–

a Verein für Konsumenteninformation képviseletében M. Strohmayer Rechtsanwalt,

–

a Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV képviseletében M. Flitsch és D. Weiß Rechtsanwälte,

–

az Európai Bizottság képviseletében G. von Rintelen és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.; helyesbítés: HL 2019. L 119., 202. o.) 8. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Verein für Konsumenteninformation (fogyasztótájékoztatási egyesület, Ausztria; a továbbiakban: VKI) és a Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV hollandiai székhelyű légitársaság (a továbbiakban: KLM) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya a légi utasok által az Opodo utazási iroda foglalási portálja részére fizetett jutaléknak a légi járatuk törlését követő visszatérítése, amely jutalékot az utasok a repülőjegyük ezen utazási iroda honlapján történő megvásárlása során fizettek.

3

A 261/2004 rendelet (1) preambulumbekezdése értelmében:

„Szükséges, hogy a Közösség fellépése a légiközlekedés terén többek között az utasok magas szintű védelmére irányuljon. Emellett maradéktalanul figyelembe kell venni az általános fogyasztóvédelmi követelményeket.”

4

E rendelet „Tárgy” című 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja a következőket írja elő:

„E rendelet az itt meghatározott feltételek szerint megállapítja az utasokat megillető minimális jogokat, amikor

[…]

5

Az említett rendelet „Fogalommeghatározások” című 2. cikkének szövege a következő:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]”

6

E rendelet „Járat törlése” című 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőket mondja ki:

„Egy járat törlése esetén az érintett utasoknak

7

A 261/2004 rendelet „Visszatérítéshez vagy átfoglaláshoz való jog” című 8. cikke az (1) bekezdésének a) pontjában a következőképpen rendelkezik:

„E cikkre való hivatkozáskor az utasoknak az alábbiak közötti választást ajánlják fel:

8

A légi utasok repülőjegyeket vásároltak a KLM által üzemeltetett, 2020. augusztus 19‑én Bécsből (Ausztria) induló és Amszterdamon (Hollandia) keresztül Limába (Peru) tartó járatokra, valamint a 2020. szeptember 28‑án Limából induló és Amszterdamon keresztül Bécsbe tartó járatokra az Opodo, amely az International Air Transport Association (IATA) által tanúsított és a KLM számára repülőjegyek kibocsátására engedéllyel rendelkező utazási iroda, foglalási portálján. Ezen utasok összesen 2053,48 eurót fizettek az Opodónak, amely magában foglalta az 1958,34 euró összegű jegyek árát, valamint az említett jegyeknek a foglalási portálján történő megvásárlásának megfelelő, 95,14 euró összegű közvetítői jutalékot.

9

E járatok törlése miatt az említett utasok visszakapták a KLM‑től a jegyek árát, az említett 95,14 euró összegű közvetítői jutalék azonban továbbra is őket terhelte.

10

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy noha a KLM legalább egy évtizede együttműködött az Opodóval, és hogy noha az alapügyben szóban forgó jegyek megvásárlásának időpontjában létezett a KLM és az Opodo között az ún. Global Incentive szerződés, amely bizonyos jutalmakat írt elő az Opodo számára az értékesített KLM‑jegyek száma alapján, sem e szerződés, sem az IATA‑szerződések nem szabályozták azt a kérdést, hogy az Opodo számlázhat‑e közvetítői jutalékot az utasoknak, és mi annak összege.

11

A VKI, amelyre az alapeljárás utasai engedményezték a repülőjegyek költségeinek visszatérítésével kapcsolatos követeléseiket, keresetet indított a Bezirksgericht Schwechat (schwechati kerületi bíróság, Ausztria) előtt a 95,14 euró kamatokkal növelt összegének KLM általi megfizetése iránt a 261/2004 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján, mivel úgy ítélte meg, hogy e jegyek költségeinek megtérítése magában foglalja a közvetítői jutalék visszatérítését is. A VKI szerint ugyanis, mivel a KLM‑nek tudomása volt arról, hogy az ilyen jutalékot általában az Opodo határozza meg, méltánytalan lenne, ha nem követelik meg tőle annak visszatérítését, annál is inkább, mivel az Opodo közvetítéséből előnye származott. Egyébiránt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából nem tűnik ki, hogy e jutaléknak az e rendelkezés alapján visszatérítendő repülőjegy teljes árába való belefoglalása az említett jutalék pontos összegének a KLM általi jóváhagyását feltételezi.

12

A KLM a VKI keresetének elutasítását kéri, és azt állítja, hogy nem volt tudomása az Opodo által kiszámlázott közvetítői jutalék létezéséről, és a fortiori e jutalék összegéről. Mindenesetre a KLM arra hivatkozik, hogy nem engedélyezte az alapügyben szóban forgó repülőjegyek árának módosítását. Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az engedélyére lett volna szükség ahhoz, hogy az alapügyben szóban forgó utasoknak lehetőségük legyen az érintett járatok törlése esetén az említett jutalék összegének visszatérítését is követelni tőle.

13

2022. november 17‑i ítéletével a Bezirksgericht Schwechat (schwechati kerületi bíróság) helyt adott a VKI által benyújtott keresetnek.

14

A KLM fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Landesgericht Korneuburghoz (korneuburgi regionális bíróság, Ausztria), amely 2023. március 21‑i ítéletével hatályon kívül helyezte az említett ítéletet, és elutasította e keresetet.

15

A VKI ezen ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Oberster Gerichtshofhoz (legfelsőbb bíróság, Ausztria), a kérdést előterjesztő bírósághoz.

16

E bíróság rámutat, hogy a 2018. szeptember 12‑iHarms ítéletben (C‑601/17, EU:C:2018:702) a Bíróság kimondta, hogy a 261/2004 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a közvetítői jutalékot bele kell foglalni az e rendelkezés alapján visszatérítendő összegbe, kivéve ha e jutalékot a légi fuvarozó tudta nélkül állapították meg. Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság szerint e kivétel, amely arra vonatkozik, hogy a légi fuvarozó tudott‑e a jutalékról, vagy sem, különbözőképpen értelmezhető.

17

E tekintetben e bíróság arra keresi a választ, hogy a légi fuvarozót milyen módon kell tájékoztatni a közvetítői jutalék létezéséről és összegéről, és kit terhel annak bizonyítása, hogy a légi fuvarozó tudott e jutalék létezéséről.

18

Mindazonáltal az említett bíróság úgy véli, hogy a légi fuvarozó nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a 261/2004 rendelet 2. cikkének f) pontja értelmében vett meghatalmazott ügynök szükségszerűen jutalék érdekében végzi tevékenységét, így e légi fuvarozó nem állíthatja, hogy nem volt tudomása a közvetítői jutalék konkrét összegéről, kivéve ha ez az összeg rendellenesen magas, amit neki kell bizonyítania.

19

E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

20

2024. november 5‑i határozatával a Bíróság az ügyet a kilencedik tanács elé utalta, és az eljárási szabályzata 76. cikkének (2) bekezdése alkalmazásával úgy határozott, hogy mellőzi a tárgyalás tartását. A Bíróság ezenkívül úgy határozott, hogy az ügyben főtanácsnoki indítvány nélkül dönt.

21

A kilencedik tanács által ezen eljárási szabályzat 60. cikkének (3) bekezdése alapján benyújtott kérelemre a Bíróság 2025. április 1‑jén a jelen ügyet a negyedik tanács elé utalta, és az említett eljárási szabályzat 76. cikkének (2) bekezdése alapján úgy határozott, hogy nem tart tárgyalást. A Bíróság úgy határozott, hogy az ügyet a főtanácsnok indítványával bírálja el.

22

A Bíróság a 2025. április 28‑iVerein für Konsumenteninformation (Közvetítő által levont jutalék) végzésben (C‑45/24, EU:C:2025:287) a főtanácsnok meghallgatását követően elrendelte az eljárás szóbeli szakaszának megnyitását a Bíróság eljárási szabályzata 83. cikkének megfelelően.

23

2025. június 19‑én a főtanácsnok ismertette indítványát.

24

Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 261/2004 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontját e rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy a légi járat törlése esetén a légi fuvarozó által az utasnak fizetendő visszatérítés összegének meghatározásához figyelembe veendő repülőjegy ára magában foglalja az ezen utas által fizetett összeg és az e légi fuvarozó által kapott összeg közötti különbséget, amely megfelel a közvetítőként eljáró társaság által beszedett jutaléknak, anélkül hogy az említett légi fuvarozónak ismernie kellene e jutalék pontos összegét.

25

Előzetesen meg kell állapítani, hogy a KLM – anélkül, hogy formálisan megkérdőjelezné az első kérdés elfogadhatóságát – írásbeli észrevételeiben azt állítja, hogy különbséget kell tenni a „közvetítői díj” és a „közvetítői jutalék” fogalma között, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés szövegében szinonimaként használ. Míg ugyanis a „közvetítői díjak” azon díjaknak felelnek meg, amelyeket az utazási irodák az ügyfeleiktől kapnak az általuk kínált szolgáltatásokért, addig a „közvetítői jutalékok” azokra a díjakra vonatkoznak, amelyeket ezen irodák a légi fuvarozóktól kapnak.

26

E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezik hatáskörrel az elé terjesztett jogvita tényállásának megállapítására és megítélésére, valamint a nemzeti jog értelmezésére és alkalmazására. A Bíróság feladata, hogy – az uniós és a nemzeti bíróságok közötti hatáskörmegosztás keretén belül – figyelembe vegye azt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban meghatározott ténybeli és szabályozási hátteret, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések illeszkednek (2024. október 17‑iNFŠ ítélet, C‑28/23, EU:C:2024:893, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy egyrészt az Opodo az általa használt kifejezések szerint a „közvetítői díjnak (közvetítői jutalék)” megfelelő 95,14 eurót vont le az alapügyben szóban forgó utasoktól az alapügyben szóban forgó jegyeknek ezen utazási iroda honlapján történő megvásárlása során.

28

Másrészt e bíróság emlékeztet arra, hogy a Bíróság a 2018. szeptember 12‑iHarms ítéletben (C‑601/17, EU:C:2018:702) már határozott a közvetítői jutalékokról a légi utasok 261/2004 rendelet 5. cikkével összefüggésben értelmezett 8. cikke szerinti visszatérítéshez való joga terjedelmének értelmezése keretében.

29

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a KLM által felhozott különbségtétel a „közvetítői jutalék” és a „közvetítői díj” között – amelyek közül az első a légi fuvarozót, az utóbbi pedig a légi utast terheli – jogi szempontból mindenesetre irreleváns, mivel mind az alapügy, mind pedig a kérdést előterjesztő bíróság által említett 2018. szeptember 12‑iHarms ítélet (C‑601/17, EU:C:2018:702) a közvetítő által a légi utastól kapott összeg visszatérítésére, vagyis az ezen utas által a repülőjegyért fizetett összeg és az e légi fuvarozó által kapott összeg közötti különbség visszatérítésére vonatkozik.

30

A feltett kérdés érdemét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 261/2004 rendelet – az 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett – 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a légi fuvarozó feladata, hogy a légi járat törlése esetén olyan segítséget ajánljon fel az érintett utasok számára, amely magában foglalja többek között a repülőjegyük vételi ár szerinti visszatérítésének, továbbá adott esetben az első indulási pontjukra visszatérő légi járatnak a felkínálását (2018. szeptember 12‑iHarms ítélet, C‑601/17, EU:C:2018:702, 12. pont).

31

A Bíróság így megállapította, hogy a 261/2004 rendelet 8. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfogalmazása közvetlen kapcsolatot létesít a „jegy” fogalma és a „vételi ár” kifejezés között, ilyen repülőjegyet pedig az érintett utasok vagy közvetlenül a légi fuvarozótól, vagy egy olyan közvetítőn keresztül vásárolhatnak meg, mint – többek között – az e rendelet 2. cikkének f) pontjában említett, e légi fuvarozó által meghatalmazott közvetítő (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 12‑iHarms ítélet, C‑601/17, EU:C:2018:702, 13. pont).

32

Ez utóbbi tekintetében a 261/2004 rendelet 2. cikke f) pontjának rendelkezéseiből következik, hogy a „jegy” egy dokumentumot vagy egy azzal egyenértékű nem papír formájú dolgot – beleértve az elektronikus formát is – jelent, amelyet a légi fuvarozó, vagy az ilyen légi fuvarozó által meghatalmazott közvetítő bocsátott ki vagy engedélyezett. E meghatározásból következik, hogy amennyiben az ilyen repülőjegyet nem maga a légi fuvarozó bocsátotta ki, annak különböző elemeit – így az árát is – mindenképpen e légi fuvarozónak kell engedélyeznie.

33

E tekintetben a közvetítői jutalékot, mint a repülőjegy árának összetevőjét, szükségesnek, következésképpen „elkerülhetetlennek” kell tekinteni ahhoz, hogy igénybe vehessék az e légi fuvarozó által kínált szolgáltatásokat (lásd ebben az értelemben: 2016. június 22‑iMennens ítélet, C‑255/15, EU:C:2016:472, 36. pont; 2018. szeptember 12‑iHarms ítélet, C‑601/17, EU:C:2018:702, 18. pont).

34

Amint ugyanis a főtanácsnok indítványának 19. és 27. pontjából kitűnik, a repülőjegy közvetítőn keresztül történő megvásárlása „egyetlen ügyletnek” minősül, mivel a közvetítői jutalék az e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett jegyár részét képezi, és azt az utas a jegyvásárláskor nem hagyhatja figyelmen kívül.

35

E körülmények között e közvetítői jutaléknak a repülőjegy árának „elkerülhetetlen” elemeként történő beszedését úgy kell tekinteni, mint amelyet a légi fuvarozó engedélyezett, következésképpen azt a 261/2004 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján vissza kell téríteni.

36

Amennyiben ugyanis e légi fuvarozó elfogadja, hogy a közvetítő a nevében és javára repülőjegyeket bocsát ki és állít ki, feltételezhető, hogy az említett légi fuvarozó szükségszerűen ismeri e közvetítő azon kereskedelmi gyakorlatát, hogy a repülőjegy megvásárlásakor közvetítői jutalékot szed be a légi utastól, még az e célból előírt kifejezett szerződéses feltétel hiányában is, annál is inkább, mivel ez a jutalék elválaszthatatlan a szóban forgó repülőjegy árától.

37

Mindazonáltal nem szükséges, hogy a légi fuvarozó ismerje a közvetítői jutalék pontos összegét ahhoz, hogy az a légi utas, akinek a légi járatát törölték, a 261/2004 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján visszatérítésben részesülhessen.

38

Az olyan értelmezés ugyanis, amely a légi utas által fizetett összeg visszatérítését attól teszi függővé, hogy a légi fuvarozó ismerje előzetesen a közvetítői jutalék pontos összegét, azt eredményezheti, hogy e fuvarozó megpróbálja megtagadni a visszatérítést azzal az indokkal, hogy nem tájékoztatták a közvetítői jutalék pontos összegéről. Ilyen helyzetben ezen utas arra kényszerülhetne, hogy a közvetítővel szemben lépjen fel a 261/2004 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a közvetítői jutalék összegét magában foglaló jegyár visszatérítése érdekében, ami azzal a kockázattal járna, hogy az ilyen eljárás késlelteti e visszatérítést, és többletköltségeket, sőt aránytalan költségeket okozna az említett utasnak.

39

Márpedig az ilyen eredmény ellentétes lenne a légi utasok magas szintű védelmének biztosítására irányuló, a 261/2004 rendelet (1) preambulumbekezdésében kimondott célkitűzéssel, valamint az e rendelet által bevezetett visszatérítési eljárások egyszerűsítésével.

40

Ugyanezen gondolatmenetet követve ez az értelmezés arra késztetheti a légi utast, hogy lemondjon a közvetítő igénybevételének lehetőségéről, és közvetlenül a légi fuvarozónál történő helyfoglalást részesítse előnyben, noha az ilyen közvetítő által kiállított repülőjegy ára pénzügyileg kedvezőbbnek bizonyulhat ezen utas számára.

41

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 261/2004 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontját e rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a légi járat törlése esetén a légi fuvarozó által az utasnak fizetendő visszatérítés összegének meghatározásakor figyelembe veendő repülőjegy ára magában foglalja az ezen utas által fizetett összeg és az e légi fuvarozó által kapott összeg közötti különbséget, amely a közvetítőként eljáró társaság által beszedett jutaléknak felel meg, anélkül hogy az említett légi fuvarozónak ismernie kellene e jutalék pontos összegét.

42

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdésre nem szükséges válaszolni.

43

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontját e rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben

a következőképpen kell értelmezni:

a légi járat törlése esetén a légi fuvarozó által az utasnak fizetendő visszatérítés összegének meghatározásakor figyelembe veendő repülőjegy ára magában foglalja az ezen utas által fizetett összeg és az e légi fuvarozó által kapott összeg közötti különbséget, amely a közvetítőként eljáró társaság által beszedett jutaléknak felel meg, anélkül hogy az említett légi fuvarozónak ismernie kellene e jutalék pontos összegét.