–

a Verein für Konsumenteninformation képviseletében S. Langer Rechtsanwalt,

–

a BAWAG P.S.K. Bank für Arbeit und Wirtschaft und Österreichische Postsparkasse AG képviseletében M. Kellner és F. Liebel Rechtsanwälte,

–

az Európai Bizottság képviseletében B.‑R. Killmann és P. Vanden Heede, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a lakáscélú ingatlanokra vonatkozó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4‑i 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 60., 34. o.; helyesbítés: HL 2015. L 246., 11. o.) 13. cikke (1) bekezdése g) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Verein für Konsumenteninformation (a továbbiakban: VKI) osztrák fogyasztóvédelmi szervezet és a BAWAG P.S.K. Bank für Arbeit und Wirtschaft und Österreichische Postsparkasse AG (a továbbiakban: BAWAG) osztrák bank között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy a BAWAG által a fogyasztóknak nyújtott általános tájékoztatásban nem kerültek feltüntetésre reprezentatív példák a fix kamatozású hitelmegállapodásra, illetve a rögzített kamatlábat és a változó kamatlábat felváltva alkalmazó hitelmegállapodásra.

3

A 2014/17 irányelv (15), (20), (38) és (53) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

[…]

[…]

4

Ezen irányelv „Általános tájékoztatás” című 13. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A tagállamok biztosítják, hogy a hitelezők vagy adott esetben a függő hitelközvetítők vagy kijelölt képviselőik nyomtatott formában, egyéb tartós adathordozón vagy elektronikus formában mindenkor egyértelmű és érthető általános tájékoztatást tegyenek elérhetővé a hitelmegállapodásokra vonatkozóan. Ezenkívül a tagállamok előírhatják, hogy a független hitelközvetítők is tegyenek elérhetővé általános tájékoztatást.

Az ilyen általános tájékoztatásnak legalább a következőket magában kell foglalnia:

[…]

[…]

[…]”

5

Az említett irányelvnek „A szerződéskötést megelőző tájékoztatás” című 14. cikke (1) bekezdése ekképp rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják, hogy a hitelező és adott esetben a hitelközvetítő vagy a kijelölt képviselő ellássa a fogyasztót azokkal a személyre szabott információkkal, amelyek alapján a fogyasztó össze tudja hasonlítani a piacon elérhető hitellehetőségeket, fel tudja mérni azok következményeit, és tájékoztatáson alapuló döntést tudjon hozni arról, hogy kössön‑e hitelmegállapodást:

6

A 2005/29 irányelv „Megtévesztő mulasztások” címet viselő 7. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Megtévesztőnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján – figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is –, az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentős információkat hagy ki, és ezáltal – a körülményektől függően – ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.”

7

A 2015. november 26‑i Bundesgesetz über Hypothekar‑ und Immobilienkreditverträge und sonstige Kreditierungen zu Gunsten von Verbrauchernnek (Hypothekar‑ und Immobilienkreditgesetz) [a jelzálog‑ és ingatlanhitelre, valamint más fogyasztói hitelekre vonatkozó szerződésekről szóló szövetségi törvény (a jelzáloghitelről és az ingatlanhitelről szóló törvény)] (BGBl. I., 135/2015) az alapeljárásra alkalmazandó változata (a továbbiakban: jelzáloghitelről és ingatlanhitelről szóló törvény) 7. §‑ának 7. pontja azonos szöveggel ülteti át a 2014/17 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének g) pontját.

8

A BAWAG egy bank, amely Ausztria egész területén kínálja szolgáltatásait. E bank „a lakóingatlanokra vonatkozó hitelekkel kapcsolatos tájékoztató adatlapon” általános tájékoztatást nyújt a fogyasztóknak az általa kínált jelzáloghitel‑ és ingatlanhitel‑megállapodásokról.

9

Az adatlap 2., 3.,és 4. oldala a jelzáloggal nem fedezett lakásépítési hitelekre vonatkozik, és egy „reprezentatív példával” zárul. E tájékoztató 5., 6. és 7. oldala a jelzáloggal biztosított lakásépítéssel kapcsolatos hitelmegállapodásokra vonatkozik, és szintén reprezentatív példával zárul. A terméktájékoztató a lakóingatlanokhoz kapcsolódó, jelzálog nélküli hitelekre vonatkozó reprezentatív példaként egy 35000 euró összegű, 180 hónapos futamidejű és 4,58%‑os változó éves nominális kamatlábú hitelt hoz fel. A terméktájékoztató a lakóingatlanokhoz kapcsolódó jelzáloghitelekre vonatkozó reprezentatív példaként egy 200000 euró összegű, 240 hónapos futamidejű és 0,5%‑os változó éves nominális kamatlábú hitelt hoz fel. Mindkét példa meghatározza a fizetendő kamat összegét, a tényleges kamatlábat, valamint a hitel teljes költségét.

10

Termékei közül a BAWAG a kizárólag változó kamatozású hitelmegállapodásokon kívül kizárólag rögzített kamatozású hitelmegállapodásokat, valamint változó kamatlábú időszakokat és fix kamatozású időszakokat felváltva alkalmazó hitelmegállapodásokat kínál.

11

A VKI keresetet indított annak érdekében, hogy tiltsák meg a BAWAG‑nak, hogy a jelen ítélet 8. pontjában említett tájékoztatóban csak a változó kamatozású hitelmegállapodással kapcsolatban tüntessen fel egy példát anélkül, hogy a rögzített kamatozású hitelmegállapodással és a vegyes kamatozású hitelmegállapodással kapcsolatban is tüntetne fel példákat, mivel e hitelmegállapodások tekintetében e három kamattípust kínálja.

12

Védekezésül a BAWAG arra hivatkozott, hogy ennek a tájékoztatónak nem az a célja, hogy részletes és a konkrét körülményekhez és ügyfelekhez igazított, szerződéskötést megelőző tájékoztatást nyújtson a fogyasztóknak. Álláspontja szerint nem követelhető meg, hogy a kamatláb minden elképzelhető formáját példával illusztrálják az említett tájékoztatóban.

13

Az első fokon eljáró bíróság úgy ítélte meg, hogy a rögzített kamatozású hitelre vonatkozó példát fel kellett volna tüntetni ugyanezen az adatlapon, és részben helyt adott a VKI által előterjesztett kérelmeknek.

14

Ezzel szemben a fellebbviteli bíróság úgy ítélte meg, hogy a jelzáloghitelről és az ingatlanhitelről szóló törvény 7. §‑ának 7. pontja csak egy reprezentatív példát követel meg az adatlapon szereplő információk alátámasztására, és ezért a BAWAG nem volt köteles tájékoztatójában a fix kamatozású hitelmegállapodásra is példát szolgáltatni.

15

A VKI a fellebbviteli bíróság ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Oberster Gerichtshofhoz (legfelsőbb bíróság, Ausztria), a kérdést előterjesztő bírósághoz.

16

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az a követelmény, hogy a kínált hitelmegállapodások mindhárom típusára vonatkozóan kell reprezentatív példákat szolgáltatni, túlmegy azon, amit általános információknak tartalmazniuk kell, azonban elismeri, hogy a 2014/17 irányelv 13. cikke (1) bekezdése g) pontjának ilyen értelmezése nem szükségszerű.

17

E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [2014/17] irányelv 13. cikke (1) bekezdésének g) pontját, hogy e rendelkezés megsértése nem állapítható meg, ha a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hiteleket jelzáloggal és anélkül is többféle változatban (a) kizárólag fix kamatperiódusokkal, b) felváltva változó kamatozással és fix kamatperiódusokkal, valamint c) kizárólag változó kamatozással) kínáló hitelező (kizárólag) egy‑egy reprezentatív példát ad egy lakóingatlanokhoz kapcsolódó, jelzálog nélküli hitelre és egy lakóingatlanokhoz kapcsolódó jelzáloghitelre, vagy azt követeli meg az említett rendelkezés, hogy a hitelező minden egyes kamatozási formára adjon egy‑egy reprezentatív példát?”

18

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2014/17 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének g) pontját, hogy az a hitelező, aki lakásépítés finanszírozása céljából fix kamatokkal, felváltva változó kamatokkal és fix kamatperiódusokkal, valamint változó kamatozással kínál hitelmegállapodásokat, függetlenül attól, hogy azokat jelzáloggal biztosították‑e, vagy sem, köteles a kínált hitelmegállapodások mindhárom típusára vonatkozóan reprezentatív példát szolgáltatni.

19

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2014/17 irányelv célja, amint az 1. cikkéből kitűnik, hogy közös keretet hozzon létre a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokra vonatkozóan.

20

Ezen irányelv „Általános tájékoztatás” című 13. cikkének (1) bekezdése sorolja fel a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokra vonatkozó általános információkat, amelyek tekintetében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelezők folyamatosan elérhetővé tegyék azokat a fogyasztók számára.

21

Ezen általános információk tekintetében e 13. cikk (1) bekezdésének g) pontja előírja, hogy a hitelezőnek többek között meg kell adnia „egy reprezentatív péld[át] a teljes hitelösszeg, a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége, a fogyasztó által fizetendő teljes összeg és a THM megadásával”.

22

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2024. március 14‑iVR Bank Ravensburg‑Weingarten ítélet, C‑536/22, EU:C:2024:234, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23

Először is, a 2014/17 irányelv 13. cikke (1) bekezdése g) pontjának szövege az „egy” határozatlan névelő alkalmazása által arra enged következtetni, hogy a hitelezőkkel szemben csak az várható el, hogy az általános tájékoztatásukban egyetlen példát szolgáltassanak a fogyasztóknak. E rendelkezés ezenkívül pontosítja, hogy ennek a példának nem a hitelező által kínált különböző típusú hitelmegállapodások, hanem „a teljes hitelösszeg, a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége, a fogyasztó által fizetendő teljes összeg és a THM megadás[a]” tekintetében kell „reprezentatívnak” lennie.

24

Ebből következik, hogy a szolgáltatandó reprezentatív példa funkciója láthatóan nem az, hogy a hitelező által kínált hitelmegállapodások sokféleségét illusztrálja, hanem az, hogy a fogyasztókkal általános tájékoztatásuk céljából megértesse a hitelre vonatkozó különböző fogalmak értelmét és egymáshoz való viszonyát.

25

Másodsorban, az a szövegkörnyezet, amelybe a 2014/17 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének g) pontja illeszkedik, megerősíti ezt a szó szerinti értelmezést.

26

Először is, míg ezen irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontja előírja, hogy az „általános tájékoztatásnak” tartalmaznia kell „a rendelkezésre álló hitelkamatláb‑típusok[at], megjelölve, hogy az adott hitelkamatláb‑típus rögzített [vagy] változó”, e 13. cikk (1) bekezdésének g) pontja semmilyen utalást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a kínált hitelmegállapodás minden egyes típusa tekintetében fel kell tüntetni a reprezentatív példát. Márpedig meg kell állapítani, hogy ha az uniós jogalkotó arra kívánta volna kötelezni a hitelezőket, hogy valamennyi kínált kamatlábtípusra vonatkozóan reprezentatív példával szolgáljanak, azt kifejezetten megjelölte volna.

27

Másodsorban, a 2014/17 irányelv egészének olvasatából az tűnik ki, hogy kétszintű kötelező információs rendszert vezet be a fogyasztók javára.

28

Az első szintet az ezen irányelv 13. cikkében említett „általános tájékoztatás” alkotja. (38) preambulumbekezdése szerint e tájékoztatásnak lehetővé kell tennie a fogyasztók számára, hogy megalapozott döntést hozhassanak, mivel az „felvilágosít[j]a a fogyasztót a rendelkezésre álló termékek és szolgáltatások széles köréről és legfontosabb jellemzőiről. A fogyasztók számára ezért lehetővé kell tenni, hogy mindenkor hozzáférjenek a rendelkezésre álló hiteltermékekre vonatkozó általános információkhoz”.

29

A fogyasztókat megillető tájékoztatás második szintjét az említett irányelv 14. cikkében említett, „szerződéskötést megelőző tájékoztatás” jelenti. E 14. cikk (1) bekezdése pontosítja, hogy ez „személyre szabott információk[at jelent], amelyek alapján a fogyasztó össze tudja hasonlítani a piacon elérhető hitellehetőségeket, fel tudja mérni azok következményeit, és tájékoztatáson alapuló döntést tudjon hozni arról, hogy kössön‑e hitelmegállapodást”.

30

Ennek megfelelően, amint azt a BAWAG és az Európai Bizottság is hangsúlyozza Bírósághoz benyújtott észrevételeiben, az „általános tájékoztatás” célja nem az, hogy részletes és a hitelező által kínált hitelmegállapodás egyes típusaihoz igazított pontosításokat nyújtsanak a fogyasztóknak, az ilyen pontosításokat ugyanis „a szerződéskötést megelőző tájékoztatás” jogcímén kell közölni velük. E tájékoztatás célja kizárólag az, hogy a fogyasztót a hitelkeresés során reflektálásának egy előzetes szakaszában világosítsa fel. Következésképpen nem lenne megfelelő a 2014/17 irányelv 13. cikke (1) bekezdése g) pontjának olyan értelmezése, amely megköveteli, hogy e tájékoztatás kimerítő jellegű legyen. Az ilyen értelmezés megkérdőjelezné az általános tájékoztatás és a szerződéskötést megelőző tájékoztatás közötti, az uniós jogalkotó által tett megkülönböztetést is.

31

Harmadsorban, ami a 2014/17 irányelv által követett célokat illeti, emlékeztetni kell arra, hogy – amint az ezen irányelv (15) preambulumbekezdéséből kitűnik – magas szintű védelmet biztosítson az ingatlanhitel‑felvételben érdekelt fogyasztók számára.

32

E tekintetben a 2014/17 irányelv (53) preambulumbekezdése különösen azt hangsúlyozza, hogy a reprezentatív példák nem lehetnek ellentétesek a 2005/29 irányelv követelményeivel.

33

Ez utóbbi irányelv, amelynek célja a fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdése, 7. cikkének (1) bekezdésében előírja, hogy „[m]egtévesztőnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján – figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is –, az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentős információkat hagy ki, és ezáltal – a körülményektől függően – ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna”.

34

A jelen ügyben a jelzáloggal biztosított hitelmegállapodások esetében egy változó kamatozású hitelre vonatkozó reprezentatív példa, a jelzáloggal nem fedezett szerződések esetében pedig szintén egy változó kamatozású hitelre vonatkozó reprezentatív példa feltüntetése nem tűnik alkalmasnak arra, hogy megfossza a fogyasztót valamely, a 2005/29 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett lényeges információtól.

35

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az az általános információ, amelyre a fogyasztónak szüksége van ahhoz, hogy a tények ismeretében a fix kamatozású hitelre, a változó kamatozású hitelre vagy a vegyes kamatozású hitelre térjen át, nem azon információkban rejlik, amelyeket a reprezentatív példának tartalmaznia kell, úgymint a teljes hitelösszeg, a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége, a fogyasztó által fizetendő teljes összeg és a THM, hanem abban a tényben, hogy ezek az információk az első hiteltípus vonatkozásában bizonyosak, a másik kettő vonatkozásában pedig bizonytalanok.

36

A fix és/vagy változó kamatozású hitelmegállapodások ezen alapvető jellemzőinek a 13. cikk (1) bekezdése e) pontja értelmében vett, és nem a 13. cikk (1) bekezdésének g) pontja szerinti általános tájékoztatásban kell szerepelniük a reprezentatív példában.

37

A reprezentatív példa célja ugyanis a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása egyrészt a 2014/17 irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében felsorolt egyéb általános információk által, másrészt pedig az egyes fogyasztók személyes körülményeihez igazított, szerződéskötést megelőző tájékoztatás által.

38

E körülmények között az a tény, hogy a fix, a változó és a vegyes kamatozású hitelmegállapodásokat kínáló hitelező az általános információiban csak egy, a jelzáloggal biztosított változó kamatozású hitelmegállapodás reprezentatív példáját és a jelzáloggal nem fedezett változó kamatozású hitelmegállapodás reprezentatív példáját hozza fel, nem fosztja meg a fogyasztót egyetlen lényeges információtól sem, és ezért nem tekinthető a 2005/29 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, a hitelező megtévesztő kereskedelmi gyakorlatára utaló valószínűsítő körülménynek. Ezért egyetlen reprezentatív példának az általános tájékoztatásban történő bemutatása összhangban van a 2014/17 irányelv céljával.

39

Végül hangsúlyozni kell, hogy a 2014/17 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének g) pontjában említett példának – amint az a jelen ítélet 23. pontjában megállapításra került – „reprezentatívnak” kell lennie.

40

E tekintetben a 2014/17 irányelv (53) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[a] reprezentatív példa meghatározásakor az egyes hitelmegállapodás‑típusoknak egy adott piacon való elterjedtségét is figyelembe kell venni. Célszerű lehet, hogy az egyes hitelezők a saját termékskálájukra és várható ügyfélkörükre nézve reprezentatív hitelösszeg alapján válasszanak reprezentatív példát, ugyanis ezek hitelezőnként jelentősen eltérhetnek”.

41

Ennek megfelelően e preambulumbekezdésből az tűnik ki, hogy a bemutatandó példa reprezentatív jellegének értékelése keretében bizonyos elemek, nevezetesen a tervezett hitelmegállapodás‑típushoz nyújtott hitel átlagos futamideje és teljes összege, valamint a hitelmegállapodások bizonyos típusainak egy adott piacon való gyakorisága figyelembe vehetők. Az egységes adatlapon feltüntetendő THM‑et illetően a fogyasztó preferenciáit és az általa megadott információkat lehetőség szerint figyelembe kell venni, és a hitelezőnek, illetve hitelközvetítőnek egyértelművé kell tennie, hogy az általa nyújtott információk szemléltető jellegűek vagy a megadott preferenciákat és információkat tükrözik. Mindenesetre, amint az a jelen ítélet 32. pontjában megállapításra került, a reprezentatív példák nem lehetnek ellentétesek a 2005/29 irányelv követelményeivel.

42

A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy többek között ezen információkra tekintettel értékelje, hogy a BAWAG által az általános tájékoztatásban a 2014/17 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének g) pontja alapján szolgáltatott példa reprezentatív‑e.

43

A fentiekre tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/17 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy az a hitelező, aki lakásépítés finanszírozása céljából fix kamatokkal, felváltva változó kamatokkal és fix kamatperiódusokkal, valamint változó kamatozással kínál hitelmegállapodásokat, függetlenül attól, hogy azokat jelzáloggal biztosították‑e, vagy sem, az általános tájékoztatásban csak egy példát köteles szolgáltatni az általa kínált hitelekre, feltéve, hogy ez a példa reprezentatív.

44

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4‑i 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 13. cikke (1) bekezdésének g) pontját

a következőképpen kell értelmezni:

az a hitelező, aki lakásépítés finanszírozása céljából fix kamatokkal, felváltva változó kamatokkal és fix kamatperiódusokkal, valamint változó kamatozással kínál hitelmegállapodásokat, függetlenül attól, hogy azokat jelzáloggal biztosították‑e, vagy sem, az általános tájékoztatásban csak egy példát köteles szolgáltatni az általa kínált hitelekre, feltéve, hogy ez a példa reprezentatív.