—

nyilvánítsa a megsemmisítés iránti keresetét elfogadhatónak és megalapozottnak, következésképpen:

—

semmisítse meg az (EU) 2023/429 végrehajtási rendelettel (HL 2023. L 59. I., 278. o.) 2023. február 25-én módosított, 2014. március 17-i 269/2014/EU tanácsi rendeletet annyiban, amennyiben az a 199. számú sorban felveszi a felperes nevét a szankcióval sújtott szervezetek jegyzékébe;

—

semmisítse meg a (KKBP) 2023/432 tanácsi határozattal (HL 2023. L 59. I., 437. o.) 2023. február 25-én módosított, 2014. március 17-i 2014/145/KKBP tanácsi határozatot annyiban, amennyiben az a 199. számú sorban felveszi a felperes nevét a szankcióval sújtott szervezetek jegyzékébe;

—

semmisítse meg a felperest érintő részében az (EU) 2022/330 rendelettel (HL 2022. L 51., 1. o.) 2022. február 25-én módosított, 2014. március 17-i 269/2014/EU tanácsi rendeletet, amelyet az előbbi rendelet olyan új kritériummal egészített ki, amely lehetővé teszi, hogy szankcióval sújtsák „azon vezető üzletembereket, illetve jogi személyeket, szervezeteket vagy szerveket, akik vagy amelyek […] [az] Oroszországi Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykednek”,

—

semmisítse meg a felperest érintő részében a 2022. február 25-i (KKBP) 2022/329 tanácsi határozattal (HL 2022. L 50., 1. o.) módosított, 2014. március 17-i 2014/145/KKBP tanácsi határozatot, amelyet az előbbi rendelet olyan új kritériummal egészített ki, amely lehetővé teszi, hogy szankcióval sújtsák „[az] […] Oroszországi Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő vezető üzletemberek[et]”;

—

semmisítse meg a fenntartásról szóló jogi aktusokat a felperest érintő részükben;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap az indokolás hiányán alapul. A Tanács nem terjesztett elő egyetlen olyan egyedi, sajátos és konkrét indokot sem, amely lehetővé tenné azt, hogy a felperest a vele szemben alkalmazott kritérium szerint minősítsék, amely kritérium alapján szankcióval sújthatók „[az] […] Oroszországi Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő vezető üzletemberek”.

2.

A második jogalap értékelési hibán alapul. A felperes arra hivatkozik, hogy az indokolás téves állításokat tartalmaz, és a bizonyítékokat tartalmazó iratok nem támasztanak alá olyan tényeket, amelyek a szankciót indokolnák. Ezenfelül nem bizonyított az Oroszországi Föderáció kormányának forrásaihoz való jelentős hozzájárulás. Végezetül a Tanács elavult tényekre hivatkozott.

3.

A harmadik jogalap hatáskörrel való visszaélésen alapul. A Tanács bizonyítékokat tartalmazó iratai azt támasztják alá, hogy ezen intézkedés révén harmadik természetes személyt szankcionálnak, és általánosabban azt, hogy az intézkedés célja az orosz vagyoni eszközök európai szankcionálása, nem pedig a felperessel szembeni szankció alkalmazása.

4.

A negyedik jogalap az arányosság elvének azáltal való megsértésén alapul, hogy a harmadik személyek tekintetében aránytalan hatások jelentkeznek, és a szankció nem felelhet meg a 269/2014 rendelet céljainak.

5.

Az ötödik jogalap a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének azáltal való megsértésén alapul, hogy a harmadik személyek tekintetében aránytalan hatások jelentkeznek, és a szankció nem felelhet meg a 269/2014 rendelet céljainak.

6.

A hatodik jogalap az alapvető jogoknak és különösen a tulajdonhoz való jognak a túlzott megsértésén alapul.

7.

A hetedik jogalap a szóban forgó intézkedéseknél kevésbé korlátozó intézkedések elfogadásának lehetőségén alapul.

8.

A nyolcadik jogalap a 269/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontjába beillesztett, szervezetekre vonatkozó kritériummal kapcsolatos járulékos jogellenességi kifogáson alapul. A felperes a kritérium és az elérni kívánt cél közötti kellő kapcsolat hiányára, valamint az Unió alapvető elveinek, és különösen az egyenlőség elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a megsértésére hivatkozik.