10

Az eljárási szabályzat 170. cikkének (3) bekezdése értelmében a megtérítendő költségek vitatása esetén a Törvényszék – az érdekelt fél kérelmére, miután a kérelemmel érintett félnek lehetőséget biztosított az észrevételei előterjesztésére – végzéssel határoz, amely ellen fellebbezésnek helye nincs.

11

Az eljárási szabályzat 140. cikkének b) pontja szerint megtérítendő költségek „a feleknél az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek, különösen az utazási és tartózkodási költségek, valamint a meghatalmazottak, tanácsadók vagy ügyvédek díjazása”. E rendelkezésből következik, hogy a megtérítendő költségek egyrészt a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült, másrészt az e célból szükségszerű költségekre korlátozódnak (lásd: 2003. március 6‑iNan Ya Plastics és Far Eastern Textiles kontra Tanács végzés, T‑226/00 DEP és T‑227/00 DEP, EU:T:2003:61, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

12

A Törvényszék előzetesen célszerűnek tartja, hogy arról határozzon, hogy a jogvitában részt nem vevő harmadik személy által fizetett költségek olyan jellegűek‑e, hogy a beavatkozó fél megtérítendő költségeinek minősülnek.

13

A költségek megállapítása iránti kérelemre vonatkozó észrevételeiben a felperes arra hivatkozik, hogy a beavatkozó fél által követelt költségek olyan harmadik személynél merültek fel, aki nem vett részt az alapeljárásban, nevezetesen a beavatkozó fél munkáltatójánál, az Egyesült Királyság joga szerinti A társaságnál. Ennélfogva a beavatkozó fél megtérítendő költségei nem foglalják magukban ezen, nem nála felmerült költségeket. E tekintetben a felperes azt állítja, hogy a „fél” fogalmát az érintett személynek az eljárásban betöltött szerepére tekintettel kell értékelni, nem pedig a tulajdonképpeni fél mögött álló harmadik személy esetleges gazdasági érdekére tekintettel.

[omissis]

19

A beavatkozó fél vitatja a felperes érveit. A költségek megállapítása iránti kérelmében pontosítja, hogy a számlákat munkáltatója, az A társaság nevére állították ki, amely társaság a számláknak a meghatalmazottjai részére történő kifizetéséért felelős volt. Így a beavatkozó fél a szolgáltatás kötelezettje, és csak a munkáltatója általi számlakiegyenlítés révén mentesül az említett meghatalmazottak felé fennálló fizetési kötelezettsége alól.

[omissis]

25

Az ítélkezési gyakorlat szerint „a feleknél felmerült költségek” azon eljárás során keletkezett költségeket jelölik, amelyben a felek részt vettek. Ez a kifejezés tehát nem csupán a felek által ténylegesen viselt költségeket jelöli. Azok a költségek térítendők meg tehát, amelyek a Törvényszék előtt az eljárással kapcsolatban felmerültek, és amelyek szükségszerűek voltak még akkor is, ha azokat ténylegesen a jogvita tekintetében kívülálló harmadik személy fizette meg (lásd ebben az értelemben: 2009. március 2‑iFries Guggenheim kontra Cedefop végzés, T‑373/04 DEP, nem tették közzé, EU:T:2009:43, 24. pont; 2010. december 21‑iLe Levant 015 és társai kontra Bizottság végzés, T‑34/02 DEP, EU:T:2010:559, 26. pont).

26

A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a „Power of Attorney – Vollmacht” elnevezésű, 2022. március 1‑jén kelt, A. Haberl és M. Körner részére adott, és az alapeljárásban részt vevő beavatkozó fél válaszbeadványának 1. mellékletében benyújtott meghatalmazást a beavatkozó fél írta alá, és nem az A társaság nevében, amely ebben az eljárásban félként nem vett részt. Ebből következik, hogy a beavatkozó fél ezen ügyvédek meghatalmazója, és következésképpen velük szemben személyes és saját munkadíjtartozást vállalt.

27

Másodszor meg kell állapítani, hogy az ügyvédi munkadíjakra vonatkozó számlákat – amelyeket a beavatkozó fél a költségek megállapítása iránti kérelmének 2. mellékleteként nyújtott be – a meghatalmazottjai a munkáltatójának, az A társaságnak címezték. Ez arra utal, hogy e munkadíjakat ténylegesen az említett társaság fizette ki, a beavatkozó fél és ez utóbbi közötti megállapodás alapján.

28

Mindazonáltal, ellentétben azzal, amit lényegében a felperes állít, önmagában az a körülmény, hogy a beavatkozó fél ügyvédeinek számláit az alapeljárásban részt nem vevő, és az ahhoz kapcsolódó meghatalmazáson kívül álló A társaságnak címezték, nem befolyásolja azt a tényt, hogy valójában a beavatkozó fél a meghatalmazó, nem pedig e számlák címzettje (lásd a fenti 26. pontot). E tekintetben az említett számlák pontos számlázási módra vonatkozó részletei nem relevánsak.

29

Harmadszor meg kell állapítani, hogy a szóban forgó számlák azon alapeljárással kapcsolatban felmerült költségekre vonatkoznak, amelyben a felek, köztük a beavatkozó fél is részt vettek, még akkor is, ha e költségeket ténylegesen a jogvitában részt nem vevő jogi személy, nevezetesen az A társaság fizette meg.

30

A fenti 25. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében meg kell tehát állapítani, hogy az A társaság által fizetett költségek főszabály szerint a beavatkozó fél megtérítendő költségeinek minősülnek.

31

E megállapítást nem kérdőjelezhetik meg a felperes érvei.

32

Először is a beavatkozó fél saját gazdasági érdekének kérdése nem releváns annak értékelése szempontjából, hogy a szóban forgó számlák ténylegesen az azon alapeljárással kapcsolatban felmerült költségekre vonatkoznak‑e, amelyben a felek, köztük a beavatkozó fél is részt vettek.

33

Végezetül a beavatkozó félhez hasonlóan emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) 25. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt megsemmisítési okokra főszabály szerint bárki hivatkozhat (2019. június 13‑iVisi/one kontra EUIPO – EasyFix [Járművekhez szánt adatlaptartó tokok] ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez az érdek tehát mindenképpen közös a beavatkozó fél és az A társaság esetében.

34

Másodszor az a tény, hogy a beavatkozó fél az alapeljárásban nem vett részt a tárgyaláson, teljesen irreleváns, mivel az eljárási szabályzat 108. cikkének (1) bekezdésére tekintettel a Törvényszék előtt a beavatkozó fél távollétében is sor kerülhet tárgyalás tartására, aki tehát szabadon dönthet arról, hogy azon részt vesz‑e, vagy sem.

35

Harmadszor, szintén nem releváns az a tény, hogy a perbeli képviselők nem közvetlenül a beavatkozó félnek, hanem közvetetten, az EUIPO fórumai előtt őt korábban képviselő szellemi tulajdonjogi tanácsadókon keresztül számoltak be neki, mivel e tanácsadók a meghatalmazó, azaz a beavatkozó fél nevében jártak el. Ráadásul nem bizonyított, és a felperes sem állítja, hogy az említett képviselők vagy az említett tanácsadók bármilyen módon jelentést tettek volna az A társaságnak.

36

Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy a jelen ügy körülményei között, amikor a beavatkozó fél a meghatalmazó és az ügyvédei munkadíjának kötelezettje, az alapeljárással kapcsolatban felmerült, és a jogvitában részt nem vevő harmadik személy, az A társaság által a nevében kifizetett költségek – különösen e munkadíjak – a beavatkozó fél megtérítendő költségeinek minősülnek.

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

A Törvényszék az Orgatex GmbH & Co. KG által Lawrence Longton részére megtérítendő költségek teljes összegét 3978,75 euróban állapítja meg.