T‑331/24. sz. ügy

(Kivonatos közzététel)

Juan Costa Pujadas

kontra

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala

A Törvényszék ítélete (nyolcadik tanács), 2025. szeptember 3.

„Európai uniós formatervezési minta – Megsemmisítési eljárás – Variátort ábrázoló, lajstromozott európai uniós formatervezési minta – Megsemmisítési ok – Az egyéni jelleg hiánya – Összetett termék alkotóelemének látható jellegzetességei – A »rendeltetésszerű használat« és a »láthatóság« fogalma – A 6/2002/EK rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdése és 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja – Bizonyítási teher”

1. Európai uniós formatervezési minták – Az oltalmazhatóság feltételei – Összetett termék alkotóelemét képező formatervezési minta – Új és egyéni jellegű alkotóelem – Az alkotóelemnek a termék rendeltetésszerű használata során való láthatóságára vonatkozó követelmény – Értékelési szempontok

   (6/2002 tanácsi rendelet, 4. cikk, (2) és (3) bekezdés)

   (lásd: 65–68., 71., 76., 79. pont)

2. Európai uniós formatervezési minták – Megsemmisítési okok – Összetett termék alkotóelemét képező formatervezési minta – Variátor ábrázolása

   (6/2002 tanácsi rendelet, 4. cikk, (2) bekezdés, és 25. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

   (lásd: 72., 77., 80–83. pont)

Összefoglalás

A hatályon kívül helyezés iránti kereset tárgyában eljáró, és azt elutasító Törvényszék egyértelművé teszi a 6/2002 rendelet ( 1 ) 4. cikkének (2) bekezdéséből eredő láthatósági feltétel értelmezését, és pontosítja többek között, hogy az összetett termék alkotóelemének részleges láthatósága lehetővé teheti‑e e feltétel teljesítését.

Juan Costa Pujadas, a felperes, egy motorkerékpárokba való beépítésre szánt variátort ( 2 ) ábrázoló európai uniós formatervezési minta jogosultja, amely két különböző módon, nevezetesen „külső kialakítással” vagy „belső kialakítással” szerelhető be. 2022 januárjában a Yasunimotor, SL, a beavatkozó fél az újdonság és az egyéni jelleg hiányára ( 3 ) hivatkozva e formatervezési minta megsemmisítése iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO), amelynek a megsemmisítési osztály helyt adott.

A felperes e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be az EUIPO fellebbezési tanácsához, amely azonban elutasította azt azzal az indokkal, hogy a variátornak a vitatott formatervezési minta tárgyát képező része az összetett termékbe történő beillesztését követően nem marad látható e termék rendeltetésszerű használata során.

A Törvényszék előtt e körülmények között indult eljárás a fellebbezési tanács határozatának hatályon kívül helyezése iránti kérelem tárgyában.

A Törvényszék álláspontja

Először is a Törvényszék emlékeztet arra, hogy a 6/2002 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerint az összetett termék alkotóelemét képező termékre alkalmazott európai uniós formatervezési minta csak akkor tekinthető újnak és egyéni jellegűnek, ha egyrészt az alkotóelem az összetett termékbe történt beillesztését követően is látható marad a termék rendeltetésszerű használata során (az említett rendelet 4. cikk (2) bekezdésének a) pontja), másrészt pedig az alkotóelem látható külső jellegzetességei önmagukban is megfelelnek az újdonság és az egyéni jelleg feltételeinek (ugyanezen rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja). Így e két konjunktív feltétel együttes olvasatából kitűnik, hogy ahhoz, hogy az ilyen formatervezési minta oltalomban részesüljön, az szükséges, hogy azon alkotóelem, amelyre azt alkalmazzák, a szóban forgó összetett termék rendeltetésszerű használata során látható legyen, anélkül azonban, hogy az említett alkotóelemnek teljes egészében láthatónak kellene lennie.

A Törvényszék ennek alapján rámutat, hogy a szóban forgó alkotóelemnek az összetett termékbe való illesztését követően, e termék rendeltetésszerű használata során való részleges láthatósága nem zárja ki az említett formatervezési minta látható külső jellegzetességeinek oltalmát, feltéve hogy azok önmagukban megfelelnek az újdonság és az egyéni jelleg feltételeinek. Az az értelmezés ugyanis, amely szerint az alkotóelemnek a szóban forgó termék rendeltetésszerű használatának adott időpontjában „teljes egészében” láthatónak kell lennie, azzal a veszéllyel jár, hogy kiüresíti a 6/2002 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontját, amely az alkotóelemnek kizárólag a látható külső jellegzetességeire vonatkozik, ami arra utal, hogy az alkotóelem többi jellegzetessége láthatatlan maradhat. E következtetést megerősíti a 6/2002 rendelet (12) preambulumbekezdése, amely arra az esetre vonatkozik, amikor az alkotóelemnek csak bizonyos külső jellegzetességei láthatók a termék rendeltetésszerű használata során, és azok oltalomban részesíthetők, feltéve hogy önmagukban megfelelnek a fent említett két feltételnek.

Következésképpen a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor többek között úgy ítélte meg, hogy annak a variátornak, amelyre a vitatott formatervezési mintát alkalmazták, „egészében” láthatónak kell lennie azon összetett termék rendeltetésszerű használatának egy adott időpontjában, amelybe e variátort beillesztik.

Másodszor, a Törvényszék azt vizsgálja, hogy kellően egyértelműen és részletesen felismerhetők‑e a vitatott formatervezési minta körvonalai és egyéb esztétikai jellemzői azok új és egyéni jellegének vizsgálata céljából.

E tekintetben kifejti, hogy a szóban forgó termék oltalom tárgyát képező részének vagy az összetett termék oltalom tárgyát képező alkotóelemének láthatónak és olyan jellegzetességek által meghatározottnak kell lennie, amelyek a sajátos megjelenését alkotják. Ez tehát azt feltételezi, hogy a termék e részének vagy az összetett termék ezen alkotóelemének megjelenése önmagában alkalmas arra, hogy összbenyomást keltsen, és nem olvadhat bele teljesen a termék egészének megjelenésébe.

Ezenkívül a Törvényszék emlékeztet arra, hogy az összetett termékbe illesztett alkotóelem láthatóságát e termék végső felhasználója, valamint a külső megfigyelő szempontjából kell értékelni, így különböző nézetek lehetnek relevánsak az ilyen alkotóelem azon összetett termék rendeltetésszerű használata során való láthatósága mértékének meghatározása szempontjából, amelybe azt beillesztik. Mindazonáltal megállapítja egyrészt, hogy a fellebbezési tanács figyelembe vette a további nézeteket is. Másrészt úgy véli, hogy a felperes által szolgáltatott bizonyítékok sem oldalnézet, sem rézsútos nézet esetén sem bizonyítják, hogy a belső kialakítású variátor körvonalai és egyéb látható külső jellegzetességei a verseny‑motorkerékpár rendeltetésszerű használata során kellően egyértelműek és részletesek ahhoz, hogy lehetővé tegyék új és egyéni jellegük értékelését. A belső kialakítású variátor látható részei ugyanis teljes mértékben beleolvadnak a termék egészébe, és önmagukban nem képesek összbenyomást kelteni.

A fentiekre tekintettel a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a belső kialakítású variátor látható részei nem teszik lehetővé a vitatott formatervezési minta körvonalainak és egyéb jellegzetességeinek kellően egyértelmű és részletes felismerését, és ezért a 6/2002 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében foglalt láthatósági feltétel nem teljesül.

A fellebbezési tanács e cikkre vonatkozó téves értelmezése tehát nem befolyásolja az általa levont következtetést.

( 1 ) Az európai uniós formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendeletnek (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) a 2024. október 23‑i (EU) 2024/2822 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 2024/2822) hatálybalépését megelőző változata.

( 2 ) Az ipari minták nemzetközi osztályozásának létesítésére Locarnóban, 1968. október 8‑án aláírt megállapodás (kihirdette: az 1973. évi 29. tvr.) módosított változatának 12–11. és 12–16. osztályába tartozó áruk.

( 3 ) A 6/2002 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésével és 8. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 25. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében.