2023. március 13-án benyújtott kereset –Nardi kontra EKB

(T-131/23. sz. ügy)

(2023/C 179/84)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Anna Nardi (Nápoly, Olaszország) (képviselő: M. De Siena avvocata)

Alperes: Európai Központi Bank

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

állapítsa meg és mondja ki a Christine Lagarde elnök által képviselt Európai Központi Bank (EKB) szerződésen kívüli felelősségét, mivel:

a felperes tulajdonát képező, SI FTSE.COPERP elnevezésű, a jelen keresetben először a jelen keresetlevél „Tények” című szakaszának 2. pontjában dokumentált és leírt értékpapírokat illetően a befektetett tőke teljes értékének, azaz 626 134,29 euró összegnek megfelelő veszteséget jelentő, a 767 856,16 euró értékű teljes befektetett összeg 81,54 %-os értékzuhanását idézte elő azzal, hogy 2020. március 12-én Christine Lagarde mint az EKB elnöke elhíresült mondatában kijelentette: „Nem azért vagyunk itt, hogy csökkentsük a spread-et, nem az EKB feladata”, az értékpapírok értékének jelentős csökkenését idézte elő a világ minden tőzsdéjén, és 16,92 %-os veszteséget a milánói tőzsdén, amely százalékos arány soha nem látott volt az említett intézmény és a világ más tőzsdéi történetében azzal, hogy egy sajtókonferencián Christine Lagarde kijelentette, az egész világ előtt, hogy az EKB nem fogja már fenntartani a nehézségekkel küzdő országok által kibocsátott értékpapírok értékét, tehát azt jelentette ki, hogy az EKB által akkor elfogadott monetáris politika iránya teljesen megváltozik, amikor annak előző elnöke volt hivatalban, akinek mandátuma 2019-ben járt le;

b)	az említett magatartás által és a milánói tőzsdeindex hivatkozott jelentős esésével mint következménnyel a felperes vagyona értékének csökkenését idézte elő;

c)	a felperesnek 626 134,29 euró összegű vagyoni kárt okozott tényleges kárként, illetve 912 673,83 euró összegű kárt elmaradt haszonként;

d)	így a felperesnek összességében 1 538 808,12 euró összegű vagyoni kárt okozott;

e)	500 000,00 euró összegben számszerűsített nem vagyoni kárt idézett elő a saját és családja lelki szenvedése, becsületének, hírnevének, személyes és szakmai identitásának megsértése okán;

f)	esélyvesztésből eredő kárt idézett elő.

—

kötelezze az EKB-t a mindenkori elnök személyében a vagyoni károk megtérítésére, amelyek tényleges károkból és elmaradt haszonból állnak, a nem vagyoni károk és azon károk megtérítésére, amelyek a felperes elveszített esélyéből következnek, és amelyeket a jelen kereset vonatkozó fejezeteiben és bekezdéseiben megjelölt szempontok szerint kerültek becslésre, a felperes részére a következő összegek megfizetésével: 1) 1 538 808,12 euró vagyoni kár jogcímén; 2) 500 000 euró nem vagyoni kár jogcímén; 3) tehát összesen 2 038 808,12 összeg megfizetésével.

—

másodlagosan, kötelezze az EKB-t a mindenkori elnök személyében a felperes részére a fent felsorolt kártípusok megtérítésére, azon különböző összegek megfizetésére, amelyeket a bírósági eljárás során állapítanak meg, méltányosnak ítélt mértékben, akár a Törvényszék által elrendelhető szakértői vélemény segítségével is, az Európai Unió Törvényszéke eljárási szabályzatának 70. cikke értelmében;

—	egy olyan további összeg fizetésére, amelyet a Törvényszék állapít meg méltányosság szerint az esélyvesztés által okozott kár jogcímén;

—	késedelmi kamatok fizetésére a kárt okozó esemény bekövetkeztének időpontjától, azaz 2020. március 12-től kezdődően a tényleges kártérítés megtörténtéig;

—	az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hét jogalapra hivatkozik.

1.	Az első jogalap a felperes által elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kárért az EKB-nak az EUMSZ 340. cikk harmadik bekezdése és a Codice civile italiano (olasz polgári törvénykönyv) 2043. cikke alapján fennálló felelősségén alapul;

2.	A második jogalap a felperes által állítása szerint elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kár, valamint az esély elvesztésén alapul, és kifejti az ezek meghatározásához alkalmazott elveket;

A harmadik jogalap az Európai Unió ítélkezési gyakorlatában, különösen a 2021. október 28-i Vialto Consulting kontra Bizottság ítéletben, C-650/19 P, a 2022. február 9-i QI és társai kontra Bizottság és EKB ítéletben, T-868/16, valamint a 2014. január 21-i Klein kontra Bizottság ügyben, T-309/10, kifejtett elvekre vonatkozik.

A felperes felvázolja azokat a feltételeket, amelyeknek fenn kell állniuk ahhoz, hogy megállapítható legyen valamely európai intézmény szerződésen kívüli felelőssége egy uniós polgárral szemben, továbbá e feltételek fennállásának eredményes vizsgálatára hivatkozik, amelyet a szakértő is elvégzett a keresetlevélhez csatolt szakvéleményben, az EKB-t, a szerveit és az azokhoz kapcsolódó feladatokat szabályozó európai jogszabályok összehasonlításával.

A felperes hangsúlyozza, hogy az EKB megsértette az elsődleges és a másodlagos uniós jogot, az elnök pedig jogsértéseket követett el és visszaélt hatáskörével.

A felperes arra hivatkozik, hogy az EKB, elnökének személyében, 2020. március 12-én megsértette az EUMSZ 127. cikket, amely a „Monetáris politika” című 2. fejezetben található, a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának 3., 10., 11., 12., 13. és 38. cikkét, valamint az EKB 2004. február 9-i határozatával elfogadott rendelet (1) 17. cikkének (17.2) és (17.3) bekezdését.

4.	A negyedik jogalap számszerűsíti, indokolja és iratokkal alátámasztja a felperes által elszenvedett vagyon kárt (tényleges kár és elmaradt haszon).

5.	Az ötödik, a lelki szenvedéssel, valamint a jóhírnév sérelmével, a személyes és szakmai identitással kapcsolatos kár számszerűsítésére, indokolására és iratokkal való alátámasztására alapított jogalap.

6.	A hatodik, az esély elvesztéséből eredő kár valószínűségének bemutatására, indokolására és vélelem, illetve számítás útján való bizonyítására alapított jogalap, amelynek megállapítását a felperes méltányosság alapján kéri.

A hetedik jogalap az európai intézmények által az Európai Unió polgárainak okozott nem vagyoni kárra vonatkozó európai uniós ítélkezési gyakorlatban, különösen az Európai Unió Törvényszékének a T-250/04. sz. Combescot kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12-én hozott ítéletében kialakított elveken alapul.

(1) A 2014. január 22-i BCE/2014/1 európai központi banki határozattal (HL 2014. L 95., 56. o.) módosított, az Európai Központi Bank eljárási szabályzatának elfogadásáról szóló, 2004. február 19-i EKB/2004/2 európai központi banki határozat (HL 2004. L 80., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 5. kötet, 46. o.).