T‑113/24. R. sz. ügy

Lattanzio KIBS SpA és társai

kontra

Európai Bizottság

A Törvényszék ítélete (nyolcadik tanács), 2025. július 23.

„Közbeszerzési szerződések – Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Megsemmisítés iránti kereset – A közvetlen érintettség hiánya – Részleges elfogadhatatlanság – A közbeszerzési eljárásokban való részvételből való kizárás szempontjai – »A személy vagy szervezet bűnösségét megállapító jogerős ítélet« fogalma – Az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 136. cikke (1) bekezdése d) pontjának ii. alpontja – Kizárást indokoló helyzetben lévő személy vagy szervezet tekintetében képviseleti, döntéshozatali vagy ellenőrzési jogkörrel rendelkező személyek – A 2018/1046 rendelet 136. cikke (4) bekezdésének a) pontja – Indokolási kötelezettség – Arányosság”

1. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Közvetlen érintettség – Gazdasági szereplőt a közbeszerzési és támogatási eljárásokban való részvételből kizáró bizottsági határozat – Az említett határozat indokolásában feltüntetett, de az abban foglalt intézkedések hatálya alá nem tartozó személy keresete – A jogi helyzetére gyakorolt hatás hiánya – Elfogadhatatlanság

   (EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet)

   (lásd: 15., 17–20. pont)

2. Az Európai Unió költségvetése – Költségvetési rendelet – A Bizottság által kiszabható közigazgatási szankciók – Gazdasági szereplő közbeszerzési és támogatási eljárásokban való részvételből történő kizárása – Kizárási kritériumok – A büntetőjogi felelősséget megállapító jogerős ítélet fogalma – Az olasz vádalkueljárásból (patteggiamento) származó jogerős ítélet – Bennfoglaltság

   (2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 136. cikk, (1) bekezdés, d) pont, ii. alpont)

   (lásd: 35–41., 43., 44. pont)

3. Az Európai Unió költségvetése – Költségvetési rendelet – A Bizottság által kiszabható közigazgatási szankciók – Gazdasági szereplő közbeszerzési és támogatási eljárásokban való részvételből történő kizárása – Természetes személyek – Feltételek – Az említett eljárásból kizárt társaság tekintetében képviseleti, döntéshozatali vagy ellenőrzési jogkörrel rendelkező személyek – A kizárt társaság tényleges tulajdonosnak minősülésére vonatkozó követelmény hiánya

   (2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 136. cikk, (4) bekezdés, a) pont)

   (lásd: 78–80. pont)

4. Az Európai Unió költségvetése – Költségvetési rendelet – A Bizottság által kiszabható közigazgatási szankciók – Gazdasági szereplő közbeszerzési és támogatási eljárásokban való részvételből kizárása – A kizárásra vonatkozó információknak a Bizottság internetes oldalán való közzététele – A vezetőknek a korai felismerési és kizárási rendszer adatbázisába való felvétele – Az arányosság elvének megsértése – Hiány

   (2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 136. cikk, (1) bekezdés, d) pont, 136. cikk, (3) bekezdés, 140. cikk, (1) bekezdés, 142. cikk, (1) bekezdés és (3) bekezdés, c) pont)

   (lásd: 97., 100., 106., 112–115. pont)

Összefoglalás

A Törvényszék, amelyhez megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be – amelyet elutasít –, pontosítja a 2018/1046 rendelet 136. cikke (1) bekezdése d) pontjának ii. alpontjában szereplő, a közbeszerzési eljárásból és az Európai Unió által finanszírozott támogatások odaítélésére irányuló eljárásból való kizárásra vonatkozó kritérium terjedelmét. ( 1 ) Konkrétabban első alkalommal teszi egyértelművé az érintettek büntetőjogi felelősségét megállapító jogerős ítélet fogalmának értelmezését, és e tekintetben elismeri, hogy az úgynevezett „patteggiamento” – a büntetőeljárásról szóló olasz törvénykönyvben előírt különleges eljárás – keretében hozott jogerős ítéletek büntetőjogi felelősséget megállapító jogerős ítéleteknek minősülhetnek, és így megalapozhatják az ilyen kizárást.

A felperesek, a Lattanzio KIBS SpA – amely az olasz jog szerint alapított társaság (a továbbiakban: LKIBS), valamint három természetes személy – CY, CV és CW – azon határozat megsemmisítését kérték, amelyben az Európai Bizottság többek között kizárta az LKIBS‑t 2024. április 26‑ig a közbeszerzési és a támogatások odaítélésére irányuló eljárásokban való részvételből. ( 2 )

A Bizottság 2020‑ban a Lattanzio Advisory SpA‑t 2024‑ig tartó időszakra kizárta az Európai Unió általános költségvetéséből finanszírozott közbeszerzési eljárásokban, valamint a források odaítélésére irányuló eljárásokban való részvételből azzal az indokkal, hogy e társaság az Unió által Észak‑Macedóniában finanszírozott bizonyos közbeszerzési eljárások keretében számos szabálytalanságot követett el. ( 3 )

A Tribunale di Milano (milánói bíróság, Olaszország) a 2021. július 13‑i ítéletével, amely 2021. október 8‑án emelkedett jogerőre, egyrészt 80000 euró összegű szankciót szabott ki a Lattanzio Advisory SpA‑val (jelenleg LA INTERNATIONAL COOPERATION Srl [a továbbiakban: LAIC]) szemben, és másrészt CY‑t és CV‑t felfüggesztett szabadságvesztés‑büntetésre ítélte többek között korrupciót megvalósító cselekmények miatt (a továbbiakban: a milánói bíróság ítélete), amelyek lényegében megfeleltek a 2020. évi kizárásról szóló határozat elfogadását igazoló szabálytalanságoknak.

Az LKIBS 2022‑ben és 2023‑ban három uniós finanszírozású közbeszerzési eljárásban való részvétel iránti kérelmet nyújtott be. E kérelmek benyújtásakor az LKIBS az Unió által finanszírozott projektekben szerzett tapasztalatáról a LAIC társaság által végrehajtott korábbi projektekre hivatkozva számolt be, amely társaságtól megszerezte az e projektek megvalósításáért felelős ágazatot.

A Bizottság az LKIBS kérelmeit elutasította azzal az indokkal, hogy hiányos vagy félrevezető információkat nyújtott be, mivel e három eljárásban annak ellenére vett részt, hogy kizárást indokoló helyzetben volt. Ennek keretében állapította meg lényegében azt, hogy a milánói bíróság ítélete jogerős ítélet, és CY és CV azzal, hogy csökkentett büntetés alkalmazását kérte, és ahhoz hozzájárult, beismerte a 2018. évi költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdése d) pontjának ii. alpontja értelmében vett korrupcióban való bűnösségét.

A Törvényszék álláspontja

A Törvényszék, miután CW keresetét a személyében való érintettség hiánya miatt elutasította, többek között számos olyan jogalapot megvizsgál, amelyeket lényegében arra alapítottak, hogy a Bizottság megsértette a 2018. évi költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdése d) pontjának ii. alpontját, mivel azt állapította meg, hogy a milánói bíróság ítélete CY és CV korrupcióban való bűnösségét megállapító jogerős ítélet.

E rendelkezés értelmében az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő valamely személyt vagy szervezetet köteles kizárni az odaítélési eljárásokban való részvétel vagy az uniós források felhasználása céljára való kiválasztás lehetőségéből, ha e személy vagy szervezet egy vagy több kizárást indokoló helyzetben érintett, többek között ha jogerős ítélet megállapította, hogy a személy vagy szervezet korrupciót követett el.

A Törvényszék elöljáróban megjegyzi, hogy a milánói bíróság ítéletéből lényegében az tűnik ki, hogy elegendő bizonyíték állt rendelkezésre a felrótt, jogilag az olasz büntető törvénykönyv értelmében vett korrupciónak minősített cselekmények megvalósulására vonatkozóan. Hangsúlyozza, hogy e cselekmények többek között CY‑nek és CV‑nek voltak betudhatók, és a vádlottak által kezdeményezett, az ügyészség által pedig elfogadott különleges patteggiamento eljárást követően az említett cselekmények miatt velük szemben felfüggesztett szabadságvesztés‑büntetést szabtak ki. Ezenkívül a Lattanzio Advisoryval szemben ugyanezen tényállás miatt pénzbüntetést szabtak ki.

Bár a felek között nem vitatott, hogy a milánói bíróság ítélete jogerős, a felperesek vitatják, hogy teljesül a második feltétel, amely szerint ilyen jogerős ítéletben kell megállapítani, hogy a szóban forgó személy vagy szervezet a korrupcióhoz hasonló cselekményt követett el.

E tekintetben a Törvényszék megállapítja, hogy a 2018. évi költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdése d) pontja ii. alpontjának szövege nem fejti ki, hogy e feltételnek megfelel‑e az olyan különleges büntetőeljárás keretében hozott jogerős ítélet, mint a „patteggiamento” eljárás. Következésképpen a Törvényszék elvégzi e rendelkezés rendszertani és teleologikus értelmezését.

Először is azon kontextust illetően, amelybe e rendelkezés illeszkedik, a Törvényszék megállapítja, hogy a 2018. évi költségvetési rendelet rendelkezései, ideértve az V. cím 2. fejezetének a korai felismerési és kizárási rendszerre vonatkozó 2. szakaszába tartozó rendelkezéseket is, amelyek közé az említett rendelet 136. cikke (1) bekezdése d) pontjának ii. alpontja is tartozik, közigazgatási, nem pedig büntetőjogi jellegűek. Konkrétabban a 2018. évi költségvetési rendelet 91. cikke értelmében e rendelet IV. címének „A pénzügyi szereplők felelőssége” című 5. fejezete nem érinti a pénzügyi szereplőknek az alkalmazandó nemzeti jog, és az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére, valamint az Unió vagy a tagállamok tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemre vonatkozó hatályos rendelkezésekben előírtak szerinti esetleges büntetőjogi felelősségét. Így a 2018. évi költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdésének d) pontja, mint közigazgatási jellegű rendelkezés, nem valamely természetes vagy jogi személy büntetőjogi felelősségének a nemzeti jog szerinti megállapítására irányul, hanem csupán azon eseteket határozza meg, amelyekben e személyt ki kell zárni az e rendelet által szabályozott odaítélési eljárásokból, többek között az említett rendelet 136. cikke (1) bekezdése d) pontjának ii. alpontjában említett korrupció esetén.

Ami másodszor a 2018. évi költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdése d) pontja ii. alpontjának teleologikus értelmezését illeti, a Törvényszék először is megállapítja, hogy mind e rendelet (64) preambulumbekezdéséből, mind pedig az említett rendelet 135. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a kizárási rendszer célja az Unió pénzügyi érdekei védelmének biztosítása. Így egyrészt a 2018. évi költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdése d) pontjának ii. alpontja azon személyeknek és szervezeteknek az e rendelet által szabályozott odaítélési eljárásokból való kizárására irányul, akik, illetve amelyek magatartásuk miatt kockázatot jelenthetnek az Unió pénzügyi érdekeire. Másrészt e rendelkezés lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy eleget tegyen az EUMSZ 317. cikkben számára előírt, az Unió pénzügyi forrásaival való hatékony és eredményes gazdálkodásra vonatkozó kötelezettségnek.

Ezenkívül a 2018. évi költségvetési rendelet éppen az Unió pénzügyi érdekei sérelme kockázatának elkerülése érdekében ír elő a 136. cikkének (2) és (5) bekezdésében foglaltakhoz hasonló olyan eseteket, amelyek lehetővé teszik az ajánlattevőknek az e rendeletben szabályozott odaítélési eljárásokból való ideiglenes kizárását, még az érintett személyek vagy szervezetek bűnösségét megállapító jogerős ítélet hiányában is.

Végezetül a Törvényszék emlékeztet arra, hogy ha valamely uniós jogi rendelkezés többféleképpen értelmezhető, azt kell előnyben részesíteni, amely alkalmas e rendelkezés hatékony érvényesülésének biztosítására. E körülmények között a Törvényszék úgy véli, hogy a 2018. évi költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdése d) pontja ii. alpontjának szigorú értelmezése veszélyeztetné e rendelkezés hatékony érvényesülését. Az ilyen értelmezésnek ugyanis az lenne a következménye, hogy lehetővé tenné azon személyek és szervezetek számára, akikkel vagy amelyekkel szemben korrupció miatt jogerős ítéletben büntetést és pénzügyi szankciót szabtak ki, hogy mégis részt vegyenek az uniós költségvetésből finanszírozott közbeszerzési eljárásokban, ami ily módon kockázatot jelent az Unió pénzügyi érdekeire, valamint az utóbbi pénzügyi forrásaival való hatékony és eredményes gazdálkodásra.

A fenti megfontolásokra tekintettel a Törvényszék megállapítja, hogy az olyan jogerős ítélet, mint a milánói bíróságé, amely anélkül, hogy formálisan kimondaná a vádlott személyek és szervezetek bűnösségét, lényegében mégis megállapítja, hogy korrupciós cselekmények tudhatók be nekik, és e cselekmények miatt büntetést és pénzügyi szankciót szab ki velük szemben, a 2018. évi költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdése d) pontja ii. alpontjának hatálya alá tartozik.

A Törvényszék hozzáfűzi, hogy ezt a következtetést a felperesek érvei nem vonják kétségbe. Közelebbről először is annak, hogy a büntetőeljárásról szóló olasz törvénykönyv releváns rendelkezései értelmében nem hozható felmentő ítélet – feltéve, hogy ez helytálló – nincs jelentősége, mivel a milánói bíróság ítéletéből kitűnik, hogy elegendő bizonyíték támasztotta alá a korrupciót. Másodszor, a Törvényszék úgy véli, hogy azok a különbségek, amelyek az ilyen ítélet joghatásai és a büntetőeljárásról szóló olasz törvénykönyv releváns rendelkezései értelmében vett, büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet joghatásai között fennállhatnak, nem változtathatnak a 2018. évi költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdése d) pontja ii. alpontjának értelmezésén. Harmadszor, kétségtelen, hogy a Bizottság tévesen állította, hogy a felperesek a csökkentett büntetés elfogadásával elismerték bűnösségüket. Mindazonáltal a 2018. évi költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdése d) pontja ii. alpontjának alkalmazásához a Bizottság nem kizárólag ezt az állítást vette alapul, hanem azt is figyelembe vette, hogy az említett ítélet értelmében elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a vád tárgyát képező cselekmények betudhatók a vádlottaknak. Figyelembe vette továbbá azt is, hogy a büntetőeljárásról szóló olasz törvénykönyv releváns rendelkezései az e törvénykönyvben előírt különleges patteggiamento eljárás keretében hozott ítéleteket a büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletekkel egyenértékűnek minősítik, és hogy a 2018. évi költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdése d) pontjának ii. alpontja nem tesz különbséget a jogerős ítéletek között attól függően, hogy azokat az érintett személyek és az ügyészség közötti megállapodást követően hozták‑e meg, vagy azok nem képezték ilyen megállapodás tárgyát. Negyedszer, a Törvényszék elutasítja az arra alapított érvet, hogy a büntetőeljárásról szóló olasz törvénykönyv releváns rendelkezései értelmében a különleges patteggiamento eljárás szerint hozott ítélet nem vált ki joghatást, és nem használható fel bizonyítékként többek között az olyan közigazgatási eljárásban, mint amely a megtámadott határozat elfogadásához vezetett. A Törvényszék ugyanis emlékeztet arra, hogy az uniós jog elsőbbségének elve nem engedi meg, hogy valamely nemzeti rendelkezés megakadályozza egy uniós jogi rendelkezés alkalmazását. Ötödször, szintén el kell utasítani az arra alapított érvet, hogy a TP kontra Bizottság ítéletben ( 4 ) a Törvényszék megállapította, hogy a 2018. évi költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdésének b)–d) és f)–h) pontja alapján kizáró intézkedés elfogadására hatáskörrel rendelkező, engedélyezésre jogosult tisztviselőt köti a szóban forgó magatartásnak a jogerős ítéletben vagy jogerős közigazgatási határozatban elfogadott jogi minősítése, anélkül hogy a legcsekélyebb mérlegelési mozgástérrel rendelkezne e tekintetben. A jelen ügyben ugyanis a Törvényszék megállapítja, hogy nem a szóban forgó magatartásoknak a milánói bíróság ítéletében elfogadottól eltérő jogi minősítéséről van szó, hanem egy uniós jogi rendelkezés értelmezéséről annak megállapítása érdekében, hogy az ilyen ítélet – az abban szereplő jogi minősítésekre tekintettel – e rendelkezés hatálya alá tartozik‑e.

( 1 ) Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18‑i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 193., 1. o.; helyesbítés: HL 2019. L 60., 36. o.; a továbbiakban: 2018. évi költségvetési rendelet) 136. cikke (1) bekezdése d) pontjának ii. alpontja értelmében. E rendeletet felváltotta az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2024. szeptember 23‑i (EU, Euratom) 2024/2509 európai parlamenti és tanácsi rendelet (átdolgozás) (HL L, 2024/2509), amelynek 138. cikke (1) bekezdése d) pontja ii. alpontjának szövege hasonló a 2018. évi költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdése d) pontja ii. alpontjának szövegéhez.

( 2 ) A 2023. december 13‑i Ares (2023) 8545235. sz. bizottsági határozat.

( 3 ) A 2020. július 20‑i Ares (2020) 3816259. sz. bizottsági határozat.

( 4 ) 2024. december 18‑iTP kontra Bizottság ítélet (T‑776/22, EU:T:2024:908).