A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE

2023. június 1.(*)

„Ideiglenes intézkedés – Az uniós költségvetésnek a jogállamisági elvek magyarországi megsértésével szembeni védelmét szolgáló intézkedések – Annak megtiltása a Bizottság számára, hogy jogi kötelezettségeket vállaljon valamely közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal vagy ilyen alapítvány által fenntartott jogi személlyel – Az (EU) 2022/2506 végrehajtási határozat 2. cikkének (2) bekezdése – A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem – A sürgősség hiánya”

A T‑115/23. R. sz. ügyben,

a Debreceni Egyetem (székhelye: Debrecen [Magyarország], képviselik: Rausch J. és Papp Á. ügyvédek)

felperes

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: E. Rebasti, Bencze M., L. Vétillard és Tószegi B., meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE

meghozta a következő

Végzést

1        Az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikken alapuló kérelmével a felperes, a Debreceni Egyetem az uniós költségvetésnek a jogállamisági elvek magyarországi megsértésével szembeni védelmét szolgáló intézkedésekről szóló, 2022. december 15‑i (EU) 2022/2506 tanácsi végrehajtási határozat (HL 2022. L 325., 94. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) 2. cikke (2) bekezdése végrehajtásának felfüggesztését kéri.

 A jogvita előzményei és a felek kérelmei

2        A felperes egy Debrecenben (Magyarország) székhellyel rendelkező magyar egyetem, amely egy közérdekű vagyonkezelő alapítvány fenntartásában működik, melynek tevékenységét többek között a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló 2021. évi IX. törvény szabályozza.

3        2020. december 16‑án az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa elfogadta az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló (EU, Euratom) 2020/2092 rendeletet (HL 2020. L 433 I., 1. o.; helyesbítés: HL 2021. L 137., 22. o.).

4        A 2020/2092 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint megfelelő intézkedéseket kell hozni abban az esetben, ha ugyanezen rendelet 6. cikkével összhangban megállapítást nyer, hogy a jogállamiság elveinek valamely tagállamban történő megsértése kellően közvetlenül érinti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, vagy ennek a kockázata komolyan fennáll.

5        2022. december 15‑én a Tanács elfogadta a megtámadott határozatot.

6        A megtámadott határozat (62) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[a]mi a jogállamisági elveknek a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatban azonosított megsértését illeti, a szabályozási keret Magyarországon olyan […] gyengeségekkel rendelkezik, amelyek nem orvosolták az összeférhetetlenség azon kockázatát, amelyet a [Magyarország által a 2020/2092 rendelet alapján javasolt] korrekciós intézkedés kezelni volt hivatott. A korrekciós intézkedés ezen alkalmatlanságának fényében továbbra is súlyos kockázat áll fenn az uniós költségvetés tekintetében, amelyet a leginkább úgy lehet kezelni, ha megtiltjuk új jogi kötelezettségek vállalását bármely ilyen közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal és az általuk fenntartott bármely jogi személlyel, bármely közvetlen vagy közvetett irányítással végrehajtott program keretében. Ez az intézkedés nem érinti a közvetlen és közvetett irányítással végrehajtott uniós programokból általánosan allokált forrásokat, mivel ezeket más szervezetek számára továbbra is fel lehet használni, tehát ez az intézkedés elegendő az uniós költségvetés védelmének megvalósításához, ugyanakkor az e célkitűzés eléréséhez szigorúan szükséges mértéket tekintve arányos.”

7        A megtámadott határozat 1. cikkéből kitűnik, hogy a 2020/2092 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesültek az uniós költségvetésnek a jogállamisági elvek magyarországi megsértésével szembeni védelmét szolgáló megfelelő intézkedések elfogadásához.

8        A megtámadott határozat 2. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„Amennyiben az (EU, Euratom) 2018/1046 [helyesen: 2018/1046 rendelet] 62. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontja alapján a Bizottság közvetlen vagy közvetett irányítás keretében hajtja végre az uniós költségvetést, nem tehető jogi kötelezettségvállalás semmilyen, a 2021. évi IX. magyar törvény alapján létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal, illetve semmilyen, az ilyen közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott jogi személlyel.”

9        A Törvényszék Hivatalához 2023. március 2‑án benyújtott keresetlevelével a felperes a megtámadott határozat 2. cikke (2) bekezdésének megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő.

10      A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványában a felperes előterjesztette a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amelyben azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke rendelje el a megtámadott határozat 2. cikke (2) bekezdése végrehajtásának felfüggesztését.

11      A Tanács az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre tett, a Törvényszék Hivatalához 2023. március 17‑én benyújtott észrevételeiben azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:

–        utasítsa el az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 Általános megfontolások

12      Egyrészt az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikk, másrészt az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének együttes olvasatából kitűnik, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró – amennyiben úgy ítéli meg, hogy a körülmények megkövetelik – a Törvényszék eljárási szabályzatának 156. cikke alapján elrendelheti a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését vagy a szükséges ideiglenes intézkedéseket. Az EUMSZ 278. cikk mindazonáltal a keresetek halasztó hatálya hiányának az elvét fogalmazza meg, mivel az uniós intézmények jogi aktusait megilleti a jogszerűség vélelme. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró tehát csak kivételesen rendelheti el a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését, és csak kivételesen írhat elő ideiglenes intézkedéseket (2016. július 19‑i Belgium kontra Bizottság végzés, T‑131/16 R, EU:T:2016:427, 12. pont).

13      Az eljárási szabályzat 156. cikke (4) bekezdésének első mondata úgy rendelkezik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmekben meg kell jelölni „a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét”.

14      Ennek megfelelően az ideiglenes intézkedésről határozó bíró akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és más ideiglenes intézkedéseket, ha azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris), és azok sürgősek olyan értelemben, hogy a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozása érdekében az alapügyről való döntést megelőzően azokat el kell rendelni, és azoknak ki kell fejteniük joghatásaikat. Ezek konjunktív feltételek, vagyis ha közülük bármelyik nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli (lásd: 2016. március 2‑i Evonik Degussa kontra Bizottság végzés, C‑162/15 P‑R, EU:C:2016:142, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

15      Mindezek összességének vizsgálata során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és a konkrét ügy sajátosságainak figyelembevételével szabadon határozza meg e különböző feltételek vizsgálatának módját és sorrendjét, mivel nincsen olyan uniós jogszabály, amely előre meghatározott vizsgálati módszert szabna meg az ideiglenes intézkedés szükségességének értékelésére (lásd: 2012. július 19‑i Akhras kontra Tanács végzés, C‑110/12 P(R), nem tették közzé, EU:C:2012:507, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

16      Az iratok tartalmára tekintettel a Törvényszék elnöke úgy véli, hogy minden olyan információval rendelkezik, amely szükséges ahhoz, hogy az ideiglenes intézkedés iránti jelen kérelemről határozzon, anélkül hogy célszerű lenne ezt megelőzően meghallgatni a felek szóbeli magyarázatait.

17      A jelen ügy körülményei között először azt kell megvizsgálni, hogy a sürgősséggel kapcsolatos feltétel teljesül‑e.

 A sürgősségre vonatkozó feltételről

18      A kért ideiglenes intézkedések sürgősségének vizsgálata érdekében emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja a jövőbeli jogerős határozat teljes hatékonyságának biztosítása annak elkerülése érdekében, hogy az uniós bíróság által nyújtott jogi védelemben hézag keletkezhessen. E cél elérése érdekében a sürgősséget általánosságban annak alapján kell megítélni, hogy az ideiglenes döntés meghozatala szükséges‑e azért, hogy elkerülhető legyen, hogy az ideiglenes védelmet kérő félnek súlyos és helyrehozhatatlan kára keletkezzen. E félnek kell bizonyítania, hogy nem várhatja ki az alapügyben folyó eljárás végkimenetelét anélkül, hogy ne szenvedne súlyos és helyrehozhatatlan kárt (lásd: 2016. január 14–i AGC Glass Europe és társai kontra Bizottság végzés, C‑517/15 P‑R, EU:C:2016:21, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19      Ezen ismérvek alapján kell megvizsgálni, hogy a felperesnek sikerül‑e bizonyítania a sürgősséget.

20      A jelen ügyben a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat 2. cikkének (2) bekezdése súlyos és helyrehozhatatlan kárt okoz neki, mivel elveszíti az általában uniós támogatású projektek finanszírozását, és ennek következtében nem vehet részt ezekben a projektekben. Ezenkívül e finanszírozásnak és a projektekben való részvétel lehetőségének elvesztése a felperes jóhírnevére is hatással van. A felperes tudományos publikációs lehetőségektől is elesne, aminek következtében a tudományos presztízséből is veszítene, további pénzügyi kárt szenvedve, mivel a tudományos publikációs lehetőségek elvesztése a magyar állam által nyújtott támogatás elvesztésével is járna. Végül a felperes előadja, hogy a megtámadott határozat miatt számos kutató és kutatási intézmény beadás előtti pályázataiban már nem számol a felperessel.

21      A Tanács vitatja a felperes által előadott érveket.

22      Elsősorban ami a felperes által hivatkozott, az általában uniós támogatású projektek finanszírozásának elvesztésében álló kárt illeti, hangsúlyozni kell, hogy e kár vagyoni jellegű.

23      Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, noha a vagyoni jellegű kár – kivételes körülményektől eltekintve – nem tekinthető helyrehozhatatlannak vagy akár nehezen helyrehozhatónak, mivel utólagos pénzügyi ellentételezés tárgya lehet, valamely ideiglenes intézkedés igazolható lehet, ha úgy tűnik, hogy ezen intézkedés hiányában az azt kérelmező fél olyan helyzetbe kerülne, amely az alapeljárást befejező ítélet meghozatalát megelőzően veszélyeztetheti a létezését (lásd: 2007. november 16‑i Dimos Peramatos kontra Bizottság végzés, T‑312/07 R, nem tették közzé, EU:T:2007:345, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24      Mindazonáltal annak értékeléséhez, hogy az állítólagos kár súlyos és helyrehozhatatlan jellegű‑e, és így kivételesen igazolja‑e a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését, az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak olyan konkrét és pontos információkkal kell rendelkeznie, melyeket részletes és hiteles dokumentumokban foglalt bizonyítékok támasztanak alá, melyek bizonyítják azt a helyzetet, amelyben az ideiglenes intézkedéseket kérelmező fél van, és amelyek lehetővé teszik a kérelmezett intézkedések hiányában valószínűleg felmerülő következmények értékelését. Ebből következik, hogy az említett félnek, különösen ha vagyoni jellegű kár bekövetkezésére hivatkozik, iratokkal alátámasztva be kell mutatnia a pénzügyi viszonyainak a valósághű és globális helyzetképét (lásd: 2018. június 22‑i Arysta LifeScience Netherlands kontra Bizottság végzés, T‑476/17 R, EU:T:2018:407, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Egyébiránt az eljárási szabályzat 156. cikke (4) bekezdésének második mondata kifejezetten előírja, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek tartalmaznia kell a rendelkezésre álló valamennyi olyan bizonyítékot és felajánlott bizonyítékot, amelyek a kért ideiglenes intézkedések elrendelésének igazolására szolgálnak.

25      Márpedig meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a felperes elmulasztotta bemutatni azokat a konkrét és pontos információkat, amelyeket részletes és hiteles dokumentumokban foglalt bizonyítékok támasztanak alá, és amelyek bizonyítanák a megtámadott határozatnak a felperes általános pénzügyi helyzetére gyakorolt hatását. Egyébiránt a felperes nem állítja, hogy e határozat magát a létét veszélyeztetné.

26      E tekintetben először is az ideiglenes intézkedés iránti kérelemből kitűnik, hogy a felperes a magyar állam támogatásában részesül, amelynek összege többek között a publikációs teljesítménytől függ. Még ha feltételezzük is, hogy a megtámadott határozat kritikusan érinti a felperes pénzügyi helyzetét, nem zárható ki, hogy a magyar állam beavatkozik a szóban forgó tevékenység folytonosságának biztosítása érdekében, mivel a felperes költségvetését részben a magyar állami költségvetésből finanszírozzák.

27      Másodszor, a felperes semmilyen információt nem szolgáltat arról a finanszírozásról, amelyet magánforrásokból kap vagy kaphat.

28      Harmadszor, a megtámadott határozat (62) preambulumbekezdésének és 2. cikke (2) bekezdésének együttes olvasatából kitűnik, hogy a vitatott intézkedés csak új kötelezettségvállalásoknak a magyar jog szerinti közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal vagy ilyen közérdekű vagyonkezelő alapítványok által fenntartott jogi személyekkel való megkötésére vonatkozik. Ezen intézkedés tehát nem érinti a korábban fennálló pénzügyi kötelezettségvállalások végrehajtását, ahogyan arra a Tanács észrevételeiben hivatkozik.

29      E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy a hivatkozott vagyoni kár miatt teljesült a sürgősségre vonatkozó feltétel.

30      Másodsorban a felperes az abból eredő kárra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat és annak pénzügyi következményei befolyásolják a publikációs lehetőségeit, ami kihat a tudományos presztízsére és a magyar hatóságoktól származó pénzügyi támogatásban való részesülés lehetőségére, valamint a jóhírnevére. E tekintetben egyrészt meg kell állapítani, hogy ez az érvelés nem egyértelmű, különösen ami a magyar pénzügyi támogatást illeti. Ezen érvelésnek a felperes pénzügyi helyzetét illető része tekintetében a fenti 26–28. pontra kell hivatkozni. Másrészt, ahogyan arra a Tanács észrevételeiben hivatkozott, a megtámadott határozat annyiban pénzügyi jellegű, amennyiben az uniós költségvetés védelmét célozza azáltal, hogy megtiltja a Bizottság számára, hogy bizonyos magyar jog szerinti jogi személyekkel jogi kötelezettségeket vállaljon. A megtámadott határozat nem tartalmaz semmilyen tilalmat vagy előírást a felperes akadémiai vagy tudományos tevékenységeire vonatkozóan.

31      Harmadsorban, ami a felperes által hivatkozott kárt illeti, amely abban áll, hogy a megtámadott határozat miatt számos kutató és kutatási intézmény beadás előtti pályázataiban már nem számol vele, a felperes semmilyen konkrét bizonyítékkal nem szolgál ezen érv alátámasztására.

32      Egyrészt nem terjeszt elő egyetlen olyan bizonyítékot sem, amely lehetővé tenné a kutatók és kutatási intézmények vele szemben tanúsított magatartása megváltozásának bizonyítását. Ezenkívül az a döntés, hogy valamely oktatási intézményt bevonnak‑e valamely projektbe, nem feltétlenül függ attól, hogy ezen intézmény uniós finanszírozásban részesül‑e, hanem más megfontolásokból is következhet.

33      Másrészt a felperes nem bizonyította, hogy az uniós támogatásokban való részesülés a kutatási vagy akadémiai programokban való részvétel kiválasztási kritériumának minősül.

34      A fentiek összességéből következik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani, mivel a felperes nem bizonyította, hogy teljesül a sürgősségre vonatkozó feltétel, anélkül hogy határozni kellene a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelem elfogadhatóságáról, vizsgálni kellene a fumus boni iuris fennállását, vagy egymással szemben mérlegelni kellene a fennálló érdekeket.

35      Az eljárási szabályzat 158. cikkének (5) bekezdése értelmében a költségekről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.

2)      A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

Luxembourg, 2023. június 1.

*      Az eljárás nyelve: magyar.