyújtását követően következett be – önmagában nem jelenti azt, hogy a Törvényszék az ítélet kihirdetésének időpontjában a kereset tárgyának hiányában vagy a keresethez fűződő érdek hiányában köteles lenne megállapítani az okafogyottságot (lásd ebben az értelemben: 2007. június 7‑iWunenburger kontra Bizottság ítélet, C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 47. pont; 2018. szeptember 4‑iClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑57/16 P, EU:C:2018:660, 45. pont; 2021. január 21‑iLeino‑Sandberg kontra Parlament ítélet, C‑761/18 P, EU:C:2021:52, 33. pont; 2024. június 20‑iEUIPO kontra Indo European Foods ítélet, C‑801/21 P, EU:C:2024:528, 59. pont).

37

A felperesnek tehát egy felelősség megállapítása iránti esetleges kereset céljából továbbra is érdeke fűződhet a megtámadott határozat megsemmisítéséhez, mivel az EMA jelentéséhez való szélesebb körű részleges hozzáférést csak a kifejezett megerősítő határozat elfogadásának időpontjában biztosították számára.

38

A felperes azonban a kártérítési kereset jövőbeli benyújtásának lehetőségére való puszta hivatkozással nem igazolhatja az eljáráshoz fűződő érdekét, anélkül hogy az állítólagos jogellenesség által a helyzetére gyakorolt következményekre vonatkozó konkrét bizonyítékokra, valamint az általa állítólagosan elszenvedett azon kár jellegére hivatkozna, amelynek megtérítésére ez a kereset irányulna (lásd ebben az értelemben: 2020. április 30‑iIzba Gospodarcza Producentów i Operatorów Urządzeń Rozrywkowych kontra Bizottság ítélet, C‑560/18 P, EU:C:2020:330, 74. pont; 2021. szeptember 28‑iAiroldi Metalli kontra Bizottság végzés, T‑611/20, nem tették közzé, EU:T:2021:641, 68. és 69. pont).

39

Márpedig a jelen ügyben a felperes semmilyen konkrét bizonyítékot nem terjeszt elő.

40

Következésképpen a felperes megalapozatlanul ellenzi az okafogyottság megállapítását azzal az indokkal, hogy a megtámadott határozat jogellenességének esetleges megállapítása lehetővé tenné számára, hogy a későbbiekben kártérítési keresetet indítson az e határozat által neki okozott kár megtérítése iránt.

41

A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen kereset okafogyottá vált, és arról már nem szükséges határozni.

42

Az eljárási szabályzat 137. cikke értelmében, ha az eljárás okafogyottá válik, a költségekről a Törvényszék szabad mérlegelése szerint határoz.

43

A jelen ügy körülményeire tekintettel úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott: