1

Keresetlevelében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Lengyel Köztársaság – mivel elfogadta a 2001. szeptember 6‑i ustawa – Prawo Farmaceutyczne (a gyógyszerészeti jogról szóló törvény; Dz. U. 126. sz., poz. 1381.) 94a. cikkének 1. bekezdését – nem teljesítette a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) 8. cikkének (1) bekezdéséből, valamint az EUMSZ 49. és az EUMSZ 56. cikkből eredő kötelezettségeit.

2

Az EUMSZ 49. cikk így szól:

„[…] tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. […]

A szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások, így különösen […] társaságok alapítására és irányítására […]„

3

Az EUMSZ 56. cikk előírja:

„[…] tilos az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik nem abban a tagállamban letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy.

[…]”

4

A 2012. október 25‑i 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2012. L 316., 12. o.) módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 1998. L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.; a továbbiakban: 98/34 irányelv) hatályon kívül helyezte a 2015. szeptember 9‑i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 241., 1. o.), amely 2015. október 7‑én lépett hatályba.

5

A 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdése b) pontjának első albekezdése a következőket írja elő:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

6

A 2015/1535 irányelv 10. cikkének második albekezdése értelmében:

„A [98/34] irányelvre történő hivatkozásokat ezen irányelvre való hivatkozásnak kell tekinteni és a IV. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.”

7

E táblázatból következik, hogy a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdése b) pontjának első albekezdése megfelel a 98/34 irányelv 1. cikke első bekezdése 2. pontja első bekezdésének.

8

A 2000/31 irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

[…]

[…]”

9

Ugyanezen irányelv 8. cikke előírja:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a valamely szabályozott szakma képviselője által nyújtott, információs társadalommal összefüggő szolgáltatás részét képező vagy ilyen szolgáltatásnak minősülő kereskedelmi tájékoztatás alkalmazása akkor legyen engedélyezhető, ha azok megfelelnek a szakmai szabályoknak, így különösen az adott szakma függetlenségére, méltóságára és megbecsülésére, a szakmai titoktartásra, valamint az ügyfelekkel és a szakma többi képviselőjével szembeni tisztességre vonatkozó szabályoknak.

(2)   A szakmai szervezetek és szövetségek autonómiájának sérelme nélkül a tagállamok és a Bizottság közösségi szintű magatartási kódexek létrehozására ösztönzik a szakmai szervezeteket és szövetségeket annak meghatározása érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett szabályoknak megfelelően milyen típusú információk adhatók meg reklámozás céljára.

[…]”

10

Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6‑i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 311., 67. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 69. o.) 87. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A gyógyszerek reklámozása:

11

A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12‑i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 376., 36. o.) (100) preambulumbekezdése kimondja:

„A szabályozott szakmák általi kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó teljes körű tilalmakat meg kell szüntetni, mégpedig nem a kereskedelmi tájékoztatás tartalmára vonatkozó tiltások, hanem az általános érvényű és egy adott foglalkozás tekintetében alkalmazandó, a kereskedelmi tájékoztatás egy vagy több formájára vonatkozó tilalmak – mint például mindenfajta reklám tilalma egy vagy több adott médiumban – eltörlése által. A kereskedelmi tájékoztatás tartalmát és módszereit illetően a szakmák képviselőit arra kell ösztönözni, hogy a közösségi joggal összhangban közösségi szintű magatartási kódexeket állítsanak össze.”

12

Ezen irányelv 4. cikkének 12. pontja értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

13

Az említett irányelv 24. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok eltörlik a szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó valamennyi teljes körű tilalmat.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatás megfeleljen a közösségi joggal összhangban levő szakmai szabályoknak, amelyek különösen a szakma függetlenségére, méltóságára és tisztességére, továbbá a szakmai titoktartásra vonatkoznak, az egyes szakmák sajátosságainak megfelelően. A kereskedelmi tájékoztatásról szóló szakmai szabályoknak megkülönböztetéstől mentesnek és arányosnak kell lenniük, és azokat a közérdeken alapuló kényszerítő indokkal kell alátámasztani.”

14

A gyógyszerészeti jogról szóló törvényt a 2011. május 12‑i ustawa o refundacji leków, środków spożywczych specjalnego przeznaczenia żywieniowego oraz wyrobów medycznych (a gyógyszerek, különleges táplálkozási célú élelmiszerek és orvostechnikai eszközök költségének visszatérítéséről szóló törvény; Dz. U. 122. szám, poz. 696.) módosította (a továbbiakban: módosított gyógyszerészeti törvény).

15

A módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdése előírja:

„Tilos a gyógyszertárak és gyógyszerértékesítő helyek, valamint tevékenységük reklámozása. A gyógyszertárak vagy a gyógyszer-értékesítő helyek elhelyezkedésére és nyitvatartási idejére vonatkozó információk nem minősülnek reklámozásnak.”

16

A módosított gyógyszerészeti törvény 129b. cikkének 1. bekezdése értelmében:

„50000 [lengyel złoty (PLN) (hozzávetőleg 12000 euró)] összegig terjedő bírsággal sújtható az a személy, aki a 94a. cikk megsértésével gyógyszertárat, gyógyszer-értékesítő helyet vagy drogériát, illetve azok tevékenységét reklámozza.”

17

A gyógyszerészeti jogról szóló törvény módosításai 2012. január 1‑jén léptek hatályba. A módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdése tiltja a gyógyszertárak, a gyógyszer‑értékesítő helyek és tevékenységük reklámozását. E rendelkezés pontosítja, hogy a gyógyszertárak és a gyógyszer-értékesítő helyek nyitvatartási idejére, illetve elhelyezkedésére vonatkozó tájékoztatás nem minősülnek reklámozásnak. A szóban forgó tilalom megszegése esetén 50000 PLN (hozzávetőleg 12000 euró) összegig terjedő bírság szabható ki.

18

2019. január 25‑én a Bizottság felszólító levelet küldött a Lengyel Köztársaságnak, amelyben arra hivatkozott, hogy az említett rendelkezés ellentétes a 2000/31 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésével, amely a valamely szabályozott szakma képviselője által nyújtott, információs társadalommal összefüggő szolgáltatás részét képező kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozik, valamint a letelepedés szabadságára vonatkozó EUMSZ 49. cikkel és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó EUMSZ 56. cikkel.

19

Válaszul a Lengyel Köztársaság 2019. március 25‑i levelében mindenekelőtt azt állította, hogy a letelepedés szabadságára és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó, a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdéséből eredő korlátozás hatálya kizárólag azokra az üzenetekre vonatkozik, amelyeknek kifejezett célja a gyógyszertárban árusított termékek értékesítésének növelése. Ezt követően kifejtette, hogy e rendelkezés általános célja a közegészség magas szintű védelmének biztosítása. Végül arra hivatkozott, hogy az említett rendelkezés nem sérti a 2000/31 irányelvet, mivel a gyógyszerészek által nyújtott gyógyszerészeti szolgáltatások igen jelentős része nem tartozik a gyógyszertárak vagy a gyógyszer‑értékesítő helyek tevékenységeinek körébe, tehát azokra a szóban forgó tilalom nem vonatkozik.

20

Mivel a Bizottságot nem győzte meg a Lengyel Köztársaság által adott válasz, 2020. július 3‑án indokolással ellátott véleményt küldött az említett tagállam részére, amelyben felszólította a kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedéseknek az említett vélemény kézhezvételétől számított három hónapon belül történő meghozatalára. A Bizottság, fenntartva a felszólító levélben szereplő álláspontját, az említett véleményben kifejtette, hogy a közigazgatási hatóságok határozatai és a Lengyel Köztársaság bíróságainak ítélkezési gyakorlata bizonyítja a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdéséből eredő tilalom kiterjedt hatályát.

21

A Lengyel Köztársaság 2020. október 1‑jei levelében válaszolt az indokolással ellátott véleményre, ismertetve e rendelkezés elfogadásának körülményeit, amelyeket a lengyel gyógyszerpiacon fennálló negatív jelenségek jellemeznek. Ezenkívül e tagállam jelezte, hogy kész fontolóra venni e rendelkezés szövegének módosítását.

22

Eredménytelen levélváltásokat követően a Bizottság a jelen kereset benyújtása mellett döntött.

23

Keresetének alátámasztására a Bizottság három kifogásra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a 2000/31 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének, a másodikat az EUMSZ 49. cikk, a harmadikat pedig az EUMSZ 56. cikk megsértésére alapítja.

24

Elöljáróban a Bizottság a 2017. május 4‑iVanderborght ítéletre (C‑339/15, EU:C:2017:335, 42. pont) hivatkozva kifejti, hogy a 2000/31 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének célja az, hogy valamely szabályozott szakma képviselői számára lehetővé tegye az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások igénybevételét tevékenységük népszerűsítése céljából. Emlékeztet arra, hogy a Bíróság ezen ítélet 43. és 44. pontjában megállapította, hogy az ezen irányelv 2. cikkének f) pontjában említett kereskedelmi tájékoztatásoknak tiszteletben kell tartaniuk az érintett szakmára alkalmazandó szakmai szabályokat, amelyek azonban nem vezethetnek az online reklám minden formájának általános és abszolút tilalmához.

25

A jelen ügyben a gyógyszertáraknak, a gyógyszer‑értékesítő helyeknek és tevékenységüknek – többek között egy szabályozott szakmát gyakorló személy által létrehozott honlapon történő – reklámozása e 8. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik.

26

Márpedig a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdése tiltja a kereskedelmi tájékoztatás minden formáját, az elektronikus úton, különösen a gyógyszertárban vagy gyógyszer‑értékesítő helyen dolgozó gyógyszerész által létrehozott honlap útján történő tájékoztatást is beleértve. E rendelkezés tehát ellentétes az említett 8. cikk (1) bekezdésével.

27

Következésképpen a Bizottság vitatja a Lengyel Köztársaság által az indokolással ellátott véleményre adott válaszában hivatkozott érvek megalapozottságát.

28

Először is, amennyiben e tagállam azt állítja, hogy különbséget kell tenni a gyógyszerészek mint szakmai csoport, és azon létesítmények között, amelyekben dolgoznak, mely utóbbiak nem korlátozódnak a gyógyszertárakra és a gyógyszer‑értékesítő helyekre, a Bizottság arra hivatkozik, hogy számos gyógyszerész dolgozik gyógyszertárakban vagy ilyen értékesítési helyeken.

29

E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a Główny Urząd Statystyczny (központi statisztikai hivatal, Lengyelország) jelentése szerint 2021‑ben 37300 személy volt jogosult a gyógyszerészi szakma gyakorlására Lengyelországban, és közülük 26000 személy, azaz körülbelül 69,7% gyógyszertárban vagy gyógyszer‑értékesítő helyen dolgozott.

30

A Bizottság hozzáteszi, hogy mivel a 2000/31 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése valamely szabályozott szakma valamennyi tagjára vonatkozik, a nemzeti jog nem tekinthető e rendelkezéssel összeegyeztethetőnek pusztán amiatt, hogy az érintett szabályozott szakma bizonyos tagjai reklámozhatják magukat.

31

Másodszor, amennyiben a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a reklámozás tilalma csak a gyógyszertárak és a gyógyszer‑értékesítő helyek üzemeltetésére vonatkozik, a gyógyszerészek által nyújtott szolgáltatásokra azonban nem, a Bizottság arra hivatkozik, hogy az ilyen különbségtétel mesterséges. A lengyel jog értelmében ugyanis a gyógyszertárakat gyógyszerészeknek kell birtokolniuk és üzemeltetniük, vagy legalábbis az ügyvezetésüket gyógyszerészeknek kell ellátniuk.

32

Ezen intézmény úgy véli, hogy a 2000/31 irányelv 2. cikkének f) pontja értelmében vett „kereskedelmi tájékoztatás” fogalma magában foglalja az olyan tájékoztatást, amelynek célja a valamely szabályozott szakma képviselői, vagy az olyan vállalkozás vagy szervezet által értékesített termékek vagy nyújtott szolgáltatások közvetlen vagy közvetett népszerűsítése, amelyben a szabályozott szakma képviselői ilyen szakmát gyakorolnak.

33

Ennélfogva ezen irányelv 8. cikke (1) bekezdése tiszteletben tartásának biztosítása érdekében a tagállamok főszabály szerint minden ilyen jellegű kereskedelmi tájékoztatást kötelesek engedélyezni. Így a gyógyszerészek számára lehetővé kell tenni, hogy ne csak saját magukat és az általuk kínált szolgáltatásokat, hanem az általuk üzemeltetett vagy az őket alkalmazó gyógyszertárakat is reklámozzák.

34

Harmadszor és utolsósorban, amennyiben a Lengyel Köztársaság arra hivatkozik, hogy a módosított gyógyszerészeti törvény lehetővé teszi a gyógyszertárak és a gyógyszer‑értékesítő helyek számára többek között a nem vényköteles gyógyszerek távértékesítését, a Bizottság úgy véli, hogy itt a jelen ügyben releváns kérdésektől eltérő kérdésről van szó. E gyógyszerek – többek között internetes honlap üzemeltetése útján történő – távértékesítésének lehetőségét ugyanis meg kell különböztetni a gyógyszertárak és az általuk kínált szolgáltatások reklámozásának lehetőségétől, amelyek között a gyógyszerek ilyen távértékesítése is szerepelhet. Márpedig a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdése megtiltja a gyógyszertárak számára, hogy a távértékesítési szolgáltatásaikat népszerűsítsék, amint azt a lengyel hatóságok több határozata is megerősíti.

35

A Bizottság hozzáteszi, hogy még ha úgy is tekintenénk, hogy e rendelkezés nem tiltja az online értékesített termékekre vonatkozó kereskedelmi tájékoztatást, az említett rendelkezés a reklámozásnak a 2000/31 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésével ellentétes általános és abszolút tilalmát vonná maga után. Ebben az esetben ugyanis bizonyos kereskedelmi tájékoztatásnyújtása kétségkívül megengedett. A többi kereskedelmi tájékoztatás azonban tilos.

36

E tekintetben a Bizottság a lengyel közigazgatási hatóságok és bíróságok több határozatára hivatkozik, amelyekből kitűnik, hogy a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdésével ellentétesnek tekintett tájékoztatások a gyógyszertárak által – akár az interneten keresztül – nyújtott szolgáltatásokra, valamint a termékek árát illető információkra is vonatkoznak.

37

Az utóbbi információkra vonatkozó kereskedelmi tájékoztatások tilalma általános és abszolút jellegű, ezért azokat nem kell egyedileg értékelni. Így a Bizottság szerint, még ha a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdéséből eredő tilalom nem is alkalmazandó a gyógyszerészek bizonyos tevékenységeire, az mindazonáltal az analógia alapján a jelen esetben is releváns 2006/123 irányelv 24. cikkére vonatkozó, 2011. április 5‑iSociété fiduciaire nationale d’expertise comptable ítélet (C‑119/09, EU:C:2011:208, 29. pont) értelmében vett teljes tilalomnak minősül.

38

Védekezésül a Lengyel Köztársaság arra hivatkozik, hogy bár a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdése tiltja a gyógyszertárak, a gyógyszer‑értékesítő helyek és tevékenységük reklámozását, e rendelkezés nem tiltja a gyógyszerészeti szolgáltatások reklámozását. Az említett rendelkezésben előírt tilalom címzettjei tehát mind a gyógyszertárak olyan üzemeltetői, akik nem kizárólag gyógyszerészek, mind pedig azok, akik reklámozhatnak, például a sajtó és a reklámügynökségek.

39

E tekintetben egyrészt a Lengyel Köztársaság a Központi Statisztikai Hivataltól és a Rejestr Aptek (a gyógyszertárak nyilvántartása, Lengyelország) származó több adatot szolgáltat az aktív gyógyszertárak számát, valamint a gyógyszerészek vagy gyógyszerésztársaságok részére kiadott engedélyek számát illetően. Ezekből az adatokból azt a következtetést vonja le, hogy a gyógyszerészi szakma gyakorlása és a gyógyszertár üzemeltetése nem tekinthető egyenértékűnek.

40

Másrészt a Lengyel Köztársaság jelzi, hogy a Naczelna Izba Aptekarska (legfelsőbb gyógyszerészeti kamara, Lengyelország) adatai szerint 2022. december 31‑én a gyógyszerészek közel egyharmadát gyógyszertárakon vagy gyógyszer‑értékesítő helyeken kívül foglalkoztatták. E tagállam pontosítja, hogy a gyógyszerészeket többek között egyetemek, tudományos intézetek, kórházak, klinikák, a gyógyszerek gyártásának és forgalmazásának ellenőrzéséért és felügyeletéért felelős intézmények, a gyógyszerek törzskönyvezésével foglalkozó intézmények, valamint nem kormányzati szervezetek foglalkoztathatják.

41

Ebből következik, hogy a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdése nem alkalmazandó a gyógyszerészi tevékenység mint szabályozott szakma valamennyi aspektusára, hanem csak a gyógyszertár vagy a gyógyszer‑értékesítő hely tevékenységére, amelyet nem feltétlenül kell gyógyszerésznek végeznie. Így az e rendelkezésből eredő tilalom nem abszolút jellegű, és a gyógyszerészi szakma gyakorlásának csak az egyik lehetséges formájára vonatkozik.

42

Egyébiránt a Lengyel Köztársaság vitatja, hogy a jelen ügyben a 2006/123 irányelv 24. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat releváns lenne a 2000/31 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének értelmezése szempontjából.

43

2000/31 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése kimondja azt az elvet, amely szerint a tagállamok biztosítják, hogy a valamely szabályozott szakma képviselője által nyújtott, információs társadalommal összefüggő szolgáltatás részét képező vagy ilyen szolgáltatásnak minősülő kereskedelmi tájékoztatás alkalmazása engedélyezhető legyen.

44

Ezen (1) bekezdés célja, hogy lehetővé tegye valamely szabályozott szakma tagjai számára, hogy tevékenységeik népszerűsítése érdekében igénybe vehessék az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat (2017. május 4‑iVanderborght ítélet, C‑339/15, EU:C:2017:335, 42. pont).

45

A fent említett (1) bekezdésből kétségkívül kitűnik, hogy a kereskedelmi tájékoztatások kizárólag azzal a feltétellel engedélyezhetők, hogy tiszteletben tartják a különösen az érintett szabályozott szakma függetlenségére, méltóságára és megbecsülésére, valamint az ügyfelekkel, illetve a szakma többi képviselőjével szembeni tisztességre vonatkozó szakmai szabályokat. Ugyanezen (1) bekezdést azonban megfosztaná hatékony érvényesülésétől, és az uniós jogalkotó által követett célt veszélyeztetné, ha a szakmai szabályok általános és abszolút jelleggel megtilthatnák a szabályozott szakmát gyakorló személy tevékenységének népszerűsítésére irányuló online reklám minden formáját (lásd ebben az értelemben: 2017. május 4‑iVanderborght ítélet, C‑339/15, EU:C:2017:335, 43. és 44. pont).

46

Ezt az értelmezést megerősíti az, hogy a 2000/31 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamok és a Bizottság a szakmai szervezeteket és szövetségeket közösségi szintű magatartási kódexek létrehozására ösztönzi, amelyek célja nem az ilyen jellegű reklám megtiltása, hanem annak meghatározása, hogy e szakmai szabályoknak megfelelően milyen típusú információk adhatók meg reklámozás céljára (2017. május 4‑iVanderborght ítélet, C‑339/15, EU:C:2017:335, 45. pont).

47

Ebből az következik, hogy jóllehet a 2000/31 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében említett kereskedelmi tájékoztatások tartalmát és formáját érvényesen meghatározhatják szakmai szabályok, e szakmai szabályok nem tartalmazhatják az ilyen típusú tájékoztatások általános és abszolút tilalmát (2017. május 4‑iVanderborght ítélet, C‑339/15, EU:C:2017:335, 46. pont).

48

A jelen ügyben először is nem vitatott, hogy a gyógyszerészi szakma Lengyelországban szabályozott szakmának minősül.

49

Másodszor a Lengyel Köztársaság arra hivatkozik, hogy nem minden gyógyszerész dolgozik gyógyszertárban, mivel az általuk elvégzett tanulmányok más tevékenységek megkezdését is lehetővé teszik számukra. E tagállam azonban nem vitatja, hogy amint azt a Bizottság állítja, a központi statisztikai hivatal, Lengyelország egyik jelentése szerint 2021‑ben 37300 személy volt jogosult a gyógyszerészi szakma gyakorlására Lengyelországban, és közülük 26000 személy, azaz körülbelül 69,7% gyógyszertárban vagy gyógyszer‑értékesítő helyen dolgozott.

50

Ráadásul ezek az adatok megfelelnek a legfelsőbb gyógyszerészeti kamara Lengyel Köztársaság által hivatkozott adatainak, amelyek szerint 2022. december 31‑én a gyógyszerészek közel egyharmadát gyógyszertárakon vagy gyógyszer‑értékesítő helyeken kívül foglalkoztatták.

51

E tekintetben elegendő rámutatni arra, hogy mivel a 2000/31 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése valamely szabályozott szakma valamennyi tagjára vonatkozik, a nemzeti jog nem tekinthető e rendelkezéssel összeegyeztethetőnek pusztán amiatt, hogy az érintett szabályozott szakma bizonyos tagjai nem tartoznak az e jog által a reklámozás tekintetében előírt tilalom hatálya alá.

52

Ha ugyanis ez így lenne, a tagállamok megkerülhetnék az említett rendelkezést olyan tilalmakkal, amelyek a szabályozott szakma képviselői által végzett tevékenységek egy csekély részét nem érintenék.

53

Harmadszor és utolsósorban, amennyiben a Lengyel Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdése nem tiltja meg a gyógyszertárak számára, hogy a nem vényköteles gyógyszereket távértékesítés útján értékesítsék, sem pedig azt, hogy tájékoztatást nyújtsanak azok áráról és szállítási módjáról, meg kell állapítani, hogy a gyógyszertárak nem jogosultak távértékesítési szolgáltatásuk reklámozására.

54

Ezenkívül a Lengyel Köztársaság nem kérdőjelezi meg azt a tényt, hogy a Bizottság által az indokolással ellátott véleményben említett több lengyel közigazgatási és bírósági határozat az e rendelkezésből eredő tilalmat a gyógyszertárak által nyújtott szolgáltatásokra, valamint a kínált termékek árára vonatkozó információk – akár az interneten történő – terjesztésére alkalmazta. Éppen ellenkezőleg, az indokolással ellátott véleményre adott válaszában e tagállam elismeri, hogy „[az említett rendelkezés] szerencsétlen megfogalmazása arra késztette a gyógyszerészeti szabályozó hatóságokat és a bíróságokat, hogy ismételten úgy tekintsék, hogy a gyógyszertár vagy [gyógyszer‑értékesítő hely] elhelyezkedésére és nyitvatartási idejére vonatkozó információk közlésén kívül minden más cselekmény reklámnak minősül”.

55

Mindenesetre, még ha a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdéséből eredő tilalom nem is a gyógyszertárban dolgozó gyógyszerészek által végezhető tevékenységek összességére, hanem csak azok egy részére lenne alkalmazandó, e tilalom akkor sem lenne kevésbé általános és abszolút, és ennélfogva ellentétes a 2000/31 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésével.

56

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2006/123 irányelv 24. cikkét illetően az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy e rendelkezéssel ellentétes a szabályozott szakma képviselői által nyújtott kereskedelmi tájékoztatás minden tilalma, még akkor is, ha a szóban forgó tilalom csak a kereskedelmi tájékoztatás bizonyos formáira, nem pedig azok összességére vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2011. április 5‑iSociété fiduciaire nationale d’expertise comptable ítélet, C‑119/09, EU:C:2011:208, 29. pont).

57

A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a 2006/123 irányelv 24. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható analógia útján a 2000/31 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésére.

58

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a 2000/31 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése bizonyos szakmai szabályok tiszteletben tartása mellett engedélyezi a kereskedelmi tájékoztatásokat.

59

A 2006/123 irányelv 24. cikkének (1) bekezdése előírja a szabályozott szakmákra vonatkozó kereskedelmi tájékoztatást érintő mindennemű teljes körű tilalom eltörlését, és (2) bekezdésében hozzáteszi, hogy e tájékoztatásoknak tiszteletben kell tartaniuk bizonyos szakmai szabályokat.

60

Márpedig a kereskedelmi tájékoztatás bizonyos szakmai szabályok betartása mellett történő engedélyezése vagy a kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó teljes körű tilalmak hasonló szabályok betartása mellett történő eltörlése hasonló eredményre vezet, annál is inkább, mivel a kereskedelmi tájékoztatásokat a két érintett irányelv azonos módon határozza meg, amint az a jelen ítélet 8. és 12. pontjából kitűnik.

61

Továbbá nem releváns a Lengyel Köztársaság által hivatkozott azon tény, hogy a 2000/31 irányelv nem tartalmaz olyan preambulumbekezdést, amely a 2006/123 irányelv (100) preambulumbekezdésével összehasonlítható, mely utóbbira a Bíróság a jelen ítélet 56. pontjában hivatkozott ítéletben támaszkodott. E (100) preambulumbekezdés ugyanis kizárólag a kereskedelmi tájékoztatás „teljes körű tilalma” kifejezés tartalmának kifejtésére irányul, amely kifejezés nem szerepel a 2000/31 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében, amely rendelkezés a kereskedelmi tájékoztatás engedélyezéséről, nem pedig az e tájékoztatásra vonatkozó tilalmak eltörléséről szól.

62

Végül az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy mindkét irányelv az EUMSZ 56. cikkben rögzített szolgáltatásnyújtás szabadságát konkretizálja (2024. május 30‑iAirbnb Ireland és Amazon Services Europe ítélet, C‑662/22 és C‑667/22, EU:C:2024:432, 46. és 47. pont).

63

Következésképpen, a Lengyel Köztársaságnak a 2006/123 irányelv 24. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatnak a 2000/31 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben analógia útján történő alkalmazásával kapcsolatos érvelését el kell utasítani.

64

E körülmények között a negyedik kifogásnak helyt kell adni.

65

Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy ha valamely területet uniós szinten kimerítő jelleggel szabályoztak, minden e területre vonatkozó nemzeti intézkedést ezen harmonizációs intézkedés rendelkezései, nem pedig az elsődleges jog alapján kell megítélni (lásd ebben az értelemben: 2004. december 14‑iBizottság kontra Németország ítélet, C‑463/01, EU:C:2004:797, 36. pont; 2009. április 30–iLidl Magyarország ítélet, C‑132/08, EU:C:2009:281, 42. pont; 2024. május 30–iAirbnb Ireland és Amazon Services Europe ítélet, C‑662/22 és C‑667/22, EU:C:2024:432, 86. pont).

66

Mivel a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdéséből eredő tilalom nemcsak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás részét képező kereskedelmi tájékoztatásokra vonatkozik, amelyek a 2000/31 irányelvből eredő harmonizáció hatálya alá tartoznak, hanem a reklámozás minden formájára is, meg kell vizsgálni a Bizottság által hivatkozott második és harmadik kifogást is, amelyek az EUMSZ 49., illetve EUMSZ 56. cikkben rögzített letelepedés szabadságának és szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozásával kapcsolatos állításokra vonatkoznak. E kifogások együttesen vizsgálhatók.

67

A letelepedés szabadságára tekintettel a Bizottság arra hivatkozik, hogy a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdéséből eredő tilalom a Lengyelországban letelepedett, de egyben a Lengyelországban gyógyszertárat vagy gyógyszer‑értékesítő helyet nyitni kívánó személyeket is megfosztja attól a lehetőségtől, hogy jelenlegi és potenciális ügyfeleiket tájékoztassák tevékenységükről. Rámutat, hogy ez a helyzet különösen hátrányos az utóbbi kategóriájába tartozó személyek számára, akiknek a piacra jutás nagyobb nehézséget okoz.

68

A szolgáltatásnyújtás szabadságát illetően a Bizottság azt állítja, hogy e tilalom megnehezíti a Lengyelországban letelepedett gyógyszerészek számára a más tagállamokban letelepedett címzettek részére történő szolgáltatásnyújtást, a más tagállamokban letelepedett gyógyszerészek számára pedig a Lengyelországban történő szolgáltatásnyújtást. Arra is hivatkozik, hogy az említett tilalom korlátozza a Lengyelországban tartózkodó ügyfelek azon lehetőségét, hogy más tagállambeli gyógyszerészek szolgáltatásait vegyék igénybe, a Lengyelországban letelepedett gyógyszerészek számára pedig, hogy reklámszolgáltatásokat vegyenek igénybe.

69

A Bizottság kifejti, hogy a pert megelőző eljárás során a Lengyel Köztársaság nem vitatta, hogy a vitatott tilalom mind a letelepedés szabadságát, mind a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozza. E tagállam annak állítására szorítkozott, hogy e korlátozásokat a közegészség védelmének szükségessége igazolja.

70

A Bíróság előtt a Lengyel Köztársaság nem terjesztett elő olyan érvet, amely megkérdőjelezné a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának fennállását, hanem fenntartotta, hogy e korlátozásokat a közegészség védelméhez fűződő, közérdeken alapuló kényszerítő indok igazolja.

71

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a letelepedés és/vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának tekintendő minden olyan intézkedés, amely az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikkben biztosított szabadságok gyakorlását tiltja, zavarja vagy kevésbé vonzóvá teszi (lásd: 2023. június 8‑iFastweb és társai [A számlázás gyakorisága] ítélet, C‑468/20, EU:C:2023:447, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72

A korlátozás fogalma magában foglalja a tagállam által elfogadott olyan intézkedéseket, amelyek – bár megkülönböztetés nélkül alkalmazandók – befolyásolják más tagállamok gazdasági szereplőinek piacra jutását (2023. június 8‑iFastweb és társai [A számlázás gyakorisága] ítélet, C‑468/20, EU:C:2023:447, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73

Márpedig, először is egy olyan nemzeti szabályozás, amely általános és abszolút jelleggel tilt egy bizonyos tevékenység tekintetében minden reklámot, alkalmas az e tevékenységet gyakorló személyek azon lehetőségének korlátozására, hogy a potenciális ügyfélkörrel megismertessék magukat és népszerűsítsék az ezen ügyfélkörnek kínált szolgáltatásokat. Következésképpen az ilyen nemzeti szabályozást úgy kell tekinteni, mint amely korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát (2017. május 4‑iVanderborght ítélet, C‑339/15, EU:C:2017:335, 63. és 64. pont).

74

A jelen ügyben ez a helyzet a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdése esetében, mivel az következik abból a módból, ahogyan e rendelkezést azon lengyel közigazgatási és bírósági határozatokban alkalmazták, amelyekre a Bizottság a jelen ítélet 54. pontjában említett indokolással ellátott véleményben támaszkodott, és amelyeket – amint az e pontban felidézésre került – a Lengyel Köztársaság nem vitat. A szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása tehát jelen esetben bizonyított.

75

Másodszor, az említett rendelkezés megakadályozza, hogy minden olyan személy, aki Lengyelországban gyógyszertárat kíván üzemeltetni, erről a potenciális ügyfeleket tájékoztassa. Az abban előírt reklámtilalom többek között megnehezíti az új gyógyszertárak számára a piacra jutás feltételeit.

76

Márpedig az ilyen helyzet alkalmas arra, hogy nagyobb kárt okozzon a Lengyel Köztársaságtól eltérő tagállamokban letelepedett gazdasági szereplőknek, akiknek további erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy megismertessék magukat a Lengyelországban lakóhellyel rendelkező ügyfelekkel. Így a reklámozás tilalma további akadályt jelent a más tagállamokból származó, Lengyelországban gyógyszertárat létesíteni kívánó gazdasági szereplők számára (lásd analógia útján: 2008. július 17‑iCorporación Dermoestética ítélet, C‑500/06, EU:C:2008:421, 33. pont).

77

Következésképpen a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdése a letelepedés szabadságát is korlátozza.

78

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a pert megelőző eljárás során a Lengyel Köztársaság arra hivatkozott, hogy a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdéséből eredő tilalom egyrészt a gyógyszerek és étrend‑kiegészítők túlzott mértékű fogyasztásának csökkentésével, másrészt pedig a gyógyszerészek szakmai függetlenségének megőrzésével védi a közegészséget. A közegészség védelmének célja valóban olyan közérdeken alapuló kényszerítő indoknak tekinthető, amely igazolhatja a letelepedés szabadságát és a tőke szabad mozgását korlátozó intézkedéseket. A jelen ügyben azonban a Lengyel Köztársaság nem bizonyította, hogy az e tilalomból eredő korlátozásokat ilyen indok igazolja.

79

A Lengyel Köztársaság a Bíróság előtt fenntartja a pert megelőző eljárás során kifejtett álláspontját.

80

A Bizottság arra hivatkozik, hogy különbséget kell tenni a reklámok két típusa között, nevezetesen egyrészt a gyógyszertárak reklámozása, a gyógyszer‑értékesítő helyek és tevékenységük, másrészt a gyógyszerek reklámozása között.

81

A reklámozás első típusát illetően a Bizottság azt állítja, hogy a Lengyel Köztársaság nem bizonyította a reklámtilalom és a túlzott gyógyszerfogyasztás csökkentése közötti kapcsolat fennállását.

82

A második típust illetően a Bizottság kifejti, hogy a gyógyszerek reklámozása nem tilos, feltéve hogy az tiszteletben tartja az olyan különös feltételeket, mint a kizárólag orvosi rendelvényre kiadható gyógyszerek reklámozásának tilalma, vagy a gyógyszer objektív és nem félrevezető bemutatásának, valamint a gyógyszer észszerű alkalmazására vonatkozó tájékoztatásnak a kötelezettsége, a 2001/83 irányelv 87. cikke (3) bekezdésének megfelelően.

83

Az e feltételeket a gyógyszerek reklámozása keretében meghatározó intézkedések úgy tekinthetők, mint amelyek a közegészség védelmének a túlzott gyógyszerfogyasztás elleni küzdelemre irányuló célkitűzéséhez kapcsolódnak.

84

Mindazonáltal egyrészt a Bizottság szerint igaz ugyan, hogy – amint azt a Lengyel Köztársaság állítja – a reklámtevékenységek főszabály szerint arra irányulnak, hogy új ügyfeleket vonzzanak és a régiek hűségét megőrizzék, e tevékenységek nem feltétlenül vezetik az ügyfeleket arra, hogy több gyógyszert vásároljanak. Ezzel szemben a gyógyszertárak reklámozása azzal a hatással járhat, hogy növeli e gyógyszertár piaci részesedését más gyógyszertárak és más gyógyszer‑értékesítő helyek rovására.

85

Másrészt a Bizottság arra hivatkozik, hogy Lengyelországban egyes nem vényköteles gyógyszerek a gyógyszertárakon vagy a gyógyszer‑értékesítő helyeken kívül, üzletekben, szupermarketekben, kioszkokban vagy töltőállomásokon is elérhetők. E gyógyszerek ilyen létesítményekben történő értékesítése nem igényel bejelentést vagy engedélyezést, és még ha kisebbségben is van a gyógyszertárban történő értékesítéshez képest, nem elhanyagolható, amint azt a Lengyel Köztársaság által említett, 2015‑ben készített tanulmány is bizonyítja. Márpedig a gyógyszerek e létesítményekben történő értékesítése fokozott kockázatot jelenthet az egészségre az esetleges túlzott fogyasztás vagy a nem megfelelő használat miatt.

86

E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a gyógyszertárakon kívül csak bizonyos, orvosi rendelvényhez nem kötött gyógyszerek állnak rendelkezésre, mivel e gyógyszerek száma viszonylag magas, és azok túlzott fogyasztása súlyos mérgezéseket okozhat.

87

A Bizottság ebből azt a következtetést vonja le, hogy a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdéséből eredő tilalom nem alkalmas a túlzott gyógyszerfogyasztás csökkentésére irányuló, kinyilvánított cél elérésére. Éppen ellenkezőleg, e tilalom ellentétes lehet ezzel a célkitűzéssel, mivel bizonyos gyógyszerek szabad forgalomba bocsáthatók olyan létesítményekben, amelyekben az ügyfelek nem kapnak szakmai tanácsot e termékek használatára vonatkozóan.

88

Mindenesetre a Bizottság úgy véli, hogy még ha feltételezzük is, hogy az e rendelkezésből eredő tilalom alkalmas az említett cél elérésére, kevésbé korlátozó intézkedések is lehetővé tennék ugyanezen eredmény elérését.

89

A Lengyel Köztársaság ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a gyógyszertárak reklámjai arra irányulnak, hogy a potenciális ügyfeleket szolgáltatásaik igénybevételére ösztönözzék, és növeljék a termékek, elsősorban a nem vényköteles gyógyszerek és az étrend‑kiegészítők értékesítését. Márpedig a gyógyszertárak ügyfelei olyan fogyasztók, akik különösen ki vannak téve a reklámnak, és akiknek védelmet kell élvezniük az olyan technikákkal szemben, amelyek arra ösztönzik őket, hogy többet vásároljanak. A gyógyszertári szolgáltatások igénybevételének tehát nem a reklám következményének kell lennie, hanem a beteg egészségügyi szükségleteihez kell kapcsolódnia. Tekintettel az egészségvédelem szükségességére, a gyógyszertárak közötti versenynek nem a reklámon, hanem a nyújtott szolgáltatások kimagasló minőségén és az így megszerzett jóhírnéven kell alapulnia.

90

A Lengyel Köztársaság hozzáteszi, hogy a gyógyszertárak és a gyógyszer‑értékesítő helyek tevékenységének reklámozására vonatkozó tilalmat a gyógyszerek reklámozásával együttesen kell értelmezni. A 2001/83/EK irányelv 87. cikke (3) bekezdésének első franciabekezdése szerint a gyógyszer reklámozásának a gyógyszer észszerű felhasználását kell elősegítenie azáltal, hogy tárgyilagosan és túlzások nélkül mutatja be a gyógyszer tulajdonságait. Ez a reklám nem választható el a gyógyszertárakra és a gyógyszer‑értékesítő helyekre vonatkozó reklámtól. Nehéz tehát olyan gyógyszertárat érintő reklámot elképzelni, amely a beteg számára nem említ gyógyszereket, vagy bizonyos, azokhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó szolgáltatásokat.

91

E tekintetben a Lengyel Köztársaság pontosítja, hogy a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikke 1. bekezdésének bevezetése előtt a gyógyszerészeti tevékenységekre a reklámozásra vonatkozó általános nemzeti szabályokat kellett alkalmazni. Ennek eredménye nem volt kielégítő, mivel a gyógyszertárak üzemeltetői kizárólag gazdasági célokra irányuló értékesítési tevékenységet folytattak. Ez többek között a szabad forgalomban lévő gyógyszerek és étrend‑kiegészítők túlzott fogyasztását eredményezte.

92

A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy az e rendelkezésből eredő tilalom hatékonysága, legalábbis számszerűsített adatok formájában, nem bizonyítható. A gyógyszerek és étrend‑kiegészítők túlzott fogyasztása azonban továbbra is elterjedt Lengyelországban, amint azt a más tagállamok adataival összehasonlítható statisztikai adatok is bizonyítják.

93

Egyébiránt a Lengyel Köztársaság rámutat arra, hogy bár a gyógyszertárakon és a gyógyszer‑értékesítő helyeken kívüli olyan létesítmények, mint a gyógynövényboltok, az orvosi felszerelések értékesítésére szakosodott üzletek és a kiskereskedelmi üzletek, jogosultak bizonyos gyógyszerek értékesítésére, ez a forgalmazási mód csak bizonyos, nem vényköteles gyógyszerekre vonatkozik.

94

A Bizottság elismeri, hogy bizonyos nemzeti intézkedések, amelyek lehetővé teszik az egészségügyi szakmák számára, hogy ellenőrzést gyakoroljanak a közegészség védelmével kapcsolatos döntések felett, indokoltak lehetnek.

95

Mindazonáltal a gyógyszertárak, a gyógyszer‑értékesítő helyek és tevékenységük reklámozásának abszolút tilalma nem alkalmas a gyógyszerészek szakmai függetlenségének biztosítására, és ahhoz nem is szükséges.

96

A Bizottság úgy véli, hogy a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikke 1. bekezdésének a Lengyel Köztársaság által az indokolással ellátott véleményre adott válaszban megjelölt célja, amely a gyógyszerészek szakmai függetlenségének biztosítására irányul a nem gyógyszerész tulajdonosok által hozott, reklámot érintő döntések hatásaival szemben, nem alkalmazható a gyógyszerészek által üzemeltetett gyógyszertárakra.

97

Ezenkívül még a nem gyógyszerészek tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló gyógyszertárak esetében is úgy véli, hogy a reklámozás abszolút tilalma nem mindig alkalmas a gyógyszerészek döntéshozatali autonómiájának a betegek egészségét befolyásoló helyzetekben történő biztosítására. Az a kérdés, hogy az ilyen gyógyszertárak reklámozhatók‑e, teljesen különbözik attól a kérdéstől, hogy a gyógyszerészek esetlegesen ki vannak‑e téve annak a nyomásnak, amelyet a nem gyógyszerész gyógyszertár‑tulajdonosok gyakorolhatnak a gyógyszerészekre annak érdekében, hogy a gyógyszertár pénzügyi érdekében a betegek egészségére káros döntéseket hozzanak.

98

Mindenesetre a Bizottság szerint a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdése meghaladja a gyógyszerészek szakmai függetlenségére irányuló cél eléréséhez szükséges mértéket. Ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy a reklámozás korlátozása alkalmas e cél biztosítására, kevésbé korlátozó intézkedés lehet, ha a gyógyszertárak reklámozását bizonyos feltételek mellett engedélyezik.

99

A Lengyel Köztársaság fenntartja azon álláspontját, amely szerint az e rendelkezésből eredő tilalom védi a gyógyszerészeket a gyógyszertárak vagy a gyógyszer‑értékesítő helyek tulajdonosai által bizonyos termékek értékesítésének növelése érdekében gyakorolt esetleges nyomással szemben.

100

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a letelepedési szabadság vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása csak akkor fogadható el, ha azt először is közérdeken alapuló kényszerítő indok igazolja, másodszor pedig megfelel az arányosság elvének, ami azt jelenti, hogy alkalmas az elérni kívánt cél koherens és szisztematikus módon történő megvalósításának biztosítására, és nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben a szolgáltatásnyújtás szabadságát illetően: 2019. június 18‑iAusztria kontra Németország ítélet, C‑591/17, EU:C:2019:504, 139. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a letelepedés szabadságát illetően: 2020. október 6‑iBizottság kontra Magyarország [Felsőoktatás] ítélet, C‑66/18, EU:C:2020:792, 178. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

101

Egyébiránt az érintett tagállamnak kell bizonyítania, hogy ezen együttes feltételek teljesülnek (2020. október 6‑iBizottság kontra Magyarország [Felsőoktatás] ítélet, C‑66/18, EU:C:2020:792, 179. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

102

A jelen ügyben a közegészség védelme, amelyre a Lengyel Köztársaság a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdéséből eredő, a letelepedés szabadságát vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságát érintő korlátozások igazolásaként hivatkozik, egyike azon céloknak, amelyek olyan közérdeken alapuló kényszerítő indokoknak tekinthetők, amelyek igazolhatják az EUM‑Szerződés által biztosított mozgásszabadságok ilyen korlátozását (lásd ebben az értelemben: 2009. május 19‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, C‑531/06, EU:C:2009:315, 51. pont; 2017. május 4‑iVanderborght ítélet, C‑339/15, EU:C:2017:335, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

103

Mindazonáltal meg kell vizsgálni, hogy a Lengyel Köztársaság egyrészt a gyógyszerek túlzott fogyasztására, másrészt a gyógyszerészek szakmai függetlenségére vonatkozó érveivel bizonyította‑e, hogy az e rendelkezésből eredő tilalom tiszteletben tartja az arányosság elvét, amelynek tartalmát a jelen ítélet 100. pontja idézi fel.

104

Előzetesen meg kell állapítani, hogy a gyógyszertárak kínálhatnak olyan szolgáltatásokat, például a szűrőkampányokat, amelyek nem kapcsolódnak a gyógyszerek értékesítéséhez, viszont a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdéséből eredő tilalom hatálya alá tartoznak, amint az a Bizottság által előterjesztett, a jelen ítélet 54. és 74. pontjában említett bizonyítékokból következik. A Bizottság konkrétan egy lengyel bíróság határozatára hivatkozott, amely jogellenesnek minősítette a szűrőkampányok szervezésére vonatkozó reklámot.

105

Ennyiben az ilyen tilalom semmilyen kapcsolatban nem áll a közegészség védelmének a túlzott gyógyszerfogyasztás elleni küzdelemre irányuló céljával, így az nem tekinthető igazoltnak.

106

Amennyiben a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdéséből eredő tilalom a gyógyszertáraknak, a gyógyszer‑értékesítő helyeknek és azok gyógyszer‑értékesítéshez kapcsolódó szolgáltatásainak reklámozására vonatkozik, először is meg kell állapítani, hogy a Lengyel Köztársaság állításával ellentétben e reklám azon személyek javát is szolgálhatja, akik gyógyszereket vásárolhatnak, mivel lehetővé teszi számukra, hogy az alacsonyabb árakról vagy az adott gyógyszertár által nyújtott kiegészítő szolgáltatásokról tájékoztatást kapjanak. Így az említett reklám alapján e személyek dönthetnek úgy, hogy szokásos gyógyszereiket az azon gyógyszertártól eltérő gyógyszertártól vásárolják meg, amelynek korábban ügyfelek voltak, anélkül hogy ez az említett személyek által vásárolt gyógyszerek mennyiségének növekedésével járna.

107

Ezzel szemben e reklám tilalma azzal a kockázattal jár, hogy előnyben részesíti az adott piacon már évek óta jelen lévő gyógyszertárakat azokkal szemben, amelyek e piacra be kívánnak lépni, és ott több szolgáltatást vagy jobb minőségű szolgáltatást kívánnak nyújtani.

108

Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt egyébként a Lengyel Köztársaság hangsúlyozza – a 2001/83 irányelv 87. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a gyógyszerek reklámozásának elő kell segítenie a gyógyszer észszerű felhasználását azáltal, hogy tárgyilagosan és túlzások nélkül mutatja be a gyógyszer tulajdonságait, és nem lehet megtévesztő. Az uniós jogalkotó e rendelkezéssel lehetővé kívánta tenni a gyógyszerek reklámozását, anélkül azonban, hogy azok túlzott fogyasztására ösztönözne.

109

Harmadszor, amint arra a Bizottság hivatkozik, amely álláspontját a Lengyel Köztársaság által az indokolással ellátott véleményre adott válaszában említett 2015. évi tanulmányra alapítja, egyrészt e tagállamban lehetséges, hogy legalább bizonyos, nem vényköteles gyógyszereket gyógyszertárakon kívül, többek között üzletekben, szupermarketekben, kioszkokban vagy töltőállomásokon vásároljanak meg. Másrészt e lehetőséggel olyan mértékben élnek, amely ugyan kisebb a gyógyszertárakban történő vásárlások mértékénél, de nem elhanyagolható. Így e tanulmány szerint a megkérdezett személyek egyharmada úgy nyilatkozott, hogy szupermarketben vásárol nem vényköteles gyógyszereket.

110

Negyedszer, a Lengyel Köztársaság elismeri, hogy a túlzott gyógyszerfogyasztás e tagállamban a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdéséből eredő tilalom ellenére továbbra is jelentős.

111

A Lengyel Köztársaság kétségkívül arra hivatkozik, hogy a túlzott gyógyszerfogyasztás e tilalom hiányában még magasabb lett volna, de ezt lehetetlen bizonyítani. E tagállam azonban nem fejtette ki azokat az okokat, amelyek miatt nem volt lehetősége arra, hogy e rendelkezés hatálybalépése előtt összegyűjtse a gyógyszerfogyasztásra vonatkozó adatokat, és azokat összehasonlítsa az azt követő időszakra vonatkozó adatokkal.

112

Ebből következik, hogy a Lengyel Köztársaság a jelen ítélet 100. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat által megkövetelt feltételekre tekintettel nem bizonyította, hogy a letelepedés szabadságára és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó, az említett rendelkezésből eredő korlátozások alkalmasak a közegészség védelmére irányuló, a túlzott gyógyszerfogyasztás elleni küzdelemben álló cél megvalósításának biztosítására.

113

Mindenesetre meg kell állapítani, hogy e cél a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdéséből eredő tilalomnál kevésbé korlátozó intézkedésekkel is elérhető, például a gyógyszertárak által kínált egyes szolgáltatások reklámjának tartalmát szabályozó intézkedésekkel.

114

Ennélfogva az e rendelkezésből eredő tilalom meghaladja a közegészség védelmére irányuló, a túlzott gyógyszerfogyasztás elleni küzdelemben álló cél eléréséhez szükséges mértéket.

115

Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy figyelemmel a tagállamok részére elismert azon jogra, hogy maguk határozzák meg a közegészség védelmének szintjét, e tagállamok hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a gyógyszerészek szakmai függetlenségét fenyegető sérelem veszélyének kizárását vagy csökkentését (lásd analógia útján: 2010. december 16‑iBizottság kontra Franciaország ítélet, C‑89/09, EU:C:2010:772, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

116

Így azon bizalmi viszony jelentőségére tekintettel, amelynek a gyógyszerész és a főszabály szerint betegnek minősülő ügyfele között fenn kell állnia, a gyógyszerészi szakma függetlenségének védelme a közegészséghez kapcsolódó, közérdeken alapuló kényszerítő indokoknak minősülhet (lásd analógia útján: 2017. május 4‑iVanderborght ítélet, C‑339/15, EU:C:2017:335, 68. pont).

117

A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a módosított gyógyszerészeti szóló törvény 94a. cikkének 1. bekezdéséből eredő tilalom védi a gyógyszerészeket a gyógyszertárak vagy gyógyszerértékesítő helyek tulajdonosai által annak érdekében rájuk gyakorolt esetleges nyomástól, hogy növeljék bizonyos termékek értékesítését.

118

Márpedig egyrészt ez az érv nem alkalmazható az olyan gyógyszertárakra, amelyeket az azok tulajdonjogával rendelkező gyógyszerészek üzemeltetnek.

119

Másrészt, ami a többi gyógyszertárat illeti, nem kizárt, hogy a nem gyógyszerész gyógyszertár‑tulajdonosok nyomást gyakoroljanak az általuk alkalmazott gyógyszerészekre annak érdekében, hogy ez utóbbiak a gyógyszertár pénzügyi érdekeit szolgálva a betegek egészségére káros döntéseket hozzanak. A Bizottság ugyanakkor lényegében helyesen hivatkozik arra, hogy e problémakör nincs közvetlen összefüggésben azzal a kérdéssel, hogy a gyógyszertárak reklámozhatók‑e.

120

A gyógyszertárak, a gyógyszerértékesítő helyek és tevékenységük bármilyen reklámozásának tilalma ugyanis nem alkalmas arra, hogy megvédje a gyógyszerészeket attól a nyomástól, amelyet a gyógyszertárak tulajdonosai gyakorolhatnak annak befolyásolása érdekében, ahogyan a gyógyszerészek ügyfeleik számára tanácsot adnak. Az ilyen nyomás attól függetlenül fennmaradhat, hogy reklámozzák‑e ezen gyógyszertárakat, vagy sem.

121

Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a módosított gyógyszerészeti törvény 94a. cikkének 1. bekezdéséből eredő tilalom meghaladja a gyógyszerészek szakmai függetlenségének védelméhez szükséges mértéket. Kevésbé korlátozó intézkedés lehetne ugyanis e reklám olyan feltételek tiszteletben tartása mellett történő engedélyezése, amelyek lehetővé teszik a gyógyszerészek szakmai etikájának megőrzését, adott esetben szűken szabályozva az említett reklámozás formáit és módjait (lásd ebben az értelemben: 2017. május 4‑iVanderborght ítélet, C‑339/15, EU:C:2017:335, 74. és 75. pont).

122

E tekintetben egyrészt, amint az a jelen ítélet 108. pontjában megállapításra került, a gyógyszerek reklámozásának elő kell segítenie a gyógyszer észszerű felhasználását azáltal, hogy tárgyilagosan és túlzások nélkül mutatja be a gyógyszer tulajdonságait, és nem lehet megtévesztő. Másrészt, amennyiben a reklám szolgáltatásokra, többek között szűrési szolgáltatásokra vonatkozik, a Lengyel Köztársaság nem fejtette ki azokat az okokat, amelyek miatt azok veszélyeztetnék a közegészséget.

123

E körülmények között a második és a harmadik kifogásnak is helyt kell adni.

124

A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a gyógyszerészeti jogról szóló törvény 94a. cikke 1. bekezdésének elfogadásával a Lengyel Köztársaság nem teljesítette a 2000/31 rendelet 8. cikkének (1) bekezdéséből, valamint az EUMSZ 49. és az EUMSZ 56. cikkből eredő kötelezettségeit.

125

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Lengyel Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott: