1

Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetével a felperes Eti Gıda Sanayi ve Ticaret AŞ azt kéri a Törvényszéktől, hogy helyezze hatályon kívül az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) harmadik fellebbezési tanácsának 2023. december 14‑i határozatát (R 1016/2023‑3. sz. ügy) (a továbbiakban: megtámadott határozat).

2

2016. október 28‑án a felperes a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) alapján közösségi formatervezési minta lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz.

3

A lajstromoztatni kért és a jelen ügyben vitatott közösségi formatervezési minta az alábbi nézetből van ábrázolva:

4

Azok a termékek, amelyekre a vitatott formatervezési mintát alkalmazni kívánják, az ipari minták nemzetközi osztályozásának létrehozásáról szóló, 1968. október 8‑i locarnói megállapodás módosított változatának 32.00 osztályába tartoznak, és a következő leírásnak felelnek meg: „[Csomagoló] tasakok (‑on alkalmazott díszítőelemek)”

5

2019. január 21‑én a beavatkozó fél, a Star Foods E.M. SRL a vitatott formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránti kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz a fenti 4. pontban említett termékek tekintetében.

6

A megsemmisítési kérelem alátámasztásaként hivatkozott jogalap a 6/2002 rendeletnek a 2024. október 23‑i (EU) 2024/2822 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 2024/2822) hatálybalépését megelőző változata 25. cikke (1) bekezdésének – az 1998. április 15‑i lege nr. 84 privind mărcile și indicațiile geografice (a védjegyekről és földrajzi jelzésekről szóló 84. sz. törvény; Monitorul Oficial al României, 2014. május 8., 337. sz.; a továbbiakban: román védjegytörvény) 36. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjával együttesen értelmezett – e) pontja volt. A beavatkozó fél az említett kérelmet a korábbi KRAX román szóvédjegyre, valamint három korábbi román ábrás védjegyre alapította, amelyek különböző stilizációkban ábrázolva ugyanazt a „krax” szóelemet tartalmazzák. A négy korábbi védjegyet többek között a 30. osztályba tartozó áruk, pontosabban „gabonakészítmények” tekintetében lajstromozták. A beavatkozó azt állította, hogy a korábbi megjelölések és az általuk jelölt áruk közötti hasonlóságok miatt fennáll az utóbbi rendelkezés értelmében vett összetéveszthetőség, aminek alapján megtilthatja a megkülönböztetésre alkalmas megjelölésének a vitatott formatervezési mintában való használatát. Ezenkívül, mivel a korábbi nemzeti védjegyek Romániában jóhírnevet élveznek, ehhez hasonló módon való átvételük az említett formatervezési mintában lehetővé teszi ez utóbbi jogosultja számára, hogy azok jóhíréből és az üzleti ráfordításból részesedjen, következésképp annak használata sérelmes lehet a szóban forgó rendelkezés értelmében vett megkülönböztető képességükre nézve.

7

A felperes kérelmére a törlési osztály a 2019. december 11‑i határozattal felfüggesztette az eljárást a Tribunalul Bucureşti (bukaresti törvényszék, Románia) jogerős határozatának meghozataláig, amely bíróság előtt a 142285. sz. korábbi nemzeti ábrás védjegyet (a továbbiakban: korábbi védjegy) is vitatták.

8

2023. március 13‑i határozatával a törlési osztály, a nemzeti bírósághoz benyújtott kereset jogerős elutasítását követően folytatta az eljárást, és végül helyt adott a megsemmisítési kérelemnek, vizsgálatát a 2014. szeptember 12‑én bejelentett és a beavatkozó fél nevére 2016. május 5‑én bejegyzett, alábbi nézetből ábrázolt korábbi védjegy alapján kezdve:

9

Közelebbről, a törlési osztály először is megállapította, hogy a korábbi védjegy átlagos önmagában vett megkülönböztető képességgel rendelkezik, és érvényességét a román bíróságok megerősítették. Ezt követően lényegében úgy ítélte meg, hogy az említett védjeggyel jelölt áruk, és azok a termékek, amelyekre a vitatott formatervezési mintát alkalmazni kívánták, azonosak voltak, továbbá hogy e védjegy és az említett formatervezési minta közepes fokú vizuális hasonlóságot mutat, hangzásbeli szempontból azonos, és ennélfogva a két megjelölés közötti hasonlóságok elegendőek az összetéveszthetőség fennállásának megállapításához. E körülmények között, mivel a beavatkozó fél a román védjegytörvény 36. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében jogosult megtiltani az e formatervezési mintában használt megjelölés használatát, a 6/2002 rendelet korábbi változata 25. cikke (1) bekezdése e) pontjának megfelelően ez utóbbi oltalmát megsemmisítette. Mivel a kérelemnek a szóban forgó védjegy önmagában vett megkülönböztető képessége alapján adtak helyt, arra a következtetésre jutott, hogy nem szükséges határozni sem a beavatkozó fél által hivatkozott állítólagos fokozott megkülönböztető képességről, sem a megjelölésnek az érintett formatervezési mintában való használatának az ilyen védjegy feltételezett jóhíre miatti megtiltására vonatkozó állításáról. Hasonlóképpen úgy ítélte meg, hogy már nem volt szükséges megvizsgálni a beavatkozó fél által hivatkozott többi korábbi jogot.

10

2023. május 14‑én a felperes fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a törlési osztály határozatával szemben.

11

A megtámadott határozattal a fellebbezési tanács elutasította a fellebbezést. Lényegében úgy ítélte meg, hogy a fellebbezést kizárólag a korábbi védjegy alapján kell megvizsgálni, és arra a következtetésre jutott, hogy a törlési osztály megalapozottan semmisítette meg a vitatott formatervezési minta oltalmát a 6/2002 rendelet korábbi változata 25. cikke (1) bekezdésének a román védjegytörvény 36. cikke (2) bekezdésének b) pontjával együttesen értelmezett e) pontja alapján, mivel fennállt az összetévesztés veszélye. E tekintetben úgy ítélte meg, hogy az említett védjeggyel jelölt áruk, és azok a termékek, amelyekre e formatervezési mintát alkalmazni kívánják, hasonlóak, a szóban forgó megjelölések vizuális szempontból közepes mértékben hasonlóak, hangzásbeli szempontból pedig azonosak, az említett megjelölések szóelemei nem bírnak jelentéssel a román közönség számára, így fogalmi téren az összehasonlítás nem volt lehetséges. Egyébiránt az e védjegy használatának igazolása iránti kérelmet illetően a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy nem kell megvizsgálni a felperes érveit, mivel a szóban forgó védjegyet, valamint az említett formatervezési mintát a megsemmisítési kérelem benyújtásának időpontjában kevesebb mint öt éve lajstromozták. Ezenkívül úgy ítélte meg, hogy a felperes által hivatkozott, a román jog szerinti belenyugvás általi jogvesztésre vonatkozó állítást sem kell megvizsgálni.

12

A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

13

Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

14

A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

15

Keresete alátámasztásaként a felperes lényegében három jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a 6/2002 rendelet korábbi változata 25. cikke (1) bekezdése e) pontjának megsértésére, a másodikat az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) 94. és 95. cikkének, valamint a módosított román védjegytörvény (Monitorul Oficial al României, 2020. szeptember 18‑i 856. szám, a továbbiakban: új román törvény) 40. cikke (1) bekezdésének megsértésére, a harmadikat pedig a védelemhez való jogának megsértésére alapítja.

16

A Törvényszék úgy véli, hogy a harmadik jogalap vizsgálatával kell kezdeni, a második jogalap vizsgálatával kell folytatni, végül pedig az első jogalapot kell megvizsgálni.

17

A felperes lényegében azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az megsértette a védelemhez való jogát, különösen a meghallgatáshoz való jogát azáltal, hogy többedszerre sem vette figyelembe az arra vonatkozó észrevételeit, hogy a 071100. sz. román ábrás védjegynek nem a beavatkozó fél a jogosultja. Álláspontja szerint a beavatkozó nem bizonyította az említett védjegy oltalmának fennállását, e védjegy jogosultjának nevét, illetve a szóban forgó védjegy megújítását. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a fellebbezési tanácsnak a törlési osztály határozata ellen benyújtott fellebbezést mint elfogadhatatlant el kellett volna utasítania amiatt, hogy a korábbi jog tényleges jogosultját nem azonosították be szabályszerűen.

18

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

19

A 6/2002 rendelet 62. cikke szerint az EUIPO határozatai csak olyan érveken és bizonyítékokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjukban állt nyilatkozatot tenni. Ez a rendelkezés az uniós formatervezési mintákra vonatkozó jogban a védelemhez való jog biztosításának általános elvét fejezi ki. Az európai uniós jog ezen általános elvénél fogva a közigazgatási határozatok azon címzettjeinek, akiknek az érdekeit a határozat érzékelhetően érinti, lehetőséget kell adni arra, hogy megfelelően kifejthessék álláspontjukat. A meghallgatáshoz való jog tehát kiterjed valamennyi olyan ténybeli vagy jogi elemre, amely a határozat alapját képezi, de nem terjed ki sem a közigazgatási szerv által elfogadni szándékozott végső állásfoglalásra (2017. február 9‑iMast‑Jägermeister kontra EUIPO [Poharak] ítélet, T‑16/16, EU:T:2017:68, 57. pont), sem pedig minden egyes olyan közismert tényre, amelyre e szerv ezen álláspont kialakítása érdekében támaszkodik (lásd: 2020. április 29‑iBergslagernas Järnvaru kontra EUIPO – Scheppach Fabrikation von Holzbearbeitungsmaschinen [Fahasító szerszám] ítélet, T‑73/19, nem tették közzé, EU:T:2020:157, 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20

Márpedig a 6/2002 rendelet 61. cikke értelmében a Törvényszékhez benyújtott kereset az EUIPO fellebbezési tanácsai által hozott határozatok jogszerűségének vizsgálatára irányul (2021. október 20‑iJMS Sports kontra EUIPO – Inter‑Vion [Spirálozott hajgumi] ítélet, T‑823/19, EU:T:2021:718, 11. pont), és a Törvényszék eljárási szabályzatának 188. cikke kimondja, hogy a felek által a Törvényszék előtti eljárás keretében benyújtott beadványok nem változtathatják meg a fellebbezési tanács előtti eljárás tárgyát.

21

A jelen ügyben az EUIPO iratanyagából és az eredetileg 2019. január 21‑én benyújtott megsemmisítési kérelemből kitűnik, hogy az említett kérelem alátámasztásaként nem hivatkoztak a 071100. sz. román ábrás védjegyre, így az említett védjegy nem képezte tárgyát a fellebbezésnek. Ennélfogva a 6/2002 rendelet 61. cikkének és az eljárási szabályzat 188. cikkének együttesen értelmezett rendelkezései értelmében a felperesnek a szóban forgó védjegyre vonatkozó állításai megváltoztatják a jogvita tárgyát, mivel e védjegyre nem hivatkoztak e kérelem alátámasztásaként.

22

E körülmények között a felperes megalapozatlanul állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a védelemhez való jogát azáltal, hogy nem vette figyelembe az arra vonatkozó észrevételeit, hogy nem a beavatkozó fél a jogosultja a 071100. sz. román ábrás védjegynek.

23

Következésképpen az első jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

24

A felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az megsértette a 2017/1001 rendelet 94. és 95. cikkét, valamint az új román törvény 40. cikkének (1) bekezdését. Egyrészt szerinte a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem kötelezte a beavatkozó felet a korábbi védjegy használatának igazolására vonatkozó bizonyíték benyújtására, amelyre nem vonatkozott az ötéves türelmi idő. Másrészt lényegében azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak a törlési osztály határozatával szemben benyújtott fellebbezést az említett törvényre tekintettel kellett volna megvizsgálnia, és ennélfogva ez utóbbi rendelkezés alapján kérnie kellett volna az említett védjegy tényleges használatának igazolását az e törvény 39. cikkén alapuló megsemmisítési eljárás keretében, amelynek tartalma megegyezik a megsemmisítési kérelem benyújtásának időpontjában hatályos román védjegytörvény 36. cikkével.

25

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

26

A 6/2002 rendelet korábbi változata 25. cikke (1) bekezdésének e) pontja többek között megköveteli, hogy az e rendelkezésre alapított megsemmisítési kérelem alátámasztásaként hivatkozott korábbi megjelölésre irányadó uniós vagy tagállami jogszabályok „biztosítsák a megjelölés jogosultjának jogát arra, hogy megtilthassa” megjelölésének valamely későbbi formatervezési mintában történő használatát (a 2010. május 12‑iBeifa Group kontra OHIM – Schwan‑Stabilo Schwanhäußer [Íróeszköz] ítélet, T‑148/08, EU:T:2010:190, 63. pont).

27

A jelen ügyben a megsemmisítési kérelem alátámasztásaként hivatkozott korábbi megjelölések magukban foglalják többek között a korábbi védjegyet, amely egy román ábrás védjegy, amelyre a román védjegytörvény rendelkezései az irányadók. Az említett törvény 36. cikkének (2) bekezdése alapján valamely védjegy jogosultja megtilthatja minden olyan megjelölés használatát, amelynek vonatkozásában a közönség képzetében fennáll az összetévesztés veszélye a megjelölés és a kérdéses védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az ezzel a védjeggyel és az adott megjelöléssel érintett áruk vagy szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt.

28

Kétségtelen, hogy az új román törvény 40. cikkének (1) bekezdése, amelyre a felperes a beadványaiban hivatkozik, úgy rendelkezik, hogy az alperes kérelmére a korábbi védjegy jogosultjának igazolnia kell, hogy a kérelem benyújtásának napját megelőző öt évben a védjegyet az árujegyzékben szereplő, illetve a kérelemben hivatkozott árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban ténylegesen használták, vagy a használat elmaradásának nyomós indoka van, feltéve hogy ezen időpontban a korábbi védjegyet már legalább öt éve lajstromozták, és ennek igazolása hiányában a kérelmet el kell utasítani.

29

Mindazonáltal az új román törvény 40. cikkének (1) bekezdése, amely a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2436 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 336., 1. o.) 17. cikkének átültetésére irányuló nemzeti védjegyjogi reform eredményeként született, a jelen ügyben nem alkalmazható, mivel a vitatott formatervezési minta lajstromozására vagy elsőbbségének igénylésére irányuló bejelentés benyújtásának időpontjában még nem volt hatályban. Tekintettel ugyanis a szóban forgó bejelentés benyújtásának időpontjára, azaz 2016. október 28‑ra, amely az alkalmazandó anyagi jog meghatározása szempontjából döntő jelentőségű, a jelen ügy tényállására a 6/2002 rendelet korábbi változatának anyagi jogi rendelkezései, valamint a védjegyekről szóló román törvény ezen időpontban hatályos változata az irányadó (lásd ebben az értelemben: 2004. október 5‑iAlcon kontra OHIM végzés, C‑192/03 P, EU:C:2004:587, 39. és 40. pont; 2020. április 23‑iGugler France kontra Gugler és EUIPO ítélet, C‑736/18 P, nem tették közzé, EU:C:2020:308, 3. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Ezenkívül a 2017/1001 rendelet 94. és 95. cikkének állítólagos megsértését illetően emlékeztetni kell arra, hogy az említett rendelet 94. cikke értelmében az EUIPO határozatai csak olyan érveken és bizonyítékokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjukban állt nyilatkozatot tenni, továbbá ugyanezen rendelet 95. cikkének (2) bekezdése értelmében az EUIPO figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem a kellő időben terjesztettek elő.

31

Egyébiránt az ítélkezési gyakorlat szerint, mivel a 6/2002 rendelet nem tartalmaz különös rendelkezést a korábbi megjelölés tényleges használatának igazolása iránti kérelemnek az e megjelölésen alapuló megsemmisítési kérelemmel érintett közösségi formatervezésiminta‑oltalom jogosultja általi benyújtásának módjaira vonatkozóan, meg kell állapítani, hogy az említett igazolás iránti kérelmet kifejezetten a megfelelő időn belül kell benyújtani az EUIPO‑hoz. Főszabály szerint a kérelmet a felszólalási osztály által a megsemmisítési kérelemmel érintett közösségi formatervezési minta jogosultja számára az erre a kérelemre válaszul adandó észrevételeinek benyújtására megszabott határidőn belül kell előterjeszteni. A 2017/1001 rendelet 47. cikkének (2) és (3) bekezdését illetően kialakított ítélkezési gyakorlat ugyanis analógia útján a megsemmisítési eljárások keretében a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdése e) pontjának megfelelően benyújtott, tényleges használat igazolása iránti kérelmekre is alkalmazandó, mivel ebben az összefüggésben sem fogadható el, hogy a fellebbezési tanácsnak a törlési osztály elé terjesztett ügytől eltérő ügyben kelljen határozatot hoznia, nevezetesen olyan ügyben, amelynek tárgyát kiterjesztették a megsemmisítési kérelem alátámasztásául hivatkozott korábbi megjelölés tényleges használatának előzetes kérdésével (lásd ebben az értelemben: 2010. május 12‑iÍróeszköz ítélet, T‑148/08, EU:T:2010:190, 67–72. pont).

32

Márpedig a jelen ügyben, amint arra az EUIPO és a beavatkozó fél helyesen hivatkozik, a felperes a korábbi védjegy tényleges használatának igazolása iránti kérelmet nem a kellő időben nyújtotta be a törlési osztályhoz, és azt első alkalommal csak a fellebbezés indokait kifejtő, 2023. július 13‑i beadványban említette. Ennélfogva a korábbi védjegy használatának igazolása iránt a fellebbezési tanács elé terjesztett kérelem elfogadhatatlan volt.

33

Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács nem utasította el mint elfogadhatatlant a korábbi védjegy használatának igazolása iránt hozzá benyújtott kérelmet, hanem a megtámadott határozat 52. pontjában kimondta, hogy a megsemmisítési kérelem benyújtásának időpontjától, azaz 2019. január 21‑től számított ötéves határidő még nem járt le. Így a fellebbezési tanács azzal, hogy állást foglalt a türelmi idő lejártával kapcsolatban, érdemben határozott a felperes új érveiről azok elutasítása érdekében, anélkül azonban, hogy – még ha feltételezzük is, hogy e tekintetben hibát követett el – az említett hiba alkalmas lenne a megtámadott határozat jogszerűségének megkérdőjelezésére, mivel e körülményekre tekintettel az nincs kihatással e határozat rendelkező részére.

34

A fellebbezési tanácshoz benyújtott, a korábbi védjegy tényleges használatának igazolása iránti kérelem elfogadhatatlansága miatt a második jogalapot el kell utasítani.

35

A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 6/2002 rendelet korábbi változatának 25. cikke (1) bekezdése e) pontját, amikor – tévesen – azt állapította meg, hogy fennáll az összetéveszthetőség.

36

A felperes lényegében azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy először is értékelési hibát vétett a szóban forgó áruk meghatározását illetően, másodszor, hogy a törlési osztály határozata ellen benyújtott fellebbezést az átlagos fogyasztó, nem pedig a tájékozott használó észlelése alapján vizsgálta meg, harmadszor, hogy tévesen állapította meg a szóban forgó megjelölések vizuális téren fennálló közepes mértékű hasonlóságát és hangzásbeli téren fennálló azonosságát, negyedszer pedig, hogy tévesen állapította meg a korábbi védjegy átlagos megkülönböztető képességét, többek között amiatt, hogy az említett védjegy „krax” szóeleme jelentéssel bír az érintett közönség számára, és e védjegy több mint tíz éven keresztül párhuzamosan létezett a CRAXX európai uniós védjeggyel.

37

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

38

A 6/2002 rendelet korábbi változatának 25. cikke (1) bekezdése e) pontja értelmében a formatervezési mintaoltalmat meg lehet semmisíteni, ha egy későbbi formatervezési mintában megkülönböztetésre alkalmas megjelölést használnak, és az arra vonatkozó uniós vagy tagállami jog alapján e megjelölés jogosultja megtilthatja az ilyen használatot.

39

Az ítélkezési gyakorlat szerint a 6/2002 rendelet korábbi változatának 25. cikke (1) bekezdése e) pontjában foglalt megsemmisítési okra alapított, közösségi formatervezési minta oltalmának megsemmisítésére irányuló kérelem csak akkor lehet sikeres, ha megállapítást nyer, hogy az érintett közönség úgy foghatja fel, hogy az e kérelem tárgyát képező közösségi formatervezési mintában a megsemmisítési kérelem alátámasztásául hivatkozott, megkülönböztetésre alkalmas megjelölést használják. E megsemmisítési ok vizsgálatának azon kell alapulnia, hogy az érintett közönség miként észleli az ezen megsemmisítési ok alátámasztásaként hivatkozott, megkülönböztetésre alkalmas megjelölést, valamint azon, hogy e megjelölés milyen összbenyomást kelt az érintett közönségben (lásd: 2019. szeptember 24‑iPiaggio & C. kontra EUIPO – Zhejiang Zhongneng Industry Group [Segédmotoros motorkerékpárok] ítélet, T‑219/18, EU:T:2019:681, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

A 6/2002 rendelet korábbi változatának 25. cikke (1) bekezdése e) pontjában említett megsemmisítési ok nem feltétlenül jelenti azt, hogy a megkülönböztetésre alkalmas korábbi megjelölésnek teljes egészében és minden részletében meg kell jelennie a későbbi formatervezési mintában. Ugyanis, még ha a kérdéses megjelölés bizonyos elemei hiányoznak is a vitatott formatervezési mintából, vagy abban más elemek is szerepelnek, akkor is szó lehet az említett megjelölés „használatáról”, különösen ha a hiányzó vagy a hozzátett elemek jelentősége másodlagos (lásd: 2018. február 7‑iŞölen Çikolata Gıda Sanayi ve Ticaret kontra EUIPO – Zaharieva [Fagylalttölcsér‑csomagolás] ítélet, T‑794/16, nem tették közzé, EU:T:2018:70, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Ez annál is inkább igaz, mivel – amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból következik – a közönség az emlékezetében az egyes tagállamokban lajstromozott védjegyekről vagy az európai uniós védjegyekről csupán egy tökéletlen emlékképet őriz meg. Ez a megállapítás a megkülönböztetésre alkalmas megjelölések minden fajtájára érvényes. Következésképpen, ha egy későbbi formatervezési mintában használt, megkülönböztetésre alkalmas megjelölés egyes másodlagos elemei hiányoznak, vagy e megjelölés ilyen elemekkel egészül ki, az érintett közönség nem feltétlenül veszi észre a kérdéses megjelölés ezen módosításait. Épp ellenkezőleg, úgy vélheti, hogy az említett megjelölést úgy használják a későbbi formatervezési mintában, ahogyan az az ő emlékezetében megmaradt (lásd: 2018. február 7‑iFagylalttölcsér‑csomagolás ítélet, T‑794/16, nem tették közzé, EU:T:2018:70, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

Ebből következik, hogy a 6/2002 rendelet korábbi változatának 25. cikke (1) bekezdése e) pontja nem csak akkor alkalmazandó, ha a megsemmisítési kérelem alátámasztásaként hivatkozott megjelöléssel azonos megjelölést használnak, hanem akkor is, ha ahhoz hasonló megjelölést használnak (lásd: 2018. február 7‑iFagylalttölcsér‑csomagolás ítélet, T‑794/16, nem tették közzé, EU:T:2018:70, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

A román védjegytörvény 36. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a védjegyjogosult lényegében kérheti az illetékes bírói szervet, hogy tiltsa meg harmadik feleknek, hogy engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében olyan megjelölést használjanak, amelyet a fogyasztók a védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, illetve a megjelöléssel ellátott áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt összetéveszthetnek, beleértve azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a védjegyhez.

44

Amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 27. pontjában helyesen rámutatott, a román védjegytörvény 36. cikke (2) bekezdésének b) pontja a 2015/2436 irányelv 10. cikke (2) bekezdése b) pontjának átültetését képezi, amelynek szövege pedig megegyezik a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 299., 25. o.) 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjával. Következésképpen az „összetéveszthetőségnek” az említett törvény 36. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett fogalmát a 2008/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjára és a 2015/2436 irányelv 10. cikke (2) bekezdésének b) pontjára vonatkozó ítélkezési gyakorlat fényében kell értelmezni (lásd: 2018. február 7‑iFagylalttölcsér‑csomagolás ítélet, T‑794/16, nem tették közzé, EU:T:2018:70, 25. és 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a 2015/2436 irányelv 10. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett „összetéveszthetőséget” képez az az eset, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. A közönség képzetében esetlegesen fennálló összetéveszthetőséget átfogóan, az adott ügy összes releváns tényezőjét figyelembe véve kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 1997. november 11‑iSABEL ítélet, C‑251/95, EU:C:1997:528, 22. és 23. pont; 2005. október 6‑iMedion ítélet, C‑120/04, EU:C:2005:594, 23–29. pont).

46

E megfontolásokra tekintettel meg kell vizsgálni, hogy a fellebbezési tanács helyesen hagyta‑e helyben a törlési osztály azon határozatát, amely a 6/2002 rendelet korábbi változatának 25. cikke (1) bekezdése e) pontja alapján helyt adott a vitatott formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránti kérelemnek, miután a román védjegytörvény 36. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján úgy ítélte meg, hogy az érintett közönség képzetében fennállt az összetévesztés veszélye.

47

Elöljáróban, a fenti 44. és 45. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a jelen eljárás a védjegy oltalmának terjedelmére, és különösen azon kérdés eldöntésére vonatkozik, hogy az említett korábbi védjegy jogosultja megtilthatja‑e a megkülönböztetésre alkalmas megjelölésének a vitatott formatervezési mintában történő használatát. Ennélfogva a felperes érveivel ellentétben a jelen jogalapot nem kell a 6/2002 rendelet 4–6. cikke értelmében vett tájékozott használóra tett benyomásra vagy a vitatott formatervezési minta egyéni és új jellegére tekintettel megvizsgálni.

48

A felperes lényegében a fellebbezési tanács azon megállapításait vitatja, amelyek szerint a szóban forgó áruk hasonlóak. Közelebbről úgy véli, hogy semmi nem utalt arra, hogy a vitatott formatervezési mintát ropogtatni való pálcikák tekintetében használnák.

49

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

50

Annak a terméknek a meghatározásánál, amelyben a formatervezési minta megtestesülne, illetve amelyre a formatervezési mintát alkalmaznák, figyelembe kell venni az említett formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentésben szereplő, erre vonatkozó információt, valamint adott esetben magát a formatervezési mintát is, amennyiben az meghatározza a termék jellegét, rendeltetését vagy funkcióját (2010. március18‑i Grupo Promer Mon Graphic kontra OHIM – PepsiCo [Kör alakú promóciós termék ábrázolása] ítélet, T‑9/07, EU:T:2010:96, 56. pont).

51

Egyébként a szóban forgó áruk hasonlóságának értékelésénél figyelembe kell venni az ezen áruk közötti kapcsolatot jellemző összes releváns tényezőt. E tényezők magukban foglalják különösen az áruk jellegét, rendeltetését, felhasználását, valamint azok egymással versengő vagy egymást kiegészítő jellegét (1998. szeptember 29‑iCanon ítélet, C‑39/97, EU:C:1998:442, 23. pont).

52

Ami közelebbről az áruk és szolgáltatások egymást kiegészítő jellegét illeti, amely olyan kritérium, amely önmagában megalapozhatja az áruk és szolgáltatások közötti hasonlóság fennállását, emlékeztetni kell arra, hogy a kiegészítő jellegű áruk olyan, egymással szoros kapcsolatban álló áruk vagy szolgáltatások, amelyek egyike annyira nélkülözhetetlen vagy fontos a másik használatához, hogy a fogyasztók azt gondolhatják, hogy ugyanazon vállalkozás felel ezen áruk előállításáért vagy e szolgáltatások nyújtásáért. Így az áruk és a szolgáltatások egymást kiegészítő jellegének értékelése szempontjából végeredményben azt kell figyelembe venni, hogy az említett közönség észlelésében egy áru vagy szolgáltatás mennyire fontos egy másik áru használatához vagy szolgáltatás igénybevételéhez (lásd: 2018. február 7‑iFagylalttölcsér‑csomagolás ítélet, T‑794/16, nem tették közzé, EU:T:2018:70, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53

E tekintetben az áruk és szolgáltatások egymást kiegészítő jellegét az összetéveszthetőséggel összefüggésben nem az alapján kell értékelni, hogy az érintett közönség számára a szóban forgó áruk és szolgáltatások között fennáll‑e kapcsolat azok jellege, használata és értékesítési csatornái szempontjából. Az említett áruk és szolgáltatások használata közötti kapcsolatra alapított szempont ugyanis nem teszi lehetővé annak teljes körű értékelését, hogy az említett áruk és szolgáltatások nélkülözhetetlenek vagy fontosak‑e egymás számára, amit az említett áruk és szolgáltatások egymást kiegészítő jellegének elemzése megkövetel. Az a tény ugyanis, hogy valamely áru vagy szolgáltatás használata nem függ össze egy másik áru vagy szolgáltatás használatával, nem jelenti minden esetben azt, hogy az egyik használata ne lenne fontos vagy nélkülözhetetlen a másik használatához (lásd: 2018. február 7‑iFagylalttölcsér‑csomagolás ítélet, T‑794/16, nem tették közzé, EU:T:2018:70, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54

A jelen ügyben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 35. pontjában úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó áruk egymást kiegészítő jellegűek, és ennélfogva hasonlóak. E tekintetben helyesen mutatott rá arra, hogy a vitatott formatervezési mintával érintett termék leírásából és annak ábrázolásából az tűnik ki, hogy azt arra szánták, hogy ropogtatni való pálcikák csomagolásain alkalmazzák. Ez utóbbiak az olyan gyakori élelmiszertermékek általános kategóriájába tartoznak, mint a rágcsálnivalók vagy az azokkal rokon termékek, amelyek azonosak a korábbi védjegy árujegyzékébe tartozó, 30. osztályba sorolt „gabonakészítményekkel”.

55

Ebből következik, hogy a csomagolásokon való alkalmazásra szánt vitatott formatervezési minta minimum fontosnak mondható a korábbi védjeggyel jelölt áruk használatához, és így a fenti 52. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében szoros kapcsolat áll fenn közöttük, amely tipikus jellemzője az egymást kiegészítő jellegnek, és ennélfogva a hasonlóságnak.

56

Az összetéveszthetőség átfogó értékelésekor az érintett árukategória szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni. Tekintettel kell lenni arra is, hogy az átlagos fogyasztó figyelme a kérdéses áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően változó lehet (lásd: 2007. február 13‑iMundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ítélet, T‑256/04, EU:T:2007:46, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57

Először is, azon ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, amely szerint, ha a korábbi védjegy nemzeti védjegy, az érintett terület az a terület, ahol az említett védjegy oltalom alatt áll (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 3‑iCompanhia Muller de Bebidas kontra OHIM – Missiato Industria e Comercio [61 A NOSSA ALEGRIA] ítélet, T‑472/08, EU:T:2010:347, 34. pont; 2022. március 2‑iLaboratorios Ern kontra EUIPO – Beta Sports [META] ítélet, T‑192/21, nem tették közzé, EU:T:2022:105, 28. pont), a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 36. pontjában megállapította, hogy az érintett terület Románia, mivel az említett védjegyet ebben a tagállamban lajstromozták, és ott áll oltalom alatt.

58

Másodszor, mivel a korábbi védjeggyel és a vitatott formatervezési mintával érintett áruk többek között a nagyközönségnek szánt ropogtatni való pálcikákra vonatkoznak (lásd a fenti 54. pontot), a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az érintett közönség olyan fogyasztókból áll, akiknek a figyelmi szintje az ilyen típusú áruk megvásárlásakor átlagos.

59

E megállapítások nem szenvednek hibában, és azokat helyben kell hagyni.

60

Az ítélkezési gyakorlat szerint két megjelölés akkor hasonló, ha az érintett közönség szemszögéből nézve legalább részleges azonosság áll fenn közöttük egy vagy több releváns szempont, nevezetesen a vizuális, hangzásbeli és fogalmi szempontok tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2002. október 23‑iMatratzen Concord kontra OHIM– Hukla Germany [MATRATZEN] ítélet, T‑6/01, EU:T:2002:261, 30. pont; 2008. december 10‑iMIP Metro kontra OHIM – Metronia [METRONIA] ítélet, T‑290/07, nem tették közzé, EU:T:2008:562, 41. pont).

61

Az összetéveszthetőség átfogó értékelését – a szóban forgó megjelölések vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlósága tekintetében – a megjelölések által keltett összbenyomásra kell alapozni, figyelembe véve különösen azok megkülönböztető és domináns elemeit. A megjelöléseknek a szóban forgó áruk átlagos fogyasztója által történő észlelése döntő szerepet játszik az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél. E tekintetben az átlagos fogyasztó rendszerint egészében észleli a védjegyet vagy más megkülönböztető megjelölést, és nem vizsgálja annak különféle részleteit (1997. november 11‑iSABEL ítélet, C‑251/95, EU:C:1997:528, 23. pont; 1999. június 22‑iLloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, C‑342/97, EU:C:1999:323, 25. pont).

62

Két megjelölés hasonlóságának értékelése nem korlátozódhat egy összetett megjelölés kizárólag egyik alkotóelemének figyelembevételére és annak valamely másik megjelöléssel való összehasonlítására. Ellenkezőleg, az összehasonlítást a szóban forgó megjelöléseket vizsgálva kell elvégezni, mindegyiket egészében tekintve, ez azonban nem jelenti azt, hogy az összetett megjelölés által az érintett közönségben keltett összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények esetén ne lehetne domináns a megjelölés valamely alkotóeleme vagy alkotóelemei (lásd ebben az értelemben: 2005. október 6‑iMedion ítélet, C‑120/04, EU:C:2005:594, 29. pont; 2015. október 22‑iBGW ítélet, C‑20/14, EU:C:2015:714, 36. pont). A hasonlóság értékelése csak akkor végezhető el kizárólag a domináns elemet alapul véve, ha a védjegy összes többi alkotóeleme elhanyagolható (2007. június 12‑iOHIM kontra Shaker ítélet, C-334/05 P, EU:C:2007:333, 42. pont). Ez az eset különösen akkor fordulhat elő, amikor ez az alkotóelem egymaga képes uralni azt a képet, amelyet az érintett közönség fel tud idézni e védjegyről, és így a védjegy összes többi alkotóeleme elhanyagolható a védjegy által keltett összbenyomás szempontjából (2007. szeptember 20‑iNestlé kontra OHIM ítélet, C-193/06 P, nem tették közzé, EU:C:2007:539, 43. pont).

63

A jelen ügyben a szóban forgó megjelölések hasonlóságának értékelése előtt meg kell vizsgálni azok megkülönböztető és domináns elemeit.

64

Amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 39. pontjában emlékeztetett, a korábbi védjegy a stilizált nagybetűkkel írt „krax” szóból áll, amelynek betűi a nagy „K” betűtől a nagy „X” betűig egyre csökkenő méretben vannak elhelyezve egy szabálytalan formájú sötét alapon.

65

Ami a vitatott formatervezési mintát illeti, a fellebbezési tanács azt a megtámadott határozat 40. pontjában úgy írta le, hogy az egy négyszögletes kék alapból, ropogtatni való pálcikák kötegéből és a bal oldalon egy háromszög alakú sajtdarabból áll. Az „eti”, a „crax” és a „sticks” szóelemek egymás alatt helyezkednek el, az ábrás elemek felett. A „crax” és a „sticks” szóelemeket kék szélű fehér nagybetűkkel, míg az „eti” szóelemet fekete‑fehér szélű piros betűkkel szedték, és egy meghatározhatatlan fekete ábrás elemet tartalmaz a bal felső sarkánál. A fellebbezési tanács szerint a „crax” szóelem a nagyobb mérete, központi elhelyezkedése és a többi szóelemhez képest egyedi stilizálása miatt egyértelműen kiemelkedik.

66

A felperes lényegében azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az úgy ítélte meg, hogy a vitatott formatervezési minta „crax” szóeleme önmagában is alkalmas arra, hogy uralja az említett formatervezési minta összképét. Szerinte e formatervezési minta többi eleme sem elhanyagolható az általa keltett összbenyomás szempontjából, mivel a megjelölések hasonlósága az alkotóelemeik megkülönböztető képességétől és az esetleges egyéb releváns tényezőktől függ. Ezenkívül kifejti, hogy az „eti” szóelem a legdominánsabb a szóban forgó formatervezési minta által keltett összbenyomás szempontjából, és így az említett szóelem fog leginkább számot tartani az érintett közönség figyelmére. Előadja, hogy emiatt a „crax” és a „sticks” szóelemek csak másodlagosak, és nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel a szóban forgó áruk tekintetében.

67

Egyébiránt a felperes vitatja a fellebbezési tanács azon megállapításait, amelyek szerint a „crax” szóelemnek nincs meghatározott jelentése az érintett közönség számára, és így megkülönböztetésre alkalmas. A felperes szerint az említett közönség ezt a szóelemet egyrészt úgy fogja fel, mint amely a 30. osztályba tartozó és Romániában „craxuri” elnevezéssel forgalmazott árukra utal, másrészt pedig leíró jellegűként, mivel az olyan roppanós vagy ropogós élelmiszerek fogyasztásakor keletkező hangra utal, mint a ropogtatni való pálcikák.

68

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

69

Az ítélkezési gyakorlat szerint az összetett megjelölések alkotóelemének vagy alkotóelemeinek domináns jellege értékelésénél többek között ezen alkotóelemek lényegi jellemzőit kell figyelembe venni, összehasonlítva azokat a többi alkotóelemmel. Másodlagosan, kiegészítő jelleggel tekintetbe lehet venni a különböző alkotóelemeknek az összetett megjelölés elrendezésén belül elfoglalt pozícióját is (lásd ebben az értelemben: 2002. október 23‑iMATRATZEN ítélet, T‑6/01, EU:T:2002:261, 35. pont).

70

Egyébként, valamely megjelölés alkotóeleme leíró jellegének megállapításakor ezen elem arra vonatkozó, viszonylag jelentős képességét kell értékelni, hogy az mennyire képes hozzájárulni ahhoz, hogy azokat az árukat és szolgáltatásokat, amelyek tekintetében a megjelölést lajstromozták, mint valamely meghatározott vállalkozástól származókat azonosítsa, és így ezen árukat és szolgáltatásokat megkülönböztesse más vállalkozások áruitól és szolgáltatásaitól. Ezen értékelés során többek között a szóban forgó elem azzal kapcsolatos, önmagában rejlő képességeit kell figyelembe venni, hogy az esetleg nincs‑e híján bárminemű leíró jellegnek azon áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek tekintetében a megjelölést lajstromozták (lásd: 2015. július 8‑iDeutsche Rockwool Mineralwoll kontra OHIM – Ceramicas del Foix [Rock & Rock] ítélet, T‑436/12, EU:T:2015:477, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71

Amennyiben valamely védjegy egyes elemei leíró jellegűek a védjegy árujegyzékében szereplő áruk és szolgáltatások, illetve a védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások tekintetében, ezen elemek esetében csak enyhe vagy nagyon enyhe megkülönböztető képességet lehet elismerni. Leggyakrabban csak azon összetétel miatt tulajdonítható megkülönböztető képesség ezen elemeknek, amelyet a védjegy többi elemével alkotnak. Valamely védjegy leíró elemeit az enyhe vagy nagyon enyhe megkülönböztető képességük miatt a közönség általában nem fogja dominánsnak tekinteni a védjegy által keltett összbenyomás szempontjából, kivéve ha – többek között pozíciójuk vagy méretük miatt – alkalmasnak tűnnek arra, hogy az érintett közönség egyértelműen észlelje és megjegyezze őket. Ez nem jelenti mindazonáltal azt, hogy valamely védjegy leíró elemei szükségszerűen elhanyagolhatók a védjegy által keltett összbenyomás szempontjából. E tekintetben különösen azt kell megvizsgálni, hogy a védjegy más elemei önmagukban képesek‑e uralni azt az összképet, amelyet az érintett közönség az emlékezetében megőriz (lásd: 2023. január 18‑iYAplus DBA Yoga Alliance kontra EUIPO – Vidyanand [YOGA ALLIANCE INDIA INTERNATIONAL] ítélet, T‑443/21, nem tették közzé, EU:T:2023:7, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72

A jelen ügyben először is meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 39. pontjában helyesen állapította meg, hogy a felperes nem szolgáltatott bizonyítékot a vitatott formatervezési minta „crax” szóelemének vagy a korábbi védjegy „krax” szóelemének esetleges jelentésére, illetve az említett szavak esetleges jelentésének a szóban forgó árukhoz gondolatban való bárminemű társíthatóságára vonatkozóan. Ezenkívül a fellebbezési tanács szintén helyesen állapította meg lényegében azt, hogy a felperes nem hivatkozhat más hasonló nemzeti védjegyek párhuzamos létezésére, azoknak a releváns területen való használatukra vonatkozó bizonyítékok hiányában.

73

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet korábbi változatának 63. cikke szerint az említett rendelet korábbi változata 25. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti megsemmisítési eljárással kapcsolatos eljárásban az EUIPO a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van, és az EUIPO figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem a kellő időben terjesztettek elő. Ezenkívül, ami a felperesnek a „craxuri” szó abból eredő enyhe megkülönböztető képességére vonatkozó érvelését illeti, hogy azt gyakran használják a szóban forgó áruk vonatkozásában, hangsúlyozni kell, hogy annak valóságtartalma nem nyert bizonyítást. A felperes által ezen érvelés alátámasztására benyújtott egyetlen bizonyíték a 29. és 30. osztályba tartozó árukra vonatkozó, „craxx” szót tartalmazó védjegyek listájából áll. Márpedig egy viszonylag korlátozott számú védjegynek a referenciaközönség általi ismertség mérését lehetővé tévő utalás nélküli, egyszerű felsorolása nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy ez utóbbi képzetében a „craxuri” szó és az említett áruk között gondolati képzettársítás (asszociáció) áll fenn (lásd ebben az értelemben: 2011. április 13‑iSociedad Agricola Requingua kontra OHIM – Consejo Regulador de la Denominación de Origen Toro [TORO DE PIEDRA] ítélet, T‑358/09, nem tették közzé, EU:T:2011:174, 35. pont). Ennélfogva nem lehet megkérdőjelezni a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 41. pontjából eredő azon értékelését, amely szerint a „crax” szóelem nem bír jelentéssel az érintett közönség számára, következésképpen megkülönböztető képességgel rendelkezik.

74

Másodszor, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 41. pontjában helyesen állapította meg, hogy az „eti” szóelem megkülönböztető képességgel rendelkezik, mivel az érintett közönség számára semmilyen jelentéssel nem bír. Kis mérete miatt azonban az említett szóelem másodlagos szerepet játszik a vitatott formatervezési minta által keltett összbenyomásban. Egyébiránt az említett formatervezési mintát alkotó többi elem, nevezetesen a „sticks” szóelem, valamint a ropogtatnivalókat és a sajtot ábrázoló ábrás elemek leíró jellegűek az e formatervezési mintával érintett áruk tekintetében, mivel a sajtízű ropogtatni való pálcikákra utalnak, és ennélfogva nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel.

75

Harmadszor meg kell jegyezni, hogy a négyszögletes kék alap csupán díszítő jellegű, és csak másodlagos szerepet játszik a vitatott formatervezési minta által keltett összbenyomásban Ugyanez mondható el a meghatározhatatlan kis fekete ábrás elemről is, amelynek – apró mérete miatt – korlátozott, sőt semmilyen hatása nem lesz az e formatervezési minta által keltett összbenyomásra.

76

Másodszor, az ítélkezési gyakorlat szerint, ha valamely megjelölés szó‑ és ábrás elemekből áll, az előbbiek főszabály szerint nagyobb megkülönböztető képességgel rendelkeznek, mint az utóbbiak, mivel az átlagos fogyasztó könnyebben utal a szóban forgó árukra a név felidézésével, mint e megjelölés ábrás elemének leírásával (2018. február 7‑iFagylalttölcsér‑csomagolás ítélet, T‑794/16, nem tették közzé, EU:T:2018:70, 49. pont).

77

E tekintetben meg kell jegyezni, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25. és 43. pontjában tette, hogy a „krax” szóelem a korábbi védjegy egyetlen szóeleme, a „crax” szóelem pedig a vitatott formatervezési minta legfigyelemfelkeltőbb elemét ábrázolja. Ezen elemek ugyanis, amelyeket hasonló módon stilizáltak, főként a fehér színű nagybetűiket illetően, méretben növekvő vagy csökkenő sorrendben vannak ábrázolva. E körülmények között, és mivel az említett formatervezési minta minden más eleme másodlagos szerepet játszik az összbenyomásban, vagy leíró jellegű, a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy a „krax” szóelem volt az említett védjegy legmegkülönböztetőbb eleme, illetve hogy a „crax” szóelem pedig e formatervezési minta domináns eleme volt.

78

A felperes azt állítja, hogy a szóban forgó megjelölések vizuális téren nem mutatnak hasonlóságokat. Szerinte a vitatott formatervezési minta „eti” szóelemét kell úgy tekinteni, mint amely az érintett közönség teljes figyelmét felkelti. Egyébiránt úgy véli, hogy az említett formatervezési minta minden más szó‑ és ábrás eleme azonnal olvasható, és nem csupán díszítő elemként fogható fel.

79

Mindazonáltal, amint az a fenti 77. pontban megállapításra került, a vitatott formatervezési minta „crax” szóeleme az, amely a leginkább megragadja az érintett közönség figyelmét, és ennélfogva a legnagyobb mértékben befolyásolja az említett formatervezési minta által keltett összbenyomást.

80

A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy vizuális szempontból a szóban forgó megjelölések megkülönböztető és domináns szóelemeinek négy betűjéből három megegyezik, nevezetesen a nagybetűkkel ábrázolt „r”, „a” és „x” betűk, amelyek mindegyike hasonló – enyhén balról jobbra dőlő – térbeli hatással bír, a betűk mérete a korábbi védjegyben fokozatosan csökken, a vitatott formatervezési mintában pedig fokozatosan nő. Ezenkívül az említett megjelölések eltérnek egyrészt a nagy kezdőbetűjükben, azaz a „K” és a „C” betűben, másrészt pedig a betűik méretének egyre növekvő vagy csökkenő sorrendjében.

81

E tekintetben a fellebbezési tanács helyesen állapította meg a megtámadott határozat 44. pontjában, hogy a szóban forgó megjelölések közötti, a fenti 80. pontban említett eltérések nem múlják felül a három azonos, hasonló módon stilizált betű által keltett hasonlóságot. Ugyanakkor, még ha az említett megjelölések különböznek is a vitatott formatervezési mintában a másodlagos „eti” szóelem, a megkülönböztetésre nem alkalmas „sticks” szó, valamint az alapok, a színek és kis fekete ábrás elem miatt, amelyek mind díszítő jellegűek, valamint a ropogtatni való pálcikák és a sajt megkülönböztetésre nem alkalmas ábrázolása miatt, ezeknek az elemeknek nincs egyenértékű megfelelőjük a korábbi védjegyben, és nem lehet nekik nagyobb jelentőséget tulajdonítani a „krax” és a „crax” domináns elemek hasonlóságánál, megkülönböztető képességük hiánya, méreteik és másodlagos helyzetük miatt.

82

Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács nem vétett értékelési hibát, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó megjelölések között közepes mértékű vizuális hasonlóság áll fenn.

83

A felperes azt állítja, hogy a szóban forgó megjelölések között hangzásbeli téren semmilyen fokú hasonlóság nem áll fenn. Szerinte, még ha a fogyasztók a vitatott formatervezési mintában szereplő szóelemek közül csak az egyiket ejtik is ki, megspórolva ezzel a többinek a kimondását, az vélhetően akkor is az „eti” szóelem lesz, amely nem mutat semmilyen hasonlóságot a korábbi védjegy „krax” szóelemével.

84

A jelen ügyben, amint az a fenti 74. pontból kitűnik, a vitatott formatervezési mintát alkotó ábrás elemek és a „sticks” szóelem nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel, és csupán másodlagos jelentőségűek. Ezenkívül az „eti” szóelem, noha a szóban forgó áruk tekintetében fennálló jelentés hiánya miatt megkülönböztető jellegű, mérete és elhelyezkedése miatt csak másodlagos jelentőséggel bír. Egyébiránt, amint az a fenti 81. pontból is kitűnik, a korábbi védjegy „krax” szóeleme és a vitatott formatervezési minta „crax” szóeleme ugyanazt az „r”, „a”, „x” betűsorrendet tartalmazza, amelyet – akárcsak a „k” és a „c” betűket – ugyanúgy ejtenek ki.

85

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, amikor a fogyasztók különböző szóelemekből álló védjeggyel találkoznak, amelyek közül egyesek másodlagos jelentőséggel bírnak, hajlamosak arra, hogy szóban rövidítsék e védjegyet annak érdekében, hogy az könnyebben kiejthető legyen (lásd ebben az értelemben: 2006. november 30‑iCamper kontra OHIM – JC [BROTHERS by CAMPER] ítélet, T‑43/05, nem tették közzé, EU:T:2006:370, 75. pont). Ebből következik, hogy a vitatott formatervezési mintának a „crax” szóelemtől eltérő szóelemei, amelyek mindegyike másodlagos jelentőségű, kevésbé alkalmasak a fogyasztó figyelmének felkeltésére, tehát kevésbé valószínű, hogy kiejtik őket. Ezenkívül az ábrás elemeket nem ejtik ki, így a fogyasztók vélhetően inkább úgy hivatkoznak majd az említett vitatott formatervezési mintával érintett termékekre, hogy kizárólag e formatervezési minta domináns elemét, azaz a „crax” szóelemet ejtik ki.

86

Következésképpen a fellebbezési tanács, anélkül hogy értékelési hibát vétett volna, azt állapította meg a megtámadott határozat 45. pontjában, hogy a szóban forgó megjelölések között nagy fokú hangzásbeli hasonlóság áll fenn.

87

A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak azt kellett volna megállapítania, hogy a szóban forgó megjelölések között nem áll fenn fogalmi hasonlóság. Közelebbről arra hivatkozik, hogy a vitatott formatervezési minta legdominánsabb és legnagyobb megkülönböztető képességgel rendelkező „eti” szóelemét, valamint a korábbi védjegy „krax” szóelemét egyaránt fantáziaszülte és eltérő szavakként fogják észlelni, és hogy az említett megjelölések közül az egyik egy szómegjelölés, a másik pedig egy ábrás megjelölés, így fogalmi téren e megjelölések között semmilyen hasonlóság nem áll fenn.

88

Emlékeztetni kell arra, hogy a fogalmi összehasonlítás célja a szóban forgó megjelölések mögött meghúzódó „fogalmak” összehasonlítása. A „fogalom” kifejezés például a Larousse szótár meghatározása szerint az emberi szellem által a gondolkodás konkrét vagy elvont tárgyáról kialakított „általános” és elvont „elképzelés”, amely lehetővé teszi számára, hogy ehhez a tárgyhoz különböző saját percepciókat kapcsoljon, és ismereteket csoportosítson köré (lásd: 2021. június 16‑iSmiley Miley kontra EUIPO – Cyrus Trademarks [MILEY CYRUS] ítélet, T‑368/20, nem tették közzé, EU:T:2021:372, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

89

Hasonlóképpen, az ítélkezési gyakorlat szerint a fogalmi hasonlóság azt jelenti, hogy a szóban forgó megjelölések szemantikai tartalmukat tekintve egybevágnak (lásd ebben az értelemben: 1997. november 11‑iSABEL ítélet, C‑251/95, EU:T:1997:528, 24. pont). Ebből következik, hogy amennyiben az érintett közönség nem érti a szavak jelentését, vagy az említett megjelölések egyikének sem tulajdonít külön jelentést, semmilyen fogalmi összehasonlítás nem lehetséges (lásd ebben az értelemben: 2018. február 7‑iFagylalttölcsér‑csomagolás ítélet, T‑794/16, nem tették közzé, EU:T:2018:70, 76. pont; 2022. április 6‑iAgora invest kontra EUIPO – Transportes Maquinaria y Obras [TRAMOSA] ítélet, T‑219/21, nem tették közzé, EU:T:2022:219, 117. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

90

A jelen ügyben a szóban forgó megjelölések domináns elemei nem bírnak jelentéssel az érintett közönség számára (lásd a fenti 73. és 77. pontot). Nem közvetíthetnek tehát fogalmi jelentéstartalmat az érintett közönség számára.

91

Ami a vitatott formatervezési mintát alkotó többi elemet illeti, amint az a fenti 74. és 77. pontból kitűnik, azok másodlagos pozíciót foglalnak el, ami korlátozza hatásukat a szóban forgó megjelölések fogalmi összehasonlításánál. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az említett elemek teljes mértékben elhanyagolhatók lennének. Ily módon ezen összehasonlítás során a „sticks” szóelemet, valamint az említett formatervezési mintának a ropogtatni való pálcikák kötegének és a sajtdarabnak megfelelő díszítő ábrás elemeit kell figyelembe venni, mivel azok a mindennapi fogyasztásra szánt élelmiszertermékek fogalmi jelentéstartalmát közvetítik, és a ropogtatnivalónak szánt, sajtízű pálcikákra utalnak.

92

Így, ellentétben a megtámadott határozat 46. pontjában szereplő következtetéssel, a fentiekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy a szóban forgó megjelölések fogalmi téren eltérőek.

93

A felperes arra hivatkozik, hogy a korábbi védjegy lényegében enyhe megkülönböztető képességgel rendelkezik, mivel a „krax” szóelem a gabonaalapú pálcikák fogyasztása során keletkező hangot írja le, illetve az említett védjegynek az Európai Uniót megjelölő, 2004. december 7‑én 0854152A. számon, a 29. és 30. osztályba tartozó azonos áruk tekintetében lajstromozott CRAXX védjegy nemzetközi lajstromozásával való párhuzamos jelenléte miatt.

94

Egyrészt, amint az a fenti 73., 77. és 90. pontból kitűnik, a korábbi védjegy „krax” szóeleme – a vitatott formatervezési minta „crax” szóeleméhez hasonlóan – nem bír jelentéssel az érintett közönség számára, illetve a felperes nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a „krax” szóelem az említett közönség számára bármiféle jelentéssel bírna. Ami a felperesnek ez utóbbi szóelem azon hangutánzó jellegére vonatkozó állítását illeti, amely a ropogós termékek fogyasztása során keletkező hangot utánozza, a jelen esetben nem nyilvánvaló.

95

Másrészt a felperesnek a korábbi védjegy és a CRAXX védjegy párhuzamos jelenlétére vonatkozó érve nem lehet sikeres annak bizonyításánál, hogy a jelen ügyben a korábbi védjegy lényegében csupán enyhe megkülönböztető képességgel rendelkezik. A korábbi védjegy megkülönböztető képessége ugyanis – függetlenül attól, hogy az a védjegy önmagában vett tulajdonságaiból vagy annak jóhíréből ered – arra vonatkozik, hogy e védjegy alkalmas‑e arra, hogy az árujegyzékben szereplő árukat vagy szolgáltatásokat meghatározott vállalkozástól származókként azonosítsa, és így ezen árukat és szolgáltatásokat megkülönböztesse más vállalkozások áruitól és szolgáltatásaitól (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 13‑iBirkenstock Sales kontra EUIPO ítélet, C‑26/17 P, EU:C:2018:714, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. december 21‑iDr. Spiller kontra EUIPO – Rausch [Alpenrausch Dr. Spiller] ítélet, T‑6/20, nem tették közzé, EU:T:2021:920, 145. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez utóbbi nem több megjelölés összehasonlítását foglalja magában, hanem csak egyetlen megjelölést, nevezetesen a korábbi védjegyet érinti (lásd ebben az értelemben: 2020. június 11‑i, China Construction Bank kontra EUIPO ítélet, C‑115/19 P, EU:T:2002:469, 58. pont).

96

Következésképpen a fellebbezési tanács nem vétett értékelési hibát annak megállapításával, hogy a korábbi védjegy lényegében átlagos megkülönböztető képességgel rendelkezik.

97

Az összetéveszthetőség átfogó értékelése bizonyos kölcsönös függőséget feltételez a figyelembe vett tényezők, különösen a védjegyek és a jelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a jelölt áruk vagy szolgáltatások enyhe fokú hasonlóságát ellensúlyozhatja a megjelölések közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (1998. szeptember 29‑iCanon ítélet, C‑39/97, EU:C:1998:442, 17. pont; 1999. június 22‑iLloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, C‑342/97, EU:C:1999:323, 19. pont).

98

Ezenkívül az összetéveszthetőség átfogó értékelése céljából különösen azt kell figyelembe venni, hogy az érintett közönségen belüli átlagos fogyasztónak ritkán adódik arra lehetősége, hogy a különböző védjegyeket közvetlenül hasonlítsa össze, hanem az azokról alkotott tökéletlen emlékképre kell hagyatkoznia (1999. június 22‑iLloyd Schuhfabrik Meyer ítélet, C‑342/97, EU:C:1999:323, 26. pont). Egyébként csak akkor lehet az összetéveszthetőség fennállására következtetni, ha fennáll a lehetősége annak, hogy az érintett közönséget megtévesztik a szóban forgó áruk kereskedelmi származását illetően (lásd ebben az értelemben: 2021. november 24‑iJeronimo Martins Polska kontra EUIPO ítélet – Rivella International [Riviva] ítélet, T‑551/20, nem tették közzé, EU:T:2021:816, 86. pont).

99

A jelen ügyben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 51. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó áruk kereskedelmi származását illetően fennáll az összetévesztés veszélye, tekintettel arra a tökéletlen képre, amelyet a fogyasztók a szóban forgó megjelölésekről az emlékezetükben őriznek.

100

E tekintetben először is, amint az a fenti 54. pontból következik, a fellebbezési tanács megalapozottan állapította meg, hogy a szóban forgó áruk egymást kiegészítő jellegük miatt hasonlóak. Másodszor, a szóban forgó megjelölések a korábbi védjegy „krax” és a vitatott formatervezési minta „crax” közös és domináns szóelemeit tartalmazzák, amelyek nem rendelkeznek jelentéssel, és amelyek következésképpen megkülönböztetésre alkalmasak (lásd a fenti 69–77. pontot). Harmadszor, az említett megjelölések fogalmi szempontból eltérőek (lásd a fenti 88–92. pontot). Negyedszer, a fellebbezési tanács azt is helyesen állapította meg, hogy e megjelölések vizuális szempontból közepes mértékben hasonlóak (lásd a fenti 79–82. pontot). Ráadásul ugyanezen megjelölések nagyfokú hangzásbeli hasonlóságot mutatnak (lásd a fenti 86. pontot). Ötödször, a fellebbezési tanács szintén helyesen állapította meg, hogy a korábbi védjegy átlagos megkülönböztető képességgel rendelkezik (lásd a fenti 96. pontot).

101

Ebből következik, hogy az átlagos figyelmi szinttel rendelkező érintett közönség a vitatott formatervezési mintával szembesülve jogosan gondolhatja, hogy a formatervezési mintával érintett áruk és a korábbi védjeggyel jelölt, hasonló áruk kereskedelmi származása azonos.

102

E körülmények között a fellebbezési tanács nem vétett hibát, amikor a megtámadott határozat 51. pontjában azt állapította meg, hogy a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdése e) pontjának a román védjegytörvény 36. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett e) pontja értelmében fennáll az összetévesztés veszélye az áruk kereskedelmi származását illetően.

103

Ebből következik, hogy az első jogalap nem megalapozott, és ezért azt, akárcsak a kereset egészét, el kell utasítani.

104

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

105

A felperest, mivel pervesztes lett, a beavatkozó fél kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül az ez utóbbi részéről felmerült költségek viselésére. Ugyanakkor, mivel az EUIPO csak tárgyalás tartása esetén kérte a felperes költségek viselésére való kötelezését, tárgyalás tartása hiányában úgy kell határozni, hogy az EUIPO maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott: