ANDREA BIONDI
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2026. május 7.(1)
C‑641/24. P. sz. ügy
Magyarország
kontra
Európai Bizottság
„ Fellebbezés – Dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001 rendelet – ESB‑alapok – 1303/2013 rendelet – Operatív program – A Magyarország és a Bizottság közötti, pályázatifelhívás‑tervezetre vonatkozó levelezéshez való hozzáférés iránti kérelem – Magyarországnak a dokumentumok hozzáférhetővé tételével szembeni kifogásai – A tagállam kifogásait elutasító és a dokumentumokhoz való hozzáférést engedélyező bizottsági határozat – A tagállamok jogos érdekeinek védelme – Indokolási kötelezettség – Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése – Hatály – Intézmény folyamatban lévő döntéshozatali eljárása – A »határozat« fogalma – A folyamatban lévő döntéshozatali eljárás súlyos, tényleges és konkrét sérelmének fogalma ”
I. Bevezetés
1. A jelen fellebbezéssel Magyarország az Európai Unió Törvényszéke 2024. július 10‑i Magyarország kontra Bizottság ítéletének(2) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék elutasította Magyarországnak a 2021. december 14‑i azon európai bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelmét, amelyben a Bizottság az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(3) alapján hozzáférést biztosított egy harmadik fél kérelmező részére a magyar hatóságok által az Európai strukturális és beruházási alapok (a továbbiakban: ESB‑alapok) 2014. január 1. és 2023. december 31. közötti időszakra vonatkozó programozása keretében egy pályázatifelhívás‑tervezettel(4) kapcsolatban a Bizottsághoz intézett levelezéshez (a továbbiakban: vitatott határozat).
2. A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 2–13. pontja ismerteti. Ezeket a következőképpen lehet összefoglalni.
3. 2021. április 30‑án egy harmadik fél hozzáférés iránti kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz az 1049/2001 rendelet alapján, amely a Bizottság és a magyar hatóságok között az EFOP 2.2.5 pályázati felhívással kapcsolatban folytatott teljes hivatalos levelezésre vonatkozott. A Bizottság által a hozzáférés iránti kérelem körébe tartozóként azonosított tizenegy dokumentum közül öt a magyar hatóságoktól származott.(5)
4. Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) és (5) bekezdésében előírt konzultációs eljárás keretében a magyar hatóságok 2021. május 28‑i levelükben arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt kivétel alapján ellenzik, hogy hozzáférést biztosítson a tőlük származó dokumentumokhoz.(6) A magyar hatóságok megjegyezték, hogy mivel az EFOP 2.2.5 pályázati felhívásra vonatkozó döntéshozatali eljárás még folyamatban van, e dokumentumoknak az ezen eljárási szakaszban történő hozzáférhetővé tétele súlyosan sértené az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az átláthatóság elvét, mivel a potenciális kedvezményezettek hozzáférhetnek olyan információkhoz, amelyek tisztességtelen versenyelőnyt biztosíthatnak nekik.
5. Először a Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján megtagadta a harmadik ,fél kérelmezőtől a magyar hatóságoktól származó öt dokumentumhoz való hozzáférést. Ezt követően a harmadik fél kérelmező az 1049/2001 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően megerősítő kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz.
6. 2021. október 13‑án, a megerősítő kérelem nyomán a Bizottság főtitkára ismét egyeztetett a magyar hatóságokkal, és tájékoztatta őket arról, hogy miután megvizsgálta az 1049/2001 rendelet 4. cikkében felsorolt valamennyi kivétel alkalmazhatóságát, arra a következtetésre jutott, hogy a magyar hatóságoktól származó és a fenti hozzáférés iránti kérelemmel érintett dokumentumokhoz való hozzáférés kizárólag a személyes adatok védelme alapján tagadható meg. A megerősítő kérelem vizsgálata során a Bizottság ezenkívül négy további, a magyar hatóságoktól származó dokumentumot azonosított a hozzáférés iránti kérelem körébe tartozóként. E hatóságok megismételték álláspontjukat, amely szerint az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt kivétel alapján nem lehet hozzáférést biztosítani a tőlük származó dokumentumokhoz.
7. A vitatott határozatban, amelyről 2021. december 15‑i levelében tájékoztatta Magyarországot, a Bizottság határozott a harmadik fél kérelmező megerősítő kérelméről, és a személyes adatok kitakarása mellett hozzáférést biztosított számára a vitatott dokumentumokhoz,(7) mivel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország nem bizonyította prima facie az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt kivétel alkalmazhatóságát.
8. 2022. február 25‑én Magyarország keresetet indított a Törvényszék előtt a vitatott határozat megsemmisítése iránt. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a fellebbező e kereset alátámasztására lényegében négy jogalapot hozott fel, amelyek közül az első jogalapot a megtámadott határozat indokolásának elégtelenségére, a második jogalapot a lojális együttműködés elvének megsértésére, a harmadik jogalapot az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének megsértésére, a negyedik jogalapot pedig az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik franciabekezdésének megsértésére alapította.
9. A megtámadott ítéletben a Törvényszék az első három jogalapot mint megalapozatlant, a negyedik jogalapot pedig mint elfogadhatatlant elutasította. Következésképpen a Törvényszék a keresetet teljes egészében elutasította.
10. Magyarország 2024. szeptember 27‑én benyújtotta a jelen fellebbezést a megtámadott ítélettel szemben. Fellebbezésében azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, semmisítse meg a vitatott határozatot és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
11. A Bizottság a fellebbezés elutasítását és Magyarországnak a költségek viselésére való kötelezését kéri.
II. Elemzés
12. Fellebbezésének alátámasztására Magyarország négy jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a vitatott határozat indokolására vonatkozó kötelezettség terjedelmének figyelmen kívül hagyásán alapul; a második jogalap a lojális együttműködés elvének megsértésére vonatkozik; a harmadik jogalap az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének értelmezése során elkövetett téves jogalkalmazáson alapul, a negyedik jogalap pedig az első fokon felhozott, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik franciabekezdésének megsértésére alapított jogalappal kapcsolatos értékelési hibára vonatkozik.
13. A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány az első és a harmadik fellebbezési jogalapra összpontosít.(8)
A. Az első, a vitatott határozatra vonatkozó indokolási kötelezettség terjedelmének figyelmen kívül hagyására alapított jogalapról
14. Első jogalapjával Magyarország lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a Bizottságot terhelő indokolási kötelezettség terjedelmét, amikor – amint az a megtámadott ítélet 25–29. és 35–37. pontjának együttes olvasatából kitűnik – úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem fejtette ki egyrészt azokat az okokat, amelyek miatt a magyar hatóságok tiltakozása ellenére hozzáférést biztosított a vitatott dokumentumokhoz (első rész), másrészt pedig azokat az okokat, amelyek miatt eltért a korábbi döntéshozatali gyakorlatától (második rész).
1. A vitatott határozat indokolásának kimerítő jellegéről és a kontextus figyelembevételének lehetőségéről
a) A felek érveinek összefoglalása
15. Magyarország lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 27. pontjában úgy ítélte meg, hogy mivel a vitatott határozat, amely helyt adott a harmadik személy vitatott dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmének, címzettje nem Magyarország, és annak tárgya nem a vitatott dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása, a Bizottság e határozatban nem volt köteles kimerítő jelleggel kifejteni azokat az okokat, amelyek miatt megállapította, hogy Magyarországnak az e dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadására irányuló kérelme nem megalapozott.
16. A tagállamok érdekeinek védelme alapvető fontosságú. Elfogadhatatlan lenne tehát úgy tekinteni, hogy a tagállam által keresettel megtámadható egyetlen aktusnak – amennyiben valamely európai uniós intézmény a tiltakozása ellenére hozzáférhetővé kívánja tenni a tőle származó dokumentumokat –, nem kell tartalmaznia minden olyan indokot, amely alapján ezen intézmény nem vette figyelembe e tiltakozást. Az olyan határozat, amely valamely tagállam tiltakozása ellenére hozzáférést biztosít a dokumentumokhoz, és amely nem tartalmazza e tiltakozás elutasításának indokait, nem hozza az érintett tagállamot azon helyzetbe, hogy hatékonyan gyakorolhassa a jogorvoslathoz való jogát, sem pedig az uniós bíróságot olyan helyzetbe, hogy gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét.
17. Ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 28. pontjában megállapított, a vitatott határozat indokolása nem egészíthető ki az elfogadásának a 2021. december 15‑i levélben szereplő körülményeivel.
18. A Bizottság azt állítja, hogy e rész hatástalan, mivel Magyarország nem vitatja a megtámadott ítélet 24. és 25. pontját. Mindenesetre a Törvényszéknek a vitatott határozat indokolásának elégséges voltára vonatkozó érvelése mentes minden hibától.
b) Értékelés
19. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 24. pontjában helyesen emlékeztetett az indokolás kötelezettségre vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat állására, amely szerint e kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére, valamint a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Ugyanebben a pontban a Törvényszék azt is helyesen állapította meg, hogy azt a kérdést, hogy valamely jogi aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában foglalt követelményeknek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is.
20. Először is, ami Magyarország azon érvét illeti, amely szerint a Bizottságnak kimerítő indokolást kellett volna adnia, az ezen ítélkezési gyakorlat nyilvánvalóan téves értelmezéséből ered, amelyet ugyanakkor Magyarország nem vitatott.(9) Nem vitatott ugyanis, hogy a jogi aktus kibocsátója nem köteles kimerítő indokolást adni, és hogy az indokolási kötelezettség tiszteletben tartása a körülményekre és a kontextusra tekintettel is vizsgálható.
21. Másodszor, ami a 2021. december 15‑i levélnek a vitatott határozat indokolásának tisztázását lehetővé tevő kontextus részeként való figyelembevételét illeti, úgy vélem, hogy az összefüggésekre való hivatkozás annál is inkább szükséges volt, mivel Magyarország nem volt a vitatott határozat címzettje.
22. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a jelen ügy tényállása háromoldalú kapcsolat keretében valósul meg, egy harmadik fél kérelmező jelenlétével, aki valamely uniós intézményhez fordul annak érdekében, hogy hozzáférést kérjen valamely tagállamtól származó dokumentumokhoz, amely tagállammal emiatt konzultálni kell.(10) Miután az intézmény kialakította álláspontját, azt közli a harmadik fél kérelmezővel, aki a hozzáférhetővé tételről szóló határozat címzettje, ahogyan az egyébként a megtámadott ítélet 25. és 27. pontjából kitűnik.
23. A vitatott határozat, amelyről Magyarország nem tagadja, hogy tudomása volt, előre jelezte, hogy kiegészítő jogi aktus elfogadására fog sor kerülni. E határozat „Disclosure against the explicit opinion of the author” című 6. pontja szerint: „[s]ince the decision to grant partial access to documents […] is taken against the objections of the Hungarian national authorities, the European Commission will inform the authorities of the Member State of its decision to grant partial access to these documents […]. It will not grant such partial disclosure until a period of ten working days has elapsed from the formal notification of its decision to the Member State authorities […]. This time period will allow the Hungarian national authorities to inform the European Commission whether they will object to the partial disclosure using the remedies available […]”(11).
24. A vitatott határozatból tehát kifejezetten kitűnik, hogy a magyar hatóságokat külön tájékoztatták azokról az okokról, amelyek miatt a Bizottság nem fogadta el az alkalmazni kért kivételt. E határozatból az is kitűnik, hogy az elfogadását követő napon küldött levél(12) tehát éppen Magyarország álláspontját kívánta védeni az 1049/2001 rendelet által számára biztosított jogok alapján.
25. Ebből következik, hogy Magyarország azon álláspontja, amely szerint a tagállamok érdekeinek védelme megköveteli, hogy az érintett tagállam tiltakozása ellenére történő hozzáférhetővé tétel indokai szerepeljenek a hozzáférhetővé tételről szóló, kizárólag a kérelmezőnek címzett határozatban, nem igazolható.
26. A 2021. december 15‑i levél léte miatt felesleges lett volna arra kötelezni a Bizottságot, hogy a hozzáférhetővé tételről szóló határozatban tüntesse fel azokat az okokat, amelyek alapján megállapította, hogy az 1049/2001 rendeletben előírt, hozzáférhetővé tétel alóli kivételek – amelyekre a harmadik fél kérelmező logikusan nem hivatkozott – nem alkalmazhatók.(13)
27. Harmadszor, ami a megtámadott ítélet 28. pontjában szereplő azon állítást illeti, amely szerint a 2021. december 15‑i levél „pontosabban kifejti azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében említett kivétel nem alkalmazható”, meg kell állapítani, hogy az e levél tartalmának a Törvényszék általi részletes vizsgálatán alapul, amelyhez hozzáadódnak a megtámadott ítélet 29. pontjában említett, a döntéshozatali eljárás védelme konkrét és tényleges veszélyeztetése bizonyításának hiányára vonatkozó megfontolások.
28. Ezáltal a megtámadott ítéletben végzett elemzésből egyértelműen kitűnik, hogy a Törvényszék gondosan megvizsgálta, hogy a 2021. december 15‑i levél tartalma, amely a vitatott határozat elfogadását övező kontextus részét képezi, lehetővé tette Magyarország számára, hogy megértse azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság a második elemzésben végül hozzáférést biztosított a harmadik fél kérelmező számára a vitatott dokumentumokhoz, és megállapította, hogy a Magyarország által annak kifogásolása érdekében hivatkozott kivétel nem alkalmazható.
29. Egyébiránt meg kell állapítanom, hogy a Magyarország által a vitatott határozattal szemben a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél tartalma megerősíti, hogy Magyarország megérthette azokat az okokat, amelyek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a hivatkozott kivétel nem alkalmazható. Magyarország tehát nem állíthatja, hogy nem volt lehetősége arra, hogy részletesen megismerje a vitatott határozat elfogadásához vezető megfontolásokat.(14)
30. Következésképpen az első jogalap első részét, mint megalapozatlant, el kell utasítani.
2. A korábbi döntéshozatali gyakorlat és a fokozott indokolási kötelezettség fennállásáról
a) A felek érveinek összefoglalása
31. Magyarország lényegében azt állítja, hogy ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 37. pontjában megállapított, a Bizottság köteles volt kifejteni azokat az okokat, amelyek miatt a megerősítő kérelemre válaszul elfogadott vitatott határozatban eltért az eredeti határozatától. Magyarország bizonyította az EFOP 2.2.5 pályázati felhívást érintő hozzáférés iránti kérelmek kezelésével kapcsolatos állandó döntéshozatali gyakorlat fennállását. Ilyen gyakorlat fennállása esetén a Bizottságnak kifejezetten ki kell fejtenie érvelését, amikor el kíván térni ettől a gyakorlattól, ami a lojális együttműködés elvéből is következik.
32. Válaszában Magyarország vitatja a megtámadott ítélet 32., 35. és 36. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat relevanciáját. Magyarország hangsúlyozza, hogy a jelen ügy különlegessége abban áll, hogy ugyanazon érintettekre ugyanazon tényállásban két különböző eljárásban is és egy eljáráson belül is másképp ítél a Bizottság. A Bizottságnak tehát erre magyarázattal kellett volna szolgálnia.
33. Míg a Bizottság az első értékelés keretében azt állapította meg, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt kivétel alkalmazandó, nyilvánvalóan megváltoztatta véleményét a vitatott határozatban. A bizottsági határozat irányának ezen alapvető változása irrelevánssá teszi a Törvényszék által hivatkozott Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélettel(15) való analógiát.
34. A Bizottság úgy véli, hogy mivel Magyarország nem vitatta a megtámadott ítélet 33. pontját, vagy nem bizonyította eltérő korábbi döntéshozatali gyakorlat fennállását, az első jogalap jelen részét hatástalannak, és mindenesetre megalapozatlannak kell tekinteni.
b) Értékelés
35. Először is, ami a Bizottság korábbi döntéshozatali gyakorlatának fennállására vonatkozó kifogást illeti, Magyarország arra az ítélkezési gyakorlatra kíván hivatkozni, amelynek értelmében, ha a Bizottság határozata lényegesen eltér a korábbi döntéshozatali gyakorlattól és túllép a korábbi határozatokon, a Bizottság köteles érvelését kifejezetten ismertetni.(16) Mindazonáltal Magyarország érvelése azzal, hogy a Bizottságnak az eredeti határozatában szereplő álláspontját „állandó döntéshozatali gyakorlatnak” kívánja minősíteni, a vitatott határozat elfogadásához vezető eljárás jellegének figyelmen kívül hagyására utal.
36. Az 1049/2001 rendelet 6–8. cikkével bevezetett eljárásból ugyanis az következik, hogy az két szakaszban is lefolytatható.(17) Így a hozzáférés iránti kérelem alapján a Bizottság eredeti határozatot hoz (első szakasz).(18) A Bizottság azt javasolta, hogy részben helyt ad a harmadik fél kérelmező hozzáférés iránti kérelmének, aminek következtében ez utóbbi e rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján megerősítő kérelmet nyújtott be (második szakasz), amely kérelem arra irányult, hogy a Bizottság vizsgálja felül álláspontját.
37. E kétoldalú eljárással párhuzamosan, amelyre a Bizottság és a harmadik fél kérelmező között kerül sor, konzultáció folyik a Bizottság és azon tagállam között, amelytől a hozzáférhetővé tenni kért jogi aktusok részben vagy egészben származnak.(19) E két eljárás – bár külön‑külön zajlik – kölcsönösen befolyásolja egymást: a Bizottságnak a harmadik fél kérelmezőt érintő álláspontját megfelelően kiegészíthetik a konzultációba bevont tagállamtól a hozzáférhetővé tétel kérdésében kapott észrevételek; a harmadik fél kérelmező által a megerősítő kérelmében felhozott érvek szintén megváltoztathatják a Bizottság álláspontját az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt kivételek alkalmazhatóságának kérdését illetően.
38. Ahogyan azt a Bíróság már megállapította, „[a] dokumentumokhoz való hozzáférés iránti, az [1049/2001 rendelet] 7. cikkének (1) bekezdése szerinti első kérelemre adott válasz csak az első állásfoglalás, amely főszabály szerint nem támadható meg […]. Az ilyen válasz biztosítja a kérelmező számára az említett rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében előírt azon jogot, hogy az indokolással ellátott első, megtagadó határozat ellenére megismételje a hozzáférés iránti kérelmet, és lehetővé teszi az érintett uniós intézmény számára, hogy az uniós bíróságok előtt keresettel megtámadható, végleges elutasító határozat meghozatala előtt felülvizsgálja eredeti álláspontját, és adott esetben orvosolja az első megtagadást érintő esetleges jogsértéseket”(20).
39. A Bizottság által az eredeti határozat szakaszában kifejtett álláspont tehát nem értelmezhető a Bizottság állandó döntéshozatali gyakorlatának kifejeződéseként.
40. Ahogyan azt a Bizottság hangsúlyozta, ellentétes lenne az 1049/2001 rendelet általános rendszerével, ha minden eredeti állásfoglalást állandó döntéshozatali gyakorlatnak minősítenénk, mivel a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti valamennyi kérelmet – amint azt a harmadik személy benyújtja – szisztematikusan újra kellene értékelni a határozat elfogadásának időpontjában fennálló jogi és ténybeli elemek fényében.(21) Másként fogalmazva, a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmekkel kapcsolatos bizottsági döntéshozatali eljárás dinamikus jellege természeténél fogva ellentétes a Bizottság valamely gyakorlatának kizárólag az eredeti határozat alapján történő kristályosításával.
41. Ezenkívül az e területen hozott eredeti határozatok állandó döntéshozatali gyakorlatként történő elismerése azzal a következménnyel járhat, hogy korlátozza a megerősítő határozat szakaszában hivatkozott érvek erejét, így a harmadik személy kérelmezők 1049/2001 rendelet szerinti jogait, amelyeket szintén védelemben kell részesíteni.
42. A Törvényszék tehát nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 33. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország azáltal, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó eredeti határozatra való hivatkozásra szorítkozott, nem bizonyíthatja a Bizottság olyan állandó döntéshozatali gyakorlatának fennállását, amelytől ez utóbbi a vitatott határozatban eltért.
43. Ezenkívül e 33. pont nem téves azon kérdést illetően sem, hogy a GESTDEM 2020/1513 hivatkozási számú, hozzáférés iránti kérelem minősíthető‑e a Bizottság állandó döntéshozatali gyakorlatának. Emlékeztetőül, a 2021. december 15‑i levélből kitűnik, hogy a vitatott határozat elfogadásának alapjául szolgáló hozzáférés iránti kérelem ezen első, hozzáférés iránti kérelem folyománya.(22) Mindemellett számomra nehéznek tűnik e kérelemnek ilyen jelleget tulajdonítani, mivel először is a döntéshozatali gyakorlat állandósága ismétlést igényel, míg a GESTDEM 2020/1513 hivatkozási számú, hozzáférés iránti kérelem vizsgálata keretében hozott eredeti határozatot elszigetelt határozatnak kell tekinteni, másodszor pedig a Bizottság határozatának valódi értelme csak a Bizottság e kérelemre vonatkozóan hozott végleges határozatának figyelembevételével értelmezhető, amely az elemzés végén az e kérelemmel érintett dokumentumokhoz való hozzáférés biztosításában állt.
44. Másodszor, ami azon állítást illeti, hogy amikor a Bizottság az eredeti határozattal teljes egészében vagy részben ellentétes megerősítő határozatot fogad el, az állandó döntéshozatali gyakorlat fennállásától függetlenül fokozott indokolási kötelezettség áll fenn, meg kell állapítani, hogy e kötelezettséget nem támasztja alá a Magyarország által előterjesztett semmilyen jogszabályszövegen vagy ítélkezési gyakorlaton alapuló érv.
45. Magyarország annak állítására szorítkozik, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 35. és 36. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat(23) nem releváns, mivel a jelen üggyel össze nem hasonlítható helyzetről van szó. Mindazonáltal ezen ítélkezési gyakorlatból pusztán az következik, hogy az eredeti határozat csupán első állásfoglalás, amely lehetőséget biztosít a kérelmezőnek arra, hogy megerősítő kérelmet nyújtson be, és hogy kizárólag a korábbi állásfoglalást teljes egészében felváltó megerősítő határozat válthat ki olyan joghatásokat, amelyek érinthetik a kérelmező érdekeit, és ennélfogva megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti. Helyes tehát a Törvényszék által a megtámadott ítélet 37. pontjában levont következtetés, amely szerint a Bizottság kizárólag azt a megoldást volt köteles megindokolni, amelyre a megerősítő határozatban jutott.
46. Végül, ami a lojális együttműködés elvére vonatkozó érveket illeti, azokat adott esetben a fellebbezés második jogalapja keretében kell a Bíróságnak megvizsgálnia, amely nem képezi a jelen célzott indítvány tárgyát.
47. A fentiekből következik, hogy az első jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
48. Következésképpen az első jogalap teljes egészében megalapozatlan.
B. A harmadik, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének értelmezése során elkövetett téves jogalkalmazásra alapított jogalapról
49. A harmadik jogalap négy részből áll. Magyarország szerint a Törvényszéknek arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében vett, a pályázatifelhívás‑tervezet véglegesítéséhez kapcsolódó bizottsági döntéshozatali eljárás folyamatban volt (első rész). Azt is meg kellett volna állapítania, hogy a vitatott dokumentumok a Bizottságnak az operatív program módosítására vonatkozó, folyamatban lévő döntéshozatali eljárásához kapcsolódtak (második rész). Mindenesetre Magyarország azt állítja, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése az 1303/2013 rendelet által szabályozott, a pályázatifelhívás‑tervezet véglegesítésével megbízott nemzeti irányító hatóság döntéshozatali eljárása esetén is alkalmazandó (harmadik rész). Végül Magyarország azt állítja, hogy ellentétben azzal, amit a Törvényszék megállapított, bizonyított volt az e projekttel kapcsolatban folyamatban lévő döntéshozatali eljárásnak a vitatott dokumentumok hozzáférhetővé tétele miatti tényleges, súlyos és konkrét sérelme (negyedik rész).
1. A „határozat” fogalmáról és a pályázatifelhívás‑tervezetre vonatkozó bizottsági döntéshozatali eljárás fennállásáról (első rész)
a) A felek érveinek összefoglalása
50. Magyarország lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tisztán formalisztikus megközelítést alkalmazott az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében vett „határozat” fogalmával kapcsolatban. E formalisztikus megközelítés vezette a Törvényszéket arra a téves megállapításra, amely szerint a Bizottságnak nem kellett az 1303/2013 rendelet alapján határozatot hoznia az EFOP 2.2.5 pályázati felhívásra vonatkozóan.(24)
51. Még ha a Bizottság formálisan nem is hoz határozatot, ezen intézmény meghatározó befolyást gyakorol a pályázatifelhívás‑tervezetek kidolgozására és konkrét tartalmára, tekintettel többek között arra a lehetőségre, hogy auditot kezdeményezhet, és kizárhat bizonyos kiadásokat a finanszírozásból. A tagállami irányító hatóság érdeke, hogy kövesse a Bizottságtól kapott iránymutatást, és nem lenne reális alternatíva az az elméleti lehetőség, hogy egy tagállam figyelmen kívül hagyja a Bizottságnak a pályázatifelhívás‑tervezettel kapcsolatos következtetéseit.
52. Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének szövegéből nem következik, hogy a Bizottságnak milyen formában kell határozatot hoznia. Az uniós jogalkotó a határozat intézmény általi elfogadásának időpontját egyszerű időbeli elhatárolásként alkalmazta annak érdekében, hogy ezt az első esetet megkülönböztesse az e rendelkezés második albekezdésében említett esettől. Teleológiai szempontból a dokumentumokhoz való hozzáférésnek a lehető legszélesebb körűnek kell lennie, azonban nem lehet korlátok nélküli. Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének hatálya alá tartozik tehát minden döntéshozatali eljárás, függetlenül annak formájától és attól, hogy testet öltött‑e határozat formájában vagy sem. A döntést mindenekelőtt funkcionális szempontból kell meghatározni.
53. Nem tekinthető puszta részvételnek a Bizottságnak az eszmecserék révén a nemzeti irányító hatóság határozatára való ráhatása, amelyről a Magyarország és a Bizottság között a pályázatifelhívás‑tervezetről folytatott levelezés tanúskodik. Ezt bizonyítja, hogy e levelek egyikében a Bizottság jelezte, hogy ki kívánja zárni az európai finanszírozást, ha Magyarország nem fogadja el javaslatait.
54. Azokon a területeken, ahol az irányítás megosztott, a döntéshozatali folyamatok keverednek, és nem lehetséges megkülönböztetni a funkciókat aszerint, hogy azokat a Bizottság vagy a tagállamok látják el. Egyébiránt, amikor a Bizottság véleményt nyilvánít egy pályázatifelhívás‑tervezetről, az egy előrehozott audithoz hasonlatos.
55. A Bizottság a harmadik jogalap első részének elutasítását kéri.
b) Értékelés
56. Emlékeztetek arra, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy az intézmény által összeállított vagy a birtokában lévő, olyan ügyre vonatkozó dokumentumhoz való hozzáférést, amellyel kapcsolatosan az intézmény még nem hozott határozatot, meg kell tagadni, ha a hozzáférhetővé tétel az intézmény döntéshozatali eljárását súlyosan veszélyeztetné, kivéve, ha annak hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik.
57. A Törvényszék az előtte felhozott, a Bizottság folyamatban lévő döntéshozatali eljárása fennállásának bizonyítására irányuló érvekre válaszul emlékeztetett az 1049/2001 rendelet középpontjában álló alapvető elvekre,(25) mielőtt megvizsgálná azt a sajátos összefüggést, amelynek keretében a vitatott dokumentumok továbbítására sor került. E dokumentumok egy olyan pályázatifelhívás‑tervezetről folytatott belső eszmecserére vonatkoznak, amelyet a magyar hatóságok az 1303/2013 rendeletben meghatározott megosztott irányítás(26) alá tartozó ESB‑alapokból történő finanszírozás céljából éppen véglegesítettek.
58. A Törvényszék megállapította, hogy ennek keretében a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatokat a tagállamokra ruházzák, és noha a tagállamok és a Bizottság felel a programok irányításáért és ellenőrzéséért, ez a feladatkörüknek megfelelően történik.(27) Az irányítási, kontroll‑ és auditkötelezettségeket a tagállamok teljesítik.(28) A Bizottságnak kell meggyőződnie arról, hogy a tagállamok a programok végrehajtása során eredményesen működő irányítási és kontrollrendszereket állítottak fel.(29) A programok elkészítése, végrehajtása és a feladatok elvégzése a tagállamok feladata.(30) A pályázati felhívások előkészítése és közzététele helyi akciócsoportok feladata, amelyeket a tagállamok jelölnek ki.(31) A tagállami irányító hatóság az ESB‑alapokból finanszírozott műveletek kiválasztására megfelelő eljárásokat és kritériumokat alkalmaz, amelyeket a monitoring‑bizottságnak jóvá kell hagynia.(32)
59. A Törvényszék e jogi keretből azt a következtetést vonja le, hogy az 1303/2013 rendelettel szabályozott pályázati felhívások a tagállamok kizárólagos feladatkörébe tartoznak,(33) és e rendelet „nem ruház különös hatáskört a Bizottságra az e rendelet által szabályozott pályázati felhívások véglegesítésének folyamatában, így ez utóbbi […] nem volt köteles az EFOP 2.2.5 pályázati felhívásra vonatkozó határozatot hozni”(34).
60. Magyarország nem vitatja ezt a következtetést, és elismeri, hogy a Bizottságnak nem kellett hivatalos határozatot hoznia e pályázati felhívásra vonatkozóan. Azt állítja azonban, hogy a Bizottság határozata „funkcionális” jellegű lehet azon hatás miatt, amelyet a Bizottság a tagállamokkal az ESB‑alapok alá tartozó pályázatifelhívás‑tervezetekről folytatott informális eszmecserék révén valójában gyakorol.
61. Ez a megközelítés nem fogadható el.
62. A Bíróság ugyanis kimondta, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében vett „döntéshozatali eljárás” fogalmát úgy kell érteni, hogy az közvetlenül a döntéshozatalra vonatkozik.(35) Márpedig az e rendelkezés értelmében vett döntéshozatal olyan meghatározott tárgy fennállását feltételezi, amelyre a meghozandó döntés vonatkozik, függetlenül attól, hogy a konkrét és azonosítható jogi aktus tervezetének elfogadására a közeljövőben kerül‑e sor.(36) Ezenfelül a Bíróság azt is kimondta, hogy annak elismerése, hogy ha még nem hoztak határozatot, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében vett, folyamatban lévő „döntéshozatali eljárás” fennáll olyan esetben, amikor az ilyen eljárás tárgyát nem határozták meg, ellentétes lenne mind e rendelkezés rendszerével, mind pedig azon követelménnyel, hogy a hozzáférés megtagadását a védett érdek konkrét és tényleges, azaz észszerűen előrelátható és nem pusztán feltételezésen alapuló sérelmének kockázatára kell alapítani.(37) Amíg ugyanis a meghozandó határozat pontos tárgya még nem került meghatározásra, az e határozat elfogadására irányuló döntéshozatali eljárás 1049/2001 rendelet alapján kért dokumentum hozzáférhetővé tételéből eredő veszélyeztetésének bármely kockázata fogalmilag hipotetikus, mivel valójában lehetetlen lenne annak ellenőrzése, hogy e dokumentum tartalma ténylegesen erre a döntéshozatali eljárásra vonatkozik‑e.(38)
63. Elismerem, hogy az európai alapok szervezési és kezelési szabályainak összetett jellege nem könnyíti meg a döntéshozatali folyamat azonosítását. Mindazonáltal az 1303/2013 rendelet arra irányul, hogy különböző hatásköröket ruházzon a különböző érintett felekre.(39)
64. A jelen ügyben a probléma nem annyira a formális határozat hiányából, hanem inkább abból a tényből ered, hogy a döntéshozatali eljárás tárgya, ahogyan azt Magyarország állítja, nincs és nem is lehet meghatározva.
65. Egyrészt, ahogyan arra a Bizottság emlékeztetett, a pályázati felhívás véglegesítéséhez nem szükséges a Bizottság jóváhagyása, mivel az 1303/2013 rendelet által alkalmazott felosztás értelmében kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozik.
66. Másrészt nem fogadható el az az érv, amely szerint a vitatott dokumentumokban tükröződő belső eszmecsere a Bizottság előrehozott auditot jelentő határozatának minősül: amíg a nemzeti irányító hatóság pályázati felhívásra vonatkozó határozatát el nem fogadják, nincs szó arról, hogy a Bizottság bármilyen ellenőrzést végezne. Amíg a nemzeti irányító hatóság határozatát el nem fogadják e pályázati felhívás kereteinek meghatározása érdekében, a Bizottság nem tud véleményt formálni, és nem gyakorolhatja az 1303/2013 rendelet értelmében őt megillető döntéshozatali hatásköröket.
67. Magyarország tehát nem állíthatja, hogy a Bizottságnak a pályázati felhívás előkészítési folyamatára gyakorolt befolyása olyan mértékű, hogy fellépése előrehozott audithoz hasonlít, miközben a pályázati felhívás létezését és annak tartalmát illetően még semmi sem bizonyos. Válaszbeadványában a Bizottság helyesen hivatkozott arra, hogy az olyan informális párbeszéd során, mint amely a belső véleménycsere alapjául szolgált, a nemzeti hatóságok szabadon dönthetnek arról, hogy követik‑e a Bizottság javaslatait, vagy fenntartják‑e projektjüket, sőt akár lemondhatnak az ESB‑alapokból történő finanszírozásról, ahogyan az egyébként a megtámadott ítélet 90. pontjából is kitűnik, amit Magyarország nem vitat.
68. Ami azt az érvet illeti, hogy a belső véleménycsere lehetővé tenné az érintett nemzeti hatóságok számára, hogy teljesítsék a Bizottság elvárásait annak érdekében, hogy elkerüljék a Bizottság jövőbeli pénzügyi korrekcióit, szintén nem meggyőzőek: egy jövőbeli határozat meghozatalának elkerülése érdekében követett stratégia ugyanis nem támaszthatja alá az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében vett, folyamatban lévő döntéshozatali eljárás fennállását.
69. Így még abban az esetben is, ha a Magyarország által „formalisztikusnak” minősített, a Törvényszék által követett és az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének szigorú értelmezésével alátámasztott(40) megközelítést mellőzni kellene – ami nem így van – a Magyarország által javasolt „funkcionális” megközelítés javára, a hozzáférés iránti kérelemmel érintett dokumentumok és a Bizottság döntéshozatali eljárása közötti kapcsolat túlságosan hipotetikus és bizonytalan, mivel ez az eljárás valójában nem azonosítható. Másként fogalmazva, még az úgynevezett „funkcionális” megközelítés sem tette lehetővé a Bizottság döntéshozatali eljárása létezésének bizonyítását.
70. Végül – a harmadik jogalap negyedik részének vizsgálata keretében végzett elemzés megelőlegezése nélkül – úgy tűnik számomra, hogy a Magyarország által képviselt álláspont elégtelenségét a következő megfontolás szemlélteti: feltételezve, hogy a funkcionális elmélet elsőbbséget élvez, nem látom be, miként volna lehetséges, hogy a Bizottság – az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – a dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó határozatot annak bizonyításával igazolja, hogy a hozzáférés az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése által védett érdek sérelmének észszerűen előrelátható, és nem pusztán feltételezésen alapuló kockázatával járna.
71. Következésképpen a harmadik jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
2. Az operatív program módosítása iránti kérelemre vonatkozó, folyamatban lévő bizottsági döntéshozatali eljárás fennállásáról (második rész)
a) A felek érveinek összefoglalása
72. Magyarország lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdését, amikor nem állapította meg, hogy a Bizottsággal a pályázati felhívás tartalmára vonatkozóan folytatott levelezés a Bizottság folyamatban lévő döntéshozatali eljárásához kapcsolódik, mivel e levelezés vonatkozhat az operatív program módosítása iránti kérelemre, az ilyen módosítás pedig az intézmény által hozott döntést feltételez. Márpedig az operatív program módosítása iránti kérelem nem csak a módosítás iránti hivatalos kérelmet követően, hanem a gyakorlatban abban az időpontban kezdődik, amikor annak tartalmáról a Bizottsággal megállapodtak.
73. A Bizottság gyakran tesz észrevételeket az ilyen program módosítása iránti kérelem benyújtása előtt, amelyeknek az érintett tagállam a pénzügyi korrekció kockázatának elkerülése érdekében helyt ad. Magyarország álláspontját a Bizottsággal 2017. július 7‑én és 2021. július 13‑án folytatott két levélváltásra hivatkozva szemlélteti. A tagállamok nem nyújthatnak be módosítási javaslatot a Bizottsághoz anélkül, hogy a Bizottság azt informális keretek között előzetesen jóváhagyta volna.
74. A Bizottság azt állítja, hogy a harmadik jogalap második része részben elfogadhatatlan, mivel a fellebbezés szakaszában próbál új bizonyítékokat előterjeszteni, részben pedig megalapozatlan.
b) Értékelés
75. Magyarország érvelése illeszkedik a harmadik jogalap első része keretében kifejtett érveléshez abban az értelemben, hogy Magyarország ismét a döntéshozatali eljárás túlságosan formalisztikus megközelítését kívánja kifogásolni, amelyet a Törvényszék annak megtagadásával ismert el, hogy a Magyarország és a Bizottság közötti belső véleménycsere az operatív program módosítása iránti kérelemmel kapcsolatos döntéshozatali eljárásra vonatkozott.
76. Mindenekelőtt arra kell gondoljak, hogy Magyarország azon érvelése, amely szerint a folyamatban lévő döntéshozatali eljárás, amellyel a vitatott dokumentumok kapcsolatosak, a pályázati felhívás véglegesítésére vagy pedig egy operatív program módosítása iránti kérelemre vonatkozik, inkább a meghozandó határozat tárgya meghatározatlan jellegének megerősítésére irányul, és ezen döntéshozatali eljárást az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése védelemben részesíti.
77. Mindenesetre a funkcionális megközelítést illetően mutatis mutandis utalok annak korlátainak a jelen jogalap első részének vizsgálata keretében kifejtett elemzésére. Következésképpen a Bizottság hatásának informális jellegére vonatkozó teljes érvelést el kell utasítani.
78. Megjegyzem továbbá, hogy a Törvényszék elismerte, hogy a Bizottság azon operatív program módosítása esetén, amelyre a pályázati felhívás vonatkozik, az 1303/2013 rendelet 30. cikkének (2) bekezdése alapján határozatot hozhat.(41) Mindazonáltal arra is rámutatott, hogy a Bizottsághoz a vitatott határozat meghozatalának időpontjában nem nyújtottak be ilyen módosítás iránti kérelmet,(42) és kifejtette az e megállapításhoz vezető okokat, így a Törvényszék érvelése a jogilag megkövetelt módon indokolt.
79. A Magyarország által hivatkozott két levélváltást illetően – ahogyan arra a Bizottság rámutatott –, még ha relevánsak és elégségesek volnának is egy módosítás iránti kérelem fennállásának bizonyítására – mint ahogyan nem azok –, megállapítom, hogy az azokra való hivatkozás célja, hogy a Bíróság olyan bizonyítékokat értékeljen, amelyeket előzőleg nem terjesztettek a Törvényszék elé. E bizonyítékok tehát nem tartoznak a fellebbezés keretében a Bíróság hatáskörébe.
80. A harmadik jogalap második részét tehát mint részben elfogadhatatlant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani.
3. Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében előírt kivételnek az 1303/2013 rendelet hatálya alá tartozó pályázatifelhívás‑tervezet véglegesítésével megbízott nemzeti irányító hatóságok folyamatban lévő döntéshozatali eljárására való alkalmazásáról (harmadik rész)
a) A felek érveinek összefoglalása
81. Magyarország lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése nem a tagállamok jogos érdekeinek védelmére irányul, és nem alkalmazható, ha a nemzeti irányító hatóságok 1303/2013 rendelet értelmében vett döntéshozatali eljárásai folyamatban vannak. A Törvényszék többek között e rendelkezés szigorúan szó szerinti értelmezését követte, miközben a fokozott átláthatóság és a tagállamok jogos érdekeinek védelme közötti kényes egyensúly keresése a kibocsátói szabály eltörlését követően megköveteli az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének szövegén való túlterjeszkedést.
82. A Bíróság már elismerte, hogy a tagállamok hivatkozhatnak erre a cikkre saját döntéshozatali eljárásaik védelme érdekében,(43) mivel a tagállamok érdekeinek védelme olyan objektív korlátnak minősül, amely igazolja a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadását. Az ilyen korlát megszorító értelmezése alááshatja a tagállamok intézményekbe vetett bizalmát, és indokolatlan hátrányos megkülönböztetést eredményezne az intézmények és a tagállamok között. A tagállamok kétség esetén, a pénzügyi korrekciók elkerülése érdekében a Bizottsághoz fordulnak, a Bizottsággal való egyeztetési eljárás hatékonyságának csökkenését eredményezné viszont, ha megerősítést nyerne az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének Törvényszék általi értelmezése, mivel a tagállamok azt kockáztatnák, hogy a Bizottsággal való közlés révén nyilvánosságra hozzák azokat a megfontolásokat, amelyekkel kapcsolatban ténylegesen még nem hoztak határozatot. Ha a tagállamok nem védhetik meg az intézményeik döntéshozatali folyamatait, nem lesznek érdekeltek abban, hogy olyan kérdésekben a Bizottsághoz forduljanak, amelyet illetően valamely hatóságuknak még döntést kell hoznia. A dokumentumokhoz való hozzáférést a nemzeti döntéshozatali folyamatok lezárultát követően lehetne biztosítani.
83. A Bizottság a harmadik jogalap harmadik részének elutasítását kéri annak megalapozatlansága miatt.
b) Értékelés
84. A Törvényszék a megtámadott ítélet 127. pontjában megállapította, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdésén alapuló kivételt nem lehet úgy értelmezni, hogy az a nemzeti irányító hatóságok 1303/2013 rendelet értelmében vett döntéshozatali eljárását is védi. A Törvényszék emlékeztetett arra, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében szereplő „intézmény” kifejezést e rendelet 1. cikkének a) pontja úgy határozza meg, mint amely az Európai Parlamentet, a Tanácsot vagy a Bizottságot jelöli, míg az említett rendelet 3. cikkének b) pontjából következik, hogy a tagállamok és a nem közösségi intézmények a „harmadik fél” fogalmi körébe tartoznak.(44) A Törvényszék ezt követően az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének szövegét, valamint annak tárgyát és célját vizsgálta,(45) majd emlékeztetett az e 4. cikkben szereplő kivételek szigorú értelmezésének követelményére.(46)
85. Magyarországnak a jelen rész keretében kifejtett érvei nem kívánják megkérdőjelezni ezt az elemzést, amely végeredményben az uniós jog valamely rendelkezése uniós bíróság általi értelmezésének teljesen klasszikus megközelítését követi. Ezzel szemben Magyarország azt állítja, hogy a Törvényszéknek túl kellett volna terjeszkednie az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének szövegén, mivel a tagállamok jogos érdekeinek védelme olyan objektív oknak minősül, amely igazolja, hogy e kivétel a saját döntéshozatali eljárásaik védelme érdekében alkalmazható legyen rájuk, ami a Svédország kontra Bizottság ítéletből levezethető.(47)
86. Magyarország álláspontja ezen ítélet téves értelmezésén alapul.
87. Pontatlan ugyanis ezen ítélkezési gyakorlatra hivatkozni az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdése olyannyira kiterjesztő értelmezésének alátámasztására, hogy az ellentétessé válik annak szövegével. Az említett ítéletből az e rendelet rendelkezéseinek értelmezéséhez levonandó tanulságok csak e rendelet hatályának korlátain belül értelmezhetők. Így amikor a Bíróság ezen ítéletben azt állítja, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése anyagi jogi kivételt ír elő, és meghatározzák azokat a köz‑ vagy magánérdeken alapuló objektív korlátokat, amelyek igazolhatják a dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadását,(48) nyilvánvaló, hogy e korlátok továbbra is a rendelet hatálya alá tartoznak, és figyelembe kell venni azokat a feltételeket, amelyek teljesülése e rendelkezés alkalmazásához szükséges. Márpedig, ahogyan arra a Törvényszék rámutatott, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének az e rendelet 1. cikkének a) pontjával összefüggésben értelmezett első albekezdése nem alkalmazható abban az esetben, ha egy nem közösségi szerv döntéshozatali eljárása van folyamatban. Az 1049/2001 rendelet hatálya az abban felsorolt intézményekre tekintettel került meghatározásra, és nem különös dokumentumfajtákra, vagy az ezen intézmények birtokában lévő dokumentum kibocsátójára tekintettel.(49)
88. Magyarország állításával ellentétben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdése hatályának ilyen felfogása nem fosztja meg tartalmától e rendelet 4. cikkének (5) bekezdését. Éppen ez az utolsó rendelkezés teszi lehetővé az intézmény döntéshozatali eljárása során a tagállam által jogosnak tartott érdekek védelmét(50) azáltal, hogy elismeri a tagállam számára annak lehetőségét, hogy ezen intézménytől a tőle származó dokumentum hozzáférhetővé tételének megtagadását kérje.(51) Ugyanakkor a Bíróság már megtagadta, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdését kollíziós szabályként ismerje el annak érdekében, hogy a rendelet különös szabályainak rovására védje a tagállamoknak a tőlük származó dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó nemzeti szabályai vagy politikája alkalmazását.(52) Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdését az (1)–(3) bekezdésben foglalt anyagi jogi kivételek határolják körül, e kivételek korlátain belül.(53)
89. Az e rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében foglalt kivétel hatályának a Magyarország által kívánt értelemben történő kiterjesztése nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyná a jogalkotó azon szándékát, hogy azt kizárólag az 1049/2001 rendelet értelmében vett intézmény döntéshozatali eljárásával kapcsolatos dokumentumokra korlátozza.
90. A szabályok egyértelműek, többek között a tagállamok számára is. Ezért nem osztom Magyarország azon aggályát, hogy a tagállamok és a Bizottság közötti kommunikációba vetett bizalom gyengül.(54) Mindenesetre az ilyen aggály nem igazolhatja az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének a szövegén túlmutató értelmezését, amely ezenkívül – ahogyan azt a Törvényszék helyesen megállapította – ellentétes lenne az e cikkben előírt kivételek megszorító értelmezésének követelményével.(55)
91. A fenti elemzés alapján nem állapítható meg téves jogalkalmazás. A harmadik jogalap harmadik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
4. A folyamatban lévő döntéshozatali eljárás tényleges, súlyos és konkrét sérelmének fennállásáról (negyedik rész)
a) A felek érveinek összefoglalása
92. Magyarország azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy Magyarország nem bizonyította az EFOP 2.2.5 pályázati felhívás tervezetének véglegesítésére vonatkozó döntéshozatali eljárás súlyos, tényleges és konkrét sérelmének fennállását. A fellebbező fenntartja, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele veszélyeztetheti e projekt véglegesítését, mivel bennfentes információt szolgáltat egyes szervezeteknek, amely lehetővé tenné számukra, hogy jobban felkészüljenek e pályázati felhívásra.
93. Magyarország ezenkívül vitatja a megtámadott ítélet 137. pontjában szereplő azon, szerinte csak részben igaz állítást, amely szerint az EFOP 2.2.5 pályázati felhívás tartalma a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem időpontjában (2021. június) online hozzáférhető volt a nyilvánosság számára, míg álláspontja szerint az EFOP 2.2.5 pályázatifelhívás‑tervezetet módosították (EFOP 2.2.25 pályázatifelhívás‑tervezet), a módosított változatot pedig csak 2022. október 28‑án tették közzé.
94. A Bizottság a harmadik jogalap negyedik részének elutasítását kéri.
b) Értékelés
95. A harmadik jogalap jelen részével arra kérik a Bíróságot, hogy abban az esetben, ha az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3) bekezdését alkalmazni kellene a Bizottság és Magyarország között az EFOP 2.2.5 pályázatifelhívás‑tervezet véglegesítésével kapcsolatban folytatott levelezésre, mondja ki a döntéshozatali eljárás e rendelkezésben előírt feltételeknek eleget tevő sérelmének fennállását.
96. A Törvényszék a teljesség kedvéért vizsgálta meg, hogy e feltétel teljesült‑e,(56) mivel arra a következtetésre jutott, hogy nem volt folyamatban a Bizottság döntéshozatali eljárása, ezért a Magyarország által hivatkozott, a hozzáférhetővé tétel alóli kivétel alkalmazhatatlan. Mivel azt javaslom a Bíróságnak, hogy e tekintetben hagyja helyben a megtámadott ítéletet, főszabály szerint nem kell válaszolnia a harmadik fellebbezési jogalap e részére.
97. Mindazonáltal az elemzést annak megállapításával folytatom, hogy a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy önmagában az a tény, hogy valamely dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése által védett érdeket érint, nem elegendő a hozzáférhetővé tétel megtagadásának igazolásához,(57) mivel az előírt kivétel alkalmazása megköveteli annak bizonyítását, hogy az érintett dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen veszélyeztetheti az intézmény döntéshozatali eljárásának védelmét egy észszerűen előre látható, és nem pusztán feltételezett kockázat keretében.(58) A Törvényszék azt is megállapította, hogy a sérelemnek el kell érnie egy bizonyos súlyossági küszöböt.(59)
98. Ez az elemzési rendszer összhangban áll az e területre vonatkozó ítélkezési gyakorlattal. A Bíróság már kimondta, hogy ha valamely uniós intézmény a hozzá benyújtott, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemnek az 1049/2001 rendelet 4. cikkében foglalt kivételek alapján való elutasításáról dönt, magyarázatot kell adnia arra a kérdésre, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként veszélyeztethetné az e kivétellel védett érdeket, az ilyen veszélyeztetés kockázatának pedig észszerűen előreláthatónak, és nem pusztán feltételezésen alapulónak kell lennie.(60) Ugyanígy az e kivételek valamelyikének az 1049/2001 rendelet hatálya alá tartozó intézmény általi alkalmazását kérő személynek kell – megfelelő időben – egyenértékű magyarázattal szolgálnia.(61) Az ilyen kockázat fennállását bizonyítani kell, mivel az alá nem támasztott egyszerű állítás nem elegendő az alkalmazandó kivétel megállapításához.(62)
99. Magyarország nem vitatja ezt a mércét. A Törvényszék előtt tehát bizonyítania kellett volna, hogy a pályázatifelhívás‑tervezet véglegesítésére vonatkozó döntéshozatali eljárást súlyosan, ténylegesen és konkrétan érintheti a vitatott dokumentumok hozzáférhetővé tétele.
100. E tekintetben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Magyarország által előadott indokok alapján nem lehetett meghatározni, hogy a vitatott dokumentumok hozzáférhetővé tétele ily módon érintheti a döntéshozatali eljárást.(63) Magyarország azon állításait, amelyek szerint a dokumentumok hozzáférhetővé tétele veszélyeztetné az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az átláthatóság elvét, mivel az EFOP 2.2.5 pályázati felhívás potenciális kedvezményezettjei tisztességtelen versenyelőnyt biztosító információkhoz juthatnak, nem támasztották alá, mivel Magyarország nem adott elő részletesen kifejtett érvelést, sem bármiféle bizonyítékot.(64) Végül a Törvényszék a Bizottság azon elemzésére is alapított érvet, amely szerint a vitatott dokumentumok hozzáférhetővé tétele a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában nem veszélyeztethette az e pályázati felhíváshoz kapcsolódó döntéshozatali eljárást, mivel e pályázati felhívás tartalma ebben az időpontban hozzáférhető volt a nyilvánosság számára.(65)
101. A fellebbezés szakaszában, bár úgy tűnik, hogy Magyarország általános állítások útján vitatja a Törvényszék által levont következtetést, ez nem meggyőző, mivel az érvelés a Törvényszék elé terjesztett érvek megismétlésére korlátozódik.
102. Egyebekben, ami a megtámadott ítélet 137. pontját illeti, Magyarország azt állítja, hogy a Törvényszék azon állítása, amely szerint a pályázati felhívás az eredeti kérelem időpontjában rendelkezésre állt, „csak részben igaz”(66), és a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie azt a tényt, hogy a vitatott határozat időpontját követően új pályázatifelhívás‑tervezetet tettek közzé,(67) valamint hogy a vitatott dokumentumokhoz való hozzáférés lehetővé tehette volna bizonyos érdekelt felek számára, hogy olyan információkhoz jussanak, amelyek versenyelőnyt biztosítanak számukra. Megállapítom azonban, hogy a megtámadott ítélet nem tesz említést ilyen érvről, amelyet a Bizottság tehát helyesen tart újnak, és mint ilyen, kívül esik a Bíróság fellebbezés keretében gyakorolt hatáskörén,(68) amit egyébként úgy tűnik, hogy Magyarország nem vitat.(69) Mindenesetre Magyarország csak az olyan hozzáférés lehetőségére hivatkozik, amely meghatározatlan versenyelőnyhöz vezetett volna. Az ilyen pontatlanság szintén nem felel meg a súlyos, tényleges és konkrét sérelem fennállásának bizonyításához megkövetelt szintnek.
103. Következésképpen a harmadik jogalap utolsó, negyedik részét el kell utasítani.
5. A harmadik jogalapra vonatkozó következtetés
104. A harmadik jogalap négy részének elemzése alapján meg kell állapítani, hogy e jogalapot megalapozatlansága miatt el kell utasítani.
C. Végkövetkeztetés
105. A fenti indokok összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el az első és a harmadik fellebbezési jogalapot.
1 Eredeti nyelv: francia.
2 T‑104/22, EU:T:2024:467, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2024:467.
3 HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.
4 Ezt az „EFOP 2.2.5” kódszámú, „Intézményi ellátásról a közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérés fejlesztése – intézményi férőhely kiváltás 2023‑ig” című pályázatifelhívás‑tervezetet (a továbbiakban: EFOP 2.2.5 pályázati felhívás) a magyar hatóságok által a jelenleg Magyarországon intézményben élő, fogyatékossággal élő személyeket érintő intézményi férőhely kiváltást célzó emberi erőforrás fejlesztési operatív program (EFOP) végrehajtására kijelölt irányító hatóság dolgozta ki. A Bizottság Magyarország javaslatára, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 320. o.; helyesbítések: HL 2016. L 200., 140. o.; HL 2017. L 20., 4. o.; HL 2019. L 30., 121. o.; HL 2019. L 30. 122. o.) megfelelően elfogadta az EFOP‑ot.
5 A magyar hatóságok 2020. március 11‑i, két mellékletet tartalmazó e‑mailjéről, valamint a magyar hatóságok által a Bizottsághoz intézett 2020. június 19‑i, 2020. augusztus 6‑i, 2021. január 5‑i és 2021. április 14‑i négy leveléről van szó.
6 Emlékeztetőül, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3)–(5) bekezdése értelmében:
„(3) Az intézmény által belső használatra összeállított vagy az intézmény által kapott, olyan ügyre vonatkozó dokumentumhoz való hozzáférést, amellyel kapcsolatosan az intézmény még nem hozott határozatot, meg kell tagadni, ha a dokumentum közzététele az intézmény döntéshozatali eljárását súlyosan veszélyeztetné, kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.
Az érintett intézményen belüli tárgyalások és előzetes egyeztetések részét képező, belső használatra korlátozott, állásfoglalásokat tartalmazó dokumentumokhoz való hozzáférést meg kell tagadni a döntés meghozatalát követően is, amennyiben a dokumentum közzététele az intézmény döntéshozatali eljárását súlyosan veszélyeztetné, kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.
(4) A harmadik személyek dokumentumait illetően az intézmény köteles a harmadik személlyel egyeztetni annak megállapítása érdekében, hogy az (1) vagy a (2) bekezdésben felsorolt valamely kivétel alkalmazható‑e, kivéve, ha egyértelmű, hogy a dokumentum közzétehető, illetve nem tehető közzé.
(5) Bármely tagállam kérheti az intézménytől, hogy előzetes beleegyezése nélkül az intézmény az illető tagállamtól származó dokumentumot ne tegye közzé.”
7 Konkrétan a magyar hatóságoknak a Bizottság által eredetileg azonosított öt dokumentumához és a megerősítő kérelem szakaszában azonosított négy további dokumentumhoz (a továbbiakban: vitatott dokumentumok).
8 A Bíróság feladata, hogy előzetesen válaszoljon a Bizottság azon érvére, amely a Bíróságra bízza a fellebbezés elfogadhatóságának a Bíróság eljárási szabályzata 168. és 169. cikkében foglalt követelményekre tekintettel történő értékelését (lásd a Bizottság válaszbeadványának 12. és 13. pontját). Úgy vélem azonban, hogy mivel először is a Bizottság nem hivatkozik elfogadhatatlansági kifogásra, másodszor pedig a Bizottság válaszbeadványának tartalma azt mutatja, hogy a Bizottság teljes mértékben megérthette a fellebbezés érveit, a fellebbezést elfogadhatónak kell tekinteni.
9 Úgy tűnik ugyanis, hogy Magyarország nem kérdőjelezi meg a megtámadott ítélet 24. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, amit a fellebbezés 24. pontjának olvasata is megerősít.
10 Lásd az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) és (5) bekezdését.
11 Dőlt betűs kiemelés tőlem.
12 Amelynek alapját az 1049/2001 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések 5. cikkének (5) és (6) bekezdése képezi, amelyeket a Bizottság eljárási szabályzatának módosításáról szóló, 2001. december 5‑i határozatával (HL 2001. L 345., 94. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 404. o.) csatoltak a Bizottság eljárási szabályzatához.
13 A bizalmas kezelés indokai akár amellett is szólhatnak, hogy a hozzáférhetővé tételről szóló határozattól mindig elkülönülten közöljék azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság valamely tagállam tiltakozása ellenére hozzáférést kíván biztosítani a dokumentumokhoz.
14 Lásd a fellebbezés 29. pontját.
15 2017. március 28‑i ítélet (T‑210/15, EU:T:2017:224).
16 Lásd: 2011. szeptember 29‑i Elf Aquitaine kontra Bizottság ítélet (C‑521/09 P, EU:C:2011:620, 155. pont).
17 Lásd: 2024. július 29‑i Validity kontra Bizottság ítélet (C‑51/23 P, EU:C:2024:664, 49. és 62. pont).
18 Vagyis a 2021. június 16‑i határozat: lásd a megtámadott ítélet 7. pontját.
19 Lásd az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) és (5) bekezdését.
20 2024. július 29‑i Validity kontra Bizottság ítélet (C‑51/23 P, EU:C:2024:664, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
21 Lásd a Bizottság válaszbeadványának 28. pontját.
22 Emlékeztetek arra, hogy az említett, hozzáférés iránti kérelem, amely már az EFOP 2.2.5 pályázati felhíváshoz kapcsolódó dokumentumokra is vonatkozott, eredetileg elutasító határozat tárgyát képezte, amely Magyarországnak a folyamatban lévő döntéshozatali eljárás védelmére vonatkozó kifogásain alapult. Ezt az eredeti határozatot a megerősítő kérelem szakaszában jóváhagyták, mielőtt a kérelmező megsemmisítés iránti keresetet indított volna a Törvényszék előtt. A Törvényszék előtti eljárás során a Bizottság úgy határozott, hogy visszavonja megerősítő határozatát annak érdekében, hogy végül hozzáférést biztosítson a dokumentumokhoz, aminek következtében a Törvényszék okafogyottságot állapított meg (lásd: 2022. november 22‑i Validity kontra Bizottság végzés [T‑640/20, EU:T:2022:752]). Mindezeket a körülményeket a 2021. december 15‑i levél is felidézi.
23 Vagyis a 2017. március 28‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet (T‑210/15, EU:T:2017:224).
24 Lásd a megtámadott ítélet 76. pontját.
25 Lásd a megtámadott ítélet 60-63. pontját.
26 Lásd a megtámadott ítélet 64-66. pontját.
27 Lásd a megtámadott ítélet 67. és 68. pontját.
28 Lásd a megtámadott ítélet 69. pontját.
29 Lásd a megtámadott ítélet 70. pontját.
30 Lásd a megtámadott ítélet 71. pontját.
31 Lásd a megtámadott ítélet 72. pontját.
32 Lásd a megtámadott ítélet 73. és 74. pontját.
33 Lásd a megtámadott ítélet 75. pontját.
34 A megtámadott ítélet 76. pontja.
35 Erre a Törvényszék a megtámadott ítélet 82. pontjában emlékeztetett.
36 Lásd: 2025. január 16‑i Bizottság kontra Pollinis France ítélet (C‑726/22 P, EU:C:2025:17, 73. pont).
37 Lásd: 2025. január 16‑i Bizottság kontra Pollinis France ítélet (C‑726/22 P, EU:C:2025:17, 63. pont).
38 Lásd: 2025. január 16‑i Bizottság kontra Pollinis France ítélet (C‑726/22 P, EU:C:2025:17, 74. pont).
39 Lásd a jelen indítvány 58. pontját.
40 Lásd a megtámadott ítélet 80-86. pontját.
41 Lásd a megtámadott ítélet 97. és 98. pontját.
42 Lásd a megtámadott ítélet 99. pontját.
43 Magyarország e tekintetben a 2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítéletre (C‑64/05 P, EU:C:2007:802, 57. pont) hivatkozik.
44 Lásd a megtámadott ítélet 109. pontját.
45 Lásd a megtámadott ítélet 110-112. pontját.
46 Lásd a megtámadott ítélet 113. pontját.
47 2007. december 18‑i ítélet (C‑64/05 P, EU:C:2007:802).
48 Lásd: 2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítélet (C‑64/05 P, EU:C:2007:802, 57. pont).
49 Lásd: 2017. július 18‑i Bizottság kontra Breyer ítélet (C‑213/15 P, EU:C:2017:563, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
50 Lásd: 2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítélet (C‑64/05 P, EU:C:2007:802, 83. pont).
51 Vagyis mind a tagállamok által kibocsátott dokumentumok, mind pedig az e tagállam által egyszerűen az érintett intézménynek továbbított dokumentumok: 2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítélet (C‑64/05 P, EU:C:2007:802, 61. pont).
52 Lásd: 2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítélet (C‑64/05 P, EU:C:2007:802, 65. pont).
53 Lásd: 2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítélet (C‑64/05 P, EU:C:2007:802, 76. pont).
54 Hozzáteszem, hogy az a tény, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének hatályát nem terjesztik ki a nemzeti irányító hatóság döntéshozatali eljárásához kapcsolódó dokumentumokra, nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy – amennyiben a kivétel alkalmazható – ennek érdekében a valamely dokumentum hozzáférhetővé tételével összeegyeztethetetlen közérdeket védő bizonyos nemzeti jogszabályok tiszteletben tartására hivatkozzanak, amelyeket ekkor az e rendelkezés alapján védelemre méltó érdeknek lehet tekinteni: 2007. december 18‑i Svédország kontra Bizottság ítélet (C‑64/05 P, EU:C:2007:802, 84. pont).
55 Lásd: 2013. október 17‑i Tanács kontra Access Info Europe ítélet (C‑280/11 P, EU:C:2013:671, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2023. június 8‑i Tanács kontra Pech ítélet (C‑408/21 P, EU:C:2023:461, 33. pont); 2025. január 16‑i Bizottság kontra Pollinis France ítélet (C‑726/22 P, EU:C:2025:17, 62. pont).
56 Lásd a megtámadott ítélet 129. pontját.
57 Lásd a megtámadott ítélet 130. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
58 Lásd a megtámadott ítélet 131. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
59 Lásd a megtámadott ítélet 132. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
60 Lásd: 2020. január 22‑i MSD Animal Health Innovation és Intervet international kontra EMA ítélet (C‑178/18 P, EU:C:2020:24, 54. és 93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2025. január 16‑i Bizottság kontra Pollinis France ítélet (C‑726/22 P, EU:C:2025:17, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
61 Lásd: 2020. január 22‑i MSD Animal Health Innovation és Intervet international kontra EMA ítélet (C‑178/18 P, EU:C:2020:24, 94. pont).
62 Lásd analógia útján: 2020. január 22‑i MSD Animal Health Innovation és Intervet international kontra EMA ítélet (C‑178/18 P, EU:C:2020:24, 95. pont).
63 Lásd a megtámadott ítélet 133. pontját.
64 Lásd a megtámadott ítélet 134. és 135. pontját.
65 Lásd a megtámadott ítélet 137. pontját.
66 Lásd a fellebbezés 124. pontját. Megjegyzem, hogy Magyarország tévesen értelmezi a megtámadott ítéletet, mivel a Törvényszék abban nem az eredeti kérelem időpontjára, hanem a vitatott határozat időpontjára hivatkozik.
67 EFOP 2.2.25.
68 Lásd: 2026. január15‑i XH kontra Bizottság (Zaklatás a betegszabadság ideje alatt) ítélet (C‑75/24 P, EU:C:2026:6, 177. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
69 Lásd Magyarország válaszának 44. pontját.